„Nem érdekel, honnan jöttél és miért; én döntöm el, hová mész és mikor.”
(Hangulatzenéért kattints ide)

Kapuőrnek lenni hivatás: akárcsak a Krónikásét, ezt a posztot is minden nemzedékben betölti a család egyik sarja. A Krónikások többnyire még életükben kijelölik, ki fog majd helyükbe lépni az új generációból. A Kapuőrök esetében ez a kérdés fel sem merül; a címet ugyanis a Carcosa vérvonal ködbe vesző kezdetei óta ugyanaz a személy viseli. Legalábbis bizonyos értelemben.

Még a vaskorszak hajnalán élt egy barbár Carcosa ős, akinek a nevét nem őrizték meg a feljegyzések, a családra jellemző virtus azonban elevenen izzott benne, mert amikor egy földrengést átvészelve a hegyekben egy ősrégi sírboltra bukkant, első dolga volt feltörni és kifosztani. Vállalkozásán kis híján rajtavesztett, mivel a kriptában az özönvíz előtti Hyperborea leghatalmasabb mágusa, a nagy Eibon aludta korántsem örök álmát. A zaklatásra fölriadt, s kapva kapva a kínálkozó alkalmon, megkísérelte megszállni háborgatóját. Meglepetésére a Carcosa ős keményen ellenállt, az akaratok viadalában egyenrangúnak bizonyultak. Egyikük sem bírta legyőzni a másikat, s végül egyetlen skizofrén személyiséggé olvadtak össze. Az új entitás megőrizte halandó emlékeit és kötődéseit, megtetézve az óvilági varázsló tudásával és motivációival. Mivel két vetélkedő lélek kapcsolódott össze benne, Eibon Carcosaként határozta meg magát; és az első dolog, aminek tudatára ébredt, az volt, hogy neki küldetése van.

A multiverzumot különálló világok sokasága alkotja, amelyek között általában nincs átjárás – korántsem véletlenül, ugyanis őshonos lakóik és természeti viszonyaik kölcsönösen barátságtalanok egymás számára. A halandók ostobasága azonban végtelen, táplálkozzék bár hatalomvágyból és hiúságból; minden adott pillanatban szorgos elmék százai munkálkodnak rajta, hogy réseket üssenek a világok közötti válaszfalakon. A tér-idő kontinuumot manipuláló mágia skálája az egyszerű teleportálástól a létsíkokat egyberoskasztó apokalipszisig terjed, ám minden válfaja hallatlanul veszedelmes, mivel a felelőtlen varázslóknak fogalmuk sincs róla, micsoda erőkkel játszadoznak. Eibon az egész földkerekségen saját magát tartja az egyetlen megfelelően felkészült személynek az effajta mágia gyakorlására; következésképpen szent feladata, hogy ellenőrzése alá vonja az összes tér- és síkkaput, a rajtuk átszivárgó lényeket, illetve a megnyitásukra képes varázslókat. Ő ezt a sors által reárótt tehernek tekinti, melyet nem könnyen bár, de méltósággal visel; mások szerint – és itt egyes rokonok sem kivételek – megalomán delúziókban él, s rögeszméivel az egész család biztonságát veszélyezteti.

Mivel a veszély sokfelől fenyeget, ő pedig nem kívánja elaprózni az erőit, Eibon igyekszik a nagyját önmagába fókuszálni; más szóval, kapu és kapuőr egy személyben. Az angyal- és az ördögidézés tudománya egyaránt a kisujjában van; az összes többi művelőjét rosszindulatú kontárnak tartja, vagy – családtagok esetében – a tűzzel játszó kisgyereknek. Az alsóbbrendű entitásokat fizikai valójukban idézi és távoztatja, a magasabb régiók hatalmasságainak pedig a tulajdon testét-lelkét nyitja meg kapu gyanánt. Ilyenkor azok átszellemítik őt, és különféle képességekkel ruházzák föl, ahogy az aktuális helyzet megkívánja; ő pedig cserébe lehetőséget kínál nekik, hogy megtapasztalják a földi létet, kapcsolatba lépjenek a lakóival, híveket toborozzanak és kultuszokat szervezzenek. Eibon távlati törekvése, hogy ő legyen az egyetlen kapu, amit ezek a hatalmak a saját céljaikra igénybe vesznek. Rajta kívül mindenki más megbízhatatlan: nincs elég akaraterejük hozzá, hogy ellenálljanak a túlvilági lények szubverzív befolyásának. Ő viszont sohasem lesz a szolgájuk, mert inkább törik, mint hajlik; s ha netán megtörne – ami előfordult már párszor –, idővel óhatatlanul visszatér, és a bosszúja szörnyű lesz. 

 Ahol az angyalok félve járnak
(Hangulatzenéért kattints ide)

Mióta a két lélek összekapcsolódott benne, a Kapuőr nem öregszik és immunis mindenfajta betegségre, ugyanakkor viszont sterillé vált és kiveszett belőle a nemi ösztön. Életének csupán az erőszakos halál vethet véget – ami számos alkalommal meg is történt vele, hisz ha a küldetéséről van szó, nem kíméli magát és nem ismeri a félelmet. Nehogy feladata bevégezetlen maradjon, óvintézkedésként egy sereg klónt készített magáról, amelyeket hibernált állapotban helyezett el gondosan álcázott és védett rejtekhelyeken. Ha Eibon Carcosa meghal, a földrajzilag legtávolabb elrejtett klónja nyomban életre kél. A folyamat rendkívül traumatikus, és az új Kapuőr nem tekinthető azonosnak a régivel, mivel csupán az elvont elméleti tudását örökli tőle, a személyes emlékek és tapasztalatok mind veszendőbe mennek. Természetesen minden rejtekhely bőven el van látva dokumentációval, hogy mielőtt kimerészkedne a külvilágba, a klón elsajátíthassa a szükséges alapismereteket. A jelenlegi Eibon Carcosa a hetvenhatodik ebben a sorban az első Kapuőrtől számítva.

A hetvenötödik Eibon az alpesi Carcosa-kastély védelmében esett el, s a láncolat e ponton kis híján megszakadt: az ellenséges koalíció ugyanis a család egyik bizalmasának árulása következtében birtokába jutott a Kapuőrök titkának, s nemcsak az ostrom során fordítottak nagy gondot a klónok felkutatására és megsemmisítésére, hanem titokban előzőleg is évekig munkálkodtak rajta. Az aljas áruló – Balthasar Fresenius mester – kerek féltucatot pusztított el közülük személyesen, miközben veszedelmes kettős játékot űzve továbbra is a Carcosák hű belső emberének mutatta magát. Szerencsére még az ő keze sem ért el mindenhová, bár a száműzetés első éveiben a család fájón nélkülözte LXXVI. Eibon Carcosa segítségét, akinek temérdek fáradságába telt, míg hazavergődött a grönlandi jégmezőkről.

Amikor túlvilági lényeknek engedi át magát, Eibon testben-lélekben hasonul hozzájuk, vagyis jellegzetes fizikai deformitások és pszichés zavarok jelentkeznek rajta. Mivel szinte minden idejét átszellemítve tölti, továbbá az aktuális helyzethez igazodva váltogatja az őt megszálló entitásokat, személyisége a folyamatos változás állapotában van, hasonlatosan a szétfutó higanyhoz. Legtisztább pillanataiban, ha éppen senki nincs nála vendégségben, az alapréteget a hyperboreai mágus és a vaskori barbár egymással vetélkedő párosa képezi, erre rakódik rá két és félezer esztendő zavaros hordaléka. Más szóval a Kapuőr gyógyíthatatlan, közveszélyes elmebeteg, ezer szilánkra frakturált személyiségét csupán a fanatikus küldetéstudat tartja össze. A családhoz csak a Carcosa ős tudat alatt gyökerező ösztönein keresztül kötődik, amelyeket egyre jobban erodálnak az évszázadok: mindenki tudja róla, saját magát sem kivéve, hogy ő a leggyengébb szál a szövedékben.

Eibont nem érdekli a politika, nem vesz részt a hatalmi játszmákban, nem él társasági életet és nincsenek kényelmi igényei. Ha nem szólítja valami válsághelyzet, általában magányosan járja Európát, tér-idő anomáliákat és elbitangolt túlvilági lényeket keres, hogy kiiktassa vagy a hatalmába vonja őket; esetleg ősi fóliánsokat lapozgat a családi könyvtárban, vagy megérdemelt fenyítésben részesít holmi garázda idézőmágust, akinek a fejébe szállt a dicsőség.

Megjegyzés: A számos novellában felbukkanó hyperboreai Eibon – a kései fordításban Liber Ivonisként ismeretes grimórium szerzője – Clark Ashton Smith örökbecsű hozzájárulása volt a Cthulhu-mítoszhoz, a fenti szerepjátékos interpretációban pedig jó úton halad felé, hogy Yog-Sothoth avatárja váljon belőle. Itt egyébként tetten érhető némi játéktechnikai ihletés is: a játékos szerette volna kipróbálni a Tome of Magicben (Wizards of the Coast, 2006) publikált egyik mágiaformát.

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr791965895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Furore Carcosa 2010.05.06. 09:52:20

Eibon igenis nagyon aranyos és figyelmes! Nekem például kutyuskákat szokott ajándékozni, mert tudja rólam, hogy nagy állatbarát vagyok. Sajnos, régebben nem sokáig bírták nálam, mert ha kicsit meggyömöszkéltem őket, elégtek szegények. De mióta Eibontól kapom a kutyusokat, nincs ilyen gond velük, ő cuki kis tűzálló jószágokat kerít valahonnan! Igaz, kicsit rakoncátlanok a drágák, de hát minden nem lehet tökéletes...

Evoryn Carcosa 2010.05.07. 11:16:11

Furore drágám, ezek a te kutyuskáid véletlenül nem ugyanolyan jószágok, mint amilyeneket az első Kapuőrünk emlékeiből volt szerencsénk megismerni?

Furore Carcosa 2010.05.07. 11:28:46

De igen. És akkor mi van? Eibontól kapom őket, ő igazán tudja, mit csinál. Különben is kemény kézzel bánok velük, nagyon szigorúan, hogy el ne kanászodjanak. Meg is van az eredménye. Emlékeztek Blöki hősi halálára, hogy milyen önfeláldozóan harcolt értünk?

Evoryn Carcosa 2010.05.07. 11:35:46

Hogyne emlékeznék, ott voltam. A te drága Blökid tüzet okádva nekirontott egy páncélos trollnak. Fölöttébb kifinomult taktika, az eredményt borítékolni lehetett. Meg arra is emlékszem, hogy utána hisztérikus sírógörcsöt kaptál, és beleájultál William karjaiba. Ennyit a kemény kézről és a szigorúságról.

kriles 2010.05.10. 18:05:24

Drága Hölgyeim!

Látom megint megtaláltátok egymást. Evoryn, kérlek ne légy undok hugocskánkkal, tudod milyen érzékeny.

Furore kedves, halgass Evoryn nővérünkre, nem szokott levegőbe beszélni.

2013.05.24. 13:14:48

Bréking nyúz: (Valaki még jár erre?)
mek.oszk.hu/11600/11626/11626.pdf
Az angyalidézéshez.

Thirlen 2013.05.28. 00:09:36

Néha én, várva a feltámadásra.