A kíváncsi Aldimar

2010.05.15. 10:00

Megjegyzés: Minden szerepjátékos kampányban vannak olyan pillanatok, amikor egy-egy csattanós megjegyzés vagy találó szituáció annyira emlékezetessé válik, hogy a játékosok később még éveken keresztül rendszeresen felidézik egymásnak és másoknak. Az így kialakult szerepjátékos anekdotakincs sajnos többnyire szájhagyományban marad, így idővel óhatatlanul feledésbe merül. Nos, mi szeretnénk megőrizni a magunkét, és itt a blogon közzétesszük a legfrappánsabb kis történeteket, amennyire tőlünk telik, irodalmi tálalásban.

 A tisztás titka
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Ha rokonai társaságában időzik, Eibonnak olykor szokása szemérmesen félrevonulni kis időre, mintha a szükségét végezné. Ennél azért komolyabb dolgoknak kell történniük, a kísérőjelenségekből ítélve: néha az ég borul be és a menny dörög, máskor a föld rendül meg a Carcosák lába alatt, megint máskor kísérteties jajgatás és lánccsörgés hallatszik, vagy kárhozott lelkek kórusa siránkozik panaszosan. A családtagok közül senki sem érti igazán, mi történik ilyenkor, talán Hasdrubal bácsit kivéve, aki viszont nem hajlandó beszélni róla. Ha konkrétan rákérdeznek, csak annyit szokott mondani, hogy szegény Eibonnak nincs könnyű dolga, a gonosz állatok elleni harcban azonban minden fegyvert be kell vetni.

A Carcosák ifjabb nemzedéke nem elégedett meg efféle ködös magyarázatokkal, erősen furdalta az oldalukat a kíváncsiság. Történt egyszer, hogy Aldimar, William és Eibon az erdőben táboroztak, s a Kapuőr – szokása szerint – rokonai bocsánatát kérve félrehúzódott a sűrű bozótba. Két társa ekkor, mintha egyszerre támadt volna ugyanaz az ötletük, sokatmondóan összenézett.

– Itt az alkalom! – szólt William; Aldimar pedig tüstént hiúz alakba vedlett, s az aljnövényzet takarásában óvatosan Eibon után osont.

Eibon a bozót övezte tisztáson egy bonyolult rajzolatot karcolt a földbe, majd suttogva kántálni kezdett. A pecsét hirtelen meghasadt, pokoli miazmák törtek fel belőle; majd a hasadékból egy rozsdás vaskoporsó emelkedett ki, láncokkal körbetekerve. A láncok hirtelen leszakadtak és szétrepültek róla, a födele feltárult. Förtelmes bűz áradt el a tisztáson, s a koporsóból egy penészes tetem lépett elő, fojtott fejhangon nyöszörögve. Eibon odalépett hozzá és átölelte, mire a holttest száraz, fekete hamuvá omlott szét a karjában. A Kapuőr lassan térdre ereszkedett, és két marokkal szórta a fejére a hamut, miközben a szeméből könnyek patakzottak, a szájából pedig zöld nyál csorgott a földre.

Ezt a pillanatot választotta Aldimar, hogy tapintatosan visszavonulót fújjon. A táborhelyen újra felöltötte emberi alakját, és gyorsan öltözködni kezdett, nehogy a visszatérő Eibon meztelenül találja és rájöjjön, hogy kilesték.

– Na mi az? Mit láttál? – faggatta őt William.
– Ó, semmi különös – felelte Aldimar fél lábon ugrálva, ahogy a nadrágját húzta. – Magánügy: a barátaival beszélget.

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (4,7/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr411987895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szkopi 2010.05.16. 17:38:22

Sziasztok,

igaz nem tudtam elolvasni mindet, egesz konkretan meg csak ezt a cikket, de nagyon tetszik.
Ha nem gond meg is jegyzem ezt matol indulo blogomban :).

Udv!
kopasz

kriles 2010.05.16. 19:57:16

Üdv!

Köszi Kopasz!