Evoryn Carcosa, a Fekete Özvegy
2010.02.24. 10:00
„Csitt, kedvesem!...”
(Hangulatzenéért kattints ide)
A család normann ágából származó Evoryn a második generáció idősebb tagjai közé tartozik: már férjes asszonyként érte meg a Carcosa kastély bukását, majd kulcsfontosságú szerepet játszott benne, hogy a túlélők nem csupán személyüket, hanem tekintélyüket és vagyonuk roncsait is át tudták menteni Frankhonba. Teljes neve özvegy Evoryn de Vermandois, azelőtt Cul-de-Bec, azelőtt Breitklingen, született Carcosa. Első férje, egy helvét katonabáró, a Carcosa kastély falain lelte halálát, miközben ifjú hitvese menekülését fedezte. A második, egy lotaringiai taláros nemes, oly nagy buzgalommal és hozzáértéssel intézte a frank királyi kancellárián a vitás birtokadományok ügyeit, hogy az uralkodói kegy élete utolsó esztendejében grófi rangra emelte. Ő párbajban esett el a harmadik férj, egy vérbeli herceg kezétől, aki III. Raoul király elsőfokú unokatestvére volt, mégsem ápolt jó viszonyt vele, míg egy tragikus hirtelenségű gyomorrontás véget nem vetett szakadatlan civódásuknak. A rokoni kör azzal szokott tréfálkozni, hogy ha Evoryn folytatni kívánja ezt a sort, legközelebb egy koronás uralkodóhoz kell feleségül mennie. Talán még gyermekkel is megajándékozná, ami feltétlenül javára válna a dinasztiának: a normann ági Carcosa leányok általában nehezen esnek teherbe, ám ha mégis sikerül nekik, rendkívül robusztus és életrevaló utódokat hoznak a világra.
Evoryn igazi nagyvilági dáma: művelt, kacér és elegáns, remek társalgó, még remekebb intrikus, hűvös és elutasító a tolakodó bugrisokkal szemben, tüzes és szenvedélyes a megfelelő pillanatokban. Egyéniségének azonban van egy morbid oldala is, mely riasztólag hat a környezetében tartózkodó kevésbé kifinomult személyekre – például a cselédségre és más együgyű pórokra. Azt még be lehetne tudni egyszerű szeszélynek, hogy mióta először öltözött gyászba az első férje miatt, kizárólag feketében hajlandó járni – nem mintha annyira szívén viselné a megboldogult Breitklingen báró emlékét, csak rettentően megtetszett neki a szín. A bensőséges vonzódásban azonban, melyet a Fekete Özvegy a pókok mindennemű fajtája iránt táplál, sokan hajlamosak valami bizarr és rendellenes eltévelyedést látni. Egyes oktondiak szerint a vérével táplálja őket, ami természetesen badarság; a pletyka hátterében az húzódhat meg, hogy fiatalasszony kora óta módszeresen igyekszik tűrőképessé edzeni szervezetét mindenféle pókméreg ellen. Nem mintha létezne olyan pók a világon, amelynek volna mersze megmarni őt. Ezek a jámbor kis jószágok, a nyeregszerelvény redői közt megbújó karakurttól a félelmetes táncdühöt terjesztől tarantelláig, valamennyien istennőként tisztelik a Fekete Özvegyet, s bármely percben készek életüket áldozni érte…
Sötét selymek szövője
(Hangulatzenéért kattints ide)
Megjegyzés: Evoryn Carcosa alakját a francia történelem híres-hírhedt özvegy mátriárkái ihlették, Artois Matildtól Jeanne de Montforton át Medici Katalinig. Az állandó jelzőből kézenfekvő volt a pókokra asszociálni, ami némi „sötét elfes” zamatot csempészett a karakterképletbe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.