Szerepjáték régészet IX.

2011.07.27. 10:00

Megjegyzés: A szerepjáték immár több mint három évtizedes múltra tekinthet vissza; ennyi idő bőven elegendő hozzá, hogy a kezdetek az átlag játékos számára homályba vesszenek. A Carcosa-kampány mesélőjét mindig is foglalkoztatta a hobbi korai története, és kiterjedt levelezést folytatott róla néhány hozzá hasonlóan bogaras egyénnel. Ennek többek között egy sor ismertető lett az eredménye, különféle régi és elfeledett RPG-kiadványokról, amelyek manapság már a szerepjáték-régészet témakörébe tartoznának… ha lenne ilyen tudományág, persze.

In Search of Kelandor’s Gold
by Greg Geilman
Judges Guild, 1982.

Ez egy kilenc szintet tartalmazó „kampánylabirintus”, abból a fajtából, ami abszurd premisszái és szűk cselekvési fókusza miatt totálisan alkalmatlan a személyiség- és kultúrszimulációra; más szóval, a Gygax-gagyi tipikus esete. A konkrét szituációt tovább rontja a nordikus és a hellén istenvilág kritikátlan kizsákmányolása, mely a szerző hézagos ismeretanyagának köszönhetően a legócskább közhelyek színvonalán valósul meg. Apollón főpapja például az előgenerált JK-listán atyai jóbarátja egy harcosnak, aki az „óriás az emberek közt, istenek megölője” dicsőítő jelzőkkel büszkélkedhet. A régi görögök ezt hübrisznek hívták, a mai szerepjátékosok pedig tápolásnak és vérpistikézésnek. Ezzel nagyjából már körül is írtam a célcsoportot, akik számára a „kaland” készült.

A labirintus két (!) oldalon prezentált tágabb környezetében egy magas szintű vándor az úr, aki telitűzdelte az erdőt tiltó táblákkal (Szemetelni Tilos! Tűzgyújtás Csak Kijelölt Helyen! etc.), és kőkeményen betartatja a rendelkezéseket. A szerző itt büszkén hivatkozik Robin Hoodra, mint kézenfekvő analógiára. A kulturális katyvaszt a lovagregények és az udvari szerelem hasonló nívójú belehabarása teszi abszolút élvezhetetlenné.

A szövegtörzs (13-63. oldal) a labirintust tárgyalja; becsülettel végigrágtam magam rajta, bár a végére eléggé elzsibbadtam. Lóbaszó nagy marhaságokat nem találtam benne, de semmi érdekeset vagy eredetit sem. Olyan sablonok végeérhetetlen halmozása az egész, amik már 1982-ben is unalmasak és elkoptatottak voltak. A kiadványt pár „alapszörny” – gnómok, csontvázak, törpék, óriáspatkányok, szellemek, kígyók etc. – játékadatainak ismertetése zárja, összesen tizenegy oldalon. Hogy erre mi szükség volt, azt végképp nem értem. A kaland ugyan elvileg „általános RPG-formátumban” íródott, a gyakorlatban viszont ordít róla az AD&D, és nehezen tudom elképzelni, hogy lettek volna olyanok a célközönségében, akik ne ismerték volna a Monster Manualt. Ezt a redundáns információval kitöltött teret sokkal értelmesebben is ki lehetett volna használni, például a labirintus környezetének miniszettinggé bővítésére, ahogyan számos más Judges Guild-kiadványban.

Összegzés: a modul a megszállott labirintusjárókra gyakorolhat némelyes vonzerőt, mivel kétségkívül jókat lehet benne népirtani, a hangulat és az originalitás teljes hiánya azonban számukra is negatívum. Ami engem illet, akkor lássam még egyszer, amikor a hátam közepét.

 

A mi pontjaink: (4/5)
A ti pontjaitok: (0/5)

Publikáló: kriles

25 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr403103459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2011.07.28. 11:07:40

Valamiért eltűnt a hsz-em meg az oldal is furcsálkodik. na szóval újra:
a borítóról Luke Skywalker ugrik be:

uploads.neatorama.com/wp-content/uploads/2010/06/Luke-Skywalker.jpg

Midnen hasonlóság a valósággal a véletlen műve ugyebár.

Thirlen 2011.07.28. 19:45:23

@auer: Érdekes, nekem is ugyanez jutott róla elsőre eszembe, amikor megláttam.

Majdénmegmondom 2011.07.28. 23:01:15

Kihozott a Judges Guild valami jót is az évek során? Mert RPG-körökben muszáj isteníteni őket, de a gépemen megfordult kevés kalózanyag, no meg Zsolt ismertetői alapján egy eléggé túlsztárolt cég benyomását keltik.
Most már kérünk valami igazán odab***ós JG-anyag bemutatót is!

Majdénmegmondom 2011.07.28. 23:14:26

@Majdénmegmondom: Hopsz, a "The Tower of Indomitable Circumstance" kimaradt, az tényleg jónak tűnik!

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2011.07.30. 22:32:13

A Judges Guild kiadványai nagyjából három rétegre oszthatók, és három eltérő minőséget/stílust képviselnek. Sorban:
1) Paul Jaquays anyagai. Paul teljes szerepjátékos pályafutása alatt élvonalbeli kiegészítőket tett le az asztalra, és ez a Dungeoneer fanzinban valamint a JG-nél megjelent zsengéinél is így van. Ezek ütős alaptörténeteken nyugvó, fantáziadús labirintus-kalandok emlékezetes NJK-kkal, helyszínekkel és feladványokkal. Nagy erősségük még a térbeli komplexitás, a háromdimenziós lehetőségek maradéktalan kihasználása (a szerző majd' három évtizeddel később a Quake2 egyik pályatervezőként kamatoztatta tehetségét).

A hangulat a Caverns of Thracia és a Dark Tower esetén erősen sword&sorcery beütésű, a játékosok által megtalált „kincses térképek” mögötti titkokat feltáró Book of Treasure Maps hagyományos D&D, a Dungeoneer Compendium kalandjai pedig sci-fi és fantasy elemeket vegyítő multizsáner cuccok (közülük az űrből lezuhant szuperintelligens pacát imádó kultisták esetét feldolgozó Realm of the Slime God a legjobb). Jaquays később átnyergelt a Runequestre, ebből a JG-nél megjelentek közül a Hellpits of Nightfang érdekes (minilabirintus kidolgozott NJK-k konfliktusaival), viszont a Chaosiumnál kijött anyagaira (Pavis&Big Rubble, Griffin Mountain) máig sokan esküsznek. A TSR-nél megjelent kiadványait én nem ismerem, de Zsolttól jókat hallottam róluk.

2) A City State/Wilderlands kiadványcsalád: Bob Bledsaw és szűkebb köre kampányanyagai. A City State of the Invincible Overlord az első kísérlet a „bűnös fantasy város” (Lankhmar, Dzsekkara, Feketehomok Kikötő, Kharé stb.) szerepjátékbeli megjelenítésére, és a maga nemében telitalálat. A Győzhetetlen Nagyúr Városa kaotikus, veszedelmes, korrupt hely gonosz szektákkal, kocsmákkal, bordélyházakkal, sötét sikátorokban lapuló bűnözőkkel és zsúfolt rabszolgapiacokkal. Ezt a sokszínűséget a D&D műfaji kellékeinek felhasználásával, a fantasztikus és földközeli elemek elegyítésével teremti meg, s kiválóan használja ki a véletlen táblázatok ötletgenerálásában rejlő kreatív lehetőségeket.

A Wilderlands of High Fantasy és három kiadványtársa egy nagyobb világról ad nagyon vázlatos információkat (tolkieneszkbe oltott sword&sorcery, Szindbád-motívumok és a világ ősmúltjából időnként előbukkanó sci-fi elemek), a hatalmas bejárható terület az egymástól izolált, mozaikszerűen színes mikrovilágok sokaságát kínálja. A nagy nóvum esetükben a vadonbéli kalandokat kiválóan támogató kampányhexagon-rendszer, amely beszámozott mesélői és játékosi térképeivel a szerepjátékos térkezelés egy kiválóan kezelhető, kalandbarát és mégis egyszerű modelljét adja – számomra érthetetlen, miért nem terjedt el jobban.

Az ebbe a körbe tartozó további kiadványok részben további városleírások: Modron kisebb kikötő a tengeri istenek hangsúlyos szerepével, a City State of the World Emperor Róma-parafrázis (egy haldokló faj által uralt dekadens birodalom), a Tarantis pedig Bizánc és a Török Birodalom érdekes keveréke. A GyNV organikus felépítése sajnos hiányzik ezekből a kiadványokból.

Van aztán néhány kisebb-nagyobb labirintus (Tegel Manor, The Thieves of Fortress Badabaskor, The Citadel of Fire), amelyektől Zsoltot emlékeim szerint kiverte a hideg (nekem az elsőről van jó véleményem, és öt éve én írtam a végül több kedvezőtlen körülmény összejátszása miatt meghiúsult d20 verziót), továbbá egy adag kisebb regionális kiegészítő – használhatók, de nem olyasmi, amit egy jobb mesélő nem tud maga összebarkácsolni.

3) Minden egyéb. Eddig a blogon főként ezekről született ismertető, ami elég nagy baj, mert a többségük maximum történelmi értéket képvisel, és igazából azt sem nagyon (a low budget borítóik mondjuk autentikusan dögösek). Főként abból az időszakból származnak, amikor a JG minden vacakot kiadott, amit csak tudott, és – tisztelet a kivételnek – alaposan
elmaradnak a korai kiadványok színvonalától. Nekem tetszett a Portals sorozat (Portals of Torsh, Portals of Irontotth, Portals of Twillight), amelyek mindegyike egy-egy mágikus kapukon keresztül megközelíthető minivilágot mutat be fő frakcióikkal, településeikkel és helyszíneikkel, a Corsairs of Tallibar (rendes AD&D stílusú modul kezdőknek, enyhe KJK-fílinggel), a Restormel (konfliktusszituáció egy középkoriasch falu és a degenerált félemberek törzse között – elég baljós alaptónussal, kisebb átalakítással Ars Magicában is elmenne), meg még egy-kettő, ami éppen nem jut eszembe.

***

Tehát vannak a cégnek kiválóan használható kiadványai, de tudni kell, melyek azok. A City State, a Wilderlands, a Caverns of Thracia, a Dark Tower és a Fortress Badabaskor d20-as újrakiadásban is megjelent, s egy modern szerepjátékosnak talán jobban emészthetők/használhatók (ez különösen az alaposan kibővített Wilderlands-re áll), a régiek inkább azoknak lehetnek érdekesek, akik szeretik a csiszolatlan drágaköveket (az amatőr báj a legjobb anyagokban is megtalálható – én szeretem). Mindez azzal a feltételezéssel, hogy kedveljük mind a D&D-t, mind a kalandcentrikus játékstílust: ha nem, akkor nyilvánvalóan nem sok értelme van próbálkozni.
__________
(Mivel vasárnap estétől hosszabb ideig nem leszek netközelben, az esetleges további kérdésekre/felvetésekre lehet, hogy csak késve tudok reagálni.)

Hellehild Carcosa 2011.07.30. 23:42:54

@elGabor: Wow!... Ez a hsz akár egy önálló posztnak is beillene. Kalapemel. :)

Egyébként ha jól tudom, Zsoltnak ehhez az egész "Szerepjáték régészet" sorozathoz az elGaborral való levelezése adta az ötletet.

Részemről a felsorolt anyagokból csak a Griffin Mountaint meg a kibővített újrakiadását, a Griffin Islandot ismerem. Az nem kalandmodul, hanem sandbox típusú szetting Gloranthán, de tényleg kitűnő.

Leonor Carcosa 2011.08.01. 11:20:46

"...(a low budget borítóik mondjuk autentikusan dögösek)..."

Szerintem inkább bénák. Az alacsony büdzsé nem azt jelenti, hogy minden szart és szemérmetlen koppintást kinyomtatunk, amit a lelkes, de rajzolni nem tudó fanok összehoztak. Ezek piacon forgalmazott kiadványok voltak, fizetni kellett értük; nem kellett volna megtisztelni az olvasót azzal, hogy értelmezhető borítógrafikát és belső illusztrációkat nyújtanak neki a pénzéért? Vagy ha végképp nem volt rá ember - amit azért igencsak kétlek* -, hát maradhattak volna a fényképes-beöltözős címlapoknál is, mint a Book of Treasure Maps I.-nél. A plakátról kopírozott Luke Skywalkernél sokkal jobb megoldás lett volna.

* A nyolcvanas évek végén kezdtem el szerepjátszani, és a nyíregyházi klubban legalább három-négy olyan játékos volt, aki rendszeresen készített illusztrációkat a kalandokhoz, merő szórakozásból. Minden héten új rajzokkal állítottak be, amik nem voltak ugyan világszínvonalúak, de ezeket a JG-s borzalmakat messze lekörözték. Nem hiszem el, hogy annak idején a régi JG vonzáskörében ne lettek volna ilyen emberek - csak körül kellett volna nézni utánuk, nem beérni az első silabusszal, amit a haversrác aktuális nője leejtett Bledsaw asztalára.

Rigorel Carcosa 2011.08.01. 12:25:27

@Leonor Carcosa: Voltak ilyenek, például Kevin Siembieda, aki később RPG-dizájnerként vált híressé (Palladium, RECON, TMNT, After the Bomb, Ninjas & Superspies, Rifts). A probléma abban állt, hogy egy idő után nem voltak hajlandók azért a nevetséges összegért dolgozni, amit a JG fizetett nekik. No meg a szakmai önbecsülésüket is sértette, hogy a JG sajátos üzletpolitikája szerint a minősíthetetlen vackokért és az ordenáré lopásokért hajszálra ugyanannyi honorárium járt, mint a profi színvonalú, önálló grafikákért (vagyis szinte semmi).

Rigorel Carcosa 2011.08.01. 12:29:12

@elGabor: Zsoltnak az összefüggő szövegek elemzése az erőssége, az általad hiányolt kiadványok pedig többnyire rövid paragrafusokból, statisztikai blokkokból és táblázatokból állnak. De a "Szerepjáték régészet" nem Zsolt privát rovata: ha van hozzá kedved, írj nekünk ismertető(ke)t ezekről a JG-anyagokról, örömmel közzétesszük vendégposztban.

Furore Carcosa 2011.08.01. 13:39:48

"...de ezeket a JG-s borzalmakat messze lekörözték."

Ez a borító, ez még semmi, Leonor. Majd szombaton nézd meg a Glory Hole Dwarven Mine címlapját (én már látom az admin profilból). Na, AZ lesz az igazi borzalom!

Thirlen 2011.08.01. 21:52:34

Vagy megtekintheti a Kincstárban! ;-)

Emmanuel Carcosa 2011.08.03. 17:58:27

Out: meglehetősen kínos, ha egy idegen jobban ismeri a kincstárunk tartalmát, mint egyes családtagjaink - ez még akkor is kínos, ha Emmanuel örül, ha a legtöbb családtag nincs tisztában azzal, mik is vannak ott elfekvőben :)

Thirlen 2011.08.04. 23:16:27

@Emmanuel Carcosa: Gondolj erre úgy, hogy ha már én cipeltem be a nehéz ládákat, csak tudom, mi van bennük!

Emmanuel Carcosa 2011.08.05. 07:52:38

Out: lám, sic transit... ...azok a szép idők, amikor még lenyilazták a sírok építőit, és befalazták a rejtekhelyek építőit... ...a vajszív lesz a Carcosák veszte, attól tartok :)

Thirlen 2011.08.05. 15:55:21

@Emmanuel Carcosa: Vajszív, bah! Jól felfogott gazdasági érdek, nem kell itt kérem álságosan ártatlannak mutatni magunkat! :)
Lenyilazva, befalazva nehezen tudnám új kincsekkel bővíteni a kincseskamrát - legalábbis amíg Santiago rokonod elveivel ellenkezik a járkáló holtak létrehozása.

Emmanuel Carcosa 2011.08.05. 21:02:49

Out: Igen-igen, a másik nem kifizetődő dolog az az elvek luxusa... :)

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2011.08.14. 17:07:52

No, vissza a Dunakanyarból. Kampányanyag-írás, kerti munka, sütés-főzés-iszogatás és kontempláció volt, net nem. Pótolom a lemaradást. :)

@Leonor Carcosa: Úgy 1981-1983-ig a szerepjátékos kiadványok túlnyomó többsége nem sorakoztatott föl ennél számottevően jobb borítókat. A TSR anyagai ritka kivételként igen, de ha kezedbe akadnak, nézd meg a Runequest vagy a Traveller korabeli anyagait, vagy pár generikus fantasy kiegészítőt (pl. a Midkemia Press-től vagy a Gamelordstól). Néhol felbukkant egy-két kiemelkedő illusztrátor (az Empire of the Petal Throne-ban M.A.R. Barker professzor grafikái, a Tunnels&Trolls-ban Liz Danforth, a JG-nél egy ideig Siembieda és Jaquays, az Arduinnál a nagyszerű Erol Otus), de inkább véletlenül, mint szabályként. Ez a grafikai színvonal pedig magában előrelépés a wargame-ek és a Diplomacy-fanzinok spártai képi világához képest (az utóbbiakból itt van egy rakás: www.whiningkentpigs.com/dw/zines.htm -- koruk blogjai és fórumai). Többre nemigen volt pénzük a készítőknek, másrészt a kor nyomdatechnikája nem is igazán tudott volna mit kezdeni egy színes-szagos képpel. A JG két irányban lógott ki a trendből:
1) a pályájuk elején a házi barkácsmódszerekkel készített kiadványok mellé olyan papírminőségű és játékértékű térképeket tettek le, amelyek még ma is nagyon tisztességes színvonalat képviselnek;
2) amíg mások előbb-utóbb előreléptek a production values terén, ők konzekvensen olcsók maradtak a szó minden értelmében.

Ez az egész üzleti modell addig működött, amíg a szerepjáték egy fanzinkultúrából kinőtt örömmeló volt, és a szerzőket csak a dicsőség hajtotta, a pénz nem. Amikor a viszonyok megváltoztak, a JG elveszítette a jó szerzőit és illusztrátorait (mint @Rigorel Carcosa: is írta - és teljes joggal!), majd valamivel később üzletileg is megbukott. Ennek a hobbit érintő nagy változásnak aztán pozitív és negatív következményei is voltak, éppen úgy, ahogy a szerepjátékipar napjainkban végbemenő haláltusájának - de ez már messzire vinne.

A borítók esztétikai értékéről eltér a véleményünk: szerintem egyik-másik a technikailag gyenge megoldások mellett szép és autentikus; ezzel szemben pl. a legtöbb Elmore-mű technikailag perfekt, de giccses, önmagát ismétlő és üres. Erről a témáról az Imazine fanzin #37-es számában jelent meg egy nagyon jó cikk Paul Mason tollából "Brilliance and dross in RPG artwork" címen. Sajnos online már nem elérhető, és a szerző megkeresésére irányuló kísérleteim teljes kudarcot vallottak (ami nagy kár, mert engedélyt akartam tőle kérni két esszéje magyarra fordítására - a másik a "No limits" a #32-ből). De, amennyire tudom, a Carcosa-kampány néhány szereplőjének megvannak, és előbb-utóbb eljuthatnak a Kincstárba. .)

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2011.08.14. 17:18:06

@Rigorel Carcosa: Ezt már korábban tapasztaltam. Én jobban tájékozódom ötletmorzsákból, és nagyon szeretem a mozaikos filozófiájú kiadványokat - már persze ha a mozaikkockák érdekesek.

A meghívást ezúttal le kell mondanom (de majd kicsit más témában...). A JG kiadványairól korábban írtam már rövid összefoglalókat, és nem szeretném magamat ismételni, viszont az anyagot 2003-as mivoltában ma már nem tartom újraközlésre alkalmasnak. Akit érdekel, a Chaos Ultra lemezújság #31-es számában, a member.rpg.hu/cu/cuo31/index.php?p=2 címen elolvashatja.

Ugyanott Empire of the Petal Throne-kritika, szintén tőlem - megcsodálható Muhammad Abd-al-Rahman Barker néhány rajza is.

Hellehild Carcosa 2011.08.14. 17:57:26

@elGabor: "A borítók esztétikai értékéről eltér a véleményünk: szerintem egyik-másik a technikailag gyenge megoldások mellett szép és autentikus; ezzel szemben pl. a legtöbb Elmore-mű technikailag perfekt, de giccses, önmagát ismétlő és üres."

Majd leesik a fejem, úgy bólogatok erre. Nekem például szívem csücske a RuneQuest. A mellékelt linken nagyon jópofa kis galériát találtok a korai RQ-kiadványok borítógrafikáiból:

www.waynesbooks.com/runequest.html

-HH

Hellehild Carcosa 2011.08.14. 18:03:03

@elGabor: "Erről a témáról az Imazine fanzin #37-es számában jelent meg egy nagyon jó cikk Paul Mason tollából "Brilliance and dross in RPG artwork" címen. Sajnos online már nem elérhető, és a szerző megkeresésére irányuló kísérleteim teljes kudarcot vallottak (ami nagy kár, mert engedélyt akartam tőle kérni két esszéje magyarra fordítására - a másik a "No limits" a #32-ből). De, amennyire tudom, a Carcosa-kampány néhány szereplőjének megvannak, és előbb-utóbb eljuthatnak a Kincstárba. .)"

No igen. Az ügy érdekében mozgósítani kéne egy Hellehild-William-Thirlen láncolatot. Fiúk, merre vagytok?

-HH

Leonor Carcosa 2011.08.15. 11:28:38

Továbbra is az a véleményem, hogy aki nem tud rajzolni, az ne rajzoljon, továbbá hogy a kritikán aluli bénaság se nem hiteles, se nem jópofa. Hogy Elmore steril, abban egyetértünk, de a vacak ettől még vacak marad. Mindenesetre ezen nem fogunk összeveszni.

Rigorel Carcosa 2011.08.19. 05:38:41

@Hellehild Carcosa: Az Imazine archívumot azért ne csak a levegőbe kincstárazzuk, előbb talán érdemes volna írni egy ismertetőt a blogra, hogy miről van szó. Hellehild?

Hellehild Carcosa 2011.08.19. 17:24:34

Ajjaj... Kellett nekem ugrálni! :D

-HH

Thirlen 2011.08.21. 23:17:15

@Hellehild Carcosa: A közelmúlt befalazással való fenyegetőzései által felborzolt kedélyemet pihentettem a Hungárus tenger partjain. De most visszatértem, az Imazine 25-38 fönt van a szokott helyen, majd William kiteszi, ha kell. Immár semmi nem állhatja útját a cikkírásnak! ;-)

Hellehild Carcosa 2011.08.23. 21:29:44

@Thirlen: Igyekszem, igyekszem... A baj az, hogy a szerepjátékról én csak pofázni szoktam, írni nem annyira. De hát ahogy a mondás tartja, minden kezdet nehéz...

-HH