"Akarsz fogócskázni?"
(Hangulatzenéért kattints ide)

Ha sorra vesszük a családtagokat, Hellehild Carcosa több szempontból különleges eset. Először is, soha életében nem járt sem a régi, sem az új Carcosa-kastélyban, bár ezzel nem áll teljesen egyedül (például Artemusszal is ugyanez a helyzet). Aztán, ő tulajdonképpen már a harmadik nemzedékbe tartozik, a Fekete Özvegy unokahúga, noha csupán hat évvel fiatalabb nála. Az édesanyja Evoryn nénje, Pharazine Carcosa volt, aki Paradysbe ment férjhez Brinvilliers márkihoz. A frank jog szerint tehát nem is minősül Carcosának, a törvényes neve Hellehild de Brinvilliers. Ámde a vér szava erősebb a törvénynél – e sarkalatos igazságot semmi sem bizonyítja jobban a Pokolmacska eseténél.

A Brinvilliers házaspár a székesfőváros dekadens arisztokrata köreinek legfőbb vezércsillaga volt. Az általuk szervezett szoarékon a kicsapongások teljes skálájáról lehetett válogatni, merő unaloműzésből szerveztek orgiákat, szórakozásból fekete miséket. Az utcáról elragadott prostituáltak nagy műgonddal történő halálra kínzása náluk éppúgy bevett gyakorlatnak számított, mint a keménykötésű parasztlegényekre rendezett vidéki hajtóvadászat, vérebekkel és sóval töltött mordályokkal. Hellehild ebben a légkörben született és nevelkedett, már egészen fiatalon megtanították embert ölni, különösebb dresszúra nélkül, pusztán az élvezet kedvéért. Zsenge kislánykora óta vérfertőző viszonyban élt a szüleivel, és Pharazine Carcosa halála után – aki nem bírta kihordani második magzatát – ő töltötte be a feleség és a ház asszonya szerepét a Brinvilliers-palotában, forrón szeretett apja mellett.A Carcosa családra ekkor sújtott le a katasztrófa, mely Európa egyik legelső famíliájából földönfutó koldusokká alázta őket. Brinvilliers márki, akinek kicsapongó életvitele sem tudta megapasztani hatalmas vagyonát, a hír hallatán azonnal megtagadta őket, minden kapcsolatot megszakított velük, még azt sem tűrte el, hogy valaki kimondja a jelenlétében a nevüket. Esze ágában sem volt családja sorsát hanyatlófélben lévő csillagzathoz kötni, s természetesnek vette, hogy leánya-metresze osztozik felfogásában. Ez volt élete legnagyobb és utolsó tévedése.

A válaszút, amely elé a szinte még gyereklány Hellehild került, hatalmas terhet rótt erkölcsi integritására – ő azonban kiállta a próbát, és hidegvérrel meggyilkolta édesapját, kin oly nagy rajongással csüggött korábban. A gyanút igen okosan a márki bizalmas belső embereire terelte, akiket csakhamar annak rendje-módja szerint elítéltek és kivégeztek. Ily módon ő lett a dúsgazdag Brinvilliers-hitbizomány egyszemélyi örököse, s immár hatalmában állt támogatni balsorsra jutott rokonságát. 

Hellehild árvaságra jut
(Hangulatzenéért kattints ide)

A helyzet persze továbbra sem volt egyszerű, hiszen a frank törvények nem ismerik el teljes jogú tulajdonosnak a nőket, akármilyen előkelő születésűek. Örökösnőként Hellehild csupán haszonélvezője a Brinvilliers-birtokoknak, a különféle címen élvezett feudális privilégiumokat is ideértve; vagyis rendelkezhet a belőlük befolyó jövedelmekkel, ám nem idegenítheti el és nem terhelheti meg őket. Ez természetesen határt szab annak, hogy hatalmas vagyonából mennyit kamatoztathat a család javára; Hellehild azonban nagy művésze annak, hogyan lehet a hátrányból előnyt kovácsolni. Elárvulása óta úgy rajzzák őt körül a rangbéli kérők, akár virágmézet a dongók, nem annyira a kezére, inkább a vele járó javakra áhítozva; a Pokolmacska pedig ragadványnevéhez illő ügyességgel játszadozik velük, hol az egyiket, hol a másikat hitegetve, valójában azonban gondosan őrködve függetlenségén. (Az uralkodó persze buzgón támogatja ebben, hiszen ha pártában marad, öröksége a koronára száll majd!) A játék immár tizenöt éve tart, s noha időközben számos pályázó kiábrándult belőle, mindig akadnak vérmes ifjak, akik elég nagyra tartják magukat, hogy a helyükre lépjenek. Nincs az a szál Paradysben, amit a Pokolmacska meg ne tudna mozgatni kérői seregletén keresztül, apró szívességekre és lovagi szolgálatokra kérve őket.

Hellehild másik arca jóval sötétebb, s bár a városban hallomásból szinte mindenki ismeri, igen kevesen hozzák összefüggésbe a királyi udvar ünnepelt szépségével. Akik mégis eljutnak erre a következtetésre, azoknak nemigen marad idejük megosztani másokkal: Pokolmacska néven ugyanis a paradysi alvilág legfélelmetesebb orgyilkosa híresült el, akinek a szolgálatai csaknem megfizethetetlenek, viszont száz százalékig biztosak, kilétéről pedig csupán annyit tudni, hogy nőnemű. Hellehild mindig szeretett embert ölni, eleinte csupán élvezetből, később – érettebb fővel – már a kihívás végett is; és mint minden macska, ő is született szadista. A szüleitől öröklött dekadens úri körök nem nyújtottak számára elegendő teret hajlamai kibontakoztatásához; hamar meg is unta őket, és átengedte Névtelen unokabátyjának – aki titkos kultuszokat szervezett belőlük, ily módon vetve meg országos hálózatának alapjait –, ő pedig az ügynökökön és a beszállítókon keresztül igen gyorsan eljutott a hozzáillőbb terepre: a nyomor és a rajta tenyésző bűnözés világába.

A Pokolmacska élvezi nótórius hírét, noha valójában nem a fizetségért öl, hanem mert örömét leli benne; s bár úgy tünteti fel, mintha a különféle alvilági bandavezérek méregdrága ágense lenne, igazából ő a főnökük, aki a háttérbe húzódva parancsol nekik. Befolyását szinte mindenhová sikerült kiterjesztenie, a faji alapon szerveződő bűnöző enklávékat kivéve, amilyen például a paradysi félszerzeteké. Brinvilliers márkízként a királyi palotában lakik, minél közelebb az országos döntések központjához; családi palotáját kérői rendelkezésére bocsátotta, akik epekedést színlelve s egymással párbajozgatva várják, mikor tünteti ki őket látogatásával. Ha pedig megcsömörlik tőle, hogy udvari dámát játsszon, maszkot és fekete bőrruhát ölt, késekkel övezi fel magát, s alámerül a nyomornegyedek bűzlő fertőjébe, ahol ő a legveszedelmesebb a mindenre kapható brávók közül. Paradysből nagyon ritkán mozdul ki, ő itt a Carcosák állandó képviselője: a társadalom legfelső régiójában éppúgy kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik, mint a legalsóban.

Megjegyzés: Hellehild Carcosa alapkoncepciója eredetileg Cesare Borgia volt, nőneműre konvertálva. Később ez kiegészült egy szadista anti-Zorro képletével, aki fekete álarcában azért száll alá a nép közé, hogy igazságtalanságot osszon. Ami az igazi Brinvilliers márkízt illeti, ő történelmi személy volt, a mi kampányunkban azonban inkább Pharazine Carcosának szolgált modellül, mint Hellehildnek.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr241942965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vylhva Carcosa 2010.04.30. 15:25:05

Hellehild, cicamica! Annyira szép vagy, csinos, és kemény - ami különösen felizgat -, hogy elcsöppenek tőled! Egyszer hempereghetnénk egyet!

Ungurján Carcosa 2010.04.30. 15:57:51

Vylhva, ez undorító!

Első a felelősség, utána jön csak a szórakozás. Tessék végre utódokat szülni a családnak, utána lehet hemperegni, semmi kifogásom ellene, sőt, számíthattok rám.

Vylhva Carcosa 2010.04.30. 17:55:09

A szaros pelenka az undorító! Az hiányzik csak, hogy legyötörje a feszes melleimet egy óbégató pólyás; a szülés átokverte következményeit ne is említsem.
Fiatal vagyok még az utódhozáshoz, különben is, nem érek rá nyafka kölykökkel vesződni.

Vylhva Carcosa 2010.04.30. 18:00:17

Nem akarok idejekorán banyává lenni. Na, tessék szépen tudomásul venni! A mindenit neki!

Evoryn Carcosa 2010.05.06. 09:33:24

Ví kicsim, elbűvölő ez a primitív naivitásod. A szaros pelenkát nem mi mossuk, hanem a szobalány; az óbégató pólyás pedig nem a mi mellünket gyötri, hanem a szoptatós dajkáét. Ezért tart az ember cselédeket, tudod. Én igazán szívesen szültem volna gyerekeket a családnak, és hidd el, nem a próbálkozás hiányán múlott. Sajnos, a férjeim hamar tönkrementek...

Vylhva Carcosa 2010.05.06. 18:17:05

Tudom, de olyan jól hangzott a dajkátlan mese.
Ettől függetlenül, még mindig elhatárolódok a szüléstől.
És nem csak a naivitásom elbűvölő; ezért nem akarok még - többek között - porontyokat, ahogy mondottam volt.

Evoryn Carcosa 2010.05.07. 11:39:05

Szerinted Leonor rosszul néz ki? Csak mert neki körülbelül húsz gyermeke van, és egy alomban ritkán szült négynél kevesebbet.

Vylhva Carcosa 2010.05.07. 16:05:37

Nem, nem néz ki rosszul Leonor, sőt szép. Csak akkora, mit egy ló, és nyolc melle van - nem véletlen gyűlik köré az összes vadállat, ha hívja őket.
Talán nem kellene egy kalap alá venni szaporaság ügyén engem Falkaanyával. Vagy tévedek?
Különben is, drága Evoryn, csak irigy vagy!

Evoryn Carcosa 2010.05.09. 11:00:53

Bravó, Ví drágám, gratulálok, ez igazán festői megfogalmazás volt. Ha elfogadsz egy jótanácsot az idősebbtől, én a helyedben most egy darabig kerülném Leonor társaságát. Rendkívül vizuális alkat, tudod.

Ungurján Carcosa 2010.05.15. 15:40:41

Kérlek Titeket, drága kuzinok, legalább a méhét hagy vegyem ki, utána bármi hülyeséget csinál Ví, nem vész el a lehetőség, hogy utódai legyenek!

Vylhva Carcosa 2010.05.15. 16:41:23

Ungurján, te teljesen megbuggyantál!
Rád férne egy kis vakációzás valami nyüzsgő helyen, távol a könyvtáraktól.

Furore Carcosa 2010.05.16. 13:30:17

Kedves Ví! Hallottam, mi történt veled, és mélységesen föl vagyok háborodva! Ez a Leonor egy brutális vadállat! Ha hazajössz, gyere és költözz hozzám a kuckómba, nagyon szívesen ápollak, ez a legkevesebb, te is megtetted nekem Aricia után. Ne csüggedj, Ungurján tapasztalt sebész, biztos tud csinálni valamit, hogy helyrehozza az arcodat!

Humungus Carcosa 2010.05.16. 14:21:35

Furore drágám! Amit Leonor tett Vível, azt nem lehet helyrehozni pár öltéssel. Képzeld el, hogy egy feldühödött bölény szilánkokra fejeli az arcodat, majd hevenyészve visszarakjuk a dolgokat a helyükre, aztán egy hónapig nem látja orvos. Mondhatom épületes látványt nyújt mostanság.
Intő jel minden kuzinnak, hogy a drága nővérkémmel nem ajánlatos packázni. Láttátok volna, ahogy tegnap egy tóföldi kocsmában a pultost kikapta a pultja mögül, majdnem belefojtotta a saját sörökádjába, aztán keresztüldobta az ivón. A szerencsétlen egy darabig nem fog dolgozni...

Leonor Carcosa 2010.05.16. 16:55:28

Nem tudtam, Furore, mi hiányzott még púpnak a hátamra, míg el nem kezdtél nekem nyavalyogni Ví miatt.

Tájékoztatásul közlöm, hogy a hülye kis picsának pillanatnyilag az a legkisebb gondja, hogy szétfejeltem a pofikáját a pimaszkodásáért.
Ugyanis sikeresen elraboltatta magát a tatár ügynökökkel, akik a nyomokból ítélve úgy kapták le a tíz körméről, hogy rajtuk egy karcolás sem esett; aztán elszedték a holdsarlóját és kinyírtak vele valami süket helybéli faszt, akit Vylhva előtte hosszan és nyilvánosan alázott, úgyhogy most mindenki meg van győződve róla, hogy ő a gyilkos, kirabolta és lelépett a szajréval.

Még a városból is kidobtak minket miatta, szóval csak a jószerencsén fog múlni, hogy megtaláljuk-e, mielőtt a tatárok ráunnak vele a szórakozásra és megsütik vacsorára pecsenyének. Ha nem lenne rokon, esküszöm, hagynám a fenébe; de ha megint sikerül kimosdatni a szarból, én olyat rúgok a valagába, hogy meg se áll az Újvilágig, hajóra se kell hozzá szállnia.

Eddig amihez csak nyúlt, mindent elbaszott, úgyhogy nem akarom többet látni a területemen, húzzon innen az anyja vasporos picsájába, fájjon miatta Ibramel feje.

kriles 2010.05.16. 21:13:47

Csodás. Hallom Ví megint alkotott...
Leonor drága! Én kérek elnézést.

Furore Carcosa 2010.05.17. 13:21:49

Hát lehet, hogy most mindenki hasra van esve tőled, Leonor, de vedd tudomásul, hogy ez akkor is utolsó mocsokság volt tőled! Mit vagy úgy oda egy kis csipkelődésért? Szegény Ví nem akart bántani! Szanaszét törni az arcát, csak mert kicsit költőien fejezte ki, hogy nagytermetű vagy... Most meg, ahogy dől belőled a trágárság... Ez felháborító, Leonor, nem méltó a családunkhoz. Több benned a méreg, mint egy lápi varangyban; csak szét ne pukkadj tőle!

Furore Carcosa 2010.05.17. 13:24:15

Te meg mi a túrót tercelsz neki, William? Humungust értem, ő a drágalátos kisöccse; de beléd mi ütött, hogy elnézést kérsz tőle? Úgy mégis, mi a fenéért? Ő kezdett itt dühöngeni nekünk, mint a vadállat, aminek született. Eddig nem volt nálunk szokásban, hogy szétfejeljük egymás arcát!...

Ungurján Carcosa 2010.05.17. 17:03:58

Lám-lám, a hölgyek megint hajba kaptak…

Tessék kicsit abbahagyni a civódást, és gondolkozni. Ví amikor megérkezett a tengerentúlról, egy kissé bonyolult, de a családtagok számára teljesen követhető, követhetővé tehető kapcsolati rendszert talált a rokonok között. Minden lehetősége megvolt, hogy alkalmazkodjon az egyetlen, roppant egyszerű elváráshoz; a család mindenek felett!

A kihívás nem túl nagy, hisz Emmánuel kuzin is gond nélkül abszolválta.
Azonban Ví senkitől nem kért segítséget, az első pillanattól provokatív módon önös érdekeit hajszolta. Ezzel nem is lett volna semmi baj; ilyenek vagyunk mind!

Azonban Vylhva átlépett egy határt, nem sokkal az érkezése után; tettei ártottak a családnak.
A sötét középkorban ezért a családfő lenyakaztatta volna, száz évvel ezelőtt úgy kolostorba vágták volna, hogy nyekken.
Ha valaki vérmérsékletéhez képest nem reagálta túl a dolgot, az pont Leonor volt, kicsit mindenki szálljon magába, és habitusához mérten gondolja végig a dolgokat. Itt elsősorban Furore drága, Rád gondolok.

Én ezt tettem és a következőre jutottam; Ví, ha bármi segítségre van szükséged, akkor gyere el a kastélyba, a legelső hibádkor elkövetett rehabilitációs kezelést még mindig vállalom. Amennyiben nem változtatsz a viselkedéseden, és segítséget sem kérsz senkitől, a következő családot veszélyeztető hibád után megkereslek, és a laboratóriumomban fogsz ébredni, nem szükségszerűen egy darabban, és nem úgy, ahogy beviszlek öntudatlanul oda.

Csókom a gyönyörű hölgyeknek, elsősorban Neked, drága Leonorom.

Furore Carcosa 2010.05.19. 01:10:52

Igazán kedves vagy, Ungurján. Nem azt mondom, hogy Ví hibátlan - de most a tatár rablók fogságában senyved, válaszolni sem tud szegény, te meg itt nekiállsz fenyegetni. Előbb a megmentésére kéne gondolni, nem azon spekulálni, hogy milyen fenyítést érdemelne el sem követett hibáiért.

Emmanuel Carcosa 2010.05.19. 09:42:17

Salvete Carissimi !

Bocsássatok meg, hogy kedélyes családi cívódásotokat megszakítom, amelyet jobb dolgotok nem lévén (bár rosszabb, pontosabban költségesebb mulatságot is el tudok Rólatok képzelni) bizonyára szívesen folytattok majd tovább, azonban kénytelen vagyok egy szívélyes meghívást eszközölni.

Szeretett Fivérem, Ungurján ! Megtisztelnél, ha alkalom adtán megörvendeztetnél kedves társaságoddal, hogy egy kellemes kolbgyökérlé és ásikfüst mellett megvitassuk, hogyan is értetted levelednek ezen mondatát: "A kihívás nem túl nagy, hisz Emmánuel kuzin is gond nélkül abszolválta."
Szíves engedelmeddel nem levelezésben térnék ki ennek a megvitatására, mert egyrészt öröm nekem arcodnak láthatása, másrészt elvesztik a szavak sok rejtett, vagy kevésbé rejtett értelmüket, ha nem személyesen mondják ki azokat - harmadrészt időmet inkább érdekeink védelmének szentelném, mert mint mindig is mondani szoktam volt: "minden minuta ezer monéta".

Egyben szeretnék köszönetet mondani Hummungusnak a kolbgyökérért és az ásikafűért - mindkettő hozzájárult, hogy nagyszerű összefüggéseket lássak meg ellenfeleink pénzügyi manipulációinak szövevényében.

Ungurján Carcosa 2010.05.19. 23:14:51

Furore drágám, nem fenyegetek, megoldást kínálok ezüsttárcán Vínek és a családnak.

Emmanuel, elnézésedet kérem, ha félreérthető volt amit mondtam, nem Néked, és nem Rólad szólt, muszáj voltam egyszerűsíteni a képletet, hogy mindenki megértse.

Emmanuel Carcosa 2010.05.20. 10:42:21

Fivérem ! Értettem én, minden szavad - tudok én is úgy sebezni, hogy ne csak azt érje, akit a kardpenge megcélzott.
Most akkor ez azt jelenti, hogy ezt a leegyszerűsített képletet sem értettem, mert... ?

Evoryn Carcosa 2010.05.21. 09:18:33

Drágáim! A leegyszerűsített képlet a következő: legalább addig ne kapjunk hajba Ví miatt, amíg Leonorék ki nem szabadítják szegénykét. Utána majd szép nyugodtan megtárgyalhatjuk, mi a teendő, biztos lesz rá kínálkozó alkalom - például az esküvői ünnepségemen.

Hellehild Carcosa 2010.05.21. 13:48:24

Furore -
Privát bénázásból kifolyólag a tatárok fogságába esni, az szerintem elég konkrét és nagyon is elkövetett hiba. (Ha csak arra gondolok, hogy mennyi mindent tudnak kiszedni belőle a család titkairól, feláll a szőr a hátamon.) Más kérdés, hogy ez a hiba szükségszerűen magában hordja saját büntetését.

Humungus -
Sok sikert Ví megmentéséhez. Leonor szavaiból úgy vettem ki, hogy a történtek után veletek nem maradhat. Ez esetben viszont küldjétek akárhová, csak Paradysbe ne.

Ungurján -
Légy szíves, ne idegesítsd Emmanuelt, van neki elég baja enélkül is. Nem szeretném, ha távollétemben idegösszeroppanást kapna.

Emmanuel -
Őszintén sajnálom, de Hasdrubal bácsi már alapított egy vadonatúj Szent Náthán-rendházat Aubesmilben. A terheket felesben vállalta Aubes báróval: ő adja a lelki támogatást, mi az anyagiakat. Próbáljam valahogy visszacsinálni?

-HH

Captain XXX 2010.05.22. 00:20:01

jaj mert mit szednek ki a fejéből, hogy merre vannak az indiánsátrak meg a lóitatók? :D egyik félnek sincs több esze egy zsák lepkénél (rofl)

Creep 2010.05.23. 10:45:02

@Captain XXX: ennek a hozzászólásnak elég kevés veleje volt.

Ungurján Carcosa 2010.05.23. 11:07:11

Engem, tisztelettel érdekelne részletesebben is Captain XXX véleménye, Több szem többet lát alapon.

Nos, Kapitányom?

Captain XXX 2010.05.23. 20:42:43

ahogy olvasom itt a levelezést ennek a Vínek nem sok fogalma lehet a rokonsági viszonyokról és a családi titkairól, mert most érkezett meg az Újvilágból, és az előtt meg állandóan a tengereken vitorlázott, meg fiatal is, szóval azt se tudja hogy mi van, meg olyan mintha dilis lenne, és ha így van miért mondanának el neki titkokat? az bazinagy bénaság lenne a család részéről!
meg nem lehet túl sok esze akkor sem ha hagyja magát harc nélkül elraboltatni, vagy fulltáp tatárok voltak, de olyan zavaros ez az elrablás hogy még a Poirot se tudná kinyomozni, vagy Leonor nem tudja rendesen elmondani. szóval rendesen lezúzta az arcát is, úgy lefejelte hogy elszállt a tatárokig, akkor meg mit csodálkozik, hogy rommázúzott arccal nem tud harcolni? meg azt sem értem hogy mászkált szétzúzott fejjel? meg miért nem vigyázott rá valaki ha beteg? meg ha Leonor rájött hogy elrabolták Vít és ennyire precíz nyomokat is talált akkor miért nem védi meg a rablógyilkosság vádjától, ennyire utálja? ha másért nem hogy visszamehessen a városba.
szóval Ví ott van a tatároknál rommázúzott fejjel, és azt hiszem dilis is, na akkor egy ilyenből meg mit szednek ki? hogy hogy kell a tűz körül ugrálni, meg hogy hogy kell a lovat megfejni? mert mit tudnak a tatárok a lócitromtaposáson meg a jurta állításon kívül? mert láttak már hajót belülről vagy kombinációs zárat? azt se tudják mi az a civilizáció, szóval hogy kérdezhetnének rá olyanra amiről nem is tudnak, ami nekik nem is létezik.
szóval azt akartam mondani hogy esélye sincs a tatároknak valami használható családi titkot kiszedni belőle vagy olyat ami egyik félnek sincs a fejében, ez így hülyeség, meg azt akartam mondani még hogy valami nem stimmel az egésszel

Creep 2010.05.24. 00:14:30

Ennek az elrablásos-tatáros dolognak a történetét még nem olvashattuk és jó ideig még nem is erről lesz szó, szóval ezen morfondírozni egyelőre nem éri meg többet nekünk, olvasóknak. De így már értem mire gondolsz, s így, e felszínes tudással, amivel mi bírunk, jogos a dolog - bár ennek a világnak az ismerete nélkül nem állíthatjuk, hogy a tatárok ostobák, vagy hogy a Carcosa-lány nem lett beavatva esetleg mélyebb dolgokba. Kíváncsian várom a kimenetelt:D Ha én lennék a lány, és tényleg nem tudnék semmit, akkor sürgősen kitalálnék - ellenben a tatárok bizonnyal szétszaggatnak és felfalnak.... jobb esetben....

Captain XXX 2010.05.24. 08:55:27

ja ja bazi izgi meg minden,
szóval igazad van Creep hogy nem látunk bele, csak furcsa hogy ha a tatárok annyira ott vannak a szeren hogy lenyomták az egész rusz birodalmat meg a szláv Carcosa kastélyt is, akkor minek kínlódnának a fogdosással. meg ha már rámozdulnak arra hogy valakit elkapjanak, akkor meg miért nem Leonorra sütik el a nagyágyút, miért egy kishalra? vagy a tatároknál ez valami unaloműző játék?
meg az is furcsa hogy ha annyira utálja Leonor a tatárokat akkor miért nem azokat b@szlatja a rokonsága helyett. figyelj az hogy a rokonomat elkapta egy olyan banda akiket utálok nekem csak olaj lenne a tűzre, akármit is mondott rám előtte
meg nem azt mondtam hogy a tatárok ostobák csak a sztyeppén meg a lovuk farán kívül nem ismernek fel mást, meg ha van egy csepp eszük úgy fognak bánni Vível mint a hímes tojással :)

mr nemo 2010.05.24. 09:47:53

Lehet, hogy a kis csaj, egy a családon belüli intrika áldozata lett. Feltételezem, hogy Leonor - vagy akárki is az ellensége - nem akarta a tatárok kezére adni, de lehet, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás.

E szerint a tatárok és az elrabolt csak a rossz helyen, rossz időben klasszikus esetében vannak.

Persze bármi lehet, de nálam volt már hasonló eset...

Ungurján Carcosa 2010.05.24. 15:22:34

Kapitányom, fölöttébb logikus a magyarázata, így már értem mire gondolt; sőt, mivel enmagam nem vettem részt eme bájos kirándulásban, nagy részével egyet is értek.

Információ azonban, amit Ví kiadhat, minden lehet, ami Carcosa belügy. Az előző generáció bukása kellően paranoiddá tette az amúgy sem túl…. khm a társadalmi normáknak megfelelő családtagokat. Merre járnak a Carcosa flotta hajói, mit szállítanak, hol vannak az Újvilágban a fegyverraktárak és a csempészáruk, ez mind-mind veszélyes információ, ha rossz kezekbe kerül. A tatárok pedig nem hülyék, csak vadak. Egy világbirodalmat hoztak létre egy pusztai törzsszövetségből, ehhez kell szellemi teljesítmény, ha máshoz nem is, de a vadság megfelelő irányításához, és adagolásához. Mellesleg, amit egy valaki megtud, legyen az egy lószaros tatár is, azt egy időn belül az egész világ tudhatja.

Mr. Memo: a Carcosa családon belül nem létezik olyan szintű intrika, ami potenciális külső veszélynek tenne ki családtagokat; lássuk be, a drága Leonor is intrikázhatott volna, de ehelyett teljesen őszintén és nyíltan lefejelte Ví-t. Én sem fúrni kezdtem, a többi családtagtól kértem annyit, hogy vagy rendszabályozzuk meg, vagy engedjék meg, hogy kivehessem a méhét, hogy lehetőség legyen a Carcosa magot szaporítani.

Captain XXX 2010.05.24. 19:57:42

mr nemo-nál a pont! :) elég gyanús az eset. 8-)

Evoryn Carcosa 2010.05.25. 09:06:11

Tisztelt uraim! Engedelmükkel, néhány pontban szeretném világosabbá tenni a helyzetet.

1) Szegény Ví csaknem két éve jött haza az Újvilágból, azóta a körünkben időzik, és - sajnos - meglehetősen sokat tud a család ügyeiről.

2) Ví megintésével egyetértek, bár a szigorát kissé túlzottnak tartom: ő egy szeleburdi leányzó, nem mindig gondolja meg, miket beszél. De hát az én drága Leonor unokanéném olyan, amilyen; és mint idősebb félnek, kétségtelen jogában áll fenyítéket alkalmazni. Viszont Ví eltűnése napokkal az ominózus eset után történt, addig az esti holdfény őt orvos nélkül is meggyógyította. Az arcán ugyan látszottak a nyomok, ám a teljesítőképességét ez a legkevésbé sem zavarta.

3) Amennyire Humungus privát beszámolójából kiveszem, Ví felderítő akció közben tűnt el, amelyre senki sem küldte őt; éppen ellenkezőleg, ő akart menni, hangsúlyosan egyedül, a többiek pedig csak igen vonakodva engedték el, mert tartottak attól, ami aztán végül be is következett.

4) Mintegy négyszáz esztendeje, mióta uralmuk alá hajtottak egy sor virágzó városlakó kultúrát, a Bardo-fennsíktól a régi muszlim kalifátuson keresztül a rusz fejedelemségekig, a tatároknak meglehetősen konkrét fogalmaik vannak a civilizációról. Persze igyekeznek úgy feltüntetni magukat, mintha sötét agyatlan vadállatok lennének; ugyanis minél több ellenségük hiszi el ezt róluk, annál jobban járnak ők. Nagyon ravasz népség, súlyos hiba lenne alábecsülni őket.

5) Csatlakozom Ungurján kuzinhoz: a mi családunkban nem szokás egymás ellen intrikálni. Éppen Leonornak pedig, számos kiváló tulajdonsága mellett, tehetsége sem lenne az ilyesmihez.

Furore Carcosa 2010.05.25. 09:48:08

Még ha tényleg a tatárok fogságába is esett, Ví sohasem fog beszélni! Ő nem olyan!

Furore Carcosa 2010.05.25. 10:03:52

És kicsit kilépve a karakterből, tisztázásként az olvasóknak: A következő játékunk, ezen a hétvégén vagy a következőn, arról fog szólni, hogy Leonor, Humungus és Aldimar megpróbálják megmenteni Vylhvát. Őszintén remélem, hogy sikerül nekik, mert a tatárok tényleg elég rafkós fajzatok, ebben az én undok Evoryn kuzinomnak igaza van.

Furore Carcosa 2010.05.25. 10:29:20

Továbbra is outban maradva: Leonorék egyébként megpróbálták tisztázni Vylhvát a rablógyilkosság vádja alól, de egyrészt minden bizonyíték ellenük szólt, másrészt meg olyan bénán csinálták, hogy tisztázás helyett magukat is gyanúba keverték. Ez a csapat - Aldimar, Humungus, Leonor - ugye nem kifejezetten az alakoskodás és a megtévesztés mestereiből áll, inkább terepmunkára való. Szóval Aldimar hiúz alakban szinte mindent kiolvasott a nyomokból, mire a helyi hatóságok egyáltalán odaértek volna, Leonor meg a levegőből tartott terepszemlét a vércséivel; de mikor meg kellett volna magyarázni a város vezetőinek, hogy HONNAN tudják mindazt, amit tudnak, hát abba rendesen belesültek. (Mivelhogy ez nem egy tipikus D&D-világ, ahol mindennapos lenne, hogy kóbor prémvadászok - annak álcázták ugyanis magukat - vadállatoknak parancsolnak meg alakot váltanak.) Ha elárulták volna az igazat, valószínűleg az egész város ellenük fordul, hogy boszorkányként máglyán elégessék őket; így csak összevissza hazudoztak, elég vérszegényen, és azt a gyanút keltették, hogy falaznak Vínek, a gyilkosnak.

A város amúgy nem áll tatár megszállás alatt, csak néhány mély fedésben lévő tatár ügynök munkálkodik benne, hogy megpuhítsák őket és előkészítsék az inváziót. Leonorék értesültek erről és meg akarták hiúsítani a terveiket. Egyelőre viszont úgy tűnik, inkább a kezülre játszottal, sajnos...

Mit mondjak? Minden a Carcosáknak sem sikerülhet.

Furore Carcosa 2010.05.25. 10:42:16

Még mindig outban:
Ja, és hogy Vível konkrétan mi történt? Úgy eltolta a felderítést, ahogy csak el lehet tolni. Gyanúba vett egy fiatal fafaragót, akiről küzdelmes nyomozómunka árán kiderítette, hogy TÉNYLEG egy fiatal fafaragó; közben viszont olyan katasztrofálisan rosszul játszotta a Mata Harit, hogy az IGAZI tatár ügynökök fölfigyeltek rá és csapdát állítottak neki, amibe ő annak rendje-módja szerint bele is sétált. Jött még egy kiadós kockahalál is, a lehető legrosszabbkor, de a buta döntései miatt alighanem akkor is fogságba esett volna, ha jókat dobál. (Legfeljebb kicsit megtépi előtte az ellenséget, akin így tényleg karcolás sem esett...)

Rigorel Carcosa 2010.05.25. 11:48:15

Szeretett Furore húgom!

Szegény Vylhva sajnos beszélni fog, ez ugyanis nem virtus kérdése. A tatárok fogságában te is beszélnél, sőt én is - a kérdés csupán az, mennyi idő alatt törünk meg. Még a mi családunkban is kevesen vannak olyanok, akiket különleges lelkiállapotuk képessé tesz rá, hogy dacoljanak a tatár kínzómesterek tudományával - talán csak Hasdrubal fivérem, illetve Eibon és még néhányan.

Paviano Carcosa 2010.05.25. 12:50:38

Oh, mily szívfájdalom látni, hallani, s érezni, ahogy szegény, szerencsétlen, mit sem tudó, vagy sejtő kuzinok és kuzínák, borzalmasan gyötrő kínok közepette leledzenek a vénséges európ óhazában, s annak határaihoz bármelyik részt közel... De ne aggódjatok, fivéreim, nővéreim, és Humungus, nemsokára bevégzem, amit itt, a messzi keleten, az ébredő nap honában végezni kívánok, és jövök, JÖVÖK!!!!!

Azok a gonosz, csúnya tatárkák már megint olyan butusok voltak - a minap pont erről beszéltünk a jó doktor Wu-val - , hogy delejes virtusuk közepette elfelejtették, kinek a fenségterületén lévő totemoszlop tövébe csinálnak oda, de csak semmi kesergés, testvérkék, egyáltalán nem gond! Én a magam részéről, még abban is reménykedem, hogy lesznek olyan ostobák, és kedves Ví húgunkat a megfelelő huncutkodás végeztével, talajjavítási célokra fogják felhasználni, minek utána a lehető legtöbb indokot szolgáltatják eme nemes cselekedetet némi vizuális kompozitában, valamint néhány kesergő költeményben örökítve meg az utókor számára... foszladozó emlékükkel együtt, amint az utolsó csecsszopó porontyaik vízfejű koponyájából fogok ürülékkel tapasztott dolmeneket állítani egészen az Urálon túli sztyeppék szívéig, hogy egyszer, s mindenkorra megtanulják a civilizálatlan barmok, az isteneikkel nem ujjat húzni, hanem féregként csúszva hason előttük, imádniuk kell őket!!!!! Szupi-szupi-szuperria lesz! *önfeledt, huncut kacagás*

Leonor meg jól tette, hogy picit rendre utasította az élcelődőt. Egy kis büntetés, sohasem árth... hehh... egy... khicsi... büntike... Node a nyers megoldás, oh, vagy ahogy a markáns Manuel mondaná, ajvé! De Leonor drága, lehetnél kicsit kreatívabb legközelebb! Mondjuk csald a rejtekére a kedvest, aminek csillárjáról a szoba minden sarkába, a tiszteletére vásárolt, és felbontott, szárnyakkal ékesített, kasztrált gyermekek zengedeznek utolsó erejükkel - a mákony ilyenkor nagyon fontos ám, majd a doktor készleteiből vételezünk neked is! - zsoltárokat. Zordulássa-mordulással csapva ajtót kínszakadt, aztán a jóelőre lámpaolajban tocsogó szoba szoba felgyújtásával, én még kedélyesen dobálnék izzított fémreszeléket, a tető hamarjában hamvadó résein át, amin oly csodásan tűzne be a tavaszi holdsarló édeskés sugára... Nem, nem is! Kell egy templom! Elvégre a hamis istenek háza legfeljebb utcai komédiákhoz valók, de azt meg kell vallani, hangulatosan komponált épületek, az egyszer biztos... Node elnézést kérem mindenkinek, megint elkalandoztam! *cifra pukkedli*

Kapitány, kapitányom... legszívesebben ujjbegyeimmel masszíroznám zsibbadásig, azt az édes pici szádat, amire annyira ügyesen a kedves kuzínát vetted, viszont ne bántódj rajta, ha azt mondom: nekünk szabad. Neked nem. Tudod, a nemes pej sem közösködik a sziklákba lyukat rágó, csúszómászó férgekkel, hanem EGYSZERŰEN A BELEIKET TAPOSSA, HA ÚTJÁBA KERÜLNEK! TARTSD HÁT MAGAD EHHEZ... vagy garantálom, hogy roppant sokáig fogod a paradis-i főteret díszíteni, miután megőrizve az örökkévalóságnak, méretre faragom az ormótlan tested, s még vonaglás közben forró ólommal öntöm ki, anyád-apád szeme láttára... belülről. (Ne aggódj, sokáig ők sem fognak szenvedni - szívtelenség volna részemről - de annál emésztőbb lesz az ő sorsuk is...)
Hihehihihe...

Az idő ólomlábakon jár,
a rettenet kivár,
elfúl, a néma sikoly,
s Pavi, már messze jár...

Nem is rossz citálás, ezt mindenképp fel kell jegyezzem későbbre! :)

Hellehild Carcosa 2010.05.25. 19:05:47

Vagyis azt akarod mondani, bácsikám, hogy Ví nem őrült, csak hülye, ezért előbb-utóbb megtörik és köpni fog? -HH

Captain XXX 2010.05.26. 03:50:45

aha… most már fájin minden, meg bocsesz, meg értem én hogy gőzgép, de mit mondhattam volna egy olyan csajszira aki a tesójával kavar meg a rokonaira gerjed…

Evoryn Carcosa 2010.05.26. 09:25:44

Drága kapitányom, mi Carcosák fölötte állunk a köznapi moralitásnak. Örülök, hogy megismerkedtél Pávi rokonnal, aki pillanatnyilag a Távol-Keleten hódol művészi hajlamainak. Korábban valahol már említettem, hogy a családunknak van egy épelméjű szekciója, meg egy... másik. Szóval, te még szegény kis Vít hitted dilisnek?

Leonor Carcosa 2010.05.26. 11:45:43

@Captain XXX: Hidd el, a tatárok boldogan elkapnának engem is, sokkal nagyobb örömmel, mint ezt a nyivászka kis pisist. Csak én nem vagyok akkora idióta, hogy felderítés ürügyén összevissza cseteljek-botoljak, egyik hülyeséget a másikra halmozva, és tálcán felkínáljam magam nekik. És hogy Ví az utamban lett volna? Röhej. Ha annyira meg akartam volna szabadulni tőle, csak kicsit erősebben kellett volna a képébe bólintanom.

Belzador Carcosa 2010.05.27. 10:17:10

Rigorel bátyám - én teljesen épelméjű vagyok, még Evoryn kényes ízléséhez mérten is. És mégsem törnék meg a tatárok fogságában, akármit művelnének velem. Ki lehet tanulni a módját, hogyan emelkedjünk fölül a fájdalmon, legyen bár testi vagy lelki természetű.

Emmanuel Carcosa 2010.05.27. 13:34:47

Szeretteim !

Örömmel hallom, hogy Hasdrubal bácsi, ki is szívének kedvesnek nevezett, egy nátánius kommendát alapított, de kérlek mindannyiótokat, hogy ne kövessétek dicséretes jó példáját ilyen alapításokban, csak ha a feltételeket előtte egyeztettük.

Az udvarban természetesen családunk érdekében eljárok, s Őlegkegyesebb Felségének is magyarázattal szolgálok a khunti események tekintetében.

Be kell ugyanakkor Nektek jelentenem Malbaraine gróf pénzügyminiszter úr őexcellenciája és Talula DiVega úrnő kézfogójának hírét, s ama megtisztelő meghívás kézhezvételét, melyben a boldog vőlegény szeretettel invitálja az esküvői ünnepségre családunk valamennyi tagját, de különösen és kiemelten William fivérünket, akiben atyai jóbarátját és pártfogóját tiszteli. Remélem, említenem sem kell, hogy vagy William lesz kénytelen a továbbiakban is ellensúlyozni Talula ifiasszony befolyását, vagy ki kell építenünk a megfelelő személyi ráhatásrendszert, hogy ne engedjünk teret a DiVégák ármánykodásának.

kriles 2010.05.27. 13:39:11

Kedves Rokonok!

Sajnálattal hallok a Scániában történt eseményekről, remélem Leonor, Humungus és Aldimar megoldja a problémát, és Vinek se esik bántódása.

Sajnos én most nem tudok nektek segíteni, hiszen a távoli Normandiában vagyok, de egyet ígérek; ha valami baja lesz Vinek, akkor Rigorel bácsikám szitokszói csiklandozások lesznek, ahhoz képest, amit tőlem kapnak majd ezek a lószartúró tatárok.

Rigorel Carcosa 2010.05.27. 22:30:48

Igazad van, Belzador, téged valóban nem tudnának megtörni a tatárok, éppen ezért nem is fáradnának vele. Ha a kezükre kerülnél, egyszerűen elpusztítanának, hogy kiszabadítsák a kárhozott lelkeket, akikből a személyiséged összetevődik; aztán azokat vallatnák ki szép sorban, egyenként. Óhajt még valaki "én-vagyok-a-legkeményebb" alapon tovább hőbörögni?

Paviano Carcosa 2010.05.28. 10:30:08

Evoryn néni, ugye, azon a "másikon", a "kiemelkedett"-et érted, ugye? UGYE? Az igazi, rátermett, halhatatlan hírnevűt... ugye? Mert a kicsi Pávi sosem akarna senkinek sem csalódást okozni... *halk pityergés, ami egy idő után vérfagyasztó, gurgulázó kacagásba csap át*
Megszakadna a szívecském...

Én édes, egyetlen Manuelem, ki már így előre, látatlanban is sok szép ajándékkal halmoztál el engem, mire visszatérek Paradis-be. Természetesen érkeztemet a megfelelő forrásokon már el is sürgönyöztem levélben a jó Raul királynak, tántoríthatatlanul RAGASZKODVA hozzá, hogy magam rendezhessek tiszteletbeli ünnepséget a csodálatos pár számára. Maradandó alkotás lesz, azt garantálom!
Mindazonáltal én a helyedben keveset aggódnék a fővárosi befolyás végett. Megannyi apró csínyt eszeltem már ki, amivel kicsit felvidíthatom családunk kedves barátai, a Di'Vegák mindennapjait. Idejük se lesz ránk hederíteni, nem hogy belepiszkálni aranyozott ételestálacskáinkba! Természetesen persze azokról a csirkefogó hétköznapokról sem feledkezhetünk ám meg, hiszen nekem is kötelességem hozzájárulni szeretetre méltó családunk jobbá tételéhez! És hozzá is fogok, szavamra! De annyi a terv, és oly kevés az idő mindenre... Fájdalom!

William: Végre valaki, aki az igazi becsvágy, és a tapasztalás egy újabb fokára, világlátóként lép! A szívem minduntalan hevesebben dobog, ha rád, és utazásodra gondolok! Kívánom, végy részt mindenben, ízlelgesd alapost a környék zamatát, és térj majd vissza hozzánk megannyi, mesékbe illő szép emlékkel, amennyivel csak bírsz! Hagyd addig faunára és flórára a gondokat, biztosan bírni fognak velük, ám ha mégsem... nos, talán nem is olyan biztos, hogy közeli rokonságban állhattunk egykor velük.

Rigorel bácsi, már megint olyan borúlátó vagy! Nézd a dolgok jó oldalát! Hiszen annyi , de annyi színpad van, ahol pompás vérünk megcsillogtathatja virtusát! Ha Ví kuzina leszerepelt, hát üsse kavics! Amennyiben mégis megmenekedne, sajnálnám persze részben, hiszem már olyan remek kis sírfeliratot, és halotti torra illő misztériumjátékot írtam neki... Még háromhúros keleti lantzenét is szereztem hozzá!
Node egyvalamit sose feledjünk! Mindig az nevet igazán, aki az utolsó kacagónak tudja az arcára fagyasztani a mosolyt... és kiélvezni mindezt. ;)

Paviano Carcosa 2010.05.28. 10:35:24

Kapitány, kapitányom... Vy legalább oly heves vérmérsékletű, mint én magam, legfeljebb annyi különbséggel, hogy én nem ólban nevelkedtem, így képes vagyok vágyaim finom türtőztetésére. Azonban ennyi, semmi több! Még az ízlésünk is megegyezik gyakran.
Most komolyan gondolkodóba ejtettél viszont... vágyni, vagy nem vágyni a menekedését... hisz annyi a közös vonás, és mégis, oly távoli az arca...
Tényleg Hasdrubal bácsi kellene ide, ő mindig tudja, mi a probléma helyes megoldása. És persze nem hezitál, rögvest hozzá is lát! Annyira erős... okos... olyan határozott, és magabiztos... ah!
((Bárcsak az én jó Einhorn-om is ilyen lenne, ám doktor Wu azt mondta, ez az átalakítás egyelőre még az ő tudományán is túltesz... minő kár érte!))

Belzador Carcosa 2010.06.05. 14:17:42

Rigorel bátyám, köszönöm a leckét. A túlzott öntudat hibájába estem. Te vagy az idősebb, fejet hajtok az ítéleted előtt. A khunti válságban nem tudom, hogy hasznomat vennétek-e, de talán segíthetek tehermentesíteni Humungust. Megpróbálok tenni valamit Vylhva érdekében. Nem ígérek semmit, de van egy ötletem, ami akár be is válhat.

Leonor Carcosa 2010.06.16. 09:03:44

Hát, Belzador, ha tényleg tudsz valamit tenni Ví érdekében, ne fogd vissza magad. Figyelmeztetlek, hogy a tatárok valószínűleg elevenen megnyúzták; legalábbis láttuk az egyik csatlósukon a bőrét, föl lehetett ismerni a tetoválásokról. Aldimar egy pillanatra meg is hőkölt: „Ezek még nálunk is nagyobb vadállatok!” Víhez aztán ennél közelebb nem is jutottunk, mert a mocskos nyomorultak takonnyá vertek minket. Egyetlen éjszaka leforgása alatt öt falkát veszítettem, Aldimar meg alig áll a lábán, tele van mérgezett sebekkel. Nem is tudom, mikor szaladtunk bele utoljára ekkora pofonba. A tatárok egyébként elözönlötték Tóföldet (nem mintha különbet érdemelne az a tetűfészek), érdemi ellenállást csak a scaniai kereskedők tanúsítanak. Aldimarral, Humungusszal és az új Carcosa kölyökkel délre vonulunk vissza, Sztargorod felé; azon a tájon még nem kopott meg teljesen a családunk neve. Bár amit most műveltünk Tóföldön, az nem sokat fényesített rajta.

Belzador Carcosa 2010.06.21. 12:06:13

Vylhva még életben van: a tükre nem repedt el, csak csúnyán elhomályosult. Megpróbálom elérni és megszöktetni, de nagyon óvatosan kell eljárnom. A tatár táltosok otthonosan mozognak a szellemvilágban és ravasz praktikákkal védekeznek a betolakodók ellen. Ha egyszerűen odasétálnék Vylhvához, azzal – hogy Aldimar kifejezésével éljek – valószínűleg csak 0:3-ra módosítanám a mérkőzés eredményét, és egy helyett már két Carcosa foglyuk lenne. Van viszont egy elég kifinomult módszerem, amit igazából a MI foglyaink kínzására szoktam használni; azzal el tudok jutni hozzá a saját személyem kockáztatása nélkül. Ha Vylhva észnél van és rájön, hogy mi történik vele, akkor ki tud majd szabadulni a tükreimből. Ha nem, akkor pokolibb szenvedés és szörnyűbb kínhalál vár rá, mint a tatárok kezén. Én sajnos nem segíthetek neki; miután elindítom, a folyamat tőlem függetlenül zajlik, nem avatkozhatok bele. Eddig minden fogoly nyomorultul elpusztult, akivel így kísérleteztem; bízzunk benne, hogy Vylhva különb lesz náluk, és igazi Carcosa leleményességgel kivágja magát a csávából. Nehéz szívvel szánom el magamat erre a döntésre, de a tatárok fogságában Vylhvára biztos halál vár, és Aldimar meg Leonor beszámolóiból úgy veszem ki, más alternatívánk nem maradt.

Furore Carcosa 2010.06.21. 12:19:00

Out of character:

Na, erre nagyon kíváncsi leszek. Kár, hogy nem játszhatok benne; de majd fülelek közben és főzök nektek vacsorát.

Captain XXX 2010.06.21. 15:30:32

hú öcsém, ez kezd baromi meredek lenni! :) xD

Captain XXX 2010.06.22. 17:12:11

"Tükrödben árnyék, az árnyékod tükröző folt
Középen ott állsz, és érzed, hogy fordítva volt
Belépsz a tükörbe, megint egy ördögi kör
Nincs helyed, valaki mégis a helyedre tör."

Rigorel Carcosa 2010.06.24. 01:11:12

Hm, ez beillene sírfeliratnak Belzador kuzin áldozatai fölé. Nagyon frappáns.

Captain XXX 2010.07.09. 21:40:13

na!
mi a stájsz a tatár meg a khunti fronton?
minden érintett meghalt vagy mi? vagy egyszerre vette ki mindenki a szabadságot?

Furore Carcosa 2010.07.10. 10:44:30

@Captain XXX: Két egymást követő napon két játékunk is félbemaradt a közepén: Vylhva szólója és a Leonor-féle csapát tatárellenes kommandója. (Túl jó vacsorát főztem, éjféltájt elpilledtek tőle a fiúk.) Előreláthatólag jövő hétvégén zárjuk le őket.

Captain XXX 2010.07.10. 14:08:09

fiúk??? :O
Vylhva, Leonor???
:^|

Furore Carcosa 2010.07.12. 09:05:31

@Captain XXX: Bocsika. Szóval, Vylhva cross-gender karakter, őt férfi játssza; Leonor pedig Aldimarral, Humungusszal és Aldimar kicsi fiával együtt nyomul.

Leonor Carcosa 2010.07.14. 12:09:31

A tatárokkal javában dúl a háború. Már nem ők az urai a levegőnek: egy csatában tizenkét wyvernjüket intéztük el, a falkavezér nőstényt én személyesen. Sereget szerveztünk tóföldi menekültekből meg elítélt fegyencekből, és megvetettük a lábunkat a sztargorodi fejedelemség határán, a Szmut-erődben. A gyülevész csürhét, amit a tatárok maguk előtt hajtottak, teljesen szétvertük, már reguláris csapatokkal állunk szemben. Az elfogott nyelvek szerint Mundzuk kán vezeti őket, de olyan gyors volt az előrenyomulásuk, hogy nem tudott lépést tartani a frontvonallal. Addig kell döntő csapást mérnünk rájuk, míg be nem éri őket, különben nem sokra megyünk a túlerő ellen.

Vylhva Carcosa 2011.02.19. 14:44:00

Uh...
Itt vagyok. Sikerült megmenekülnöm. Köszönöm Belzador!
Megtanultam valamit: Értsd meg életedben a halált, hogy meg tudd érteni életed a halál után.

Ungurján kedves! Szükségem lenne az orvosi tudományodra - nem csak a sebészeti tapasztalatodra, ugyanis nemi kórság emészt.

Ungurján Carcosa 2011.02.19. 15:44:55

@Vylhva Carcosa:

Természetesen állok rendelkezésedre, drága Ví. Tudnál egy kicsit pontosabb leírást adni a nyavalyáidról? A nemi kórság kimondottan érdekelne. Honnan szerezted? Kitől, Mik a tünetei. És minden más információ szükséges a gyógyulásodhoz.

Belzador Carcosa 2011.02.19. 17:04:12

Ungurján, én rögtön gondjaimba vettem szegény Vít, és hát... hogyismondjam... szóval... a tatárok...

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2011.02.25. 13:09:06

@Belzador Carcosa: Jól értem? A tatárok elkapták, megnyúzták és meg is gyalázták Vít?
Hm, esetleg ez már nem üti meg a méltánytalanság szintjét, Rigorel mester?

Damaar 2011.02.25. 15:18:48

@Alister: Félek megint nemleges lesz a válasz, már csak azért is, mert ha lehetne, gondolom már megtette volna.

Visszaemlékezve a szavaira, a tatárok ugye csak megkínoztak egy foglyot, ami teljesen megfelel a vártaknak. A Carcosákról sem hinném, hogy a vendégszobában selyempárnák között tartanák a szerzett tatárokat. Egyébként velük mi lett, ha kérdezhetem? Vígan legelésznek a karámban a sorsukra várva, vagy valamelyik sötét pincében szenvednek ki a boncasztalon?

kriles 2011.02.25. 22:58:30

Üdv!

Az erőszak kérdését illetően, attól tartok tényleg nemleges lesz a válasz, igaz erről, azt hiszem, mi normann ági Carcosák is tehetünk, de majd Rigorel bácsikám is megerősíti.

A tatár foglyokat illetően, úgy tudom, hogy már igen jól haladtak a kutatások, de sajnos Damien gyógyítása és most Ví ápolása teljesen leköti Ungurján erőforrásait, és idejét.

Úgyhogy félre lettek rakva...

Viszont úgy tűnik, Ví olyan információval tért vissza tatárföldről, amivel a tatárok napjai meg vannak számlálva.

Úgyhogy az alagút végén megjelent a fény.

Viszont mivel Humungus fogságba esett Baba Yaga kunyhójában, sajnos továbbra is hátráltatva vagyunk.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2011.02.27. 08:59:04

@Damaar, @William Carcosa: Csak azért jutott eszembe, mert a Rigorel mestert bemutató írásban olvastam, hogy "ha viszont holmi gazember odáig merészkedne, hogy erőszakot próbál tenni egy Carcosa kisasszonyon, az bízvást számíthatna rá, hogy elevenen rothad el vérbajban, hosszú és fájdalmas haldoklás után", és szerintem a megvalósult erőszak mégis csak durvább, mint ha csak próbálják. Oké, a bőre fegyvernek számított, így a megnyúzása nem volt méltánytalan cselekedet, de azért, még ha Carcosák világán nem is ismernek semmiféle Genfet sem, attól szerintem ez az eset elég kérdéses lehet, hogy megérje átgondolni.

A tatárok kinyírásához pedig sok sikert! :)

Humungus Carcosa 2011.02.27. 11:14:20

Rigorel okait elég nehéz megérteni mivel az átkozódás szabályaihoz nagyon kevesen értenek. Főképp mert előbb elpatkolnak egy visszaszállt átok miatt minthogy kitanulhatnák a szakmát.
Azt mindenesetre megtanultam, hogy ha Rigorel úgy látja, hogy egy átok eséllyel visszaszállhat, akkor nem fogja azt elküldeni ha a fene-fenét eszik sem. És az ilyen döntéseit minden körülmények között tiszteletben tartjuk.

Sosem szokott könnyelmű lenni.

Nincs pontos célpont, nem tudni ki a felelős, nem tudni mi történt a háttérben. Mi csak szolgákkal találkoztunk - akik mégcsak nem is tatárok voltak hanem helyi kollaboránsok - de fogalmunk sincs arról, hogy ki osztja a parancsokat. A szolgák megátkozásával nem fogja kockára tenni az életét Rigorel bátyánk.
Talán majd ha kiderítjük ki a felelős a történtekért.

Humungus Carcosa 2011.02.27. 11:15:49

(Humungus üzenete egy régebbi feljegyzés alapján készült, mivel szegény épp mozgásképtelen) :)

Vylhva Carcosa 2011.02.27. 14:01:39

Az érzésem az, már nem olyan kitapinthatatlanak a háttérben húzódó szálak; jól mondta William, az alagút végén megjelent a fény. Akik bennem kotorásztak, nagyon is tatárok voltak, noha ránézésre az egyik kutya, másik eb.
Majd Rigorel bátyám, Ungurján kuzin, és Belzador alapos vizsgálódása kideríti, mit hoztam magammal a fészkükből, mert nem csak kórságot hagytak bennem a dögök, az bizonyos.

És ha Rigorel bácsikám nem, de én biztosan élve fogom kiontani a mocskos belét szép módszeresen annak a baromnak, aki lenyúzta a tetoválásaimat, és magára merte ölteni az ÉN bőrömet! Annak, aki elvette a kedves sarlómat! (Ha visszajuthatok oda.)

Rigorel Carcosa 2011.03.02. 17:50:32

"Hm, esetleg ez már nem üti meg a méltánytalanság szintjét, Rigorel mester?"

De igen, és ami engem illet, már cselekedtem is. Akik elkövették a gaztettet, iszonyú kínok között kezdtek haldokolni. Ha nem szól bele senki, évekig szenvedtek volna; sajnos, az életjeleik szinte nyomban megszűntek, ahogy az átok megfogant. Az a gyanúm, hogy a saját társaik végeztek velük, vélhetőleg a teljes családjukkal együtt. Talán valami fertőzésnek hitték az átkomat, és nem haboztak gyökerestül kimetszeni a fészkét.

Vylhva Carcosa 2011.03.04. 01:09:32

Köszönöm Rigorel bácsikám! Enyhítettél a bosszúvágyamon!
Bár a gonosz állat, aki megnyúzott, még mindig él, ha jól vélem.