A fekély kiégetése
(Hangulatzenéért katints ide.)

A szobor karosszékben ülve ábrázolta Górkát, nem volt hát meglepő, hogy a talapzatába rejtett kriptában is egy karosszéket találtunk – ezt azonban üresen. A falakat meg a padlót mágikus rajzolatok borították, és minden be volt terítve (ennek láttán a szívem nagyot dobbant) apróra szaggatott papírcafatokkal. Megkértem Aldimart, hogy szedje össze őket, a falusiakat pedig, hogy hárman közülük tanúsítsák, a sír üres. Erre az összes agyatlan barom egyszerre csődült oda, a nyakukat nyújtogatva és egymást taszigálva, mint kolomp szavára a birkanyáj – éppen csak nem bégettek hozzá. A nagy tolongás meg a huzat meg is tette a magáét, a papírdarabok szanaszét szálltak a szélrózsa minden irányába, Aldimarnak esélye sem maradt összekapkodni őket.

Drága véreim! Tudjátok rólam, hogy higgadt természetű vagyok, nem kenyerem az epésség, ezek a büdös parasztok azonban most az egyszer kihoztak a béketűrésből. Legércesebb hangomon förmedtem rájuk, átokkal felérő jóslattal sújtva őket: tudják meg, hogy mire a hold elfogy és újra kikeredik, Górkow helyén nem lesz semmi és senki. Ettől kellőképpen megszeppentek és abbahagyták a nyüzsgést, én pedig szemügyre vettem a sírhelyet. Bár korántsem vagyok annyira járatos a titkos tudományokban, mint közületek néhányan – példának okáért Eibon vagy Belzador –, mégis az a határozott benyomásom támadt, hogy az építmény erős mágikus szupressziós mezőt fejleszt, valaminek az elfojtására, illetve lebéklyózására.

Tanulmányaim arra tanítottak, hogy a világ jelenségei hosszú távon mindig egyensúlyban vannak; más szóval, nincs olyasmi, hogy ingyenebéd. A talizmán garantálja ugyan gazdájának a szerencsét, ám csak ideiglenesen tartja tőle távol a balszerencsét, amely egyre gyűl-gyülemlik a mérleg másik serpenyőjében, pontosan akkora ellensúllyal, amennyivel a jószerencse élete során kedvezett neki; s amikor aztán a boldogtalan megszűnik a talizmán tulajdonosa lenni – vagyis legkésőbb a halála pillanatában – mind egyszerre zúdul a nyakába, akár a taglócsapás. Például olyasféleképpen, hogy az üdvözölés és a kárhozat egyaránt megtagadtatik tőle, lelke rothadó porhüvelyében reked, s miközben átokként sugározza ki környezetére a balszerencsét, sétáló döge még fizikálisan is terjeszti a fertőzetet.

Górkának bőven volt ideje tanulmányozni a talizmánját, és többé-kevésbé tisztában lehetett vele, milyen sors vár rá. Ezért vált meg tőle önként még életében; és valóban, ennekutána sorozatban záporoztak rá a sorscsapások, kurta egy hónap alatt azonban még így is vajmi keveset törlesztett az egész életén át tartó jószerencséből. Gondoskodott hát róla, hogy holta után legalább mások ne szenvedjenek az ő ostobasága miatt, és úgy tervezte meg végső nyugvóhelyét, hogy elfojtsa az átkot és lebéklyózza a tetemét. (Veszett fejsze nyele, ha engem kérdeztek.) És a terve működött is, míg Karol Jemiz – ki tudja, miért – el nem lopta a szobor kezéből a kristálygömböt. Ezzel a talizmánnak új gazdája lett, akinek a szerencséjét táplálni kezdte; a hamisítvány meg persze nem tudta elfojtani a balszerencse kisugárzását, és a falu az átok áldozatául esett.

Csak azt nem értettem még, hogyan szabadult el az élőhalott Górka. Mikor a kriptát szemügyre vettem, a szupressziós mező már döglött volt; hiányzott a mágikus pecsét, amely a működését garantálta volna. Eszembe jutott, amit a fogadós mondott az urasággal eltemetett drága könyvekről; aztán a szelek szárnyára bocsátott papírcafatokra gondoltam; és valami süllyedő érzés fogott el a gyomrom táján.

Következtetéseimet frank nyelvre váltva megosztottam kísérőimmel, és máris indultunk a helyi pópához, akinek szintén rohadtak a káposztái. Desiderius atya bevezetett minket a paplakba. Neki sem kellett sok noszogatás, hogy kiöntse a szívét, mivel szörnyű lelkifurdalás gyötörte. Kiderült, hogy az éj leple alatt valóban ő nyitotta fel Zygmunt sírját, abban a hiszemben, hogy ott megtalálja a módját, miként törhetné meg a falut sanyargató átkot. A tetem a karosszékben pihent, ölében egy vaskos könyvvel, amit a jó atya magához vett, hátha abban van a megoldás. Górka persze erre nyomban fölébredt, s első dolga volt visszaragadni és széttépni a könyvet. A pópa meg sem próbált szembeszállni vele, páni félelem fogta el: sikoltozva menekült, s az életét csupán annak köszönhette, hogy a sarkon elbotlott a kisebbik Peruk lányban (aki csak a jó ég tudja, mit keresett ott). Az élőholt Zygmunt üldözőbe vette ugyan, ám közben megállt ízekre szaggatni a kislányt, és mire végzett vele, Desiderius atya sikeresen kereket oldott. A véres maradványokat a falusiak másnap megtalálták, Peruk gazda kénköves tirádában tört ki, és örök gyűlöletet fogadott a pap ellen. (Humungus szerint a gyermeki szervezet nem bírta ki a metamorfózis megterhelését, ezért nem alakult át a leányzó szörnyeteggé, mint Górka későbbi áldozatai.) Desiderius atya azóta minden este könyörgő istentiszteletet tart, töredelmes bűnbánatra szólítva prédikációiban a gyülekezetet; ám sokan a falusiak közül Obed Perukkal tartanak és távolmaradásukkal tüntetnek.

Desiderius atya gyötrődése
(Hangulatzenért kattints ide.)

A kriptában széttépett könyvet Desiderius azonosította, ugyanaz a jel volt a borítóján, mint a pecsétgyűrűmön. Más szóval kiderült, hogy feleslegesen fáradtunk, Vanborden Carcosa öröksége visszavonhatatlanul odalett, hála ennek a reverendás ökörnek. Ezúttal uralkodtam az indulataimon és nem éreztettem vele neheztelésemet, még vigasztaltam is, együttérzőn a vállát veregetve. Közben eldöntöttem, mi lesz a büntetése: a saját meggyalázott templomában fogom feláldozni, hogy a szelleme segítséget nyújthasson nekünk Zygmunt Górka legyőzéséhez. Elkezdtem a lelkére beszélni, hogy nem hibát követett el, hanem bűnt, amire nincs bocsánat. Holmi együgyű sirámok helyett áldozatot kell vállalnia, el kell gondolkodnia rajta, mekkorát, mert még van remény, de ehhez segítenie kell.

Miután láttam, hogy sikerült bogarat ültetni a fülébe, elindultunk megnézni a leégett lakótornyot. Úgy okoskodtam, hogy az élőholt Górka gondolkodása nyilván gyökeresen különbözik az élő Górkáétól; valószínűleg cseppet sem érdekli már a parasztok sorsa, csak a talizmánt akarja visszaszerezni, hogy a síron túli létben örökké szerencsés legyen. Ehhez gyűjt segédcsapatokat a megfertőzött falusiakból, hiszen a látszat dacára csöppet sincs könnyű dolga: Karol egyedül van ugyan, ám minden lépését jószerencse kíséri, míg Zygmuntot továbbra is konok balszerencse sújtja. Kézenfekvő búvóhelynek a lakatlan torony kínálkozott számukra, s bár a pópa feláldozása előtt eszem ágában sem volt kenyértörésre vinni velük a dolgot, egy rövid felderítőút – véltem – a hasznunkra válhat.

A dolgok azonban másképpen alakultak: útba esett ugyanis a Peruk ház, és Obed gazda szíves szóval beinvitált minket. Meglehetősen jómódú háztartást vitt, egyáltalán nem parasztosat, inkább vadászlakra emlékeztetőt. A kandalló fölött még az idősebbik lányát is megcsodálhattuk egy középszerű olajfestményen: Valerinek hívták, és épp nem tartózkodott otthon, amit némiképp fájlaltam, mivel áldozótőrömre illő teremtésnek tűnt, szépsége még a tehetségtelen piktor ecsetjén is átragyogott.

Obed gazda a maga nehézkes módján azt akarta kiszedni belőlem, mit kerestem a pópánál. Készséggel közöltem vele, hogy a családi örökségemet, amit tönkretett a nyomorult, és most meg akarom büntetni érte. Ő is segíthet, ha akar, csak adja föl a tartózkodását, és ma este jöjjön el a családjával az istentiszteletre. A gazda felesége hisztérikusan követelőzni kezdett, hogy pusztítsuk el az alávaló csuhás latort, az ura azonban egy emberes nyaklevessel befogta a száját. A megállapodás után – amire jóféle hungárus boritallal ittuk meg az áldomást – elköszöntünk, felszedelőzködtünk és átkeltünk a hídon, a torony felé.

A patak túlpartján, a lakótoronnyal átellenben két tanya volt, az egyikből sűrű fekete füst kígyózott az égre. Gondoltuk, megnézzük; teremtett lelket sem találtunk, még háziállatokat sem, csak egy halotti máglyát az udvaron. Ugyanaz a bűz terjengett körülötte, mint amikor a fogadós fiát égettük el az erdőben. Aldimar odabent nézett szét, Humungus a környéken, én pedig megtudakoltam a hely szellemeitől, ki fekszik a máglyán. Karol apja volt az, a vén bandita: vagyis csatamezőn jártunk, Zygmunt Górka itt próbált rajtaütni a talizmánját elrabló családon. Humungus rábukkant a kiserdőben a háziállatokra; valamennyit elhamvasztották, ugyanolyan büdösség mellett. Nyilván Karol tett rendet, miután mindenkijét elveszítette az összecsapásban. Megnyugtató tudat volt újfent bizonyságot szerezni róla, hogy – akárcsak Zygmuntnál – a talizmán csupán a gazdája személyes szerencséjét szaporítja, a környezetének semmiféle védelmet nem nyújt.

Aldimar egy paksaméta papirost hozott ki a házból, valami szekreterben találta őket. Amint nekifogtam a lefordításuknak, rögtön láttam, hogy megvan a mozaik hiányzó darabja! Karol Jemiz és Valeri Peruk levelezését tartottam a kezemben: szerelmesek voltak egymásba, és titokban cseréltek üzeneteket a templomi istentiszteleteken, mert a rabiátus Obed gazda sohasem adta volna oda a lányát egy koszból kivakarózott haramiának, akármekkora vagyona van. Az utolsó levélben Karol azt írta Valerinek, hogy megtalálta a módját, miként szökhetnének meg a zord atyától, s élhetnének együtt boldogan. Nyilván rájött a kristálygömb titkára, és kicserélte egy hamisítványra, hogy megörökölje Górka szerencséjét. A levelezés itt megszakadt, mert a pópa ügyefogyottsága révén az élőholt Zygmunt hamarosan elszabadult és megölte Valeri húgát, a Peruk család pedig onnantól fogva nem járt templomba – bár Karol minden este kitartóan megjelent, hátha a kedvesének sikerül valahogy kiszöknie.

Ahol a szálak összefutnak
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Ekkor villámcsapásként sújtott le rám a felismerés, hogy hát hiszen esteledik, Karol sehol, és a leányzót sem leltük az imént a szülői házban! Ezek most akarnak kereket oldani a gömbbel, akkor viszont Górka is megy utánuk, mi pedig bottal üthetjük a nyomát! A lakótornyot hagytuk a fenébe, rohantunk vissza a faluba. A hídon túl útba esett a Peruk ház, a biztonság kedvéért beugrottunk egy pillanatra. Senki sem fogadott bennünket, az emeleten halva találtuk Obed gazdát, mellette zokogott a felesége. Elmondta nekünk, hogy Valeri röviddel a mi távozásunk hazajött, közölte velük, hogy férjhez megy Karolhoz és megszökik ebből az elátkozott faluból, majd megpróbálta rábeszélni őket, hogy tartsanak vele. Obed erre neki is lekevert egy irgalmatlan pofont, mire az asszonyban elszakadt valami, és nyakon szúrta a férjét a konyhakéssel. Valeri sikoltozva elszaladt, ő meg azóta itt kuporog a hulla mellett és itatja az egereket.

A kis családi drámából számunkra az volt a legfontosabb, hogy a szerelmesek ezek szerint már mindent megbeszéltek, s mivel a mai estét választották a szökéshez, Zygmuntnak is most kell lesújtania rájuk, ha vissza akarja szerezni a talizmánt. A legjobbakat kívántuk Peruk asszonyságnak, s lóhalálában a templom felé vettük az irányt.

Humungus és Aldimar alakot váltva cirkálni kezdtek az épület körül, hogy feltartóztassák Karolt, ha befutna, én pedig éppen akkor léptem be a küszöbön, amikor Desiderius a szószékre hágott. Erősen gondolkodtam, hogy akkor mi célból is áldozzam fel az atyát? Eddig arra akartam rákényszeríteni a lelkét, hogy biztos utat mutasson fegyvereinknek a Górka elleni harcban; most viszont azt sem tudtuk, merre járhat öreg barátunk.

Közben átvonultam a templomhajón. Desiderius arról szónokolt, hogy nem méltó a gyülekezet bizalmára, hogy hibát követett el, és megkér engem, tartsak példabeszédet. Felmentem a szószékre és elmondtam a gyülekezetnek, de főleg neki, hogy nincs hiba, csak bűn, nincs bocsánat, csak jóvátétel; és ahogy az Írásban is áll, bizony sok szent inkább választotta az önkéntes halált, mint a bűnben tobzódást. Jó alaposan a szájába rágtam, mit kell tennie, majd záróakkordként az oltárra helyeztem az áldozótőrömet, a bor és a kenyér közé. És a marha, igen, képes volt megölni magát a saját felszentelt templomában! A harangot villám csapta ketté, baljósan dörgött az ég, én pedig hatalmamba kerítettem Desiderius lelkét, hogy vezéreljen minket az ősi ellenségünkkel vívott küzdelmünkben.

Az élőholt Górka nem volt messze, a környéken ólálkodott másfél tucat fertőzött fattyával; közelebb nem férkőzhettek, mert a templom szent hely volt… legalábbis eddig. Az egyik asszony lekapta a fátylát – Karol volt a kis hamis; a szerencséje még Aldimar hiúzszemét is becsapta –, és számon kérte tőlem, hogy mit tettem, most már be tudnak jönni. Mondtam neki, hogy ez volt a cél, ám ekkor teljes erővel ránk zúdult a felhőszakadás, az ajtón meg az ablakokon pedig betörtek Górkáék, és Karol felé csörtetve elkezdték irtani a parasztokat. Magukra vessenek, én megjövendöltem nekik, hogy mire a hold egyet fordul, itt se kő kövön, se élő elevenen nem marad!

Kint strázsáló rokonaim bölcsen átengedték a rohamcsapatot, aztán ők is beballagtak. Aldimar kényelmesen elhelyezkedett az oltáron, és mivel későre járt, testvériesen megosztoztunk az úrvacsorán. A harc eleinte kissé egyoldalúnak tűnt, így hát Humungus elkapott néhány Górka-fattyat az indáival; mikor erre a falusiak kezdtek felülkerekedni, gyorsan helyesbített és átpártolt a másik oldalra. A vérfürdő tetőzésekor Zygmunt összecsapott Karollal, és vajákolt valamit, aminek a szele engem is meglegyinthetett, mert utána nem emlékszem mindenre, csak arra, hogy nagyon szerettem volna repülni.


A szerencse varázsgömbje
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Néhány nap múlva testvéreim mesélték el a végkifejletet. Górka és Karol a templomon kívül folytatták a küzdelmet, Humungus pedig mindenkit megkötözött odabent és rájuk gyújtotta az épületet. Közben rájött, hogy egy vak öregasszony a valódi kristálygömb közelében megmagyarázhatatlan módon visszanyeri a látását. Szívós vén szipirtyónak nézett ki, aki sokáig bírja a haldoklást, így hát felszúrta az ököltövisére iránytűnek. Így cserkészte be óvatosan a két harcolót; Karol éppen akkor suhintotta képen valami husánggal Zygmuntot, aki hátraesett, egyenest a vénasszonyból kimeredő tüskére. Hajszálpontosan a szívébe szaladt, Humungus péppé verte még a hulláját is. Hiába, nem volt neki szerencséje.

Górka pusztulása után Karol nem sok értelmét látta, hogy továbbra is a balvégzetű faluban maradjon, és futásnak eredt, nyilván a búvóhely felé, ahol Valerit rejtegette. Közben a legsötétebb átkokat és káromlásokat szórta a Carcosák fejére. (Obed gazda házában bemutatkoztam, onnan tudhatta, kik vagyunk.) Aldimar üldözőbe vette, de beszakadt alatta a patak jege, úgyhogy csuromvizesen – és roppant mogorva hangulatban – tért vissza a lángoló templomhoz szárítkozni.

Górkowot tehát jóslatom értelmében eltöröltük a föld színéről, s mikor néhány nappal később magamhoz tértem, előszólítottam a havasi szellemeket, hogy tartsák szemmel a menekülő szerelmespárt. Engedelmeskedtek ugyan, ám csak ímmel-ámmal, és attól tartok, amint Karolék kijutnak a Kárpátokból, a buzgalmuk nyomban elpárolog. Az volt a benyomásom, kifejezetten örülnek, hogy megszabadulhatnak tőlük.

Véreim! Felhívnám figyelmeteket a teremtett világ talán leggonoszabb és legocsmányabb varázstalizmánjára! Kékes árnyalatú hegyikristály gömb, akkora, mint egy nagyobbfajta gránátalma, szakértő kézzel csiszolva. Ha meglátjátok valakinél, nagy ívben kerüljétek el az illetőt; ha gazdátlanul bukkantok rá, semmi szín alatt ne vegyétek magatokhoz, inkább próbáljátok meg elrekkenteni. 

Áldás szálljon a házra és a vérre! 

Névtelen Carcosa 

Megjegyzés: A történet alapozásául az Adventure Boosters d20-as kalandszéria ötödik darabja szolgált, amely 2000-ben jelent meg az Alderac Entertainment Group gondozásában, Jerimond’s Orb címmel, Ree Soesbee tollából. A mesélő a bővített és javított második kiadást használta, a 2004-ben publikált Adventure I. antológiából.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (4,5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr201924349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mr nemo 2010.04.17. 16:34:42

Hangulatos írás, de az eseményeket nem teljesen értem.
Miért is fontos, hogy a falut és lakóit is elpusztítsátok? A pópa okozta a bajt, az ő bűnhődése jogos, a falunép halála viszont öncélú gonoszkodásnak hat.

Ungurján Carcosa 2010.04.17. 20:05:33

Ha nem pusztítjuk el a falut, Zygmunt megfertőzte volna őket, és százan százfelé viszik a ragályt. Mindemellett a helyi szellemek az egész falut fertőző gócként azonosították, a velük kötött megállapodás szerint mindenkit el kellett pusztítani a "ragálygócon", ami a falu volt.

mr nemo 2010.04.18. 07:30:20

Aha! Így már érthető.

Vylhva Carcosa 2010.04.18. 19:26:12

Mily` szívszorító! (Láttam már különbet is.) Szegénykéim.

Furore Carcosa 2010.04.22. 00:27:45

Ez így kicsit nagyzolás, hogy elpusztították az egész falut. Akit a templomban meg a templom körül találtak, azt mind kiirtották, a lángokat meg vitte tovább a szél. De aki nem jött el a templomba - vagyis nem fertőződhetett meg -, azt békén hagyták: például Obed gazda feleségét. Ők később teljesen maguktól haltak éhen és fagytak kopogósra, a kuzinjaim egy ujjal sem nyúltak hozzájuk. Fölösleges energiapocséklás lett volna...

tar 2010.04.23. 11:12:56

Hümm - lehet, hogy valamit nem vettem figyelembe, de egyvalami nekem sem kóser: mit keresett a Karol gyerek a templomban a végzetes éjszakán, ha már előtte elrejtette Valerit egy búvóhelyen?

Furore Carcosa 2010.05.02. 20:33:33

Én ugyan nem voltam ott - pedig nagyon utálom, ha nélkülem gyújtogatnak! -, de szerintem ez a Karol gyerek egy nyálas jófiú. Nem vitte rá a lélek, hogy csak úgy szanzsén lelépjen, Zygmunt prédájául hagyva az egész falut. Hogy pontosan mit akart csinálni, az már sose derül ki - beszédet tartani előttük, felkészíteni őket, hogy szembenézzenek az átokkal, lebajszintani a gyáva papot, vagy a távozása előtt kihívást intézni Zygmunthoz. Én mondjuk az utóbbira tippelek, de nem gondolkodhatok egy ilyen hülyegyerek fejével.

Ungurján Carcosa 2010.05.03. 16:41:29

@tar: Azért jött vissza a templomba, mert biztos akart lenni abban, hogy Zygmunt nem árt senkinek, vagy ha próbálkozik vele, Karol meg akarta akadályozni.

Hasdrubal bácsi 2010.05.10. 16:22:43

Helytelenül cselekedtetek fiaim, amikor nem végeztetek saját kezűleg az összes gonosz állattal.
Kicsi Furore, Ne szólj bele a felnőttek dolgába, butaságokat beszélsz. A fagyban, az éhségben meg ki tudja még miben bizakodni vétkes tunyaság. Hány keserű lecke kell még hozzá, hogy megtanuljátok: senki sem dolgozik helyettünk, csak a magunk serénységére számíthatunk?

kriles 2010.05.10. 18:07:34

Pontosan. Az van elintézve, amit MI elintézünk!

Furore Carcosa 2010.05.12. 14:14:49

Jól van, Hasdrubal bácsi, nem akartam kotnyeleskedni, én aztán igazán tudom rólad, mennyire lelkiismeretes vagy. Mikor Ariciában meglőttek és utána hosszan lábadoztam, te vetted át a kuckóm felügyeletét, hogy a távollétemben is rendben menjenek a dolgok. Olyan alaposan kiirtottad a háznépem közé befurakodott gonosz állatokat, hogy mire felgyógyultam és hazamehettem, rajtad kívül egy teremtett lelket nem találtam. Szarumarástól kellett új csatlósokat toboroznom (megjegyzem, méregdrágán, és vadkanlovasokat már nem is adott), meg Eibonnak hízelegnem, hogy idézzen nekem új kapitányt meg kamarást meg komornákat. Igazán remek munka volt, nagyon köszönöm!

Hasdrubal bácsi 2010.05.12. 21:20:50

Kicsi Furorém, drága jótét lélek!

Nem tartozol nekem köszönettel; nem lennék méltó a keresztény lovagi címre, ha a szükségben nem segíteném minden tőlem telhető módon a családomat. Elismerő szavaid mindazonáltal igen megmelengették vén szívemet. Bizony, jólesik tudni, hogy akadnak még az ifjabb nemzedékben, akik méltányolják egy harcokban elnyűtt öregember fáradozásait.

Mit nem adott neked ez a Szarumarás? Vadkanlovasokat? Van képe a gonosz állatnak, hogy nemet mondjon egy Carcosa kisasszonynak? Majd elmegyek én hozzá és megmutatom neki, hol lakik az Isten! Ne félj, kicsi Furore, megkapod azokat a vadkanokat, meg ami csecsebecse csak kell még hozzájuk a gonosz állat tanyájáról. Számíthatsz rám, tüstént indulok, a kürtösöm a bástyafokról már szólítja is gyülekezőre hű lovagjaimat.

Ölel szerető bácsikád,
Hasdrubal

Creep 2010.05.13. 23:22:05

/Itt az első -Purifying Flames- tetszett nagyon, meg korábban volt a Mad Knight (Hasdrubal) főzenéje, ezeket, ha tudnátok azonosítani, az jó volna!/

Evoryn Carcosa 2010.05.14. 21:35:45

Creep - Az első zene, amit kérdeztél, a Chrome Divisiontől van, a címe I Hate This Town. A másodikról (Hasdrubal főzene) őszintén szólva gőzöm sincs. Holnap lesz játék, a mesélő akkor majd azonosítja, és valaki leközvetíti neked. De ha már Hasdrubal bácsinál tartunk, ven nekem itt egy előre megírt in-character levelem...

Evoryn Carcosa 2010.05.14. 21:36:35

Humungus drágám,

érdekes híreim vannak. Mint tudod, én már Talildorral élek a tövistündéknél, mivel azonban össze kell gyűjtenem a kelengyémet, a napokban átugrottam hozzád a szobadíszekért, amiket ígértél. A hűbéreseid időben elkészültek velük, tökéletesen beválnak, köszönet értük. Viszont Hasdrubal bácsi megjelent a tartományodban a Szent Náthán lovagrenddel, és összevont erőkkel betört az alkonytündék területére, ahol pillanatnyilag azzal van elfoglalva, hogy mindent felégessen és lemészároljon, ami az útjába kerül. Liliar megpróbálta lebeszélni róla, persze nem sikerült neki; ami pedig a menyasszonyodat illeti, ő lelkesen csatlakozott egy csapat eszelős nőszemély élén, akiket valahonnan az erdő mélyéről szedett össze. Egész szépen haladnak, Furorénak már megküldték a hülye halászkirály karóra tűzött fejét – szerintem rég esedékes volt –, a végső céljuk pedig Szarumarás és a törzse. Na most, az én szívem aztán nem fáj Szarumarásért, az ilyen mocsok kis kapzsi seggdugasznak kötélvégen a helye, ott kalimpáljon; de nem gondolod, hogy az alkonytündék talán rossz néven fogják venni ezt a vehemens látogatást? Különös tekintettel Volonturra, a királyukra, akit még William is nagy államférfinak nevez (ami nála azt jelenti, hogy fél tőle)? Nézd, én nemsokára a tövistündék királynője leszek, és a körülményeket tekintve jobb szeretnék egy békés szomszédságot, de pillanatnyilag – ne haragudj – nincs időm Hasdrubal bácsi migrénjével foglalkozni. A család épelméjű részét Khuntban egyelőre Liliar képviseli, aki azért erős határeset, szegényke; és egyébként sincs gyakorlata az ilyen krízisek kezelésében. Te északon tanulmányozod a tűlevelű erdők növényvilágát, William a mi szűkebb pátriánkban nosztalgiázik, nekem nyakamon a negyedik esküvőm, a ruhák, a meghívók, az ültetési rend…. Szóval, nem lehetne megoldani, hogy valaki a tárgyalóképes kuzinok közül idejöjjön és kézbe vegye az ügyeket? Mert különben attól tartok, hogy mire megérkezel északról, nem lesz tartományod, ahová hazajöhetnél.

Ölel unokanénéd,
Evoryn

Hellehild Carcosa 2010.05.15. 15:37:11

Evoryn –
Úton vagyok Khuntba, meggyilkolni a sógorodat. Miután végeztem, maradhatok egy kicsit, ha Emmanuel vállalja, hogy közben Paradysben egyedül viszi az ügyeket. Megpróbálom lecsitítani az öreg Hasdrubalt, mielőtt háborút robbantana ki. Egyébként Auraluna néni nem most intézi Khuntban a szokásos havi fürdőkúráját? Mert akkor ő is besegíthetne, ha már egy kisebb vagyont sápolt le tőlünk az unokája kezéért. -HH

Furore Carcosa 2010.05.16. 13:28:40

Hmmm, ez kezd egyre érdekesebb lenni... De én egyelőre outban vagyok. Szóval, Creep: Hasdrubal bácsi témazenéje egy dán csapattól való, a nevük Elders of Despair, a szám címe Fall of Heavens.

Humungus Carcosa 2010.05.16. 14:15:11

Ezer Gyökér és Komposzt!

Egyszer kiteszem a lábam az erdőből és máris a feje tetejére áll minden! Legalább két havi járóföldre vagyok otthonról, nem sokat tehetek az ügyben. Már elküldtem egy üzenetet legjobb szolgámnak Blikfangnek a vörössipkásnak, hogy adja át legszívélyesebb üdvözletemet Auralunának, és tisztelettel kérje meg, hogy segítsen be a kialakult politikai hercehurcák kisimításában. Remélem értékeli annyira a Halálkehely adta fiatalító fürdőket, hogy ezt a fáradságot megteszi értünk.
Mindenesetre Hellehild, leköteleznél ha te is tudnál foglalkozni az üggyel. Nekem egyelőre más elfoglaltságaim vannak, tekintve, hogy Ví kuzinunk akció közben nyomtalanul eltűnt. Nem lep meg, hogy megint bajba keverte magát, de ezzel megint megnehezítette a dolgunkat. Pont most csinál hülyét belőlünk, amikor Aldimar kölykét próbáljuk nevelni és jó példát mutatni neki.

Evoryn Carcosa 2010.05.18. 17:48:44

Hellehild drágám - egy kis pontosítást, ha szabadna! Nem a sógoromat fogod meggyilkolni, mert még nem mentem hozzá Talildorhoz, csak a menyasszonya vagyok. Remélem, gyorsan és zökkenőmentesen végzel, még az esküvőnk előtt. Nem venném a lelkemre, hogy egy közeli rokonomnak baja essék.

Emmanuel Carcosa 2010.05.19. 09:26:03

Salvete Carissimi !

Természetesen állok rendelkezésetekre, s viszem a család paradysi ügyeit, miként a pénzügyek - bár kifejezőbb lenne adósságügyeknek nevezni azokat - intézését is. Csak annyit kérek cserébe, hogy ne alapítsatok hirtelen elhatározásból apátságokat, meggondolatlanságból ispotályokat, vagy ne kössetek szeszélyből házassági szerződéseket, amint az szokásotok - vagy legalább ne akarjatok feltétlenül főúri módon kártalanítani mindenkit, akinek a tetves házát, kocsmáját vagy faluját felgyújtottátok, vagy komposztáltátok... ...a többi lehetőségre nem térnék ki.
És még egy pontosítás, Hellehild úrnőm: Auraluna nagyasszony nem "kisebb" vagyont csalt ki Tőletek...
Hummungus: Vylhva úrnő kiszabadításához sok sikert, vagy ellenfeleid kéz és lábtörését...

Hasdrubal bácsi 2010.05.26. 11:49:41

Drága véreim, kik vállvetve küszködtök velem e földi siralomvölgyben!

Van itt egy Aubesmil nevű falu, Dimetrios Aubes báró birtoka, jámbor és dolgos jobbágyokkal, amely a múltban sokat szenvedett a gonosz állatok zaklatásaitól. Emlékezzetek ama nevében és kiállásában egyaránt rút férget idéző rút galandfajzatra, akit Santiagö öcsém fenyítő keze taszított ehelyt örök kárhozatra, hiába bizakodott láthatatlanná tévő vajákolásaiban a gaz! Dimetrios báróval egyetértésben úgy döntöttem, hathatós pajzzsal kell fölvértezni a föld jámbor népét eme gonosztevők szűnni nem akaró álnoksága ellen, ezért letelepítettem Aubesmilben nyolc derék lovagomat, Szent Náthán jámbor testvéreit. Élükre perjeli rangban ama hírneves Richard Chalaux lovagot állítottam, ki a georgiták rendjében forgatta vitéz kardját, mígnem ketten közületek – te, bölcs Ungurján, és te, szívemnek kedves Emmanuel – föl nem nyitottátok rá a szemét, hogy esztendőknek előtte rútul becsapták őt és tudtán kívül felhasználták egy ártatlan lélek aljas elveszejtéséhez; majd módot nem adtatok rá neki, hogy a valódi bűnösök elleni istenítéletben levezekelje vétkét és eszközéül szolgáljon az égi igazságszolgáltatásnak. Eme bajnok, szakadatlan lelkifurdalástól gyötörve, kevesellette a georgiták engedékeny reglamáját és eljött hozzám Vaucelles-be, hogy kardját Szent Náthánnak ajánlja. Mivel hadban tapasztalt vezér és előkelő nemesi ház sarja, hozzá még hitében erős és feltétlen megbízható, helyesnek véltem saját kommandantúrával felruházni. A telket az építkezéshez Dimetrios báró biztosítja; nekünk már nincs egyéb dolgunk, mint birtokaink jövedelméből lekötni a költségekre és a rendház fenntartására szükséges évi összeget. Kérlek titeket, Ungurján és Emmanuel öcséim, e tárgyban ne habozzatok a kellő serénységgel intézkedni.

Szerető nagybátyátok,
Hasdrubal Carcosa

mr nemo 2010.05.26. 15:15:25

A kommentek alapján eddig Hasdrubal a kedvenc Carcosám! lehet azért, mert távolról emlékeztet egy korábbi karakteremre... mindenesetre dicséretes, hogy egyetlen szó erejéig sem esik ki szerepéből és minden szavában ott van a Cél iránti végtelen odaadás :-)

Furore Carcosa 2010.05.27. 09:07:59

Kedves bácsikám, Hasdrubal!

Nagyon szépen köszönöm a fejeket, a zászlókat, a fegyvereket meg a többi győzelmi trófeát. Igazán nagyvonalú voltál, alig férnek el a kuckómban. Ami még nagyszerűbb, a rábeszélésed is teljes sikerrel járt; mondjon bárki bármit, tudsz te bánni az emberekkel. Szarumarás személyesen jött el hozzám a törzse színe-javával, felajánlotta, hogy válogassak közülük kedvemre, és térden állva könyörgött kegyelemért nyomorult fejének. Jó hangulatban talált, ezért bántatlanul hazabocsátottam, sőt a vadkanlovasokból is hagytam neki kettőt. Közben sajnos oda-vissza át kellett vonulnia Brézén és Aucassonon, meg Marboles alatt is, úgyhogy ezek a provinciák most mind fegyverkeznek a gyilkos khunti martalócok ellen. Emmanuel, légy szíves megmagyarázni a királynak, hogy ez nem Humungus hibája: erdőfelvigyázóként ő szigorú rendet tart a gondjaira bízott területen, Szarumarás nem portyázni csapott ki Khuntból, csak hozzám jött el bocsánatot kérni, amiért olyan minősíthetetlenül viselkedett.

Szerető húgotok, Furore

Hellehild Carcosa 2010.05.27. 20:11:10

Humungus –
Hasdrubal bácsikánkat leállítottam. Sikerült megértetnem vele, hogy Furore Szarumarástól toborozza a csatlósait, következésképp nem válna hasznára, ha kardélre hányná az egész törzset. Szóval mészárlás helyett beüzent Szarumarásnak, hogy ha kedves az élete, azonnal kövesse meg Furorét és álljon mindenben a rendelkezésére. Szarumarás a hűbérurától kért segítséget, Volontur viszont le se szarta, úgyhogy kénytelen volt beadni a derekát. Eddig a jó hírek.

Volontur ugyanis közben mozgósította a seregeit, csak nem azért, hogy Szarumarásnak segítsen, hanem azért, hogy az ő területeitől nyugatra átkeljen a határon és bevonuljon a te tartományodba, ahonnan Hasdrubal és Borostyán úgyszólván minden haderőt kivontak a Szarumarás elleni akcióhoz. Blickfang meg sem kísérelte az ellenállást, szerintem igen bölcsen, mert miszlikbe aprították volna. Így a megszállás békésen és vértelenül zajlott, az élet folyik tovább a szokott mederben, csak helyetted Volontur tart udvart a feketetölgyed alatt. A te kezeden csupán az alkonyvidéki faunok régi szállásterülete maradt, ahonnan Aldimar irtotta ki őket; itt a menyasszonyod, Borostyán rendezkedett be a nevedben. Hasdrubal bácsit nagy nehezen sikerült eltántorítanom szándékától, hogy letámadja Volonturt – az álnok árulót és valamennyi gonosz állat fő-fő kormányzóját, hogy az ő kifejezéseivel éljek – és ezzel véres romlásba döntse a tartományodat. Csapatait Velünkazúrba vonta vissza, ott várakozik ugrásra készen; én mellette vagyok, nehogy hirtelen felindulásból mégis kirobbantsa a háborút.

Meg kell jegyeznem, hogy Liliar és Damien nem sokat segítenek, ellenkezőleg: mindketten fel vannak háborodva Volontur aljassága miatt (eddig rendben is volna) és azonnali ellencsapásra buzdítják Hasdrubalt (ami viszont, tekintve az erőviszonyokat, eszelős ostobaság). Nagy szerencse, hogy drága bácsikánk rég búcsút mondott ugyan a józan eszének, katonai ügyekben azonban megőrizte a tisztánlátását. Különben papolhatnék én neki akármit, betudná egy aranyos kislány locska szájú fecsegésének; megsimogatná a hajam, és elszalajtana valakit mézes csemegéért, hogy elhallgattasson végre. Még nagyobb szerencse, hogy ha én kis pisis vagyok a szemében, hát Liliart egyenesen pólyásbabának nézi, gügyörészik neki és az arcát csipkedi.

Volonturral egyelőre Auraluna néni tárgyal a család nevében. Úgy tűnik, jól megértik egymást, közösen teázgatnak, meg nosztalgiáznak a régi szép időkön. Volonturnak szokatlan élmény lehet egy olyan emberrel beszélgetni, akinek személyes emlékei vannak kilencven évvel ezelőttről. Egyébként teljes kárpótlást és fájdalomdíjat követel a Szarumarást ért veszteségekért, továbbá hűbéresküt és ötven percentes sarcot minden természetben beszolgáltatott jövedelmedből, a tölgymanók adójától a syndathilon át a feketefüzekig és a velünkazúri borászatig. Ez elképesztő orcátlanság, de szerintem csak alkualap: azért szabta meg ilyen magasan, hogy legyen miből engednie. Auraluna néni kérdezi tőled, meddig mehet el a tárgyalások folyamán. Úgy véli, a hűbéreskü megkerülhetetlen, mivel Volontur in situ birtokban van a seregével; a többi pontban azonban nagyobb a mozgásterünk.

Evoryn –
Kérlek, tolmácsold a vőlegényednek őszinte részvétemet mély gyászában, amely Seranthur öccse tragikus elhunytával érte. A két esztendeje dúló polgárháború ezzel okafogyottá vált; immár semmi akadálya az esküvőtöknek és a sokat szenvedett Töviskirályság újraegyesítésének.

Tisztában vagyok vele, hogy most rengeteg a dolgod, de ha nagyon szépen megkérlek, nem tudnál mégis időt szakítani egy rövid látogatásra Velünkazúrban? Akkor legalább lenne itt valaki a családból, akit Hasdrubal bácsi felnőttnek tekint és úgy is beszél vele.

– HH

Hellehild Carcosa 2010.05.27. 21:33:10

Örömmel tudatom a családdal, hogy a khunti válság kezeléséhez váratlan erősítést kaptunk. Egy helvét gyalogkompánia érkezett Velünkazúrba, Alban de Bergen vezetésével, aki a király által Paradysben rendezett nagy karácsonyi lövészverseny óta a Carcosa család és kiváltképpen William bátyám személyes lekötelezettjének tekinti magát. Jóképű fiú, csak meg ne kérje a kezemet, mert akkor csúnyán ki kéne tolnom vele. A katonái zsoldját fizetem én a Brinvilliers-jövedelmekből, ehhez viszont szükségem lenne Msr. Valmancourtra, az intézőmre. Légy szíves, Emmanuel, küldd le hozzám Velünkazúrba; fegyveres kíséretet is adj mellé, nehogy útközben valami baja essen.

– HH

Humungus Carcosa 2010.05.31. 14:13:32

Tessék?????? Hűbéreskü???? Jóvátétel? Egy nagy véreres takonybavert francot! Mi a fenét műveltek az erdőben amíg nem vagyok ott? Megáll az eszem a családomon! Azonnal indulok haza. Az itteni problémákat majd Aldimar és a nővérem megoldja.
Hallani sem akarok semmiféle hűbéresküről és jóvátételről. Hazatértemkor azonnal háborúba kezdünk. Üzenem Hasdrubal bácsinak, hogy készítse fel az embereit ennek a gonosz állatnak az eltakarítására. Személyesen fogom kihúzgálni a beleit a nyomorult alkonytündének! Háborúra mindenki! Ha már ilyen nagy szarba kevert a család, akkor elvárom mindenkitől, hogy támogasson a bajban. Aki cserbenhagy, azt kísérteni fogom halála napjáig!!!!
Follyon a vér!!!! Jöjjön a halál!!! Legalább Carcosaként fogok elhullani!!!

kriles 2010.05.31. 14:48:44

Kedves véreim!

Ugyan távol tőletek, de értesültem az esményekről. Nagyon sajnálom, hogy idáig jutott a helyzet, de óva intenék mindenkit a kapkodástól.
Tudom, hogy mindenkiben fortyog a düh, de jobb lenne egy kicsit gondolkodni, mielőtt belekezdünk egy vége láthatatlan háborúba.
Mivel nem a legjobb tárgyalási pozícióban vagyunk így azt javaslom, kezdjünk el alkudozni és időt húzni, lássák a hajlandóságot, közben pedig készüljünk fel. Az időhúzást Dromdal nénikénk tökéletesen megoldja.

Csak akkor érdemes nekik esni, ha van némi esélyünk, így viszont nem látom értelmét.

Ígérem, én is mozgósítok mindenkit és mindent amit tudok, de könyörgöm, ne kapkodjunk, mert akkor valóban sok Carcosát kell eltemetni. Azt kell látnotok, hogy azzal, hogy mi Carcosák döntésre vittük a polgálháborút, és megszegtünk egy ki nem mondott szerződést, amikor Szarumarás törzsét megtámadtuk, Volonturt lépésre kényszerítettük. Sajnos ez nem készakarva történt, de Volontur úgy értelmezte, hogy ez támadás ellene. Most várj a trükköt, a cselt, a játékot, de sajnos e mögött semmi ilyen sincs.

Ha elrontjátok a játékát, dühös lesz. Hinnie kell hogy sok minden van még a tarsolyunkban, különben lemészárol mindenkit. Olyan lépéseket kell tenni, amik összezavarják, illetve gyűjteni az erőt, a szövetségeseket a visszavágásra.

Én személy szerint azonnal írok levelet Frankhon marsalljának - Roland tábornoknak, úgy is jön eggyel, és ráveszem, hogy segítsen az ügyben, akár sereggel akár sereg nélkül.

Humungus! Tőled most pont azt várja Volontur, hogy fejvesztve hazasiess rendcsinálni. Na tedd! Intézzétek el a tatár kutyákat, és majd utána. Ezt nem fogja tudni majd mire vélni, és cselt keres... hagy tegye, addig is nyerünk egy kis időt.

Testvéri üdvözlettel:

William

Humungus Carcosa 2010.05.31. 16:06:48

Befejeztem a jópofizást!
Hát nem veszitek észre, hogy egyre mélyebbre csúszunk a sz*rban? Minden vállalkozásunk döglődik, a család a csőd szélén áll, a legnagyobb birtokunkat elvették a b*zi tündék. És még hűségesküt kössek?
Egy nagy frászt!
Itt van a probléma ami már régóta marja a kérgemet. Koszos goblinokkal egyezkedünk és nyomoronc medvéket kergetünk ahelyett, hogy megmutatnánk a világnak, hogy mitől is kell valójában rettegniük.
Nem vagyok hajlandó a továbbiakban nyáladzó idiótaként hajlongani és egyezkedni az utolsó tetvedék kis suttyóval egy pár garas haszon reményében. Szemétbe az új Carcosa-irányvonallal, söpörjük el ezt a szemétrevaló világot! Én magam fogom elkezdeni Khunt erdejében. És ha az erőm nem lesz hozzá elég, hogy az első lépést megtegyem, akkor nem vagyok méltó a Carcosa névre.
Inni fogok Voluntur koponyájából vagy ő az enyémből, nem számít. Békét akartunk, de ennek a világnak nincs szüksége rá. Vigyáztam, hogy egyensúlyt tartsak a khunti szomszédaimmal és ez az eredménye? Ezért fogtam vissza a Carcosa-vért az ereimben?
Hát akkor köpök a békére!
Háború lesz.
Hasdrubal, tarts velem és ígérem a halál sem állíthat meg amíg meg nem tisztítottuk az erdőt a gonosz állatoktól. Hamuvá égetem az otthonomat ha az az ára, hogy visszakapjuk meggyalázott büszkeségünket.

Indulok haza.

Captain XXX 2010.05.31. 19:00:52

a kocka el van vetve, a labda meg gömbölyű :)
felmorzsolódik a Carcosa család: az egyik itt a másik ott, az ellenség meg nem alszik
olcsó trükk, de működik :)

Evoryn Carcosa 2010.06.03. 12:37:37

Humungus drágám, ha valahogy türtőzteted magad az esküvőig, örömest ráveszem a férjemet, hogy vonuljon hadba az oldaladon. Sok buzdítás aligha kell hozzá, tudod, milyen... Másrészt viszont az országa most lábadozik egy két éven át tartó véres testvérháborúból. Szóval talán mégsem olyan rossz ötlet, amit William javasol, hogy a bosszúhadjárat előtt szusszanjunk még egy kicsit.

mr nemo 2010.06.03. 21:19:39

A blog jó. DE Az itteni hozzászólásokban kibontakozó dráma, egyenesen isteni!

Kibicként a Humungus-Hasdrubal tengelynek szurkolok :-)

Eibon Carcosa 2010.06.04. 09:25:34

Humungus, szemelyesen egyeb elfoglaltsagaim miatt nem tudok segiteni neked az ugyben, azonban vannak olyan kapcsolataim, akik megfelelo kepessegekkel rendelkeznek ahhoz, hogy tamogassanak - akar nyiltszini, akar titkos csatarozasokban.

Mondjuk en szemely szerint az "egessunk fel mindent" partjan vagyok, de az esemenyekre sok szemelyes ralatasom nincs...

Emmanuel Carcosa 2010.06.05. 12:44:01

Mazeltov!

Az elvvel teljesen egyet tudok érteni, merthogy sokak megdöbbenésére közölnöm kell, hogy nekem is vannak elveim, bármennyire is nem profithozók, vagy inkább ráfizetésesek néha.
De félre a tréfával !
Kérlek Titeket, mielőtt olyan villámcsatát kezdtek, amely hosszan elnyúló állóháborúvá válhat, vegyétek számításba (én már megtettem, és elkeseredtem), hogy milyen erőforrásokat követelne meg, a hadtáp, az utánpótlás, etc.
Természetesen nem lennék annyira indiszkrét, hogy utatokba álljak az eutanázia során, hiszen a szeret heddevrót az parancsolja „Ló tircách!”, azaz ne ölj, amit Reb Tevje, az anatevkai cádik e szavakkal egészít ki: „ne ölj tehát, de ne is törd magad, hogy életben tarts másokat”. Ugyanakkor kérlek mindőtöket, ne várjatok tőlem csodát az anyagi háttér megteremtésére, mert bár valóságos csoda a család adósságállományának refinanszírozására tett intézkedéseim eredményes sora is, oly csodát tenni mégsem tudok, mint az egyházalapítótok, ki is megsokasította a halat s a kenyeret – és egyelőre még kesergő imámra manna sem hullik alá az égből…
Legalább időt hagyjatok, hogy a kellő forrásokat ne kölcsönök felvételével kelljen megteremtenem, hisz ezek a talján bankházak már eddig is kilopták a szemeiteket tisztes kölcsön nyújtásának örve alatt. Ejh, ahelyett, hogy hitsorosaim becsületes üzleteit választottátok volna – általam. Mindegy, így utólag már olyan mindegy, majd valahogy kiizzadjuk azt a sok dukátot, de ne döntsétek az egész családot végleges anyagi csődbe, mert sosem fogjuk megvetni a sarkunkat a kívánt felemelkedés eléréséhez…

Fivéretek,

Emmanuel

Furore Carcosa 2010.06.05. 13:59:36

Számíthatsz rám, Humungus: megyek erdőt égetni, viszem a háznépemet is! Hála Hasdrubal bácsinak, megint vannak vadkanlovasaim, Eibon pedig küldött nekem egy csomó kutyuskát! Szerintem Szarumarást is rá lehet beszélni, hogy szálljon be a mi oldalunkon. Nagyon keserűnek tűnt szegény vakarcs, hogy a hűbérura ilyen csúnyán cserben hagyta, borzasztóan haragszik Volonturra.

Hellehild Carcosa 2010.06.05. 14:53:14

Itt mindenkinek elment a maradék józan esze? Emberek, olyan utoljára régi Aeternában volt, hogy egy család hadat viselt a szomszéd ország ellen, és a Fabiusok se jöttek ki jól belőle.

Humungus: én vagyok itt, én látom, hogy mi van. Ez nem a Fekete Banda, vagy az a szerencsétlen hülye halászkirály, vagy Evoryn töketlen sógora! Ha nekimegyünk Volonturnak, ledarál minket, mint a mákot. Alban igazán derék fiú, de a lövészei fél óráig se húzzák ki Khuntban!

Te meg mi az üstökös fenét akarsz felégetni, Furore? Ha elfelejtetted volna, Volontur benn ül Humungus tartományában. Rágyújtod az erdőt, ő szépen hazamegy, Humungusnak meg maradnak a füstölgő romok. És akármit idéz a nyakába Eibon, neki csak két szöget kell kiköpnie, hogy felülüsse valami nagyobbal. De a legjobban rajtad csodálkozom, Evoryn. Volontur százötven évig szopogatta a vőlegényed lelkét, mint a savanyúcukrot, te meg most őt akarod ellene küldeni?
Minden tiszteletem mellett, de a jövendőbelid egy elmebeteg vadbarom, akiből Volontur akkor csinál hülyét, amikor akar. Senki sem gondolt még bele, hogy ez a fickó már akkor is uralkodott Khuntban, mikor a mi őseink még nyereg alatt puhították a húst a sztyeppén? –HH

Evoryn Carcosa 2010.06.05. 19:19:39

Hellehild drágám,

eddig nem voltam rólad rossz véleménnyel, de most már látom, hogy hülyébb vagy, mint az alsószoknyám. Ha nem vetted volna észre, Williammel és Emmanuellel már egész jó úton jártunk, hogy kihúzzuk a helyzet méregfogát és elcsitítsuk a túlhevült kedélyeket. Erre jössz te a minden taktikai érzéket nélkülöző kifakadásoddal, és sikeresen felszítod a harci gerjedelmet vérmesebb természetű kuzinjainkban. Emlékeztetnélek arra az evidenciára, hogy a férfiak többsége holta napjáig kisfiú marad és a dackorszakát éli. Az ilyen idióta tirádákkal pont az ellenkezőjét éred el náluk, mint amit akarsz. Ami pedig a személyes inszinuációidat illeti, ha még egy rossz szót szólsz a vőlegényemről, az a derék és jóképű Alban ott fog kiszenvedni melletted egy tarantellamarástól az ágyban. Attól, hogy nekem nem szokásom szétfejelni a cserfes szájú kölyöklányok arcát, még én is elvárom az idősebbnek kijáró tiszteletet, és szükség esetén az eszközeim is megvannak a betartatására.

Szerető nénéd, Evoryn

Evoryn Carcosa 2010.06.05. 19:21:33

Furore drágám,

légy szíves, és ülj meg a seggeden, jó? Emmanuelnek alig sikerült az udvarban kimagyaráznia, miért nem számít háborús provokációnak, hogy Szarumarás hozzád menet oda-vissza végigdúlta fél Frankhont – és királyi leirat ide vagy oda, azok a tartományok már fegyverben állnak. Ha te most elindulsz ugyanazon az úton Khuntba egy falka vadkanlovassal meg tűzokádó vérebbel, akkor nem az egyes számú háborút segítesz nekünk megnyerni, hanem a kettes számút kirobbantani. Emlékeztetlek rá, hogy Marboles városa Roderillo Dastardival kötött védelmi kontraktust, akibe néhányszor beletört már a családunk foga.

Szerető nénéd, Evoryn – aki szeretne már végre az esküvőjével is foglalkozni kicsit

Furore Carcosa 2010.06.05. 21:26:56

Roderillo Dastardi? Az a sehonnai zsoldos gazember? Malerie néni gyilkosa? Bosszú! Bosszú! VÉRBOSSZÚ!!!

Humungus Carcosa 2010.06.06. 20:45:59

Megjegyzem, engem sem ejtettek teljesen a fejem lágyára. Mikor legutóbb Voluntur otthonában jártunk - amikor Williamet sikeresen megmérgezte - volt alkalmam megfigyelni, hogy neki is van egy fája ami igen becses lehet számára.
Én a magam részéről már lemondtam mindenemről ami most Voluntur segge alatt van - nem mintha a véremmel öntözött tölgyfán kívül másom is lenne ott ami értéket képviselne számomra, természetesen Borostyánt és egy-két hívemet kivéve - így a háborút az ő birtokán kívánom megkezdeni. Méghozzá a Ví kuzin által mesélt égetéses-írtásos földművelő módszerrel. Majd meglátjuk ahhoz mit szól az alkonytündék királya.
Ebben az esetben elég ha csak magad jössz Furore, feltéve, hogy el tudod halasztani pár héttel jogos bosszúd beváltását.

Eibon kuzin, ha tervem jó - alkalomadtán beavatlak részletesen - akkor olyan segítséget küldj, ami tündérekkel táplálkozik és nem hat rá a bűbáj... biztos vagyok benne, hogy tudod honnan kapom az erőmet... ha onnan hívsz valamit, az rosszabb lesz mint egy erdőtűz.

Humungus, aki alkonytünde-mentes esküvőt ajándékoz Evorynnak összetört keze jóvátételéül

Evoryn Carcosa 2010.06.06. 23:08:56

Humungus drága,

pillanatnyilag Volontur segge alatt van - hogy a te kifejezéseddel éljek - a borászatunk, a syndathil-mezőnk, az olajfűz-telepünk, a gyógyfürdőnk, Vonik bölénytenyészete és a khunti monopolkereskedelmi út. A pókselyem-manufaktúránk csak azért nem, mert azt áttelepítettem a Töviskirályságba; de sokra megyek vele syndathil-festék nélkül, mikor a kurrens kereskedelmi szerződéseink mind bíborselyemre szólnak. Emmanueltől kéne megkérdezni, hogy a családi jövedelmünk mekkora hányadára tenyerelt rá ez a nyomorult alkonytünde; de van egy olyan érzésem, hogy nem csekélyre. Ráadásul ha nem teszünk eleget a beszállítási kötelezettségeinknek a talján és a mór kalmárok felé, akkor automatikusan érvénytelenné válnak a kontraktusaink, ami további érvágást jelent. Felhívnám ezenkívül a figyelmedet, hogy nyakig úszunk az adósságban, és a hiteleink fedezetéül a khunti erdőkerület jövedelmei szolgálnak. A bankárok még csak hagyján, de mi lesz, ha nem tudjuk időben fizetni a koronaregálékat? Korántsem állunk olyan jól Frankhonban, hogy következmények nélkül eljátszhatnánk Raoul király jóindulatát. Mindennek a tetejébe te még a nyakunkba vennéd egy totális háború költségeit is? Attól tartok, hogy Emmanuel kuzin bármennyire tehetséges, egy idő után ő sem lesz képes a semmiből pénzt varázsolni a ládáinkba. Arra pedig én a helyedben semmi esetre nem számítanék, hogy Volontur minden erejét a te tartományodba összpontosította, és közben őrizetlenül hagyta a saját területét.

Evoryn Carcosa 2010.06.06. 23:11:14

A kezemért egyébként régóta esedékes volt némi jóvátétel. Felkötött karral voltam kénytelen végigcsinálni Liliar esküvőjét!

Humungus Carcosa 2010.06.07. 00:02:21

Köszönöm Evoryn!

Hasznos volt a felvilágosításod. De amit mondtam, az továbbra sem változott. Nincs ott semmi a fámon, a leendő menyasszonyomon - aki tud magára vigyázni - és pár csatlósomon kívül - akik szintén jól elboldogulnak. Az egész termelést azért működtettem eddig, mert a család nagy részének pénz kell arra, hogy nadrágot húzzanak a fenekükre! Nem én éltem eddig főúrként a bevételből. Felvilágosítanám a többieket, hogy a tartomány nem nekem kell, hanem nektek!!!
Tehát ha azt akarjátok, hogy legyen pénz a zsebetekben holnap is, akkor találjatok ki okosabb tervet! Kihagsúlyoznám, hogy baromi messze járok még, hetekig hónapokig is eltarthat míg gyalogosan hazaérek. Ha addig nem oldjátok meg a helyzetet, akkor magam gyújtom fel az egész koszfészket! Ne felejtsük el, hogy a problémát nem én okoztam. És ezért nem is én fogom állni a költségeit az eltakarításakor.
Nem mintha lenne pénzem... tudjátok nem sok hasznát venném, ellentétben veletek.
És még egyszer leszögezném: semmiféle hűségesküre vagy jóvátételre nem vagyok hajlandó. A költségeket ti álljátok, én a véremet hullatom ha kell.

Hasdrubal bácsi 2010.06.07. 11:13:49

Jöjj, bátor szívű Humungus öcsém, ne hagyd eltántorítani magad holmi kicsinyhitű fontolgatások által! Álljunk vitéz harcosaink élére, és gázoljuk bele a földbe eme gonosz állatokat!

Igaz keresztényi üdvözlettel:
Hasdrubal nagybátyád

Ungurján Carcosa 2010.06.07. 11:15:48

Véreim!

Armand fiam egész helytálló stratégiát dolgozott ki a khunt-i helyzet kezelésére, azonnal indulok a birtokra, ő pedig a kastélyból támogat bennünket.

A vér örök!

Evoryn Carcosa 2010.06.07. 12:51:43

Humungus drágám,

megpróbálom összefoglalni neked a helyzetet, mivel a jogos düh a jelek szerint kissé elhomályosítja a tisztánlátásodat. Volontur pillanatnyilag túszul tartja az egész tartományodat, nem is beszélve a nevünkben tárgyaló Auraluna néniről (akivel tudomásom szerint igen jóban vagy, mióta összebarátkoztatok Paradysben: ő legalábbis mindig nagy megbecsüléssel emlegeti a nevedet). Számára ez csak hab a tortán, nyilván némi hasznot remél belőle, de szükség esetén könnyű szívvel lemondhat róla, nincsen rászorulva. Ugyanis van neki saját országa, épen és sértetlenül, ha eltekintünk attól a körömfeketényi csíktól délen, ahol Szarumarás szállásol. Ha te most a tárgyalások folytatása helyett betörsz ebbe az országba – ahol hidd el, hagyott elegendő helyőrséget, hogy ne sétálhass be könnyűszerrel a feketetölgyéig –, akkor ő szépen hazavonul védekezni; előtte viszont még kigyomlálja a te feketetölgyedet, elvágja Auraluna néni torkát, és mindent lángba és üszökbe borít a tartományod területén. Bízhatsz benne, hogy ő nem fog félmunkát végezni, mint annak idején Mocsárgőz. Ebből az alapállásból fog indulni a háború: neki mindene megvan, neked semmid nem maradt. Nem vagyok nagy stratéga, de szerintem erre találták ki azt mondást, hogy innen szép nyerni.

Nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a financiális helyzetünk sarokköve jelenleg a te khunti tartományod. Mikor megállapodtunk Auraluna nénivel, milyen kondíciók mellett adja férjhez az unokáját Liliarhoz, szanálnunk kellett az egész agyonterhelt Dromdal-hitbizományt. Erre önerőből képtelenek lettünk volna, ezért óriási hiteleket vettünk fel, amelyhez az új khunti jövedelmeket kötöttük le fedezetül. Ha ezek most bedőlnek, végünk. Paviano öröksége valóságos aranybánya, de az a tőke valósággal le van kövesedve, olyan nehéz megmozdítani, mint egy hegyoldalt; Emmanuel új befeketetései pedig – a postaszolgálat, az országos sorsjáték, a sportfogadások megszervezése, a paradysi ingatlanügyletek meg a többi – még nagyon kezdeti stádiumban vannak, egyelőre inkább viszik a pénzt, mint hozzák. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a tartomány elvesztését, ha meg akarunk maradni a király kegyében, és ha azt szeretnénk, hogy legyen még olyan bankár és kereskedő, aki a jövőben szóba áll velünk. Az áttelepedésünk után évekig én intéztem a család pénzügyeit: hidd el, tudom, mit beszélek.

Ami Auraluna nénit illeti, te talán jó viszonyotok dacára feláldozható figurának tekinted, itt azonban kénytelen vagyok a legerélyesebben tiltakozni. Te csak nagyon távoli rokonságban állsz vele, nem vagy köteles ismerni a pedigréjét; nyilván nem látsz benne mást, mint Liliar férjének a nagymamáját. Nehogy tévedésbe ess, felvilágosítalak róla, hogy Auraluna néninek Abigor Carcosa, a Fenevad volt a nagyapja (egyben az én ükapám), és Phoebe Carcosa, a Hálószövő az édesanyja (az én dédnagynéném). A sors ugyan úgy hozta, hogy Auraluna a Dromdal családnak lett a mátriárkája, de ugyanannyi Carcosa-vér van benne, mint bármelyikünkben; és mióta a két família egyesült, azt a temérdek szívósságot és ravaszságot, amivel korábban a Dromdal név fennmaradásáért küzdött, most a mi javunkra kamatoztatja. Minden egyéb megfontolást félretéve, én nem fogom engedni, hogy egy közeli vérrokonomat, aki semmivel sem provokált minket, bántódás érje egy családtag akciói miatt. Tudod jól, hogy az ilyesmire mennyire kényes vagyok. A régi Carcosák bukását a normann ág sínylette meg a legjobban; nem bővelkedünk annyira az ősi vérben, hogy gazdagon áldozhassunk belőle egy szláv magánbosszú oltárán.

Mindezeken túlmenően fölmerül a kérdés, hogy egyáltalán mivel akarsz háborúzni? Ami kevés még a kezünkön van Khuntból, az csupa tönkretett és agyonzsarolt terület. A Töviskirályságban két évig tombolt a polgárháború, Szarumarás törzsének meg az alkonyerdei faunoknak a szállásvidékét pedig éppen mi prédáltuk fel többször is. Miféle haderőt toborozhatunk innen? Talán Szarumarás majd átpártol hozzánk, a két szál vadkanlovasával, akit Furore meghagyott neki. Az lesz ám a nagy segítség! Reguláris csapatokat nem vihetünk Khuntba, az erdő pillanatok alatt felzabálja őket. A kompániák között csak egyetlenegy van, amelyik alkalmas az ilyen feladatra, Szárnynyesőé; fölvettem vele a kapcsolatot, de inkább meg se mondom, mennyi zsoldot kér, nehogy szegény Emmanuel szívrohamot kapjon. Maradnak a nátháneus lovagok, összesen húsz zászló; a te tölgystrázsáid; meg Borostyán menádjai. Ez egy portyára bőven elegendő, de egy háborúhoz siralmasan kevés. Ami meg Borostyánt illeti, komolyan foglalkozom a gondolattal, hogy hazarendelem a Töviskirályság védelmére. Elvégre én vagyok a hűbérúrnője (vagy leszek rövidesen; de Talildor már most is úgy táncol, ahogy én fütyülök), és azokat a menádokat a Töviskirályságból vonta ki, ahol ebből következőleg alig maradt fegyveres. Ha a privát háborúd balul üt ki – amire lássuk be, minden esély megvan –, akkor ott állok majd egy dühöngő Volonturral a szomszédomban; és ha eszébe jutna megtámadni, csak egy sereg pókot vezényelhetnék ki ellene.

Azt kell belátnod, Humungus, hogy a khunti válság már nem a te magánügyed. A következményei az egész családra messzemenő kihatással vannak, ezért nem dönthetsz egyedül. Ha mész a magad feje után, valószínűleg neki a falnak, akkor ugyanazt a hibát követed el, ami az előző nemzedékünket a pusztulásba vezette és hajszál híján végromlásba döntött minket. Ki kell kérni a család öregjeinek véleményét – Hasdrubal bácsiét, Rigorel bácsiét, Ben bácsiét és Rhodope néniét –, aztán Ungurján majd ennek alapján hozza meg a végső döntést, ami rád is kötelező érvényű lesz. Tudom, milyen keményfejűek vagytok ti szlávok: de ha ezt nem fogadod el, az azt jelenti, hogy a saját elképzeléseidet érzelmi alapon a család java fölé helyezed, és ugyanabba a hibába esel, amibe a hülye kis Vylhva, csak sokkal grandiózusabb nagyságrendben és sokkal veszedelmesebb konzekvenciákkal. Kérlek, gondolkozz el a szavaimon.

Szerető nénéd, Evoryn

Humungus Carcosa 2010.06.07. 17:10:58

Drága Evoryn néném!

Te is jól ismersz engem. Engem ragadott el eddig a legritkábban a düh pokla. Még Ví szamárságait is megtanultam elviselni a kezdeti fellángolás után. De azt értsd meg, hogy nem véletlenül tombolok most! Épp itt és épp most megtehetem mert többezer mérföldre vagyok az otthonomtól és tehetetlen dühömet itt levezethetem. De a haragomnak csupán eszköze Voluntur meg a háborúskodás. Míg egy fél világgal arrébb teljesítettem a családnak járó kötelezettségeimet, valaki lejáratott a szomszédaim elől, akikkel minden körülmények között igyekeztem tartani a jó viszonyt még akkor is, ha gyűlöltem őket. Még el sem indultam haza, hogy kimagyarázhassam a baklövéseket, mikor hírül veszem, hogy a legerősebb szomszédom, akinek a haragja önmagában elegendő ahhoz, hogy kitakarítson minden Carcosát az erdőből, lerohanta az otthonomat, felprédálta azokat a javakat, amit a családomnak termelek - és nem magamnak - és még ezek után kárpótlást követel és hűbéresküt TŐLEM!!!!!
Ez nem az én magánügyem sőt, valójában nem is az én ügyem, semmi közöm hozzá, négy királysággal arrébb vagyok épp. Én csak egy dolgot tehetek a magam védelmében, hogy a saját és mások vérével mossam le a szégyent amit a nyakamra mértek.
Minden tiszteletem a tiéd néném, és az egész családé, de inkább megyek meghalni Khunt erdejének sűrűjében, ellenségeim temérdek hullája között, mint hagyjam, hogy ilyen szégyen és gyalázat mocskoljon be.
Hosszú az út hazáig. Van időtök kitalálni valamit. Nem háborúzok, mert megkértél, de tartoztok nekem! A büszkeségemen esett csorbát ki kell köszörülni. Ebből nem engedek!

Földnélküli Humungus, a levéltelen fa

Emmanuel Carcosa 2010.06.07. 23:28:48

Mazeltov!
Igen, Evoryn nagyasszony, csőd szélén állunk. Igaz ugyan, hogy a bíborselyemre szóló kurrens szerződéseink nem forognak veszélyben, tekintettel arra, hogy az árukészlet javát és a syndathil-festék tartalékainkat időről időre raktárakba szállíttatni voltam kénytelen, hogy a termék ritkaság voltát hangsúlyozni tudjam, és ne árassza el a kelme a piacot (eredendően a közel keleti luxuspiacot kívántam megcélozni vele más vonatkozásban, de néhány évig kitart a készlet, hacsak nem kívánjuk populárissá tenni ezt a ritkaságában értékes és drága kelmét), de minden más bevételi forrásunknak búcsút inthetünk. A bankházak kezelhetőek, mert hitsorosaim segítenének kiváltani adósságainkat, ami rövid távon megoldást jelentene, azonban a korona iránti kötelezettségeink elmaradása jóvátehetetlen hiba lenne. Itt jegyzem meg, hogy bár egyéni pénzszerző törekvéseim eleddig nem indultak be teljesen, azokhoz egyetlen carcosa-dukátot sem használtam fel, és - hitem szerint mind - sokat fog fiadzani a Seregek Urának áldásával, ha egyszer elleni kezd...
A többiben is sajnos egyet kell értenem Veled. Külön köszönetet mondok Neked a szívbajtól való megóvásomért – bárcsak osztozna kegyes jóindulatodban és figyelmességedben a sok káptalanalapító és házassági szerződést kötő kuzin is !
Azt hiszem, teljesen jogosak a szavaid, amelyben haragja visszafogására kéred Humungust, és Ő érti is szavaid, el is fogadja azokat, de mindannyiunknak meg kell értenünk az Ő érzéseit is, mert túl azon, hogy gyökértelenség érzése lett úrrá Rajta, határozottan állíthatom, hogy m é l t á n y t a l a n s á g érte becses személyében és carcosai mivoltában egyaránt, miért mindannyiunknak segédkeznünk kell a csorba kiköszörülésében, és nem Neki kellene hűbéresküt tennie, hanem gyalázatos meggyalázójának kellene kanosszát járnia...

Evoryn Carcosa 2010.06.08. 13:46:40

Ennek reményeim szerint megtaláljuk a módját, ha ügyelünk rá, hogy cselekedeteinket az indulat helyett a jéghideg megfontolás vezesse. Kénytelen voltam kijózanító szavakkal fogalmazni, Humungus, mert az előző üzenetedből olybá tűnt, mintha áldott emlékezetű atyád példáját kívánnád követni, ami a maga idején, a maga helyében dicséretes volt - jelen viszonyaink között viszont több problémát okozna, minbt amennyit megoldana.

Rigorel Carcosa 2010.06.12. 03:54:35

Kedves Emmanuel öcsém!

Értem a célzásodat, sajnos azonban a dolog nem így működik. Nem minden méltánytalan, ami kárt okoz vagy árt nekünk. Aki megtámad minket, az nem szükségképpen gázol a becsületünkbe. Még akkor sem, ha orvul teszi – amiről jelen esetben szó sincs. Mint William rámutatott, a konfliktust Hasdrubal fivérem kezdeményezte, mindegy, miért és milyen körülmények között. Volontur csupán visszaütött, agresszíven és a legfájóbb pontunkra ugyan, ám ez csak okos stratégia, nem méltánytalanság. Ha átokkal sújtanám érte, az én fejemre hullana vissza.

Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy erről ne nyissunk vitát. Higgyétek el, nekem tetszik a legkevésbé, de nem rajtam múlik. Az én tudományom alapját az univerzális etika törvényei képezik, amelyeket bőven volt alkalmam mélyrehatóan kiismerni, változtatni azonban éppoly kevéssé tudok rajtuk, mint a Föld pályáján a Nap körül. Biztosra veszem, hogy ezzel Volontur is tisztában van, és nem fog olyan gyermeteg hibába esni, mint annak idején a vak Veneldil tanácsos, aki láthatatlan tündérkéket küldött kémkedni Evoryn magánlakosztályába, gyalázatosan megsértve ezzel drága kuzinunk intim szféráját és alkalmat adva számomra, hogy a legszigorúbb megtorlással éljek vele szemben.

Részemről egyébként határozottan ellenzem a háborút. Ez az alkonytünde túl nagy falat nekünk, ha megpróbálnánk legyűrni, a torkunkon akadna. Diplomáciai megoldást kell keresni, természetesen nem Volontur, hanem Humungus igényeit tekintve kiindulási alapnak. Ungurján öcsém, én a helyedben nem fűznék túl nagy reményeket a fiad által készített stratégiai elemzéshez. Armand csak a rendelkezésére álló adatokkal képes dolgozni, Volontur képességeiről és erőforrásairól pedig túl keveset tudunk. Célszerű volna viszont áldozatot bemutatni, jósjeleket kérni és konzultálni a szellemekkel (nagy kár, hogy a feketetölgy az alkonytünde kezén van!); továbbá az sem ártana, ha Emmanuel tanulmányozná a számokat és megvonná a krízishelyzet numerológiai egyenletét. Ha sikerül időben megmenteni, Vylhva is kikérhetné álmában a Hold tanácsát… illetve bocsánat, Vylhva inkább ne csináljon semmit.

Ahol helyénvalónak vélem az erőszak alkalmazását, az Marboles városa. Dastardi túlságosan régen fitogtatja már a szerencséjét, ideje móresre tanítani. Ráadásul inkvizítori minőségemben nemrégiben arra utaló nyomokat találtam, hogy ezúttal az anyaszentegyház által kárhoztatott módszerekkel él. Santiago öcsém, itt alighanem tág tered nyílna, hogy Furore húgunk oldalán ismét kibontakoztasd nem mindennapi képességeidet – ha nem is azzal az elsöprő eréllyel, ahogy tavaly tetted Velunában. A két válsággóc kezelése összekapcsolható, ha a Marboles elleni fellépésünket Khuntból jövő agressziónak álcázzuk, ami hála Szarumarás felvonulásának, nem lesz nehéz. Később aztán erre hivatkozva teljes joggal kérhetünk támogatást az uralkodótól általában véve a khunti erdőben lappangó gonosz erők, konkrétan pedig Volontur ellen, mely utóbbiról persze nem föltétlenül lesz szükséges tudnia.

Áldás szálljon a házra és a vérre:
Rigorel Carcosa

Captain XXX 2010.06.14. 20:33:56

figyeljetek már, valamit nem értek!
itt ezerrel megy a levelezés az aktuális harci meg egyéb szituról úgy hogy az erdő mélyén meg földrészekre vannak egymástól a családtagok,
ez hogy lehet hogy azonnal válaszol mindenki mindenkinek, meg hogy azonnal megkap mindenki minden levelet?

Creep 2010.06.14. 22:23:33

blog.hu-s fórumot használnak. haladnak a korral.

mr nemo 2010.06.15. 07:20:53

Nekem rémlik valami, hogy valahol olvastam valami kavicsról...

Humungus Carcosa 2010.06.15. 08:09:33

A játék korai szakaszában hagyományos levelezésnek értelmeztük az elektronikusan folyó eszmecserét.
De Ungurján szert tett egy készletnyi palatáblára, amiknek a különleges képessége az, hogy amit az egyikre írunk, az a címzett táblán, vagy mindegyiken láthatóvá válik.
Ezekből egyet-egyet minden utazásra magukkal visznek a Carcosák, hogy szükség esetén tarthassák egymással a kapcsolatot.

Furore Carcosa 2010.06.15. 14:24:06

Igen, ezt hívjuk palamailnek. (Emmanuel leleménye.) A kampányunk ugye többek között azért olyan eleven, mert a játékosok két játék között is bonyolítják a levelezésükben. A valóságban ezt az internet segítségével teszik, semmi értelme nem volna ebben lekorlátozni őket. Úgyhogy inkább kitaláltunk egy ennek megfelelő kommunikációs csatornát a fiktív világban.

Aldimar Carcosa 2010.06.15. 17:07:26

Helyzetjelentés a Tóföldekről....Katasztrofálisan elszúrtuk a mentőakciót. A fiam legalább megvan a lányom még mindig nincs meg. Ví-t elrabolták a tatárok és megnyúzták azt se tudjuk hogy egyáltalán életben van még. Humungus és Leonor megsebesült engem pedig lemérgezett két wyvern. Vissza kellett vonulnunk!!! Remélem Humungus ki tudja takarítani a szervezetmből a mérget. Tehát Tatárok - Carcosák 2:0. De visszavágunk én a lányom és néhány bolhazsák feje nélkül nem térek vissza Frankhonba!!!

Ungurján!
Nagyon röstellem hogy ilyen ostoba macskám van aki egy egyszerű feladatot sem képes végrehajtani. Remélem a fiadnak sem esett semmi baja és nem rongálódott meg súlyosan az információ zselé amiben fekszik. Kárpótolni foglak ezért! Ha úgy döntesz hogy Cicus-t nem látod szívesen a kastélyban elfogadom döntésedet.

Ungurján Carcosa 2010.06.19. 13:26:56

Drága Rigorel bátyám, véreim!

Armand stratégiája nem katonai jellegű, mivel nem királyok, vagy aeternai imperátorok vagyunk, és nincs kéznél egy hadseregünk sem, a diplomáciai megoldásra kértem stratégiát szeretett gyermekemtől.

Humungus, én is türelemre kérlek; meg fogod kapni az elégtételt, de nem vérben. Míg én vagyok Őfelsége előtt a család zászlósura, addig a hadi lobogónk nem fog Khuntba menni.

Buzgó szeretettel: Ungurján

Ungurján Carcosa 2010.06.19. 13:36:45

Jut eszembe, minő szétszórt vagyok...

Volontur a saját vérébe fog belefulladni, ezt garantálom, de nem Carcosa zászló alatt.

Ezügyben egyeztetttem az Anahid rokonsággal, akik nagyon hálásak Ben bácsi "küldeményéért", amit ariciában találtatok. Cserébe hathatós, és diszkrét segítséget tudnak majd nyújtani Volontur ellen, de csak a kellő időben, miután diplomatikusan megoldódott a jelenlegi krízis.

Evoryn Carcosa 2010.07.17. 11:55:05

Humungus drágám,

alaposan fontolóra vettük a khunti helyzetet. Véleményem szerint – és ezzel nemcsak Auraluna néni és Rigorel bácsi ért egyet, hanem William, Ungurján és az ő Armand fia is – Volontur a látszat dacára egyáltalán nem ambicionálja terjeszkedést. Ez esetben ugyanis már rég az uralma alá hajtotta volna az egész erdőt, de az általunk ismert régióit biztosan: azt ugye te se gondolod, hogy azok a rossz bohócok, akik Fekete Banda néven hőbörögtek errefelé, egyetlen percig ellen tudtak volna állni neki? Anyagi természetű megfontolások sem vezérelhetik, elvégre nem tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat a külvilággal, és ami a gazdagságot meg a vagyont illeti, teljesen más fogalmakban gondolkodik, mint mi. Az országában egyáltalán nem létezik pénzforgalom, és Bajnoktól – Liliarék udvari bolondjától – tudom, hogy a sziklaberki goblinok csatadalokkal, kövi gyopárral és Brézéből összelopkodott csecsemőkkel adóznak neki.

Ami cselekvésre sarkallta őt, az inkább az lehetett, hogy az én házasságommal harapófogóba kerül: az országát mindkét felől Carcosa-fennhatóság alatt lévő tartományok fogják közre. Ebben stratégiai fenyegetést lát: egy Carcosa szomszédot még valószínűleg el tudna viselni (elvégre az eljegyzésem bejelentése előtt nem lépett föl ellened), kettőt azonban már nem, és úgy érzi, valamelyikünket semlegesítenie kell. Erre nyilván rég megvolt már a terve, csak a megfelelő ürügyet várta, amit Hasdrubal bácsi Szarumarás megtámadásával annak rendje-módja szerint szállított is neki.

Nomármost, a te tartományod sokkal fontosabb a családnak, mint a Töviskirályság. Itt csak a selyemmanufaktúráink vannak, bíborselyemből pedig Emmanuel már több esztendőre való raktárkészletet halmozott fel. A megoldás kézenfekvő: felajánlom Volonturnak, hogy helyetted én teszek neki hűbéresküt, én fizetek adót és én kártalanítom őt a Szarumarást ért veszteségekért. Illetve nem én, hanem Talildor, vagyis a Töviskirályság, de ez ugye egyre megy. A tövistündék mondjuk nem fognak örülni; de ha háborúra nem is alkalmasak a pókjaim, a zúgolódók ráncba szedésére tökéletesen. Volonturnak szerintem teljesen mindegy, hogy melyik hódol be neki a két Carcosa-tartomány közül: bele fog menni az alkuba. Valószínűleg tőled is kér majd valami jelképes hozzájárulást, különben elveszítené az arcát az alattvalói előtt, de ezt igyekszünk majd Auraluna nénivel minimálisra leszorítani.

Még valami. A menyasszonyodat és a menádjait száműzni fogom a Töviskirályságból, amiért engedélyem nélkül csatlakoztak a Szarumarás elleni portyához. Ezzel teszek egy gesztust Volontur felé; nekem nem lesz rájuk szükségem, mert Volontur vazallusaként többé nem kell tartanom a támadásától; neked viszont jól jön majd az erősítés, ráadásul megint együtt lehetsz a kedveseddel. Légy szíves elmagyarázni Borostyánnak, hogy személy szerint semmi bajom vele, ez pusztán politikai döntés. Más se hiányzik, mint hogy meggyűlöljön és áskálódni kezdjen ellenem; Talildoron kívül ő a régi uralkodóház utolsó élő sarja, komoly bonyodalmakat tudna okozni.

Mindenkit tisztelettel kérnék a további háborús propaganda mellőzésére. Ebből a helyzetből semmiképpen nem jöhettünk volna ki nyerő pozícióban; a legtöbb, ami egyelőre telik tőlünk, hogy döntetlenre mentsük. Én a magam részéről megtettem a kötelességemet. Humungus drágám: a család tartozott neked, én pedig törlesztettem a család nevében.

Csókol szerető nénéd,
Evoryn

Evoryn Carcosa 2010.07.17. 11:56:13

Ungurján drágám,

hallottam, hogy beszéltél Hasdrubal bácsival, és levelet szándékoztok küldeni az alpesi domíniumba. A helyetekben nem tenném. Eszelős ötlet, semmi jó nem sülhet ki belőle. Az én megoldásom talán nem annyira grandiózus és nagyszerű, de sokkal gyakorlatiasabb. Kérlek titeket, gondoljátok át még egyszer!

Csókol szerető nénéd,
Evoryn

Ungurján Carcosa 2010.07.17. 15:08:26

@Evoryn Carcosa: Drága, egyetlen Evorynom!

Ha a tervetek beválik, maximálisan támogatom; fontosabb nekem a kastély ügyeit intéznem, és a tudományos munkámat folytatnom, mint Khunt-tal foglalkozni.

Persze, ha szükség lenne rám, mindent megtennék, de ha úgy gondoljátok, hogy a Ti tervetek jobb, akkor örömmel visszavonulok a könyvtárba, ahol vár a munka.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2011.01.30. 23:33:10

Sikerült megoldani végül a khunt-i válságot? Felteszem igen, mert egy ideje csak a tatár frontról érkeznek aggasztó hírek.

kriles 2011.01.31. 13:58:44

Nos. A khunti válságból keletkező gordiuszi csomót Evoryn nénénk vágta át, hogy ő veszi át a Humungus-ra kényszerített szerepet, és hűségesküt tesz az alkonytündék királyának, mint a Töviskirályság királynője. Ezzel a tövistündék ugyan fognak némileg problémázni, de ez már a kisebbik baj.

Ez ugyan nem a legjobb megoldás, de megteszi...
Humungus is fellélegezhet, Evorynt meg nem különösebben zavarja a dolog.

(És ha hazatérnek Tatárföldről a Carcosák, akkor elkezdhetjük kitalálni, hogy Volonturral hogyan fogunk kibabrálni...)