A hatalom kulcsa
(Hangulatzenéért kattints
ide.)

Nos, William kuzin… Nekibuzdulásod igen dicséretes, és nagy vonalakban találóan vázoltad frankhoni helyzetünket, a hangsúlyokat azonban – megítélésem szerint – némely ponton elvétetted. Engedd meg, hogy kiigazítsalak!

Először is, a nemesség származás dolga, nem a vagyoné. Ezt akkor sem vitathatná el tőlünk senki, ha nem lenne egyebünk egy szál rossz pendelynél. Szerencsére azért ennél jobban állunk. Nyilván csak az érvelés hevében tévesztetted szem elől, hogy a családunknak vannak birtokai, méghozzá meglehetősen tekintélyesek, Névtelen igazgatása alatt, Béarnban és Foix-ban. A jog betűje szerint persze navarrai hűbérként bírjuk őket, mivel azonban a frank és a navarrai uralkodó már több mint egy évszázada ugyanaz a személy – jelenleg a jó öreg III. Raoul –, gyakorlatilag igenis frank zászlósurak vagyunk. Ezenkívül az egyes családtagok is rendelkeznek Frankhonban saját birtokokkal: Hasdrubalnak ott van Vaucelles, Evorynnak az özvegyi öröksége, nekem pedig – míg férjhez nem megyek – az egész Brinvilliers-hitbizomány. Sajnos, te valóban kívül esel ezen a körön, ami méltatlan és méltánytalan helyzet; ha a jövőben változtatni kívánsz rajta, természetesen számíthatsz teljes támogatásunkra.

A családi- és magánbirtok azonban csak egyik forrása a hatalomnak; és itt hadd hívjam föl a figyelmed a király és az anyaszentegyház kegyéből élvezett szinekúráinkra. Rigorel bácsi a Szent Hivatal inkvizítora, métisanti prépost, apostoli vizitátor; Ibramel gyarmati kormányzóként akkora terület fölött gyakorol teljhatalmat Elíziumban, mint fél Frankhon; Névtelen, Raoul király tanácsadója, Hasdrubal a korona bajnoka. A khunti tartomány szerintem is roppant fontos, de nem az első lépés az úton, és távolról sem a hatalmunk legfőbb oszlopa; ennyire azért ne becsüljük túl a jelentőségét.

A másik tényező, amire szeretnélek emlékeztetni, hogy a tündenép politikai tagozódása teljesen más lapra tartozik, mint az embereké. A két struktúra párhuzamosan létezik, igen kevés érintkezési ponttal, és általában nem vesznek tudomást egymásról. Más szóval, a tündérekkel kötött szerződések a frank királyi tábla előtt túrót sem érnek. A feudális jog semmiféle tündérország létezését nem ismeri el: Khunt egész területe koronabirtok, amelyből nem szakítanak ki adományokat magánosoknak. Az igazgatásával a királyi erdőfelvigyázó van megbízva, aki jelen idő szerint Dimetrios Aubes báró. A törvényeink értelmében kizárólag ő gyakorolhat bármiféle felségjogokat Khuntban; más kérdés, hogy a gyakorlatban csak az útvámokat szedeti be, az erdőnek már évek óta feléje se nézett. Paradysből szemlélve Humungusnak semmiféle legitimitása nincsen Khuntban – mint ahogy Volonturnak meg a Töviskirálynak sem, akik persze fütyülnek az egészre, mivel nem érdekli őket az embernép államrezonja.

Bármilyen furcsa kimondani, de Humungus lényegében tündérúrként konszolidálta a helyzetét a khunti tartományban. A frank királyság szempontjából ugyanaz maradt, aki régen: egy birtokait vesztett szláv nemes, aki Frankhonba települt rokonságának vendégszeretetét élvezi. Ha hivatalosan is el akarjuk ismertetni a státusában beállott változást, akkor valamiféle királyi kinevezést kell szereznünk neki. Az pedig a tündérerdőben nem fog menni; csak az udvarban járhatjuk ki számára.

Üdvözlettel:

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: kriles

Szólj hozzá!

Címkék: epistolarium hellehild

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr922422616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.