Mióta emberek laknak a környékén, Khunt erdeje sohasem örvendett jó hírnévnek. Vénséges vén fái között ezredévek peregtek le percek gyanánt. Vad pogány törzsek éltek és haltak itt az idők hajnalán, az utánuk maradt romokat rég felfalták már a féltékeny gyökerek, csontjaikat elnyelte az örökké éhező televény.


Az erdő nem szíveli a betolakodókat
(Hangulatzenéért kattints ide.)

A frank királyság területének, ahol a Carcosa család menedékre lelt, jelentős részét foglalja el ez a rengeteg. Mint feltöretlen szűzföld, elvben az uralkodó tulajdonát képezi; a gyakorlatban csak a legbátrabb vadászok, favágók és szénégetők űzik itt a mesterségüket, és ők sem merészkednek beljebb a peremvidéknél. A mohos törzsű ősfák között, az erdő mélyén banditák, tündeszerzetek és nyughatatlan szellemek tanyáznak, botor lelkű betolakodókra lesve. Ámde akármilyen rosszhírű az erdő, mivel jószerivel Frankhon közepén terpeszkedik, mégis átszeli egy-két út, vagy inkább gyalogösvény. Ezeket főleg a becsvágyó szájhősök és kereskedők használják, a dicsőség vagy a busás haszon reményében. Néha fanatikus zarándokok is járnak erre, mert a királyság északi tartományaiból Khunton át visz a legrövidebb út a csodatévő lourdes-i forráshoz. Nemrégiben egy Olenard nevű flagelláns döntött úgy, hogy élére áll egy csapat bűnbánó léleknek, és az Úr nevében vállalják az utazás veszedelmeit, vezeklés és hitbéli próbatétel gyanánt.

Ezt az alkalmat ragadta meg a Kicsi Szépség, a Carcosa család legfiatalabb tagja, hogy kedvenc eledeléből falatozhasson, ami nem más, mint az istenfélő szívű emberek húsa és vére. Senki sem hiányolta volna a zarándokokat, ha mind egy szálig elnyeli őket az erdő. Így is történt, ám sajnos velük együtt nyoma veszett a Kicsi Szépségnek is.

Néhány nap múlva, amikor a késlekedése már kezdett aggasztóvá válni, a család legközelebbi elérhető tagjai összegyűltek egy Béjars nevű erdőszéli falucskában, a zarándokok utolsó szálláshelyén a khunti átkelés előtt. Feltett szándékunk volt felkutatni a kishúgukat, majd miután biztonságba helyeztük, életre szóló leckét adni annak, aki felelős az eltűnéséért.

William Carcosa, a Manipulátor méltányos pénzösszeggel a tarsolyában érkezett, arra az esetre, ha a Kicsi Szépség erdei banditák fogságába esett volna. Tudta róluk, hogy komoly üzletemberek, akikkel mindig lehet tárgyalni, tisztes váltságdíjért cserébe örömmel visszaszolgáltatják az ártatlan és védtelen kisleányt. Utána a család majd lecsaphat rájuk, és válogatott kínzások közepette kivégezheti őket orcátlan elbizakodottságukért.

Eibon Carcosa, a Kapuőr magával hozta Liliar csecsemőkorában kioperált szívét, melyet születési rendellenessége miatt egy démonfiókáéval helyettesítettek. Ezt a megfelelő varázsigékkel rá lehetett venni, hogy utat mutasson a másik szív felé, amely a hugica bordái közt dobog. Feltűnően torz testét leplezendő, Eibon púpos öregember alakját öltötte magára.

Aldimar Carcosa, a Vadak Ura igyekezett minden apróságra ügyelni, hogy közönséges utazónak tűnjön, a béjarsi háziállatokat azonban semmiféle álcával nem tudta megtéveszteni. A kutyák ugattak és szűköltek, a lovak megbokrosodtak, a tehenek kirúgtak és páni félelemben bőgtek a közeledtére.

Jómagam – Humungus Carcosa, a Kertész – még emberi alakomban is távol álltam a bizalomgerjesztő megjelenéstől, de koszos csavargónak maszkírozva legalább hiteles benyomást keltettem.

A nyomozás kiindulópontja a zarándokok táborhelye volt, mivel biztosra lehetett venni, hogy a kis Liliar az ő nyomukat követte. William némi mágia segítségével kiderítette, hogy a csapat leggazdagabb tagja egy Anette Gisoreaux nevű özvegy nemesasszony; úgy vélte, őt is érdemes lenne bagóért kiváltani, majd jó pénzen továbbadni a családjának, természetesen a rablók szerepében eljárva. Amíg kuzinom az üzleti lehetőségeket latolgatta, én igyekeztem szóra bírni az anyaföld emlékezetét, hátha segítségemre lesz egy jellel, amit követhetek. Végre újra éreztem a vadont magam körül, mintha hazatértem volna, pedig most jártam itt először. Ám a lábnyomokba idézett poshadt víz, amely jel gyanánt fakadt föl a talajból, egy döglött pókot vetett ki – méghozzá egy fekete özvegyet. Csak nem fenyegeti veszély szeretett Evoryn nénénket is, akit teljes biztonságban tudtunk a moissaci zárda falai között?
 


Az első lépések Khuntban
(Hangulatzenért kattints ide.)

Nem is vesztegettük tovább az időt, nyomban nekivágtunk az erdőnek. Mivel a zarándokok által használt gyalogút még vadcsapásnak is vékonyka lett volna, felidéztem magamban régóta szunnyadó erőmet. A bokrok és cserjék meghajoltak és utat nyitottak előttem, így William és Eibon nehézség nélkül követhettek. Aldimart az aljnövényzet különösebben nem zavarta, ő vígan nyargalászott körülöttünk hiúz alakban.

Később meghökkentő találkozásban volt részünk: egy ormótlan, skarlátpirosra pingált, vicsorgó ördögfejekkel ékes erődítmény közelített felénk négy keréken. A vasalt tölgybatárt két óriási, felpáncélozott gyapjas bölény húzta. Teljesen zárt lévén, utasának az orra hegye sem látszott, amikor pedig megállítottuk, ágyú- és puskacsövek sorát szegezte ránk. Kérdésünkre Vonik néven mutatkozott be, s bár kissé zavaró volt, hogy folyton egyes szám harmadik személyben beszélt önmagáról, hamarosan kiderült, hogy jámbor és becsületes kereskedő, aki rendszeresen járja portékáival ezt az útvonalat. William igen meggyőző alakítást nyújtott az ostoba vidéki kisnemes szerepében, aki azzal fitogtatja bátorságát, hogy három csatlósa kíséretében gyalogszerrel indul vadászni Khuntba. Vonik gyorsan meg is ragadta az alkalmat, hogy a nyakába sózzon némi nélkülözhetetlen vadászfelszerelést a környéken honos vérmókusok és láthatatlan macskák ellen. A vásárolt ezüsthurkokat a használati utasítás szerint az aranymakkot termő fák oldalára kellett volna felszerelni, ahol a vérmókusok élnek; Williamnek azonban természetesen más tervei voltak velük.

Az adásvételt vaskos csapórekeszeken keresztül bonyolították le, maga Vonik továbbra sem mutatkozott, így William nem tudott bűbájt bocsátani rá, noha szívesen megpróbálta volna. Szerencsére további üzletek kilátásba helyezésével mágia nélkül is sikerült rávenni a kereskedőt, hogy forduljon vissza és kísérje el egy darabon a hibbant nemest és szófukar csatlósait.

Miközben a batár nehézkes tolatással megfordult és útnak indult, Aldimar és én mozgolódásra lettünk figyelmesek az erdő sűrűjében. Három rabló próbált becserkészni minket a Fekete Bandaként elhíresült víg kompániából, ám rútul rajtavesztettek. Az elsőnek Aldimar egyetlen ugrással szakította le a fejét; hang nélkül csuklott össze a batár mögötti bozótosban. Sajnos én nem boldogultam ilyen jól. Rám ketten jutottak, s bár az egyiket elkaptam tövislián hálómmal – a szerencsétlen darált húsként végezte –, a másik nem adta olcsón a bőrét. Nem tehettem mást, mindkettőnket szorosan körbefontam az indáimmal, majd a talajra dőlve gyökeret eresztettem. Miközben a batár elhaladt a furcsa dulakodó páros mellett, akiknek a hegyében hiúzként morgott az időközben segítségül érkező Aldimar, William mindent megtett, hogy elterelje Vonik figyelmét. A fákon ugráló képzeletbeli vérmókusokra durrogtatott a pisztolyával, és hangosan faggatta az egyre idegesebben válaszolgató kereskedőt a láthatatlan macskák szokásairól.

A harmadik banditát végül sikerült élve elfogni. Aldimarral – immár szalonképesebb emberi alakunkban – a menetet megállító William elé kísértük. Vallatását a Manipulátor bűbája barátságos hangulatú beszélgetéssé egyszerűsítette. Kiderült, hogy a zarándokokat valóban a Fekete Banda fogta el, s titkos táborhelyükön őrzik őket. A fickó azt mondta, a főnökük örömest kicseréli őt bármelyik zarándokra, a többiek váltságdíjáról pedig kész méltányos tárgyalásokat nyitni. Azt is elárulta, minek köszönheti a Fekete Banda, hogy ilyen sikeresen tevékenykedik Khuntban: van egy kísérletező kedvű varázslójuk, aki nem csupán ide-oda teleportálja őket az erdőben, hanem időnként túlvilági lényeket is idéz a támogatásukra. Ennek hallatán a Kapuőr úgy elkomorult, hogy a színek és a fények kifakultak körülötte, a fák törzsét pedig dér lepte be. A túlbuzgóan segítőkész bandita egy óvatlan pillanatban még a sípját is megfújta, amivel a társainak szokott jelezni – ám számára is meglepő módon semmiféle válasz nem érkezett.

Ezt követően a társaság visszavonult terveket szőni, megfeledkezve róla, hogy a bűbáj csupán korlátozott időre szól. Meg kell hagyni, a bandita megőrizte a hidegvérét; mikor lefoszlott róla a varázslat, nem esett pánikba, csak közelebb lépett Williamhez, mintha mondani akarna neki valamit – aztán kést vágott bele és elszelelt. Mindazonáltal nem jutott messzire: Vonik kartáccsal töltött ágyúja salátává aprította.

Vonik meg tudja védeni magát
(Hangulatzenéért kattints ide.)

A történtek után nem sok értelme lett volna folytatni az alakoskodást; feladtuk az álcánkat és beavattuk Vonikot. A kereskedő nem neheztelt ránk a színjáték miatt; mint mondotta, az ember Khuntban nem lehet elég óvatos. Mi tagadás – ismerte el –, ő sem volt teljesen őszinte a vérmókusokkal meg a láthatatlan macskákkal kapcsolatban. Ami a Fekete Bandát illeti, velük neki is adódtak már nehézségei, szívesen segítene a megleckéztetésükben; a batárja azonban sajnos óhatatlanul elakadna, ha letérne az útról. Méltányos ellentételezés fejében azonban hajlandó támaszpontként szolgálni: ma este biztosítja a táborunkat, aztán egy napig vár a visszatérésükre. Biztosítottuk róla, hogy ennyi idő alatt bőven végzünk; Vonik ebben nem kételkedett, ám ismerős lévén Khuntban, óva intett minket a túlságos bizakodottságtól.

Eibon, akinek időközben vicsorgó szájak nyíltak a szeme helyén, ismét ellenőrizte a Kicsi Szépség hollétét a szívére olvasott bűvigékkel. Míg mi lepihentünk Vonik batárja körül, Aldimar előreosont felderíteni. A fogoly rabló vallomását a szív iránymutatásával egybevetve gond nélkül eltalált a Fekete Banda táborhelyére. Ősi romokat látott, földhányásokat és egy alacsony lépcsős piramist, mozgást azonban sehol, mintha teremtett lélek sem lenne a környéken. Ezt fölöttébb gyanúsnak vélvén, nem is kockáztatta a további magányos szaglászást, inkább visszavonult és csatlakozott a hozzánk.

…folytatása következik!

A mi pontjaink: (5/5)
A ti pontjaitok: (4/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://carcosa.blog.hu/api/trackback/id/tr812088704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása