Humungus Testvérem!

Ugyan nem tudom, hogy eljegyzésedet Borostyánnal mennyire lehet biztosra venni.. ám ha megengeded eljegyzési ajándék gyanánt, hoztam neked, nektek valamit a normanndia erdőségekből. (Ha esetleg mégsem, akkor csupán vedd figyelmességnek.)

Ottjártamkor egy goblin sámánnal, afféle erdei druidával akadtam össze, és hát, tudod... Na szóval ő húzta a rövidebbet, így a fejére már nem igazán volt neki szüksége.

Elküldtem felszerelési tárgyaival együtt Khuntba, ám mivel nem tudom, hogy a tölgyed gyökerei közé mi alapján válogatod a trófeákat, nem rakattam be oda a koponyáját. (Hátha nem méltó rá.)

Kérésemre Evoryn egyelőre egy zsákba rakatta, és felkötötte az ágaira.

Szóval, fogadd tőlem ajándékként, Borostyán és Te. Remélem hasznát veszitek!

William

El tudom képzelni Humungust és Borostyánt ahogy sétálnak az erdőben a lemenő nap fényében és a szálfa termetű kuzinom megkérdezni a választottját:
-Szeretsz Borostyán kedves? Mert az én összes kacsom csak terád vágyik.
-Igen, szeretlek Humungus!
Humungus pár pillanatik zavartan hallgat, de aztán megszólal:
-Akkor hívjuk a méhecskét?

Nyaúúúúúúú de gonosz vagyok!!! :D :D

Off: :D ez nagyon aranyos volt :)

William testvér!

Ez nagyon figyelmes tőled. A világért sem akarom a gesztusodat nem illő módon fogadni. Amint hazatérek azonnal nekilátok, hogy a Tölgy elfogadja az áldozatot. Egy sámán lelke bizonyára megelégedésére fog válni.

Köszönettel:
Humungus

Jelentem, főnök úr, minden rendben, vagyis hát nagyjából, azazhogy néha bonyolódnak a dolgok, de ha mégsem, akkor kigubancolom őket, illetve akkor, ha mégis. A szállástündék alkonya, illetve az alkonytünde megszállottság, vagyis a tündék alkonyati részről történő megszállása nem sok vizet zavart, csak teát, mert abból az alkonykirály rengeteget megivott a kerekes öregasszonnyal, aki süteménnyel is kínálta, de abból nem kért, kétoldali nosztalgiából kifolyólag. (Ez valami ritka betegség, szögek nőnek ki tőle az emberből, de befelé.) Utána elvonulás ment véghez, és az alkonykirály csak a tölgyfa fejét követelte, meg süteményt, mert odahaza nem olyan szenvedélyes a nosztalgiája. Ezért ott már ehet belőle, vagy ha ő nem, akkor más. De a fa kapott új fejet a régi helyett, sámánból kitagoltan, már tudniillik goblinilag. Ez pillanatnyilag a becsomagoltság állapotát képezi. Aztán Borostyán hazajött száműzetésbe, mert Evoryn anyó bérhűség révén lerovancsolt az alkonykirállyal. Borostyán eleinte kicsit dühös volt, de később nagyon, és csúnyákat mondott Pocakdrabál bácsira. Meg hajbakapott a kerekeken guruló nénivel is, akinek olyan aranyos-holdas neve van, de ezt nem hallgattam végig, mert amikor jött a fejedelmi nevű félig dupla kutya, akkor én megfontoltságból kifolyólag elbújtam. A vége az lett, hogy a Pokolcica átpakolta a nénit két kerékről négyre, és elvitte a Paradicsomba, ahol egy csomó gonosz ember folyton egymást buzerálja, és ezt nagyon élvezik. De azért a főnök úr nője meg a Pokolcica nagy barátnők lettek, és a konfliktuális fennforgások el lettek simítva. A Pokolcica adott nekem egy tábla palát, amin kitörtem az egyik fogamat, mire ő azt mondta, hogy ezt nem megenni kell, hanem irkálni rá, ami szerintem csalás, és különben is, miért nem ezzel kezdte. De nem írtam a főnök úrnak, míg vissza nem minősült szobanövényből, mert úgyse tudott volna válaszolni, és addig csiszoltam a stílusomat. Szóval Evoryn anyó átköltöztette a szövőtündés állományzatot, a felügyeleti szerepkörben székelő pókokkal együtt, tehát az egész selyemcsináló manifesztúrát (ennek rokon értelmű szava is van, csak most nem jut eszembe) az eggyel odábbi szomszédba, ahol ő mostantól vazelinitásban áll az alkonykirállyal, bár az esküvője megint elmarad, illetve hosszabb hatályt szenved. A festéktündék által kitermelt tevékenység viszont megállás nélkül fokozódik, már egyáltalán nem énekelnek. Loxi sajnos nem nagy segítség, ha majd jön vissza a főnök úr, tessék megint megpofozni, mert nem akarja azt csinálni, amit mondok neki, például lefeküdni velem. Utána Pocakdrabál bácsi megrázta Borostyán előtt a véres rongyot, amitől a főnök úr nője hadba ment, de már visszajött. Közben volt egy kis légicsapás északi részről, ami pókhálóba fulladt. Gondoltam rá, hogy Döme által megtorlást fogatosítok, de Loxi szerint ez a hatáslépésem túlkörzése lenne, ezért úgy döntöttem, megvárom vele a főnök urat. A zöldek, azok nem mentek sehová, mert ők a lakosság civilizált összetevőjét képezik, meg a tölgystrázsák sem, mert ők meg helyőrségi viszonyulásban állnak a tölgyfával; a véres rongy csak Borostyán kíséretét prolongáló nőnemű személyekre vonatkozik, akik úgynevezett hiszterikák. (Ez egy nagyon jó szó, és azt is rég vártam már, hogy kitehessek egy pontosvesszőt.) Itt van viszont a Lamont nevű bárónemes, aki közben felébredt, és indák nőnek ki belőle, és folyton a föld korhadó mélyéről meg az ezer éve szomjazó gyökerekről magyaráz, és mindenáron beszélni akar a főnök úrral, ami szerintem is jó lenne, mert engem már nagyon idegesít. Így röviden ennyiben lehetne perspektivikus összefoglalás alá vetni a helyzetet. Mindazonáltal ezúton szeretnék a főnök úrnak garanciát kötelezni, hogy a fennakadás folyamatos. Maradtam mint mindig, tisztázattal:

Blickfang

OFF: Ez hatalmas! Még ilyet!

IN: Milyen légitámadás? Ki a bánat támadott meg minket? Valaki szedje el ettől a birkától azt a táblát, és írja le mindezt tisztességes nyelven!

Declan kuzin!

Ez Blickfang nyelvén annyit tesz, hogy a khunti tartomány északi szomszédságában lakó hárpiák megkíséreltek áttörni a határon. Velük még magában is elbánik a természetes védelem és Evoryn pókjai, de ha a veszélyesebb szomszédok is mozgásba lendülnek, akkor forróvá válhat a helyzet. (a határvonalon ugyanis kővé változtatták az erdőt... ez utalhat a fajtájukra)

Ha van kedved egy kis testmozgáshoz a választás alatt, akkor szívesen várlak. Megkísérlem behódoltatni őket, bárkik is legyenek. De addig nem engedek amíg nem tanulják meg, hogy büntetlenül nem portyázhatnak egy Carcosa birtokon.

Humungus

Humungus testvérem!

A legnagyobb örömmel fogok kiszakadni a választás menetéből egy kis "testmozgás" kedvéért. A végén még élvezni is fogom a kastélybéli látogatásomat. Aztán mehetünk Aldimar lányáért. Már-már azt kell mondanom, hogy (számomra) jóra fordulnak a dolgok. Persze ilyenkor mindig beüt a krach, és valamit a Felföldön úgyis elcsesznek a fiúk, én meg rohanhatok haza rendet vágni. Mint a múltkor, amikor a scaniai portyázók letévedtek Orkneytól délre, aztán repülhettünk északnak megtámogatni az ottani klánokat. Áhh... Szép idők jártak akkoriban. Csaták, szesz, nők, vér. Sok, sok vér és whisky. Nem úgy, mint most, amikor az ember saját vérei esnek egymás torkának. Bah...

Ölel testvéred,

Declan

@Blickfang: OFF: Zseniális! Kérünk szépen még!

@Blickfang: ez igen :D

(Humungus drágám: Ide is elküldöm a családi kémjelentés summázatának a tartományodra vonatkozó részét, nehogy elkerülje a figyelmedet a nagy levélforgalomban - fontos és sürgős!)

Hazai terepre térve: Roderillo Dastardi kölcsönös megegyezéssel fölmondta a Marboles városával kötött kontraktusát, és komótos iramban kelet felé vonul a seregével. Ha tartja ezt a tempót, tizenkét-tizenöt nap alatt fog Khunt alá érni. Ez önmagában még nem adna okot különösebb aggodalomra – bár Dastardi katonáiról mindenféle sötét szóbeszéd járja –, ám a múlt héten szőrén-szálán nyoma veszett Szárnynyeső kompániájának is. Szárnynyeső nem kimondottan az ellenségünk, de nem is fél tőlünk, és pénzért mindenre kapható. A híveim elől csak úgy tűnhetett el ilyen kurtán-furcsán, ha tündérföldre távozott; márpedig az ő csapatai kifejezetten az efféle terepen vívott harcra vannak kiképezve.

Humungus: helyeslem a döntésedet, hogy visszatérsz Khuntba, és ott maradsz Declannal meg Aldimarral a nagytanács megnyitásáig. Ha már egyszer mi normannok megmentettük neked a tartományodat, mialatt te Tóföldön és a rusz pusztákon kutattál Aldimar lánya után, igen nagy ostobaság lenne most a zászlósúrválasztás előestéjén elveszíteni. Hasdrubal bátyánk engedélyével egy jelentős kontingenst hagytam az erdőben harcra termett híveimből, a vőlegényem egyik pókmutánsának a parancsnoksága alatt. Arra nem tudtam rábeszélni, hogy Blickfangtól vagy Loxitól fogadjon el utasításokat, de neked engedelmeskedni fog, ha megérkezel.

Csókol szerető nénéd:
Evoryn Carcosa

Humungus: Ha befutunk a tartományodba, először is pancsolnom kéne egy jó nagyot a Vénusz-fürdődben. Meg tudod szervezni, hogy a sétáló fáid kihúzzanak belőle, mielőtt kocsonyává megyek szét?

Leonor Carcosa

Itt állok melletted Leonor, már Te is palafüggő lettél?

A khunt erdei gyógyfürdő rendelkezésedre áll, megfelelő személyzettel természetesen. Rádfér a kikapcsolódás, elég csúnyán helyben hagyott a banya szobalánya. Én sem jártam sokkal jobban de a megmentőké az elsőbbség.

Én addig megkettőzött erővel dolgozok majd a tartomány rendfenntartásában mert erőtlenségemet és haszontalanságomat ellensúlyoznom kell bölcsebb és minden szempontból sikeresebb rokonaim előtt. Vezekelnem kell mert amíg én a banya csapdájában bohóckodtam, melybe végtelen ostobaságom miatt sétáltam bele, bajba kevertem és erőforrások eltékozlására kényszerítettem a családot, hogy kimentsenek.

Ígérem minden erőmmel azon leszek, hogy megfeleljek a család elvárásainak és saját vágyaimat tartósan a háttérbe szorítva buzgólkodjak a dinasztia gyarapodásán. De pár mondat engedtessék meg nekem mindenekelőtt.

Evoryn néném! Amikor legutóbb "birtokomnak" neveztem khuntot lehurrogtál, hogy az a család tulajdona, én csak felügyelek rá. Akkor hirtelen miért van ez a "Ha már egyszer mi normannok megmentettük neked a tartományodat"? Mi változott meg? Amikor tennivalók akadnak, hirtelen már az "én tartományom"? A család magának bitorolta azt a földet amihez a lelkemet kötöttem. Seniorként ezt Te magad vágtad a képembe. Vagy közös munkával szervezzük meg a védelmét, vagy sehogy.
A közös birtokra minden családtag köteles erőforrást átcsoportosítani szükség esetén. A magad részéről eleget tettél ennek a vőlegényed katonáival, ebben nincs hiba. De jelezném feléd és a család felé, hogy ennyi a teljes haderőnk itt. Nekem nincsenek katonáim. Alig egy tucat ha akad és az lóf*szt sem ér egy zsoldossereg ellen, álljon az emberekből vagy Szárnynyeső "vidám fiú"-iból egyre megy. Az a tündér-zsoldos már bemutatta, hogyan sétál keresztül a birtok összes védelmén karcolások nélkül a teljes kompániájával és nekem nincs másom ellenük.
A zöldek erősek, de nem harcosok. A harci moráljuk olyan mint egy szekérderék aggastyánnak egy hosszútávfutó versenyen. A driádokat meg még sosem láttam harcolni. Ebben ugyan hasonlítanak a hajnaltünde harcosaidra, de ők legalább nem húsból vannak.

Maradok tisztelettel, önzetlen szeretettel és szolgai hűséggel a nálam többre érdemesek felé, akiknek igen sokkal tartozom többel, mint amit egy emberöltő alatt törleszthetnék.

De a pofámat nem fogjátok leragasztani húslények!

Humungus

Kedves Testvéreim!

Nem fogom tétlenül nézni, hogy Khunt felé masíroznak azok a semmirekellők. A véremet hullattam Khuntért, és ugyan rühellem azt a nyüves erdőt, de ha kell többet is áldozok érte.

A Tatárföldön senyvedőknek sem tudtam segíteni. Itt az ideje, hogy én is hozzátegyem amit tudok.

Üzentem Roland tábornoknak, Frankhon marsalljának, hogy lépjen közbe, de ezzel azt hiszem örökre elvesztem a barátságát, támogatását és lekötelezettségét. Nekem senki se mondja, hogy a normannok nem áldoznak fel mindent a sikerért.

William

Ó, ha a nagy és oly magasságos William úr ily hatalmas, önzetlen és önfeláldozó tette sarkallja magát, akkor én sem nézhetem tétlenül jövendő uraim szenvedését!

Valami sokkalta apróbb, ám szerény személyemből jellegéből kifolyólag arányaiban ugyanekkora tettre indíttat eme tett. Így hát őszintén, tiszta szívemből adok hangot elhatározásomnak: Jó éjszakát kívánok mindenkinek!

Te, bohóc, vagy micsoda!
Elhoztad Ben bácsitól az ajándékomat?

Fogadjunk, ahhoz túl hülye volt. Még egy roppant "hasznos" segítő.

William úrfi!

Rossz az elképzelése. Én nem segíteni indultam. Hoztam pár ládát Ben bácsitól, és nem mindegyikről tudom, mi van benne. Még akár az ajándék is lehet az egyik. Mihelyst befut a hajóm, és odaérek a kastélyba, meglátjuk, mit rejtenek. Nem venném a szívemre, hogy egy ilyen aranyos kis úrihölgynek szomorodva görbüljön lefelé a szája, mindannyiunk nagy megbotránkozására.

A mihamarabbi találkozás reményében,

Fred

Bolond!

Ben bácsi üzenete alapján márpedig azért indultál, hogy segíts, igaz, azért hogy vidámságot hozzál a Carcosa kastélyba.
Remélem valamelyik ládában megtalálod, hátha Ben bácsi odacsomagolta, csak te nem tudsz róla.

William

Elnézését kérem, William úrfi, lemaradt az ön által inspirált idézőjel a "segíteni" szavamról. Még egy kérem, ne haragudjon!

Ugyanakkor ha a kisasszony holmija "ajándék", akkor én azt nem fogom "megtalálni", mert nem nem "nyitogatom ki" mások csomagjait. Főleg, ha "ajándékok".

Tengermély üdvözlettel,

A Bolond

@Humungus Carcosa: Nem a szobalány itt a gáz, tesókám, hanem hogy Baba Yaga kunyhójában, amikor Sir Maurice megpróbált meglépni tőlünk, utánamentem és belegázoltam egy medence fürdővíznek álcázott varangyméregbe. Szerencsére Eibon figyelmeztetett, és egy szobával odébb vak tyúk kapirgál alapon találtam egy talizmánt, ami megakadályozza, hogy kiüssön rajtam a gyetva. De nem gyógyítja, csak elnyomja, míg nálam van. Én meg nem óhajtok úgy nekivágni a zászlósúri választásnak, hogy a ruhám alatt egy hülye plüssállat lóg a nyakamban. Ráadásul megkötözve, mert folyton izeg-mozog, és különben elmászkálna.

Ezt azért palatáblán írtam meg, félreértések elkerülése végett, mert:

1) Egyszerűbb, ha én bőgetem le magam, mintha kisülne, és a hátam mögött röhögnétek ki. Nem lehet minden pasival olyan szerencsém, mint Declannal, aki annyira részeg volt már, mire ledobtam magamról a cuccaimat, hogy fel se tűnt neki a debil kis ékszerem.

2) Be szeretném jelenteni a tisztelt családnak, hogy igen, veszélyben vagyok, tudok róla, nincs gond, a Vénusz-fürdőn kívül más segítségre nincs szükségem. Szóval ki lehet húzni a jósálomra jelöltek listájáról. Ettől még magánszorgalomból álmodhatsz rólam, Ví, de nem kell majd megosztanod velünk, így legalább te sem bőgeted magad.

Leonor Carcosa

@Vylhva Carcosa: A küldönc nem a bohóc, a küldönc én vagyok, mint korábban már említettem. Tessék, Ví, itt az angyalbőröd; nem kell rá heteket várnod, míg befut a hajó.

Hogy Ardashir veszélyben van, az enyhe kifejezés. Egy egész rablógyilkos törzzsel bújócskázik egymaga a Jordán körüli vízmosásokban. De élvezi a dolgot, és ő áll nyerésre, úgyhogy ne küldjetek neki segítséget. Már csak azért sem, mert amilyen indulatos, sértésnek venné és rögtön megkínálná egy villámcsapással.

Ben bácsi tükre viszont nem homályosult el, vagyis ő nem volt komoly veszélyben, pedig tegnap nyírta ki a hasszaszinok nagymesterét. Annak idején, még Liliar esküvője táján, voltak összezördüléseink, de ami dukál, az dukál: el kell ismernem, tud valamit az öreg.

Belzador Carcosa

@Humungus Carcosa: „Evoryn néném! Amikor legutóbb "birtokomnak" neveztem khuntot lehurrogtál, hogy az a család tulajdona, én csak felügyelek rá. … A család magának bitorolta azt a földet amihez a lelkemet kötöttem. Seniorként ezt Te magad vágtad a képembe.”

Humungus drágám,

kezdek komolyan aggódni miattad. A nővérednek igaza van, a tölgyfádtól való távollét nagyon megviseli az idegeidet. Én soha életemben nem mondtam és nem is írtam neked ilyeneket. Egyébként nem a vőlegényem harcosait hagytam ott számodra, hanem a sajátjaimat; csak a parancsnokuk jött Talitól, különben nem tudnád magad megértetni velük. Ha tövistündékre is szükséged van, megpróbálom elintézni, de az igazság az, hogy a Töviskirályság eléggé tönkrement a polgárháborúban, és szegény Tali még nálad is zaklatottabb, különösen mióta nem vagyok mellette és a szélcsengőket is magammal hoztam a kastélyba. Rettentő érzékenyen érinti, tudod, hogy az én családi ügyeim miatt már több mint fél éve halogatjuk az esküvőnket. Őszintén szólva attól tartok, hogy az ő közvetlen segítsége inkább ártana, mint használna.

Csókol szerető nénéd:
Evoryn Carcosa

@Humungus Carcosa: Amennyiben helyesen értelmezem Hellehild tavalyi jelentéseit, akkor Dastardi zsoldosai többségükben élőholtak, csak nem tudják magukról. Santiago egymagában többet ér ellenük, mint egy teljes lovasezred.

Szárnynyeső katonái viszont kutya közönséges emberek – de kifejezetten a tündeszerzetek elleni harcra vannak kiképezve, és egy sor éles bevetésen szereztek tapasztalatot. Ezért számíthatnak föl ilyen hajmeresztő árat a szolgálataikért: amit kínálnak, az jószerivel egyedülálló. Igazad van, a tartományod védművei nem fogják feltartóztatni őket.

A gond az, hogy NEKÜNK nincsenek ilyen csapataink. Hiába küldünk neked fegyvereseket, a tulajdon erdőd fogja fölemészteni őket – és te nem tehetsz ellene semmit. Velünkazúrban nincs annyi TOKKAN, hogy egész katonai alakulatokat kenjünk be vele. Csak értelmetlenül elpazarolnánk a tartalékainkat.

Nyeld le a büszkeségedet, Humungus, és kérj segítséget Volonturtól! Lehetőleg ne haderőt – abból könnyen az sülhetne ki, hogy megint megszállják a földedet –, hanem valami tanácsot, ármányt vagy mágiát. Hidd el, nekem se tetszik a dolog, de a jelenlegi helyzetben nem látok más utat a tartományod integritásának biztosítására. Az ellenségeink ott készülnek lesújtani ránk, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk.

Rigorel Carcosa

Főnök úrnak felessen jelentem, hogy a gyilokborászat berekesztette a funkcionalitását, illetve a gyilkolászat, az terven felüli ütemben folyik tovább a munkások meghitt körében, a borneműségek viszont úgyszólván megszűntek, mivel a Dromedár úr agycsuszamlásából kifolyólag nincsen vicinális, vagyis hupcihér, aki a szőlők tökét megmetszené. Küldtem postatündért Ungárgyú urasághoz, meg később paláztam neki levelet is, mivel ő kettő darab ilyen izét garníroz tartalékos állományban, de nem válaszolt. Továbbá a Lamont nevű bárónemes, akiről valószerűnek vélem, hogy Döme titkos rokonságot gyakorolhatott rá, kifeküdt az ültetvény közepére, hogy nyugodt fogadtatásban hallgathassa a csotrogánydalt, és ettől a környék kezd őserdő jelleget ölteni, annyira mérvadóan, hogy még Evoryn anyó pókmucija is odébb hurcolkodott a katonai hídfejével. Ezt amúgy nem bánom, mert egy goromba fráter, és ő se akarja azt csinálni, amit mondok neki, de szerencsére azt se, amit Loxi. Ezúton fejezem be reményemet, hogy a fent forgatott hírek teljes elégtételre galvanizálják a főnök urat. Továbbra is maradtam, mint tegnap és ma, sőt holnap is, a legnagyobb volumenben:

Blickfang

Evoryn néném abban segíthetnél, hogy kiderítsd ki áll a zsoldosok hátterében, ki pénzeli őket? Az ő eltakarítása lenne a legfontosabb.

Rigorel bátyám, a tanácsodat, megfogadom. De erre a feladatra nem küldhetem egyik szolgámat sem. Magam teszek látogatást Volunturnál. Már régóta szándékomban állt tisztázni magam a múltkori félreértések alól. A küldöncöket pedig kifejezett sértésnek venné.

Ellenben nem kívánok a továbbiakban pucéran ácsorogni egy kincset érő tartomány közepén. Ha a család nem tud katonai segítséget nyújtani, akkor magam szervezem meg.
Amint lehetőségem nyílik rá, és rendeződik a jelenlegi problémakör, portyát indítok az északi szomszédaimhoz. Közöttük igen sok a barbár, hadra fogható lélek (már ha van nekik olyan). És engem az sem zavar, hogy valószínűleg mindannyian nőneműek. (Declan, ez tetszeni fog neked!)
Tekintve, hogy a család legnagyobb aranybányáján ülök, minden segítségre szükségem van, amit nélkülözni tud a család.

Santiago kuzin!
Leköteleznél ha segítséget tudnál nekem nyújtani a halott zsoldossereg eltakarításában. Ez neked való feladat. A maradványaik pedig a kontinens legjobb termőtalaját hoznák létre a csata színterén (ismervén a képességeidet).

Rögvest üzenek Borostyánnak, hogy küldjön néhány jól álcázott felderítőt észak Khuntba. Az első nyílt támadás onnan jött, jobb tisztában lenni azzal, hogy mire készülnek. Ha Szárnnyesőékkel összedolgoznak, akkor a baj nem kicsi (bár ez nem túl valószínű).

A továbbiakat még átbeszélem Leonorral.
De egy kicsit később.
Most kissé elfáradtam.
Ez a fránya szédülés is kínoz.
Azt hiszem lepihenek egy kicsit.

Humungus

Óh, majd elfelejtettem... milyen szórakozott vagyok.

Blickfang jelentése szerint a gyiloklián-borászat termelése végleg leállt. Damien hiánya miatt összeomlott a gazdaság, a munkások felét megölték a növények. Lamont báró pedig úgy tűnik Dömével párosodott ha jól veszem ki, így a közelében megvadulnak a növények. Ennek köszönhető az ottani káosz.

Blickfang sürgősen add át az üzenetemet Borostyánnak, vagy adj neki is egy palatáblát mit bánom én. Lamont bárót azonnal ki kell hoznia az ültetvény területéről és szállítsák át az északnyugati, lakatlan területre, ahol vigyázzanak rá amíg haza nem térek. Több bajt nem csinálhat.

Most már tényleg pihennem kell...
Kimerített Aldimar és Valdemar gyógyítgatása...
Hív a hűs, ölelő föld...

Humungus

Figyelj, Humungus,

az én kuckómat nemigen fenyegeti veszély, minimális személyzettel is tudom őriztetni, úgyhogy elküldöm neked Khuntba a goblinjaimat. Ismerik a terepet, meg persze téged is, hasznukat tudod venni, ha valami gond adódik. Vezetőjük sajnos nincsen, illetve őszintén szólva fabatkát sem ér, de nyugodtan állítsd az élükre a goblin bajnokot, akit Volontur ajándékozott Liliarnak az esküvője alkalmából. Szerintem örülni fog, hogy levetheti az udvari bolond gúnyáját – Ben bácsitól úgyis kaptunk helyette másikat –, és újra meglengetheti a kutyanyesőjét. Meg Aldimar is elmehetne tárgyalni az öreg warggal az alkonytündékhez, ha már jobban érzi magát. Szóval, ha a család végre normálisan összedolgozik, szerintem meg tudjuk védeni a tartományodat.

Furore Carcosa

@Humungus Carcosa: "Evoryn néném abban segíthetnél, hogy kiderítsd ki áll a zsoldosok hátterében, ki pénzeli őket?"

Humungus drágám,

Szárnynyeső teljesen eltűnt a látókörömből, Dastardi pedig óvatosabb a legravaszabb rókánál; de a lehetséges közbenjárók közül, akik tavaly megfordultak Marbolesben, szerintem csak Guilevar konstábler és Holm kapitány jöhet szóba. Az egyik Dimetrios Aubes báró embere, a másik Robert d'Eu grófé.

Emmanuel, ezt te nálam gyorsabban és könnyebben meg tudod állapítani: az elmúlt hónapokban mobilizált komolyabb készpénzösszegeket akár a báró, akár a gróf?

Csókol titeket szerető nénétek:
Evoryn Carcosa

Kedves Néném!

Igyekeztem gyorsan informálódni. Robert d'Eu gróf az utóbbi időben minden mozdítható vagyonát kivonta birtokai igazgatásából és érdekeltségeiből - sőt, a józan ész szabta határokon túl is lépett e tekintetben. Ugyanakkor igyekezett mindenben részt venni, ami egy kis plusz nyereséghez juttatja.

Remélem, tudtam segíteni.

Emmanuel

Köszönöm, Emmanuel drágám, ez valóban gyors volt. Humungus drágám: úgy fest, megvan a válasz, amit kértél.

Ezek szerint a legnagyobb valószínűség szerint Robert d'Eu gróf le akar csapni a khunti Carcosa birtokra amíg a választással bíbelődünk?

Véletlenül ez a gróf nem a legnagyobb normandiai birtokosok egyike?

William, te mostanában sokat mozogtál arrafelé. Netán a normann ág ellen irányul a gróf tevékenysége, vagy általánosan a család ellen?

Humungus

@Furore Carcosa: Köszönöm Furore!

Ígérem vigyázok rájuk... amennyire lehet. Egy jó vezérrel nagyon hasznosak lesznek.

Humungus

Humungus,

jómagam azon munkálkodom, hogy összeszervezzek egy speciális csapatot, amivel talán a khunti különleges állatvilágot is be tudjuk vetni a védelem során. Azokra a lényekre gondolok főleg, akik anno még a térhasadék során kerültek a mi világunkba. Ezeknek a vadmestereknek az elsődleges feladata csak a felmérés és a lények egybeterelése lenne, erőforrásként Leonor gondjaira bíznám őket. Nagyon remélem, hogy tudok neked szolgálni ezzel a segítséggel még időben, bár félő, hogy ez el fog húzódni. Ebben az esetben is javasolnám, hogy próbáljátok meg befogni ezeket a bestiákat, szerfölött hasznosnak bizonyulhatnak majd.

Ezen felül van egy másik apróság is, de itt még zajlanak a kísérletek, amint eredményeim is vannak tudatom veled. Becsléseim szerint ezzel készen fogok állni a zászlósúr választás végére.

Niccolò

@Humungus Carcosa: "Netán a normann ág ellen irányul a gróf tevékenysége, vagy általánosan a család ellen?"

Csodálkozok értelmetlen kérdéseden, Humungus fiam. Aki családunk egyik ága ellen fellép - legyen az a normann, a szláv vagy bármely másik -, az az egész családot támadja.

Rigorel Carcosa

@Humungus Carcosa: Shalom! Hallottam, mi történt birtokodon Lamont báróval, így arra kérnélek, hogy kifaggatása-kivallatása alkalmával jelen lehessek. Kérésemnek az az oka, hogy komoly terveim lennének a báróval, de csak azt követően tudom ezeket pontosítani, hogy meghallgattad. Emmanuel

Emmanuel kuzinom!

Jer hozzánk a khunt-i rengetegbe ha időd engedi. Sebeidre gyógyírt itt találsz, legyen az bármilyen
vérző vagy fájó, testen és lelken egyaránt. Beszédem is lenne Veled és ha jól sejtem mától neked is velem.

Várlak testvéri szeretettel:

Humungus

Humungus, Jó Rokon!

Örömmel fogadom meghívásod, s lelkesen indulok Khunt felé, mert egyrészt vágyom a természet adta szabad terek felé, hisz gúzsba köt a családi intrika béklyója. Nem a vénusz fürdőd gyógyíthat meg most, hanem a fivéri-baráti jelenléted: nem kívánom most alattomosan hátba támadó, vesztemre törő véreim társaságát, sem olyanokét, akik jellemtelenül és gyáván nem állnak ki mellettem, mikor ilyen igazságtalanságot tapasztalnak, csak parancsolgatnak, egrecíroztatnak, visszaélve alávetett helyzetemmel, aminek mostantól vége. Parancsolgassanak pockaiknak, vagy potyadékaiknak, ha sikerül megmenteni azokat, de ne nekem.

Rendelkezésedre áll elmém és karom - hiszem, egyik sem okoz csalódást elvárásaidnak.

Amennyiben ott találom, szívesen teszem tiszteletem Leonor nővérednél is, amúgy is viszonoznom kell rokonilag egy személyes látogatását, s szót váltanom Vele némi félreértésekről.

Annyit kérek csak, hogy sem levantei unokahúgod, sem szentbirodalmi unokafivérem ne legyen jelen, míg Nálad vendégeskedem, mert az utóbbi nagyban próbára tenné vendéglátói békítő képességeid, míg az előbbi nagy sorsfordító esemény lenne Khunt Erdejének részbeni pusztulására, személyes sorsom rosszra fordulására, a levantei és outrémeri ágak létszámbeli csökkenésére és az árva-ág létszámbeli gyarapodására.

Vannak még személyes jellegű megbeszélni valóink is, ágad ügyeiben, és én is állok barátsággal szolgálatodra.

A vér örök, míg ki nem ontatik!

Emmanuel

Emmanuel kuzin!

Kérésedet természetesen tiszteletben tartom, látogatásod idejére khunt Carcosa felügyelet alá tartozó területét kényelmednek megfelelően készítem fel.

Ezúton jelzem az igaz kuzinom által megnevezett két rokonnak, hogy haragot és civódást mellőzve,
az esetleges konfrontációt kerülendő, ezen időszak alatt tartózkodjanak a birtok határainak átlépésétől.

Amennyiben valamely halaszthatatlan teendőjük úgy kívánja, természetesen nem tiltom meg számukra a belépést, hiszen egy család vagyunk. De egy esetleges konfiktus esetén a vendégem védelmére kelek minden erőmmel, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte azt.

A vér örök míg be nem issza a föld és a fák gyökerei magukba nem szívják.

Humungus

Jó Hummungus!

Köszönöm. Lekötelezel gesztusoddal, s azzal, hogy nem engedsz csalatkozni a carcosa-vírtusban.
Megtanultam, hogy nem barátot és ellenséget, ellenfelet és vetélytársat kell csak megkülönböztetnem, de rokont és rokont is – ami nekem nehéz lecke, lévén neveltetésem és ezredévek generációról-generációra beivódott zsigeri reakciói miatt is a vér mindenek feletti egységében kell hinnem. Talán csak időszakosan háborog, tombol a lelkem az igazságtalanság és a méltánytalanság miatt, de majd megnyugszik az, s lehűl, amit helyesen is tesz, mert Benjamin bátyánktól tanultam: van, amit forrón tálalva szeretünk, s van, ami hidegen finomabb.

De ideje van az eltávolodásnak, miként ideje van a közeledésnek is – ami más-más vonatkozásban, de szerencsésen egybeeshet.

A vér örök, míg ki nem ontatik, s e tekintetben indifferens, hogy a föld és a fák gyökerei isszák be azt, vagy a kutyák nyalják fel a méltatlanok és érdemtelenek vérét.

Szerető unokaöcséd,

Emmanuel

Emmanuel kuzinom!

Jómagam nem vagyok olyan ékesszóló, mint te magad. Szerencsémre van aki pótolja ebbéli hiányosságaimat és segít kurta és bárdolatlan morgásomat levélhez illő formába önteni, bár neki is lassabban megy az ilyesmi, tekintve, hogy előbb emberi szavakra kell fordítania a fejéből hamar kipattanó tündér-protokoll szerinti frázisokat.
Így csak úgy mondhatom, ahogy gondolom és olyan egyszerűséggel, ahogy szlávföldön megszoktam.:
A vért tisztelned kell mert ez kötelesség, de bíznod csak abban kell aki méltó rá.

A vért tiszteljük amíg földet nem érnek cseppjei.
Onnan már az aljanép táplálékává válik.

Humungus

Na szóval...

Tesó, légy szíves vendégszeretően fogadni Emmanuelt, és gondoskodni róla, hogy találjon tartalmas elfoglaltságot magának A TARTOMÁNYODON BELÜL, míg oda nem érek.

Egyúttal családi kistanács összehívását indítványozom a szeniorok részvételével, amilyen gyorsan csak lehet. Itt valami nagyon el lett baszva.

Kedves Leonor!

Nyugtass meg kérlek, hogy csak félreérthetőek voltak szavaid, főként a nyomatékosítottak, mert minden, a szeniornak még kijáró tiszteletem mellett is megdöbbentőnek találnám, ha tovább tetőznéd az eddigieket egy ilyen gesztussal.

Köteles tisztelettel unokaöcséd,

Emmanuel

A kistanács összeül. Amíg döntést nem hozunk az ügyben, Aldimar és Vylhva a kastély vadasparkjában marad, Emmanuel pedig Humungus khunti tartományában, mivel biztosítani kell az azonnali elérhetőségüket.

Az outrémeri ág nevében készen állok képviselni a szeniori tanácsban másodszülött gyermekem jogos érdekeit és méltányolandó érdemeit.

Mordechai Carcosa

Drága nővérem!

Emmanuel kuzin számára számos érdekességet készítettem elő, amelyekkel bizonyára tartalmasan el tudja tölteni az időt. Biztosíthatlak, hogy nincs okod amiatt aggódni, hogy kárt tenne bárkiben is ez idő alatt.

Én sokkal inkább aggódok Aldimar és Ví miatt, akiket a kastély vadasparkjában terveztek lakat alatt tartani. Nagyon remélem, hogy vannak olyan eszközeitek is amiről nem tudok és képesek lesztek bent tartani őket, mert azt mindannyian tudjuk, hogy a két legvadabb és legkevésbé irányítható családtagunkat nem olyan egyszerű röghöz kötni. Nem szeretném ha khuntban vérfürdőt rendezne valamelyikük ha véletlenül idetévedne.

Humungus

Ó, a kurva életbe.

Rigorel! Mit kell ilyenkor deklarálni? Én is hajlandó vagyok részt venni mint a felföldi ág szeniora. Ennyi? Olyan ez, mintha megint Charlie udvarában lennék.

Amúgy meg a kilencszarvú patás ördögök tapossanak már megint közétek! Egy pillanatra nem figyelek oda, és felbuzog a szar? Otthon vajon mi folyhat?

Ibramel! Merre jársz? Száradok!

Szervusztok, drágáim!

Biztos vagyok benne, hogy Sophie néni szívesen fog társaságot tanúsítani Aldimarnak és a kis Vínek, ha felállítunk neki a vadasparkban egy pavilont. Ví kísérete is örülni fog, hiszen valósággal rajonganak érte, eszükbe sem jutna, hogy megtagadják a kéréseit.

A szeniori tanácsban természetesen számíthattok rám... bár meg kell mondanom, Leonor kedves, hogy egy kicsit neheztelek. Látod? Ilyen buta kellemetlenségek adódnak belőle, ha tárgyalásba bocsátkozol a Mondragonokkal a normann Carcosák tapasztalata nélkül...

Mindenkit csókol:
Evoryn Carcosa

@Rigorel Carcosa: Az emberi psyché rejtelmeiben való jártasságom, és a Könyvtár tudásanyagát a család rendelkezésére bocsátom.

Amennyiben az érintettek saját, illetve a család kollektív biztonsága érdekében mozgósítani kívánjátok ezeket; ne habozzatok jelezni.

A vér örök!

Niccoló

Kedves Santiago!

Kérésedre tájékoztatlak a történtekről, mert valóban helytelen, hogy úgy terhellek háborgásommal, hogy nem vagy kellő információk birtokában.
Mint már be is számoltam róla távoztom előtt Rigorelnek: Leonor kérésére idősebb gyermekeinek választottjait elkísértük az ismerkedő találkozójukra, majd beteljesítettük a frigyüket létrehozó szertartást.
Közben a levantei ágból való unokahúgod szertelenkedett és helytelenkedett, el akarta venni kezeinkből a rituálé szomatikus kellékeit, amit Aldimarral a Mondragon mennyasszonynak és vőlegénynek kívántunk visszaadni, ezért rendre utasítottam. Mikor visszafordultam Alisandre Mondragon felé, hogy elvegye tőlem a tárgyat, mégpedig erővel, nem az én kegyemből kapván azt vissza, hogy méltó legyen majd hordozására, mikor a Szentélybe lépnek, a patkányainak tűzparancsot adva hátba lövetett Vylhva. Szerencsére Alisandre Mondragon helyzetfelismerő képessége és bölcsessége erősebb volt, így a hátam mögé ugrott, és megvédett saját rokonom orvtámadásától.
Amikor Vylhvától magyarázatot kértem, megtagadta, és csak ködösen hivatkozott magasabb szempontokra, felsőbb parancsra, valamint az ő nagyobb tudására és arra, hogy az én érdekemben tette.
Aldimar pedig ahelyett, hogy rendre utasította volna, csak annyit közölt, hogy nincs közöm ahhoz, miért támadt rám a rokonom, és mint a küldetés vezetője megparancsolja, hogy ne is firtassam ezt, ne is kívánjam megtorolni. Ehelyett erővel lefogott Aldimar, majd patkányaival körbevétetett Vylhva, szégyenszemre szinte kivezetve a Szentély előteréből, ahonnan a két Mondragon után néztem. Aldimar utasításának engedelmeskedtem, de a tetteik miatt nem nyelem le a békát.
Nem, eztán nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy még a legutolsók is megvetőn, lekezelőn, megtűrőn vagy pusztán csak szükséges rosszként kezeljenek, mint céljaik eléréséhez szükséges eszközt, megfeledkezve érdemeimről és arról, hogy az vagyok, aki. Miután megtapasztaltam a családhoz tartozás katartikus érzését Hasdrubal bácsi szavainak nyomán Lyotardban, nem vagyok hajlandó kevesebbel beérni annál, mint hogy közétek tartozzak, ne csak hozzátok.

Elegem van a verbális módon történő, vagy a megalázónak szánt, bújtatott sértést hordozó ajándékok útján történő letolvajozásból, elegem van abból, hogy kimondatlanul odasorolnak hitsorosaimhoz, amikor megtorlandó sértésnek tartjátok – példának okáért Te, és William - hogy zsidóbarátnak tartanak, s rám néztek megvetéssel, mint az okra, amiért ezt Rólatok feltételezhették. Elegem van abból, hogy ugyanúgy kezelnek egyesek bűnelvevő bárányként, mint Liliar a tízezer zsidó – egyébként nem csak jogtalanul, de oktalanul is – követelt áldozatát. Hogy a dísztribünök közül a mistressek és fattyúk számára fenntartottra kell ülnöm, mikor nemesi találkozón veszünk részt, azt el kell viselnem, hogy segítségetekre lehessek, de azt, hogy a családtagjaim közül is sokan úgy kezeljenek, mint alávetettet. Mindegy, hogy ez abban mutatkozik meg, hogy simán az ajtót rám törve közlik, hogy mi az utasításuk, aminek teljesítését büdös szolgaként joggal várja el tőlem az illető, vagy abban mutatkozik meg, hogy patkányokkal körbefogva, abban a hiszemben, hogy kényszerhelyzetbe hozott, parancsolgatni akar nekem, vagy akár abban, hogy olyasvalaki gyámságára akar bízni, aki a feladat lényegét sem érti meg, de hatalmaskodni akar, nem érti a tetteimet, de kész és képes tönkre tenni a munkám... ...az ilyen, ha alkalmasabbnak tartja ezt a személyt arra, hogy gyámságára bízzon, ne tőlem várja el, hogy megoldjam számára a feladatokat... ...sértő, bántó gesztusok sorát nyeltem le sokaktól, de túllépték a határt. S ha valaki méltatlan velem, azt eztán nem tűröm birka módjára, vagy bűnelvevő bárány módjára, mint eleddig, hanem megtorlom, ha nem is Rigorel bátyánk módjára – legfeljebb úgy, én is engedek a saját szenvedélyemnek: úgy látszik, ebben a családban amúgy is annak van respektje, aki magáért, életöröméért és élvezeteiért tesz csak, aki pedig konformista módon engedelmeskedni törekszik, megfelelni az elvárásoknak, azt csak úgy kezelik, mint eleddig engem...
Remélem, megérted érzéseimet. Mert egyszerűek, tiszták és ösztönszerűek, mindannyiunk lelkének mélyéről fakadnak.
Nálam betelt a pohár.
Nem állok odébb, csak mert valaki itt és most is többnek-jobbnak hiszi magát tőlem. Nem, még egyszer nem teszem meg! De nem is tűrök el mindent egy egyoldalú kapcsolatért, inkább kilépek a taposómalomból, mint sokan megtették már ezt – és mindenki boldoguljon, ahogy tud.

Emmanuel

Emmanuel!

Azt akarod mondani, hogy családunk két legvadabb és legkezelhetetlenebb tagja akadályozta meg, hogy rendbontó módon viselkedj?
Bocsáss meg, de ezt nem nagyon tudom elhinni. Inkább gondolom, hogy fordítva történt volna ha nem lettek volna túlerőben.
Egy testvér hátbatámadása tudtommal eddig nem tartozott a szokásaink közé.
De ha igen, és büntetlenül marad, akkor az nekem kedvez. Megvárom az öregek ítéletét és annak megfelelően formálom ismereteimet
a nyugati családi szokásokról.
Ha Aeternában vagy viselkedj úgy mint az aeterniaiak...

Rufio Carcosa

Kedves Rufió!
Igen, azt kellett mondanom, hogy családunk két tagja akadályozta meg, hogy megtekintsem, miképpen megy végbe a rítus, és hogy beteljesedik-e a küldetésünk.
El kell hinned, nem hazudnék. Nem rendbontásban akadályoztak meg, hanem egyszerű cselekedetekben korlátoztak, a puszta szemlélődésben. Fordítva sohasem történhetett volna meg, mert én sosem korlátozom a tetteiben a rokonaimat, még akkor sem, ha véleményem szerint helytelen dolgot cselekszik is. Így volt ez most, még Vylhva magánakcióit sem gátoltam, nem is szapultam – csak elmondtam előre a véleményem, de nem törtem ellenére.
Az pedig, hogy visszafogtak, nem túlerő, nem erőfölény, hanem létszámfölény eredménye lehetett volna csak, de még csak az sem volt: a küldetés fontossága volt az oka annak, hogy visszafoghattak.
Ne aggódj, semmi esetre sem maradhat büntetlenül, és én ehhez nem várom a szeniorok családi kistanácsának ítéletét, én magam formálom tetteimet, és már nem is kívánom követni mindenben a nyugati családi szokásokat, mert keletiként akármennyire próbáltam is beilleszkedni, mindig is éreztetik „barbár” voltomat "Aeternában", így tartom magam a régi törvényeinkhez magam a szem és fog tekintetében is, és a hetedízigleniségben is...
Atyafiságos jóindulattal,
Emmanuel

Mi ez a felfordulás már megint? Micsoda botrányok vannak itt? Declan: üres gyomorra inni? Ez kulturálatlanság!

Ha már ekkora ribillió támadt, hát üsse kő, előveszem a palatáblámat és megosztok veletek néhány tanulságos történetet bohó ifjúkoromból. De legkorábban hétvégén. Addig sürgős ennivalóim vannak.

A ti szerető
Ben bácsitok

(A bosszú éltetett az elmúlt években. Jobban kellett mint a kenyér vagy a bor, vagy a tüdőmbe szívott levegő. Még érzem a beteljesülés kéjét mikor elleneim vérét ittam és csontjaikkal szúrtam szíven gyermekeiket.
Hozz nekem vérszagot a széllel és útra kelek... tudom mivel fogok tartozni neked és ha kell előre törlesztek.)

Emmanuel kuzin, a sértettséged jogosnak vélem, bírod támogatásomat és egyben egyetértésemet. Ha a szükség, vagy te magad úgy kívánod, segítő kezet nyújtok mint érdek-szerződésünkben vállaltuk. Úgy érzem kiérdemeltem a bizalmadat, de ha véletlenül nem, itt az alkalom, hogy tegyek érte.

Amint véget ért khunt-i látogatásod várlak Paradysben, ahol rövidesen meg kell kezdenünk itteni tevékenységünket. Már fel ís írtam az új napirendi pontokat a listámra.
Humungus bátyám jó vendéglátó, nem aggódom a nyugalmadért.

Várakozón gyümölcsözönek ígérkező együttműködésünk felé
maradok tisztelettel kuzinod:

Rufio Carcosa

Köszönöm, Rufió, jó rokon vagy, és magam is ugyanezzel az elkötelezettséggel állok Melletted. A választás remélhetőleg mihamarabbi lezáródása után várom, hogy bevezethesselek az udvari életbe Téged és Rocamadour márkit. Mindkettőtök felemelkedéséért mielőbb tenni kívánok.

Emmanuel

Nocsak, nocsak, nocsak. Hogy mik nem történnek. Már látom előre, ezért is mi, normannok leszünk a hibásak. Kíváncsi vagyok ki veti majd fel legelőször, hogy újabb normann összeesküvés áll a háttérben?!

William

A kistanács ülésén természetesen megjelenek, ne kezdjétek el nélkülem.

Emellett indítványozom Aldimar és Vylhva mihamarabbi meghallgatását és beszámolójuk palatáblára vetését, hogy a kistanács ülésére már az Ő verziójuk is ismert legyen számunkra.

Mondani is akartam, hogy itt valami normann ármány lehet a háttérben, de elhessegettem a gondolatot.

De most, hogy megemlítetted William kuzin...
Áááá, ne aggódj, nem minden körülöttetek forog.

Rufio

Ez nem politikai ügy, hanem a család érdeke. Az árva ág képviselteti magát a kistanácsban.

Drága Emmanuel!

Mérhetetlenül sajnálom, hogy ily nagy lelki válságba estél a közös küldetésünkben elszenvedett történések miatt, ámde megérteni nem tudom. Ugyanis, először is, én sohasem gyűlöltelek, és sohasem szándékoztam becses személyedre törni semmilyen formában - úgy mint a múltban, úgy mint most -, mert nincs rá semmiféle okom! Másodszor pedig, utasítást kaptam, ha úgy tetszik parancsot, amit nem állt módomban felülbírálni, és felülértékelni; nézd, nekem is vannak kötelmeim, amik alól vagy nem bújhatok ki, vagy én innám meg a levét a semmibevételeiknek.
A jó katona nem gondolkodik, hanem parancsot teljesít - ezt neked is nagyon jól kell tudnod! Abban a kényes pillanatban, melyben sérelmet szenvedtél, nem gondolkozhattam, és nem kockáztathattam: egyszerű volt a parancs, részleteket nélkülöző (ki tudja miért, talán az ukáz adója sem látott mindent tisztán), így a cselekedetem is egyszerű volt, durván mérlegelő; nem voltak finom árnyalatok a parancsban, így annak végrehajtása, a döntésem sem lehetett szűkre szabott, válogatós.
Kapott parancsom betartása, és végrehajtása most sért, s ellenszenvet szít benned irántam, azonban meglehet, az életedet köszönheted nekem, mint Aldimar (noha az ő megmentése sokkal látványosabb, és egyértelműbb volt a tiédnél), hiszen roppant veszélyes vizeken eveztünk!
Megmondjam mit gondolok? Én úgy indultam neki küldetésünknek, hogy mind belehalunk - ehhez képest nagyon jók voltunk. Mind itt vagyunk! Tedd félre hát duzzogásod, és felszínes megítéléseidet, mert a szálak mélyre vezetnek, és mélyen mozgatódnak! Adj hálát a sorsnak, vagy Adonajnak, hogy nem veszejtődtél el, s így magadat megerősítve okulásodban, felvértezve felismeréseidben szembe nézhetsz a valódi miértekkel, okokkal, és életed feladatával!

S ha az az ára életednek, hogy örökre megsértődtél rám, hát legyen! Nekem megér ennyit az életed.

Vylhva Carcosa

Drága családom!

Itt állunk a zászlósúrválasztás küszöbén, és a széthúzás szelét érzem, s benne a marakodás vak dühét ízlelem - a történet ismétlődését.

Hát nem okultatok atyáink s anyáink példájából, véréből, áldozataiból? Ilyen rövid az eszetek? Még itt járnak köztünk a túlélők, és ti süketek vagytok, és vakok rájuk!

Vylhva Carcosa

Vylhva Carcosa!

Ne tetszelegj az önzetlen áldozatot hozó életmentő szerepében, ne állítsd be úgy a helyzetet, mintha megmentetted volna az életem, vagy segítettél volna megoldani a helyzetet, amikor hátba lövettél. Teljesen ura voltam a helyzetnek, tudtam, mit kell tennem, és pontosan azt tettem: kihívás elé állítottam Alisandre Mondragont, hogy bizonyíthassa, hogy méltó és alkalmas a jussára, és ezáltal arra, hogy belépjen majd a Szentélybe.
Semmi szükség nem volt a közbeavatkozásodra.

Amikor pedig átadtam a követ a kiválasztott arának, számon kértem Tőled, hogy miért tetted, miért támadtál rám. Kénytelen voltam ezt tenni, mert a presztizsem védelme nem engedte, hogy ne tegyem. Te az indoklást megtagadtad, lekezelőn, fensőségesen, ezzel csak még jobban elmérgesítve a helyzetet. Ha ott és akkor utasításra hivatkozol,ahelyett, hogy kioktatsz, lekezelsz és sértegetsz, akkor nem Rajtad kértem volna számon, hanem az utasítás kiadójától kértem volna később magyarázatot, de nem ezt tetted.
Aldimar utasított, hogy hagyjalak békén, így tettem hát – de az, hogy ő is csak annyit közölt, hogy semmi közöm ahhoz, miért is támadtál meg, nem segített feloldani az ellentétet. Megint úgy éreztem magam, mint a pokróc, akibe bárki beletörölheti a lábát, és még csak köze sincs hozzá, miért, mert magyarázatot sem érdemel, csak legyen hálás... Nem, ne értsd félre, nem az életem féltettem, hisz Te és jószágaid kevesek lettetek volna ahhoz, hogy ártsatok nekem, az elszenvedett sebesülésem is karcolás volt, de a tekintélyemen olyan csorba esett, amit nem tudok szó nélkül elfogadni, hisz nem csak köztünk történt a dolog, hanem a Mondragon ikrek jelenlétében – és e tekintetben indifferens, ki volt az, aki miatt ez így történt, bár itt az is hibás, aki balgán hajt végre egy parancsot, és az is, aki balgát bíz meg vele.

Duzzogok? Felszínesen ítélem meg a dolgokat? Húzz a fenébe! Azt sem tudod, miről beszélsz. Ne kívánd megítélni, miről mennyit tudok, mennyire vagyok tisztában a valódi miértekkel és okokkal. Gondolkozz csak a saját fejeddel, az megy neked, mint eddig is. Hálát adok Adonainak létemért, mert Neki köszönhetem, a te tetteid ellenére.
Hogy Aldimar megmentése látványosabb volt az enyémnél ? Kapjál már a fejedhez! Engem nem mentettél meg, hanem olyan tarthatatlan helyzetbe hoztál, aminek nincs egyszerű feloldása! Ugyanakkor nem is Rád haragszom, mert te csak azt tetted, ami tőled tellett, hanem annak a döntését nem értem, aki úgy gondolta, egy ilyen feladatot rád bízhat.

Lelki válságba estem volna ? Ebből látszik, mennyire nem érted,mit érzek, gondolok. Nem válság ez, hanem újra kell gondolnom, hogy mit is teszek, és hogy az megéri-e. Vállalhatom-e.

Az egész leveledből egy mondattal értek egyet: nem gondolkoztál.

Most pedig nem átallasz orcátlanul a jóslat és a család egyetemes érdeke mögé bújni, miután szétdúltad a békés kapcsolat lehetőségét ? Most le kellene égnie a bőrnek az arcodról, ha már a tatárok elkövették azt a hibát, hogy azt nem nyúzták le rólad!
Azt hittem, az orcátlanságnak van határa, de félek, annak és a butaságnak esetedben nincs!

Hogy most mégis így válaszolok neked, visszafogottan és köteles tisztelettel, az ágad érdemeseinek személyére való tekintettel történik csupán.

Emmanuel Carcosa

Vylhva Carcosa!

Nevezd meg azt a személyt, aki Emmanuel meggyilkolására adott parancsot!
Ha nem teszed, szavaid fabatkát sem érnek. Itt nincs helye a közhellyé korcsosított frázisoknak és ostoba, légbőlkapott nagyotmondásnak.

Ki az a személy? Mi a neve? Lássam a te kezed nyomán leírva.
Vagy talán nem is létezik ilyen?

Rufio Carcosa

Vylhva, Emmanuel,

szeretnélek megkérni titeket tisztelettel, hogy ezt ne folytassátok. Az egyikőtök eleve jócskán emocionális alkat, a másikótok pedig meglehetősen involválva van érzelmileg – ami érthető. Ilyen körülmények között azonban ez a vita borzasztóan elfajulhat, ami még komolyabb következményekkel járhat, mint az eddigiek.

Emmanuel: Leonor nyomatékosan megkérte Humungust, hogy segítsen kicsit elcsitítani a kedélyeket. A Humungust, aki mindezektől teljesen függetlenül is örömmel fogadott téged a tartományában. A többit nem magyarázom, mert tudom, hogy te érted. Azt viszont én értem, hogy felelni akartál arra, amit igaztalannak gondolsz, ez ellen szavam sincs, csak arra kérlek, hogy ne mérgesítsük a helyzetet, és köszönöm a példás önmérséklésed.

Ví: amikor bajban voltál elsők között indultam segíteni neked, és végig veled tartottam. Most sem akarok neked semmi rosszat a tanácsommal, kérlek, vedd fontolóra.

Megkérnélek titeket, hogy kicsit nyugodjatok le, és ne használjátok arra a palatáblákat, hogy tovább korbácsoljátok egymás indulatait, mert nem ezért vannak.
Ez se nektek, se a családnak nincs hasznára.

Ne értsetek félre: én csak kérek, javaslok. Ítéletet pedig végképp nem akarok mondani, az a senioraink dolga. Azt azonban ti is tudjátok, hogy a háborgó érzelmek könnyen meggondolatlan cselekedetbe fordulhatnak. Kerüljük ezt el, ha tudjuk.

Rátok bízom, hogy mit csináltok, de bízom benne, hogy ti is a család érdekeit veszitek előre.

A vér örök!
Niccoló

@Rufio Carcosa: Rufio, kérlek, ne öntsünk az olajat a tűzre.

Aki ezt a parancsot adta, az a tanácsnak, vagy családnak fel fogja fedni magát unszolás nélkül is. Nem kell Vítől vallomásokat kicsikarni, mert nekünk ahhoz semmi jogunk.
Se a seniorai se a szülői nem vagyunk.

Niccoló

No és még valami Vylhva!

Örömmel venném ha befejeznéd az alkalmankénti nagyotmondások mögé rejtőzködést. Az a jóslat ami mögött most elkushadtál, nehogy felelősségre vonjanak a tetted miatt pont általad volt gyalázva több alkalommal is.

Hirtelen hiszel benne, amikor megint kihúzzák a picsádat a szarból akkor majd megint a "ragadozók vagyunk és Carcosák, nem báránylelkek" szürkévé kopott közhelyéhez térsz vissza?

Menj el tanulni Niccolóhoz és szedj össze magadnak személyiséget. Addig meg válaszold meg a kérdést amit feltettem neked feltéve, hogy van válasz és nem egy újabb mellébeszélést hallottunk.

Rufio Carcosa

Emmanuel meggyilkolására senki nem adott parancsot Vínek. Hogy minden eszközzel akadályozza meg őt egy súlyos hiba elkövetésében, amely az egész kibaszott családra nézve nagy-nagy gány lehet, azt én mondtam neki. Van még kérdésed?

Leonor Carcosa

Niccoló!

Minden tiszteletem a tiéd de te minek neveznéd azt, ahogy Vylhva csatlósai tömegesen rátámadtak Emmanuelre puskákkal, nyilakkal és karddal? Békés beszélgetésnek? Testvéri érvelésnek?

Vylhva letális erőt vetett be ami nem elfogadott módja a családon belüli problémamegoldásnak.

Persze, mindannyian tudjuk, hogy Emmanuelt nem lehet megölni azzal, ha elvágják a torkát. De nem hinném, hogy húgunk pontos felkészítést kapott abból mi nem öli meg a kuzinját. Gondatlanságból végezhetett volna vele és akkor a probléma sokkal nagyobb mint a jelenlegi.

Aki ilyen utasítást adott egy olyan családtagnak, aki hírhedten nem tud parancsolni a vérszomjának, az óriási hibát követett el.

És az árva ágban tudjuk a legjobban mi is számít kapitális hibának...

Mindezek mellett nem áll szándékomban semmilyen agresszív lépést tenni, de a levelezés síkjáról sem kivinni az ügyet. Életveszélyes sérelem érte Emmanuelt, akivel igen fontos üzleti kapcsolataim vannak - nem beszélve a testvéri hűségről - ami összeköt. Magyarázatot várok és úgy tudom jogom van hozzá még ha nem is vagyok senior. Emellett várom a méltó büntetést a vétkesre.

Rufio Carcosa

Kedves rokonaim! Mellékelek egy rövid beszámolót a küldetésünk alakulásáról.

Declan hajójával elindultunk az alpesi hegyek felé. Egy-két kisebb vihartól eltekintve eseménytelen volt a hajóút. Utazás közben a Mondragon testvérpárttól érdeklődtem a szertartásról és a szentélyben esetlegesen ránk leselkedő veszélyekről. Megkértem Vít, hogy egyik éjszaka, mikor lefekszik aludni, kérjen a holdtól jósálmot az útról. Így utólag visszatekintve az eseményekre eléggé tisztán látta előre, hogy mi vár ránk a szentélyben. Ahogy hegyek közé értünk, az egyik sárkány megtámadott minket, de még idejében sikerült vele megértetni vele, hogy nem vagyunk ellenségek és a "nász" miatt érkeztünk. Mikor leszálltunk a platóra, ahol a félig lerágott sárkánytetem feküdt, már ott várt minket a két sárkány. Leugrottam a hajóról a platóra és közöltem velük a jövetelünk okát. Még soha nem beszéltem sárkánynyelven, és egy félreértett szó miatt az egyik nekem támadott, és lelökött a szakadékba. Szerencsére Emmanuel is érti az állatok nyelvét, ezért továbbiakban ő folytatta le a tárgyalást. Ví eközben kiugrott a hajóból, és szárnyra kapott, hogy megmentsen a biztos haláltól. Az egymásnak bemutatás és az ismerkedés ezután a terv szerint haladt. A két ikerpár eltűnt az óriási sárkánytetem mögött, hogy "magukhoz vegyék a malasztot", ahogy ők nevezik a szertartás eme részét. Mi estére a hajón maradtunk, hogy ne zavarjuk meg a párokat. Másnap kora hajnalban arra riadtam hogy hogy Alisandre szólongat minket, hogy készen állnak az indulásra. Így hát felkerekedett a kis csapat tatárostul és patkányostul, és elindultunk a szentély felé. Az ikrek tényleg elég be voltak tompulva, mintha mákonyt ittak volna. Elöl ment a Mondragon ikerpár a drágakővel a kezükben: ők tudták az irányt, Emmanuel meg az utat. A biztonság kedvéért kötélhámot tettem rájuk nehogy lezuhanjanak valamelyik szakadékba. Egy csomó gyaloglás és hegymászás után elértük a szentély bejáratát. A szentélyben levő tűzcsapdákat a testvérpár és a drágakő semlegesítette azzal, hogy ők léptek be mindenhova először. Több órányi bolyongás után egy kétszárnyú kapuhoz értünk; a kinyitása után tűzfal csapott fel, ami elnyelte a testvérpárt és a folyosó egy része eltünt. A lány a verem szélén maradt, a fiú pedig belesett a verembe. Aztán ránk támadt egy csomó sárkányfattyú, a verem két oldaláról ugrálva át a kapu bejáratához. Pár kis karmos kéz átrántotta a lányt a folyosó jobb oldalára. Felvettem a hiúzalakomat és utána ugrottam, hogy megmentsem a sárkányfattyaktól. Bíztam benne hogy a többiek majd kiszedik a fiút a veremből. Itt egy kissé ködösek az emlékeim mert elkapott az őrjöngés és elkezdtem széttépni a kis sárkánykorcsokat. Ami a tudatomig eljutott, hogy a lányt kiszabadítottam a veszélyből és hogy az egyik kis korcs ellopta a nála lévő drágakövet. Utánavetettem magamat, és mire elkaptam, pár sarokkal odébb már egy hatalmas teremben találtam magam, ami tele volt sárkányfattyakkal. Úgy gondoltam, hogy a számba kapom a követ és vissza rohanok a többiekhez. De amint a kő az ínyemhez ért, legyőzhetetlenségi mámor és tomboló düh vett erőt rajtam. Szembefordultam a rám támadó kis férgekkel, és tudtam, hogy egy sem maradhat életben közülük. Valahol az elmém mélyén érzékeltem, hogy nem sokkal később megérkezett az a "másik" is, és ő is őrjöngve esett neki a korcsoknak. Mire Vylhva és az ikrek megjelentek, már vége lett a harcnak és több száz szétszaggatott holtest borította a terem padlóját. De úgy éreztem, hogy a veszély számomra még nem múlt el, mert még ott volt az a "másik", aki a vérem és riválisom egyben! Vitatkozni kezdett velem hogy először én adjam oda az követ az ikernek. Az elmém mélyén tudtam, hogy a drágakő nem az enyém, hanem az egyik ikeré. De megrészegített teljesen az érzés, hogy én vagyok a leghatalmasabb és legerősebb ragadozó az egész világon és nem győzhet le senki!!! Lassan erőt vettem magamon és elnyomtam magamban. Nehezen bírtam megválni a "sárkányszívtől", de nem akartam önként odaadni az ikreknek - vegyék el tőlem, ha elég bátorságuk van hozzá! Sagramor lépett oda hozzám, én rámordultam, de volt bátorsága kivenni a tenyeremből a követ. Mikor a Mondragon fiú kivette kezemből a "szívet", összerogytam, mint egy rongybaba, a fáradságtól és a kapott sebektől. Ahogy láttam, a "másik" is ezt a próbát alkalmazta a lánnyal, csak ott a lány hátraugrott, mikor ő rásziszegett. De ő tovább tartotta felé a drágakövet a nyitott tenyerében. Ekkor dördültek el az apró muskéták Emmanuel háta mögött. A lövések ereje pár lépéssel előre taszította. A lány pedig ahelyett, hogy kihasználta volna a helyzetet és kikapta volna Emmanuel kezéből a jussát, védelmezően a háta mögé állt, hogy a testével fogja fel Vylhva patkányainak következő sortüzét. Dühös volt nagyon, és azt kiabálta hogy ezt neki kell megszereznie és nem segíthet neki senki. Mikor újra odaállt Emmanuel elé, ő magától beleejtette a lány tenyerébe a követ, mert kiérdemelte a jussát, de közben a gőg és a legyőzhetetlenség ott lobogott a szemében. Amint az ikerpár újra magánál tudta a köveket, ismét ködös és kába lett a tekintetük, és elindultak az oltárkő felé, amin a három kulcs hevert. Egy réz-, egy ezüst- és egy aranykorong, rajtuk a sárkánylét három aspektusa (sárkánykarom = agresszió, sárkányszárny= féktelen szabadság , sárkányszem = éberség; ezt Niccolo magyarázta el nekünk, még indulás előtt). Eközben Emmanuel is magához tért a drágakő hatása alól, de nem feledte Vylhva orvtámadását, és egy hatalmas pofont kevert le neki acélkarmos kezével, rárivallván, hogyan merészelte hátba támadni őt. Eddigre már én is magamhoz tértem a sokkból, és közéjük álltam, hogy azonnal hagyják ezt abba, mert nem ezért vagyunk itt, hogy egymás vérét ontsuk, meg amúgy se forduljunk egymás ellen. Ezalatt az ikerpár kivette a korongokat az oltárkőből, és elindultak a hatalmas ajtó felé, amibe Alisandre belehelyezte a három korongot, és ezzel kinyitotta. A kapu túloldalán sötétség honolt, amelyben csak a számos többi sárkánykő halovány vörös csillogását láttuk. Az ikrek beléptek a kapun és elnyelte őket a sötétség. Emmanuel pedig odalépett a bejárathoz, mohó csillogással a szemében. Határozottan elé álltam és utasítottam, hogy nem léphet be oda és nem vihet el a egyetlen drágakövet sem. Elmagyaráztam neki, hogy egy ilyen drágakő birtoklásának végezetes következményei lennének a családra. Közben Vylhva kísérete is körbevette Emmanuelt, és úgy láttam, hallgat a jó szóra: karon fogtam, és hagyta magát elkísérni a bejárattól. Az ikrek egy kis idő múlva kiléptek a sötét kapuból, és immár tiszta tekintettel megköszönték a segítségünket. Együtt kimentünk a szentélyből és visszatértünk a hajóhoz. A Mondragonok a sárkányaikkal együtt távoztak, mi pedig hajóra szálltunk és hazafelé indultunk. A visszaúton Emmanuel és Vylhva nem tartózkodtak egy légtérben a hajón. Emmanuel követelte tőlem, hogy tudjam meg, miért támadott rá Vylhva, és csak akkor hajlandó szóba állni vele, ha magyarázatot ad a támadásra. Megkérdeztem Vylhvát, de csak annyit mondott, hogy Leonor utasítására cselekedett, és ezzel mentette meg meg Emmanuel életét. Hogy pontosan mit mondott neki Leonor, azt nem volt hajlandó elárulni. Ezzel a félmagyarázattal pedig nem fog megelégedni Emmanuel, ahogy én sem tudtam. Ezért nem feszegettem tovább a dolgot.

Aldimar Carcosa

Niccoló !

Tudom, húgod. Humungus kedvességét örömmel fogadom, és élek vendégszeretetével. Leonor azonban házi őrizetbe fogásomra kérte fel fivérét, ami botrányos. Szívesen teszek eleget ilyen utasításnak, ha Rigorel, mint durante munere zászlósúr adja ki, de hogy Leonor tegye ezt, miután ilyen helyzetbe hozott, az még fokozta a megalázottságom érzését. Ettől függetlenül nem szólok erről többet – kár minden szó.

Emmanuel

Kedves Rufio!

Naiv vagy, és nem kicsit, de nem baj, hátha hasznodra válik egyszer!
:)

@Rufio Carcosa: Figyelj öcskös!

Én ebbe az egészbe nem szólok bele, mert én sötét vagyok és műveletlen, de azt azért hozzátenném, hogy te meg én egy másodpercig sem tengődtünk árva ágon babám.

Az egyedül a jó édes anyukánk volt, csipkedje meg a dér a szép sápadt arcát.

Cupp,
V.

Bár azért az, hogy a moróziai Jégpalotában baszhattuk a rezet gyerekként, az sem a csodás tengeri kilátás miatt volt. Ejsze, de szép dolog a családi história!

V.

Rufio rokon!

Minden tiszteletem mellett, de a húgom nekem úgy mondta, erőszakhoz csak a legvégső eszközként folyamodott, amikor Emmanuel nem volt hajlandó visszaadni a sárkánykövet a Mondragon lánynak. Minden mást megpróbált előtte, még arra a kisebb üzletre is hivatkozott, amit közösen bonyolítanak Emmanuellel. Többször odakiáltotta neki, hogy "Húsz százalék! Húsz százalék haszon! Emlékszel, miben állapodtunk meg?" Emmanuel azonban teljesen eleresztette a füle mellett, amikor az őt személyesen érintő anyagiak szóba kerültek (amit most ennél behatóbban nem részletezek nektek: de értenie kellett, mire céloz a kishúgom). Ez a tény valóban aggasztó, és arra utal, hogy nem volt egészen ura önmagának. Feltétlen szükségét érzem a kivizsgálásnak, nemcsak az ő, hanem Aldimar és Ví vonatkozásában is.

Ibramel

@Ibramel Carcosa: A kivizsgálást érintően én megtettem az ajánlatomat. Az elméjüket érintő elváltozások a szakterületemet képezik, és a sárkányokból is meglehetősen felkészült vagyok most, hiszen én végeztem el nekik a háttérkutatások zömét.

Niccoló

Nos, Aldimar, kérj valamely hozzáértő kuzintól főzetet, elméd erejét segítendő!
Mindketten a Mondragonok felé tartottuk egyszerre a köveket, és Vylhva ugrott oda elénk, mint egy fúria, hogy elvegye a köveket még az ikrek előtt a kezünkből. Te elkaptad a keuzed, hogy ezt megakadályozd, én pedig a falhoz csaptam, rámordulva: „Nem a te jussod, kushadj!” - majd újra Alisandre felé tartva a követ. Ekkor vette el tőled a kövedet Sagramor és ijedt meg tőlem Alisandre, majd lövetett hátba Vylhva.
Hogy eztán magamhoz tértem a kábulatból ? Te meg mit ittál ? Én végig magamnál voltam, egy percre sem vett uralma alá semmi. Tudatosan cselekedtem, megfontoltan.
Viszont beszélsz folyamatosan baromságokat. Nem is akartam belépni a Szentélybe – pontosan elmondták a Mondragon ikrek, hogy csak a méltólk és alkalmasok léphetnek be – és a Szentek Szentjéről nekem is van képem, nem vagyok őrült. Csak utánuk néztem, hogy mi történik, de ott álltatok, körül kerítettetek, és te rángatni kezdtél, és erővel arrább húztál, mintha bizony valami helytelent tennék.
Most már értem, hogy miért van ilyen jó helyzetfelismerő képességed.

Ibramel: megértem, hogy hiszel a húgodnak. Ez a legtöbb jó, amit elmondhatok most Rólad. Nem érdekel húsz percent, ha egy a család számára fontos küldetés végrehajtásán fáradozok. A húgod meg nem kért, nem szólt, csak ki akarta ragadni a kezünkből a köveket, amiket akkor már felajánlottunk és odatartottunk mindketten a Mondragonoknak. Ha mást mond, hazudik.

@Leonor Carcosa: Tiszteletre méltó seniorom!

A "minden eszközt" jól értettem? Biztosan, hisz itt áll a palatáblámon. Tehát pallosjogot kapott egy olyan családtag, aki már többször követett el olyan mértékű meggondolatlanságot, ami végzetes bajba sodorta a családot és jól ismert, hogy akkor öl amikor épp az ösztönei azt súgják.

Nem lett volna egyszerűbb közölni Emmanuellel, hogy ne érintse azokat a köveket mert bajt hoz rá? Messze intelligensebb mindkét kísérőjénél. Szerintem megértette volna.

Nem bírállak mert seniorként azt teszel amit akarsz néném. Majd a veled egyenrangúak véleményezik. Én megtettem a felszólalásomat.

Rufio Carcosa

@Vorvara Carcosa: Mostanáig mellette raboskodtunk hugi. És nem volt olyan jó te is tudod...

@Ibramel Carcosa: Emmanuel beszámolója nem támasztja alá Vylhva verzióját. Kinek hiszel? A közvetlen családtagodnak, vagy a vetélytársaid fiának?

Sürgősen válaszokra van szükség mert itt valami nem stimmel.

Rufio

Aldimar, nekem úgy tűnik megbuktál mint vezető. Ez nem bűn csak hiba, de megjegyzem magamnak.

Rufio Carcosa

Mivel a külső befolyás lehetőségét nem lehet kizárni, senkiről sem állíthatjuk biztosan a három ifjú kuzin közül, hogy igazat mond. Valóban beható mentális vizsgálatokra lesz szükség, mégpedig a legmagasabb szinten, ahol ennek a szakterületnek a felelőse Benjamin Carcosa. Személyes jelenléte tehát a kistanácsban múlhatatlanul szükséges, mivel ő fogja lefolytatni az inkvizíciós procedúrát. Hogy az ifjabb családtagok közül kit kíván bevonni ebbe az eljárásba, arról saját felelősségi körében dönthet, mivel azonban a gyanúba vett Carcosák egyike az ő ágába tartozik, az elfogulatlanság teljes biztosításához úgy lenne ildomos, ha felkérne segédszakértőnek egy ibériai, normann, szláv vagy felföldi rokont, esetleg Nichient vagy Eibont. Belzador: intézkedj Benjamin fivérem utazásáról, a lehetőségekhez mérten zökkenőmentesen.

Rigorel Carcosa

Aldimar! Elvárom, hogy nyilvánosan kiigazítsd a szavaid, vagy hazugnak nevezz, és alkalom adtán kiállj ellenem!

@Rufio Carcosa: Kölyök - ha nagyon piszkálsz, a végén még ingerült leszek, és szétrugdosom az összes röhejes kis homokváradat, aminek az építgetésébe az utóbbi hónapokban annyi erőt és energiát fektettél. Merő jóindulatból, hisz neked is jobb, ha nem száll a fejedbe a gőz.

A megfigyelés alatt álló rokonok, amíg nem tisztázódott a külső befolyás kérdése, nem párbajképesek. Több precedens volt már rá a család történetében, hogy rosszakaróink ilyen módszerekkel törtek galád módon a romlásunkra.

Rigorel Carcosa

Rendben, Rigorek bátyám, ráér a pástra állni Aldimar a vizsgálat után, ha nem igazítja helyre a beszámolóját az igazságnak megfelelően.

Kedves Ben bácsi!

Igen megtisztelő számomra, hogy magánlevélben felkértél, legyek segítségedre az igazság kiderítésében. Az eleven elme fölött gyakorolt hatalmam természetesen nyomába sem ér a tiédnek, de sokan mondták már rólam, hogy jól olvasok az emberek viselkedésében - azt pedig kérkedés nélkül állíthatom, hogy az igazság és hamisság viszonya olyan filozófiai kérdés, amely kislány korom óta mélyen foglalkoztatott. Úgy hiszem, már e levelezés áttanulmányozásából sikerült levonnom néhány következtetést, amely hasznos kiegészítésül szolgálhat a vizsgálódásaidhoz.

Megerőltető utazás áll előtted; jelezd, mikor érkezel, és én vacsorával várlak!

Esperanza

@Emmanuel Carcosa: Igazad van Emmanuel! Az a kis mozzanat hogy először Vylhva el akarta venni tőlünk a köveket kimaradt a beszámolomból. És én tényleg elkaptam a kezemet benne a kővel mikor érte nyúlt és te rendre utasítottad Vylhvát hogy kushadj nem a te jussod.

De akkor sem voltunk teljesen önmagunk abban a szituációban.

Aldimar

Kedves seniorom!

Az értesüléseid hiányosak, hisz semmiféle homokváram nincs amit szétrugdoshatnál. Legalábbis olyan nem amit bunkósbottal szét lehetne verni.

Ellenben a fenyegetőzés nem esett jól. Ezek szerint nem élvezem pártfogásodat és jóindulatodat. Felszólaltam az üzlettársam és kuzinom érdekében akit megpróbáltak meggyilkolni a te parancsodra. Bár valószínűleg a parancs szövege nem pont ugyanez volt, de a "minden eszközzel" és a végrehajtó személye eléggé arra utal.

A felszólalásomat az összeülni készülő tanács felé tettem meg, de egyelőre nem kaptam reakciót. Ezúton ismétlem meg. Bizonyára nem megfelelő protokollt választottam,de ezt azt hiszem elnézhetik nekem, elvégre nem magamtól kerültem a balkánra és nem is a magam bűnéért.

Rufio Carcosa

@Aldimar Carcosa: És azt hallottad, amikor Ví rákiáltott Emmanuelre, hogy "Húsz százalék! Emlékezz a megállapodásunkra?" Nem provokációból kérdezem, csak szeretnék a lehetőségekhez mérten ellenőrizni egy információt.

Ibramel

Beszélj a magad nevében, Aldimar! Nem vagy hivatott arról beszélni, amit nem tudhatsz: mit gondoltam, mit éreztem, mit terveztem, és mi motivált akkor, amikor ott voltál mellettem, de kívülállóként szemlélhettél csak mindent. Mindenesetre örülök, hogy az emlékezőtehetséged korlátait beismerni képes vagy - már csak a prekoncepcióra és a kivetítésre való hajlamodat kellene leküzdened, ha beszámolsz valamiről.

@Rufio Carcosa: Rufio!
A hiúz magányosan vadászik és nem falkában mint a farkas. Nekem ilyen a természetem! Neked mi a mentséged?

Aldimar

@Rufio Carcosa: Komolyan kételkedem benne, meg fogsz-e állni valaha a lábadon, ha egyszer leveszem rólad a kezem. Légy hálás a türelmemért és a drága jó szívemért, baszd meg!

Most mi ezzel a célod, Ibramel? én sem tagadtam, hogy mondta. És? szerinted érdekelt ? Teljesen a tudatomnál lévén nem érdekelt. Minek nézel Te engem? Harpagonnak, akinek a húsz percent elhangzása után beszűkül a tudatállapota, vagy elfeledkezik arról, mi a feladata egy küldetésben ? Nem, jó rokon, én bevégeztem, amit kellett, és nem tudott eltéríteni ettől egy koncentrációmat megtörni akaró nőszemély.Amiért nem értem, hogy ezt meg kell erősíttetned Aldimarral, az az, hogy én sem vitattam, hogy ezt kiáltotta, de ez már csak azután volt, hogy hátba lövetett, és sikoltozta, hogy adjam oda azt a követ - mintha nem ez lett volna a szándékom már akkor is, amikor fúriaként ránk támadt, hogy kiragadja mindkettőnk kezéből...
Vagy már azt is visszaigazoltatod, amit igaznak ismerek el húgod szavaiból ?

@Ibramel Carcosa: Nem emlékszem ilyenre de az nem azt jelenti hogy attól még nem történt meg Emmánuel és Vylhva között ez a szóváltás abban a szituációban.

Aldimar

Csak csendben jegyezném meg: a vizsgálat elvégzésére ki lettek jelölve a megfelelő egyének, szóval a magánnyomozást talán mellőzhetnénk.

Most pedig, ha megbocsátotok. Innentől az ügyben még kevésbé vagyok érintett, mint eddig voltam. Visszatérek oda, ahol többen szívesen tudnak: a Könyvtár mélyére.

Szép estét minden rokonnak!

Niccoló

@Aldimar Carcosa: Veled ellentétben nekem nincs okom mentegetőzni mert segítek egy bajba jutott tesvérnek és kiállok mellette még akkor is ha szembe kell fordulnom a nálam sokkal erősebbekkel vagy a seniorommal. Nem csoda, hogy a kölykeid java magányosan pusztult el a vadonban. Képes voltál rezzenéstelen arccal végignézni, ahogy darabokra szedik a kuzinodat. Bizonyára az a kényszerképzeted volt, hogy erősebb akaratod és több tapasztalatod van mint neki.

Hát nincs. És nem is érsz többet nála. Nem fordítok neked hátat amíg nem bizonyítod, hogy nem marsz meg engem is vagy hagysz meghalni ha rámtámadnak.

Rufio Carcosa

Rufio!

Arra kérlek, hogy bízd a kistanácsra az alapos vizsgálatot, majd az ügy hátterének megtárgyalását, a felelősség megállapítását és az ezzel járó esetleges penitenciák kiszabását.

Nagy balgaság előzetesen véleményt alkotni olyan ügyről, amelyről hiányosak az ismereteink. Nekem is azok, ezért informálódok. Leonor láthatóan csak a kistanácsnak kívánja felfedni az ügy hátterét, melyhez minden joga megvan, bár a kistanács fog arról dönteni, mi maradjon titokban, s mi osztható meg a család többi tagjaival.

Az pedig, khm, nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy Leonor seniorként azt tesz, amit akar. Ez nem csak a seniorokra nem igaz, hanem még a zászlósurakra sem.

S.

Bocs, de ez most a mindenki odavakkant mindenkinek kör?

Hellehild, nekünk ez már múltkor is jól ment: kurva vagy, cseszd meg!

Cuppantás,
V.

A sárkány viszályt szít. Ez a természete. Itt idegen erők munkálnak, és sokkal alattomosabban, mint a múltkor.

Nichien néne,

már ne haragudj, hogy elütöm a nagyon mélyenszántó gondolatodat az én tahó szavaimmal, de azért az én egyszerű eszemnek nagyon úgy tűnik nem izzad bele az, aki itt viszályt akar szítani.

Komolyan mondom: állna már inkább meg a kastély előtt valami tökös legény ötszáz lovassal a háta mögött, oszt mondaná, hogy "Carcosák, jöttem megölni titeket!", mint ez...

V.

Na megyek aludni mielőtt még küldenek. Csók mindenkinek!

V.

A tökös legényed félóra múlva elbúcsúzna a földi siralomvölgytől. A sárkány a gyengénkre tapint rá, azt fordítja ellenünk, és belülről bomlaszt. Sokkal veszedelmesebb ellenfél.

Vorvara! Bearanyoztad ezt az elbaszott estémet.

S.

@Santiago Carcosa: Santiago bátyám!

Erre a válaszra vártam már epekedve, állva a szenyori pofonok fenyegető árnyait. Örülök, hogy még a "homokvárépítő kölykök" szava is eljut a tanácshoz, így nyugodtan visszaülhetek a legalsó lépcsőfokra gombolyagot dobálni.

Rufio Carcosa

Na elég ebből a sok hablatyból. Nem lehet aludni ettől a palatáblasercegéstől. Mint egy rohadt kolostornyi íródeák. Áááááh!!!

HUmungus

Bocs Humungus! Nem akarok citerázni az idegeiden, csak eszembe jutott egy-két dolog.

Alig térünk vissza valami útról, rögtön kiüt rajtunk egy ilyen szellemi gyetva. Komolyan mondom, kezdem kikezdve érezni magam! Én lennék itt a Ragályfészek, aztán háromtucat mandragóra, és el is vagyok, mint a befőtt; mi legfeljebb a tenger sós illatát hoztuk magunkkal, meg valami ocsmány varázstárgyat, de azt elrittyentették a pince mélyére, aztán ennyi. Elfenekeltek Emmanuelék pár élőholtat, mindenki jót mulatott, hazajöttünk, történet vége.

Ja, igen, meg azt a benga idiótát is hoztuk, pedig én hányszor mondtam, hogy dobjuk a cápák közé… Hát hol vagyok én a Holdon lakó patkányokhoz képest – ne vedd magadra Ví drágám, semmi bajom a patkányokkal, nagyon aranyos állatkák, terjesztik a pestist, meg minden -, a sárkányokról nem is beszélve? Nem lehetne ez ellen valami mágikus védelmet eszkábálni, legalább a kastély területére?

@Santiago Carcosa: a kalózszigetes történet után úgyis jövök még neked egyel.

@Nichien Carcosa: hát pont ezért örülnék én is annak a derék harcosnak; kis szívből jövő vérben és velőben gázolás, aztán le vagyunk tudva. De figyelj Nichien, ez a sárkány dolog egészen úgy hangzik nekem, mint valami jóravaló rákfene. Te is művelt nő lehetsz, ha nem fáraszt nagyon ilyen mezíttalpas hallgatóság, mint én, mesélsz még nekem erről a Ragálysárkányról? Gyengékre tapintás, bomlasztás, fertő, ezek mindig érdekelnek. Majd négyszemközt megbeszéljük.

Csókol mindenkit:
Vorvara

Ibramel kuzint felkérem, hogy helyezze magát kényelembe a kastélyban. A megfigyelés és a lefolytatandó vizsgálat az ő személyére is kiterjed. Az érintett családtagok köre ezzel lezárult.

Rigorel Carcosa

"nem izzad bele az, aki itt viszályt akar szítani. "
Ahogy drága és tanult mesterem szokta volt mondani: "olyan könnyű, hogy szinte már én szégyenlem magam miatta"

OFF

@Alister: A látszat néha csal. A kistanács zártkörű ülése már javában folyik, hála az email nevű varázslatnak. Mi, ifjabb és zöldfülűbb Carcosák ugyan nem kaptunk meghívót rá, de kétségünk sem fér hozzá, hogy bölcs szenioraink teljes mértékben urai a helyzetnek. :)

OFF

Hát persze, urai a helyzetnek. Végre van ma is min mosolyogni. :D

Csak a Carcosáknak:
Egy ötlet csupán, de a sárkányoknak nem az Anahid-kuzinok a szakértői? Talán ők segíthetnének, ha nem is rokoni buzgóságból, hát Furore kisasszony kezéért. Elvégre ő úgy is olyan kihívást (=extrém tűzállóság) állít a szépreményű férjjelöltek elé, aminek a Sárkány hívei felelhetnek meg leginkább a szóba rangjabéliek kérők közül. Nászajándéknak pedig felajánlhatnátok az esetleges új információkat, vagy valami hasonlót, amit az Anahidok nagyra értékelnek, a Carcosáknak meg nem kerül túl sokba.

OFF: Tudod Alister, itt nem is a sárkányok jelentik a legnagyobb gondot. A nagyobb gikszer az, hogy akikben most tüske maradt, azok nem feltétlenül fognak napirendre térni az események fölött, csak azért, mert a szeniorok megmondják, hogy mától mindenki szereti a másikat. Kivéve, ha Sophie néni mondja ugyanezt... lehet, hogy ő az utolsó reménységünk :)

Ha végignézed a bejegyzéseket, azért láthatsz egy-két eléggé komoly sértést, sértődést. Szépen felvillant a generációk, az ágak, az urbánus-rurális ellentétek közül néhány. A háttérlevelezésekben lezajlott konspirációkba meg nem is akarok belegondolni, sok volna az már nekem :)

A szeniorok eléggé okos Carcosák, és látni fogják, hogy az esetleges mágikus befolyásoltság csak a kisebbik gond, de, hogy tenni mit fognak az már másik kérdés.

Ami az Anahidokat illet: Kohár Annahid, illetve Ungurján után nem biztos, hogy Carcosáék annyira sietnek házasságot kötni az Anahid rokonsággal, meg az sem biztos, hogy az Anahidok annyira vágynak erre.

De lekapcsolom a vészmadár üzemmódomat, és továbbra is hangoztatnám a saját módszeremet: leszórjuk valahol a padlót homokkal, aztán ott mindenki addig csépelheti a másikat, amíg meg ki nem békülnek :)

OFF

@Alister: A Carcosák most egy kisebb krízis közepén vannak. Ebbe egyetlen szövetséges családnak sem szabad betekintést engedni. Nem mutathatunk gyöngeséget feléjük.

@Alister: "Talán ők segíthetnének, ha nem is rokoni buzgóságból, hát Furore kisasszony kezéért."

Na nem! Nem vagyok cserealap. Nem én toltam el ezt a dolgot, úgyhogy senki ne akarja az én bőröm árán helyrehozni. Az Anahid fiúk különben is UNDOKAK!

@Alister: Mint olvashatod, a nővérem nem igazán az a leánytípus, akit _hozzáadnak_ valakihez.
@Furore Carcosa: Amikor eljön az idő úgyis találsz majd valakit. Már keresgélek neked lehetséges jelölteket, de a döntés a tiéd.

Niccoló

OFF:

Megkezdődött a megfigyelés alá helyezett családtagok kihallgatása és személyes vizsgálata. Aldimar, Emmanuel, Ibramel és Vylhva mostantól fogva újabb bejelentésig inaktív státusban van.

Rokonok,

némi munkával sikerült elhárítanunk az Emmanuel kuzinnál lévő sárkánykő jelentette fenyegetést. Belzador és jómagam sikeresen megszüntettük a kő Emmanuelre gyakorolt káros befolyását, majd a kőtől végérvényesen megszabadultunk. Ezekután bármelyik családtag ilyen követ bitorol engedély nélkül, az illetővel nem leszek olyan elnéző, mint most Emmanuellel.

Üdv,
Eibon Carcosa

OFF:

A szeniori tanács tovább ülésezik. Aldimar, Emmanuel, Ibramel és Vylhva karaktere visszavonásig inaktív marad.

Kérek minden játékost, hogy az OFF státus jelzésére figyeljen, mert Furore már kénytelen volt moderálni néhány kétséges státusú hozzászólást.

Humungus, tesó, a mi Emmanuelunk most kicsit szét van zilálva. Pár nap múlva kimegy belőle Esperanza agyturkász drogának a hatása, akkor magához fog térni. Légy szíves gondoskodni róla, hogy mindene meglegyen, és felügyeld a lábadozását. Fizikailag nem esett baja, de miután Ben bácsi belülről tisztára nyalogatta a buksiját, mint egy levesestálat, nem csodálkoznék rajta, ha kicsit zizzent lenne. Ja meg az se sokat lendített az állapotán, hogy Eibon és Belzador letépték a lelkéről a sárkánykövet, és kipicsázták valami világvégi dimenzióba. Muszáj volt, mert ott gomolygott körülötte a hozzá tartozó sárkány szelleme, és ha még jobban átszivárog hozzánk, abból nagyon nagy gáz lett volna. Így most odaát örülnek neki.

Szóval kíméletesen Emmanuellel, légy vele megértő, és adj meg mindent, amire szüksége van a lábadozáshoz.

Már intézkedtem, hogy küldjenek neki tartalmas, tápláló ételeket. Ennyi a legkevesebb, amit megtehetek érte.

Ben bácsi

Nem probléma nővérem. Valószínűleg nálam jobban fogja érzeni magát mint a tanács kezei között. Kellemes zöld környezet, külön kialakított területem van még az őjöngés levezetésére is. Na és ha kívánja, a nimfáim elfeledtetik vele a kellemetlenségeket.
Bár van egy olyan érzésem, hogy ezt kihagyja majd...

Humungus

@Benjamin Carcosa: Ben bácsi! Remélem odafigyeltél, hogy szigorúan kóser legyen a kaja!

Végig a te felügyeleted alatt volt, Humungus, mi mentünk le Esperanzával Khuntba, hogy elvégezzük a vizsgálatot. Csak gyorsan akartuk intézni a dolgod, te meg éppen a tölgyfád előtt meditáltál, így nem volt alkalmunk beköszönni. A kóserségre természetesen ügyelek, nem először vendégelem meg outrémeri rokonaimat. Ha valaki csülköt vélne fölfedezni az ételben, tévedésben van, az csak egy különleges halfajta.

Ben bácsi

Micsoda gyors ügymenet. A modern ráolvasásokkal már seperc alatt megvan egy komplett agymosás. Na jó, megnézem mi maradt szegény kuzinomból.

Csülök... hal... na persze. Amiről nem tudsz, az nem bűn.

Humungus Carcosa

@Furore Carcosa: "Na nem! Nem vagyok cserealap. Nem én toltam el ezt a dolgot, úgyhogy senki ne akarja az én bőröm árán helyrehozni. Az Anahid fiúk különben is UNDOKAK!"
Persze, nyilván, nem a te hibád, csak gondoltam ez te is csak nyernél, ha érted, mire gondolok. Persze ha nem szeretné, akkor természetesen semmi értelme. Amúgy is csak egy ötlet volt, amely így tárgytalan.

@Alister: OFF: Oda se neki Alister! Minden Carcosának megvan a maga stiklije, Furore kicsit szeszélyes, de mi így szeretjük. :)

Off: Vorvara kedves! Nem tehetem meg, hogy nem pontosítok: Furorénak megvan a maga stikje, míg a család sok más tagjának megvan a maga stiklije :) Furorét a stikjével együtt szeretjük, a többiek közül néhányat a stiklijeik ellenére is :)

@Marynyth: Miért? Ez két különböző szó? Ó bassza meg, a pöcs kivan ezzel a nyelvvel, nem véletlenül beszéli ilyen cicomás nép.

OFF: Az elírás akkor a legviccesebb, ha a másik szó is értelmes.

Bizony, igazad van, egy francia még egy szóval is kétértelmű tudna lenni...

Ne is mondd, én ettől őszülök meg. Az még rendben is volna, hogy a szárnyalás meg a szarnyalás nem ugyanaz, de ezek úgy tudják csűrni-csavarni a szavakat, mint hasmenés a beleket.

No, jó hogy szóltál öregem, az én egyszerű eszemnek pont jó lesz az egyszerű beszéd.

Csók
V.

A kistanács ülése lezárult. A jegyzőkönyvet hamarosan a család nyilvánossága elé tárjuk: megszerkesztése és publikálása a könyvtáros feladat, a szöveget a normann ág szeniora ellenőrzi.

Minden családtag figyelmét felhívjuk, hogy ha egy idegen szenior felszólítja őt a terveiben való részvételre, erre nem kötelező igent mondania, illetve válaszadás előtt jogában áll kikérni saját szeniorának véleményét és útmutatását. Aki ezzel a lehetőséggel visszaél és obstrukcióra használja fel, az szankciókra számíthat szeniori és zászlósúri részről.

Rigorel Carcosa

Üdvözletem a családnak!

A várva várt kistanácsi jegyzőkönyvet megkaptam. Köszönet érte!
Mivel a döntések és határozatok már megszülettek, kommentálni nem fogom, és nincs is értelme.

Egy apróság viszont engedtessék meg:
Ezúton szeretném hálámat kifejezni Leonor nénémnek, hogy a Mondragonok segítségével a DiVegák kaledoniai előrenyomulását sikeresen megállította. És azt is szeretném megköszönni... ja nem, más sajnos nem tudok megköszönni.

William

OFF:

Aldimar, Emmanuel, Ibramel és Vylhva újra aktív státusban vannak.