Vorador Carcosa, a Vérszomjas

2011.12.28. 10:00

Megjegyzés: Tovább folytatjuk a szláv Carcosák moróziai oldalágának bemutatását: Vorvara után most legidősebb öccse, Vorador következik.


„Szép nap ez a halálodra…”

Morózia zord vidéke szegénysége és elmaradottsága folytán régóta menedékül szolgál az élőholtaknak. Más tartományokban az egyházi és világi hatalmak kíméletlenül irtják őket: ide húzódnak vissza a rájuk nehezedő nyomás elől. Néhány fanatikus vámpírvadászt kivéve a kutyát sem érdekli, hogy a gyéren lakott, sivár hegyvonulatok árnyékában jóval többen rejtőznek és lappanganak, mint bárhol másutt. Szaporodásuknak úgyszólván csak a terület eltartóképessége szab határt.

Az éjszaka népe nem előkelő és nem kifinomult: folyamatosan vetélkednek a prédáért, legfőbb jellemzőjük a nyers brutalitás. Olykor az emberiség titokzatos háttérmanipulátorainak szerepében tetszelegnek, ám valójában igen messze állnak ettől, a világ eseményeire gyakorolt befolyásuk elhanyagolható. Különösen a vezetőik hajlamosak túlbecsülni magukat, akár olyan mértékben is, hogy hatalmuk és halhatatlanságuk biztos tudatában kevélyen viszonozzák egy Carcosa úrnő pillantását – ahogyan Vurdalak, a Skarlát Trónus ura tette. Szokatlan élmény volt ez Rhodope Carcosa számára, meghökkenéssel fogadta: a meghökkenésből kíváncsiság lett, a kíváncsiságból érdeklődés, az érdeklődésből pedig valami olyasmi, amit akár szerelemnek is nevezhetnénk, ha nem a Jégkirálynő szívében vert volna tanyát.

Vorvara apját kezdettől fogva használat után eldobandó eszköznek tekintette, Vurdalak azonban más volt: rejtélyes és veszedelmes. Évszázadok óta ült a Skarlát Trónuson, kihívók egymást követő nemzedékeinek törte le a szarvát, nem intrikus ármánnyal, hanem nyers erővel, a legcsekélyebb tétovázás nélkül. A Midzsor orma alatt székelt, onnan igazgatta birtokait, amelyeket folyamatosan gyarapított a más vámpírurakkal való összecsapásokban. A Jégpalota legvénebb cselédei, akiket Rhodope zúzmarából és a fagyhalálba merülők utolsó leheletéből hívott életre hajdan, egymás közt azt rebesgetik fél-néma hangjukon, hogy Vurdalak volt az egyetlen férfi, akit rideg úrnőjük őszintén és tiszta szívből szeretett. Különben aligha fogant volna meg holt magjától: ehhez nem elég véres áldozati rítusokat bemutatni sötét együttállások idején.

Ezen maga a Jégkirálynő is elmereng néhanapján, amikor a kertjében sétálgatva megáll és végigsimít egy fekete jégszobron, melynek tökéletességét csupán a mellkasában tátongó lyuk csorbítja.


Vurdalak hatalma teljében

Vurdalak uralkodni akart rajta, ezt diktálták az ösztönei; neki azonban egy férfi legfeljebb a párja lehet, az ura soha. (Többen úgy vélik, Nichien Carcosa parancsait csak azért fogadja sztoikus nyugalommal, mert ő is asszony.) Évszázados vámpírléte során Vurdalak megtanult leszámolni a saját fajtájával, de elfelejtette, hogy a halandók ragaszkodása milyen gyorsan csaphat át gyűlöletbe. A Jégkirálynő utolsó csókja belefagyasztotta az ereibe a vért; utána már pillanat műve volt kitépni bordái közül a jéggé dermedt szívet.

S hogy miért fontos ez a történet kettejük közös gyermekének, Vorador Carcosának, melléknevén a Vérszomjasnak? Vorador élete csupa kettősség és ellentmondás. Már kisded korában is szívesebben szívta szoptatós dajkái vérét, mint a tejüket, később pedig kitűnt testvérei közül agresszivitásával és dominanciára való hajlamával; ugyanakkor biológiai értelemben normális élőlény, a szervezetében nem zajlanak nekromantikus folyamatok, bár az anyagcseréje nagyságrendekkel hatékonyabb a szokásosnál, és tetszése szerint képes gyorsítani vagy lassítani. Az éjszaka népe satnya korcsnak tekinti, sohasem fogadnák el a Skarlát Trónus örökösének; ő pedig leplezetlen gyűlölettel viszonozza megvetésüket. Rhodope nagy lehetőségeket lát benne, ám egyszersmind gyanakszik rá, mert viselkedése Vurdalakra emlékezteti; támogatja hát a törekvéseit, de arra is ügyel, hogy ne nőhessen a fejére. Óvatossága megkettőződött, mióta az árva ág szeniora Voradort jelölte ki az örökösének, ő pedig ezt szó nélkül tudomásul vette.

Vurdalak halála óta Rhodope és gyermekei jelentős területeket szabadítottak föl a vámpírurak zsarnoksága alól, a Carcosák jóindulatú uralmát kínálva helyette; sokat elárul a moróziai állapotokról, hogy a lakosság általában lelkes örömmel fogadta a változást. Így ugyanis mentesültek Vorvara kitüntetett figyelmétől, aki az ő legyengítésükkel és megtizedelésükkel vezette be a támadást; a helyébe lépő Vorador pedig sokkal elviselhetőbb gazda mind hozzá, mind a régi urukhoz képest, akivel többnyire saját kezűleg végez. Az engesztelhetetlen gyűlölet, amit az élőholtak iránt táplál, csupán részben a dac gyümölcse; van valami a veleszületett hajlamaiban, ami összeférhetetlenné teszi őt az apja népével.

Bár a moróziai hadakozásokban remekül együtt tudnak működni, Vorador és Vorvara viszonya korántsem problémamentes. Fiatalkorukban a dominanciára törő Vorador játszmáinak Vorvara volt a természetes célpontja, s mindmáig féltékeny a nővérére, amiért őt elfogadja a saját népe, mi több, babonás tisztelettel övezi. Tisztában van vele, hogy ő ezt sohasem fogja elérni: az apja rokonai inkább mind egy szálig odavesznek, semhogy fejet hajtsanak előtte. Vorvara a maga részéről folyton érezteti vele, hogy magasabb polcon ül nála, és nem csupán a születése jogán: háborús viszonyok között ő a stratéga, az öccse a taktikus.

Ami a többi testvérét illeti, Uzsok barbár egyszerűsége rokonszenves volna Voradornak, ha nem párosulna naivitással, földhözragadtsággal és az ambíciók teljes hiányával. Rufióval és Anemosszal lényegében ugyanúgy gondolkodnak a helyzetükről – ha valaha többek akarnak lenni a Jégpalota nemesifjainál, valahogy mindenképpen ki kell törniük az anyjuk bűvköréből –, ebben viszont ki is merül minden közös vonásuk. Serafinával Vorador nem törődik, hisz úgysem tudná elszakítani Rufiótól; Cassandrán pedig éppoly kevéssé képes eligazodni, mint bárki más a családból.


Sötét örökség

A Vérszomjas nem ok nélkül kapta a melléknevét: ádáz és indulatos természetű, hosszas tervezgetések helyett az ösztöneire hallgat. Azok pedig azt súgják, hogy ragadja el, ami kell neki; nyomja el a gyöngéket és intézzen kihívást az erősek ellen. Ehhez minden tehetsége adott, hiszen apjától nemcsak az éles szemfogakat örökölte, hanem a lehengerlő karizmát, az uralkodói kiállást és a szinte legyűrhetetlen szívósságot is. Szíve szerint a tunyának és életképtelennek vélt nyugati civilizáció ellen fordulna, ám ahhoz a családja túl sok szállal kapcsolódik; így terelődött a figyelme a török birodalom európai végvidékére, melyen több széttagolt és viszályok dúlta országocska osztozik. Helyzetét nagyban megkönnyíti, hogy Vorvara távozásával az ölébe hullott a moróziai Carcosa-erők vezetése; ugyanakkor ezen a hadszíntéren egy olyan vetélytárssal kell szembenéznie, akit a család még sohasem tudott legyőzni – a sztambuli kalifa új nagyvezírével, Abu Nuvásszal

Megjegyzés: A balkáni hagyományban a dhampir a vámpír eleven asszonytól született gyermeke, és engesztelhetetlen ellensége az apja fajtájának. Ennek alapján szokás feltételezni róla, hogy jóindulatú lény. Vorador Carcosa az élő bizonyság rá, hogy ez mekkora tévedés.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (4,2/5)

Publikáló: kriles

12 komment

Címkék: karakterbemutatás vorador

A bejegyzés trackback címe:

http://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr153501299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2011.12.28. 21:58:00

Hm... bírom én ezeket a moróziai Carcosákat! De most már a kedves mamájukra is egyre kíváncsibb vagyok; igazán nem mindennapi asszony lehet.

Rigorel Carcosa 2011.12.29. 03:15:40

OFF

@Alister: A moróziai Carcosák részben NJK-k, részben szekunder karakterek. Több játékos foglalkozik a kidolgozásukkal, és nem mind haladnak egyforma tempóban, különösen így az ünnepek táján. Rhodopére, Rufióra és Serafinára biztosan várni kell egy kicsit; legközelebb valószínűleg Uzsok következik.

Creep 2011.12.29. 12:43:54

Nem nagyon lehetett számítani erre a családtagra még néhány héttel ezelőtt, alig volt szó róla, de nagyon tetszik ez a karakter :D

off: találtam egy értelmetlen mondatot a szövegben: "a helyébe lépő Vorador pedig sokkal elviselhetőbb gazda mind hozzá, mind a régi urukhoz képest, akivel többnyire saját kezűleg végez"

kivel végez többnyire?

Nibela 2011.12.29. 13:19:32

Morózus moróziaiak. Azt senki nem foghatja rájuk, bonyolult a lelki világuk és ez bennük a jó.

Vorvara Carcosa 2011.12.29. 15:21:47

Hát bezony, mi, a színtiszta moróziai csemeték nem cizelláljuk túl a dolgokat, de várjátok csak ki a fél-caligari tesókat! Na, ottan már civilizáció oltódott a vérbarbár lélekbe.

Itt van kapásból a legkedvesebb öcsém közülük: Rufio, aki mindenféle ideákból hajlítgat lélekkovácsolt cuccokat, vagy mit tudom én mit csinál, de eléggé vagány dolgokat tud belőle összekalapálni, például a kardját, Serafinát, aki egyben a szerelme is, meg mellesleg a kishúgunk...

Belzador Carcosa 2011.12.29. 16:59:47

@Creep: "a helyébe lépő Vorador pedig sokkal elviselhetőbb gazda mind hozzá, mind a régi urukhoz képest, akivel többnyire saját kezűleg végez"

kivel végez többnyire?

A régi urukkal. :)

2011.12.30. 14:04:04

"Az engesztelhetetlen gyűlölet, amit az élőholtak iránt táplál, csupán részben a dac gyümölcse"
A vámpírokkal kapcsolatban én is hasonlóan érzek, és csak Hasdrubal Carcosa szava járását tudom idézni, amit ő a tündérekkel szemben szokott használni (tényleg a kis mocsoknak ebben nincs benne a kezük? Állítólag egyes fajtái Moróziában is megélnek.): "Vesszen a gonosz állat" (Bár szerintem irodalmi munkásságuk önmagában veszélyesebb, mint erejük és hatalmuk, és mint a Carcosák tulajdonában lévő bármely könyv: olvastam valami hajnalpír címűt, amivel városokat lehet a földdel egyenlővé tenni.)

Nibela 2011.12.30. 20:46:08

@Piere de La Croix: "(Bár szerintem irodalmi munkásságuk önmagában veszélyesebb, mint erejük és hatalmuk, és mint a Carcosák tulajdonában lévő bármely könyv: olvastam valami hajnalpír címűt, amivel vá

És mozgóképvetítésen több száz tini, fiatalasszony alsóneműjét-szemét nedvessé tenni egyazon időben.

Nibela 2011.12.30. 20:46:45

OFF:

Már a rendszer is kiakadt tőle, leharapta az idézet végét XD

2011.12.30. 22:09:31

"És mozgóképvetítésen több száz tini, fiatalasszony alsóneműjét-szemét nedvessé tenni egyazon időben."
Ez még rendben is van, mert minden elmemanipuláló képes rá. Amin nem tudok napirendre térni, a napfényben világító hullák esete. Tudom, hogy bomlás esetén, különösen sivatagokban képesek éjszakánként "világítani" a bomlás során. De hogy ez a hullafény mitől lesz a napvilágon vonzó?

Vorvara Carcosa 2011.12.31. 05:09:14

Nálunk is világlanak a holtak, reggel is, este is. A máglyatüzek fényében, Vorador nem szokott velük sprórolni, télen a gyerekek és az öregek ott melegszenek mellettük, miközben a mozgó hullák sikítva döglenek meg.

Nibela 2011.12.31. 10:26:34

@Vorvara Carcosa: Stílusos :)

@Piere de La Croix:
Olvastam már nekrofíliáról felnőtt könyvet, de ott más típusú holtakat (nem mozgó holtakat) szeretett (lelkileg és testileg) a főhős. Ez meg élőholt, nehéz párhuzamot teremtenem.
Az írónő kissé idealizálta a bomlást, s a fény-csillogás még mindig a jóval cseng egybe a köztudatban, pedig...

Más poénról nem is beszélve (és a Vampire-diszciplínákat most felejtsük el kicsit):
verydemotivational.files.wordpress.com/2010/08/demotivational-posters-simple-logic1.jpg