Megjegyzés: Kitartó olvasónk, Borgg – akinek Gérard de Perigorn lovag impozáns alakját köszönhetjük – újabb emlékezetes ellenséget talált ki a Carcosa családnak. Ezúttal nem csupán az alább következő cikkért tartozunk köszönettel neki, hanem a türelméért is: küldeménye ugyanis, egy emailcím körüli bonyodalom folytán, hónapokig megválaszolatlanul porosodott egy obskurus postafiókban. Elnézést kérünk érte; ám ahogy a jó Huguette életútját elnézzük, neki nem jelentett problémát a dolog.

Huguette de Brinvilliers
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Huguette a Brinvilliers família másodszülöttjeként látta meg a napvilágot, a családfő, Herion márki és felesége, Gervaise leányaként, a dinasztia paradysi palotájában. Legendás szépsége már gyermekfővel megmutatkozott, tizenegy éves korában kérők tucatjai jelentkeztek a márkinál, hogy egy lehetséges házasság feltételeiről tárgyaljanak. Gervaise nem rajongott ezekért a férfiakért, annyira óvta lányát a kíváncsi hódolók elől, hogy a nap minden percében egy selyemmaszka viselésére kötelezte, ami elrejtette vonásait a kéretlen látogatók tekintete elől.

Amúgy sem volt semmi esélye egy efféle frigynek, mivel bár a Brinvilliers család szűk, baráti körben hajlamos volt a legsötétebb dekadenciára és perverzióra, kifelé, a nagyvilág felé gondosan ügyeltek rá, hogy kifogástalan képet mutassanak magukról. Minden nemzedék legfiatalabb tagját – jelen esetben Huguette-et – az anyaszentegyház keblére irányították, busás adományokkal, politikai befolyással egyengetve az útjukat, míg elég magasra nem emelkedtek az egyház hierarchiájában.

Millabel Verisels
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Herion márki a család chambordi és frémonti uradalmainak öt esztendei bevételét ajánlotta fel Couvent Rouge – a Vörös Zárda – apátnőjének, Millabel Verisels nagyasszonynak leánya beavatásáért, megtetézve néhány felbecsülhetetlen értékű ereklyével. A zárda nyolcvanadik évében járó, híresen hírhedt úrnője már igen ritkán foglalkozott személyesen a novíciákkal, de a bőkezű ajándékok – főleg az üvegkoporsóba zárt, mumifikált varázstetem – meglágyították a szívét. Millabel asszonyság ugyanis igen járatos volt a tiltott tudományokban, leginkább a szellemidézés ágazatában, amit a hatalma alá rendelt zárda falai között büntetlenül gyakorolhatott. Az ő keze alá került a tizenötödik évébe lépett Huguette, aki addigra már túl volt az első vérzésén, szüzességét pedig tulajdon testvérbátyja – Agenor – vette el, szülei jóváhagyásával.

Couvent Rouge a frank partvidék szikláin álló, ősi alapokra épült, szövevényes épületegyüttes, magas falakkal és bástyának is beillő, roppant tornyokkal megtűzdelve. Nevét az építéséhez használt kövek miatt kapta, ugyanis a közeli bányából kitermelt kövek színe a frissen kiontott vér vörösével vetekszik. A kolostor az első pillanattól kezdve lenyűgözte Huguette-et, és felébresztette benne az ősi birtoklási vágyat, ami első lélegzetüktől fogva meghatározó ösztöne a Brinvilliers család tagjainak. Már érkezése napján megfogadta, hogy megszerzi magának az egész domíniumot, nem számít, mennyi időbe és fáradságba kerül.

Öt évébe telt, míg sikerült a vén Millabel bizalmába férkőznie, és még négybe, míg eleget tanult tőle ahhoz, hogy megalapozza a saját hatalmát. Addigra már az összes idősebb nővért eltakarította az útjából, egyeseket méreggel, másokat mágiával segítve a túlvilágra. Ha kellett, a testével csábította maga mellé az áldozatait, kihasználva, hogy a szerelem terén – szüleinek és testvérbátyjának hála – jóval több tapasztalattal rendelkezett náluk.

Agenor – akivel tovább folytatta vérfertőző viszonyát – sokszor meglátogatta a zárdában. Kivételes alkalmakkor, ha engedélyt kapott rá, Huguette haza is látogatott a kíséretében, alaposan kivéve a részét a család által szervezett orgiákból, arcát gondosan maszk mögé rejtve. Az egyik ilyen összejövetel során történt a szörnyű baleset, ami véget vetett Herion de Brinvilliers uralmának a dinasztia élén. A kastély vadasparkjában rendezett embervadászat alkalmával az egyik áldozatnak jelölt parasztlegény a megszokástól eltérően szembefordult üldözőivel, és egy hegyesre köszörült kötélbontó vassal keresztüldöfte a családfőt, felhasítva testét az ágyékától a mellkasáig. Bár a gyilkost annak rendje-módja szerint elevenen megnyúzták, a márkin már nem tudtak segíteni, így pecsétgyűrűjét Agenor húzta az ujjára, a rokonság legnagyobb megelégedésére. Azzal az aprósággal pedig senki sem törődött, hogy az áldozatból gyilkossá vedlett legény Huguette ágyában töltötte a vadászat előtti éjszakát, hogy aztán reggel zavart, ködös tekintettel méregesse a márkit a hajtás megkezdése előtt.

Vörös Zárda
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Testvérbátyja hatalomra kerülésével új távlatok nyíltak Huguette előtt, hiszen Agenor engedélyével szabadon hozzáférhetett a család szigorúan őrzött könyvtárához, valamint a kastélyban felhalmozott relikviák gyűjteményhez, amelynek nem akadt párja egész Frankhonban. Az innen származó ismeretekkel csiszolta tökéletesre okkult tudását, mely csakhamar felért a vén Millabel apátnőével. Végül huszonhetedik évnapja éjszakáján látta alkalmasnak az időt, hogy kihívást intézzen a zárda elaggott nagyasszonyához. Gondos előkészületeket tett, ősi varázsigékkel vértezte fel magát, és magával vitte családja titkos gyűjteményének két legnagyobb hatalmú darabját. A lefejezett Zenóbia királynő tiaráját tűzte a hajfonatai közé – aminek drágaköveit feketére festette a kiontott vér –, karjába pedig a pelágiai preparált csecsemőmúmiát, a holtgyermeket fogta. Az éjszaka közepén mezítelenül szállt alá a kolostor alatt húzódó katakombába – ahol az apátnő magánszentélye rejlett –, hogy aztán hajnalban tetőtől talpig vérrel borítva, ajkán győzedelmes mosollyal botorkáljon elő. Évekkel később testvérbátyjának bevallotta, hogy győzelmét s az életét kizárólag a holtgyermek varázserejének köszönhette, mely képes volt a fölébreszteni a vén Millabel mélyen eltemetve szunnyadó anyai érzelmeit, megzavarva ezzel a mágiáját.

Holtgyermek
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Nem kellett hozzá sok idő, hogy a generális nagyasszony őt nevezze ki Couvent Rouge élére, hála a Brinvilliers család befolyásának s bátyja személyes közbenjárásának. Alig huszonhét esztendősen, a rend legfiatalabb apátnőjeként nekiláthatott a munkának, hogy a Vörös Zárdát élenjáróvá tegye az apácakolostorok között. Nehéz időszak volt ez számára, amit a rengeteg munka mellett édesanyja halála is súlyosbított. Gervaise nem tudta kiheverni férje elvesztését, bár fia minden lehetséges módon igyekezett pótolni apját a család vezetőjeként. Az asszony bánatában oly mértéktelenül kezdte használni a különböző ajzószereket és afrodiziákumokat, hogy alig három esztendő alatt felemésztette az erejét, s élete kilobbant, akár egy elkoppintott gyertyaláng.

Huguette fájdalmát tovább növelte, hogy a sajnálatos esemény okán bátyja kénytelen volt megfelelő házastárs után nézni, akivel éjszakánként megoszthatta az ágyát. Őt magát nem vehette nőül, azt pedig nem engedhette meg magának, hogy hitves és törvényes utód nélkül maradjon. Választása a jó hírű Carcosa család egyik eladósorba lépett leánygyermekére esett: Pharazine-ra. A Vörös Zárda új nagyasszonya csak rövid ideig neheztelt ezért bátyjára. Végül még arra is hajlandó volt, hogy a menyegzőn megjelenjen, sőt – a szertartás és a lakoma után oly mértékben megenyhült, hogy a csatlakozott az ifjú párhoz a nászéjszakán.

Minekutána a családi ügyek ilyenformán elrendeződtek, Huguette minden idejét és erejét a zárda felvirágoztatásának szentelte, gondosan kihasználva a Brinvilliers-k szerteágazó befolyását, az új Carcosa rokonság támogatásával megtetézve. Küldöttei bejárták a keresztény világ minden pontját, a leggazdagabb és leghatalmasabb családok leánygyermekeit csábítva Couvent Rouge falai közé. A novíciák olyan kiváló nevelést és sokrétű képzést kaptak a gondosan válogatott nővérektől és tanítóktól, melynek nem akadt párja az elavult, megcsontosodott zárdákban és világi leányneveldékben.

Időközben Huguette egyre jobban elmélyedt az előző nagyasszony örökségében, mind többet és többet sajátítva el a szellemidézés tudományából. Hamarosan képessé vált a zárda temetőjében elhantolt nővérek lelkének felszólítására, engedelmes szolgákat és halálos testőrzőket teremtve belőlük. Kísérletei annyira lekötötték, hogy már csak elvétve mozdult ki a zárda falai közül, ahol tanítványait oktatta. Ilyen kivételes alkalom volt például az unokahúga születése. Agenor és Pharazine leányát – aki a keresztségben a Hellehild nevet kapta –, ő maga tartotta keresztvíz alá a Brinvilliers palota kápolnájában.

Paradysból visszatérve Huguette – akit szíven ütött bátyja boldog és elégedett családi élete – még jobban elhanyagolta a világi ügyeket, minden idejét a sötét tudományok gyakorlására összpontosította. Visszahúzódott a katakombák sötétjében rejtőző régi szentélybe, ahol zavartalanul hódolhatott szenvedélyének. Innen aztán ki sem mozdult ki többé, még Pharazine temetésén sem jelent meg – aki második magzata elvetélésébe halt bele –, hiába kérlelte Agenor. Talán örökre ott maradt volna magányában, ha nincs a Carcosákat mélybe taszító fordulat, ami olyan hullámokat támasztott a kontinensen, melyek még Couvent Rouge falain is tajtékot vetettek.

A Carcosa család bukása kis híján magával rántotta Huguette zárdáját, amely túl sok szállal kötődött az ősi dinasztiához, már-már a függőség szintjéig. A legtöbb támogatója elfordult tőle, főleg miután bátyja, Agenor is életét vesztette, a vizsgálat szerint saját bizalmasainak kezétől, akikre a törvény teljes szigorral le is sújtott bűneikért. Az utolsó vérbeli Brinvilliers azonban nem hitt a királyi vizsgálóbírók által lefolytatott nyomozásnak; inkább Agenor elsőszülöttjére, Hellehildre gyanakodott, aki apja vagyonát megörökölve azonnal bukott rokonai, a Carcosák segítségére sietett.

Huguette hosszú idő után először hagyta el a zárdát, hogy titokban Paradysbe utazzon, ahol felkutatta Agenor kivégzett bizalmasainak sírjait, sorra előszólítva lelküket a túlvilágról. Varázshatalma segítségével kifaggatta őket, mindent kiderítve bátyja ügyeiről és halála körülményeiről. Miután megbizonyosodott róla, hogy gyanúja helyes volt, azonnal terveket kezdett kovácsolni árulóvá vedlett unokahúga elveszejtésére. Persze nem ronthatott ajtóstul a házba: az ifjú Hellehild eleve veszedelmes ellenfélnek ígérkezett – bátyja gyermekétől nem is várhatott mást –, a körülötte legyeskedő kérők pedig tovább nehezítették a feladatot. Ahány valamirevaló nemesi háznak csak partiképes fiúsarjai voltak, most mind ott nyüzsgött Paradysben – a zsíros hozomány reményében úgy rajzották körül az apagyilkos ribancot, akár kanok a tüzelő szukát. Az apátnőnek nem maradt más választása, dolgavégezetlen kellett visszatérnie Couvent Rouge falai közé, hogy jobban átgondolja a dolgokat.

Abban szinte biztos volt, hogy valamiképpen a Carcosák állnak Hellehild árulása és a bátyja halála mögött, velük pedig nyíltan nem akaszthatott tengelyt, ahhoz nem volt elég hatalma. Szerencséjére tanítványai – azok a lányok, akik Couvent Rouge falai között nevelkedtek – nem fordultak el tőle, hanem szoros nővérszövetségbe tömörültek mögötte. Az ő segítségükkel már jobban kiszélesíthette kapcsolatrendszeré, de rá kellett döbbennie, hogy az olyan ősi és ravasz fajzatok ellen, mint Hellehild rokonai, nem sok szövetséges kínálkozik, legalábbis az élők sorában. Ebből következett, hogy érdeklődése a holtak felé fordult.

Két leghűségesebb novíciájával és népes fegyveres kísérettel vágott hát neki Európa országútjainak, felkutatva a Carcosa család halott ellenségeinek és haragosainak nyugvóhelyét, sorra előszólítva őket a pokol kénköves bugyraiból. Könnyedén megegyezett velük, a legtöbben örömest csatlakoztak hozzá küldetésében, a bosszúvágytól űzve, jelképes ellenszolgáltatásért. A nagyasszony mindegyik sírhant alól magához vett egy-egy csontszilánkot, amiket aztán Couvent Rouge sírkertjében földelt el újra, hogy mindig kéznél legyenek és biztosítsák a kapcsolatot az elhunytak lelkével.

Holtnővérek
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Huguette de Brinvilliers sohasem becsülte alá az ellenfeleit, és e szokásához híven most is a lehető legnagyobb körültekintéssel jár el. A felszínen semmiféle ellenszenvet nem mutat a Carcosák felé, még unokahúgával is jó viszonyt ápol, tanácsaival segíti őt kérőinek manipulálásában és egymás elleni kijátszásában. Azonban a Vörös Zárda sírkertjében egyre szaporodnak a hantok, és ez nem sok jót ígér a Carcosa família jövőjére nézve.

 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr192744103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kriles 2011.03.17. 14:14:29

OFF:

Borgg! Gratula! Ez hihetetlenül undorítóra sikeredett! Azt hiszem Santiagónak megvan az új feladata. Le kell darálni ezt az hullagyalázó ribancot!

Jeff

Vylhva Carcosa 2011.03.17. 15:08:21

Szellemek, bah! Szánalmas.
Nekem semmit nem tudnak ártani. Állok elébe!

Furore Carcosa 2011.03.17. 16:27:47

OFF: Attól tartok, nem maguzkkal a szellemekkel lesz itt probléma, hanem az általuk közvetített érzékeny információkkal.

Még szerencse, hogy nem vérrokon ez a Huguette, különben Rigorel bácsi neki is meghívót küldött volna megfigyelői jogon a zászlósúri választásra! (Ne feledjetek: inben erről az egészről nem tudunk, a hölgyet a szövetségesünknek hisszük...)

Vylhva Carcosa 2011.03.17. 17:27:24

Rendben, nem magukkal a szellemekkel van a gond, és nem tudunk az ármányról, értem!
Mindössze arra akartam rámutatni, ha lesz rá alkalom, hogy megfingassuk a fogatlan, vénebbnél is vénebb fapinákat, és nyughatatlan idézetteiket egy nekik kényes pillanatban, első sorból osztom a döbbenetet.

Eibon Carcosa 2011.03.18. 19:52:31

OFF:
Borgg: Gratula a karakterhez!

Jeff: Ha Santiagonak nincs kedve vagy ideje, akkor nekem is volna kedvem elbeszélgetni a kis dilettánssal...

Hellehild Carcosa 2011.03.22. 11:21:51

OFF:

Jó hír! Kontaktoltunk Borggal, és kilátásba helyezte, hogy további írásokkal is megörvendeztet minket.

Ha tudok rá időt szakítani, talán én is megírom drága nagynénémet, persze a mi ines látószögünkből, "A család barátai" rovatba.

-HH

Hellehild Carcosa 2011.03.31. 10:02:52

OFF:

Megjött a következő csomag Borggtól. Mit ne mondjak, ügyel a pártatlanságra. Az első írásában a szentbirodalmiakat szívatta, a másodikban minket normannokat, a harmadikban a levanteiek vannak soron. Csak az a baj, hogy ez cikkről cikkre rosszabb... (Mármint nem a cikk; a szívatás.)

-HH

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2013.01.11. 12:24:42

De gondolom, hogy azokat a szerencsétleneket, akiket Belzador vett kezelésbe, Huguette már nem tudja felhasználni ellenetek, legyen bármilyen ügyes szellemidéző.

2013.01.12. 11:01:34

@Alister: Off: Erre én is kiváncsi lennék, hiszen a legnagyobb ellenségeiket Belzador vette kezelés alá. (Két tippem van ezzel kapcsolatban: ha a khemi ág vallási nézeteiből indulunk ki, akkor egy embernek többféle lelke is lehet: így talán a csontokból és porból is fel lehet idézni az elhunyt lelkeket és tudásukat, még ha egy részük a tükörben is szenved. Én egy másik ellenségnél pedig úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy egy földönkívüli elmével kötött paktum értelmében az ellenség halálakor azonnal hozzá kerül, így minden idézés, kötés hasztalan ellenük. Itt még publikálásra nem került).
süti beállítások módosítása