Szerepjáték régészet II.

2011.03.09. 10:00

Megjegyzés: A szerepjáték immár több mint három évtizedes múltra tekinthet vissza; ennyi idő bőven elegendő hozzá, hogy a kezdetek az átlag játékos számára homályba vesszenek. A Carcosa-kampány mesélőjét mindig is foglalkoztatta a hobbi korai története, és kiterjedt levelezést folytatott róla néhány hozzá hasonlóan bogaras egyénnel. Ennek többek között egy sor ismertető lett az eredménye, különféle régi és elfeledett RPG-kiadványokról, amelyek manapság már a szerepjáték-régészet témakörébe tartoznának… ha lenne ilyen tudományág, persze.

Frontier Forts of Kelnore
by Dave Sering
Judges Guild, 1980.

Ez a kiadvány mesélői segédlet, amellyel kalandhelyszíneket lehet generálni – pontosabban fogalmazva labirintusokat, abból a fajtából, amit Paul Mason „élő labirintus”-nak nevez. Eredetileg a Judges Guild-hírlevél melléklete volt, csak később publikálták önállóan. A füzet kétharmada térképeket és táblázatokat tartalmaz, a maradék egyharmad pedig útmutatást nyújt a használatukhoz, mondandóját három gyakorlati példával illusztrálva. Nyelvi szempontból a textus valóságos romhalmaz, dugig van helyesírási és mondatfűzési hibákkal, a hangulati értéke nulla. Funkcionálisan viszont működőképesnek tűnik, bár a gyakorlatban nem próbáltam ki, csak a mintahelyszíneket tanulmányoztam át.

Jó, rendben, nehogy már szó érje a ház elejét! Az egész procedúrát nincs türelmem végigcsinálni, de azért leporoltam a kockáimat és gurigáztam velük egy keveset. Egy félreeső hegyi erődöt kaptam, ahol egy gonosz alkimista éldegél agg dajkájával és két fegyveres testőrrel, nem független tényezőként, hanem holmi fondor lelkű titkos társaság képviseletében. Valami repülő jószágon közlekedik – erre nincs külön táblázat, de legyen mondjuk wyvern –, a kriptákat átalakította laboratóriumnak, szárazárkot ásatott a falak köré és egy közeli szirten pluszban még rakatott egy őrtornyot. Szó mi szó, eredeti felállás: megindítja az ember agyában az ötletfolyamot, és még véletlenül sem hasonlít a kiadványban prezentált mintalabirintusokhoz.

A szisztéma meglehetősen flexibilis, omlatag szörnytanyákat éppúgy lehet vele generálni, mint helyőrséggel megrakott várerődöket. Lényegében egy részletes alaprajzot kell módosítani és tartalommal megtölteni a kockadobások diktálta séma szerint. Ahol Mr. Sering fél bekezdésnél hosszabb összefüggő szövegre ragadtatja magát (sajnálatosan ritka esemény), ott meglepően okos tanácsokat ad a táblázatokból kapott eredmények interpretálásához, hogyan lehet koherens kalandhelyszínné összefűzni őket. A játékadatolás zsibbasztóan harcközpontú, a táblázatok azonban szélesebb spektrumra nyílnak: a civilizáltabb „labirintusokban” említés szintjén olyasféle NJK-k is felbukkannak, mint az udvari költő, a solymász és az alamizsnás.

Jómagam nemigen tudok mit kezdeni ezzel a kiadvánnyal, az enyémtől eltérő felfogásban tevékenykedő mesélők viszont valószínűleg hasznát vennék a kalandhelyszínek kialakításához. Régészeti lelet létére a Frontier Forts of Kelnore a mai napig megőrizte játékértékét.

Castles Book 1.
by Bob Bledsaw, Bill Davis & Mark Holmer
Judges Guild, 1978.

A kiadvány negyvenhét kisebb-nagyobb erősség alaprajzát tartalmazza hexás térképen, kulcsok és magyarázat nélkül. Utóbbi hiányossága meglehetősen fájdalmas, mivel az alaprajzok történetileg hitelesek ugyan, a legtöbb mesélő viszont nem rendelkezik az értelmezésükhöz szükséges háttérismerettel, és – például – fogalma sincs róla, hogy valamely különálló melléképület istálló, barakk vagy kovácsműhely, netán a várúr vendégpavilonja. Persze dönthet róla hasraütéses alapon, ez a módszer azonban gyakran következetlenségekhez és tévedésekhez vezet, ami az élő játékban aztán rútul kibukik és megbosszulja magát. Nem ártott volna egy rövid értekező áttekintés sem az erődítmények funkcionális és strukturális változatosságáról; nyilvánvaló például, hogy egy földesúri székhely más célokat szolgál és más igényeknek felel meg, mint egy végvár, egy kikötőerőd vagy egy vadászlak. (A térképek között mind a négyre van példa, ezt azonban a kiadvány semmiféle formában nem jelzi.) Némely alaprajzokon ezenkívül korai olaszbástyákkal és egyértelműen lőszerraktárnak szánt építményekkel is találkoztam; nem egészen értem, mi keresnivalójuk ezeknek a tradicionális D&D-környezetben.

A bevezetőben egy sor táblázat fogad minket. Első két csoportjuk az erősség strukturális tartozékainak, illetve helyőrségének meghatározására szolgál. Ezek működőképesnek tűnnek, amennyiben nem random generátornak, hanem mesélői opciókészletnek tekintjük őket; más kérdés, hogy az így kapott infók a kutyát nem érdeklik, a die-hard csatajátékosokon kívül. (A véletlen alapú kockadobások egészen hőbörödött eredményeket adnak, kivált az alaprajzokkal összevetve.) A harmadik táblázatsor (Követők-Csatlósok-Szolgák-Családtagok) abszolúte átgondolatlanul lóg a levegőben: az erőd urának például háromszor annyi gyermeke lehet, mint ahány nemzetségtársa, ami nem csoda, hisz az 1-20 feleség mellett külön hárem szolgáltatásait is igénybe veheti. A második generáció virilitása viszont meredeken csökken, mivel az unokák száma hatban van maximálva. Ennél már csak a várurat és követőit karakterizáló táblázatok abszurdabbak, amelyekbe belezsúfolták a komplett Monster Manualt, és szöges ellentétben állnak az első két szekció szigorú realizmusával. Egyébként a megoszlások is teljesen nevetségesek: egy lovag például ugyanolyan eséllyel kap „követőnek” 2-20 harci kutyát, mint 1-4 rokmadarat. Általában véve a legcsekélyebb törekvés sem mutatkozik rá, hogy a táblázatokat valamilyen módon összehangolják a térképanyaggal.

A kiadvány praktikus játékértéke erősen tendál a zérushoz. Amennyiben a mesélő stílusa igényli az ilyen típusú játéksegédleteket, akkor inkább a Frontier Forts of Kelnore-t ajánlom figyelmébe: nagyságrendekkel alaposabb, koherensebb és rugalmasabb.

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (0/5)

Publikáló: kriles

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr132602454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judea · http://roleplay.blog.hu 2011.03.10. 18:45:39

Ezek a kiadványok témája a Bányák (Copiright: KéM) és Bullajogok témakörébe tartozik. Olyan dolgokat akarnak véletlenszerűvé tenni, amelyek kis gondolkodással kitalálhatók. Várakat meg bármely szakkönyveben találhatsz leírással együtt.
Másrészről az is érthető, ha minden a mesélő kezében van akkor túlzottan egysíkú lehet a történet és random dolgokból is ki lehet hozni érdekes történetet, csak komolyabban kell vele foglalkozni, mert inkoherens elemekből kell építeni egy összefüggő történetet.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2011.03.10. 23:51:40

A véletlenszerűség szerepe a mesélői (és játékosi) fantázia beindítása: hogy kerül egy reneszánsz óramű vagy egy futurisztikus fémdoboz egy ősemberek lakta barlangcsarnokba vagy egy japán stílusú teaház privát szobájába? Ahogy elGabor írta még az rpg.hu-n: "Egy szarvas az erdő közepén: fauna. Egy teve: sztori." :)