A szellemes Belzador

2010.07.17. 12:00

Egy arc a sok a közül
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Amikor Belzador Carcosa megtanult áldozatai képében fizikai formát ölteni, rokonai között valóságos versengés indult, hogy ellássák megfelelő testekkel. Kiváltképpen a család hölgytagjai fáradoztak sokat az ifjú kuzin felruházásán, sorozatban szállítva neki a szép és hibátlan példányokat, mindkét nemben, változatos alkatban, különböző bőr- és hajszínekben. A Tükörálarc nagy örömmel fogadta a rá záporozó ajándékokat, végül azonban kénytelen volt figyelmeztetni jóakaróit, hogy ő az emberi lét totalitását szeretné megtapasztalni, tehát a sok ifjú, vonzó és egészséges példány mellé tisztelettel kérne öregeket és betegeket, nyomorékokat és fogyatékosokat is.

Ekkora mennyiségű emberanyag feltűnésmentes beszerzése még a Carcosáknak is nehézségeket okozott volna, ha nem siet segítségükre a család egyik megbízható barátja: Monsieur Krafft, a köztiszteletben álló hóhér. Neki igazán nem jelentett fáradságot, hogy magával vigyen egy kézitükröt, amikor a kivégzés előtti éjszakákon felkeresi gyámoltjait; s hogy másnap kissé szédülten és zavarodottan viselkednek az aktus során, azt igazán senki sem furcsállhatja. Örömmel meg is tette a családnak ezt a szívességet, rengeteg érdekes példánnyal gyarapítva Belzador gyűjteményét, aki módfelett hálás volt neki, ám – afféle büszke kamaszként – szerette volna megmutatni, hogy nem feltétlenül szorul segítségre, egyedül is tud gondoskodni magáról.

A hivatásukat gyakorló ítéletvégrehajtókat mindig utcagyerekek hada kíséri, hátha leesik nekik némi alamizsna kisebb-nagyobb szolgálatok fejében. Történt egyszer, hogy az egyik ilyen siheder – miután hosszan nézegette magát egy útszéli tócsában – furcsán kezdett viselkedni: csetlett-botlott, idegesítően vihogott és mindent tátott szájjal megbámult maga körül. Monsieur Krafft közelebb intette, és homlokát ráncolva szemügyre vette. Tüstént feltűnt neki, hogy egy anyajegy átvándorolt a fiú bal arcáról a jobbra, egy sebhely az álla oldalán pedig éppen fordítva; és mélyen vallásos ember lévén, fejét csóválva felsóhajtott.

– A mindenható Isten irgalmazzon szegény bűnös lelkednek, fiam! – mondta szórakozott együttérzéssel.

– Nem fog – mosolygott föl rá az utcagyerek képéből Belzador. – Én már csak tudom!

A mi pontjaink: (4/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: kriles

1 komment

Címkék: belzador anecdoticum

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr862156967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hellehild Carcosa 2010.07.20. 08:57:49

Mindig mondtam, hogy Belzador testvérünknek frappáns humora van... -HH