Leonor Carcosa, a Falkaanya

2010.03.24. 10:00

„Az anyatermészetet nem győzheted le.”
(Hangulatzenéért kattints ide)

 

Európa keleti szélén, a zúgó folyók és kegyetlen telek honában, a kunyhóik mélyére húzódó muzsikok között szájról szájra száll egy legenda. A rusz földek tatár iga alatt nyögnek, a rusz népet lefejezték: vezérlő nemeseik mind elhullottak a barbár hódítókkal vívott harcban, elmenekültek előlük, vagy megtagadták hitüket és behódoltak nekik. Mindannyian – kivéve egyetlenegyet. A muzsikok vallásos áhítattal emlegetik az Anyácskát, a Fehér Úrnőt, a régi dicső knyázok utolsó ivadékát, aki visszatért a száműzetésből, hogy harcba szálljon a förtelmes tatárokkal; s mert hadserege nincsen, népe kivérzett, hát a téli hóviharokat meg a vadon ádáz bestiáit állítja csatasorba ellenük.

Ez a legendás alak nem más, mint Leonor Carcosa, akinek az ereiben anyai részről három rusz fejedelmi ház vére egyesül. Egymás után kétszer kényszerült száműzetésbe: előbb a család szláv ágának ősi fészkét kellett elhagynia, majd tanúja és túlélője lett a központi kastély bukásának is. A második generáció legidősebb tagjaként személyesen is kivette részét az ütközetből: az alpesi rengetegben saját taktikájukkal harcolt a rejtőző tündenép ellen, farkasokat és sasokat uszítva rájuk. A túlerővel szemben nem volt esélye, de örömest vállalta volna a hősi halált; végül csupán azért vonult vissza, hogy megmenthesse sebesült öccsét, Humungust. Eközben azonban megesküdött ősei szellemére, hogy soha többé senki elől nem fog menekülni.

Zűrzavaros idők következtek a földönfutókra, kivált a vár védelmében elesett férfiak hiányát sínylették meg. Míg a holtnak hitt Hasdrubal Carcosa elő nem került, Leonor vezette a család megtépázott bandériumait, a frank nemesurak hallatlan mulatságára. (Bár a nyilvános nevetgélésről hamar leszoktak, miután Rigorel bácsi közreműködésére az összes fogukat elhullatták.) Később tevékeny részt vállalt az összeesküvésben, amely megbuktatta a család irányítását elbitorló Kohár Anahid mátriárkát. Mikor aztán végre úgy vélte, a Carcosák helyzete Frankhonban már eléggé megszilárdult és a felnövekvő új nemzedék az ő segítsége nélkül is elboldogul, hátat fordított ennek az idegen országnak, melyet soha nem tudott igazán megszeretni, és visszatért rusz ősei földjére.

A legenda alapvetően igazat beszél. A Falkaanya valóban emésztő hévvel gyűlöli a félhumán tatárokat, s föltett szándéka kiverni őket a rusz fejedelemségekből, melyeket utána egy szláv Carcosa-birodalomban egyesítene, természetesen a saját fősége alatt.  Tulajdonképpen tehát felszabadító háborút vív az idegen elnyomók ellen. Ugyanakkor viszont Leonor annak a Koshubey Carcosának a leánya, aki jobbágyait nem sokkal tartotta különbnek a disznainál, s ha túlságosan elszaporodtak, levágatta a fölösleget. Gerillaháborújának legfőbb eszköze a féktelen terror, amely több áldozatot szed az ártatlanok, mint az ellenség közül; s ha tényleg sikerülne megdöntenie a tatárok hatalmát, talán még náluk is zsarnokibb módon uralkodna.

   A ruszok reménysége
(Hangulatzenéért kattints ide) 

A muzsikok – akik a maguk módján jóval okosabbak, mint a földesuraik hiszik – mindezzel tökéletesen tisztában vannak, ám ez nem tántorítja el őket attól, hogy a hagymakupolás ortodox templomokban ikonokat állítsanak az Anyácska tiszteletére, gyertyákat égessenek előttük és szabadulásért imádkozzanak hozzá. Az ő uraik és úrnőik, mióta a világ világ, mindig kegyetlenek és vérszomjasak voltak; számukra ez a természet rendje. A fontos az, hogy az ő szívükkel érezzenek és az ő nyelvüket beszéljék; e kritériumoknak pedig a Falkaanya tökéletesen megfelel.

Megjegyzés: Az orosz néphit szenvedélyes szeretettel fordul Maty Rosszija (Oroszország Anyácska) felé, bár a legkevésbé sem tartja jóindulatúnak: ezt az ambivalens természeti erőt személyesíti meg Leonor Carcosa.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr881794280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mr nemo 2010.03.24. 15:19:13

Ez egy picit rövidre sikeredett, de az orosz Raphsody klón kárpótolja az embert.

Furore Carcosa 2010.03.29. 09:17:14

Mr. Nemo: A banda neve Arkona, és én nem igazán minősíteném őket Rhapsody-klónnak, annál keményebb zenét nyomatnak, ilyen pogány nacionalista folkmetált. Mondjuk a fenti két számon ez pont nem annyira látszik, de elég nehéz volt olyanokat összeválogatni, amiken Sikoly Mása – az énekesnő – nem hörög, vonít és vicsorog. Tuti csaj egyébként, páncélban meg farkasbőrben rohangál a színpadon, és veszett jól áll neki, pedig amúgy vasággyal negyven kiló. Csak azért nem ő lett Leonor képi alteregója, mert túl fiatal hozzá.