A Carcosák családi krónikája
(Hangulatzenéért kattints ide.)

A Carcosa családtagok állandó jelzői legalább annyira kifejezik az adott karakter feladatait és a családon belül betöltött funkcióját, mint amennyire valamely tulajdonságukat vagy akár személyiségjegyüket. Ebből kifolyólag vannak olyan jelzők, amelyek nemzedékről nemzedékre visszatérnek, hisz feladatuk, szerepük állandó a Carcosa famíliában.

Kohár Anahid nem véletlenül a gyermek Névtelennel és a családi krónikával menekült el a régi kastélyból; minden generációban van egy Carcosa, akinek a dolga elsősorban a család történetének rendszeres feljegyzése, illetve számos olyan feladat elvégzése, amely szoros szálakkal kötődik ehhez az első pillantásra egyszerűnek tűnő tevékenységhez.

Maga a krónika is messze több annál a vaskos, veretes kódexnél, amit – ha lehetőség és szükség van rá –, Névtelenvasláncon a vállán átvetve magánál hord. Az alpesi sasfészket felprédáló támadók sok értékes kötetet vittek magukkal, amelyek a különböző családtagok személyes tulajdonában voltak. Legnagyobb bánatukra és dühükre azonban a nagy családi könyvtárat nem találták meg.

Pedig a legendás Carcosa könyvtár létezik, csak nem a földi siralomvölgyben; ha bármelyik családtag megérinti a krónika fedelét és felidézi magában a titkos jelszót, egy kis, mesterséges dimenzió-zárványba kerül át testestül-lelkestül, amely a több mint százezer kötetből álló családi könyvtárat tartalmazza. Maga a hely a Krónikás hangulata és kívánsága szerint esetről-esetre másképp néz ki. Hol fából ácsolt könyvespolcokkal telizsúfolt barlangszentély, hol klasszikus kora-középkori kolostori szkriptórium; néha oly gazdagon van díszítve, mint a Bibliotheca Medicea Laurenziana, máskor őrült logika alapján felépített tér, ahol a síktól kilencven fokban elfordult lépcsők vezetnek a mennyezeten lévő polcokig.

A könyvtár a benne tartózkodó Carcosák személyes holmiján kívül csak a tágabb értelemben vett könyvtári felszerelést tűri meg magában; többek közt bútorokat, egy komplett könyvkötő műhelyt, írószerszámokat, néhány üveg jó bort, no meg persze a könyveket és a polcokat.

A Carcosák családi könyvtára
(Hangulatzenéért kattints ide.)

A Krónikás azonban nem csupán a könyvtárat és a családi krónikát felügyeli, ő gondoskodik a biztonságos kommunikációról is a családtagok közt. Bár a Carcosák hagyományos módon is leveleznek egymással – nehogy ellenségeiknek éppen ennek hiánya szúrjon szemet –, az igazán fontos üzenetváltásokat azonban az Névtelen által elbűvölt féldrágakövek révén bonyolítják. A kövek a rájuk olvasott varázslat hatására képesek szöveges üzeneteket rögzíteni és visszajátszani, továbbá – írásos formában – tetszőleges távolságra átsugározni a társkövekbe. Ezeket az eszközöket természetesen minden családtag képes használni.

Két varázstárgy segíti még jelentős mértékben a Carcosák kommunikációját. A fordítómedálok titkát csak Névtelen ismeri: összesen tizenhat van belőlük, és mindegyik felruházza őt egy-egy idegen nyelv perfekt ismeretével, beszélt és írott formában egyaránt. A párban használatos szólókövek segítségével pedig a családtagok rövid távolságon belül tudnak beszélni egymással, mert a bűvös eszközök közvetítik az emberi hangot. Ezeket általában akkor alkalmazzák, ha valaki éppen a könyvtárban tartózkodik közülük, és szeretne szót váltani a külvilágban lévő rokonokkal, bár arra is volt már példa, hogy kényes időzítésű rajtaütések összehangolásához vették igénybe őket. A Krónikásnak ezen felül mintegy féltucat apróbb mágikus segédeszköz áll rendelkezésére, amelyek az iratok elkészítését, másolását vagy épp törlését segítik – valamint egy varázserejű kispárna, amely mély és pihentető álmot garantál számára, ha elfáradna az intenzív munkában.

A Krónikás nem csupán közvetíti, hanem gyűjti is az információkat a családnak. Bármerre utazik, Névtelen mindig magánál tart két térképet, amiknek köszönhetően a Carcosák térképgyűjteménye sok királyi térképtárnál bővebb és pontosabb. Az ismeretlen földek térképe naponta egyszer képes tíz mérföldes körzetben feltérképezni maga körül a vidéket, amit Névtelen aztán a másolólap – az egyik kisebb könyvtári varázsholmi – segítségével el tud menteni megőrzésre és tanulmányozásra. Ez térkép domborzati jellegű, nincsenek rajta feliratok és politikai határvonalak, és a felbontása sem a legjobb. Az örökéber térkép ezzel szemben jóval szűkebb – száz méteres – körzeten belül folyamatosan, önmagát újrarajzolva leképezi a terepet, méghozzá a legjobb katonai térképekhez mérhető részletességgel és pontossággal.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: Ungurján Carcosa

11 komment

Címkék: háttéranyag

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr961879557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RickyTerror 2010.04.07. 14:49:01

Érdekes ez a családi krónika, de az eddigiekhez képest a Krónikás sokkal gyengébbre sikeredett. A rengeteg varázstárgy kifejezetten AD&D-ízt kölcsönöz neki. Főleg amiatt, hogy "funkcionális" tárgyakról van szó. Egy historizáló, dark játékban én kevesebb, szeszélyesebb és veszedelmesebb mágikus tárgyat várnék.

Vylhva Carcosa 2010.04.07. 16:33:39

RickyTerror: 1. Ez egy ilyen játék (részemről, abszolút szubjektív nézetből: ajándék lónak ne nézd a fogát - ha játszanál benne, másként gondolkoznál felőle; ebben biztos vagyok). 2. Volt egy kalandom, ahol nagyon megszenvedtük a Krónikás távollétét, azaz tárgyait - a kommunikációs hézag okozta fejetlenség miatt hajszálhíján két nővér veszett oda ennek hiányában (a női önfejűsködésekre most nem térek ki). Ergo, mikor brutális túlerő, körülmények lépnek fel ellenünk, minden, látszólag `gyengébb` karakter, ilyen-olyan tárgy nélkülözhetetlen a biztos siker kivívásában, elérésében. 3. Ne ítélkezz elsőre - várd ki a végét. :)

Furore Carcosa 2010.04.07. 21:17:45

Arra gondolsz, Ví kuzin, amikor az a nyavalyás temetőcsősz lepuffantott az égről a rozsdás flintájával? Megjegyzem, éppen mellőled, mivel akkor már jó fertályórája kísérgetted őt és beszélgettéál vele minden hülyeségről...

Furore Carcosa 2010.04.07. 21:22:15

RickyTerror: Valahol van igazság abban, amit mondasz, de hát d20-ból játszunk, a mesélő a készen tálalt cuccokból válogat, nincs ideje saját kútfős varázsholmikon törni a fejét. Ungurján pedig egyáltalán nem gyenge, csak hosszas szerepjátékos előkészítés kell neki hozzá, hogy kamatoztathassa a játéktechnikailag legdurvább képességeit - például a jövendőmondást meg a mások feláldozásából nyert bónuszokat. Ahogy Ví kuzin mondtad: meglátod majd a kalandbeszámolókban.

Vylhva Carcosa 2010.04.08. 13:34:17

Drága Furore, kérlek, ne emlegesd fel ezt! Sírig zokogok, ha valaki szememre veti még egyszer e melléfogásom, mi majdnem életedbe került. (Le kellett volna vágnom azonmód azt a vén félkegyelműt; bár két fivérem előtt hamarabb ott kínálkozott az alkalom.)

Niccolo Carcosa 2011.06.22. 13:18:29

Véreim, minthogy újra visszatért hozzánk a Könyvtár, engedjétek meg, hogy tudós hagyományok szerint, őseink felhalmozott tudása előtt tisztelegve szóljak hozzátok.

Niccolò Carcosa vagyok, a Fekete Magiszter, ki Ziqquratu Tsalmura, a Fekete Egyetemre felvételt tizenhárom esztendős koromban nyertem. Magiszterré tizenhetedik életévemben avattak a tudás tizenhárom termében, mely naprendszerünk igaz konstellációját imitálja, miként azt Galilei mester víziójában meglátta és lejegyezte a kilencedik planéta iszonytató angyalának diktálása nyomán, kit ő Miggónak nevez. Tanúim erre Xavier Sandalfón, a diabólikus hitelméletek nagydoktora, Ambrogino Caligari, a Mérgek Atyja, az élőméreg megalkotója, Malicio Urgell, a Megrontó és Eibon Carcosa, a Kapuőr, a Fekete Egyetem utolsó létező alapítója, Hyperborea démonigázója, ki ekkor friss inkarnálódása nyomán csak töredékesen rendelkezett emlékeivel; s a sötét tudományok további mesterei.
Heosphoros hagyatékának örököseként folytatom az apostoli munkát, Ádám és Éva együgyű gyermekeinek elhozom a Tudás gyümölcsét, távolra vezetvén őket általa Teremtőjük fényétől, megbéklyózván lelküket a végidőkig.
Katedrámat az emberi lélek mélyén lapuló perverziók és iszonyatok kutatásáért nyertem el, munkásságom összefoglalója a Mica Sacaroč álnéven írott "Lyssa és Dionysos hetvenhét gyermeke", mely a keresztény egyházak által Vörös listára tétetett, birtoklása egyházi excommunicatiot, megtisztító kínhalált és máglyán elégetést, érintése elevenen megnyúzatást von maga után. Címemet tizenegy ízben védtem meg szabályos certamenben, melyek során nyolc alkalommal egyszer sem szenvedtem vereséget a disputa köreiben, három alkalommal ellenfeleim egy-egy körben győzelmet arattak. Őket tudósként legyőztem a végső disputában, Carcosaként lelküket elemésztettem, tudásukat magamba ittam.

Vér vagyok a véretekből, hús a húsotokból, lelkem minden szegletében Carcosa, s így jogot formálok a Krónikási posztra, minthogy e címen a családot én tudom a legalkalmasabban szolgálni.

A vér örök!

Niccoló

Vylhva Carcosa 2011.06.22. 18:29:20

La-la-la. Szavak, szavak, szavak. Nagy szavak, szép szavak: csak szavak!
Megkérdezem, valaki segítene a bajomon végre már, mielőtt megint azt kapom, hogy nem bírtam magammal, és eszement dolgot tettem?

Máskülönben, örvendetes momentum, hogy a Könyvtár hazatért!

Niccolo Carcosa 2011.06.22. 20:41:05

Ví drágám,

tudom, hogy untatnak ezek a szavak, én sem szeretek ilyen fellengzősen fogalmazni, de a tudomány tradíciói megkövetelik ezeket. Ez éppen olyan dolog, minthogy te sem hagysz ki egy szükséges növényt a főzetedből, vagy felejtesz el rámosolyogni a teliholdra, nem így van?
Ami engem illet, egyszer gyere el nyugodtan a St. Beteshdába és megmutatom neked, hogy mennyire a praktikum embere vagyok. A találmányainkat biztosan te is módfelett érdekesnek fogod találni.

Ami a problémádat illeti: szeretett Furore nővérem többször is mesélte nekem, hogy milyen kedvesen ápolgattad a sebét, és az én Ibramel kuzinomnak is a szíve hölgye vagy, csak nem gondolod, hogy magadra hagynálak téged a bajban?
Viszont meg kell értened, hogy ezért most Eibon mester felel, és amíg ő nem nyilatkozik, addig nem tehetünk semmi konkrétat. Utólagos engedelmével egy alapvető diagnózist felállítok, és végrehajtok olyan vizsgálatokat, amik egészen biztosan nem jelentenek veszélyt rád vagy a háznépre. Csak pár kérdést fogok feltenni négyszemközt, azokra kell felelned, ennyi.

Bár nem akarok Rigorel bácsi nevében nyilatkozni, de azt hiszem, hogy elégszer, elég hangosan és időben felhívtad a figyelmünket arra, hogy bajban vagy, senki nem róhat meg téged hanyagságért vagy mulasztásért e téren.

Ne félj kedvesem, nem maradsz magadra, a család figyel rád, hisz tudod:

A vér örök!

Rigorel Carcosa 2011.06.22. 22:46:25

Ví lányom: A procedurális ügymenet megköveteli az új Krónikástól, hogy hivatalának elfoglalásakor szertartásos bejelentést tegyen az egész család színe előtt. Te ezt persze nem tudhattad, hiszen felnőtt életed során még nem került sor ilyen eseményre.

A problémáddal foglalkozunk. Ne ess a türelmetlenség hibájába!

Rigorel Carcosa

Furore Carcosa 2011.06.29. 06:57:53

Niccolo kedves, a Krónikás általában senkinek nem tartozik beszámolni a könyvtár aktuális hollétéről a kastély területén belül, de most talán tanácsos lenne, ha egyeztetnél velem, mert ugye ázerokat idéztem biztonsági személyzetnek, Páter Puskaporról nem is beszélve, szóval kicsit megnőtt a tűzesetek kockázata.

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 13:21:19

Teljesen igazad van nővérem. A biztonság kedvéért egy magas toronyszobában tartom a könyvtárat, ahonnan belátni az égboltot és a kastélyt is.
Amikor nálad vagyok látogatóba, akkor természetesen nem viszem magammal, hanem az Angeloszokra és Perdiziora bízom az őrizetét. Kicsit komolyabb prioritással kezelem most ezt a kérdést, szeretném elkerülni, hogy megint lába kéljen a könyveinknek.

Remélem ez így szerinted is jó lesz.

Ölel szeretettel:
Niccoló