Irodalmi csemege III.

2010.11.20. 10:00

Megjegyzés: Általában nem vagyok nagy barátja a „mini-sf” műfajának – ritkán sül ki belőle más, mint egy-egy olcsó poén vagy agyoncsócsált klisé. Az alább következő kis gyöngyszem azonban (amely finalista volt az 1991. évi Nebula-szavazáson, és amelyet a sf „aranykorában” valószínűleg egyetlen magazin sem közölt volna le) kivételt képez e szabály alól, és feltétlenül megérdemli, hogy hevenyészett fordításban közreadjuk a hazai olvasók épülésére.

 

Terry Bisson: Húsból vannak

– Húsból vannak.
– Húsból?
– Húsból. Húsból vannak.
– Húsból?
– Semmi kétség. Több példányt is begyűjtöttünk a bolygó különböző pontjairól, és alapos vizsgálatnak vetettük alá őket a felderítőhajóinkon. Teljesen húsból vannak.
– Ez lehetetlen. Mi van a rádiójelekkel? A csillagokba küldött üzenetekkel?
– Rádiójelekkel beszélnek, de nem közvetlenül. A jeleket gépek adják le.
– Kik csinálták a gépeket? Velük kell kapcsolatba lépnünk.
Ők csinálták a gépeket. Ezt magyarázom. A hús csinálta a gépeket.
– Ez nevetséges. Hogy csinálhat a hús gépeket? Azt várod el tőlem, hogy higgyek az értelmes húsban?


– Nem várom el tőled, csak közlöm veled. Az egész szektorban ez az egyetlen értelmes faj, és húsból vannak.
– Talán olyanok, mint az orfolék. Tudod, az a szén-alapú intelligencia, amelyik a kifejlődése során átmegy egy húsfázison.
– Nem. Húsként születnek és húsként halnak meg. Több generáción keresztül tanulmányoztuk őket; nem tartott túl sokáig. Van fogalmad róla, meddig él a hús?
– Kímélj meg a részletektől. Jól van, lehet, hogy csak részben vannak húsból. Mint a veddilék: elektronikus plazmaagy a húsfejben.
– Nem. Gondoltunk rá, mert húsfejük van, mint a veddiléknek. De mondom, hogy megvizsgáltuk őket. Csupa hús mindenük.
– Nincs agyuk?
– Hogyne lenne! Csak éppen húsból. Ezt magyarázom.
– De akkor… mi gondolkodik?
– Nem érted, igaz? Nem vagy hajlandó elfogadni, amit mondok. Az agy gondolkodik. A hús.
– Gondolkodó hús! Azt várod el tőlem, hogy higgyek a gondolkodó húsban?
– Igen, gondolkodó hús! Értelmes hús. Szerelmes hús. Álmodozó hús. A hús a lényeg! Kapiskálod már, vagy kezdjem elölről?
– Teremtőm. Te komolyan beszélsz. Húsból vannak.
– Köszönöm. Végre. Igen. Tényleg húsból vannak. És lassan száz bolygóforduló óta próbálnak érintkezésbe lépni velünk.
– Teremtőm. És mit akar a hús?
– Először is beszélgetni. Aztán, gondolom, felderíteni a világegyetemet, felvenni a kapcsolatot más értelmes lényekkel, eszmét és információt cserélni. A szokásos.
– Beszélgetni. A hússal.
– Valahogy úgy. Ezt az üzenetet sugározzák rádión. „Helló! Van valaki odakint? Itt vagyunk!” Meg ilyesmi.
– Szóval beszélnek. Használnak szavakat? Fogalmakat, ideákat?
– Hát persze. Csak éppen hússal csinálják.
– Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy rádiót használnak.
– Igen, de mit gondolsz, mi megy a rádión? Húshangok. Tudod, ha csapkodod a húst, hangot ad. Így beszélnek egymással: csapkodják a húsukat. Még énekelni is tudnak, ha levegőt préselnek át a húsukon.
– Teremtőm. Éneklő hús. Ami sok, az sok. És mit javasolsz?
– Hivatalosan vagy nemhivatalosan?
– Mindkettő.
– Hivatalosan kötelességünk kapcsolatba lépni minden értelmes fajjal vagy multilénnyel az univerzumnak ebben a kvadránsában, köszönteni és lajstromba venni őket, fenntartások és előítélet nélkül. Nemhivatalosan azt javaslom, tüntessük el a feljegyzéseket és felejtsük el az egészet.
– Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
– Súlyos döntés, de valahol meg kell húzni a határt. Kapcsolatba lépni a hússal?
– Száz százalékig egyetértek. Mit mondanánk neki? „Helló, hús! Hogy ityeg a fityeg?” De fog ez működni? Hány bolygóról van szó?
– Csak egyről. Speciális hústartályokban el tudnak jutni más bolygókra, de nem élnek meg rajtuk. És mivel húsból vannak, csak a C-térben képesek utazni. Ami a fénysebesség alá korlátozza őket, és erősen csökkenti a valószínűségét, hogy valaha elérnek minket önerejükből. Nagyjából nullára.
– Szóval úgy teszünk, mintha senki sem lenne itthon az univerzumban.
– Pontosan.
– Kegyetlen dolog. De te mondtad: ki akar találkozni a hússal? És akik jártak a hajóinkon, akiket megvizsgáltatok? Biztos vagy benne, hogy nem fognak emlékezni?
– Ha mégis, hát hülyének nézik őket. Belenyúltunk a fejükbe, és elsimítottuk a húsukat, hogy csak álom legyünk számukra.
– A hús álma! Fura, de valahogy helyénvaló, hogy a hús rólunk álmodozzon.
– És az egész szektort bejelöltük lakatlannak.
– Jó. Áldásom rá, hivatalosan és nemhivatalosan. Ügy lezárva. Mások? Bárki érdekes a galaxisnak ezen a fertályán?
– Igen, egy hidrogénmagos bolyintelligencia egy kilences osztályú csillagon a G445-ös zónában. Kicsit félszeg, de aranyos. Két galaktikus fordulattal ezelőtt már volt kapcsolata, most szeretné megújítani.
– Mindig találunk újakat…
– Miért is ne? Képzeld el, milyen elviselhetetlenül üres és hideg lenne az univerzum, ha egyedül volnánk benne…

VÉGE

Terry Bisson megjegyzése: Ez a történet, amely az Omni 1991. áprilisi számában jelent meg, mostanában név nélkül kering az interneten. Néhány jóakaróm volt olyan kedves és figyelmeztetett rá; de az igazat megvallva inkább hízelgőnek találom a dolgot, mint sértőnek.

Megjegyzés: A magunk részéről természetesen nem mulasztottuk el feltüntetni a szerző nevét, de a rend kedvéért még egyszer leszögezzük: a Húsból vannak Terry Bisson írása, Raoul Renier fordításában.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (2/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr872460490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judea · http://roleplay.blog.hu 2010.12.28. 22:42:40

Kellemes, elgondolkodtató írás. Most már értem miért nem fedeztük még fel az idegen kultúrákat. :)