Megjegyzés: A khunti bonyodalmak hívták életre az első családi nagytanácsot, amelyben számos családtag fejtette ki véleményét, köztük a harmadik nemzedékbe tartozó Névtelen NJK státusú gyermeke, aki tápfolyadékban nevelt stratégiai tanácsadóként olyasféle szerepet tölt be a famíliában, mint Frank Herbert Dűne című regényében a mentátok.


Tövistündék hadiösvényen
(Hangulatzenéért kattints ide)

Leonor Carcosa levele a családnak

Üdv és erő!

Ha Hellehildnek szüksége van valakire, aki vigyáz a selyembugyogós kis seggére az erdőben, én szívesen elkísérem; csak egy kis időbe fog telni, míg odaérek a rusz pusztákról. Szóval ha gyorsan kell lépnünk, inkább Humungust vagy Aldimart javaslom, ők sokkal közelebb vannak. A határon mindenesetre ügyeljetek a háziállatokra, meglehetősen hatékonyak. A tündekopók csak akkor ugatnak, ha szagot fognak, és olyan hátborzongató hangon, mintha kárhozott lelkek kórusa jajveszékelne; ne dőljetek be nekik, arra megy ki az egész, hogy elijesszék a hívatlan betolakodókat. Lovakat ezek a khunti tündefajzatok aligha tartanak, nem sok hasznukat vennék az erdőben, de hátasaik azért bizonyára vannak. Méghozzá tízet egy ellen, hogy ködmacskák, vagyis az ő nyelvükön telthaelek. Egy kifejlett példány legalább akkora, mint Aldimar hiúz alakban, és majdnem ugyanolyan veszedelmes: a szállásterületén belül, amit a vizeletével jelöl ki, kedvére teleportál ide-oda. Ezenkívül nagy, gekkóféle gyíkjaik is lehetnek, amelyek fent közlekednek a lombkoronákban, de átható és nagyon jellegzetes szaguk van; ha figyeltek rá, nem lephetnek meg benneteket.

Más. Nem tudjuk véletlenül, hogy mennyi idős volt Talildor, amikor elvesztette a lelkét? Mert utána az a százötven év nyilván kiesett a személyiségfejlődéséből, és most tisztára úgy viselkedik, mint egy kamasz. Egy okos kamasz, félreértések elkerülése végett, hiszen a taktikáját elég jól felépítette; de mintha hagyná, hogy az indulatai vezessék, és nem erőssége a távlati tervezés sem. Amennyire így messziről meg tudom ítélni, a tesvérháború kétesélyesnek tűnik; de ha Talildor kerül ki belőle győztesen, utána gondjai lesznek a kormányzással. Hadvezérnek megjárja, de uralkodónak kész csőd. És lefogadom, hogy az alkonytünde Volontur – aki a szárnyai alá vette és felnevelte – tökéletesen tisztában van ezzel.

A legjobbakat:

 

Sophia Carcosa levele a családnak

Kedveskéim!

Nem tudom, mit esztek annyira ezen a Talildoron, szerintem egy ízléstelen barbár. Csupa ocsmányságot művel, nincs benne semmi fennkölt, semmi emelkedett, semmi kifinomult. A szépérzékem tiltakozik ellene, hogy egy ilyen faragatlan alakot támogassunk. Az esztétikum ebben a konfliktusban Seranthur oldalán áll. Különösen akkor, ha ez az esztétikum konkrét, kézzelfogható formát ölt, és minél nagyobb mennyiségben vándorol át a mi családi gyűjteményeinkbe.

Mindenkit puszil:

 

"Névtelen gyermeke"Carcosa stratégiai helyzetelemzése

1) Az ideális megoldás mindkét fél egyidejű kiiktatása volna, majd a Carcosák békehozói fellépése, végül a Töviskirályság konszolidálása családi tartományként. Humungus Carcosa elfoglalná a trónt és új dinasztiát alapítana Seranthur hadvezérével, a töviskarmú szépséggel. Ez az alternatíva azonban rendkívül kockázatos, mivel a család részéről az erőforrások komoly összpontosítását igényelné, továbbá siker esetén kiváltaná Volontur és az alkonytündék rosszallását.

2) Talildor trónra segítése ennél kevesebb erőfeszítésbe kerülne, és az elsőszülött alighanem komolyan gondolta a szövetség fejében tett ajánlatát; kérdés viszont, hogy győzelme után eleget tudna-é tenni szerződéses kötelezettségeinek. Hadvezérnek ugyanis elég tehetséges, de az uralkodásra a jelek szerint abszolúte alkalmatlan. Elvadítani semmi esetre sem célszerű, mert ha megsértődik, képes lesz letámadni Humungus embrionális állapotban lévő tartományát. (Egyszer ugye már bizonyságát adta, hogy nem riad vissza a kétfrontos háborútól…)

3) Az időhúzás taktikájával a család Seranthur kezére játszik, akinek az felelne meg legjobban, ha a Carcosák semlegesek maradnának. Ő semmiképpen nem fog formális szövetséget keresni a családdal, mert ezzel a lépéssel morális öngyilkosságot követne el maradék hívei szemében, akik csak azért tartanak ki mellette, mert őt látják a kisebbik rossznak a kettő közül. („Addig rendben, hogy ármánnyal és hazugsággal szerezte meg a trónt, de hogy a tetejébe most még leáll alkudozni a kontinens legsötétebb hírű családjával? Inkább pártoljunk át a bátyjához, ennél rosszabb ő sem lehet…”)

4) Éppen ezért esetleg okos húzás lenne, ha a Carcosák tennének szövetségi ajánlatot neki. (Csak arra kell nagyon vigyázni, hogy Talildor meg ne tudja!) Kénytelen lenne visszautasítani, de szörnyű kutyaszorítóba kerülne, mert ugyanakkor persze nem akarja elidegeníteni és a bátyja karjaiba kergetni a családot. Ha a Carcosák ettől kellőképpen megsértődnek, alighanem kezét-lábát töri majd, hogy kiengesztelje őket.

5) Függetlenül attól, hogy végül melyik trónkövetelő kerekedik felül, a Töviskirályság összeomlása nagy valószínűséggel borítékolható. Az optimális stratégiának tehát arra kell irányulnia, hogy a család minél több gazdátlanná váló erőforrást mentsen ki a romok alól a maga számára. Ha csak ülnek ölbe tett kézzel és nem csinálnak semmit, mindent Volontur fog felzabálni. Ez méltatlan lenne a Carcosa névhez.

A Névtelen gyermeke

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr232418885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.