.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Ibramel Carcosa, a Tengerek Vándora
2010.04.28. 13:30
.jpg)
„Üdvözöllek az Újvilágban!”
(Hangulatzenéért kattints ide vagy ide.)
Ibramel Carcosa a jövő embere. Legalábbis meg van győződve róla; márpedig őt igen nehéz eltéríteni a meggyőződésétől.
A Carcosák hatalma hagyományosan a hegyvidéken fészkel, ám a levantei ág – amely a legjelesebb utazókat és felfedezőket adta a családnak – mindig fenntartott egy kis flottát a Földközi-tengeren, hol kereskedésre, hol kalózkodásra, ahogy a körülmények hozták. A famíliára mért tragikus csapás ezeket a hajókat alig érintette; néhányat ugyan lángba borítottak a talján kikötőkben, a többségnek azonban sikerült egérutat nyerni és újra egybegyűlni a pelágiai szigetvilágban, az öreg Domenech Carcosa parancsnoksága alatt. Domenech ezután kapcsolatba lépett a család Outrémerben honos izraelita oldalágával, hogy közös erővel segítsék a túlélőket a száműzetésben. Az első nehéz esztendőkben, míg be nem épültek a frank arisztokráciába, az emigráns Carcosák lényegében a levantei flotta meg a zsidó atyafiság költségén éltek; később, ahogy szívós munkával birtokokat szereztek és tekintélyt vívtak ki maguknak, a keletről áramló pénzek jelentősége csökkent, bár sohasem szűnt meg teljesen.
Hat évvel Carcosa-kastély felprédálása után Domenech Carcosa végzetes szélütést kapott zászlóshajója, a Tüphón fedélzetén, miközben a kormánykerékkel birkózott egy rettenetes viharban. A flotta parancsnoksága felnőtt gyermekeire, Ibramelre és Vylhvára szállt, akik egymás szeretői voltak. Ekkor Ibramel olyasmit művelt, amivel még frankhoni kuzinjait is sikerült meglepnie: mindenestül felszámolta a flottát, majd az így szerzett pénzen fölszerelt helyette egy másikat, ám ezúttal óceánjáró hajókból, Luzitániában, a Carcosákkal rokon Sandalfón család szakértő támogatásával. Az új hajók a tisztelet jeléül a régiek nevét kapták – Kiméra, Gorgó, Medúza, Szkülla, és így tovább –, a Tüphónt kivéve, amelynek legénysége fellázadt Ibramel intézkedései ellen, mire ő megtorlásul egy krák gyomrába küldte őket, melyet a tenger fénytelen mélyéről szólított föl mágiájával. Mivel az árulók nevét nem akarta megörökíteni, az új zászlóshajót atyja után Domenechnek keresztelte el, és vitorlát bontott az Újvilág felé. Vele tartott Vylhva húga, a Holdboszorkány is, akit ugyan nem fűtött különösebb felfedezői becsvágy, de roppantul kíváncsi volt egy olyan kontinensre, ahol a rézbőrű vadak között még a maguk nyers barbárságában élnek az Európa területén rég háttérbe szorított természetkultuszok.
.jpg)
A Domenech, a család zászlóshajója
(Hangulatzenéért kattints ide)
A Tengerek Vándora nem harácsolni és fosztogatni jött az Újvilágba, a gyors haszonszerzésnél sokkal nagyralátóbb tervek vezérlik. Olyan országot akar felépíteni, amely csak névleg van alávetve az európai uralkodóknak, valójában tokkal-vonóval a Carcosa család magánbirodalma. Már nevet is adott neki – Elízium –, s noha az áhított cél még messze van, egyelőre meglehetősen jó úton halad. Míg a koronagyarmatok körülötte északon és délen egyaránt a puszta túlélésért küzdenek, ő működőképes gazdaságokba szervezte a bennszülött munkaerőt, csaknem negyvenezer frank, hispán és luzitán telepessel, s most folynak a tárgyalások egyes albioni és tengeralföldi felekezetek befogadásáról, melyek hazájukban vallási üldöztetésnek vannak kitéve. Egyetlen komoly vetélytársa Árkádia, egy másik magángyarmat, a szintén frankhoni illetőségű DiVega család ellenőrzése alatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vylhva Carcosa 2010.04.28. 17:13:49
És látni, birtokba venni az Újvilágot - egy érintetlen, szennyezetlen, egzotikus földet, s annak megélni minden nóvumát, titkát -, magasztos, káprázatos érzés, mire bárki irigy lehet. Kivételes kegy, amit a történelem nem ismétel meg, mit messzehonból királyok, királynők is epekedve figyelnek.
Büszke vagyok rád Ibramel! Mindig jó szél kísérje utadat!
Vylhva Carcosa 2011.06.30. 21:55:05
Mi van veled? Nem adsz hírt magadról egy ideje. Ugye, nincs semmi baj? Ugye, segített a jósálmom?
Mikor érkezel?
Csókol szerető húgod!
kriles 2011.07.04. 08:54:37
Sajnos Ibramel indanetes bejelentkezésével van némi probléma, úgyhogy megkért, hogy rakjam ki a nevében ezt a hozzászólást.
ON.
---------------------------------
Szervusz, kedves kicsi húgom!
Tudatom mindenkivel, hogy jövő héten futok be az elíziumi flottával
Mirdeaux-ba. Ott megvárom még azt a karavelt, amit Declan kérésére
előreküldtem Erin szigetére viszkiért. (Nem csak az ital miatt: ezzel
a hajóval fog csatlakozni hozzánk Cluricaun rokonunk, akinek nincs
saját palatáblája.) Amint megérkezik, együtt indulunk a kastélyba.
Ami a jósálmodat illeti, Ví, egyelőre nemigen tudtam értelmezni: az
utunk békés és nyugodt volt, semmi olyasmi nem adódott közben, amit
összefüggésbe tudtam volna hozni vele. Hadd biztosítsalak róla, hogy
kutya bajom, rég éreztem magam ilyen jó erőben, és már nem sokat kell
várni, hogy karjainkba zárhassuk egymást.
Üdvözletem mindenkinek:
Ibramel Carcosa
Vylhva Carcosa 2011.07.05. 02:28:29
Mily nagy öröm nekem, hogy épségben, erőben, és jókedvben vagy, azonban még nem értél célba, s az út göröngyös része most következik!
Az óceán végeláthatatlan, és veszélyes, de ott a természet az úr, nem az ember, és nem az ármány.
Hol süllyesztetted el azt az átkozott zászlóshajót: nem a két világ között, tehát ne is ott várd a fenyegetését! Nincs emberfia - néhányunkon kívül -, aki kimerészkedne távolabb a hatalmas vízre!
Megbirkóztál az óceánnal, viszont most másfajta veszélyek következhetnek, s talán ezekről szólt az álmom.
Hisz tudhatod, egyrészt, a hajók, és flották zöme nem távolodik el túlságosan a szárazföldtől, s másrészt a támadások ellen a kikötőkben, lehorgonyozva a legvédtelenebbek. Emlékezz, mi történt a talján partokon horgonyzó flottánkkal apáink bukásakor!
Az álmom kifejtése szerint akár a szárazföld közelségében nem leszel teljes biztonságban a rád leselkedő vész elől; és ha kikötsz Mirdeaux-ban, híre megy azonnal, s oly sokat vesztegelsz ott a karavelre várva, hogy ezüsttálcán kínálod fejed az ellened törők szigonyára!
Kérlek, Ibramel, még Mirdeaux előtt, titokban evezz ki a partra, és indulj egyenesen a kastélyba! Ha mégis kikötsz Mirdeaux-ban, ne horgonyozz egy napnál tovább ott, vagy te ne maradj a fedélzeten; majd beér az a karavel!
Légy roppant körültekintő, hisz ahogy mondtam, most érkezel olyan területre, ami álmom színhelyét mutatja, és a benne látott tényezők esélyesen ott állhatnak össze!
Sértetlenül szeretnélek viszontlátni, nem darabokban!
Csókol szerető húgod!
Ibramel Carcosa 2011.07.05. 08:26:42
Megindít őszinte aggodalmad, de kérlek, lásd be: az újvilági Carcosa flotta tengernagya, Raoul király kegyelméből az elíziumi gyarmatok alkirálya nem evezhet partra egy fekete vitorlájú ladikban, az éj leple alatt, mint holmi uszadékból kivakarózott csempész söpredék. A rang és a tekintély kötelez. Ám ha ezzel segíthetek a megnyugtatásodban, kész örömmel megígérem, hogy nem várom be Mirdeaux-ban Cluricaun rokont, hanem kikötés után azonnal felkerekedek kastélyunk felé, harcedzett csatlósaim és Emmanuel kuzin délceg katonái kíséretében, az újvilági portékákkal megrakott bérelt teherbárkákat a Gironde-on úsztatva. Mivel a rakomány tetemes értéket képvisel, az óvatosság valóban tanácsos; de bírom barátunk és rokonunk, Palomides Mondragon hadúr ígéretét, hogy attól a ponttól fogva, ahol a folyót elhagyva át kell málháznunk társzekerekre, az ő fegyveresei is csatlakoznak hozzánk. Ez így együtt valóságos hadsereg, kishúgom; nincs az az elvetemült bandita vagy rablólovag, aki elég botor lenne belekötni.
Szeretettel csókol, a mihamarabbi viszontlátás reményében:
Ibramel fivéred
Vylhva Carcosa 2011.07.06. 16:47:58
Megnyugtató az ígéreted, és az, hogy egy egész hadsereg kísér utadon!
Azonban, akármit is mondasz, nekem elsősorban a testvérem vagy, és majd csak utána tengernagy, meg alkirály!
Ha tehetek egy megjegyzést: ne csak reménykedj, az kevés; ugyanis, minden gondolatunk, s érzelmünk kirezeg belőlünk, majd láthatatlanul is formálni kezdi a környezetünkben mozgó történéseket!
Csókol a te kicsi szerető húgod!