Megjegyzés: Amikor Vonik egy bizalmas találkozóhelyen bemutatta a családnak a khunti borászat vezetésére kiválasztott a személyt, a Carcosákat kellemes meglepetés várta. Az illető ugyanis nem holmi közönséges szökött fegyenc volt, hanem előkelő születésű nemesember – ráadásul szegről-végről a rokonuk…

Damien Dromdal
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Ez a művelt és tehetséges nemesifjú jelen idő szerint a Dromdal család egyenes ági örököse. Van ugyan egy Cheseli nevű húga is, őt azonban a nagymamájuk – Auraluna Dromdal, az agg mátriárka – egy felkapaszkodott talján kereskedőhöz adta férjhez, a nagymúltú família anyagi helyzetének javítása végett. A testvérpár apja még ifjúkorukban eltűnt egy balvégzetű vadászexpedíción, édesanyjuk rövid időre rá kolostorba vonult, a családot vaskézzel irányító matróna pedig Damienben látta a vérvonal folytatóját, a jövő letéteményesét. (Korcs kereskedőfattyak ilyen szempontból természetesen nem jöhetnek számításba.)

Damien eleinte valóban szép reményekre adott okot. Fizikailag ugyan meglehetősen törékeny alkatú volt, ám ennek dacára – híven a családi hagyományokhoz – kitűnő vadász lett belőle, bár hobbiként a tradicionális ebtenyésztés helyett a borászatot favorizálta. Érdeklődésének fő iránya azonban másfelé mutatott: élénk szelleme már zsenge ifjúkorában komoly érdeklődést tanúsított a filozófiai kérdések iránt. Nemesi nagylelkűsége és megnyerő modora talán ezért párosult időnként visszahúzódottsággal, sőt szórakozottsággal; ám mivel az örökösként reá háruló feladatokat – a költekezést és a társasági életet – így is maradéktalanul ellátta, senki sem emlegette föl e különös rigolyáját.

Az igazi ok abban állt, hogy Damienhez, mióta az eszét tudja, testetlen hangok beszéltek. Nem lévén ostoba gyermek, hamar rájött, kikhez tartoznak: az összes olyan személy ott zsinatolt a fejében, akit valamikor a múltban a Dromdal család férfitagjai öltek meg. Elég népes sereglet volt, és Damien lelkierejét dicséri, hogy nem őrült bele szakadatlan zsivajgásukba, sőt – némiképpen ráncba tudta szedni őket. Ez a gyermekkori élmény keltette föl érdeklődését az élet értelme, a lélek halhatatlansága, az eleve elrendelés, a szabad akarat és más magvas lételméleti problémák iránt.

Láthatatlan társaskörében sajnos nem túl sok olyan elme akadt, aki komoly vitákat tudott volna folytatni vele ezekről a kérdésekről; Damien tudása, miután alaposan elmélyült a vonatkozó szakirodalomban, csakhamar meghaladta az ő tapasztalati élményanyagukat. Ez rettentően frusztrálta a bölcsességre szomjúhozó ifjút, aki egy idő múlva nekilátott önerőből orvosolni a helyzetet: sorra meggyilkolta a királyság legjelesebb gondolkodóit, hogy utána szabadon disputálhasson velük a fejében. Egy darabig működött a dolog, ám aztán pechjére rajtavesztett: tetten érték és elfogták.

Auraluna Dromdal számára szörnyű csalódást jelentett unokája ostoba szertelenkedése. Ha népesebb a család, bizonyára ő maga siettette volna a kivégzését, természetesen nem kötél, hanem pallos által. Így azonban minden befolyását latba vetve sikerült elérnie, hogy Damient kivégzés helyett egy királyi fegyenctelepre küldjék, ahol az elítéltek kényszermunkában gyilokliánt termesztenek. (Elég nagy lemorzsolódás mellett, természetesen.) Damiennek itt kapóra jött a túléléshez régi hobbija, a borászat.

A mátriárka természetesen nem szívjóságból vagy rosszul értelmezett gyengéd érzelmekből cselekedett így. Damien az ő számára halott: dédelgeti viszont a reményt, hogy belátható időn belül fiúörököst nemz a családnak. E célból időnként jól megfizetett vagy drogokkal teltömött hölgyeket csempészett be hozzá a büntetőintézménybe. Damien azonban tisztában volt vele, hogy ha valamelyik alkalmi látogatója megfogan és fiúgyermeket szül, az ő élete onnantól kezdve egy fityinget se ér, és roppant körültekintően bánt velük. Nem hagyta érintetlenül őket, nehogy a nagyanyja véletlenül még azt higgye róla, impotens lett; de nagyon ügyelt rá, hogy a légyottoknak ne legyenek következményei.

Az első termés
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Tizenkét kényszermunkában töltött év után Damiennek végül sikerült megszöknie, hála türelmének és nem lebecsülendő képességeinek. Nem pusztán a vakvilágba menekült, előbb kapcsolatokat teremtett odakint. A szökésben az Auraluna által beküldött egyik leányzó volt a segítségére, akit lenyűgözött a jóképű nemesúr töretlen kedélye és élénk intellektusa. A hölgy röviddel ezután örök szellemi társa lett Damiennek, nehogy rajta keresztül el lehessen jutni hozzá; előbb azonban még összehozta őt egy további érdeklődő fél – bizonyos Vonik – egyik bizalmas ügynökével.

Hála Voniknak, Damien Dromdal jelenleg a Carcosák alkalmazásában áll, szigorú inkognitóban, mint az új gyiloklián-ültetvény vezető borásza. Még mindig elég fiatal – harminchárom éves –, és nem siet sehová, egyelőre ez a státus tökéletesen megfelel neki. Időnként ugyan szükségét érzi, hogy további beszélgetőtársakkal gyarapítsa privát filozófiai társaskörét, ehhez azonban lelkes partnert talált Liliar Carcosa, a Kicsi Szépség személyében. Egyébként művelt, kiegyensúlyozott, barátságos úriember, akinek lelkét keményre edzették az átélt viszontagságok és a mélyenszántó filozófiai tanulmányok: már nem fél senkitől és semmitől, a nagymamáját kivéve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aldimar Carcosa 2011.01.05. 19:43:47

Üdvözlet!

Az óriásokkal való találkozásunk alkalmával Birjoza asszonyságtól a vengéglátónktól sikerült néhány érdekes információt megtudnom a gyilkoliánnal kapcsolatban amit most megosztok a családdal:

Baba Yaga erdejében is terem gyiloklián és ugyanúgy bort készítenek belőle mint ahogy mi tesszük Khuntban. Ez a növény ott terem a legjobban ahol, idézem szó szerint "vékonyak az erdők", tehát ahol a világokat elválasztó falak gyengék. Az ilyen helyeket onnan lehet felismerni hogy nagyon furcsa és szokatlan élővilága van az erdőnek.

Baba Yaga erdeje is egy ilyen hely volt nagyon régen csak mint az "erdő gazdasszonya" rendet tett benne.

Amúgy finom az itt készített gyiloklián bor de a hazai azért finomabb :)

Ha tudtok küldjetek egy hordónyi bort a hazaiból. Birjoza asszony szivesen megkóstolná a mi borunkat.

Mindenkit üdvözlök otthon! Damiennek pedig mihamarabbi gyógyulást kívánok!

Válasz erre 

Leonor Carcosa 2011.03.26. 09:43:53

Hát a Birjoza nénétek még egy darabig nélkülözni lesz kénytelen a khunti piát: a szállítmány annak rendje-módja szerint útnak indult, de a sztargorodi pusztákon elcsípték a tatárok, az embereinket kardélre hányták, és a borunkból most ők vedelnek. Hogy falnák fel őket a saját bolháik!

Leonor Carcosa

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: