„Tükröm, tükröm…”
(Hangulatzenéért kattints ide)

Belzador Carcosa nem emberi lény. Eredetileg csupán egy receptákulum volt, egy mágikus konstrukció, amely eltávozott lelkek tárolására szolgált. A halál ugyanis néha bosszantóan alkalmatlan időben jelentkezik, túl korán ragadja el a büntetésükre váró ellenségeket és a vallatás alatt álló foglyokat; erre a problémára keresett megoldást Vanborden Carcosa, amikor egy antik perzsa tükör felhasználásával megalkotta azt a mágikus lélekbörtönt, amely úgy viszonyult Belzadorhoz, mint embrió a kifejlett organizmushoz. A tükör-receptákulum maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Vanborden magiszter azonban – akit a Konstruktőr néven is emlegettek – sohasem szűnt meg tovább munkálkodni találmányainak tökéletesítésén. Miért elégedjen meg a passzív felügyelettel, amikor műve a börtön aktív funkcióját is elláthatja – vagyis a rab lelkek folyamatos kínzását, büntetését és vallatását? A Konstruktőr lényegében a pokol miniatürizált verzióját akarta létrehozni egy önvezérelt létsíkzárványban, s hamar rájött, hogy célját csak akkor érheti el, ha a receptákulumot saját személyiséggel és vezérlő akarattal ruházza föl. Okulván a hasonló próbálkozások kudarcát ecsetelő legendákból, kínosan ügyelt rá, hogy ehhez kizárólag családon belüli alapanyagokat használjon – konkrétan azokat a testnedveket, gondolatsémákat és érzelemmintákat, amelyek részben tőle magától, részben feleségétől, Malerie Carcosától származtak. Így az öntudatra ébredő mesterséges lény – akit egy démonológiai traktátus nyomán Belzadornak neveztek el – nem fordult gólemként teremtője ellen, mivel nem alantas szolgának alkották meg, hanem létrejötte pillanatától fogva maga is elismert, teljes jogú tagja volt a családnak.

Teológiailag nézve Belzador Carcosa puszta létezése a legszörnyűbb blaszfémia, hiszen erőszakkal kiragadja a lelkeket a nekik rendelt pályáról, elbitorolván a felsőbb fórumoktól a túlvilági ítéletet. Ezt persze csak azokkal tudja megtenni, akik előzőleg fizikailag is a család hatalmába kerülnek, majd bizonyos idő múlva eleven cáfolatul szolgálnak a fatális téveszmére, miszerint ha nincs többé test, nincsen fájdalom és szenvedés sem. Mi több, ez a folyamat működteti misztikus anyagcseréjét: úgy is fogalmazhatunk, hogy Belzador személyében a Carcosa famíliának van egy saját kezelésű pokla, amelyet az elnyelt lelkek lassú elemésztése tart üzemben.

Az alpesi Carcosa kastély ostromlói tudtak Belzador létezéséről, hála az áruló Balthasar Freseniusnak; úgy gondolták azonban, egyszer s mindenkorra leszámolhatnak vele, ha összetörik a Vanborden magiszter műhelyében őrzött perzsa tükröt. Ebben tévedtek: az antik műtárgy csupán bölcsője és gyerekszobája volt Belzadornak, aki tizedik életévének betöltése óta egyre messzebbre kalandozott a tükrök furcsa veszedelmekkel terhes szellemvilágában. Elvesztése megrázta és elbizonytalanította őt, valahogy olyasféleképpen, mint amikor egy serdülő kamaszt erőszakkal megfosztanak az otthonától; a család túlélői azonban kitartottak mellette, ő pedig, miután magához tért a sokkoló hatású élményből, nem mulasztotta el tevékenyen viszonozni a segítségüket. Ebből az időszakból származnak azok a suttogva továbbadott szóbeszédek, amelyek hátborzongató hatalmat tulajdonítanak a Frankhonban letelepedő Carcosa hölgyek tükreinek.


A világ Belzador szemével
(Hangulatzenéért kattints ide)

Néhány éve Belzador rájött, hogyan léphet ki a tükrökből a külvilágba: ilyenkor valamelyik régi áldozatának alakját ölti magára, mivel saját teste és nemi identitása nincsen. Egyelőre csak rövid, egy-két órás kirándulásokat képes tenni, de nagy erőkkel keresi a módját, hogyan terjeszthetné ki a rendelkezésére álló időtartamot. Az anyagi világ ugyanis teljesen elbűvöli: számára ez varázslatos újdonságot jelent, a titkok és rejtélyek honát, melyet gyermeki lelkesedéssel, olykor kimondottan naivan igyekszik felderíteni. Mivel az érzékszervei egészen más közeghez vannak szokva, fölfedezőútjain még kissé bizonytalanul mozog, gyakran szorul rokonai támogatására. Ilyenkor általában úgy viselkedik, mint egy csetlő-botló kisgyerek, aki egyik ámulatból a másikba esik egy szál virág vagy egy tarka öltözék láttán, szörnyű zavarba jön, ha idegennel kell szót váltania, és rémülten sírva fakad a mennydörgéstől vagy a harsonák zajától. A kívülállók hajlamosak holmi ágrólszakadt, félkegyelmű Carcosa-sarjat látni benne, akit a család merő irgalomból gyámolít csupán; ha szerencséjük van, soha nem kell rádöbbenniük, mekkorát tévedtek.

Az új Carcosa kastély kazamatáiban a család komplex tükörútvesztőt alakított ki Belzadornak, mely jó eséllyel pályázhatna Európa legveszedelmesebb helyének címére. Ez a várbörtönben senyvedő rabok útjának végállomása; időnként azonban felkeresik a családtagok is, ha a szellemvilágban kell utazást tenniük, a Tükörálarc szakértő kalauzolásával.

Megjegyzés: Belzador Carcosa alakjához a Vidocq c. francia film címszereplőjének démoni ellenfele szolgált ihletésül. 

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr242142788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2010.07.10. 14:33:15

Ez még annál is jobb lett, mint gondoltam - és némi megelégedéssel az is szolgál, hogy az ihlető forrásra vonatkozó tippem bejött :)

Thirlen 2011.03.26. 13:49:59

OFF: Kedves Belzador!

Kérlek alkalomadtán keress meg a thirlen@freemail.hu címen. Holmi a szerepjátékos cikkekkel kapcsolatos elfekvő kötetekről lenne szó.
Egy bizonyos névtelen személy ajánlotta, hogy ezen az úton keresselek.
süti beállítások módosítása