„Ó, a fájdalom…”

Deodata a család ibériai ágába tartozik, a fiatalon hősi halált halt Cristoforo Carcosa és Virtudes Borja egyetlen gyermeke. Közvetlen élő felmenőin (édesanyján, anyai nagyapján és apai nagyanyján) kívül a legközelebbi felnőtt hozzátartozói a Borja rokonság, továbbá Santiago Carcosa (apai nagybátyja) és Beatriz DiVega (anyai unokatestvére).

A kislányról már igen fiatal korában kiderült, hogy a Carcosák különleges adottsága igen furcsa formában jelentkezik nála: ellenállhatatlan erővel sugározza át másokra a saját érzelmeit. Neveltetése számos áldozatot követelt, és jóvátehetetlenül elidegenítette őt az édesanyjától, aki lelkiismeretesen eleget tett minden szülői kötelességének, ám ezért annyi szenvedéssel és érzelmi megrázkódtatással kellett fizetnie, hogy egy életre meggyűlölte a lányát. Deodatának két fattyú féltestvére van, akiket ismeretlen apa nemzett: bár az öröklésből törvénytelen születésük miatt ki vannak zárva, Virtudes asszony minden szeretetét számukra tartja fenn, és a nagy hatalmú Borja család védelmét és pártfogását élvezik.

A fő probléma Deodata képességével az, hogy teljesen önkéntelenül, ösztönszerűen működik, ráadásul ahogy cseperedett, úgy lett mind erősebb a hatásfoka. A kislány még rokonai segítségével sem találta meg a módját, hogy érdemben az ellenőrzése alá vonja; csupán annyit sikerült elérnie, hogy valamelyest befolyásolja az erősségét, de ezt is csak ideig-óráig. El lehet képzelni, mennyi bonyodalmat okozott ez gyermekkorában; ám az igazi kihívás csak ezután következett.

Deodata – Sandalfón neveltetés ide vagy oda – szenvedélyes érzelemvilágú leányzó volt. Mivel az édesanyja minden közeledésétől elzárkózott, rajongó szeretettel csüggött az apján, akinek elvesztése végzetes lelki törést idézett elő benne. A balhír hallatán mérhetetlen gyász és mélabú vett erőt rajta erőt, ami veleszületett képességével ötvöződve halálos veszedelemmé változott. Mert Deodata szomorúsága olyan mély, olyan fájdalmas, olyan lélekbe markoló, hogy akire átsugározza, az előbb búskomorrá válik, majd életunttá. Méghozzá a szó legszorosabb értelmében: az öngyilkosságnak igen változatos módjai vannak, és Deodata tartós közelsége végül mindenkit ebbe kerget.

A családtagok azóta csak ritkán és rövid időre érintkeznek a mélységes gyászban élő Deodatával, akinek külön kastélyt rendeztek be a félreeső hegyvidéken. Ha ez mindenképpen elkerülhetetlen, akkor a lehető leghathatósabb mágikus védművekkel óvják magukat. Deodata közvetlen udvartartását – Santiago minden rosszallása ellenére – kénytelenek voltak élőholtakból kiállítani, mivel rájuk nem hat a Szomorú Szűz halálos kisugárzása.


A Castello Dolorosa foglya

Mindhárom család számos praktikával próbálkozott már, hogy Deodatát kizökkentse tartós depressziójából, eddig azonban még egyikük sem járt sikerrel. Mindenesetre veszedelmes fegyvert látnak a lányban, melyet nem is haboznak bevetni, ha érdekeik úgy kívánják. Emellett Deodata sűrűn hullatott könnyei további különleges erőforrást jelentenek a Carcosák, a Sandalfónok és a Borják számára (a szolgák feladata összegyűjteni a kendőit, így jut belőle bőségesen mindegyik családnak). Szükségtelen itt ecsetelni, milyen hatása van ennek a lacrima Deodatae néven elhírhedett lélekölő méregnek.

A Castello Dolorosa magányában élő szerencsétlen teremtés persze szükségét érzi, hogy ne csupán végeláthatatlan zokogásban adja ki magából a temérdek fájdalmat és szomorúságot. Már igen korán figyelemre méltó művészi tehetségről tett tanúságot, s noha formális oktatásban alig részesült (a tutorok nem sokáig bírták mellette), az évek során autodidakta módon ígéretes költővé, festővé és komponistává képezte magát. Alkotásai azonban ugyanúgy a kastély rabjai maradnak, mint ő maga – ugyanis közvetítő csatornaként szolgálnak az általa kisugárzott érzelmeknek.

A Carcosa családból Santiago az egyetlen, aki rendszeresen meglátogatja unokahúgát. Semmivel sincs jobban felvértezve a kisugárzása ellen a többieknél, de egyrészt vérség szerint is ő áll a legközelebb hozzá, másrészt kedveli ezt a valaha oly vidám leányzót, és kötelességének érzi, hogy ne hagyja magára. Legalább ilyen gyakori vendég a kastélyban az öreg Roque Borja, Deodata anyai nagyapja, aki bár megérti, de szégyelli lánya méltatlan viselkedését; és ha egyéb elfoglaltságai lehetővé teszik, gyakran megfordul itt Beatriz DiVega is, aki őszintén sajnálja tragikus sorsú unokatestvérét. A Castello Dolorosa zord folyosói nemegyszer voltak tanúi feszült hangulatú találkozásoknak, amikor ők hárman merő véletlenségből összefutottak.

Megjegyzés: Deodata Carcosa alakjához a középkorban széles körben elterjedt Síró Madonna-koncepció radikális továbbgondolása szolgált ihletéssel.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr683023635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kriles 2011.06.29. 11:30:16

Szerencsére Beatriz DiVega, a mostanában ritkábban látogatja Deodatát, úgyhogy a kellemetlen találkozók el-elmaradnak, köszönhetően annak, hogy az én kedvenc grófom, Malbaraine, elvette feleségül Beatriz-t.

Itt jegyezném meg, hogy ha még egyszer megígérem valakinek, hogy az esküvői tanúja leszek... és az egyik házasulandó egy DiVega... Vágjatok jól kupán!

Neferkharta Carcosa 2011.06.29. 12:09:51

Úgy tűnik, testvérem, valaki már elég alaposan kupán vágott. Malbaraine gróf Talula DiVegát vette feleségül, és te az ő esküvőjükön voltál tanú. Beatriz DiVega az özvegyi gyászévét tölti, és úton van egy ibériai zárda felé. Miféle káprázatot szőttek elmédre a rosszakaróink? A hatás aggasztóan erősnek mutatkozik; be kell vallanom, még nekem is nehezemre esne elérni, különösen a te esetedben.

Neferkharta Carcosa

kriles 2011.06.29. 12:25:42

Tudtam, hogy valami nem jó. Ezt a két némbert mindig összekeverem.
Az a baj, hogy mindkettő férje a pénzügyminiszter, igaz az egyiknél volt, a másiknál meg éppen van.

Na látjátok, ennyire figyeltem az esküvőn is. De ugye mindkettő ott volt az esküvőn? Mármint Beatriz meg Talula.

Persze Talula ott volt, ő volt a menyasszony... azt hiszem. Beatriz meg a koszorúslány... Vagy az a nő fekete fátyolban volt ő?

Neferkharta Carcosa 2011.06.29. 12:39:32

Fogalmam sincs, testvérem: ÉN nem voltam ott. De ahogy a ti kopt szokásaitokat ismerem, a fekete fátylasra tippelek. Friss özvegyet felkérni nyoszolyólánynak elég baljós ómen lenne.

Neferkharta Carcosa

kriles 2011.06.29. 13:06:57

Akkor már biztos. Az ara volt Talula, a fekete ruhás Beatriz. De akkor ki volt a nyoszolyólány? Jaj, megvan!

A nyoszolyólány az, amelyikkel vigasztalódtam, azt hiszem... Ugye az nem DiVega volt?
Hellehild, te nem emlékszel? Te ugye ott voltál? Jézusom! Ugye nem te voltál a nyoszolólány?!

Most egy kicsit össze vagyok kavarodva, mert egész éjszaka Espe..., akarom mondani Vorvara állítólagos megszállását vizsgáltam, és nem aludtam ki magam. Pedig egy pihentető alvás sokat jelent.

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 13:12:22

William kuzin,

igazán nem akarom firtatni, hogy kit vizsgálgatsz, mert a magánügyed, de nem Vylvhára gondolsz véletlenül?
Csak, mert ha esetleg Vorvara volt mégis, akkor azonnal küldetem hozzád de Mayerne doktort. Arról nem is beszélve, ha ennyire összezavart a megszálló lénnyel való találkozás, az is meglehetősen aggasztó...

Neferkharta Carcosa 2011.06.29. 13:19:45

Mondom én: káprázatot szőttek az elméjére.

Emmanuel Carcosa 2011.06.29. 13:20:47

Igen, azt hiszem, Niccoló aggodalma teljesen jogos, ez már a második alkalom, hogy két szép hölgyet összetéveszt egymással kuzinunk, és nem emlékszik a két szép koszorúslányra sem, a szűzi Apollóniára, akit nem kellett vigasztalni, és a megszeppent Constanza de Pimentelre, a DiVégák unokatestvérére, aki Talula tejtestvére is...
Szerencsére a hölgy nem DiVega volt, bár nagyon szép volt a könnyáztatta keszkenő, amit kapott Tőle a kuzin...

kriles 2011.06.29. 13:22:04

Hát persze, hogy Vylhvára. Miért ki mondott is Vorvarát? Figyelj jobban Niccolo, mert úgy tűnik, csak feleslegesen jártatom itt a számat, és már a pácienssel se vagy tisztába.

Nos... Ööööö...

Milyen megszálló lényről beszélsz? Kit szált meg? Miről van szó? Nem tudlak követni!

Hellehild Carcosa 2011.06.29. 13:22:10

William: Ha velem próbáltál volna vigasztalódni, azóta már új fogsorod lenne. Amúgy tényleg nekiláttál gyámolítani egy DiVega hölgyet, de nem jutottál vele túl messzire. Szerencsére.

-HH

Emmanuel Carcosa 2011.06.29. 13:25:04

Még szerencse, hogy csak gáláns gesztus volt, ahogyan elkérte, nem pedig jegyváltási szándék húzódott meg a háttérben - bár tudjuk, hogy a normann rokonaink ezt kissé más procedúra szerint végzik, s nem jegyajándékot ragadnak el, hanem magát az arát... :)

Neferkharta Carcosa 2011.06.29. 13:26:28

William, te most pihenj le, jó? Niccolo: ide kevés lesz az orvos. Menj te magad, és valaki szóljon Belzadornak.

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 13:28:31

Értem William. Akkor te és én most szépen elfáradunk Eibon mesterhez, és tisztelettel megkérem a drága Belzadort, hogy ő is kísérjen el minket, ha tud. Olyan teremben találkozunk, ahol van tükör.

És kérlek ne ellenkez William, egyrészt rutin vizsgálatról van szó, másrészt a saját épséged érdekében kérlek meg, hogy gyere velem.

Hellehild Carcosa 2011.06.29. 13:33:11

Bassza meg, ha szabad ilyet mondanom...

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 13:39:31

@Hellehild Carcosa: Hát ebben a helyzetben eléggé találó.

Rigorel bátyám és Eibon mester,
lépnünk kell, mielőtt a helyzet tovább súlyosbodik. Nem tudom hol van Ví, de kérlek titeket kerítsük elő és helyezzük biztonságba. Williamet elkülönítve ugyanígy egy másik teremben.

Talán Belzador létsík zárványai lennének erre a legalkalmasabbak, ennek felmérését rá és Eibonra hagyom, tekintettel arra, hogy ez a "kór" lehet, hogy úgy terjed könnyebben.

Most azonnal kell cselekedni, amíg más nem kerül a hatása alá.

kriles 2011.06.29. 13:46:02

Persze, persze... Menjünk csak!

Állj! Na de a vizsgálat! Még nem fejeztem be, és azt hiszem roppant érdekes dolgokat sikerült kideríteni. Habár... nem igazán emlékszem mi is volt az.

Állj! Csináltam jegyzeteket! Ott kell lennie valahol a Leonor néném klavikordja környékén. Azt hiszem...

Belzador Carcosa 2011.06.29. 13:49:12

Intézkedem, Niccolo, de ne keltsünk pánikot! Ví hónapokig lakott a kastélyban anékül, hogy bárkit "megfertőzött" volna. Williamen közvetlenül azután ütköztek ki a tünetek, hogy megvizsgálta. Ez szerintem arra utal, hogy akármi is a vizsgált rendellenesség, csak közvetlen szellemkontaktus révén terjed. Javaslom, hogy várjuk meg Eibon rokont, és közösen vegyük vizsgálat alá az érintetteket; az ilyesféle veszedelem ellen mi hárman vagyunk a legjobban felvértezve, és közben egymást is szemmel tarthatjuk, nem mutatkoznak-e rajtunk gyanús jelek.

A vér örök:
Belzador Carcosa

Hellehild Carcosa 2011.06.29. 13:52:35

@William Carcosa: Vizsgáld meg itt ezt a kupa jégbe hűtött bort, William - hűsít, frissít, nagyon finom, jót tesz... Csak egy kortyot! Nnna... úgy van...

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 13:56:22

@Belzador Carcosa:
Köszönöm Belzador, és a felvetésed teljesen helytálló, pánikra tényleg nincs szükség. Azt a lehetőséget szeretném csupán kizárni, hogy a "probléma forrása" úgy teremtsen valakivel szellemi kontaktust, hogy nem az nyitott felé. William szemlátomást maga kezdeményezte a dolgot, de ezt a rizikót kellene először kizárni.
Ha valóban nem tud magától terjedni, akkor lesz időnk alapos diagnózist felállítani, hogy mi is ez.

A vér örök,
Niccoló

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 14:05:34

Mégvalami: ha nem tévedek, akkor az, aki teljes immunitással bír ez elle, az Rufio kuzinunk. Ó felügyelhetné még esetleg a mi állapotunkat.

@Hellehild Carcosa: Neked is köszönöm Hellehild a gyors segítséget, még szerencse, hogy a közelben voltál.

Hellehild Carcosa 2011.06.29. 14:10:24

Semmiség: William csalt ide az óbégatásával, hogy én voltam-e az a nyavalyás nyoszolyólány...

-HH

Neferkharta Carcosa 2011.06.29. 14:11:36

Rufióval nemrég váltottam üzenetet palatáblán. Azt írta, úton van Paradys felé.

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 15:00:40

@Neferkharta Carcosa: Köszönöm az információt. Ebben az esetben egyértelműen felesleges őt visszarángatni, hogy strázsát álljon fölöttünk, megoldjuk mi hárman is.

Mivel William most egy ideig aludni fog, addig megkeresem a jegyzeteit, aztán meglátjuk a továbbiakat. Ha szerencsénk van kutya baja lesz amikor felébred, legfeljebb zavarosak lesznek az emlékei, mint egy igen alaposan átmulatott este után.

Rufio Carcosa 2011.06.29. 15:25:45

Bassza kutya ezt a palaizét! Azt hittem elhagytam amíg rá nem ültem a szekéren... de ennek köszönhetően letörlődtek az előző írományok. Most már csak egy segglenyomat van rajta... elnézést érte.

A betegségek elleni immunitásban elég jó vagyok, Vorvara húgom mellett nem éltem volna sokáig, ha nem tanultam volna meg szembeszállni a rontással. Na és megszálló lények sem tudnak befolyásolni. Jelen esetben ez szintén hasznos lehet. Számíthattok rám, már úgyis alig várom, hogy William kuzinommal személyesen is találkozhassak.

Láncra verem a lovak árnyékát, a gyeplőt pedig áthurkolom a kocsis lelkének véknyán és mindjárt sebesebben haladunk.

Rufio

Niccolo Carcosa 2011.06.29. 16:01:05

@Rufio Carcosa:
Drága Rufio kuzin,

azért vigyázz kérlek a tábládra, amíg nem tanulok meg újakat csinálni, addig limitált mennyiségünk van.
"Most már csak egy segglenyomat van rajta... elnézést érte." - csak szét ne küldd.

Egyébként hálás köszönet, hogy ezért visszafordulsz, én azért nem akartalak hazarángatni, mert tudom, hogy Paradysben is van elég dolgod.

Egy kérésem, ha lehet: a lassításra helyezz kicsit nagyobb hangsúlyt, mint a hajónk esetén. Nem szeretném, ha becsapódnál valahol a delizsánsszal, aztán csontodat törnéd, van így is elég izgalom a kastélyban.

A mielőbbi viszontlátás örömével:
Niccoló

Rufio Carcosa 2011.06.29. 17:07:44

@Niccolo Carcosa: Még szerencse Niccoló kuzin, hogy nem járok túl messze. A kocsimenet java halad tovább, a feladatukhoz nem elengedhetetlen a jelenlétem. Majd Emmanuel kísérete segédkezik szűkös poggyászom elrendezésében ha számíthatok ebben legkedvesebb outremeri rokonomra. Hamarost csatlakozom én is háza népéhez, hogy elrendezzük Jekatyerina hugocskám ügyét.

Paradysnál most sokkal fontosabb, hogy gyengélkedő véreim közelében tudhassam magam segítőkészen mint egy rendes családtagnak illik. Főleg William egészségéért aggódom... Ott leszünk az árnyékokban minden percben, a bársonydrapéria redői közé húzódva titkon, nehogy szükséget szenvedjen rút nyavalyája kínjai közt heverve.

Veled Niccoló pedig elmaradt beszédem lesz, hisz lassanként el kell vetnünk a magvakat ha aratni is akarunk majdan. Remélem meggyőzlek arról, hogy neked is Paradysba kell jönnöd. Majd mesélek... később.

Rufio

Vylhva Carcosa 2011.06.30. 15:21:53

Atyafasza! Hogy William, és én? Ráadásul, DiVegák, és én. Ti tisztára megbuggyantatok!

Különben, köszönöm kérdéseteket, jól vagyok! Nem beszélek félre, nem habzik a szám, nem vergődöm lázasan, és a többi; pedig csúnyán megnyúztak.

Emmanuel Carcosa 2011.07.01. 05:19:18

Bizalmasaim megerősítették: Vylhva húgunknak nem habzik a szája és nem vergődik lázasan. Jómagam némi habozás után azt is megállapíthatom, hogy félre sem beszél - verbális kultúrája sem utal furcsaságra, hisz az is ugyanolyan mint volt, mert előkelő származású és tiszteletre méltó úrhölgy, aki csak időnk rablásától tartózkodik, amikor első szavában a lényegre tör.

kriles 2011.07.29. 17:37:46

Hogy azt a ráncos valagú...

Elárulná valaki mi a franc történt? Ki hagyott engem majd egy hónapig aludni? Valaki biztos bedrogozott és altatózott, mert nem sok mindenre emlékszem.
Szétvertem valamit? Vagy esetleg megsértettem valaki? Mert azért elnézést kérek!

Ráadásul olyan hihetetlenül kretén és morbid álmom volt egy bársonyba és csipkébe öltözött muskétás patkányról, hogy azt el nem hiszitek.

Most pedig megyek és felfalom, amit a konyhában találok.

Belzador Carcosa 2011.07.29. 22:33:07

Nyugalom, William, nem történt semmi orvosolhatatlan! Valaki, illetve valami befészkelte magát Vylhva elméjébe, és onnan átszivárgott a tiédbe is, amikor megpróbáltad megvizsgálni. Ami pedig a muskétás patkányt illeti, hát izé... tudod, az igazat megvallva kicsit több volt, mint álom... a hold sötét oldalán, ahova Niccolo elutazott a többiekkel, mielőtt Eibon megölte volna... de ne aggódj, már sokkal jobban van!

Benjamin Carcosa 2011.07.29. 22:58:40

Lakjál be derekasan, drága fiam, attól elmúlik a kábaság és nem látsz többet kosztümös egereket! Az ilyesmi a hiányos táplálkozástól van.

Te is haraphatnál valamit, Belzador, rajtad szintén kezdenek kiütközni a tünetek.

A legjobbakat kívánja:
a ti Ben bácsitok

Niccolo Carcosa 2011.07.30. 04:46:14

Örülök, hogy újra közöttünk vagy William; mint azt Belzador is vázolta, ez egy igen érdekes történet, egy tea mellett szívesen megosztom veled a részleteket.
Viszont megragadom az alkalmat és jelezném a többi családtagnak is: a mostani testem nem tökéletes hasonmása az előzőnek, vannak rajta kisebb-nagyobb eltérések. Gondoltam szólok előre, mielőtt még úgy járok, mint a drága Belzador az üvegfújónkkal.
Egyébiránt pedig valóban jól vagyok, és végtelenül hálás vagyok Eibon mesternek, amiért megerősített abban, hogy a halandó váz törékeny alkalmatosság. Jó és erőskezű tanítóhoz méltóan továbblendített a holtponton és segített megtenni a következő lépést a fejlődés rögös útján.

Benjamin Carcosa 2011.07.30. 05:48:37

Derék legény vagy, Niccolo, igazi levantei! Tudod: ebcsont beforr...

Ben bácsi

Benjamin Carcosa 2011.07.30. 05:52:22

Jut eszembe, Eibon: régen vacsoráztunk már együtt. Tudom, hogy te megveted a hús hívságait, de egyszer igazán kedvére tehetnél öreg bácsikádnak! Annyi minden mesélnivalóm van, sok szófia történet, amiből te biztosan ki tudod majd szemezgetni a megfontolandó bölcsességeket...

Benjamin Carcosa

kriles 2011.07.30. 19:59:54

Üdvözletem Rokonok!

Hát nem tudom mi kerestetek ti a Holdon, de nem is biztos hogy akarom tudni.
Ám azt hiszem tegnap egy kicsit túlzabáltam magam, és a gyomorrontás miatt megint fura álmom volt ezzel a muskétás patkánnyal.
Most éppen együtt boroztunk és beszélgettünk egy paradysi villa teraszán.
Mit gondoltok, ez normális?

William

Belzador Carcosa 2011.07.30. 20:10:49

Légy erős, William! Én a Prisius lány testében most kísértem el Vylhvát Paradysbe. Tegnap este - megszámoltam - HUSZONHAT patkánnyal folytattunk eszmecserét egy villa teraszán. Egyesek egyetemi talárt, mások estélyi ruhát, megint mások katonai uniformist viseltek. Volt közöttük egy, aki hóhércsuklyát húzott, pici pallossal jelent meg, és az Igazság Ligájának tagságára aspirált...

Egyre kevésbé vagyok meggyőződve róla, hogy Ví kuzin jó vásárt csinált a holdutazáson.

A vér örök:
Belzador Carcosa