Szerepjáték régészet XI.

2011.08.20. 19:00

Megjegyzés: A szerepjáték immár több mint három évtizedes múltra tekinthet vissza; ennyi idő bőven elegendő hozzá, hogy a kezdetek az átlag játékos számára homályba vesszenek. A Carcosa-kampány mesélőjét mindig is foglalkoztatta a hobbi korai története, és kiterjedt levelezést folytatott róla néhány hozzá hasonlóan bogaras egyénnel. Ennek többek között egy sor ismertető lett az eredménye, különféle régi és elfeledett RPG-kiadványokról, amelyek manapság már a szerepjáték-régészet témakörébe tartoznának… ha lenne ilyen tudományág, persze.

The Book of Ruins
by Michael Mayeau
Judges Guild, 1981.

A kiadvány tíz minilabirintust tartalmaz, amelyeket hosszas előkészítés nélkül, ad hoc alapon lehet a játékba iktatni, akár független intermezzók soraként, akár laza szövésű epizódfüzérként. Ezt a rugalmasan variálható megközelítést kezdettől fogva sokkal jobban kedveltem, mint a szűkre fókuszált, arányaikban idomtalan kampánylabirintusokat. Később az (A)D&D-ben ez a vonal a Book of Lairs-szériában folytatódott, sajnos meglehetősen egyenetlen nívón; a Bestiary of Dragons and Giants, félrevezető címe dacára, sokkal igényesebb reprezentánsa volt. Érdekes, hogy a TSR sokáig referenciaanyagként publikálta az ilyen kiadványokat, a szörnykatalógusok és egyéb mesélői segédletek között, mintha nem tekintették volna őket egyenrangúaknak a „normál” kalandokkal. Az ostoba tendenciának a Lords of Darkness megjelenésével szerencsére vége szakadt.

Nagy várakozással ültem tehát neki a Book of Ruinsnak, ám súlyos csalódás várt rám. A bevezetőben megadott minősítés pontosan fedi a valóságot: ezek a „kalandok” tényleg minilabirintusok, a szó legszorosabb értelmében. Adott egy limitált helyszín, ahová a parti behatol, mindenkit kardélre hány, majd összeszedi a kincseket. Árnyaltabb interakcióra, drámai konfliktusokra, tagolt cselekményre és hangulatjátékra semmi lehetőség: maradunk a taktikai szimuláció és a Gygax-gagyi szintjén. Az egyetlen epizód, ami valamelyes narratív háttérrel rendelkezik, a Temple of Tarsham; ez viszont hangsúlyos antipátiámat váltotta ki, mert nagyon utálom azokat a szituációkat, ahol a partinak földre szállt istenségekkel kell tárgyalnia és verekednie. Innen nyílegyenes út vezet a legbornírtabb vérpistikézéshez.

Mr. Mayeau labirintusai totálisan ötlet- és szellemtelenek, igazából még közhelynek sem nevezhetők. Ilyesmiket bármely minimálisan kompetens mesélő naponta húszasával tud szösszenteni, ha nem sajnálja rá a fáradságot. Tényleg szükségünk van újracsócsált variációkra a „hobgoblinok + orkok”, „ogár + orkok”, „alacsony szintű gonosz varázsló + orkok” témakörében? A „hárpiák fészke” sem éppen formabontó felállás, hacsak azt nem tekintjünk eredeti vonásnak, hogy hat hárpiának egyetlen bűbáj alá vont rabszolgája sincsen, és a parti ellen semmi okosabb nem jut eszükbe az eszeveszett közelharcnál. (Gyalogosan, persze; a szárnyukat nyilván dísznek hordják.) A mélypont kétségkívül az Out Post [sic!] of Hell, amelynek szerepjátékos potenciálja nagyjából a Doom rémálom fokozatával vetekszik. Első szoba: vérpatkányok; második szoba: varázsogárok; harmadik szoba: szarvas ördögök; negyedik szoba: ifrit; ötödik szoba: agyszívók… Kész szerencse, hogy Mr. Mayeau hangsúlyozza: Baalzebul semmilyen körülmények között nem fog beavatkozni!

A legkevésbé silány produktum a Final Refuge of Allmark, ebben legalább komoly taktikai kihívást jelent a líccsel való összecsapás. Ezt azonban még véletlenül sem dicséretnek szántam: aki egy lícsben semmi mást nem lát, csak egy mágiával feltápolt harci gépezetet, az first-person-shootereket tervezzen, ne szerepjátékot. Már csupán azért is, mert ahhoz nincs szükség grammatikai alapismeretekre, és a boldogtalan olvasónak nem kell ismételten szembesülnie vele, hogyan töri kerékbe az angol nyelvet Mr. Mayeau.

Összegzés: kár volt a papírpocsékolásért.

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: kriles

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr612602669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judea · http://roleplay.blog.hu 2011.08.25. 03:07:30

Olyannak tűnik az áru, mintha 1 kiló vastagkolbászt 10*10 dekás csomagokban akarnák eladni. Ugyanaz, csak felszabdalva.
Legószerűen nem lehet összerakni a labirintusokat?

Belzador Carcosa 2011.08.25. 03:45:25

@Judea: Ahogy a kincstári példányt elnézem, nem. Majdnem mind más- és másfajta földrajzi és kulturális közegbe van beágyazva.