Találkozó Vonikkal
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Drága rokonaim!

Vonik, a kereskedő a napokban látogatást tett a Brinvilliers kastélyban, és üzenetet hagyott Hellehild jószágkormányzójánál. Esedékes téli útja előtt néhány napig Béjarsban fog időzni – mondotta –, és nagy megtiszteltetésnek venné, ha találkozhatna valakivel a khunti Carcosák közül; ugyanis ajándékai és üzleti javaslatai vannak számunkra.

Furcsa szokása ellenére, hogy soha ki nem dugja az orrát erődnek is beillő kocsijából, én megbízható és tapintatos partnernek ismertem meg ezt a kereskedőt, aki ráadásul – mint diszkrét érdeklődésem kiderítette – közel akkora tőkével és befolyással bír Frankhonban, mint a Blauschildek vagy a Tedeschik. Mivel Humungus úgyszólván immunis a pénzügyekre, a megadott időpontban én vonultam ki Béjarsba, természetesen kerülőúton, özvegyi birtokaimról iderendelt szerény kísérettel. Meglátásom szerint a környékbeli bamba póroknak teljesen fölösleges az orrukra kötni, hogy a khunti erdőségnek ez a régiója átkerült családunk érdekszférájába, kivált mivel az utóbbi időben gazdagon felhasználtuk őket a Kertész nagy fekete tölgyének táplálásához, az én szolgaszemélyzetem igényeiről nem is beszélve.

Vonik már várt, és igen udvariasan fogadott. Meglehetősen hideg lévén, az embereim pavilont állítottak föl számomra; így zavartalanul cseveghettünk a szabad ég alatt, hallgatózó fülek veszedelme nélkül. A kereskedő igen jól informáltnak mutatkozott a khunti ügyekről, amin nem csodálkoztam, hiszen az ő foglalkozásában alapvető követelmény a naprakész tájékozottság. Az alábbiakban összefoglalom mindazt, amit előadott.

Először is gratulált az erdőben való berendezkedésünkhöz, igazán nagyszerűen haladunk, minden elismerése. Nem tudja viszont, feltűnt-e nekünk, hogy a költözködési munkálatok drasztikusan visszavetették a khunti országút forgalmát. Őt ez nem különösebben zavarja, tulajdonképpen még előnyös is számára, hogy a konkurencia lemorzsolódik; felhívja viszont a figyelmünket, hogy amennyiben ez így folytatódik, az úton rajta kívül senki sem fog közlekedni. Távol áll tőle a kotnyeleskedés, de ő a mi helyünkben nem koncentrálna ilyen intenzíven az országútra. Esetleg érdemes lenne nagyobb területen megosztani a lakberendezési beszerzéseket, különös tekintettel a külvilággal határos erdőszélekre. Ehhez bátorkodik némi segítséggel szolgálni, egy ritka népművészeti munka képében, ha Humungus elfogadja tőle ajándékba. A fafaragás, amit e szavak kíséretében átadott nekem kocsija csapórekeszén keresztül, egy pucér leányzót ábrázolt valami cölöpféléhez kötözve, és rendkívül ötletes mágiával volt felruházva.

Hírét vette továbbá – folytatta Vonik –, hogy William unokaöcsém diplomáciai okokból kifolyólag megvált a pisztolyától. Ha nem sérti meg vele, hozott neki egy másikat, talán még jobbat is az előzőnél, némi különleges munícióval. A fegyver míves helvét darab volt, abból a fajtából, ami teljesen megbolondítja a férfiembereket; egy elefántcsontberakásos dobozban tíz darab robbanógolyót mellékelt hozzá.

Végezetül hallott a kémkedő tündérkékkel kapcsolatos problémánkról is. Így hirtelenében nem sok mindent tudott felhajtani ellenük, de ahhoz talán hozzájárulhat, hogy botrányos indiszkrécióikkal ne zavarják az én privát szférámat. E célból felajánlott egy szerény ékszert meg egy perzsaszőnyeget, amit a magam részéről köszönettel elfogadtam. A varázserejük meglehetősen visszafogott ugyan, és első pillantásra egyáltalán nem nyilvánvaló, ám a jelenlegi helyzetben pont valami ilyesmire van szükségünk, hogy kipucolhassuk a birtokról a pimasz kis férgeket.


Gyiloklián
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Ha már ilyen szépen elbeszélgettünk – tért át Vonik a captatio benevolentiae után a tárgyalás érdemi részére –, volna neki egy ötlete. Értesült róla, hogy Humungus újabban gyilokliánok termesztésével foglalkozik. Nomármost, ennek a növénynek a bogyóiból karakteres ízű bort lehet készíteni, amely – ritkasága miatt – jónak mondható áron kél el a piacon. Ha koncessziót kap rá tőlünk, Vonik szívesen megszervezi és lebonyolítja a termelést és az értékesítést. A helyszínen mindössze egy présházra meg egy bekötőútra volna szükség; előbbit be lehet rendezni valami természetes barlangüregben, utóbbi pedig eleve nem minősül építménynek, így egyik sem sérti a tövistündékkel kötött szerződést. A munkaerőigény minimálisra csökkenthető, hiszen a Kertésznek csak egy szavába kerül, hogy a gyilokliánok leszüreteljék magukat. Lényegében csupán egy helyben lakó vincellérre van szükség; Vonik már ki is választotta a megfelelő személyt. Az illető nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik, tizenkét éven át foglalkozott gyiloklián-borászattal egy állami intézményben. Ráadásul momentán az a leghőbb vágya, hogy meghúzhassa magát valami csendes, nyugodt, félreeső helyen; ugyanis búcsú nélkül távozott a gazdaságból, ahol a szakképesítését szerezte, és most nagy erőkkel keresik. Nincsenek különleges igényei, és meglehetősen talpraesett egyén, szóval valószínűleg elboldogul majd a birtokon; ám azért nem ártana kicsit odafigyelni a biztonságára, nehogy véletlen balesetnek essen áldozatul. A diszkrécióját Vonik garantálja, de semmi kifogása nincs ellene – sőt, egyenesen kívánatosnak vélné! –, ha ezt a Manipulátor is megerősítené legendás rábeszélő képességével.

Ígéretet tettem Voniknak, hogy a családi tanács elé terjesztem a javaslatát, amit a magam részéről támogatok. Korábban sem rejtettem véka alá előttetek a véleményem, hogy a khunti tartományban hatalmas kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. Senkinek sem jutott még eszébe, hogy ezt a rendkívül rossz hírnek örvendő tündérerdőt bekapcsolja Frankhon gazdasági vérkeringésébe; így mondhatni szűz terepen vagyunk, ráadásul olyan kettős hatalmi pozícióban (a tündérvilágon belül és kívül), amivel rajtunk kívül egyelőre senki nem dicsekedhet. A potenciál azonban másokból sem hiányzik, és vétek volna ölbe tett kézzel ülni a babérjainkon, míg a DiVegák – élükön Beatrizzel, a pénzügyminiszter feleségével – elhalásszák előlünk a lehetőséget.

A gyiloklián termesztése nem minősül királyi monopóliumnak, de annyira veszedelmes vállalkozás, hogy csak az állami fegyenctelepeken foglalkoznak vele, alulmotivált és rosszul szervezett munkaerővel. Az efféle rabszolgagazdaságok aligha jelenthetnek számunkra konkurenciát, tekintve speciális erőforrásainkat. Megítélésem szerint a Vonikkal kötött koncesszió rövid idő alatt tetemes hasznot hajtana, minimális befektetéssel. Szükség volna például egy külső telephelyre az erdő mellett, ahol a bor érlelése és feldolgozása folyna, egyben megindokolná a Carcosák jelenlétét Khunt körzetében – amely pillanatnyilag elég nehezen magyarázható, és termékeny táptalajt kínál a rosszindulatú gyanúsítgatásoknak.

Várom észrevételeiteket, javaslataitokat és a Névtelen döntését:

Megjegyzés: Mivel a kampánynak ebben a szakaszában a Fekete Özvegy volt a Carcosák gazdasági szakértője, a többiek különösebb vita nélkül fejet hajtottak érvei előtt, és megkötötték Vonikkal a koncessziót. Később, amikor a család pénzügyeit az Outrémerből hazatérő Emmanuel Carcosa vette át, krokodilkönnyeket sírt a szerződés szövege fölött, amely megkerülhetetlenné tette Vonikot a közös vállalkozásban, és jelentős üzleti előnyök egész sorát biztosította számára. Az izraelita kuzin viselkedését részben az magyarázta, hogy a család ekkor – hála bizonyos politikai természetű megállapodásoknak – sokkal kedvezőtlenebb anyagi helyzetben volt, mint a borászat alapításakor; részben pedig az, hogy neki már-már fizikai fájdalmat okoz, ha akár egyetlen aranydukátról is le kell mondania, amelyre máskülönben rátehetné a kezét.

A mi pontjaink: (4/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: kriles

5 komment

Címkék: evoryn

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr742537252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Evoryn Carcosa 2011.01.05. 08:59:12

Humungus drágám,

adódott egy kis probléma. Lamont báró Velünkazúrba jött jégbort vásárolni. A hordós szekereket utána annak rendje-módja szerint vissza is küldte a birtokára, ő viszont merő virtusból ragaszkodott hozzá, hogy – bár kerülő neki – az erdőn keresztül lovagoljon haza a kíséretével. Mivel az egész család szanaszéjjel mászkál, a tatár pusztákon és zsidóégető körsétákon és egyebütt, Velünkazúrban nem volt senki, aki elég tekintéllyel bírt volna, hogy lebeszélje erről a dőreségről. A husziták – pontosabban idősb Nyika, a hadnagyuk – a saját felelősségükre adtak volna neki tokkant, hogy legalább azzal kenje be magát, ám ő mélységes felháborodással elutasította az ajánlatot, és a fellobogózott sleppjével bevonult Khuntba. Ott aztán mentek szépen az orruk után, élükön az állítólag kitűnő erdészeikkel. Akik utoljára a Fekete Banda idejében jártak ezen a környéken, és nem voltak tisztában az azóta beállott változások jellegével.

Gondolom, sejted már, mi lett a vége. Döme megette az egész társaságot, lovastul-lobogóstul.

Lamont báró viszont megvan, többé-kevésbé épen és egészségesen, bár fogalmam sincs róla, ez hogy történhetett. Blickfang talált rá másnap, a nagy fekete tölgyed alatt, anyaszült meztelenül, kómaszerű mély álomban. Mindenféle trükköt kipróbált rajta, de nem tudta felébreszteni; aztán üzent értem, de én se mentem semmire, pedig annyi repülősót szagoltattam a jó báróval, hogy egy egész leánynevelde magához tért volna tőle.

Van valami ötleted, hogy mi a csudát csináljunk vele? Vagy forduljak tanácsért újdonsült hűbéruramhoz, Volontur királyhoz?

Válaszod várva csókol:
Evoryn nénéd

kriles 2011.01.05. 11:21:38

Ki is ez a Lamont báró? Nincsenek neki birtokai Normandiában?

Humungus Carcosa 2011.01.05. 12:17:07

Evoryn kedves!

A probléma nem olyan nagy. Úgy sejtem a szerény báró megmenekülését a birtokomon mai napig rejtőzködő driádoknak köszönheti. Nekik van ilyen mély álmot okozó képességük.
Van egy lekötelezettem közöttük aki egyszer megpróbálta átvenni a hatalmat a birtokon. Azóta már biztosan összeforrt az arca. A neve Loxi és a "lakófáját" könnyű kiszúrni mivel teleszívta magát a syndathil-festékkel. Blickfang tudja merre lakik.
Ha esetleg akadékoskodna, akkor az Öreg Bog a tölgymanó tud segíteni. Ő tudja kezelni a driádokat ("...úgyis csak egy dologra jók...").
Ja és üzenem Blickfangnak: vigyen megint a medveölő pálinkájából a biztonság kedvéért. Tudni fogja hogy értem.

Humungus a tatárok réme

Humungus Carcosa 2011.01.05. 12:20:05

Óh, és még valami...

A bárónak ne mondjátok el, de ha valóban a driádok húzták ki Döme szájából, akkor valószínűleg kihasználták a helyzetet.
Pár hónap múlva gyereksírás várható a tölgyesekben...
Ehhehehehhh...

kriles 2011.01.05. 13:02:46

Hmmmm. Tehát a bárónak lesz egy balkézről született, féldriád fattya... Nagyon érdekes!

Szerintem, meg jobb ha elmondjátok, mert ha tud róla, majd lehet vele zsarolni...