Megjegyzés: A fantasztikus irodalommal foglalkozó rovatunkban ezúttal egy igazi csemegét nyújtunk át az olvasónak: Clark Ashton Smith méltatását írói pályatársáról, Montague Rhodes Jamesről, amely a Planets and Dimensions (Bolygók és dimenziók) című esszékötetben jelent meg 1973-ban, The Weird Works of M. R. James címmel.

Montague Rhodes James

Clark Ashton Smith
M. R. JAMES HÁTBORZONGATÓ VILÁGA

Montague Rhodes James, az Eton College alumnusának négy novellagyűjteményét a Longmans, Green & Co. égisze alatt most egy kötetben adják ki újra. A természetfölöttit és egyéb furcsaságokat kedvelőknek igencsak ajánlott, mondhatni kötelező darab, főleg ha még ismeretlen számukra a szerző munkássága.

James talán a legeredetibb a kortárs szerzők közül; nemcsak nagyszerű írásaival, hanem elméleti munkásságával is hozzájárult a műfaj gazdagodásához. Műveit ritkán látható zsenialitással és találékonysággal írja, gyakran messze felülemelkedve a mindennapi elméken, és írásának részletessége örök tananyagként is megállná a helyét. Hangulata teljesen egyedi, markánsan különbözik Bierce ördögi komorságától vagy Machen fokozatosan felépített, klasszicista rémképeitől. Jamesnél nyoma sincs a lázas, mégis logikus hallucinációknak, félelmetes-egzotikus szépségnek, ami Poe műveire annyira jellemző; nem követi Walter de la Mare költői hasonlatainak és aprólékos karakterábrázolásának nyomdokát sem. Blackwood mélyreható, elemző lelkisége éppúgy hiányzik belőle, mint Lovecraft démoni ősvilága vagy föld alatti szörnyetegei.

James novelláinak stílusa tömör és hétköznapi; a próza ritmusa lendületes, egyszerű és szabatos; célratörő fogalmazása éles ellentétben áll a költőként is publikálók homályos, visszhangos, lélekcsábító kádenciájával. Általában többé-kevésbé otthonos a helyszín, a háttérben gyakran jelennek meg a folklór és a távoli múlt alakjai – és legtöbbször ebből a homályos, archaikus mélységből, mint egyfajta barlangból, bukkan elő a jelenkor napfényébe a mű központi rettenete. A különböző véletlenek és dolgok ravasz csoportosításával a gyanútlan olvasót ijesztő következtetésekre vezeti, vagy az önmagukban ártalmatlan események láncolata során jut el hirtelen valamely félelmetes kísértethez vagy éji rémhez.

A modern élet, a humor, a személyiség aprólékosan ábrázolt részletei, a táj- és történelmi leírások ellenpontozzák, kiemelik a természetfeletti, abnormális elemeket – de sosem nyomják el azokat aránytalanul. Mindig megtalálható a természetfölötti veszély nyoma, amelyet sem a tudományos, sem a vallásos magyarázat nem tud letagadni. Időnként a mű csúcspontján ténylegesen feltűnik, központi szerepben, míg máskor a szerző csak félig-meddig mutatja be – amivel talán még hatásosabbá és ijesztőbbé teszi. A természetellenes, de létező valóság minden esetben jelen van és elfogadott.

James éjlakói és fantomjai gyakran olyan élénken, életszerűen vannak megjelenítve, hogy szinte valós fizikai sokkhatással jár a színrelépésük. Az író már-már orvosi precizitással játszik minden érzékszerven, hogy a lehető leghatásosabban rátapintson a rémületet keltő magra.

Christopher Lee a BBC egyik James-adaptációjában

Egyes felhasznált képek és hasonlatok minden bizonnyal a legnagyobb fokú zsenialitás őrült kútfőjéből pattantak ki. Például a megnevezhetetlen lény a The Uncommon Prayer-Book (Nem mindennapos imák könyve) című novellában egy „öreg, koszos, fehér flanellbálára” hasonlít, valami arcféleséggel a felső végén, és amikor rázuhan egy férfi vállára, nyúlra támadó menyétként takarja el annak arcát. Vagy ott van a Mr. Humphreys and His Inheritance (Mr. Humphreys öröksége), az egyik legtitokzatosabb és rejtett utalásokkal teli műve; ebben szerepel valami, aminek „égett emberi arca” és „fekete karjai” vannak, és egy kerti labirintusból kúszik elő megmagyarázhatatlanul, „a rothadt almából elővonagló darázs förtelmes módján”. A The Tractate Middoth (A Middoth traktátum) olvasója a saját, eléggé bizarr instrukciói szerint találkozhat egy föld alatti szoba asztalánál ülő férfi pókhálós szemű kísértetével. Ugyan ki nem osztozna a The Diary of Mr. Poynter (Mr. Poynter naplója) olvastán Denton viszolygásában, amikor székéből kinyúlva nem egy kutya szőrét simítja meg, hanem valami más, csúszómászó lény Ábsálom-szerű hullámos fürtjeit? Vagy ki tudná lerázni Dennistoun rémületét a Canon Alberic’s Scrap-Book (Alberic kanonok metszetkönyve) során, amikor egy démon keze bukkan fel az asztal alól, egyszerre keltve egy tolltörlő, egy patkány és egy hatalmas pók benyomását?

Az elbeszélések olvasása és újraolvasása közben felfigyelhetünk közös elemekre, helyszínekre. A szereplőknek gyakran egyházi vagy egyetemi háttere van, és a legjobb történetek közül nem egy játszódik egyházi székhelyeken. Számos természetfeletti lénynél visszatérő elem a visszataszító szőrösség. A jelenés gyakran kapcsolódik valamely tárgyhoz (vagy éppen a tárgy idézi meg), mint például a bronzsíp a templomos rendházból, amely az Oh, Whistle and I'll Come to You, My Lad (Csak fújd meg sípod, s én tüstént jövök, fiam) fontos motívuma, vagy a már említett Canon Alberic's Scrap-Bookban szereplő régi metszet, amely Salamon királyt és az éji démont ábrázolja. Ide sorolható az ősi sírhalomból előkerülő angolszász ezüstkorona az A Warning to the Curiousban (Intés a kíváncsiaknak), és persze a furcsa, „aprólékos rajzolatú” függönymintázat a szintén említett The Diary of Mr. Poynter lapjain.

Számos novella utal a múltbeli sátánistákra és varázslókra, akiknek rosszindulatú szelleme a modern időkben is kísért, és legalább egy történetben, a Casting the Runesban (A rúnák idézése) a boszorkánymester élő szereplő. Más elbeszélésekben a régi bűnök tűnékeny, félig-meddig elfeledett kísértetei ismerős medencékből vagy bokrok közül sikoltják ki fájdalmukat. James pandemóniumának szereposztása korántsem egyhangú – részét képezi a katedrális sírboltjában lakozó szatír; a gyilkos érintésére megelevenedő macskaszobor; egy árnyas kút mélyén tanyázó, penészes szagú valami, ami hirtelen elkapja a kincskereső nyakát; egy köpenyes, csuklyás alak, kezek helyett csápokkal; egy sovány teremtmény félelmetes karmokkal, melynek szája „vadállathoz hasonlatos”; a bűnt és tragédiát újrajátszó bábok; kutyához hasonlatos, mégis másfilyen lények; ember nagyságú bögöly, amellyel egy homályos, rovarokkal teli szobában találkoznak az olvasók; és még egy erejét vesztett, ősrégi lény is, ami saját megfogható matéria híján gyűrött ágyneműből készít magának testet.

M. R. James különös zsenije és legnagyobb erőssége, hogy a fenti példákhoz hasonló furcsa, rosszindulatú, természetfölötti jelenségeket meggyőzően írja le. Magabiztosan kijelenthetem, hogy kevés hozzá fogható alkotója van ezen írói nekromanciának – és talán senki sem múlja őt felül.

(Boza Gergely fordítása)

M. R. James hátborzongató világa

Megjegyzés: M. R. James első magyar nyelvű novelláskötete nemrégiben jelent meg a DeltaVision kiadó MesterMűvek sorozatában. Az érdeklődők itt találnak róla olvasói értékelést, és emitt rendelhetik meg, ha megnyerte a tetszésüket.

A mi pontjaink: (4/5)
A ti pontjaitok: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr673111186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.