Megjegyzés: Olvasóink már hiányolták, hogy a hungárus népről és a Kárpát-medence viszonyairól nem sok szó esik a Carcosák világában. Nos, most elkezdjük kitölteni ezt a fehér foltot is, amiért a köszönet legújabb külsős közreműködőnket, Borit illeti… Íme az első vendégposztja a blogunkon, amit reményeink szerint továbbiak is követnek majd.

Nagyvárad címere

A város és világa

Felix Terra, Civitas Regni… Így vált valaha ismeretessé a város, mely a rég elfeledett Igfon erdő szomszédságában, mocsaraktól körülvett magaslaton, a Hegyköz dombjainak ölelésében terül el. Nagyvárad egyes utcái felszaladnak a szőlődombokra, mások mélyen benyomulnak lankás vonulataik közé. A várost a Sebes-Körös táplálja, melynek partján ősöreg füzek bólogatnak, és gubancos gyökereik alatt nagy hatalmú vízi lények, a lappantók tanyáznak. Balról a Hévjó patak torkollik bele, mely a Püspök-fürdőben ered, és meleg gyógyvizet szállít a folyóba. Ezt a meleg vizet a város hajdani hungárus urai a vár körüli árokba vezették, hogy télen se fagyjon be. Módszerüket követik a mostani török megszállók is. A Püspök-, avagy más néven Szent László-fürdő gyógyító buzgárjai olyannyira megtetszettek Szejdi Ahmednek, hogy úgy döntött, megkíméli a helyet és maga is élvezi természeti adottságait. A sűrűn fakadó, forró vizű források különleges kincset rejtenek: egy igen ritka virágot, a tündérrózsát, melynek varázslatos hatalmáról csak kevesen tudnak. A gőzpárás tavak mélyén, a lótuszvirágok levelei alatt szeszélyes vízitündérek – bögük – laknak, és féltékenyen rejtegetik titkaikat. Ha valaki tisztelettudóan szól hozzájuk és jó kedvükben találja őket, talán elfecsegnek egy-két régi dolgot, de leginkább lehúzzák magukkal a mélybe azt, aki megzavarja őket. 

Nymphea Lotus Thermalis

Várad vára, az egykori „szép végház” – bár török kézre került – még mindig sokat őriz pompájából. A Bethlen palota templomából mecset lett ugyan és az udvarban börtön épült, de a megszaggatott bástyák, a kopott kurtinák párkányvonalai méltósággal állnak még. A belső várpiacon, mélyen a föld alatt, régi hungárus királyok sírjai rejtőznek tele mindenféle kincsekkel, melyről az itt élő janicsárok mit sem sejtenek. A város két fő részre tagolódik: az óvárosban, azaz a Körös jobb és bal partján, a vár melletti negyedekben találhatók az arisztokrata családok lakóházai (Villa Nova), a basák dzsámijai, a Vadkert (Ortus Cervorum) és a bazár, ahol keleti áruk és helyi kézművesek termékei cserélnek gazdát. Ez utóbbi a tereferék, pletykálkodások, vagy éppen épületes eszmecserék színhelye; a sikátorok füstös, ínycsiklandó illatoktól sűrű levegőjében számos összeesküvés születik. Ettől kissé délre, Újfalun (Wyfalv) telepedtek meg az ötvösök és a fegyverkovácsok. A folyó jobb partján, a sárral tapasztott palánkkal körülvett Olaszi negyedben kőfaragók és téglavetők vertek tanyát, és Ziphra Hasszán basa is itt épített iskolát és mecsetet a nagy Próféta tiszteletére. A Körös és a váradi dombok közötti terület neve Sancti Petri; ez a katolikus szerzetesrendek titkos fellegvára. A romos, de még lakható házakban a családok vasárnap esténként Bibliát olvasnak, és álruhás papok igét hirdetnek.

A török ostrom előtt felégetett szőlők és az üresen árválkodó borospincék után kezdődik a peremvidék, a kitaszítottak otthona. Büntetésből megcsonkított, szörnyű betegségektől sújtott vagy a törvény elől menekülő emberek laknak az üszkös romhalmazokban. Szigorúan elkülönülnek az időközben tartósan megtelepedett félemberektől, a sárkaparóktól, akik hírből sem ismerik a tisztességet, és első indulatukban ölnek. Kocsmai verekedések, rablógyilkosságok és tiltott áfiumok csereberéjének színtere ez a környék, ahová még a legbátrabb vitéz sem teszi be a lábát egymagában.

A váradi vár

A bazárban az a szóbeszéd járja, hogy a török hódítók ereje rohamosan hanyatlik, mert a független hungárus királyság egyre nagyobb sikerrel szorítja ki őket a Partiumból és Transzilvániából. A városon belül dúl a harc a protestáns és a katolikus közösségek között: a protestáns családok a törökkel szövetkezve kívánják biztosítani védelmüket és megmaradásukat, míg a katolikus csoportok az északon elterülő polyák respublikától várják a segítséget. Kiterjedt ügynökhálózat működik protestáns, illetve katolikus kémekkel, miközben egy titkos, ökumenikus szervezet – a Societas Varadinum – arra törekszik, hogy egy új humanista világrendre épülő társadalmat teremtsen, és semmilyen eszköztől nem riad vissza célja elérése érdekében. A társaság leginkább természetfölötti erőket hív segítségül: csodatévő ereklyékre próbál szert tenni és fel akarja támasztani a lovagkirály kultuszát. Ehhez szükségük van egy varázslóra is, aki szakrális rituálék és szómágia révén befolyásolhatja a történelmi eseményeket. Eközben egyre aggasztóbb hírek érkeznek a keleti határvidéket védő székely harcosoktól, akik állítják, a tatár hordák bekebelezték az oláh és a rusz fejedelemségeket, lassan felmorzsolják az utolsó szabad kozák szjecseket, betörtek Transzilvániába és megállíthatatlanul nyomulnak a Partium vidéke felé. Számtalan menekült érkezik a városba Havaselvéről, akik furcsa szokásokat és babonákat hoznak magukkal, különösen hangsúlyozva a Baba Dochia, azaz a női félistenség megújító erejébe vetett hitüket. Új hazát keresnek, és reménykednek, hogy itt végre befogadják őket. A nyelvek és szokások bábeli zűrzavarában egyre nehezebb eligazodni. Nagysubás, földönfutóvá lett csobánok tilinkóznak a városszéli tábortüzek mellett, ám tekintetük gyanakvó, és ügyelnek, hogy botjuk mindig készenlétben álljon. Betyárok, frissen összebarátkozott ivócimborák és szabadlegények múlatják az időt a fogadókban, görbe szemmel nézik a turbános urakat, és suttogva mesélnek a hajdani vérszopó vajdáról, aki – bár Isten őrizzen tőle! – most mégis kívánatos személy lenne, ha feltámadna haló poraiból és elkergetné a kutyafejűeket a határról. A székelyek viszont a Babba Máriához imádkoznak, és a váradi hitbuzgó keresztények tűzzel-vassal irtanák e furcsa, női istenségeket tisztelő pogány szokásokat.

A Radovics ház

A Villa Nova nemesi családjai közé messziről jött idegen költözik: Radovics Pál. Az özvegy nemesember látszólag törökbarát, hiszen egyből összebarátkozik a basa íródeákjával. Kalmárként keresi a kenyerét, és mindent megtesz, hogy egyetlen fiának, a széltől is óvott Farkasnak a lehető legjobb neveltetést biztosítsa. Külhoni vendégek jönnek-mennek a kőből épült Radovics rezidenciában, és sosem látott bőséggel cserélnek gazdát a szebbnél szebb keleti és nyugati áruk. Úgy mondják, a tehetséges kalmár jót tesz a városnak, felpezsdíti az életet, meglehet, sok irigye is akad. A fiatal Radovicsot azonban ritkán látni, és ha mégis kimerészkedik az utcára, hamar kiábrándítja magából az utána epekedő kisasszonyokat: a karótnyelt, hallgatag legény modora nyers, tekintete szúrós, és árad belőle a pimasz fennhéjázás. 

A vérbőlvaló

Senki nem sejti, hogy a kereskedő házában folyó minden tevékenységet borzalmas titkok álcázására ókumlálták ki. Radovics Pál valójában kitagadott jezsuita, aki éppen szélsőséges nézetei miatt vált Báthory Zsófia kassai udvarának oszlopos tagjává. Egyedül ő ismeri a fejedelemasszony tragédiáját: Zsófia törvényes fia – I. Rákóczi Ferenc – születése után öt évvel egy fattyúnak ad életet, akitől azonnal meg akar szabadulni. A gyermek azonban különös képességekről tesz tanúbizonyságot, örökli ugyanis a Báthory vérvonalban lappangó varázserőt, mely csak minden hetedik generációban bukkan fel. Radovics Pál azonnal rájön, hogy igazi vérbőlvaló mágus született, akit azonban képezni kell. Bármennyire is fáj, Zsófia asszonynak be kell látnia: törvénytelen fia sokkal erősebb és életrevalóbb, mint Ferenc, de mivel megszeretni nem tudja a gyermeket (talán fél is ördögi erejétől), hajlik Radovics uram ármányos tervére. A jezsuita számba veszi a lehetőségeket, és kigondolja, hogy Farkas lesz Ferenc trónra juttatásának eszköze. Nem kevesebbről álmodnak Kassán, mint az egész Hungária és Transzilvánia fölötti korlátlan hatalom megszerzéséről. A gyenge Ferenc egymaga sosem lenne képes ilyen nagyszabású lépésre, mindenképpen szüksége lesz a természetfölötti erők támogatására.

Radovics titokban Váradra hozza az ifjú Báthory-fattyút, és drága pénzért külföldről rendeli hozzá a jobbnál jobb mestereket. A házban lengyel katolikus kémek és Rákóczi Ferenc uralomra jutását támogató hungárus arisztokraták fordulnak meg. Farkas mágiát, nyelveket és fegyverforgatást tanul, szigorú órabeosztás szerint, mindennap. Varázshatalma élettelen tárgyak és anyagok akarata szerinti mozgatásából áll. Csontok, kövek, fémek – tetszés szerint porladnak szét, állnak össze vagy lebegnek a levegőben, csak erősen kell akarnia. Képességeit akkor tudja legjobban használni, ha vele van csodatévő amulettje: a Nyilakő. A furcsa ásvány a legenda szerint abból a csillagból hullott alá, amely Szent László király szenté avatásának napján jelent meg az égen évszázadokkal ezelőtt. Báthory Zsófia nem szívesen, de a cél érdekében mindent feláldozva vált meg híres ereklyegyűjteményének e díszétől. Radovics terve szerint első lépésben a törököket kell kiseprűzni a Partiumból, ezért polyák zsoldosokat és fegyvereket csempész a városba. A basa megsejt valamit a rá leselkedő veszélyből, mert megerősíti a vár védelmét, kijavíttatja a szakadt bástyákat és a helybéli protestánsokból rendfenntartó sereget toboroz. A kontyos urak csatlósai gőgösen járnak-kelnek, hiszen a puska tartásának kiváltságát élvezik. Néhányan még a Mohamed hitére is áttérnek.

Sárkányfog-vetemény

Radovics fanatikus katolikus szellemben neveli a fiút, miközben egyfolytában emlékezteti arra, hogy hol a helye: törvénytelen féltestvér, akinek hálát kell mutatnia jótevői iránt. Kedvtelve fenyíti Farkast, ha szükségét látja, akár korbáccsal is, de a házból soha egy jajszó sem hallatszik, mert Farkas dacosan tűr, és titokban mindenkit gyűlöl maga körül. A jezsuita azonban nem számol azzal, hogy a fiúban a Báthory természet sajátos vonásai feszülnek egymásnak: nemeslelkűség és irracionális vérszomj. Farkas pedig nagyon közel áll ahhoz, hogy a világra szabadítsa a benne szunnyadó, kínnal-keservvel visszafojtott Gonoszt.

Societas Varadinum

Szabadgondolkodók vagyunk… Így jellemzi magukat a társaság nagymestere, Lukács Donát. Ha kell, protestánsok, ha kell, katolikusok – ügynökeik mindkét egyházba beszivárognak, sőt, némelyek a muszlim közösségbe is. Nézeteik szerint egyszerű keresztények, akik titkos összejöveteleiken világmegváltó terveket szőnek, legfőképpen arról, hogy miként lehetne megszabadulni a közelgő tatár szörnyetegektől és új életre kelteni az elzüllött, romlásba döntött várost. Váradot újra boldog földdé, királyok városává akarják tenni. Tagjaikat minden társadalmi rétegből és nációból toborozzák, legfőbb feladatuknak tekintik az elesettek megsegítését. Aki pedig terveikben megakadályozza őket, halállal lakol.

Amikor az oláh apától és székely anyától származó vándordiák, Lupuj Péter az első transzilvániai menekültekkel megérkezik a városba, a társaság egyből felfigyel rá. A fiatal fiú ugyanis akárhová megy, bizalmat és új reményt önt az emberekbe. Cserébe azonban elemel ezt-azt, és ha rajtakapják, úgy kimagyarázkodik, hogy a kárvallott mindjárt megtisztelve érzi magát, sőt, még meg is toldja az adományt. Péter mindig az adott helyzetnek megfelelően alkalmazkodik: betéve tudja a katolikus, református és ortodox templomi rituálékat, régi latin szövegeket idéz, de ha a múltjáról kérdezik, bölcsen hallgat. Előszeretettel kószál a peremvidéken, és titkolja ugyan, de képes meggyógyítani a súlyos betegeket. A gyilkosok és törvénytelenek között jár, és félelemnek a legapróbb jelét sem mutatja. Ámbár miért is bántanák? Hisz rongyos gúnyáján kívül egyebe sincs, csak hatalmas mesélő kedve: jár a nyelve, mint a motolla, régi legendákat támaszt föl, és még a sárkaparók főnöke is ott marasztalná ebédre – ha népének lenne mit a levesbe aprítania.

Donát mester meghívja, lakjon a társaság által fenntartott házban, Péter pedig szívesen elfogadja, mivel csípősek már az éjszakák és nincs hová mennie. A nagymester hamarosan rádöbben: a fiú csodás erő birtokában van, mert kézrátétellel és ráolvasással bárkit vissza tud hozni az életbe, akiben még pislákol a lélek. Nem az én dicsőségem, hanem az Istené – mondogatja a legény, és Donát tudja már, hogy csakis egy hitbőlvaló mágus képes ilyesmire. A fiatal varázsló az élő dolgoknak parancsol, de csak akkor, ha elég erősen bízik a felsőbb erőkben, és persze saját magában. A nyeszlett, örökké jókedvű fiú valójában mély sebet hordoz, mely éjszakai rémképek formájában tör rá: szemtanúja volt, ahogy szüleit felkoncolták a tatárok, és ő már nem tudott rajtuk segíteni. Talán azért nem sikerült a gyógyítás, mert elbizonytalanodott hitében… Miért engedte ezt Isten? Mi célból teszi őt próbára?

A lovagkirály

A társaság tagjai a lovagkirály tiszteletét kívánják visszaállítani a városban, és a főszerdárt lefizetve titkos ásatásokat kezdenek a vártemplomban. A királysírok közül csak egyet keresnek, Szent Lászlóét, melyet 1565-ben meggyaláztak ugyan a fanatikus protestánsok, és a szent csontjait a Körösbe szórták, de Donát egy régi kézirat nyomán azt reméli, találhat még itt egy különleges ereklyét. Fáradozásaik nem maradnak eredmény nélkül: hamarosan megkaparintják a kis aranytégelyt, benne a szent király beszáradt vérével. Lupuj Péter érintésére folyékonnyá válik és felbuzog a vér. Ezt a csodát akarja a nagymester céljaihoz felhasználni: titokban elterjeszti, hogy a lovagkirály szelleme visszajár és gondot visel népére. Úgy okoskodik, hogy a legenda felelevenítésével és a csodavárással sikerül lelket verni a férfiakba, és a kutyafejűek elleni harcra buzdítani őket.

Ám amíg Donát csak egy szép, vitézi eszményképet akar az emberek elé állítani, Péter kétli, hogy a lelkesedés elég lenne a tatárokkal szemben. Ezért ő a síron túlról visszajáró királyt igazivá akarja tenni, azaz valóban föltámasztani. Ehhez azonban több mágiára és Szent László egy csontjára is szüksége van. Bár magának sem meri nyíltan bevallani, de titkon abban reménykedik, hogy halott szüleit is visszahozhatja az életbe. Amikor egy napon véletlenül összetűzésbe kerül Radovics Farkassal, és kölcsönösen felismerik egymásban a varázserőt, Lupuj Péter merész tettre szánja el magát: ellopja a fiatal jezsuitától a Nyilakövet, Donáttól a vér-ereklyét, és visszamenekül Transzilvánia szívébe, a székelyek földjére. Jól emlékszik még anyja meséire, miszerint évszázadokkal ezelőtt egy kiegyenlítetlen székely-tatár harcban megjelent Szent László, és győzelemre segítette a már-már szétszórt, vesztésre álló népet. A csoda lefolyása alatt a váradi székesegyházból eltűnt a király koponyája, és miután a tatárok eltakarodtak a fej – alaposan átizzadva – újra megjelent a szokott helyén. Azt is beszélik, hogy valahol egy kis székely templomban őrizik a szent csontjának egy darabkáját, melyet az 1565-ös sírrombolás után menekített el Váradról egy buzgó katolikus pap.

Farkas őrjöng dühében, hogy így kibabráltak vele, és fél nevelőapja büntetésétől. Elszökik otthonról, és a tolvaj után ered, hogy visszaszerezze családi amulettjét. Péter pedig csak ezt várja. Városról városra csalja, ingerli, hogy felszabadítsa benne az ősi Báthory mágia teljes erejét. Egy ilyen nagyszabású tervhez ugyanis mindkettőjük hatalma szükséges. Arról egyikük sem tud, hogy legyenek bár vérből- avagy hitbőlvalók, mágusként kétféle utat választhatnak: szép öregkort élhetnek meg, ha erejüket beosztva időnként kisebb varázslatokat hajtanak végre; vagy pedig egyszerre szabadítják fel minden hatalmukat, de akkor ez az életükbe kerülhet.

Péter és Farkas a derzsi templomban csapnak össze: kifulladásig viaskodnak, de hiába mond Péter számtalan igézetet, hiába fogja be és irányítja ellenfele erejét a maga elképzelése szerint, a lovagkirályt nem sikerül életre hívnia. Csalódottan, hitehagyottan áll az eszméletlen Farkas mellett – ám ekkor tekintete a templom falát borító freskóra esik.

A derzsi freskó

Isteni üzenetnek látja a megdöbbentően világias képet, amely Szent László leghíresebb legendáját ábrázolja: a lovag egy lányrabló kun vitéz után iramodik. Amikor utoléri, élet-halál harcba kezdenek. Egyformán erősek, egyikük sem bír felülkerekedni. A szent király látszólag sebezhetetlen, a Jót testesíti meg, míg a kun a maga sötét színeivel a Gonoszt képviseli, akinek a szájából lángnyelvek csapnak ki. A pogányt végül nem László, hanem az elrabolt lány sebesíti és öli meg egy csatabárddal. Mit jelenthet a kép? Talán a két küzdőfél őket – Pétert és Farkast – jelképezi, és ezáltal megismétlik a Jó és a Gonosz összecsapását? Vagy éppen ellenkezőleg: mivel annyira kiegyenlített közöttük a harc, lehet, hogy egyazon erőt jelentenek ők ketten, és csak együtt képesek legyőzni a nagyobb Gonoszt, a tatár veszedelmet? A lány kezében tartott bárdra irányul ismét a figyelme: ívelt pengéje kísértetiesen emlékezteti a holdsarlóra, és mint ilyen, a női ciklikusságot idézi föl benne. Hold Asszony… Fehér Királynő… Babba Mária! Péter most már biztosan tudja, hogy semmire nem mennek az istennői hatalom segítsége nélkül.

A sárkaparók

A vadkerti bokrok alatt, a bazár sikátoraiban, a fogadók dohányszagú zugaiban félve suttognak róluk. Félemberek, de inkább állathoz hasonlatosak. Kártékony férgek. Felmerészkednek egészen a kertek alá, és onnan riogatják a jószágot! Hasszán Ibrahim hibája, mert engedte őket itt letelepedni és elszaporodni. Bárcsak hamarosan továbbvándorolnának!

A sárkaparók az embereknél egy fejjel alacsonyabb, sötét képű, mogorva népség, amely eleinte kér, és ha nem adnak neki, elvesz. Ahol megtelepednek, kikaparják a sarat, és a föld mélyébe vájják vackukat. Az így kialakított hajlékot duznának hívják. Gyűlölnek mindenkit, mert úgy tartják, Isten őket nem szereti, csak az embereket, akiknek tiszta házakat, kőből épült várat és meleg ruhákat ad. Ha enni akarnak, dolgozni vagy vadászni kell, de vadászni nincs mivel, csak ha valami kezdetleges fegyvert, legtöbbször íjat készítenek maguknak. Puskája, kardja sárkaparónak nem lehet, azt a városlakók sosem engednék. Ha keserű arcú, rongyos ruhájú vándorlegény vagy betyár keveredik a táborukba, még talán valami rokonszenvfélét is éreznek, de az urakra vicsorognak és rettenetes átkokat hadarnak.

A sárkaparót üldözik mindenütt, ha pedig megtűrik valahol, kutyául bánnak vele. Ha dolgozni akar, alig kap fizetséget, azt mondják: örülj ennek is, félember, köszönd meg, hogy élni hagyunk! Ha éhes, vetnek ugyan valamit, de éreztetik vele a kegyelemkenyeret. Ha pénzzel fizet, egyből gyanakodnak: honnan lopta? Ha nem fizet: biztosan lopni akar! Rablásból, csalásból áll az emberek világa, hát a sárkaparónak is így kell élnie, ha már tisztességgel nem lehet! – erősítik magukban a hitet esténként, amikor összebújnak nyirkos földházaikban. Remélik, hogy nekik, szerencsétlen páriáknak másképpen osztja majd az igazságot Isten, mert itt a földön sorsuk ellen értelmetlen lenne lázadniuk.

Sárkaparók tánca

Uska, a sárkaparók főnökének legkisebbik lánya a Szent Péter-telep házait járja. Csak a városszéli épületekig merészkedik, mert beljebb már törvény van: török urak és fegyvereseik vigyázzák a rendet. Ide is, oda is bezörget, élénken kínálja szolgálatait: megmondja a jövendőt, szerelmi kötést csinál, és egyáltalán minden boszorkánysággal kapcsolatos praktikát ismer. Itt még reménye lehet rá, hogy valaki igénybe veszi a tudományát, mert babonás katolikusok laknak errefelé. Várad másik végébe nincs miért mennie: ott jómódú protestánsok élnek, akik nem hisznek a mágiában és nem félnek az átkoktól. Ténykedéseit ezek az emberek rendszerint olcsó vásári fortélynak tartják.

Uska egyik lábára biceg, és pontosan tudja, hogy fogyatékossága miatt nem tűrnék meg a családban, hacsak nem értene valóban ahhoz, hogy időről időre megidézze a szellemvilágot, és ezzel pénzt keressen. Asszonyi dolgokban tud leginkább segíteni, a magasságos Babba Mária kegyelméből. Őt magát azonban senki nem veszi komolyan: a sárkaparó legények még csak-csak évődnek vele, kérdezik, hogy van-e szeretője és mikor akar már férjhez menni, de hangjukba gúny vegyül, és bár Uska csípősen megfelel nekik, legbelül emészti a fájdalom. Szégyenét, baját megtartja magának, hisz tudja, az ő panaszát nem hallgatja meg senki. Pedig a lány arca szép, a haja fényes fekete, csak hát az a rossz lába… Ugyan ki kínlódna vele, hogy a hátán cipelje, ha menekülőre kell fogni a dolgot?

A bögük, a lappantók, az Igfon erdő mélyén rejtőző ős-szellemek mind a barátai, és megengedik neki, hogy tisztásaikat szentélyként használja, vagy vizeikben tisztára mossa magát. Megmutatják neki, melyik fűben-fában rejtőzik orvosság vagy betegség. De még a tündérrózsa hatalma sem elég ahhoz, hogy meggyógyítsa a lábát, így Uska jobb híján másokat kúrál főzeteivel. Hisz benne, hogy Babba Mária számon tartja a jócselekedeteit, és majd megjutalmazza érte. Talán visszaadja az egészségét… Legtitkosabb vágyát – hogy egyszer igazi emberré váljék – még imáiba se meri foglalni. Azonban egyik révülése alkalmával elárulják neki a szellemek, hogy nemsokára egy sokadik testben élő hitbőlvaló varázsló érkezik a sárkaparókhoz, aki a maga erejéből gyógyít. Uska pedig nem akarja elszalasztani élete nagy lehetőségét. Eldönti: ha a csodatévő ember nem hajlandó segíteni rajta, akkor majd jól a fejébe néz, és erőszakkal elveszi tőle a hatalmát…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shikaka 2011.11.16. 11:22:38

A leírás érdkes, és az elejtett utalások jó ötleteket adhatnak.

Amin nehezen tudok túllépni az a "polyák respublika"-féle szóhasználat, ettől személy szerint a falra tudok mászni.

Válasz erre 

Rigorel Carcosa 2011.11.16. 12:10:15

@Shikaka: Mivel a mi világunk lényegében egy alternatív történelmi szetting, erős fantasztikus beütéssel, a nép-, ország- és helynevek esetében tudatosan kerüljük az egyenes megfeleléseket, helyettük igyekszünk olyan párhuzamos terminológiát használni, ami első olvasásra egyértelmű áthallásokat hordoz. Ezért lett Franciaországból Frankhon, Angliából Albion, Írországból Erin, Skandináviából Scania, Rómából Aeterna, Velencéből Serenissima, Svájcból Helvécia, és így tovább. A lengyel / polyák analógia kézenfekvőnek tűnt (ahogy a román / oláh vagy a szlovák / tót is), a "lengyel nemesi respublika" pedig a valóságban is használatos elnevezés volt. A másik alternatíva a "Rzeczpospolita" lett volna, ezt azonban közfelkiáltással elvetettük, mivel a játékosok között csak egyvalaki beszél lengyelül, a többieknek rendszeresen beletörne a nyelve az asztal mellett. :)

Válasz erre 

Vylhva Carcosa 2011.11.16. 13:50:17

Hi-hi-hi!
Most elárultam magamat.
Kedves vagy Rigorel bácsi!

Pozdrawiam!

Válasz erre 

B_Bori · http://hetedhetorszag.blogspot.com/ 2011.11.16. 14:58:19

Hehe. És van ugye egy közös kapcsolódási pont a polyákokkal/lengyelekkel, nevezetesen Szent László, a lovagkirály, akinek az anyja Richeza lengyel hercegnő, és a lengyelek Vladislav hercegként emlékeznek meg róla a történelmükben. Vylhva, javíts ki, ha tévednék! :)

Válasz erre 

Orkogo 2011.11.17. 12:19:20

Szerintem ez a leírás egyszerűen zseniális! Nem túl sok, hanem pont elég frakció, titok és szál, és mindegyik él és mozog.
A főszereplők nagyon érdekesek, főleg a hátrányuk teszik őket azzá, de az összefonódó sorsuk is.
A sárkaparók is ötletesek, és már-már sajnálnám őket, ha nem lenne áthallás korunk egyik komoly problémájára...
Kétszer is el kellett olvasnom, olyan jó, kérek egy 6-os osztályzatot! :-)

Válasz erre 

Rigorel Carcosa 2011.11.17. 12:55:30

OFF

@Orkogo: A folytatás - különös tekintettel a sárkaparókra :) - már megérkezett hozzánk és szerkesztés alatt áll. Jövő szombaton fogjuk publikálni.

Válasz erre 

al-dabaran 2011.11.17. 17:11:50

Üdv!

Régóta követem a blogot és csak annyit tudok mondani, hogy gratula, csak így tovább!
A zenei aláfestés felhozatala eddig is erős volt, elég sok gyöngyszemet sikerült eddig találnom. Azonban itt sikerült még feljebb tenni a lécet, különösképp Várad és a freskó témájával. Megtudhatnánk a posztban szereplő összes szám címét és előadóját?
Nem lehetne a jövőben bevezetni, hogy az egyes posztok végén felsoroljátok a felhasznált zenéket az egyszerűség kedvéért?

Válasz erre 

2011.11.17. 19:16:09

Nagyon érdekes a cikk, gratulálok a szerzőnek. (Amúgy először kicsit meglepő volt a török szál, a világtérképből kiindulva azt hittem, hogy az oszmánok nem hódították meg Magyarország nagy részét a Carcosák világában).
OFF:
Lenne három kérdésem:
1: az oszmánok mekkora területet uralnak a Hungárus Királyságból?
2: Más leírásokat is lehet küldeni a királyságról? (Nekem lenne egy-két ötletem Péccsel és a Mecsekkel kapcsoltban, ha végre valahára sikerül befejeznem az ígért afrikai cikket).
3: Szerepeltek-e már a kuchovlacok (régebben makedrománok) a Carcosák történeteiben. Lenne egy ötletem velük kapcsolatban: cincároknak is nevezik őket. Egyes elméletek szerint ez a szúnyogok hangjára emlékeztet, és erről kapták nevüket. Annyit árulok el: a vérszívó uzsorás eléggé szószerinti jelentést kapna.

Válasz erre 

B_Bori · http://hetedhetorszag.blogspot.com/ 2011.11.17. 20:03:43

Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek, és örülök, hogy tetszik nektek ez a kis leírás!
Orkogo: lesz majd még tőlem anyag, a sárkaparókról, és a két főszereplőről is. Kösz a 6-ost! :D
al-dabaran: örülök, hogy olvasol. Mondom a zenéket:
1.djabe: táncolnak a kazlak
2.fabula rasa: intro + Semminek ágán
3.yoko kanno: mouth on fire
4.nem tudom, RR választotta
5.ezt is RR választotta :)
6.kaláka: embersólyom
7.fabula rasa: furfangos dal
Pierre de la Croix: köszönöm a gratulációt. Az oszmánokról: nos, én nem vagyok szerepjátékos, de a törökök megszállása csak a partiumi, illetve a nagyváradi helyszínre vonatkozik, amint azt itt leírtam. A Hungárus Királyság úgy tudom, független és törökmentes, de majd RR, bocsánat, Rigorel jobban elmagyarázza. :)

Válasz erre 

Furore Carcosa 2011.11.18. 00:32:34

OFF: Rigorel bá helyett egyelőre be kell érnetek velem. :D

A török hódoltság a mi világunkban területét tekintve nagyjából ugyanakkora, mint a valós történelemben, de a török nyomás jóval enyhébb, mert a Porta energiáinak nagy részét a tatárokkal való hadakozás köti le a Fekete-tenger mellékén és a Közép-Keleten. (Perzsia nálunk nem létezik: a tatár hordák bekebelezték.)

A régi hungárus királyság Mohács után itt is három részre szakadt, de a királyi Magyarország Hungária néven független maradt, Transzilvániához és az oláh fejedelemségekhez hasonló státusban. II. Lajos eleste után nem Habsburg Ferdinánd, hanem Brandenburgi György nyerte el a szentistváni koronát, és máig fennálló saját dinasztiát alapított; legfontosabb támogatója belülről a Nádasdy család, kívülről a szent germán birodalom részét képező szász királyság. Hungária államvallása a cuius regio, eius religio elv alapján evangélikus, bár a katolikus lakosság jelentős tömegei csendesen ellenállnak a térítői nyomásnak. Horvátország szintén önálló, de katolikus állam, élén a Zrínyi-Frangepán dinasztiával.

@Piere de La Croix: Az ötleteidet a Mecsek-vidékkel és a cincárokkal kapcsolatban kíváncsian várjuk, dolgozd ki őket bátran! A következő cikked a blogon a békakirályról szóló lesz majd jövő szerdán, utána Bori sárkaparós posztja következik, aztán újabb külsős közreműködőt prezentálunk Nibela személyében, aki a tébolydákról és a paradysi Aranyketrecről írt nekünk. A család részéről Vorvara bemutatkozása várható, szót ejtünk majd a DiVega famíliáról, Vylhva nyit egy új kultúrtörténeti rovatot, és lassan rátérünk Artemus következő kalandjára is.

@al-dabaran: A hangulatfestő zenékkel kapcsolatos ötletedet elővesszük majd a következő szerkesztőségi összejövetelünkön.

Tüzes csókok mindenkinek:
Furore

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: