Aubesmil

Rövid történetünk két rejtélyes eltűnéssel vette kezdetét. Családunk, hogy kiaknázza a khunti gyilokliánban rejlő lehetőségeket, az alapanyag és szakértelem után a megfelelő borászati technológiáról gondoskodott. Pontosabban szólva Vonikot bíztuk meg vele, hogy szerezze a be számunkra a szükséges mennyiségű hordót, prést, puttonyt és ki tudja még, mit. (Nem én képviselem azt a bizonyos szakértelmet, úgyhogy ne várjatok tőlem értelmes felsorolást.) Vonik tovább passzolta a feladatot egy Fergam nevű kereskedőnek, aki annak rendje-módja szerint be is vásárolt mindent, de az már sajnos meghaladta a képességeit, hogy el is juttassa Velünkazúrba. A szállítmány Aubesmil határában, az utolsó éjszakai pihenő során szőrén-szálán eltűnt. Sőt, nemcsak az árunak veszett nyoma, hanem az igásállatoknak és a társzekereknek is, az egyik őrszemről nem is beszélve. A másikat, akire békésen szunyókálva találtak rá, a kereskedő elrettentésül felköttette.

Fergam nyomban bejelentette az esetet a helyi konstáblernek, akit erre rövidesen széttépett egy medve. A földesúr, Dimetrios Aubes báró a helyszínre küldte az unokaöccsét, hogy járjon utána a rejtélyes eseményeknek, ő azonban szintén eltűnt; mi több, valaki a mi nevünkben váltságdíjat követelt érte a bárótól, igényeit egy levágott fül csatolásával nyomatékosítva. A báró újabb konstáblert menesztett Aubesmilbe, állítása szerint az egyik legjobb emberét, és bár nem ült fel a rászedésnek, tudtunkra adta, hogy nem veszi jó néven a dolgot. Lépnünk kellett tehát, és nem csupán az elvesztett szállítmányunk miatt.

A jogos tulajdonunkat felelőtlenül elprédáló kereskedőt Vonik készséggel kiszolgáltatta nekünk. A kihallgatásáról normann kuzinjaink gondoskodtak, személy szerint a Fekete Özvegy és William, a Manipulátor. (Szegény nyavalyás, komolyan megsajnáltam, amikor megláttam a pókmarásokkal borított testét.) Jómagam a felakasztott őrrel alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, így sikerült kiderítenem, hogy a szállítmány eltűnésének éjszakáján a vele együtt posztoló társa kínálta meg egy bögre forró teával, amelyben kétségkívül altató volt.

A kereskedő, illetve a szállítmányt kísérő többi fegyveres vallomását összevetve (utóbbiaknak tüstént megeredt a nyelve, amikor William baráti borozásra invitálta Fergamot, majd félóra múlva megmutatta nekik, mit művelt vele Evoryn) arra a következtetésre jutottunk, hogy valamiféle tündemágiával bűvölték el őket, és elég hamar eljutottunk Galandig, mint feltételezhető szarkavaróig, akit én a továbbiakban engedelmetekkel csak kis köcsögként fogok emlegetni.

A szükséges előkészületek megtétele után útra kelt Aubesmil felé a Carcosa különítmény: William, Aldimar, Humungus, valamint jómagam. Az előőrs feladatát magától értetődően Aldimar vállalta.

Elsődleges célunk az volt, hogy felvegyük a kapcsolatot a báró által kinevezett új konstáblerrel, és közösen kinyomozzuk az eltűnések részleteit, illetve előkerítsük azt a Lysander nevű ficsúrt, és lehetőség szerint az ellopott árut is. (Bár én leginkább csak a kis köcsög nyakát akartam megszorongatni.)

A konstáblerrel és az embereivel a falu szélén, a földesúri malom mellett találkoztunk. Guilevarnak hívták: egy baltával faragott arcú, karakán, de igen okos asszonyság volt, akivel William pontról pontra áttárgyalta az eseményeket, hitelesen alakítva a viharvert katonatisztet, míg én szakértően bólogottam hozzá. Aldimar és Humungus a környéken őgyelgett, majd ez az őgyelgés a malom feltűnésmentes megközelítésévé alakult át (az egyikük kiszúrta, hogy odabentről figyelnek minket). Mi Williammal folytattuk a beszélgetést a konstábler asszonnyal, várva a fejleményeket. Egyértelművé vált, hogy van egy olyan személy a faluban, akinek a tevőleges részvétele nélkül a szállítmányt semmiképpen nem lehetett eltüntetni: a molnár, egy igen tekintélyes figura, aki rendes körülmények között hivatalánál fogva a földesurat is képviselte.


A mániákus molnár

Ekkor váratlanul csatazaj hallatszott a malomból, mire a konstábler és katonái fegyvert rántva odaszaladtak, William pedig eltűnt a szemem elől, de biztosra veszem, hogy ő sem tétlenkedett. Jómagam várakozó álláspontra helyezkedtem, hiszen Aldimar és Humungus tudtak vigyázni a bőrükre, és a báró emberei sem tűntek anyámasszony katonáinak. Emellett számítani lehetett arra is, hogy ha a malombéli összecsapás mögött feltételezésünknek megfelelően a kis köcsög (izé, Galand) áll, akkor ő valahol kint fog meglapulni, hogy kihasználhassa a szárnyait. Feltételezésem elég hamar be is bizonyosodott, amikor lövöldözni kezdett ránk, mert bár ő láthatatlan volt, a kis stöpszli nyílvesszői nem. Ezekből meg tudtam állapítani, hogy közvetlenül a malom felett repked. Előbb egy-két vaktában odavágott varázslattal próbálkoztam, nem túl nagy sikerrel, így kénytelen voltam módosítani a taktikámon. Szaporán megmásztam a malom két emeletét, útközben magamgoz véve két zsák jófajta lisztet, majd óvatosan kibújtam a tetőre. A kis köcsög annyira belemerült a lövöldözésbe, hogy nem figyelt föl a közeledtemre, így igen nagy meglepetésként érte, amikor megpörgettem a fejem fölött a két felhasított liszteszsákot, és elárasztottam a tartalmukkal a tetőt. Akkora adagot kapott a pofájába, hogy még az íját is elejtette, ezután pedig már nem volt menekvés számára. Markomba kaparintottam, és csak szorongattam, szorongattam, ő meg csak visított, visított, visított…

Mindeközben a malomban folyó csatározások kicsaptak a partszegélyre is. A tetőről én csupán annyit láttam, hogy a többiek valami jól megtermett, két csülkön járó disznóféleséggel hadakoznak, amit végül William terített le két (!) robbanógolyóval. Utólagos elmondásuk szerint ez volt a molnár, akit Galand holmi fura tündekórsággal fertőzött meg, amitől elsorvadt az agya és afféle alakváltó vérdisznó vált belőle (brrr!). Emellett még pár piaci bandita is lapult a malomban, akiket a fiúk különösebb erőfeszítés nélkül ártalmatlanná tettek: egyikük úgy megrémült Aldimartól, hogy ijedtébben kiugrott az ablakon, egyenest a vízimalom lapátkerekére. Mit ne mondjak, nem bizonyult jó ötletnek.

Lysander Aubes szintén előkerült, Humungus találta meg, a malomépület alá volt odakötözve, a fél fülén kívül semmije sem hiányzott. Az ellopott szállítmány sajnos kámforrá vált, a kis köcsög nyilván eltökítette valami tündesíkra, de ez csak időleges fennakadást jelent: a család vásárol majd újat, a veszteségeinket meg behajtjuk ezen az ostoba Fergamon. Minden jó, ha a vége jó; részemről külön örültem neki, hogy miután lelepleztük a tetteseket, egy füst alatt a büntetésüket is megoldottuk, nem kellett vacakolni bonyodalmas ítélőszéki procedúrákkal.

Megjegyzés: A történet alapozásául Skip Williams The Beasts of Aubesmil című d20-as kalandja szolgált, amely 2006-ban jelent meg a Dungeon magazin 131. számában.

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (4/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr403332012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.10.28. 15:12:37

OFF:
Végre megvan a medvedisznóember!
puyol5.blog.hu/2008/03/10/hogzilla
ON:
Kitömve milyen jól mutatna a Carcosák családi kastélyában.

Niccolo Carcosa 2011.10.30. 23:51:36

@Piere de La Croix: Ezekkel a choriantrópokkal később is meggyűlt néhány családtagnak a baja, de erről talán Aldimar tudna a legtöbbet mesélni.

Captain XXX 2011.11.11. 12:46:59

mesébe illő végkifejlet: a Santiago megtanult repülni vagy/és elcsórta a láthatatlanság varázslatot?
I. 1. a malomban keményen megy a gyilok (még a partszegélyre is kicsap a csatározás), de Santiago szaporán megmássza a malom két emeletét (???)
I. 2. szaporán megmássza a malom két emeletét KÉT ZSÁK lisztel, brrr! hány kiló egy liszttel teli zsák? (apropó ne jöjjön azzal senki, hogy nem volt tele meg hogy minizsákok voltak, meg hogy a tetőn tárolják a lisztet :D xD)
II. 1. variáció a témára: megpörgette a feje fölött a két liszteszsákot (nagyon kajak :D)
II. 2. markába kaparintotta a kis köcsögöt: HOGY??? belerepült egyenesen a markába? nem vette észre (tutira süket és vak) hogy valaki a tetőre kibújva, kimászva pörget két liszteszsákot? :/ aztán a pofájába kapja a lisztet és pislog mint a vakegér a nullás lisztben, de nem menekül hanyatt-homlok inkább belerepül a Santiago markába. pff! vagy Santiago dr. Reed Richards inkognitóban? xD

Niccolo Carcosa 2011.11.13. 17:57:52

@Captain XXX: OFF

Nem vettem részt ebben a játékban, szóval csak utólagos elbeszélések / józan paraszti ész
alapján tudok válaszolni pár dologra.

A malommászásról: amikor én azt mondom valakinek, hogy x emeletet kellett megmásznom, az ritkán jelenti azt, hogy a ház falán kapaszkodtam fel. Gyanítom Santiago is a malom lépcsőit használta, az épületen belül.

Két zsák liszt: Santiago erős. Nagyon. Jómagam a saját szememmel láttam, amikor egy kőműves a vállára kanyarított egy-egy zsák kb. 60 kilós cementet, ennek alapján azt hiszem
ezt Santiago is meg tudja csinálni a liszteszsákkal.

A tetőre kimászásról nem tudok nyilatkozni, ellenben Galand elkapásához: attól függetlenül,
hogy a tündérek általában hajlamosak a világról teljesen elfeledkezve csinálni valamit, ha kedvüket lelik benne (pl.: önfeledten nyílvesszőket szórni az ellenfeleire, láthatatlansága
biztos védelmének tudatában), Santiagonak nagyon széles repertoár áll a rendelkezésére, amivel meg tud nyomorítani/el tud gyengíteni, stb. valakit; de én úgy vettem ki, hogy itt a
liszttől megvakult, meglepett tündért szimplán elkapta, mint ahogyan te is tudnád a levegyszerezett legyet.

Belzador Carcosa 2011.11.13. 18:06:12

OFF

@Captain XXX: Santiago _belülről_ mászta meg a malmot, és a csapóajtón keresztül jutott ki a tetejére. Közben Aldimar, Humungus meg a konstábler asszony katonái verekedtek körülötte a molnár bandájával, de ő ezzel nem foglalkozott. Galand odafentről a molnárral harcoló Williamre lövöldözött, nem figyelt eléggé a háta mögé. Ami a két zsák lisztet illeti, annak a felcipelése és a megpörgetése Santiagónak nem probléma: messze ő a legerősebb karakter az egész családban. (Jelenleg, ha jól emlékszem, 20-as Erővel nyomul.) Na most Galand összevissza volt vagy harminc centi. Lendületből kapott a hátába (a szárnyai közé) vagy másfél kiló lisztet; ettől egyensúlyát vesztette és lepottyant a tetőre. Santiago meglátta a nagy liszthullásban, odaugrott hozzá és nyakon ragadta - innentől pedig lefutott meccs volt a dolog.

Tükörálarc

Belzador Carcosa 2011.11.13. 18:08:45

még mindig OFF:

Én ugyan szintén nem játszottam ebben a kalandban, de többé-kevésbé végig jelen voltam közben; én főztem és tálaltam a nagy harcosoknak a vacsorát. :)

Tükörálarc

Ibramel Carcosa 2011.11.13. 18:26:26

Igen, Santiago nagyjából az élő cáfolata a régi beidegződésnek, hogy a varázslók mind kákabélű kis ványadt nyápicok. A fizikai képességeit maxolta ki, képzettségekben meg a pusztakezes harcra (birkózásra) gyúrt. Majdnem minden mágiája ezt szupportálja: tele van érintés alapú nekromanta varázslatokkal. Ha egyszer ráteszi valakire a kezét, az illetőnek tényleg annyi.

Ibramel Carcosa 2011.11.13. 18:27:26

Elnézést, természetesen az előbbi hozzászólásom OFF-ban ment ki. (Meg ez a mostani is.)

Captain XXX 2011.11.18. 12:33:38

a Santiago nagyon erős, OK, simán felkapja a liszteszsákokat és megmássza az összes emeletet mint egy kőműves a cementes zsákokkal, de hogy csatázik vagy surran át a zsákokkal a vállain a csatározásban? még mindég nyitva van a I.1. kérdésem. (és el tudom képzelni mennyire lehet tágas egy malom meg a lépcsőfeljárója xD) a Santiago nem foglalkozott a molnár bandájával OK, de ez nem jelenti azt hogy fordítva is igaz! ...te figyejjé mán Jozef! ez az ipse itt jön fel mellettünk zsákokkal a vállain. leszúrjuk? úgyse tud védekezni. á hagyjuk Stefan hadd menjen fel a tetőre hátha ránk dobja azokat a zsákokat!" :D xD megint felmerül bennem a kérdés: láthatatlan volt a Santiago pl.?
OK nem láttam Santiago karstatját de a képen olyan csoffadt mint egy gyomorbajos és olyan öreg hogy nem nézném ki belőle hogy annyira kajak :D meg nem csak erős hanem mákos is, hogy a tetőre zuhant a kis mütyürke hogy egyből elkaphassa, eshetett volna máshová is vagy odébb száll a hátába kapott liszttel együtt

most már vágom miért az aubesmili REJTÉLY a kaland címe :D :D :D

Belzador Carcosa 2011.11.18. 13:37:54

@Captain XXX: "Santiago nem foglalkozott a molnár bandájával OK, de ez nem jelenti azt hogy fordítva is igaz! ...te figyejjé mán Jozef! ez az ipse itt jön fel mellettünk zsákokkal a vállain. leszúrjuk? úgyse tud védekezni. á hagyjuk Stefan hadd menjen fel a tetőre hátha ránk dobja azokat a zsákokat!" :D "

A molnár bandája nem kifejezetten volt egy hadsereg, pontosan nem emlékszem már, de talán három-négy helyi vagány csávóból állt. Ahogy a kalandleírásban is szerepel:

"Emellett még pár piaci bandita is lapult a malomban, akiket a fiúk különösebb erőfeszítés nélkül ártalmatlanná tettek: egyikük úgy megrémült Aldimartól, hogy ijedtébben kiugrott az ablakon, egyenest a vízimalom lapátkerekére."

Első megközelítésben két Carcosa jutott rájuk odabent, Aldimar és Humungus: annyira nem esett nehezükre megtisztítani az utat Santiago előtt. Bár nem mindig jön össze, időnként azért tudunk jó taktikai összjátékot produkálni. :)

@Captain XXX: "OK nem láttam Santiago karstatját de a képen olyan csoffadt mint egy gyomorbajos és olyan öreg hogy nem nézném ki belőle hogy annyira kajak :D"

Azért ha megnézed, nemcsak kép van ám Santiago karakterleírásában, hanem szöveg is: :)

"Hiba volna azonban a fentiek alapján Santiagót holmi beesett mellű, kámzsás-köpenyes, eszelősen csillogó szemű mániákusnak elképzelni. Mint minden Sandalfón ifjú, ő is alapos katonai kiképzésben részesült, és tiszti rangban szolgált a hispán hadseregben: mi több, tizenkilenc éves korában ő volt a kasztíliai testőrezred birkózóbajnoka."

@Captain XXX: "meg nem csak erős hanem mákos is, hogy a tetőre zuhant a kis mütyürke hogy egyből elkaphassa, eshetett volna máshová is vagy odébb száll a hátába kapott liszttel együtt"

Ismét idézném a kalandbeszámolót: "...meg tudtam állapítani, hogy közvetlenül a malom felett repked."

Galand végig a malom fölött maradt, taktikai megfontolásból. Ugyanis valahányszor kilőtt egy nyílvesszőt, utána mindig gyorsan lejjebb ereszkedett fél méterrel, így nemcsak láthatatlan volt, hanem lentről nézve teljes takarásba is került, és hiába viszonozta William a tüzet, esélye sem volt az eltalálására. (Morgott is a játékos rendesen, hogy még True Strike-kal és negyvennyolcas harci dobással sem lőtte meg.) Jó taktika volt, de nem hátulütők nélkül: éppen ez szolgáltatta ki a csapóajtón keresztül érkező Santiagónak. Egyébként volt rá esély, hogy a lisztadag becsapódása túlsodorja az épület peremén, de a kocka másként döntött. :)

Tükörálarc