A Carcosák normann ága

2010.06.09. 10:00

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A normann örökség
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Megjegyzés: Olvasóink már a blog indulásakor jelezték, hogy szívesen látnának egy Carcosa-családfát, amely segítene nekik eltájékozódni a sok karakter és a cselekmény szerteágazó indái között. Kérésüknek azért nem tehettünk eleget, mert a Carcosa-kampány nyitott struktúrájú és folyamatosan alakul: egy szigorúan rögzített családfa egyaránt szűkítené a mesélő és a később beszálló játékosok lehetőségeit. Ugyanakkor természetesen vannak jegyzeteink a Carcosák genealógiájáról, jóllehet nem teljes körűek és meglehetősen bonyolultak. Egyfelől ugyanis a Carcosák világa historizáló jellegű, tehát nem kreálhatunk hasraütéses alapon hátteret a leszármazásrend mögé, valamelyest igazodnunk kell a valós történelemhez; másrészt pedig a minél nagyobb hitelességre törekedve nem érhetjük be egy sebtiben összetákolt vázlattal, hanem a mintaképül a valódi középkori arisztokrácia genealógiáját kell tekintenünk, amely szerfölött komplex alakzatokban tükrözi a kor társadalmi viszonyrendszerét. Más szóval, nem elegendő azt számon tartani – mint egy átlagos mai család esetében –, hogy ki melyik régebbi Carcosának a fia vagy a lánya; föl kell térképezni a rokoni kapcsolatokat más nemesi házakkal is, hiszen csak ebből derülhet ki, hogy a Carcosák milyen forrásokból merítik a presztízsüket, honnan számíthatnak politikai és üzleti támogatásra, illetve hogyan viszonyulnak a kampányban felbukkanó egyes NJK arisztokratákhoz. A Carcosák ugyanis szerves részét alkotják a háttérvilág társadalmának, nem különülnek el tőle olyan élesen és mesterkélten, mint az ún. „kalandozók” a hagyományos szerepjátékokban. A dinasztikus házasságok, a múltból öröklött kötelezettségek és a rokoni alapon bonyolított politikai alkuk a mi kampányunkban sokkal fontosabbak a kincsvadászatnál és a zsákmányszerző portyáknál.

A családfa kidolgozása így persze meglehetősen sziszifuszi feladatnak tűnik, ezért azt a megoldást választottuk, hogy nem egyszerre próbálunk megbirkózni vele, hanem szakaszosan haladunk előre. A Carcosák rokoni kapcsolatrendszere fél Európát behálózza, hellyel-közzel még túl is terjed rajta; ez természetesen csak úgy lehetséges, ha feltételezzük, hogy a család már a messzi múltban számos különálló ágra szakadt. Ezeket egyenként vesszük sorra; a munka dandárját minden ágon egy olyan érdekelt játékos végzi, aki szívesen bíbelődik az ilyesmivel, a végső összecsiszolás és egyeztetés pedig a mesélőre hárul. Első résztanulmányunk, mely a szűken vett leszármazásrenden túl a család történelmébe is igyekszik némi betekintést nyújtani, a Carcosák normann ágával foglalkozik.


A Carcosák normann ága
(Nagyobb felbontásért kattints ide)

Általános áttekintés

A Carcosák számos híres és hírhedt nemesi famíliával állnak szoros kapcsolatban, nem csupán politikai síkon, hanem vér szerint is. A család normann ága, alább részletezendő okokból kifolyólag, sohasem volt annyira népes és kiterjedt, mint a szentbirodalmi vagy a levantei; mégis rokoni szálak fűzik csaknem az összes nyugat-európai uralkodóházhoz, sőt – nem merültek feledésbe a pogány scaniai jarlokhoz való kötődései sem, amelyeket még a régi viking időkből örökölt. Egy távoli oldaláguk – mely kívül esik jelen áttekintés keretein – a keresztes háborúkban szerzett vitézi hírnevet, végül uralkodóhercegi rangra emelkedvén az outrémeri Antioxiában; a többiek Frankhonban és Albionban honosodtak meg, soha senki nem élt közülük a szent germán birodalom területén. A család bukása ennek ellenére őket is magával rántotta: felnőtt nemzedékük teljesen kipusztult, birtokaik odavesztek, befolyásuk szertefoszlott. Ámde még így is az ő kapcsolatrendszerük roncsai tették lehetővé, hogy a Carcosák új otthonra leljenek Frankhonban, elsősorban Evoryn Carcosa és Hellehild de Brinvilliers ügyes intrikáinak köszönhetően; később pedig, ahogy a túlélő fiúsarjak fölcseperedtek, ők is jelét adták szívósságuknak és tehetségüknek. Mióta felhagyott a társasági ifjak léha életével, William egyre ígéretesebb örökösnek mutatkozik, vagyontalansága dacára már komolyan számolni kell vele a frankhoni politikában; Paulinus pedig, jóllehet társadalmi státusát tekintve az egyszerű vidéki lelkipásztor szintjére süllyedt, Isten útmutatásával beteljesítette a család bosszúját Angelomachatus presbiteren, a Carcosák albioni ellenségeinek legfőbb vezéralakján. Az újrakezdés mindig nehéz, ám az előjelek arra utalnak, hogy a Carcosák normann ága, ha temérdek vér és veríték árán is, de főnixként fog feltámadni haló poraiból.

Származás, történelem

A normann ág eredete egészen Rollo viking vezérig nyúlik vissza, aki fegyveresen hódította meg Normandiát, s mivel Együgyű Károly frank király semmi érdemlegeset nem tudott tenni ez ellen, végül lenyelte a békát és szentesítette az erőszakos foglalást. Rollo keresztvíz alá hajtotta a fejét, grófi címet kapott, s a szövetség megpecsételése gyanánt feleségül vette a király lányát, Gizellát. A hűbéreskünek volt egy érdekes mozzanata, Rollo ugyanis semmiképpen nem volt hajlandó a ceremónián lábat csókolni Károlynak, s e terhes kötelezettséget maga helyett az egyik alvezérére hárította. Ez a derék viking, akinek nevét nem őrizték meg a krónikák, már nem bújhatott ki a megalázó aktus alól, a büszkesége azonban neki is lázadozott ellene. A problémát végül úgy oldotta meg, hogy földre borulás helyett bokán ragadta Együgyű Károlyt, felrántotta a lábát a szája magasságába, és ott csókolta meg. A szertartás betűjének ezzel eleget tett, az pedig senkit sem érdekelt – még a saját hűbéreseit sem –, hogy a frank király közben trónszékestül hanyatt esett.

Rollo vezér
(Hangulatzenéért kattints ide)

Rollo vérvonalát fia, Hosszúkardú Vilmos és unokája, Félelemnélküli Richárd vitték tovább. Tőlük származik a híres Fattyú Vilmos, aki a csatornán átkelve meghódította Albiont; de itt kapcsolódnak be rövidesen a Carcosák is. Félelemnélküli Richárdnak ugyanis számos gyermeke született balkézről, bár előkelő anyáktól; egyiküket, Guillaume de Heismest Eu grófjának tette meg. (Egy másik fiát Godefroy de Brionne-nak hívták; az ő egyik leszármazottja később a Carcosákkal ősidők óta rivalizáló DiVega családba házasodott be.) Guillaume de Heismes apjához hasonlóan élen járt a fattyak nemzésében, az őshonos frank nemesség pedig – mit tehetett egyebet – iparkodott ebben szolgálatára állni a leányaival. Beatrice d’Eu szülte neki azt a törvényen kívüli fiút, aki a keresztségben a Robert nevet, apjától a hastingsi birtokot kapta; és ezzel már el is érkeztünk a Carcosákhoz. Robert Hastings lányát, Cundót tudniillik egy félelmetes hírű pogány rablóvezér vette feleségül, aki keletről érkezett Normandiába, ereiben viking jarlok vére vegyült el vad balti főnökökével, s noha a csatákban tanúsított sajátságos viselkedése okán leginkább Vérivóként emlegették, a becsületes neve Badian Carcosa volt.

A fönti meghatározás persze némi pontosításra szorul, Badiannak ugyanis esze ágában sem volt hosszan udvarolni Cundónak, netán tárgyalásokat folytatni a családjával: egyszerűen elrabolta és megerőszakolta. Normandiában ennek rendes körülmények között vérbosszú lett volna a vége; Robert Hastings azonban nem volt túlságosan jó viszonyban önfejű és zsarnokoskodó hajlamú lányával, no meg a családjára háramló szégyent is el akarta kerülni, ezért atyai áldásával utólag szentesítette a nászt. Később, már az első gyermek születése után papot is kerítettek hozzá, akinek persze először Badiant kellett megkeresztelnie.

A normann ági Carcosák tehát Badiantól, a Vérivótól eredeztetik magukat, de büszkén s némileg múltba révedően hirdetik, hogy őseik és rokonaik között hercegek, uralkodók és híres tengeri királyok voltak. Hűbéruruknak egészen a XIV. század végéig nem a frank, hanem a normann főn ülő albioni koronát vallották, s miután a Plantagenet dinasztiából származó Arthur frank király Frétavalnál tönkreverte az albioni seregeket, ezért nagy árat kellett fizetniük.

Birtokok

A Carcosa család normann ága ezer szállal kötődik a normandiai hercegséghez, amely mára grófi (comté) és bárói (vicomté) kisdomíniumokra tagolódott. Ezekből számos volt hosszabb-rövidebb ideig az ő kezükön a történelem folyamán, és komoly birtokokkal rendelkeztek az albioni Dorset grófságban is. Az ág fénykorában Raymond Carcosa, az Építő nemcsak ezeket a területeket tudhatta magáénak, hanem Boulogne-t és Amiens-t is. A normandiai hercegségben Eu grófsága volt a legnagyobb összefüggő Carcosa-birtok, ezt azonban Frétaval után a címmel együtt elvesztették.

Eu egyébként nem túl gazdag vagy nagy területű grófság, népességben sem emelkedik ki a normandiai tartományok közül. Csupán két jelentősebb városa van, maga Eu, illetve Le Tréport; a normann ági Carcosák, talán csak merő nosztalgiából, mégis erősen kötődnek hozzá érzelmileg.

Családi jellemzők

A Carcosa család normann ágán visszatérő jelleggel jelentkeznek egyes jellemző tulajdonságok, amelyek mit sem változtak az évszázadok során. Ezek egyrészt igen veszedelmes ellenféllé teszik a vérvonal képviselőit, ugyanakkor ha valaki kiismeri őket, könnyen megtalálhatja rájuk az ellenszert, így a hátrányból előnyt kovácsolhat. Talán ennek tudható be, hogy amikor a kampány kezdete előtt tizenöt évvel a család kis híján végérvényesen elvérzett egy koncentrált ellenséges csapástól, a normann ági Carcosák csaknem valamennyien odavesztek.

A nők egyik legfontosabb jellemzője, hogy ha nem esnek áldozatul a gyermekszülés veszedelmeinek, általában igen hosszú életűek. Nem egy közülük megérte a századik esztendejét, így Maud Carcosa, az Acélkezű, aki százötödik életévében hunyt el a kaledóniai Bruce család nagyasszonyaként, vagy Sybille Carcosa, az Eretnek Szűz, akit százhárom évesen csapott agyon egy oltárkereszt. Jelenleg ezt a hagyományt Auraluna Mondragon-Dromdal képviseli, Phoebe Carcosának, a Hálószövőnek a lánya, aki kilencvenhat esztendősen a legteljesebb szellemi frissességnek örvend, s mióta szorosabbra fűzte a rokoni szálakat az ifjabb Carcosákkal, kimeríthetetlen energiával munkálkodik a család érdekében.

A föntiekhez mintegy ellensúlyként szolgál, hogy a normann ági Carcosa-lányok nagyon nehezen esnek teherbe, és komoly veszedelmet jelent számukra a gyermekszülés. Sajnos, a történelemben számos példa van rá, hogy utód nélkül hunytak el vagy belehaltak magzatuk világra hozatalába. Hogy csak a legifjabb nemzedéknél maradjunk, Evoryn Carcosa, a Fekete Özvegy már háromszor volt férjnél, ám egyik házasságát sem kísérte gyermekáldás; Pharazine nővére pedig, a Méregúrnő, a paradysi orvostudorok leggondosabb ápolása mellett is belehalt a második terhességébe.

A normann ági Carcosa hölgyek harmadik jellemzője, hogy egytől egyig rendkívül tehetséges intrikusok. Nem egy nemesi ház köszönheti a fölemelkedését annak, hogy a család végtelen kegyéből egy Carcosa lány erősítette meg a vérvonalukat. Jó példa erre Blanche Carcosa, a Kártyavető, aki a Carcosákhoz képest roppant szerény múltra visszatekintő Urgell famíliába házasodott be, s addig egyengette az útjukat Ibériában, míg el nem nyerték az aragóniai hercegi koronát.

A nőkhöz hasonlóan a normann ág férfisarjainak is vannak tipikusan visszatérő vonásaik, amelyek újra meg újra jelentkeznek az évszázadok során. Ezek mára nem csak jellemzők, de hagyományok is, amiket a Carcosák büszkén vállalnak, ügyet sem vetve a kívülállók furcsálkodására és rosszallására.

Az első ilyen vonás inkább áldás és adomány. A normann Carcosák többnyire karizmatikus, uralkodásra termett férfiak. A Krónikások könyvtárában számos feljegyzés bizonyítja legendás vezetői képességeiket. Példaként hozhatnánk föl Raymond Carcosát, az Építőt, aki a vészterhes XII. században megnégyszerezte a frankhoni Carcosa-birtokok területét; vagy Engelhard Carcosát, a Rablólovagot, aki a legutóbbi vallásháborúban tíz éven át tartotta sakkban egyetlen kompániával a zsíros tokájú tengeralföldi eretnekeket. 

Engelhard Carcosa, a Rablólovag
(Hangulatzenéért kattints ide)

A normann Carcosák másik jellegzetes vonása, ami bizonyos esetekben áldás, de néha átok, hogy mindannyian rendkívül kegyetlenek – és nem feltétlenül van szükségük alapos okra hozzá. Erre ékesszóló példával szolgál Hugues Carcosa, a Mészáros, aki Amiens városában egyszer csupán azért köttetett fel száz polgárt, mert reggel rosszkedvűen ébredt a gyomorrontása miatt; vagy a már említett Engelhard, aki egész falvakat kaszaboltatott halomra Tengeralföldön, hogy minél jobban rettegjenek a nevétől.

Az utolsó jellemző inkább már átokszámba megy, és roppantul megnehezíti az ág fennmaradását. A normann Carcosák mindig asszonyrablás útján szereznek maguknak feleséget, és igen ritkán tartanak szabályos esküvőt. Ennek a hagyománynak az eredete a múlt ködébe vész, de elenyészően kevés ellenpélda van rá; az ág férfisarjai, ha csak tehették, ilyen módon házasodtak. Mondanunk sem kell, az erőszakkal elragadott asszonyok ritkán tápláltak mély érzelmeket a férjük iránt. Számos normann ági Carcosa tért meg idő előtt a Teremtőjéhez a nem elég körültekintő feleségválasztás miatt; további kockázati tényezőt jelentett az asszony családja, ez okozta például a vesztét Engelhard Carcosának is. Abban a ritka esetben, ha férj és feleség között mégis kialakult valamiféle kötődés, a frigyből mindig számos utód született; ellenkező esetben szinte egy sem. A feleségrablás tradíciójának állítólag nemcsak történelmi, hanem tudományos háttere is van, legalábbis Névtelen Carcosa szerint; ez irányban folytatott kutatásai azonban mindeddig nem vezettek konkrét eredményre.

(Említést érdemel még, hogy egyetlenegyszer arra is volt példa a világtörténelemben, hogy valaki a Carcosa vérvonalból raboljon asszonyt magának. Ma már egyetlen krónikában sincs nyoma, ki vetemedett ily vérlázító orcátlanságra. A vétkes családot a fegyverre kelt Carcosák hetedíziglen kiirtották, a fejükre kimondott bibliai veretű átok pedig még az emlékezetüket is örökre eltörölte.)

A kampány kezdetén a normann ágnak mindössze négy élő képviselője van, két nő és két férfi. Evoryn, Hellehild és William Frankhonban élnek, Paulinus pedig a reformált egyház lelkipásztora Dorsetben. A többiek mind életüket vesztették az alpesi Carcosa kastély bukásakor. Az ostromlottak felmentésére igyekvő Engelhard Carcosával a tulajdon sógora végzett; Orestes Carcosa, a Kéjenc puhány hírnevét meghazudtoló hősiességgel harcolva esett el a falakon; ugyanitt lelte halálát Ignatius Carcosa, a Puritán és az agg Johannes Carcosa, a Vasbordájú. A helyzet tragikus iróniája, hogy ők ketten csupán látogatóban voltak az alpesi kastélyban, éppen azzal a céllal, hogy tárgyalásos úton rendezzék a nemzedékek óta húzódó nézeteltéréseket, amelyek elválasztották egymástól a normann Carcosák frankhoni és albioni oldalágát. A hősi halálban valamennyien közös békére leltek.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: kriles

2 komment

Címkék: háttéranyag

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr62065708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creep 2010.06.09. 12:44:27

Hiánypótlónak mondanám:D A szép az volna, ha a többi, de legalábbis a legfontosabb ágaké megjelenne (szláv?).

Evoryn Carcosa 2010.06.11. 08:52:33

Mi nagyon ősi és szerteágazó család vagyunk, Creep. Időbe telik alaposan feltérképezni a törzsfánkat.