Valamiért eltűnt a hsz-em meg az oldal is furcsálkodik. na szóval újra:
a borítóról Luke Skywalker ugrik be:

uploads.neatorama.com/wp-content/uploads/2010/06/Luke-Skywalker.jpg

Midnen hasonlóság a valósággal a véletlen műve ugyebár.

@auer: Érdekes, nekem is ugyanez jutott róla elsőre eszembe, amikor megláttam.

Kihozott a Judges Guild valami jót is az évek során? Mert RPG-körökben muszáj isteníteni őket, de a gépemen megfordult kevés kalózanyag, no meg Zsolt ismertetői alapján egy eléggé túlsztárolt cég benyomását keltik.
Most már kérünk valami igazán odab***ós JG-anyag bemutatót is!

@Majdénmegmondom: Hopsz, a "The Tower of Indomitable Circumstance" kimaradt, az tényleg jónak tűnik!

A Judges Guild kiadványai nagyjából három rétegre oszthatók, és három eltérő minőséget/stílust képviselnek. Sorban:
1) Paul Jaquays anyagai. Paul teljes szerepjátékos pályafutása alatt élvonalbeli kiegészítőket tett le az asztalra, és ez a Dungeoneer fanzinban valamint a JG-nél megjelent zsengéinél is így van. Ezek ütős alaptörténeteken nyugvó, fantáziadús labirintus-kalandok emlékezetes NJK-kkal, helyszínekkel és feladványokkal. Nagy erősségük még a térbeli komplexitás, a háromdimenziós lehetőségek maradéktalan kihasználása (a szerző majd' három évtizeddel később a Quake2 egyik pályatervezőként kamatoztatta tehetségét).

A hangulat a Caverns of Thracia és a Dark Tower esetén erősen sword&sorcery beütésű, a játékosok által megtalált „kincses térképek” mögötti titkokat feltáró Book of Treasure Maps hagyományos D&D, a Dungeoneer Compendium kalandjai pedig sci-fi és fantasy elemeket vegyítő multizsáner cuccok (közülük az űrből lezuhant szuperintelligens pacát imádó kultisták esetét feldolgozó Realm of the Slime God a legjobb). Jaquays később átnyergelt a Runequestre, ebből a JG-nél megjelentek közül a Hellpits of Nightfang érdekes (minilabirintus kidolgozott NJK-k konfliktusaival), viszont a Chaosiumnál kijött anyagaira (Pavis&Big Rubble, Griffin Mountain) máig sokan esküsznek. A TSR-nél megjelent kiadványait én nem ismerem, de Zsolttól jókat hallottam róluk.

2) A City State/Wilderlands kiadványcsalád: Bob Bledsaw és szűkebb köre kampányanyagai. A City State of the Invincible Overlord az első kísérlet a „bűnös fantasy város” (Lankhmar, Dzsekkara, Feketehomok Kikötő, Kharé stb.) szerepjátékbeli megjelenítésére, és a maga nemében telitalálat. A Győzhetetlen Nagyúr Városa kaotikus, veszedelmes, korrupt hely gonosz szektákkal, kocsmákkal, bordélyházakkal, sötét sikátorokban lapuló bűnözőkkel és zsúfolt rabszolgapiacokkal. Ezt a sokszínűséget a D&D műfaji kellékeinek felhasználásával, a fantasztikus és földközeli elemek elegyítésével teremti meg, s kiválóan használja ki a véletlen táblázatok ötletgenerálásában rejlő kreatív lehetőségeket.

A Wilderlands of High Fantasy és három kiadványtársa egy nagyobb világról ad nagyon vázlatos információkat (tolkieneszkbe oltott sword&sorcery, Szindbád-motívumok és a világ ősmúltjából időnként előbukkanó sci-fi elemek), a hatalmas bejárható terület az egymástól izolált, mozaikszerűen színes mikrovilágok sokaságát kínálja. A nagy nóvum esetükben a vadonbéli kalandokat kiválóan támogató kampányhexagon-rendszer, amely beszámozott mesélői és játékosi térképeivel a szerepjátékos térkezelés egy kiválóan kezelhető, kalandbarát és mégis egyszerű modelljét adja – számomra érthetetlen, miért nem terjedt el jobban.

Az ebbe a körbe tartozó további kiadványok részben további városleírások: Modron kisebb kikötő a tengeri istenek hangsúlyos szerepével, a City State of the World Emperor Róma-parafrázis (egy haldokló faj által uralt dekadens birodalom), a Tarantis pedig Bizánc és a Török Birodalom érdekes keveréke. A GyNV organikus felépítése sajnos hiányzik ezekből a kiadványokból.

Van aztán néhány kisebb-nagyobb labirintus (Tegel Manor, The Thieves of Fortress Badabaskor, The Citadel of Fire), amelyektől Zsoltot emlékeim szerint kiverte a hideg (nekem az elsőről van jó véleményem, és öt éve én írtam a végül több kedvezőtlen körülmény összejátszása miatt meghiúsult d20 verziót), továbbá egy adag kisebb regionális kiegészítő – használhatók, de nem olyasmi, amit egy jobb mesélő nem tud maga összebarkácsolni.

3) Minden egyéb. Eddig a blogon főként ezekről született ismertető, ami elég nagy baj, mert a többségük maximum történelmi értéket képvisel, és igazából azt sem nagyon (a low budget borítóik mondjuk autentikusan dögösek). Főként abból az időszakból származnak, amikor a JG minden vacakot kiadott, amit csak tudott, és – tisztelet a kivételnek – alaposan
elmaradnak a korai kiadványok színvonalától. Nekem tetszett a Portals sorozat (Portals of Torsh, Portals of Irontotth, Portals of Twillight), amelyek mindegyike egy-egy mágikus kapukon keresztül megközelíthető minivilágot mutat be fő frakcióikkal, településeikkel és helyszíneikkel, a Corsairs of Tallibar (rendes AD&D stílusú modul kezdőknek, enyhe KJK-fílinggel), a Restormel (konfliktusszituáció egy középkoriasch falu és a degenerált félemberek törzse között – elég baljós alaptónussal, kisebb átalakítással Ars Magicában is elmenne), meg még egy-kettő, ami éppen nem jut eszembe.

***

Tehát vannak a cégnek kiválóan használható kiadványai, de tudni kell, melyek azok. A City State, a Wilderlands, a Caverns of Thracia, a Dark Tower és a Fortress Badabaskor d20-as újrakiadásban is megjelent, s egy modern szerepjátékosnak talán jobban emészthetők/használhatók (ez különösen az alaposan kibővített Wilderlands-re áll), a régiek inkább azoknak lehetnek érdekesek, akik szeretik a csiszolatlan drágaköveket (az amatőr báj a legjobb anyagokban is megtalálható – én szeretem). Mindez azzal a feltételezéssel, hogy kedveljük mind a D&D-t, mind a kalandcentrikus játékstílust: ha nem, akkor nyilvánvalóan nem sok értelme van próbálkozni.
__________
(Mivel vasárnap estétől hosszabb ideig nem leszek netközelben, az esetleges további kérdésekre/felvetésekre lehet, hogy csak késve tudok reagálni.)

@elGabor: Wow!... Ez a hsz akár egy önálló posztnak is beillene. Kalapemel. :)

Egyébként ha jól tudom, Zsoltnak ehhez az egész "Szerepjáték régészet" sorozathoz az elGaborral való levelezése adta az ötletet.

Részemről a felsorolt anyagokból csak a Griffin Mountaint meg a kibővített újrakiadását, a Griffin Islandot ismerem. Az nem kalandmodul, hanem sandbox típusú szetting Gloranthán, de tényleg kitűnő.

"...(a low budget borítóik mondjuk autentikusan dögösek)..."

Szerintem inkább bénák. Az alacsony büdzsé nem azt jelenti, hogy minden szart és szemérmetlen koppintást kinyomtatunk, amit a lelkes, de rajzolni nem tudó fanok összehoztak. Ezek piacon forgalmazott kiadványok voltak, fizetni kellett értük; nem kellett volna megtisztelni az olvasót azzal, hogy értelmezhető borítógrafikát és belső illusztrációkat nyújtanak neki a pénzéért? Vagy ha végképp nem volt rá ember - amit azért igencsak kétlek* -, hát maradhattak volna a fényképes-beöltözős címlapoknál is, mint a Book of Treasure Maps I.-nél. A plakátról kopírozott Luke Skywalkernél sokkal jobb megoldás lett volna.

* A nyolcvanas évek végén kezdtem el szerepjátszani, és a nyíregyházi klubban legalább három-négy olyan játékos volt, aki rendszeresen készített illusztrációkat a kalandokhoz, merő szórakozásból. Minden héten új rajzokkal állítottak be, amik nem voltak ugyan világszínvonalúak, de ezeket a JG-s borzalmakat messze lekörözték. Nem hiszem el, hogy annak idején a régi JG vonzáskörében ne lettek volna ilyen emberek - csak körül kellett volna nézni utánuk, nem beérni az első silabusszal, amit a haversrác aktuális nője leejtett Bledsaw asztalára.

@Leonor Carcosa: Voltak ilyenek, például Kevin Siembieda, aki később RPG-dizájnerként vált híressé (Palladium, RECON, TMNT, After the Bomb, Ninjas & Superspies, Rifts). A probléma abban állt, hogy egy idő után nem voltak hajlandók azért a nevetséges összegért dolgozni, amit a JG fizetett nekik. No meg a szakmai önbecsülésüket is sértette, hogy a JG sajátos üzletpolitikája szerint a minősíthetetlen vackokért és az ordenáré lopásokért hajszálra ugyanannyi honorárium járt, mint a profi színvonalú, önálló grafikákért (vagyis szinte semmi).

@elGabor: Zsoltnak az összefüggő szövegek elemzése az erőssége, az általad hiányolt kiadványok pedig többnyire rövid paragrafusokból, statisztikai blokkokból és táblázatokból állnak. De a "Szerepjáték régészet" nem Zsolt privát rovata: ha van hozzá kedved, írj nekünk ismertető(ke)t ezekről a JG-anyagokról, örömmel közzétesszük vendégposztban.

"...de ezeket a JG-s borzalmakat messze lekörözték."

Ez a borító, ez még semmi, Leonor. Majd szombaton nézd meg a Glory Hole Dwarven Mine címlapját (én már látom az admin profilból). Na, AZ lesz az igazi borzalom!

Vagy megtekintheti a Kincstárban! ;-)

Out: meglehetősen kínos, ha egy idegen jobban ismeri a kincstárunk tartalmát, mint egyes családtagjaink - ez még akkor is kínos, ha Emmanuel örül, ha a legtöbb családtag nincs tisztában azzal, mik is vannak ott elfekvőben :)

@Emmanuel Carcosa: Gondolj erre úgy, hogy ha már én cipeltem be a nehéz ládákat, csak tudom, mi van bennük!

Out: lám, sic transit... ...azok a szép idők, amikor még lenyilazták a sírok építőit, és befalazták a rejtekhelyek építőit... ...a vajszív lesz a Carcosák veszte, attól tartok :)

@Emmanuel Carcosa: Vajszív, bah! Jól felfogott gazdasági érdek, nem kell itt kérem álságosan ártatlannak mutatni magunkat! :)
Lenyilazva, befalazva nehezen tudnám új kincsekkel bővíteni a kincseskamrát - legalábbis amíg Santiago rokonod elveivel ellenkezik a járkáló holtak létrehozása.

Out: Igen-igen, a másik nem kifizetődő dolog az az elvek luxusa... :)

No, vissza a Dunakanyarból. Kampányanyag-írás, kerti munka, sütés-főzés-iszogatás és kontempláció volt, net nem. Pótolom a lemaradást. :)

@Leonor Carcosa: Úgy 1981-1983-ig a szerepjátékos kiadványok túlnyomó többsége nem sorakoztatott föl ennél számottevően jobb borítókat. A TSR anyagai ritka kivételként igen, de ha kezedbe akadnak, nézd meg a Runequest vagy a Traveller korabeli anyagait, vagy pár generikus fantasy kiegészítőt (pl. a Midkemia Press-től vagy a Gamelordstól). Néhol felbukkant egy-két kiemelkedő illusztrátor (az Empire of the Petal Throne-ban M.A.R. Barker professzor grafikái, a Tunnels&Trolls-ban Liz Danforth, a JG-nél egy ideig Siembieda és Jaquays, az Arduinnál a nagyszerű Erol Otus), de inkább véletlenül, mint szabályként. Ez a grafikai színvonal pedig magában előrelépés a wargame-ek és a Diplomacy-fanzinok spártai képi világához képest (az utóbbiakból itt van egy rakás: www.whiningkentpigs.com/dw/zines.htm -- koruk blogjai és fórumai). Többre nemigen volt pénzük a készítőknek, másrészt a kor nyomdatechnikája nem is igazán tudott volna mit kezdeni egy színes-szagos képpel. A JG két irányban lógott ki a trendből:
1) a pályájuk elején a házi barkácsmódszerekkel készített kiadványok mellé olyan papírminőségű és játékértékű térképeket tettek le, amelyek még ma is nagyon tisztességes színvonalat képviselnek;
2) amíg mások előbb-utóbb előreléptek a production values terén, ők konzekvensen olcsók maradtak a szó minden értelmében.

Ez az egész üzleti modell addig működött, amíg a szerepjáték egy fanzinkultúrából kinőtt örömmeló volt, és a szerzőket csak a dicsőség hajtotta, a pénz nem. Amikor a viszonyok megváltoztak, a JG elveszítette a jó szerzőit és illusztrátorait (mint @Rigorel Carcosa: is írta - és teljes joggal!), majd valamivel később üzletileg is megbukott. Ennek a hobbit érintő nagy változásnak aztán pozitív és negatív következményei is voltak, éppen úgy, ahogy a szerepjátékipar napjainkban végbemenő haláltusájának - de ez már messzire vinne.

A borítók esztétikai értékéről eltér a véleményünk: szerintem egyik-másik a technikailag gyenge megoldások mellett szép és autentikus; ezzel szemben pl. a legtöbb Elmore-mű technikailag perfekt, de giccses, önmagát ismétlő és üres. Erről a témáról az Imazine fanzin #37-es számában jelent meg egy nagyon jó cikk Paul Mason tollából "Brilliance and dross in RPG artwork" címen. Sajnos online már nem elérhető, és a szerző megkeresésére irányuló kísérleteim teljes kudarcot vallottak (ami nagy kár, mert engedélyt akartam tőle kérni két esszéje magyarra fordítására - a másik a "No limits" a #32-ből). De, amennyire tudom, a Carcosa-kampány néhány szereplőjének megvannak, és előbb-utóbb eljuthatnak a Kincstárba. .)

@Rigorel Carcosa: Ezt már korábban tapasztaltam. Én jobban tájékozódom ötletmorzsákból, és nagyon szeretem a mozaikos filozófiájú kiadványokat - már persze ha a mozaikkockák érdekesek.

A meghívást ezúttal le kell mondanom (de majd kicsit más témában...). A JG kiadványairól korábban írtam már rövid összefoglalókat, és nem szeretném magamat ismételni, viszont az anyagot 2003-as mivoltában ma már nem tartom újraközlésre alkalmasnak. Akit érdekel, a Chaos Ultra lemezújság #31-es számában, a member.rpg.hu/cu/cuo31/index.php?p=2 címen elolvashatja.

Ugyanott Empire of the Petal Throne-kritika, szintén tőlem - megcsodálható Muhammad Abd-al-Rahman Barker néhány rajza is.

@elGabor: "A borítók esztétikai értékéről eltér a véleményünk: szerintem egyik-másik a technikailag gyenge megoldások mellett szép és autentikus; ezzel szemben pl. a legtöbb Elmore-mű technikailag perfekt, de giccses, önmagát ismétlő és üres."

Majd leesik a fejem, úgy bólogatok erre. Nekem például szívem csücske a RuneQuest. A mellékelt linken nagyon jópofa kis galériát találtok a korai RQ-kiadványok borítógrafikáiból:

www.waynesbooks.com/runequest.html

-HH

@elGabor: "Erről a témáról az Imazine fanzin #37-es számában jelent meg egy nagyon jó cikk Paul Mason tollából "Brilliance and dross in RPG artwork" címen. Sajnos online már nem elérhető, és a szerző megkeresésére irányuló kísérleteim teljes kudarcot vallottak (ami nagy kár, mert engedélyt akartam tőle kérni két esszéje magyarra fordítására - a másik a "No limits" a #32-ből). De, amennyire tudom, a Carcosa-kampány néhány szereplőjének megvannak, és előbb-utóbb eljuthatnak a Kincstárba. .)"

No igen. Az ügy érdekében mozgósítani kéne egy Hellehild-William-Thirlen láncolatot. Fiúk, merre vagytok?

-HH

Továbbra is az a véleményem, hogy aki nem tud rajzolni, az ne rajzoljon, továbbá hogy a kritikán aluli bénaság se nem hiteles, se nem jópofa. Hogy Elmore steril, abban egyetértünk, de a vacak ettől még vacak marad. Mindenesetre ezen nem fogunk összeveszni.

@Hellehild Carcosa: Az Imazine archívumot azért ne csak a levegőbe kincstárazzuk, előbb talán érdemes volna írni egy ismertetőt a blogra, hogy miről van szó. Hellehild?

Ajjaj... Kellett nekem ugrálni! :D

-HH

@Hellehild Carcosa: A közelmúlt befalazással való fenyegetőzései által felborzolt kedélyemet pihentettem a Hungárus tenger partjain. De most visszatértem, az Imazine 25-38 fönt van a szokott helyen, majd William kiteszi, ha kell. Immár semmi nem állhatja útját a cikkírásnak! ;-)

@Thirlen: Igyekszem, igyekszem... A baj az, hogy a szerepjátékról én csak pofázni szoktam, írni nem annyira. De hát ahogy a mondás tartja, minden kezdet nehéz...

-HH