Erő és erély
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Hispánia zord és magasztos ország, komor külső alá rejti a mélyben izzó szenvedélyeket. Ugyanez jellemzi a nemességét, különösen a legelőkelőbbeket: a hispán grandokat, akiknek jogukban áll fejfedőt viselni az uralkodó jelenlétében. Ám fennköltségben és szigorú merevségben még a grandok közül is kiemelkedik a Sandalfón család, Ibéria egyik legrégibb és legtekintélyesebb famíliája. Igazi őskonzervatívok, a katolikus hit tántoríthatatlan bajnokai, életük minden apró részletét az udvari etikett szabályozza. Legalábbis ez a látszat; és bár a látszat szokás szerint csal, ezúttal bizonyos értelemben megfelel a valóságnak.

A nevükről a közhit úgy tartja, a dicsőséges Szent Alfonz aragóniai király emlékét őrzi. Kevesen mélyedtek el annyira a múlt búvárlatában, hogy tisztában legyenek vele: a Sandalfónok kasztíliai eredetűek, és már évszázadokkal a szent király születése előtt szerepeltek a krónikákban. És e maroknyi historikus közül senki sem lapozta fel a tiltott Lemegetont, amelyből megtudhatta volna, hogy Sandalfónnak egy arkördögöt hívnak, a pokol egyik vezérlő fejedelmét…

A Sandalfónok mindig is arisztokraták voltak. Származásukat a mitikus Tartésszosz keltibér uraira vezetik vissza; az írott történelem kezdetei Saguntum városában találják őket. A pun háborúkban Aeterna oldalára álltak, s jutalmul szenátori rangra emelkedtek a Scipiók által megszervezett új tartományban. A Krisztus utáni első évszázadban keresztény hitre tértek, de nem a pórok és rabszolgák hitére: egy titkos barbélo-gnósztikus szektába nyertek beavatást. A népvándorlás viharos időszakában barbár gót törzsfőkhöz adták leányaikat, ami nemcsak elfáradt vérvonalukat frissítette föl, hanem nevük és hatalmuk fennmaradását is biztosította, miközben az öröknek vélt birodalom romba dőlt körülöttük. Az iszlám hódításnak szívósan ellenszegültek, bőséges véráldozattal adózva a keresztény hit oltárán; a család ez idő tájt többször is közel járt a teljes pusztuláshoz. A reconquista hadjárataiban a Sandalfón lovagok mindig az első sorokban forgatták a kardjukat; egyikük a legendás El Cid barátja és harcostársa volt. Hispánia egyesítése és Granada bevétele után buzgalmukat a hitvédelem terén kamatoztatták tovább, kérlelhetetlen szigorral üldözve a moriszkókat, a zsidókat, a marannókat, a protestánsokat és a boszorkányokat. Bár magas egyházi méltóságokat ritkán viseltek, szívvel-lélekkel segítették a Szent Inkvizíció áldásos munkálkodását; Torquemada éppúgy a pártfogoltjaik közé tartozott, mint a toledói érseket kitért zsidóként börtönbe vető Lucero atya. Az ősi ibériai hagyományok őreiként következetesen szembehelyezkedtek mindenfajta újítással és szemléletváltással; a kasztíliai korona bajnoka, az agg Honesto Sandalfón például a katolikus királyok udvarában élesen kikelt egy Kolumbusz nevű fantaszta expedíciós terve ellen, hiszen a Föld köztudomásúlag lapos.

Ami azonban a felszínen egyszerű és könnyen kiszámítható képletnek tűnik, az a mélyben nagyon is bonyolult. A Sandalfónoknak van egy ősrégi titkuk, amit másfélezer éve őriznek, és csak legközelebbi rokonaikkal osztanak meg – példának okáért a Carcosákkal. Ők valóban őszinte, elkötelezett, hitükben szilárd katolikusok. És emellett bona fide ördögimádók: titokban fekete miséket tartanak, emberáldozatokat mutatnak be, istenkáromló rítusokon hódolnak Lucifernek és a bukott angyaloknak.

A titkos tan
(Hangulatzenéért kattints ide.)

A meghökkentő ellentmondás feloldása abban a tanításban rejlik, amit a család az antik gnósztikus szektától örökölt. Eszerint a Fény csupán a Sötétség kontrasztjában ragyoghat; a Jó csak akkor értékelhető, ha létezik mellette a Gonosz kísértése is. Kell a választás lehetősége, az Isten által biztosított szabad akaratnak kizárólag így van értelme. A fénynek és a jóságnak világszerte számtalan – önjelölt – képviselője van, míg a színtiszta, önérdektől mentes gonoszságnak annál kevesebb. Isten akarata, a választás tényleges szabadsága csak akkor valósulhat meg, ha van, aki betölti a Sötétség, a Gonosz kísértő szerepét. A Sandalfón család egy a kevesek közül, akik magukra vállalták ezt a hálátlan feladatot.

A Sandalfónok magasan fölötte állnak a közönséges gonoszságnak, amely önző világi vágyakból és kicsinyes egyéni ambíciókból fakad. A Carcosákkal a hanyatló Aeterna korában kerültek először érintkezésbe, és nyomban rokon lelkeknek érezték őket. A Carcosák a maguk részéről nem osztották ezt a nézetet – ők semmilyen ideológia mellett nem kötelezik el magukat testületileg, és még tágabban értelmezik a szabad akarat fogalmát, legalábbis a család keretein belül –, de pragmatikus elmék lévén, azonnal megértették, hogy a Sandalfónok ugyanolyan értékesek lehetnek szövetségesként, amilyen veszedelmesek az ellenség szerepében. Ráadásul szükségük volt társadalmilag egyenrangú kapcsolatokra, hogy egészséges keveredéssel, a belterjesség kockázata nélkül örökítsék tovább a vérvonalukat.

A Sandalfónok ebből a szempontból nem bizonyultak a legszerencsésebb választásnak, ugyanis hajlamosak beolvasztani a beházasult rokonokat, alighanem erőteljesen matriarchális berendezkedésük miatt. A külvilág számára ez egyáltalán nem szembetűnő, történeti perspektívában azonban teljesen érthető a kialakulása. A család vérzivataros múltjában számtalanszor előfordult, hogy a férfiak életük virágjában elhulltak a csatamezőkön, s a hagyományok megőrzése és átörökítése az asszonyokra hárult. A házasuló leányok sohasem hagyják el szülőhazájukat: elvárják a férjüktől, hogy költözzön hozzájuk Hispániába, ahol aztán beavatást nyer a családi misztériumokba, és a környezet nyomására csakhamar ízig-vérig Sandalfónná válik. A família ügyeit a háttérből a legidősebb matróna irányítja – jelen idő szerint Milagros Sandalfón, aki szabad akaratából öreg és csúnya, holott bármikor hatalmában állna sugárzó szépséggé varázsolni magát, amint azt a titkos sátánista szertartásokon rendszeresen be is bizonyítja. Elvégre az ő Istentől kapott küldetése az, hogy másokat vigyen a kísértésbe, miközben ő maga acélosan ellenáll neki.

Milagros Sandalfón
(Hangulatzenéért kattints ide.)

A Carcosák persze ahhoz voltak szokva, hogy ők olvasztanak be más családokat, nem fordítva; a Sandalfónok tartós barátsága azonban megérte nekik nemzedékenként egy-két kuzin átengedését. Tizenöt évvel ezelőtt bebizonyosodott, hogy bölcsen cselekedtek. A Sandalfónok nem hagyták magukra őket a bajban: a száműzöttek az ő segítségükkel szereztek új birtokokat Navarrában és az Újvilágban. Milagros nagyasszony a saját sérelmének tekintette a Carcosák veszteségeit, hiszen az ő veje és egyik unokája is az alpesi kastély védelmében esett el. Különleges kegyként még a saját szigorú elvein is lazított egy kicsit, amikor lemondott a másik unokájáról, Santiagóról, és Frankhonba küldte a száműzöttek támogatására.

A Carcosa család ibériai ágába még ketten tartoznak Santiagón kívül: egyikük hősi halált halt bátyjának gyermeke, Deodata, a másik pedig Esperanza, aki ugyan Sandalfón-Urgell nászból született, de mindkét nagyanyja Carcosa volt. Ők egyelőre Hispániában élnek; hogy Milagros nagyasszony hosszú távon igényt tart-e rájuk, nem tudni.

Megjegyzés: Rövid nevezéktani áttekintés, olvasóink tájékoztatása végett. Ibéria földrajzi fogalom, annak a félszigetnek a neve, amelynek területén két királyság osztozik: Hispánia és Luzitánia. Hispánia a tizenötödik század végén jött létre, három szuverén országból; ezek közül a két keresztény hitű – Aragónia és Kasztília – dinasztikus házasság révén egyesült, a harmadikat – a muszlim Andalúziát – pedig meghódították. Navarra kicsiny pireneusi állam, amely elvben ugyan önálló, gyakorlatilag azonban nemzedékek óta perszonálunióban áll a frank királysággal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.