Megjegyzés: Új rovatunkban Pierre de la Croix válogatott értekezéseit fogjuk közölni a fantasztikus természetrajz köréből. Első cikke mindjárt egy hamisítatlan szörnyeteggel ismertet meg minket…


Chelyderpeton robustus, avagy közönségesen békakirály

A rusz mocsarak és folyópartok gyakran tartogatnak csúf meglepetést az óvatlan utazóknak. Úgy vélné az ember, ha távolabb húzódik a víztől, ahol az óriásira növő ragadozóhalak már nem érhetik el, az emelkedőkön nyugodtan leheveredhet a friss, illatos, zöld fűbe, kipihenni az átkelés fáradalmait. Ám szerencsésnek mondhatja magát, aki a hirtelen fájdalomra riadva csak valamelyik végtagját veszíti el; a többség ugyanis a rettenetes szörnyeteg gyomrában végzi, amit a helybéliek a félelemmel és tisztelettel teljes békakirály néven emlegetnek.

Az egyszerű, ostoba halász, akinek a hálóját elszakította valami, gyakran azt hiszi, hogy nyugodtan megfoltozhatja a partszegélyen rakott tábortűznél, a fűzfák alatt. A lángok fényében aztán egyszerre csak egy szélesre tátott, fogakkal sűrűn teletűzdelt szájjal találja szemben magát, amely mögött az örök sötétség vár reá.

Khem krokodilusai elbújhatnak szégyenükben a szörnyű óriás gőte étvágya, türelme és zsigeri rosszindulata előtt. Ruszföld mocsarai, tavai és árterei ideális életteret jelentenek az ősvilág e félelmetes túlélőjének, de megtalálható a tengerekben is, a nagy folyamok torkolatvidékén, ahol a sodrásuk felhígítja a sós vizet. Vitathatatlan, hogy ő az ingoványos, lápos területek uralkodója. Nagy aszályok idején még a szárazföld belsejébe is elkóborol, udvartartásával egyetemben.

Az óriás gőte – krokodilusszerű vonásai ellenére – inkább rokona a nyálkás, csúszós bőrű békáknak és varangyoknak, mint a pikkelyes kígyóknak és gyíkoknak. A világ legősibb teremtményei közé tartozik, nem csupán a ma lakhelyéül szolgáló folyóknál vénebb, hanem az óceánoknál is. Eredete még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor az egész földkerekséget mocsár borította. Elsőként mászott elő a tengerből, hogy meghódítsa a szárazföldeket és az őskor csúcsragadozójává váljon; uralmát csak évmilliók múlva vitatták el tőle más, ifjabb és szilajabb kihívók. Ám ő túlélt minden viszontagságot, a lápok és a folyók mélyére húzódva, s várton-várja az idők fordulását, míg egy újabb vízözön ismét a mocsárvilág korlátlan urává teszi.

A békakirály elterjedési területe

A melegebb vizekből a békakirályt már kiszorították gyorsabb, jobban alkalmazkodó riválisai, de kétéltű ősei örökségeként a hidegebb közeget jobban bírja. A legkeményebb rusz teleket is átvészeli: béka- és gőterokonaihoz hasonlóan mélyen beleássa magát az iszapba, és csak a tavaszi olvadáskor kel újra életre.

Ekkor jön el a párzás ideje: a nőstény petéit a parti fák vízbe nyúló gyökereire rakja. Előtte azonban a valamivel kisebb hímek versengésbe kezdenek a megtermékenyítéséért. Akárcsak a kecskebékák, ilyenkor próbát tesznek minden útjukba eső dologgal, ami valamelyest is hasonlít a nőstényre (fatörzsekkel, más élőlényekkel, a többi hímmel). A legsikeresebb az lesz közülük, aki a legtöbb nősténnyel a legrövidebb idő alatt képes párosodni.

A pár nap múlva kikelő, apróhal méretű ivadékokkal az anyjuk nem törődik, sőt időnként fel is falja őket, hasonlatosan a hímekhez. A sok száz éhes poronty minden eléjük kerülő és ehetőnek tűnő tárgyat megtámad, egymást is beleértve. A fiatalabb, már lábat növesztő példányok inkább a part menti sekély részeket kedvelik, rejtőszínük is ehhez alkalmazkodik; idősebb korukra aztán sötétebbé válnak és a mélyebb vizekbe húzódnak.

Jól bírják a hideget és a szélsőséges körülményeket, ezért ritkán ugyan, de találkozni lehet velük magasabb terepen is, hegységekben és fennsíkokon. A hőséget szintén elviselik: ha a mocsár kiszárad (ami a sztyeppén gyakran előfordul), beássák magukat a földbe és mély álomba merülnek várják ki a következő esőzést. A legvénebb példányok még a tűzzel szemben is mágikus ellenállást fejlesztenek ki: bár kényelmetlenül érzik magukat a lángok között, az életük nem forog veszélyben. Egy-egy pusztító tűzvész után félelmetes látvány az ártéri erdő parázsló maradványai között élelem után kutató békakirály, tetőtől talpig füstölgő hamuval borítva.

Fiatal példány

Rendkívül falánk állatok, ha csak tehetik, pukkadásig telezabálják magukat, ám ínséges időkben jól tűrik az éhezést – néha évekig. Az idősebb példányoknak már megvan a kedvenc zsákmányuk és vadászmódszerük; egyesek főként hallal táplálkoznak, mások az itatóhelyekre járó emlősöket ejtik el, a legfélelmetesebbek pedig emberevők. A fiatalabbak viszont még sokáig minden kínálkozó prédát megtámadnak, sőt elfogyasztják a dögöket és némely vízinövényeket is. Meleg, párás környezetben sokat szenvednek a különféle fertőzésektől és élősködőktől, főleg ha megsérül a bőrük, ami nem gyakori eset, de végzetessé válhat számukra.

Ha a mocsaras vidéken megpillantunk egy békakirályt – szinte mindig egy fiatal példányt, napozás közben –, biztosra vehetjük, hogy nincs egyedül, és az idősebbek jó eséllyel már be is cserkésztek minket. Általában öt-tíz kifejletlen, négy-öt fiatal és két-három felnőtt egyed él nagyjából tíz holdas territóriumon, egy óriási nőstény vezetése alatt. Ha valamelyik zsákmányt ejt vagy bajba kerül, jellegzetes szagú váladékot bocsát ki, amellyel összes társát a helyszínre vonzza. A mátriárka közelében mindig lebzsel egy-két kisebb hím, prédamaradékra vagy párosodási alkalomra lesve. Éjszakánként gyakran elkísérik őt szárazföldi portyáira.

A békakirályt nem csupán csillapíthatatlan étvágya és rettenetes ereje teszi veszedelmessé, hanem vastag, nyálkás bőre is, mely hathatós védelmet nyújt a tüskék és harapások, kardok és lándzsák ellen. Masszív koponyáját még a tatárok vasbuzogánya sem képes beszakítani. A kifejlett példányok testhossza három méter körül van, mivel azonban amíg élnek, nem szűnnek meg növekedni, a legöregebb mátriárkák valóságos monstrumok. Állkapcsukat borotvaéles fogak szegélyezik, ám a szájpadlásukból még nagyobbak sarjadnak, nem ritkaság köztük a negyven-ötven centiméteres sem.

Az óriás gőte vízben és szárazföldön egyaránt otthonosan mozog: bár tüdővel lélegzik, a bőrén át is képes felvenni oxigént, így akár fél napot is kibír a víz alatt. Bőrváladéka erősen mérgező, szabad bőrfelületre jutva pillanatok alatt felszívódik, és halált vagy hosszan tartó, súlyos rosszullétet okoz. Ugyanilyen következményekkel jár, ha valaki eszik a húsából, amire persze csak az éhhalál szélén lévők vetemednek, hiszen messziről bűzlik és undorító íze van.

Víz alatti lesben

Ha a békakirály egyszer kiválasztotta prédáját, csökönyös konoksággal igyekszik elejteni és felfalni, még akkor is, ha amaz egyébként jóval nagyobb nála. Megszelídíteni vagy mágiával befolyásolni képtelenség. Ezért nem vezet eredményre nála az a gyakorlat, amit Khem földjén és délebbre folytatnak a krokodilusokkal: rendszeresen áldozati felajánlásokat (madarakat, háziállatokat, elítélt bűnözőket) helyeznek ki az általuk lakott folyók és tavak partjára. A krokodilus ezekből belakmározva idővel annyira jámborrá válik, hogy a gyerekek nyugodtan pancsolhatnak mellette, és az asszonyok is békén hordhatják a vizet. A házi krokodilus megvédi a közösséget a többi fajtársától, sőt – a rablóktól és a fosztogatóktól is. (Közismert a történet, amikor a Styx deltájában egy vasba öltözött ferengi martalócbanda csónakját megtámadta és felfordította egy kezes bestia.) Nem véletlenül irigyeltek azok a falvak, amelyeknek sikerül ilyen félelmetes oltalmazóra szert tenniük.

Az óriás gőték esetében ez az elgondolás azért sem megvalósítható, mert ha a rangidős mátriárka valamiképpen mégis megtöltené feneketlen bendőjét – amire kisebb az esély, mint hogy a kutyafejű tatárok emberré változzanak –, az udvartartása attól még éhes marad. Egyes halásznemzetségeknél mindazonáltal kialakult az a szokás, hogy az év bizonyos szakában – jellemzően a szaporodási időben – egy szűzlányt láncolnak ki a partra áldozatul a békakirálynak. Egyik-másik állítólag még túl is éli a megpróbáltatást, és kilenc hónap múlva burokban világra hoz egy szörnyszülött gyermeket. A közvélekedés szerint ez csupán a babonás parasztok rémmeséje, ám Argus Carcosa, a Mélység Dalnoka nincs teljesen meggyőződve erről, és sokért nem adná, ha sikerülne felkutatnia és kíséretébe fogadnia e furcsa frigy néhány hús-vér gyümölcsét.


Magas poszton a békakirály ivadéka

A rusz falvak többsége mindenesetre inkább más módszerekkel próbál védekezni az óriás gőte ellen. Közismert ugyanis, hogy kisebb és ártalmatlan rokonaihoz hasonlóan fél a gólyáktól (ezért számít Ruszföldön halálos bűnnek bántani őket), bár azok a felnőtt példányokra nem veszélyesek. A gólyák által látogatott vizekből nem ritkán odébb is hurcolkodik. Másik esküdt ellensége az óriás lesőharcsa, amely immunis a mérgére, és a vizek mélyén gyakran rettenetes harcokat vív vele. Ennek azonban az emberek vajmi kevés gyakorlati hasznát látják, hiszen a harcsaszörnyek éppoly előszeretettel táplálkoznak velük, mint a békakirály.

Elnevezését a békakirálynak a rusz boszorkányok nyomán kapta, akik szerint a rangidős példányoknak hatalmuk van a mocsarukban élő összes kétéltű fölött, a szerelmi bűbájolásra használatos levelibékától a hatalmas lápi varangyig. A legnagyobb és legöregebb szörnyek esetében ez a hatalom lakóhelyének valamennyi alacsonyabb rendű teremtményére kiterjed: férgekre, pókokra, gyíkokra, rovarokra, apróhalakra és egyes kígyókra (bár ez utóbbiak közül nem mindegyikre). Ha egy ilyen vénségesen vén mátriárka költözik, az valóságos természeti katasztrófával ér fel, hiszen vele tart alattvalóinak egész serege, minden csúszómászó és repülő féreg. A vidék, ahol átvonulnak, olyan képet ölt, mintha a bibliai tíz csapás sújtotta volna.

Szerelmi varázslatokhoz a boszorkányok gyakran kérik a békakirály segítségét, ahogyan a meddőséggel és az impotenciával kapcsolatos bűvöléseikhez is, akár az előidézés, akár a feloldás a céljuk. Ennek módját mélységes titokban tartják, a legszigorúbb kínvallatás során sem hajlandók – vagy képesek – elárulni. Érdemes hozzá folyamodni akkor is, ha valakit átok sújt a békák nemzetségének megsértése miatt (például ha előzetes engesztelés nélkül megöl egy levelibékát, amitől minden háziállatával együtt terméketlenné válik). Bőrváladéka nélkülözhetetlen alapanyag az emberiség által ismert legerősebb kontaktmérgek előállításához. Ilyen az acqua tofana, a taljánföldi Caligarik féltve őrzött titka, melyet egyesek szerint a megkínzott áldozatok szájáról lecsorduló tajtékból kotyvasztanak, míg mások kőrisbogárpor és arzén keverékének tartják. Egy másik hírhedt méreghez – ami kesztyűre kenve szívódik fel, és az ibériai Borják specialitása – állítólag élő varangyosbékát kell egy kis zsák só és mészpor közé varrni, majd egy teljes évig érlelni. A Carcosa család jelenlegi nemzedékében nincs igazi méregmester (a Fekete Özvegy és a Kertész tudománya csak bizonyos részterületeket ölel fel), ám a Caligarikkal és a Borjákkal ápolt szívélyes kapcsolatoknak hála, pótolni tudják ezt a hiányosságukat.

Munkában a méreg

A tatár iga alatt nyögő rusz fejedelemségekben és a folyamatos háborúskodásba merült hungárus királyságban a boszorkányok gyakran használnak békákat üzenetek közvetítésére, sőt – céljaik elérése érdekében ők maguk is képesek békává változni. Ha a réten kaszáló emberek meglátnak egyet, óvakodnak ártani neki, mert ezzel nemcsak a boszorkány haragját vonhatják magukra, hanem a békák-gőték nemzetségének bosszúját is: a mérges varangy belevizel az italukba, a tűznek parancsoló szalamandra felgyújtja a házukat, a békakirály az ingoványba csábítja és felfalja a gyermekeiket. A szláv vidékeken egyetlen mentsvár létezik a békakirály haragja ellen: az ősök megtestesülésének vélt házikígyók pártfogása. Ezek, ha a család a kellő tisztelettel és megbecsüléssel bánik velük, távol tartják a hajlékától a rontást; sőt, az éj leple alatt személyesen is harcba szállnak a gonosz szörnyeteggel, és gyakran sikerül elüldözniük, olykor még elpusztítaniuk is.

Nem kizárt, hogy a békakirálynak Helvéciában is honos egy elfajzott változata, amit a néphit tatzelwurm névvel illet: ezt a lényt macskafejűnek és kígyótestűnek írják le, és úgy tartják róla, előszeretettel ejt zsákmányt a házisertések közül. Egy csontvázlelet, mely nemrégiben került a baziliszkai kuriózumtárba Michał Boym magiszter gyűjtéséből, megerősíteni látszik ezt a hipotézist.

Tatzelwurm

Előkép: Megpróbáltam egy lényben egyesíteni a szláv, a finnugor és a balti népek békákkal kapcsolatos hiedelmeit. A szláv népi hitvilág szerint az ördög a világ megalkotásakor a mocsarakat kapta kijelölt lakóhelyül, s azóta itt tanyázik a saját teremtményeivel (a különféle csúszómászókkal, mérges rovarokkal, férgekkel), akiknek az alakját gyakran magára ölti. Szent Illés azért is áll nagy tiszteletben náluk, mert a villámaival egyedül ő képes kordában tartani ezt a szörnyseregletet. Érdekes hozzáállás Isten részéről, hogy amikor egy orosz mondában az ördög felsorolja, hová bújik el a villámok elől, és utoljára az embert is megemlíti, Isten azt válaszolja neki, hogy ott sincsen számára menedék, mert ő az embert is tétovázás nélkül agyonsújtja: elvégre az ő lelke rögtön mennybe jut, de az ördögnek nem lesz hová mennie. Végül némi alkudozás után kiegyeznek abban, hogy meghúzhatja magát a mocsárban, illetve a kövek alatt. Az ördög meg-megpróbál innen kitörni, de Szent Illés mindig résen van, és visszakergeti a villámaival. Igyekeztem tehát egy ördögi lényt megalkotni, amely méltó rá, hogy a mocsárvilág uralkodója legyen. A békákról, mint a boszorkányok kísérőjéről szóló hiedelmekben a magyar néphit is igen gazdag: itt szerepel például, hogy aki megöl egy levelibékát, keserves halállal lakol.

Megjegyzés: Ami a békakirály félemberi ivadékait illeti, a XVII-XVIII. századi orvostudományban népszerű volt az a felfogás, hogy a szörnyszülöttek világra jöttét a terhes asszony nagy lelki megrázkódtatása idézi elő. Ennek nyomai a néphitben is megtalálhatók. Magyarországon is elterjedt babona, hogy ha a várandós anya ijedten vagy kíváncsian rácsodálkozik valamire, az nyomot fog hagyni a magzatán (ha kutyára, akkor szőrös lesz, ha varangyosbékára, akkor ragyás, ha tökre, szeplős, és így tovább).

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (2,5/5)

Publikáló: kriles

43 komment

Címkék: bestiárium

A bejegyzés trackback címe:

http://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr323403646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Furore Carcosa 2011.11.23. 04:05:27

Izé... Az komoly, hogy ezt a dögöt nem lehet elégetni? Jesszasz!...

Nibela 2011.11.23. 10:20:04

Jól látom, Tóföld hemzseg tőlük?

Furore Carcosa: Hm, el nem égő békafi. Az ideális férfi, akarom mondani, hím...? :P

Niccolo Carcosa 2011.11.23. 12:23:31

@Nibela: Érdekes a javaslatod, s bár nem te vagy az első, aki egy tűzrezisztens hüllőfélében látja kedves nővérem ideális párját, de mindenki megnyugtatására mondom: a helyzet közel sem annyira kilátástalan, hogy rögtön a hidegvérűek között kelljen keresgélni.

Tóföldön valóban sűrű populációval rendelkeznek ezek a kreatúrák, de szerencsére az összes természetes ellenségük is, illetve az ottani Ukko/Thor/Illés próféta kultusz köreiben már hagyománya van a bestiákkal szembeni helytállásnak (mármint ami a kisebb példányokat illeti). Pontosítok: az Illés kultusznak nem, hiszen Tóföldön főleg a reformita religio tudta csak elszórtan megvetni a lábát, ez pedig több okból kifolyólag is nehezíti az őskultuszok inkorporálását.

@Furore Carcosa: De legalább néhány gyengepontjuk akad. Számomra az is eléggé aggasztó, hogy Szerjózsa visszaemlékezései szerint Baba Yaga kifejezetten baráti viszonyt ápol ezekkel a dögökkel, mi több: nem egy családjuknak adnak otthont a lápjai.

2011.11.23. 12:58:08

@Nibela: Tóföld más lényektől is hemzseg, (és meg kell mondanom, hogy talán nem is a békakirály a legfélelmetesebb: néha a földi bika is el-el vándorol ide)

Hellehild Carcosa 2011.11.23. 13:27:18

@Nibela: El nem égő békafi, az körülbelül Argus kuzin a levantei ágról. A Mélység Dalnoka. Bár ő nem immúnis a tűzre, csak simán eloltja. Pár régi kalandban kapóra jött volna, ha veszi a fáradságot, és elővonszolja a seggét a föld alatti kristálygrottójából. William kuzinnak ugyanis a leghatékonyabb módszere a tűzoltásra az a varázslat, amivel jégkockát szokott idézni a pezsgőjébe.

-HH

Rigorel Carcosa 2011.11.23. 13:57:57

@Piere de La Croix: Igen, itt vannak például a szörnymedvék, akiknek most gyűjtögetjük a morgásait és a csörtetéseit. :) Nibela érdeklődése a helyi fauna iránt egyébként részben szakmai jellegű: ő most a saamik, azaz a lappok népéről írt nekünk. Értekezését mához egy hétre bocsátjuk az olvasóközönség elé.

Nibela 2011.11.23. 14:25:59

@Niccolo Carcosa: javaslatom nem volt komoly Furore számára, csak mérsékelt szintű tréfának szántam.

@Piere de La Croix: ezt jó észben tartani, hogy a későbbi írásaim összhangban legyenek a jugriai anyaggal és a bestiáriummal.

@Hellehild Carcosa: egyelőre csak azon családtagokkal és sajátságukkal vagyok tisztában, akikről készült részletesebb bemutatás a blogon.

@Rigorel Carcosa: medvék, fincsi! :) Pogány kultuszuk legendás.

Niccolo Carcosa 2011.11.23. 14:47:44

@Nibela: OFF
Értettem a poént, de a karakteremnem nem kifejezetten sajátja a humorérzék. :)

Én special már rég megtaláltam Furorénak az ideális társat, temperamentumban is illenek, íme:
www.youtube.com/watch?v=JlTyUaAhb3Q

Niccolo Carcosa 2011.11.23. 15:05:04

@Hellehild Carcosa: Argus kuzin legjobb tudomásom szerint egy időben sokat utazott, de mostanság visszavonult, hogy... inspirációt keressen a grottójában.

Ritka levelezéseink alapján azonban örömmel mondhatom, hogy kedves kuzinom egyre inkább érzi magában a késztetést, hogy újra megossza a világgal ritka tehetségét.

Furore Carcosa 2011.11.23. 15:26:48

@Nibela: Jaj ne, megnézted te azt az ikonizált pasit a szőrtelen fejével meg a gülüszemével? Az sem segít rajta, hogy aranyba öntötték. :D

Argus meg csak most mászott elő a barlangjából, új fiú a szentem a porondon, korábban nem emlegettük.

@Niccolo Carcosa: Menjél te a francba a hülye kommendálásaiddal, Nicky drága, jó? Legközelebb kivel akarsz majd összeboronálni, Frédreric bohóccal?

Frédéric Vagabond 2011.11.23. 15:38:09

Életem és vérem a családé. Örömmel állok Furore kisasszony szolgálatára, még akkor is, ha ez lesz az utolsó szolgálatom, amit a Carcosáknak teljesíthetek.

Nibela 2011.11.23. 17:31:35

@Niccolo Carcosa: Jól láttam, hogy ő Hadesz volt? :D Hm, legalább arája elmondhatná, rá nem igaz, a Halál se kettyintené meg...

@Furore Carcosa: le se tagadhatja, milyen vér csörgedezik ereiben.:) No de van megoldás, ahogy a mondóka is tartja: "csukd be szemed, nyisd ki szád...".

Niccolo Carcosa 2011.11.23. 17:36:36

@Nibela: Nos, signora Nibela, jómagam a legkisebb mértékben sem vagyok tűzállóbb, mint bármilyen halandó ember, ezért meglehetős körültekintéssel szoktam fogalmazni nővéremmel folytatott teázásaim során, ha esetleg előkerül a lehetséges partner kérdése. A szobahőmérséklet drasztikus emelkedése mellett egyébiránt az is megbízható jele Furore rosszallásának, hogy elkezd bezécni...

@Furore Carcosa: Furore, tudod, hogy ennél azért komolyabb felvetéseim vannak, hiszen szeretném, hogy olyan párt találj, aki mellett jól érzed magad, de, ahogy mindig mondani szoktam: ez a te döntésed.

@Frédéric Vagabond: Maestro Frédéric, mielőtt ilyen elánnal vetné magát családunkat szolgálva a tűzhalálba, azt a talán kisebb áldozatot megtenné a kedvemért, hogy befejezi velem a megkezdett sakk-partinkat? Múltkorában még vitéz elszántsággal akart nekem mattot adni, de mondja kérem, hogyan szándékozik Rigorel bácsit hét-nyolc lépésnél hosszabban elszórakoztatni, ha velem sem tud megbírkózni? Amennyiben bokros teendői nem szólítják máshová, várom este a szokásos időben a Kék Szalonban.

A vér örök!
Niccolò

Niccolo Carcosa 2011.11.23. 18:55:27

@Nibela: OFF
Most látom csak, hogy neked is volt egy bejegyzésed az enyém előtt. Fergetegesen lassan frissít ez a felület.

Attól tartok, hogy a békakirályfi nem lett szimpatikusabb Furorénak. :)

Kíváncsian várom, hogy te mit hozol ki a saami faunából, illetve a másik cikkedet is, hiszen az erősen metszi az érdeklődési körömet. :)

Jó munkát hozzájuk!

Hellehild Carcosa 2011.11.23. 19:28:54

OFF

@Niccolo Carcosa: "Kíváncsian várom, hogy te mit hozol ki a saami faunából..."

A faunából nem sokat, a rénszarvasoktól eltekintve. Ez nem bestis poszt lesz, az emberekről szól, olyasmi, mint a Borié. Most válogatom hozzá a plusz zenéket, nyakig ülök Fejdben, Helben, Shamanban, Korpiklaaniban, Skyforgerben, hasonlókban.

@Nibela: Grats Favtnához, kőkemény a csaj! :D

-HH

Nibela 2011.11.23. 20:44:44

OFF

@Niccolo Carcosa: másik alatt a sárgaházasat érted? Átszerkesztem, első nekifutásra hagyott kívánni valót maga után.

@Hellehild Carcosa: kíváncsian várom a végeredményt és lesz még Favtna, tervezek róla pár történetet! :) Mellékletként megkaphatom majd valahogy a zenelistát? Nehogy legközelebb olyan számot válasszak, amit már majd ehhez eltapsolunk.

Rigorel Carcosa 2011.11.24. 02:28:26

OFF

@Nibela: Hellehild igyekezett. :) A hangulatfestő zenéket a szerkesztett szöveggel együtt átküldtem neked privátban.

2011.11.25. 14:02:51

@Niccolo Carcosa: Pedig a jó házasság megerősítené a Carcosa-házat. (Amúgy a legújabb elküldött anyagomban is szerepelnek tűzálló lények: mit szólna Frurore Carcosa úrhölgy egy két lábon járó gyík formájú lényhez, akit kívül tűzálló azbeszt borít, míg belül lángokból áll?)

Marynyth 2011.11.25. 15:01:50

kizárólag Off: Egy jó, átgondolt és hosszútávra is megtervezett házasságpolitika sok problémát megoldhat, aminek a normann és a szláv ág nagyasszonyai egyaránt bölcs tudói, azonban talán érdemes lenne a Carcosáknak a vérükből való jószágtenyészeten és a petri-kádon túlmutatóan is gondolkodni utódokban, összekötve ezt a házasság amúgy általuk kedvel érdekintézményével...

Marynyth 2011.11.25. 15:06:17

@Piere de La Croix: Griffendél Godrik kardja magába szívta mindazt, ami megerősítette, és ilyen szempontból talán a Carcosák is igyekeznek minden képességet magukba olvasztani, mint minden jó tápolós szerepjátékos tenné, de talán nem kellene fajnemesítésnek hinni minden fajkeveredést... :p

2011.11.27. 14:16:17

@Marynyth: Igaz, de szerintem jelenleg a Carcosa-ágak között olyan jó a kapcsolat, hogy nem szükséges házassággal megerősíteni. (Arról ne is beszéljünk, hogy egy a gyűlölt és megvetendő kathar szektába tartozó pap szerint a fivéreknek a nővéreiket kell feleségül venniük, hogy megőrizzék a hit tisztaságát, és ne kelljen hozományt adniuk: így csak pór gondolkodhat, aki kézzelfogható javakban méri a gyarapodás nemcsak anyagiakban mérhető, hanem lekötelezettségben, segítőkészségben stb. ami a család számára hasznosabb.)

Marynyth 2011.11.27. 15:57:10

off: huhh... Akkor megcsócsálom, hogy emészthetőbb legyen.

1., nem az ágak közti, családon belüli házasságokról beszéltem, ez eszembe sem jutott. bár bizonyára ez nem zavarná a kedves érintetteket, hisz így is sokszor hálják el közülük néhányan a meg nem kötött vérfertőző nászukat, azonban én mégsem ezt javasoltam. nem is értem, ezt miből értetted így... ...csak annyit mondtam, hogy a házasságpolitika fontosságával tisztában van a család két meghatározó nagyasszonya, akiknek van néhány potenciálisan kiházasítható alanya...

2., abban, hogy az előnyök sokkal rejtettebbek is lehetnek, mint a kézzelfoghatóak, abban egyetértünk. pont erre utaltam magam is, és ezért is javasoltam, hogy ne állatokkal párosodjanak, vagy ha igen, az maradjon meg a kellő szinten: tekintsünk rá úgy, mint fizikai igényeik kielégítésére, és ne úgy, mint utódnemzést célzó termékeny párosodásra, pláne ne úgy, mint "házasságra"...

3., és még mindig off: csak Emmanuelnek lehet komoly szempont az anyagi gyarapodás elősegítése és a hozományadás kényszerének elkerülése - mindig sopánkodik is, hogy a házasságokra eddig a család csak ráfizetett anyagilag, hála a jól megfontolt házassági szerződéseknek... :) :p

2011.11.27. 18:16:45

@Marynyth: 1. vérfertőzés: hááát, ha elfogadjuk a katolikus dogmát, hogy mindkét ágon hetedfokú unokatestvérek már nem házasodhatnak, már kihalt volna minden nemesi család, nemhogy a Carcosák. (Off: a valóságban a másodfokú unokatestvérig volt elfogadott, így - hacsak nem a legszigorúbb vallási elvek szerint élnek a Carcosák világában, ne nevezzük már vérfertőzésnek: Georges Duby: A lovag, a nő és a pap.Nagyvilág, Bp. 2006.)Nem is vérfertőzésre gondoltam (a szláv és a normann, vagy levantei ág szerintem genetikailag távolabbi kapcsolatban áll, mint mondjuk a környék más nagyuraitól)
2:Ha jól emlékszek, nem állatokról, hanem félállati, emberi értelemmel rendelkező lényekről van szó. (Amúgy csak óvatosan, a Carcosák közöttvan valaki, aki éppen hogy utódnemzésre használt egy hiúzszellemet).
3. Talán tényleg nem jött át eléggé, de sajnos pont ebben a kérdésben szerintem tényleg nem Emmanuel Carcosának lehet. illetve kell igazat adni.

2011.11.27. 18:20:29

Milyen jó kis beszélgetés és kulturált vita kerekedett ki egyetlen utalásból a félbéka lényekről. Kéne egy cikk ezzel a címmel: A Carcosák házasodási szokásai avagy rövid útmutató.
(Az előző hozzászólásból kimaradt: az ágak közötti házasság szerintem is csak akkor lenne elfogadható, ha más lehetőség nincs, illetve valami ágak közötti viszály elsimításához lenne rá szükség: amelyekre ha jól emlékeszek, a Carcosák történelmében már akadt egy-két példa).

Niccolo Carcosa 2011.11.27. 18:55:09

@Piere de La Croix:
Alapvetően három tényező játszik szerepet a házasságkötések során, az egyes elemek helyzettől függő hangsúlyozottságával:
1, a józan ész
2, a család érdekei
3, az egyén érzései és szándékai

A mi családunk annyiban tér el a nemesi famíliák házasítási uzusától, hogy a harmadik elem egyáltalán szóba kerül. Ennek az individuum tisztelete mellett a vérünk hatalmának átörökítése szempontjából is szerepe van.

Niccolo Carcosa 2011.11.27. 19:31:52

@Piere de La Croix: OFF

Furore esetén kicsit összetettebb a kép, elmondom szerintem hogyan is néz ki a helyzet, aztán legfeljebb kijavít, ha tévedek.

Őt csak ritkán keríti a hatalmába a sóvárgás férj és gyermekek iránt, akkor is csak rövid időre. Ezen felül pedig egy olyan leányról beszélünk, aki soha nem szerethetett szabadon igazán senkit, mert akkor a perzselő érzelmei valóban elszenesítették volna kedvesét.
Ehhez harmadik tényezőként vegyük hozzá, hogy - legalábbis amennyire én megértettem a jellemét - Furore valóban az igazi szerelmet keresi, mégha erről talán kicsit lányregényes elképzelései is vannak.

Ami a jelölteket illeti: a családnak igazából egyetlen tagja van, aki szörnyekkel hoz létre utódokat, ő pedig Leonor.
Magdalena Carcosa azért termékenyíttette meg magát egy szellemmel, hogy: "megmutassa az alvilági hatalmaknak: neki még ők sem parancsolnak."
S gondolom Ungurjánnak is megvoltak a maga motivációi, amiért egy sáskalényt választott Armand megalkotásához.

Most nem találok referenciát a blogon erre, de úgy emlékszem már szó esett róla, hogy Furore kis kuckójában található egy kapu, ami a tűz őselemi síkjára nyílik (ennek is köszönhető, hogy ázerek is védik most a kastélyt). Elárulom, hogy én annak a kapunak a túloldalán szoktam potenciális jelölteket keresgélni Furorénak, no nem személyesen, csak elméleti szinten.
Egy ilyen frigy a család érdekeit is szolgálná, valamint talán ő is megtalálhatná az igazit, és esetleg melegvérű és humanoid is lehetne az illető.

Nibela 2011.11.27. 22:50:13

@Niccolo Carcosa:

OFF: egészen celebbé avatjuk Furorét, olyannyira terítékre került vágyott és valós magánélete.

Ama ominózus kapuról először olvasok, érdekes részlet.

Neferkharta Carcosa 2011.11.28. 00:11:39

@Piere de La Croix: "...a fivéreknek a nővéreiket kell feleségül venniük..."

Ez teljesen természetes. Mi ezzel a probléma? (Attól eltekintve, hogy a jöttment katár bagázsnak fogalma sincs a valódi okokról, és mindenféle hülyeséget magyaráz bele.)

2011.11.28. 10:55:09

@Neferkharta Carcosa: "Mi ezzel a probléma?" Természetesen semmi, a jöttment kathar bagázst akartam kifigurázni a véleményük leírásával (bár azoknak a Carcosa ágaknak, akik nem Khemből származnak, ettől eltérő, sőt ezt elítélő normákat vallók között kell élniük, ami megnehezíti ezt).
@Nibela: "Ama ominózus kapuról először olvasok, érdekes részlet." Csatlakozok az előttem szólóhoz, tényleg érdekes.

Furore Carcosa 2011.11.28. 12:51:09

@Nibela: @Piere de La Croix: A kuckómban lévő kaput eredetileg egy sárgaházba illő fazon nyitotta, aki a Tüzek Urának nevezte magát, de nem volt egyéb egy pitiáner banditánál. Mielőtt sokat ugrálhatott volna, a DiVegák jól elkenték a száját, a kaput meg lezárta és lepecsételte a Börtönőrük. Aztán másfelé akadt dolguk, amikor Ví hazatért az Újvilágból (hajjaj, mekkora balhé lett belőle!), én meg véletlenül arra jártam és kényelembe helyeztem magam. Majd lesz róla beszámoló, úgy kábé év vége körül vagy januárban.

Marynyth 2011.11.29. 12:38:50

@Piere de La Croix: OFF
...várj egy kicsit, rágok még rajta...
1., a vérfertőzés az vérfertőzés, akkor is, ha egy család vagy valamely társadalmi közösség tagjai között elfogadott, támogatott, gyakorolt cselekedet is. nevezzük hát csak annak, ami. e tekintetben egyébként nem érdekes, hogy honnan eredezteted a megnevezést, azonban én nem skatulyáznám be egyházi normaként, vagy kánonjogi előírásként. az pedig, hogy a középkorban az egyház (sok esetben érdekközpontú megfontolásból) a tiltóakadályt nem tekintette bontóakadálynak, vagy az alól a házasság megkötése előtt apostoli felmentést adott, nem jelenti azt, hogy ezek az esetek - legalábbis a megnevezésük tekintetében - nem ugyanazon objektív megítélés alá kellene, hogy essenek.
2., nos, nem vitatkozom, hogy hol kezdődik az értelem... ...Aldimar tiszteletre méltó Carcosa, sőt, még a véletlenszerű potyadékait is annak tekintem, ha atyja annak tekinti őket és vállalja értük a felelősséget - azonban nem mindegy, hogy a félállati, "emberi értelemmel" rendelkező leszármazottak hol és mennyire lesznek hasznosak egy házasodáspolitikában. A magam részéről úgy gondolom, hogy ez egy olyan szemléletbeli különbség, ami segíti a DiVéga családot abban, hogy nagyobb társadalmi hátteret, eszköztárat és befolyást tudhasson magáénak, mint a pampákon rohangáló... ...és mindezzel nem vonom kétségbe, hogy hasznosan "kiházasítható" a félállati, "emberi értelemmel" rendelkező egyed is (erre volt is példa legutóbb), csak ezen lehetőségek, valamint azok eredményességének korlátozottságáról beszélek...
3., magam is azt írtam, hogy ebben a kérdésben csak Emmanuel nyilatkozna ilyen korlátoltan - persze hogy az ő véleménye pláne nem lehet mérvadó ebben...

2011.11.30. 10:43:01

Off:@Marynyth:
1.) Igazad van, vérfertőzés az vérfertőzés, de hol kezdődik egyáltalán? (utalnék itt Neferkharta Carcosa megjegyzésére feljebb).
2.) Hmmm... teljesen egyetértek a megjegyzéseddel, de szerintem esetről-esetre kell(ene) azt a családnak megvitatnia, hogy az adott pillanatban melyik a legfontosabb.
3.)Szintén teljesen egyetértek veled (csak Emmanuel el ne olvassa).

2011.11.30. 10:50:00

Off:
Na megtaláltam a forrást, amelyet a vérfertőzés kérdésköréhez akartam fűzni(érdemes lenne szerintem a Carcosák világához hozzáfűzni, mint ajánlott olvasmányt): Szenti Tibor: Paráznák. Dél-Alföldi szexuális bűnpörök a feudalizmus korából. 1723-1843. II. teljes kiadás. 2009. mek.oszk.hu/08400/08461/08461.pdf

Marynyth 2011.11.30. 12:21:47

@Piere de La Croix: OFF
tsodálatos: háromszor kaptam varázsigét a válaszaidban, csak így tovább!... ...ennek örömére nem is polemizálok tovább :) inkább csak magammal vitázom, amolyan lányomnak mondom, hogy menyem is értsen belőle alapon...

1., Bizony, bármennyire is tisztelem a Neferkhartát és minden khemita felmenőjét, bizony az ő nászaik is vérfertőzőek valának - csak nem bűnnek tekintik, hanem szükségesnek, elfogadottnak, sőt kívánatosnak, amit én nem is vitatok, mert az ő dolguk az indok és a cél, de a tett attól még az marad, ami... ...csak a megítélő közeg szemében változik a tett, nem a cselekedet tényszerűségében.
2., esetről esetre lehet és kell megítélni, nem is lehet másként, azonban az előrelátó tervezés hiánya beszűkíti a lehetőséget, és ott tartunk majd, mint a szegény asszony a főzéssel, bár a vér nem válik vízzé... ...sajnos, ha csak citromunk van, mézünk nincs, savanyú lesz a frissítő ital, s ha az általános társadalmi elvárásoknak csak korlátozottan megfelelő kiházasítani való egyedei vannak a Carcosa családnak, akkor a párválasztás lehetőségei is erőst korlátozottak. helyénvaló, hogy a különös képességű és ezáltal különleges igényű családtagok sajátosságaikhoz mérten válasszanak párt, azonban ha generációkon át csak ilyenekből áll a család, akkor a társadalmi körökből lassan kikopik a közvetlen befolyás... ...bár tudom, Evoryn örökifjú, és még számtalanszor férjhez mehet, Hellehild pedig még első férjét sem emésztette el, így nagy jövő áll előtte, azonban ez még mindig csak áttételes jelenlét, nőági beházasodások, amik a frigy idejére befolyást engednek a családnak a rokoncsalád fölött, ismerve a család nőtagjainak adottságait, azonban vagy elenyészik a haszon a megözvegyülésükkel, vagy önálló házak fejévé válnak a Carcosa leányok, mint történt ez Auraluna Carcosával, aki jelenleg a Dromdal ház feje és nagyasszonya, s aki - jogosan - előrébb valónak tekinti a Dromdal dinasztia érdekeit, mint a Carcosa családét. nem azt nehezményezem, hogy ilyen családtagok leledzenek a Carcosa családban, hanem azt jelzem, hogy milyen nehézséget okoz szerintem a tervezett házasodáspolitika hiánya - pláne fiágon.
3., megnyugtatlak, Emmanuel csak IN-es hozzászólásokra reagál, és most egyébként is elvonultan nyalogatja a lelki sebeit, számolja a vagyonát és tökéletesíti üzleti és hatalmi terveit... :)

2011.12.03. 14:44:56

@Marynyth: Nem vitatkozásként, de a 3-as ponthoz csak egy dolgot fűznék hozzá: Csak akkor lesznek jó nagyasszonyok, ha jó Carcosák is lesznek egyszerre. (OFF: Mária Terézia írta anno lányának, Mária-Antóniának, hogy akkor lesz jó francia királyné, ha jó német lesz belőle (ez utóbbin jó osztrákot értve alatta)).

Vylhva Carcosa 2013.04.20. 20:17:47

Ha már ennyire meglódult a belinkelések sora, akkor én is mutatok valami érdekeset a poszt témájához kapcsolódóan, azonban kissé délebbre fogunk kalandozni (a tudósítás első fele jeti szerű valamiről szól, de nem az lesz a különlegesség esetünkben).
Tessék, ЯЩУР avagy kampós fog - vagy mifene:
vk.com/spadok_predkiv?w=wall189259225_509%2Fall
(Ukránul lesz a szöveg, de nem kell megijedni, ugyanis a Guugli elég jól fogja fordítani.)

2013.04.23. 17:27:36

@Vylhva Carcosa: Köszönöm, érdekes volt. (Amúgy hogy tudok beletrafálni mindig a közepébe: csak akartam egy lényt, amihez kapcsolható az a sok babona a kétéltűekről. Választásom azért esett ezekre az ősi kétéltűekre, mert volt egy BBC-film az őskori Antarktiszról, ami elég félelmetesen ábrázolta őket, egy olvasmányom Oroszlánszívű Richárd "sárkányáról" [t. i. egy elszökött krokodilról], és az óriásbéka annyira elcsépelt, és kevéssé valósághű, ezért lett ilyen "gőte" a békakirály]

2013.05.04. 11:34:42

Pár ötlet a tóföldi békakirály-kultuszról:
www.nyest.hu/renhirek/titkos-eszt-diaktarsasagok
Illetve néhány mordvin szöveg:
mek.oszk.hu/11500/11565/11565.pdf

2013.08.20. 23:07:00

@Vylhva Carcosa: Ha Argus Carcosának újra gyűjteni támadna kedve:
www.nyest.hu/hirek/dobbenetes-kepek

Vylhva Carcosa 2013.08.28. 12:42:35

@Piere de La Croix: Mit is mondhatnék erre rá? Valóban élénk volt az esetünkben kitárgyalandó középkori ember fantáziája, de miért ne lett volna az, hiszen nem voltak szellemi csököttek. Csak azért, mert a formális oktatás szűkre szabott, kapkodós ismeretanyagot tálal az átlag diák (vagy gyalog) elé, azt is prűd, vagy humor-aszott cenzúrával, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a nyugat-európai középkor, és a benne élő ember sötét lett volna (és akkor még nem beszéltem a tiltott, vagy megmásított tudásanyagokról, amik megint csak téves sztereotípiákra adnak okot).
Gondolom én, azok az emberek, akik mindenféle híradástechnikai, és telekommunikációs eszközök nélkül éltek (élnek), sokkal, de sokkal jobban, és egészségesebben használták az agyukat, az idejüket pedig egyértelműen hasznosabban töltötték el, mint a mai ember - inkább droid.

A péniszfa ötlete pedig meglepő volt elsőre, de szimpatikus, és egyben mulatságos jelenség. Gondoljunk csak bele, milyen híven követi a női fantáziát, vágyakat, hiszen ezek után minden nőszemély igénye, és kedve szerint válogathat a termésből, ami magától, és ingyen nő. :D Még az a fehérnép, akinek jutott férfi, még ő is élvezheti a csodafa áldásos gyümölcseit, hiszen nem biztos, hogy a megfelelő szerszámmal megáldott urat tudhatja magának, vagy éppen az a töpszli már csak rajzolni jó. El tudom képzelni, milyen ínséges időszakokat jelentett a nőknek, mikor a férfiak hadba vonultak; de a mindennapokban is jól kiszolgálta volna a lányokat, özvegyeket, zárdákat. Nem is kellett annyira megerőltetni a fantáziájukat, inkább mindössze egy kicsit merésznek kellett lenniük a kimondással. :D

2013.09.10. 11:48:08

Vajon a Carcosa-ősök hoztak haza ilyen állatokat a Szentföldről?
(Illetve jó tanács a kastély védelmének növelésére, pl.: várárok)
wangfolyo.blogspot.hu/2009/11/sarkanyjaras.html

Vylhva Carcosa 2013.10.30. 00:05:44

A következő tudósítás nem igazán kapcsolódik ennek a posztnak a témájához, de nem találtam jobb helyet neki. A Senki szigete: kolozsvaros.ro/2013/10/40-eve-a-duna-melyen-a-titokzatos-senki-szigete/