Megjegyzés: Másodjára Nibela egy igazán remekül kidolgozott háttértanulmányt küldött nekünk, amiből egyaránt lehet novellát vagy kalandot kreálni. Író és szerepjátékos lévén, csak rajta múlik, melyiket választja…

A lelki panaszokkal az egyház foglalkozik

Julian atya

   Hinni: szentség vagy bolondság? Hol húzódik a határ közöttük? Elválaszthatók egyáltalán?
   Julian Ongle gyakorta eltöpreng ezen a kérdésen. Papként úgy véli, az egyház tiszte foglalkozni a kérdéssel, minden más spekuláció egyben eretnekség is. A papok a közvetítők menny és föld között, avatatlan halandó fel nem érhet odáig, hogy belelásson embertársai lelkébe.
   Szeret elmélkedni, idősebb paptársait hallgatni, akik mélységesen hiszik, hogy a bűnös gondolatok megkapják büntetésüket. Ékes példái ennek a lélek betegségei. Nem véletlen, hogy a filozófusok elméje gyakran megbomlik, ahogyan az olyan asszonyoké is, akik a nemüknek nem való tudásban mélyednek el.
   – Éva hozta fajunkra az őrületet, s nekünk, új Ádámoknak kell őriznünk a szentséget!… – súgja rekedten a főesperes, Julian patrónusa és egyházi elöljárója, hogy aztán hurutos köhögésbe fulladjon a folytatás.
   A főesperes régi vágású egyházfi. Hangoztatja, a férges húst ki kell vájni, messzire hajítani az ép részektől, nehogy a fertőzés tovaterjedjen, a nyugalmat megzavaró beszédek bogarat ültessenek a jó bárányok fülébe és olyan ösvényre tereljék értelmüket, ahova imádságos lélek önszántából sosem merészkedik.
   A purgálást a zavart keltő egyének eltávolításával véli megvalósíthatónak. Julian buzgón helyesel, és álmodozva idézi fel olvasmányaiból azokat a letűnt korokat, amikor a világi hatóságok akadékoskodása nélkül vethették máglyára a bűnösöket. Akár barbár gyakorlat volt, akár nem, manapság be kell érni a kínpaddal, vagy a legmegátalkodottabbak esetében a kivégzés tűzhalál nélküli módozataival.
   Az elmebetegek évről évre megoldatlan problémát jelentenek. A legegyszerűbb lélek is tisztában van vele, hogy muszáj ellenük védekezni. Julian nagy hangsúlyt fektet az egyház aktív részvételére és arra a dogmára, miszerint a kóros tünetek hátterében a gonoszlélek aknamunkája lappang. Ha a legcsekélyebb esély is mutatkozik rá, hogy az áldozat elkerülheti a halált és vissza lehet vezetni az épek világába, nem hagy fel a megmentésére irányuló kísérletezéssel.

Az ördög nem alszik

   A harmincöt éves pap nagy álma, hogy egy nap előterjesszék ördögűzőnek. Az exorcizmus az egyedüli biztos módszer arra, hogy kiragadják a Sátán karmai közül a prédájául esett lelkeket, vagy kinyomozzák a rontást szerző boszorkányt, és a szigorú büntetés előtt rábírják a téboly feloldására.
   Lobogó szenvedéllyel, már-már rajongással emeli tekintetét az Úr ördögűzésre kiképzett papjaira, akik időt és energiát nem kímélve küzdenek a megszállottak lelkéért. Ám az álma alighanem végképp álom marad, nem sok reménye van rá, hogy maguk közé fogadják. Mikor rákérdez a miértekre, csak ködös választ kap:
   – Nem látjuk a szemedben a szentlelket.
   Arculcsapásként érik ezek a szavak. Hitét nem vonják kétségbe, de mégis leminősítik. Abban a tudatban élt, hogy minden kívánalomnak megfelel, és csalódottságát főesperese elé önti. A harákoló, zsebkendőjébe köhögő elöljáró a fejét ingatja:
   – Nyitva volt a füled, de nem hallottál: így akarták értésedre adni, hogy nincs rangos ajánlód. Az egyház berkeiben befolyásos pártfogók kellenek, ha vinni akarod valamire. Én csekélység vagyok. Legalább egy püspökkel vagy érsekkel kellene jóban lenned, hogy újra fontolóra vegyék a folyamodványodat.

Julian Ongle plébános

Julian elkomorodik. Először ütközik bele az egyház gyarló íratlan szabályaiba, naiv hite fájó sebeket szerez. Kedvetlenül, a prelátusok játszmái iránt érzett undorral vonul el a Mirdeaux melletti Marmande plébániájára, hogy ott teljesítse be hivatását.
   Ekkoriban nyílnak meg az első olyan intézmények, melyek azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy megvédjék a társadalmat – elsősorban az urak érzékenységét – a szegények, rokkantak, betegek látványától. A tehermentesítésben a nagyobb városok – Paradys, Aeterna, Maderado, Serenissima, Miston, Amszterdam, Edlenburg – járnak az élen, ám csakhamar követi példájukat a vidék is, használatba véve a célnak megfelelő régi épületeket.
   Ez történik Marmande elhagyott erődjével is, mely a hugenotta háború befejeződése óta üresen áll. Megnyitja kapuját a vérbajosok, csavargók, leprások, gyengeelméjűek, lezüllött koldusok, törvény elől bujkáló bűnözők előtt. Isten a megmondhatója, a lakók közül ki melyik kategóriába tartozik. A kezdeményezést üdvösnek is lehetne mondani, ha Julian atya nem kifogásolná az erődből lett sárgaház vezetőségének már-már hitetlenségbe hajló, kétes törekvéseit.

A Bolondok Csillaga

Isaïe Massenger ki nem állhatja a katonaságot. Épp elég számára, hogy apja és két bátyja karddal az oldalán űz gúnyt az ő érzékenyebb intellektusából. Habár felmenői között minden férfi katonáskodott, a gyenge fizikumú, művészetek és tudományok iránt rajongó fiatalember kiharcolja magának apja engedélyét, hogy ne kelljen követnie testvéreit a sorban. A családfőnek elég egy pillantást vetnie legkisebb fiára, hogy belássa: Isaïe-t sajnos inkább néznék markotányosnőnek, mint katonacimborának.

Isaïe Massenger, a Csillag tulajdonos-igazgatója

A Frankhont feldúló vallásháború viharaiban előbb két bátyja, majd apja is jobblétre szenderül, ám a korona előbb még gazdag adományokkal honorálja a hugenotta lázadók ellen tanúsított hadi érdemeiket. Még a síron túlról is megtréfálják Isaïe-t. A szépreményű ifjú arca alaposan megnyúlik, amikor a végrendelet értelmében büszke tulajdonosává válik a marmande-i Győzelem Csillagának.
   Baljós érzésekkel utazik el szemrevételezni örökségét, s magában már azt fontolgatja, mennyiért adhatna túl rajta. Esze ágában sincs egyenruhás tisztekkel vitatkozni, akiknek nyilván kiforrott elképzelésük van róla, mit szabad és mit nem egy stratégiailag fontos helyszínen. El sem tud képzelni rosszabbat a mosdatlan katonáknál, a trágár beszédnél, a fegyvercsörgésnél, a lőporbűznél és a begyepesedett hadi reglamánál.
   Siralmas látvány fogadja: a hugenották hajdani büszkesége szörnyű állapotban van. A Garonne jobb partján álló erőd csúnyán megsínylette a királyi seregek ostromát, de nem ez tette igazán tönkre, hanem a folyó áradása egy évvel az ütközet után. A katolikus diadal emlékezetére Győzelem Csillagának átkeresztelt erősség a lázadás leverése után minden hadi jelentőségét elveszítette, a Massenger családnak pedig, akik szolgálataik jutalmaképpen adománybirtokul kapták a királytól, nem volt pénzük a karbantartására. A lepusztult romok között már csak csavargók és szélnek eresztett katonák tanyáznak, akik a környékbeli pletykák szerint a rablástól és az útonállástól sem riadnak vissza.
   Isaïe kétségbeesetten írja meg albioni barátjának, Nolan Butchlernek, milyen örökség szakadt a nyakába. Az orvostudomány iránt érdeklődő Butchler nem levélben válaszol, hanem személyesen kerekedik fel, hogy megossza ötleteit Isaïe-jal. Lelket önt mélységesen csalódott barátjába, és felcsillant előtte egy másik lehetőséget is.
   – Rengeteget olvastam az őrültekről. Ott rontják a levegőt Mirdeaux utcáin, zaklatják a tisztes járókelőket. A város létrehozott ugyan valami tömlöcfélét, de azt inkább állatkertnek nevezném, a szaga után meg dögkútnak Követhetnéd a paradysi példát: egyre nagyobb az igény a magántébolydákra. Az őrület, Isaïe, nem csupán a szegényeket sújtja. Biztosra veszem, hogy az urak sok pénzt megadnának érte, ha nem nekik kellene otthon bajlódniuk a bomlott agyú rokonaikkal. Igen szerencsés fickó vagy, hiszen most lettél büszke tulajdonosa egy kiszolgált erődnek! Ki kéne dobni a benne henyélő söpredéket, kicsit felújítani, és máris fogadhatod a betegeket. Sőt, mondok jobbat: közösen is belevághatnánk! Forog némi tőkém a mistoni gyapjúbörzén, és egyébként is szükségem lenne egy nyugodt helyre a kutatásaimhoz.

A Bolondok Csillaga

Isaïe hallgat rá. Első dolga kiadni az útját a jöttmenteknek, a banditákat viszont ott tartja: ők leszek az első lakói a Győzelem Csillagának – vagy ahogy hamarosan elhíresül, a Bolondok Csillagának. Nolan eléri, hogy Mirdeaux városa támogassa az intézményt, hiszen jócskán tehermentesíti a város amúgy is zsúfolt börtöneit.
   A teljes épületegyüttes felújítására nincs elegendő pénzük, ám elegendő azokat a részeit rendbe tenni, amiket ténylegesen használni akarnak. A munkálatok közben jobban megismerik a Győzelem Csillaga történetét.
   Az erőd helyén először földvár állt; romos, beomlott, sehová sem vezető alagutak maradtak nyomában. Később téglafallal vették körül, és csak többször tulajdonosváltás után emeltek a helyén igazi kővárat. Ezzel egy időben erősítették meg sokszögű koronaműből, ellenfalakból, harántsáncokból, árkokból, lesfolyosókból, helyenként akár nyolc méter vastag mellvédből álló védművekkel. A hajdani katonai létesítményt szárazárok övezi, állítólag régen víz is volt benne.
   A korszerűsítés során átépítésre kerül az igen jó akusztikájú északi bástya. (Isaïe ennek külön örül, hiszen szívesen énekel kellemes tenorján és imád fuvolázni.) A belső falán kopott freskó: aranyozott kalitka lóg egy tóparti fűzfáról, de foglya, egy kecses énekesmadár csak a víz tükrében látható.

A Csillag elitszárnya belülről

A régi legénységi traktust jelölik ki a közönséges félkegyelműeknek, míg a boltozatos mennyezetű tiszti szárnyból alakítják ki az előkelőbb bentlakók szállását. Nolan javaslatára renoválják a tüzérbástyát, ahová az agresszíven viselkedő ápoltakat zárják el a többiektől; a déli bástyát maguknak és a személyük körüli cselédségnek tartják fenn, itt fogadnak vendégeket is. Nolan igényt tart az északról délre futó sánc kazamatáira a kísérleteihez.
   A Bolondok Csillagának hamar híre terjed, tárt kapukkal várja a rászorulókat. Az érkezőket kizárólag a nemük szerint válogatják szét, azt csak a legkirívóbb esetekben vizsgálják, hogy bűnözők-e vagy elmeháborodottak. A kettő gyakorta ugyanazt jelenti. Nolannek igaza lesz, az úri családok is felfigyelnek az intézményre, szolgáltatásai egyre sokoldalúbbá válnak, mondhatni divatba jön.
   Olykor engedetlen lányok is kerülnek ide, akik a szülői felügyelet vagy a kijelölt házastárs ellen lázadnak. Immár választhatnak a zárda és a Bolondok Csillaga között. Nagy részük idővel magába száll és beadja a derekát; a többi a sárgaházban marad örökre. Vagy eleve nincs minden rendben a fejükben, vagy itt csapja meg őket az őrület szele, esetleg önszántukból választják menedékül. Ez utóbbiak közül kerül ki Isaïe Massenger jegyese, később felesége, Ozanne.

Ozanne, a Bolondkirálynő

Ez a világ dolgai iránt teljesen közömbös, fiúsan vékony hajadon, aki igen jól viseli a bezártságot – sőt, mintha szívesen is venné – a társasélet iránt tanúsított passzív ellenállásával vívja ki szülei rosszallását. Álmukban sem jutna eszükbe, hogy a nevelő célzatú elrekkentésnek leánykérés lesz a gyümölcse. Az ifjú Massengernek elnyeri tetszését a máskülönben kezes, csöndes leányzó. Ozanne-t a legcsekélyebb mértékben sem zavarja, hogy az erődben bolondok is élnek. Kétheti ismeretség után megtörténik a gyűrűváltás, rá két hónapra megülik a lakodalmat. A környékbeliek azóta Bolondkirálynőnek hívják Ozanne-t. Neki köszönhető, hogy a déli bástya zárt udvarában csinos kis kertet alakítanak ki.
   Isaïe Massenger művelt embernek tartja magát, és osztja Nolan véleményét, hogy az ő lakóik beteg emberek, a Sátánnak semmi köze a panaszaikhoz. Ezt persze csak szőrmentén hangoztatja, hiszen a Győzelem Csillaga minden héten megnyitja kapuit Julian Ongle-nak, aki szívügyének tekinti, hogy elevenen tartsa a hitet a zavarodott lelkekben. Nolan, a sárgaház orvosa nem ennyire tapintatos, bármikor kész vitába bonyolódni a jó atyával.
   Nolant módfölött foglalkoztatja az erődlakók fegyelmezés általi nevelése. Elvégre rendszabályok nélkül fönn sem lehetne tartani a Győzelem Csillagát. Hallgat Isaïe-ra, és értelmesebb, talpraesettebb, erősebb betegeket – akik általában a bűnözők közül kerülnek ki – megteszi ápolónak. Ők bottal, esetenként korbáccsal tartják féken a többieket; ennél drákóibb intézkedésekre ritkán van szükség. Az igazán veszélyes bentlakókat amúgy is a tüzérbástyába viszik és kiláncolják a falhoz.
   Az ápolók közül kiemelkedik a markos, szálas termetű Zéphyrine. Nem tudni, honnét való. Ha frankul szólnak hozzá, megérti, de beszélni nem beszél, pedig a nyelve nem hiányzik. Mivel írástudatlan, nevet is Ozanne ad neki.
   Zéphyrine katatón állapotban kerül a tébolydába, úgy szedik össze az út széléről. Csupán egyszer tanúsít agresszív magatartást, amikor az egyik ápoló molesztálni próbálja; ez nemcsak a katatóniájának vet véget, hanem a balszerencsés férfi életének is. A halálesetet könnyű eltussolni, egy dezertőrből lett brigantit senki sem hiányol a külvilágban. Zéphyrine azóta kiszámíthatóan és összeszedetten viselkedik. A fegyelmezéshez elég, ha megjelenik és mélyen a rendetlenkedő szemébe néz: ettől a leghepciásabb beteg is tüstént megjuhászodik.

Dr. Butchler találmányai

Nolan Butchler valósággal megtáltosodik a Bolondok Csillagában. A bentlakókat kísérleti alanyként használja. Rajtuk próbálja ki saját tervezésű kényszerszékeit, őket fűzi be különleges kialakítású kényszerzubbonyába. Nagy érdeklődéssel tanulmányozza, hogyan viselik magukat a különféle hálós ágyakban, emberi mókuskerekekben. Igazi grafománként éjt nappallá téve ír, tervez, kalkulál; sokan azt sugdossák, csak idő kérdése, mikor lesz szüksége neki magának is a saját találmányaira. Hogy a bevételt gyarapítsa, belépti díj ellenében bárkit körbevezet a tébolydában. A látogatók mindig kaphatók némi jóleső borzongásra és viszolygásra, s egyúttal használat közben is megcsodálhatják Dr. Butchler szerkezeteit.
   Nolan és Isaïe egyetértenek benne, hogy a fegyelmezést külön kell választani a megnyugtatástól, főleg az olyan ápoltaknál, akiket gazdag rokonaik küldenek az intézménybe, makacs leányok esetében inkább nevelő, mint gyógyító célzattal. Bevezetik a hidegvizes locsolást, a beöntéseket és borogatásokat, olykor leforrázott mákgubó levével itatják a betegeket. Még így is előfordul néha, hogy valaki nem hajlandó lecsillapodni, akár nappal van, akár éjszaka. Ez igen veszélyes, mivel könnyen felzaklathatja a többi beteget, így ilyenkor hathatós eredménnyel alkalmazzák a szájkörtét.

Ettől minden szó elakad

Isaïe helyesli barátja legtöbb módszerét, ám nem mindegyiket. Kétségei vannak például, hogy hasznos-e hánytatás céljából romlott étellel etetni az ápoltakat. Ettől egy idő múlva valóban kevesebbet tombolnak, de inkább csak azért, mert legyengülnek. Nem hozza meg a kívánt eredményt az sem, ha szándékosan betegséggel fertőzik meg őket, legfeljebb belehalnak a magasra szökő lázba.
   Nolanban az is fölmerül, hogy az agy túlságos vérbősége okozhatja a panaszokat, ezért Zéphyrine bevonásával sűrűn eret vág a bentlakókon. Olykor túlzásba viszi, és elveszíti a páciensét. Isaïe nem kedveli ezt a kezelést, undorodik a vér vasas szagától, ezen gyakran veszekednek is.
   Noha felvilágosult emberek lévén mindketten természetes okokra vezetik vissza az elmebajt, nem pedig a démoni erők befolyására, arra még nem találtak racionális magyarázatot, miért kerül a Csillagba annyi szektás eszelős, vallási tébolyba esett személy és világvégét hirdető álpróféta. Nolan hajlamos ironikusan kijelenteni, hogy a szentséget és a bolondságot csak egy paraszthajszál választja el egymástól, no meg a közvélekedés…
   A Győzelem Csillaga jelenleg három jó családból való kisasszonynak ad otthont, és a napokban várnak egy negyediket. A legrégebbi lakó közülük Fanny Lachaise, szobáját nem hagyhatja el. Viselkedése agresszív, piromániára hajlamos, Nolan jelenlétében egyenesen obszcén.
   Delphine Vose együtt étkezik a Massenger házaspárral és a doktor úrral; ő teljesen épelméjű, a zárda helyett választotta a sárgaházat. Ahogy ő szokott fogalmazni:
   – Inkább hordom az ételt szegény Fannynak, mint hogy egy izzadó, hatvanas úr megmásszon, mint bika a tehenet!
   Delphine nagyon vallásos, mindig örül Julian atya érkezésének.

A titokzatos Palma Giontella

Palma Giontella a legkülönösebb hármójuk közül. Bőre talján származása ellenére igen világos, haja nemkülönben, már-már éteri benyomást kelt. Állapota ingadozó, normális periódusai a kiszámíthatatlan visszaesésekkel váltakoznak. Őt még Nolan is kerüli, jelenlétében erős fejfájás, émelygés telepszik rá. Eleinte hagyták Ozanne kertjében sétálgatni, de két cselédlánnyal is fura dolog történt a közelében: a nap végére megháborodtak, s kikaparták a saját szemüket.
   Palmát még Zéphyrine sem tudja megnyugtatni, sőt – tőle különösen retteg. Azt állítja, ha meglátja, bogarak kezdenek nyüzsögni a bőre alatt és láthatatlan szú perceg a fülében. A percegésből időnként valami érthető, trágár beszédet vél kihallani. Hogy elhallgattassa, egy ízben véresre vakarta a saját fülét.
   Julian atya igyekszik kapcsolatot kiépíteni Palmával, de a lányon a puszta látványától dührohamok törnek ki. A pap szerint nem hidegvizes fürdőre van szüksége, hanem ördögűzésre.

A bolondok gyakran végzik így…

Megjegyzés: Ebben a korban az abnormális viselkedést még nem kapcsolják össze az agy működésével, csak fokozatosan ébrednek rá, hogy valójában betegségről van szó, nem démoni megszállottságról. Mai értelemben vett pszichiátria és gyógyítás még nem létezik, az őrültekkel csak elvétve bánnak emberségesen. Nem sok figyelmet szentelnek neki, hogy kiválogassák őket a bűnözők, testi fogyatékosok, gyengeelméjűek közül. Nem ritka, hogy egy zavarodottnak vélt személynél, akivel képtelenek kommunikálni, végül süketséget állapítanak meg. A sárgaházakban számos olyan bentlakó sínylődik, aki – amíg a hosszas elzárás és a nem megfelelő közösség nem hagy rajta nyomot – pszichésen tulajdonképpen épnek mondható. Bevett szokás a kezesebb, irányíthatóbb betegek kiemelése ápolónak. Virágzik az ördögűzés, aranykorukat élik a különféle, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb fegyelmezési eszközök. Erről bővebben Benedek István Aranyketrec című művében lehet olvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Furore Carcosa 2011.12.13. 17:18:54

A felvilágosult tudósemberek racionális gondolkodásával az a nagy probléma, hogy ha itt _tényleg_ démoni megszállottság esete forog fenn (akár Zéphyrine-nél, akár Palmánál), akkor bizony az ódivatú, elmaradott, földhözragadt Julian atyának lesz igaza...

Én mindig mondtam, hogy a boszorkányokat meg kell égetni! :D

Válasz erre 

Niccolo Carcosa 2011.12.14. 12:12:17

@Nibela: OFF
Gratulálok, nagyon kellemes és ötletteli írás!

Hangulatzenéhez: Nox Arcana - Blackthorne Asylum. Az elmegyógyintézet témáját járja körbe az egész album, szerintem nagyon inspiráló lehet, én legalábbis szeretek aláfestő zenét hallgatni a munkámhoz, ha van megfelelő, hátha neked is bejön.

Még IN character is fogok hozzáfűzni pár gondolatot, de csak később, most a munkahelynek becézett tébolydában kell szétnéznem.

Válasz erre 

kriles 2011.12.14. 12:53:40

Hát nekem elég ismerősen dereng ez a Fanny Lachaise. Ha jól emlékszem még d'Arquien márki neversi birtokán "futottam" vele össze.
Igen tüzes kis fruska volt, most már tudom miért. Egyébként, már akkor is úgy beszélt mint egy kocsis.

De jó néha hallani régi hölgyismerősökről, mégha kicsit meg is buggyantak.

William

Válasz erre 

Furore Carcosa 2011.12.14. 13:10:43

@William Carcosa: "Igen tüzes kis fruska volt, most már tudom miért."

Mit ajnározod úgy, csak engem majmol!

Válasz erre 

Creep 2011.12.14. 13:24:43

Kiváló írás, gratulálok a szerzőnek!

Válasz erre 

kriles 2011.12.14. 13:56:58

@Furore Carcosa: Nem kell féltékenykedned! Tudjuk jól, hogy nálad tüzesebb fruska nincs az egész világon!

Válasz erre 

Niccolo Carcosa 2011.12.14. 14:55:31

Salvete Sodales!

Dr. Butchlerrel egy ideje már folytatunk tudományos levelezést, hiszen tudattalanul is az általam pszichoanalízisnek keresztelt tudományág ösvényére lépett.
Balszerencsémre az egyik kutató, aki leghamarabb adaptálta a módszereimet, egyben az egyik legnagyobb tudományos ellenlábasom is, bizonyos Rudolph Göckel, a híres boszorkányvadász, aki a Malleus Maleficarumhoz fűzött megjegyzéseivel nem csak az inkvizítori eljárásokat tette hatékonyabbá, de számos kiváló tudós kollégámat is máglyára juttatta.

Visszatérve: Dr. Butchler betegállománya igen figyelemre méltó, akárcsak a kezelési módszerei.
Bár be kell vallanom, hogy a belépti díjas metódus átvételét nem feltétlenül fogom szorgalmazni a paradysi tébolydában, legyen bármennyire is közkeletű bevételforrás. Itt viszonylag kényelmesen üzemeltetni lehet a létesítményt a "prominens" betegek fogadásával.

További legjobb sikereket kívánom a Csillag személyzetének!

A vér örök,
Niccoló

Válasz erre 

2011.12.14. 20:41:37

@Furore Carcosa: Hmmm, sajnos vitába kell szállnom Önnel, még ha ehhez sem kedvem, sem tehetségem nincs. Tapasztalataim szerint még a legutolsó pór is azt hiszi magáról, hogy a Sötétség Fekete Hercege szállta meg őt, mégha egy utolsó tündér is volt az. Illetve a megszállás nagyban különbözik az irányítástól, bár egyes tapasztalatlanok - mint egyes ilyen házak vezetői - össze is keverhetik vele.
Lényegében a tündefajzatok több ilyen "őrületért" felelősek a pokol teremtményeinél.

Válasz erre 

Hasdrubal bácsi 2011.12.15. 00:37:00

Kegyelmednek teljesen igaza van, derék tudós barátunk! Halál a gonosz állatokra!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: