„Vesszen a gonosz állat!”
(Hangulatzenéért kattints ide)

Egyike a kevés számú túlélőnek a család idősebb nemzedékéből. A régi Carcosa-kastély ostroma során vitézül küzdött, ám végül alattomos tündérvarázsnak esett áldozatul, amely megakadályozta benne, hogy hőn szeretett bátyja, a hősi halált halt Lucifer Carcosa segítségére siethessen az öldöklő tusában. A csata után nyoma veszett, rokonai is halottnak hitték; csak jóval később derült ki róla, hogy éveken keresztül élt teljesen elvadulva a hegyi rengetegekben, anyaszült mezítelenül, éhét nyers hússal és bogyókkal verve el. Valószínűsíthető, hogy a rejtőző tündenép eközben egyetlen percig sem hagyta nyugodni, folyton-folyvást gyötörték és gúnyolták, abból a megfontolásból, hogy ez súlyosabb büntetés számára, mintha egyszerűen végeznének vele.

Hasdrubal bácsi öt évvel később botorkált be hagymázas lázban égve Sophia Carcosa zunsdorfi otthonába. Sophia annak idején a család fekete bárányának számított, tudatosan szakított meg velük minden kapcsolatot, így az ostrom után valamennyi Carcosa közül egyedül ő maradhatott meg a szent germán birodalom területén, asszonynevének menedékébe húzódva. A vér szava azonban erősebbnek bizonyult a keserű emlékeknél; gyámolításra szoruló unokabátyját látva Sophia újra felvállalta származását, elhagyta férjét és gyermekeit, és Hasdrubal bácsival a többiek után szökött Frankhonba.

Hasdrubal Carcosa a mai napig meg van győződve róla, hogy a földi pokolban él, ahol minden egyes lépését tündérek (avagy az ő kifejezésével, „gonosz állatok”) kísérik rosszindulatú figyelemmel. Szélsőséges üldözési mánia gyötri, mindenben és mindenkiben rejtőző tündéreket gyanít, s ha olyan viselkedéssel találkozik, amely a legcsekélyebb mértékben is agresszívnak vagy megtévesztőnek értelmezhető (például ha egy ismeretlen utánakiált, vagy egy koldus alamizsnát kér tőle), habozás nélkül a legvéresebb, legbrutálisabb erőszakkal reagál rá. Sohasem fékezi homicid hajlamait, mivel úgy véli, ha nem engedne nekik, semmi esélye nem volna a túlélésre; ugyanakkor mindig gyorsan és tisztán öl, a fölösleges kegyetlenkedést – ha rokonok esetében némi morgással napirendre is tér fölötte – mélységesen elítéli.

Hasdrubal Carcosa mélyen hívő keresztény, védőszentként Őrült Szent Náthánt tiszteli. A temérdek vér miatt, amit fegyverrel vagy puszta kézzel kiontott, cseppnyi lelkifurdalást sem érez, hiszen az ő áldozatai egytől egyig tündérek voltak, akiknek köztudomásúlag nincsen lelkük. Felesége és gyermekei halálukat lelték a Carcosa-kastély égésében, ő pedig újranősülés helyett úgy döntött, hátralévő napjait Isten lovagi szolgálatának szenteli. Mértékletesen és hivalkodás nélkül él saját szerény vaucelles-i birtokán, másfél tucat lovagi aszkéta társaságában, akik valamennyien Szent Náthánra esküdtek föl az ő vezénylete alatt. Egyházi szentesítés hiányában a szövetség nem tekinthető szerzetesi lovagrendnek, Frankhonban azonban hallgatólagosan így kezelik. 

Szent Náthán jámbor testvérei sarokba szorítanak egy gonosz tündefajzatot
(Hangulatzenéért kattints ide)

Hasdrubal Carcosa a frank királyság bajnokai közé tartozik; ezt a címet valaha az uralkodó személyes testőrei viselték, ma már inkább csak ceremoniális jellegű, de továbbra is rendkívüli tekintélyt kölcsönöz viselőjének.

Megjegyzés: Hasdrubal Carcosa mintaképéül Őrült Ingulf szolgált, Paul Edwin Zimmer fantasy-regényének címadó hőse.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (4,5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr301758522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ungurján Carcosa 2010.08.29. 22:51:26

Hasdrubal bácsi, újabb tehetségedet csillogtattad meg számunkra; mint diplomata sem valottál szégyent. Büszke vagyok Rád, és köszönöm segítséged!

kriles 2010.08.30. 15:42:35

Nincs ezen semmi meglepő. Hasdubal bácsikánk született diplomata, csak kijött a gyakorlatból mostanában. Szerencsére most újra megcsillogtathatta, azon képességeit, amit mostanában nem volt alkalma gyakorolni.
A városi tanácsnokok előtti beszéde nekem különösen tetszett. Nagyon inspiráló volt. (Inspirálta a tanácsnokokat, hogy saját társukat koncolják fel.)

Hasdrubal bácsi 2010.09.02. 14:58:20

Drága véreim!

Megtiszteltek elismerő szavaitokkal, ám a keresztényi alázat arra tanít, hogy ne arassak ott, ahol nem én vetettem. Tudom jól, hogy a magas diplomácia nem erős oldalam, ezért Lyotardban végig William öcsémet és Emmanuel öcsémet figyeltem, s igyekeztem az ő elöljáró példájukat követni. Mikor William nyilvánosan félholtra verte a polgármestert, kezdtem gyanítani, hogy jó úton járok; ez az érzés később, miután megérkezett Emmanuel hatszáz helvét zsoldos élén, bizonyossággá erősödött. Hogy diplomáciai vonalunkat nyomatékosítsam, bitófákat ácsoltattam a városfalakon, és haladéktalanul felköttettem az összes gonosz álllatot, kezdve a zsidókkal, a félszerzetekkel és a sehonnai aljanéppel, akik velük cimboráltak. Nagy örömömre szolgál, hogy eljárásom nem csupán a ti helyeslésetekkel találkozott, hanem a város jámbor keresztény lakosságáéval is. Újfent bebizonyosodott, drága fiaim, hogy a határozott fellépés nem szükségképpen összeférhetetlen a kifinomult politikai érzékkel.

Hasdrubal Carcosa

Leonor Carcosa 2010.12.22. 16:07:05

Carcosa-diplomácia a legutóbbi játékból, dramatizált változatban:

WILLIAM CARCOSA: Igazán kedves öntől, Monsieur Voisin, hogy személyesen keresett meg minket az ajánlatával. Ha egy pillanatra kifáradna a folyosóra, megbeszéljük az ügyet a rokonaimmal.

(öt perc múlva)

MONSIEUR VOISIN: (a festményeket nézegeti a folyosón)

WILLIAM CARCOSA: (kilép az ajtón és hátulról főbe lövi)

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2010.12.23. 21:44:57

Mondtam már, hogy imádom a Carcosa-diplomáciát? :D

Humungus Carcosa 2010.12.25. 22:16:52

Nem kenyerünk se a hízelgés, se a forró kása kerülgetése.
Legtöbbször az egyszerű megoldások a legeredményesebbek. Főleg ha nem félünk meghozni a szükséges áldozatokat.
Ha bepiszkolódik a kezünk, majd kesztyűt váltunk.