Megjegyzés: Ha olyan helyszínen tartjuk a játékot, ahol van internet – az esetek nagyjából ötven százalékában –, akkor az ülés vége után a mesélő rövid körlevélben foglalja össze az eseményeket, amelyet azon frissiben megküld a jelen nem lévő játékosoknak. Ez még nem a teljes körű beszámoló, inkább amolyan ízelítő, melynek kétféle funkciója van. Egyrészt fenntartja a kampány folyamatosságát és csillapítja a részt nem vevő játékosok kíváncsiságát, másrészt pedig étvágygerjesztőül szolgál a komplett beszámolóhoz, amire általában várni kell egy kicsit, hiszen hosszabb lélegzetű iromány. A záró körlevélben mindig a mesélő fordul a távollévő játékosokhoz, közvetlenül a kaland befejezése után. Többnyire a hosszabb és komplexebb kalandokhoz szokott ilyet írni, hacsak nem az ő lakásán játsszuk őket, ott ugyanis – szigorú fogadalma szerint – nincs és soha nem is lesz internet, hasonlatosan a tévéhez és a telefonhoz.

Tűzhalál
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Tisztelettel értesítem róla a másfelé elfoglalt Carcosákat, hogy túl vagyunk a család második kalandján. Az utókor okulására álljon itt a résztvevők neve:

Aldimar Carcosa, a Vadak Ura
Humungus Carcosa, a Kertész
Névtelen Carcosa, a Krónikás

Beszámolót a Krónikás ír majd az eseményekről, ám az est fénypontját nem hagyhatom említetlenül. Névtelen rábeszélt egy ortodox papot (egyszerűen rábeszélt, mindenféle mágikus praktika nélkül), hogy az esti istentiszteleten, az egész gyülekezet előtt ajánlja magát áldozatul az Úrnak és nyilvános öngyilkosságot kövessen el. A templomban erre kezdetét vette a vérfürdő, amit Aldimar lusta érdeklődéssel nézett végig az oltárról, hiúz alakban majszolgatva az úrvacsorát. A kavarodást végül Humungus fojtotta el: benövesztette liánokkal az egész épületet, és miután mindenkit lebéklyózott odabent, rájuk gyújtotta.

Ami Zygmunt Górkát illeti, tényleg halott volt, csak még nem békélt meg teljesen e kellemetlen állapottal. Mivel elég kockázatosnak tűnt hozzáérni, Humungus fölnyársalt egy vak öregasszonyt a tüskéire, és ezen a hevenyészett pajzson keresztül szúrta hátba. Aztán elégette és a földbe döngölte a hamvait. Családotok nagy ellenségéből mindössze egy alaktalan koromfolt maradt.

Vanborden Carcosa ellopott iratait a csapat sajnos nem tudta visszaszerezni: mire a helyszínre értek, a falu pópája már tönkretette őket. Ezért később ugye méltó megrovásban részesült. Ami azt illeti, a Zygmunt Górka által támasztott spirituális fekélyt csak az egész falu kiirtásával és felégetésével lehetett orvosolni. A háromfős Carcosa különítmény igen lelkiismeretesen végezte a dolgát, sem élőt, sem élőholtat nem hagytak maguk után, csupán a szerencsét és az igaz szerelmet nem sikerült legyőzniük. (Ami rettentően felbőszítette Aldimart, mert ő aztán tényleg igyekezett.)

Szerephez jutott még egy szerencsehozó talizmán, amely jó eséllyel pályázhatna a világ legaljasabb és legundorítóbb varázseszközének címére. A három Carcosa ezúton üzeni rokonainak, hogy ha az útjukba vetődne, még véletlenül se nyúljanak hozzá, és vagy azonnal meneküljenek a közeléből, vagy minden erőfeszítésüket összpontosítsák az elpusztítására.

Játéktechnikai visszaábrándozás… Az valami gyönyörű volt, ahogy Névtelen fondorlatos szerepjátékkal összeszedte a bónuszokat a pópa feláldozásához. Amikor végül sor került a próbadobásra, mindent egybeszámítva +41 bónusszal végezte el!

A mi pontjaink: (4/5)
A ti pontjaitok: (4/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr771904159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Furore Carcosa 2010.04.13. 19:16:34

Tűzhalál... Tessék! És én ott se voltam! :duzzog: