Megjegyzés: A Carcosa család a jövőben együtt fog működni az SFmag online magazinnal. Mintegy kézfogás gyanánt, ma kölcsönösen közzéteszünk egymástól vendégposztban egy-egy érdekes régebbi cikket. Mi egy furcsa és lebilincselő regény ismertetését választottuk ki az ő kínálatukból, amely nemcsak szórakoztató: el is gondolkoztat...

„Előbb alszanak ki a csillagok, mint hogy megfakuljon a császár dicsősége!”

Egy távoli, névtelen bolygón egy különös hivatás határozza meg az emberek életét. A hajszőnyegszövők életüket egyetlen célnak áldozzák: feleségeik és lányaik hajából csodálatos szőnyegeket készítenek, hogy ezzel adózzanak a távoli Csillagpalotában székelő, isteni hatalommal bíró császáruknak. Ezeknek a tárgyaknak a szövése olyan bonyolult, hogy minden hajszőnyegszövő csak egyet készít élete folyamán, de azért busás vagyont kapnak, ami az öreg mester fiára száll, aki addig ebből él, amíg el nem készíti saját hajszőnyegét.

Ez az örökös körforgás határozza meg az emberek életét: a vándorló hajszőnyeg-kereskedőkét, az árusokét, akik az elszigetelt mesterek házaiba viszik portékáikat, a kikötővárosban élő hivatalnokokét és mindenkiét a bolygón. Örökkön örökké változatlan és megingathatatlan rend, ami egy idős az univerzummal és a császárral – legalább is az emberek hite szerint. Ezzel a furcsa és egyedi ötlettel indul Andreas Eschbach 1995-ös regénye, a Hajszőnyegszövők. Azonban a regény nem fókuszál csak a hajszőnyegek által meghatározott társadalomra.

A különálló fejezetek, melyek csupán pár ponton kapcsolódnak egymáshoz, egy sokkal nagyobb tablót állítanak fel az olvasó szemei előtt. A hatalmas birodalom, mely galaxisok tucatjaira, lakott világok százezreire terjed ki, és a hatalmas császár, aki már több tízezer éve uralkodik, alkotja a regény hátterét. Bár a fejezetek novellákként is felfoghatók, mégis, együtt, mint egy kirakós darabkái, közös értelmezési keretet adnak. A hatalmas császár bukása, és örökségének fölszámolása az, ami a középpontban áll. A fejezeteknek nincs egy központi szereplője, minden részben más és más szemszögéből láthatjuk az eseményeket, aki az egyikben mellékes alak, a másikban kulcsszereplővé válik. Mégis, csupán keveseknek van beleszólásuk a nagy rejtély megoldásába: ha évente több tízezer hajszőnyeg készül, akkor hogy lehetséges az, hogy a Csillagpalotában egyetlen egyet sem talált soha senki? Hová szállítják a hatalmas csillaghajók ezt a mérhetetlen mennyiségű szőnyeget több, mint húsz évvel a császár bukása után is? Ez az a rejtély, ami mellett Eschbach fölvázolja mély gondolatait.

Elsősorban az a kérdés foglalkoztatja az írót, hogy föl lehet-e számolni egy ilyen erejű rendszer emlékét? A császár nem csak az emberek mindennapjaiba, de lelkébe is beférkőzött. Nem csoda, mondja maga a szerző is, hiszen milyen erővel élhet az emberben egy olyan uralkodó, aki mindent lát, mindent tud, és elérte a halhatatlanságot? Bár sikerül megdönteniük uralmát, szellemével – vagy ha úgy vesszük, magával a császárral – még évtizedekkel később is szembesülniük kell a lázadóknak. Az egyszerű emberek, akiknek a lelkébe ivódott a császár, ez határozza meg az életüket, vajon képesek lesznek elfogadni a változást? Vagy továbbra is ragaszkodnak ahhoz, amit már gyermekkoruktól fogva beléjük neveltek? Ez Európa történelmében, ahol annak keleti fele még mindig a kommunizmus emlékét igyekszik fölszámolni, elevenen él.

Az uralkodó emlékének fölszámolását nehezíti, hogy senki sincs tisztában a teljes igazsággal. Talán csak maga a császár, de halála után ez a tudás is elveszett. A hajszőnyegek rejtélye rávilágít arra, hogy a teljes igazságot egyetlen ember sem érheti el, bármennyire is keresi, kutatja, akár egész élete folyamán. Ez az egyik nagy mondandója a könyvnek: az embernek le kell tennie arról, hogy mindent meg akarjon tudni, meg akarjon érteni, különben akár meg is őrülhet. És itt nem csak a hajszőnyegek titkáról van szó – amelyre a regény végére lassan fény derül, bár ezt is zseniális írói bravúrral, az információt csepegtetve teszi meg a szerző –, hanem olyan, sokak által tényként kezelt eseményről is, mint a császár halála. Érdekes, hogy az ezzel foglalkozó két fejezet az egyetlen a regényben, ahol ugyanannak a szereplőnek a szemszögéből látjuk az eseményeket, igaz, húsz év különbséggel. 

És ha már beszéltünk a szemszögekről: Eschbach fejezeteinek nézőponti karaktere mindig egy olyan személy, aki ugyan nem mozdítja előre az eseményeket – kivétel ez alól a fentebb említett „kettős fejezet” –, hanem egy ahhoz közel álló szereplő. Mindig egyfajta külső szemlélőként próbáljuk összerakni az eseményeket a kapott információk alapján. Emellett egy fontos jellemzője ezeknek a fejezeteknek – itt az utolsó előtti, a hajszőnyegek titkát megmagyarázó fejezet a kivétel – egyfajta „negatív” kicsengése van. Itt nem arra kell gondolni, hogy összességében véve negatív. Nem, ennek igen sok fajtája van, gyakran a nézőponti szereplő életében történik valami – elfogják, börtönbe vetik, stb. – de leggyakrabban ez nem ennyire direkt, sokszor összességében a történet egészére nézve pozitív a végkicsengése a fejezeteknek.

Hisz ilyen az is, amikor az egyik szereplő ráébred, hogy nem saját akaratából cselekszik, de megteszi, ami szükséges. Ez az attitűd az egész regénynek szorongató és borús hangulatot kölcsönöz. Nem elég a császár – vagy még inkább a hatalmának – nyomasztó jelenléte minden fejezetben, még ez a jelenség is rányomja a bélyegét a Hajszőnyegszövők világára. Ez a világ egyáltalán nem igazságos. Kegyetlen és könyörtelen, a bosszú, a kérlelhetetlen és vak hit, és más, gyarlóan emberi érzelmek vezérlik. Itt majd mindenki áldozat valamilyen módon. És mindezek mögött újfent csak a császár alakja tornyosul, a csillagok és galaxisok fölött álló árnyként.

A fentiekből is jól látható, hogy Eschbach célja az, hogy a társadalomról, és annak alkotóelemeiről – hit, odaadás, lojalitás, másként gondolkodás – meséljen. Ehhez pedig tökéletes az a módszer, amit használ, vagyis hogy kihagyja a központi szereplő(k) alkalmazását, és inkább több, a cselekmény szempontjából majdhogynem egyenrangú figurát mozgat. Ezek az alakok ugyan nem rendelkeznek kidolgozott karakterrel, de itt nincs is erre szükség. A szerepük annyi, hogy a szemükön keresztül lássuk az egész palettát, hisz a legalacsonyabbtól a legmagasabb rangúig mindenféle szereplő megjelenik a regényben.

A környezetrajz csak jelzésértékű, pár skiccel és hangulattal kapunk képet Yahannochiáról és a hozzá hasonló elmaradott városokról, a birodalom központi bolygójáról vagy éppen egy elfeledett planétáról. Eschbach egy grandiózus fabulát mond el nekünk, egy tanmesét a távoli jövőből, ehhez felhasználva az űropera kellékeit. Műve nem csak a német vagy az európai, de az egyetemes irodalom szerves részét képezi. Nem csak a fantasztikus irodalomét, hisz olyan értékekkel rendelkezik, mely beemeli a mainstreambe. A hajszőnyegek története mindenki számára egyedi értelmezést ad, de mindenki számára kinyitja a kaput egy sokkal nagyobb univerzumra, mint ami a regényben megjelenik. Ez pedig az emberiség összességének világegyeteme.

További információ:

  • A szerző 2001-ben publikált Quest c. regénye is a Hajszőnyegszövők világában játszódik, csak több évezreddel korábban.
  • Az ismertető szerzője Acélpatkány, az SFmag alapító tagja és munkatársa. Későn jutott eszünkbe az ötlet, milyen jó lenne képecskés aláírást gyártani neki... :(
A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr563245130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása