Az erdő végre csendes és békés...

Először is foglaljuk össze nagy vonalakban a khunti helyzetet! Miután Humungus megalapította új tartományát, kétfelől is provokatív határsértés érte: a Töviskirályság részéről álnok fondorlat útján, az alkonytündékéről nyíltan és agresszíven. A család mindkét irányban erélyes megtorlással élt: a felelős személyeket likvidálta, csatlósaikat kiirtotta, ám bölcs megfontolással visszafogta bosszúszomját, és nem engedte, hogy a konfliktus tovább szélesedjen – sőt, a béke szószólójaként lépett fel. A Carcosák tekintélye megszilárdult Khunt erdejében, csillaguk emelkedőben van.

A Töviskirályság trónjáért vetélkedő két fivér, Seranthur és Talildor félesztendős véres polgárháborút követően a Carcosák buzdítására ideiglenes fegyverszünetet kötött. Talildornak nagyon tetszik a család javaslata, hogy a népet kímélendő, személyes párviadal döntse el a testvérviszályt. Seranthur inkább a diplomáciai rendezés híve. Ami Volonturt, az évszázados intrikákon nevelkedett alkonykirályt illeti, a csendben visszahúzódik a háttérbe, és gúnyos mosollyal figyeli a fejleményeket. Az ő számára Humungus külön kategória bevezetését javasolta a családi tanácsban: „Vannak barátaink, vannak ellenségeink, és vannak olyanok, akiket nem basztatunk.”

Az új khunti Carcosa-tartomány körül tehát minden csendes, a tündérek összecsapásaik színhelyét áthelyezték a tárgyalóasztalhoz, a háttérben pedig folytatódik a velünkazúri borászat felszerelése. Illetve csak folytatódna… ha megérkezett volna a nagy szőlőprés, a bakok és a hordók. Fájdalom azonban, erre hiába vár a család.

Az előre kifizetett felszerelést Vonik egyik kapcsolatának, egy Fergam nevű kereskedőnek kellett volna leszállítania. Ő azonban üres kézzel állított be a megbízójához. Beszámolója szerint mindent elloptak tőle Velünkazúrtól egynapi járóföldre, egy Aubesmil nevű faluban. A sok málha miatt kint a határban telepedtek le, egy esős éjjelen; mikor reggel felkeltek, nemcsak az árunak veszett nyoma szekerestül, hanem az egyik éjszakai strázsának és az ő bugyellárisának is. Azonnal panaszt tett a helyi konstáblernél – a földesúr képviselőjénél –, akit nem igazán hatott meg a története; továbbá kínvallatásnak vetette alá a másik éjszakai strázsát, akire jóízűen hortyogva találtak rá a tábortűz mellett. Az őrszem nem vallott, jóllehet nyilvánvalóan cinkosa volt a tolvajoknak, ezért Fergam felakasztatta. Aztán szaladt Vonikhoz magyarázkodni, meg pénzt kérni tőle a vesztesége kiegyenlítésére.

...de a szállítmánynak hűlt helye

Vonik (Aki Nem Alkuszik) mindenekelőtt őt fogatta le, aztán egy futárral meghozatta a felakasztott strázsa fejét. Ennekutána haladéktalanul értesítette a Carcosákat, elvégre ez a váratlan havária családot érinti a legkényelmetlenebbül.

Fergamot a Fekete Özvegy fogta vallatóra, William pedig diszkrét üzenetet küldött Aubesmil hűbérurához, Dimetrios Aubes báróhoz, finoman jelezve neki a problémát. Dimetrios báró – aki fényűző vidéki kastélyában lakik, jó messze ettől az Isten háta mögötti birtokától – azonnal intézkedésre utasította a konstáblerét, továbbá az eset kivizsgálására Aubesmilbe küldte szép remények elé néző unokaöccsét, Lysandert. Nemsokára azonban ő volt kénytelen puhatolózó üzenetet küldeni a Carcosa családnak.

A konstáblert nyomozás közben megette egy medve az erdőben, maradékait saroglyán szedték össze a tisztes temetésre. Lysander Aubes szőrén-szálán eltűnt, ám a báró kisvártatva kapott egy tapintatos felszólító levelet, miszerint ha viszont akarja látni, legyen szíves tízezer dukátot fizetni a Carcosáknak. A feladó nyomatékul mellékelt egy levágott fület is.

Aubes bárónak nem a Carcosák küldték a levelet: senki sem tud róla az egész rokonságban. A bárót kissé irritálja a kellemetlen ügy; udvariasan a család segítségét kéri a felgöngyölítéséhez, egyúttal azonban azt is megjegyzi, hogy ő nem az a fajta, aki bedőlne az olcsó zsarolásoknak és provokációknak. Mivel Aubesmilben pillanatnyilag az egyetlen képviselője a földesúri molnár, új konstáblert küldött a faluba, állítása szerint egy igen éles szemű és tehetséges személyt. Az illető megpróbálja előkeríteni az elveszett rakományt és Lysandert; de ha ne adj’ Isten neki is valami baja esne, az nagyon rossz fényt vetne a Carcosákra Raoul király udvarában.

Aubes báró dúsgazdag és befolyásos arisztokrata, az ország zászlósurai közé tartozik. Ősei az iszlám hódítás előtt örökletes sztratégoszi rangot viseltek a pelágiai császárok udvarában, akikkel vér szerint is rokonságban álltak. Ennyi talán elég is lesz felütésnek…

 

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

Publikáló: kriles

Szólj hozzá!

Címkék: kaland

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr183302130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.