Megjegyzés: Körülbelül öt esztendeje az egyik levelezőpartnerem élénk ellenérzését fejezte ki a szerepjátékos körökben dudvaként elburjánzó giccses karakternevek iránt. Fölvetésére válaszul írtam az alábbi levelet, enyhe alkoholos befolyásoltság alatt.

Mellettem az asztalon igen intenzíven apadozgat egy üveg szépasszonyvölgyi cuvée szintje, úgyhogy kedvem támadt ellenpróbát tenni: mennyire vagyunk mi gejl eszképisták a játékosaimmal? Az egyszerűség kedvéért tételekre bontom a vizsgálódást, a pillanatnyilag futó kampányaim szerint.

1) Al Qadim-kampány. Itt a játékosaim az Ezeregyéjszakából nevezték el a karaktereiket: Jahjá, a mesemondó, Omár, a borbély, Dzsamál, a dzsinnek barátja és Hasszán Abdalláh, a sivatagi szent. Dicséretesen mértéktartónak tűnik, és az NJK-k sem vadultak el túlságosan. Van például egy csomó kereskedő, akik kéretlenül hiteleznek nekik, és szerény, ám öntudatos epitethon ornansokkal hirdetik üzleti hírnevüket. A tisztakezű Ahmedtől kapták az öszvéreket, az igazmondó Musztafától a nyergeket, a szavatartó Dzseláltól a ládákat és a becsületes Haniftól a köntösöket meg a pántlikákat. A kíséretükben lévő dzsinnek szigorú minimalisták, semmiféle díszítményt nem biggyesztenek a tisztes nevükhöz: Zubeida, Salál, Milál, Bargum és Kadiga (illetve Agidak, mivel ő csak visszafelé hajlandó beszélni). Egyedül Babadullah nevéhez ragadt egy értelmező jelző; ő az ellenség dzsinnje, akit a táboruk kikémlelésére küldtek. Mivel részletes irányelveket nem kapott, úgy látott a dologhoz, hogy udvariasan felzörgette az alvó partit – nyakában írópulttal és tintaszarvval –, majd sűrű mentegetőzések közepette bemutatkozott: „Babadullah vagyok, a kém. Volnának oly kedvesek a tiszteletreméltó effendik, hogy tollba mondják nekem, milyen mágikus hatalommal rendelkeznek és mekkora ütőerőt képvisel a fegyveres kíséretük?”

Érdekesek még az alvilági alakok is, a tiszteletre méltó polgárok gyülekezete, akikkel a csapat már az első kalandban érintkezésbe lépettt. Náluk az a szabály, hogy mindenkinek van egy testi-szellemi fogyatékosságra utaló ragadványneve, és minél súlyosabb a fogyatékosság, annál előkelőbb poszton áll az illető a hierarchiában. Az első kapcsolatuk egy Kancsal Hakim nevű borbély volt, őt követte Tétova Ahmad, a kávémérő, pillanatnyilag pedig Sánta Kucsumnak, a koldusnak jelentenek. Most éppen az az egyik célkitűzésük, hogy megmentsenek egy fölöttébb fontos fickót, aki a Hülye Mutasszer nevet viseli; ha sikerül, kiérdemlik a nagy hatalmú Leprás Raszul kegyeit.

A legcifrább nevük a sztoriban eddig a szultáni adószedőknek volt: vitéz Hadzsi Muradnak (akit jól helybenhagytak és kifosztottak) és vitéz Gázi Szilidárnak (aki lesmúzolt velük és csatlakozott hozzájuk a csapatával). Vitéz Hadzsi Murad emberéből lett az ő rendíthetetlen hívük Juszuf al Khuf, a húszezer dirhemet érő mameluk rabszolga, aki sztoikus katonai máz mögé rejti éles eszét és cinikus humorát. A parti nagyon kedveli. Történt egyszer, hogy vitéz Gázi Szilidár harcosai ijedtükben az árokba ugráltak a rájuk törő kujundzsik rablók elől. A rablók voltaképpen nem akarták bántani a partit, csak egy elátkozott uzsorás elől menekültek, aki harsányan óbégatva szamaragolt utánuk: „Rabló urak, hová szaladnak? Vegyék el az aranyamat, jó szívvel adom!” Miután levonult az ár, Juszuf a nyakánál fogva előhúzta a csatornából a kapálózó adószedőt. „Felhagyhatsz már a hadicsellel, dicső dalia” – fordult hozzá rezzenetlen pofával –„ a latrok mind megfutottak ravaszságod elől.”

Említést érdemel még a szultán, Tizennyulancedik Mutakim. Őt azért szólítják így, mert senki sem tudja pontosan, hogy a szultána még a férje nevében uralkodik-e, vagy már megmérgezte és átruházta a hatalmat a fiára. Nehogy felségsértés bűnébe essenek, a városállam területén ez a sajátos megnevezés honosodott meg – hála a mesemondó Jahjá hamar népszerűvé váló ötletének.

2) Ravenloft-kampány. Már írtam neked, hogy itt milyen megoldással vágtuk át a különféle helyi nyelvek gordiuszi csomóját. A karakterek neve is ezt tükrözi, ketten ugyanis a francia kultúrkörből valók – Louis Bourse, gazdag bankár és szállítmányozó, illetve Louis de Boucourt, párbajhős és a nők bálványa –, ketten pedig a szlávból (Dmitar Jaksics, a híres csodadoktor, és Oren Predrag Csekov, az utazgató katonanemes). Ilyen szisztéma szerint kereszteltem el az NJK-kat is: a helybéliek szépen cizellált francia neveket viselnek – mint Jules-César Ladurie báró, a libertinus albínó arisztokrata, vagy professzor Victim Punchinel, az excentrikus feltaláló –, a külföldiek meg nyers hangzású szlávokat (mint Jermak Sziszmanovics Kurakin, titkos ügynök és úri útonálló, vagy Rogyion Dilisznya, Ezra Ökle, fanatikus prédikátor és boszorkányvadász). A két kategória közötti átmenetet képviseli az Arabesque művésznéven közismert félvilági hölgy, aki másodállásban életveszélyes bérgyilkos, és legnagyobb meglepetésemre nemrég csatlakozott a partihoz; őt igazából Bojánának hívják, de ezt csak a szeretői tudják róla (vagyis előkelő körökben szinte mindenki, a parti felét is beleértve). Színesíti az összképet Kutyik, a vándorcigány meg a kecskéje, Picicsöcs – őket Mr. Hawvermale A Lamentation of Thieves c. modulgyűjteményéből volt szerencsém adaptálni.

3) d20 szólók. Hát ezek névanyag tekintetében elég szegényesek. A két főhősünk neve Lili és Larry, és mivel a játék rurális környezetben folyik, az NJK-k sem tobzódnak az egzotikumban. A szereposztás ilyesféle karakterekből áll, mint Mikal bácsi; Berta néni; Pelbárt atya; a kikapós Veron; Bolond Lou; Köszméte, a jószívű rabló; Jázmin, a csaplároslány; Zack és Zeb, a polgárőrök; etcetera. A helyi rablóvezér, aki a Jack O’Bedlam nevet vette fel, már extrának számít. Az egyetlen kirívó eset a domb alatti picurok királynője, akit Caldurielnek hívnak, de hát ő elvégre amolyan tündérféle hölgyemény volna (nem az elf, hanem a faerie változatból). Ennek a két kampánynak a jellegéhez mindenesetre kifejezetten illik ez a vidékies földközeliség.

4) Fading Suns-kampány. Na, ez súlyos. Az egyik karaktert Rodrigo Hernandez Planetivo Castenda de San Esteban de Hazatnak hívják, ami még mindig a fasorban sincs idősebb és érdemdúsabb NJK unokabátyjához képest. Ez az illusztris nagyság egész életét egy 2.8 g-s világon élte le (ami egyébként mindenestül az ő tulajdona), úgyhogy széle-hossza százhúsz centi, és Sutek bolygóján (ahol a történet játszódik) ozmiumlemezekkel bélelt zubbonyt meg nehézfém csizmatalpat kell hordania. A teljes nevét fertályóráig magoltam, hogy mesélőként szégyenben ne maradjak a bemutatkozásnál: Eleazar Translucitativo José Maria Segreda Castenda de Dominey y Echelon de Hazat el Amiral. A „Castenda” a családját jelenti, utána jönnek a hűbérbirtokok, aztán a nemzetségnév, végül az örökletes katonai rang; ezt össze lehet vetni a játékos karakter nevével is.

Két másik karakter felszentelt pap, közülük az egyik a szerény Logosz atya névre hallgat, a másik viszont bonyolultabb eset, mivel két identitása van. Civilben Valerio Alvaro Cortez, egyszerű egyházi adminisztrátor, egyébként azonban egy exorcista páholy nagyhatalmú vezetője, ahol a Literatus Tarteri atya címzéssel kell illetni. Hátravan még a penitens pszink, akit a polgári életben Stephanograccho Antezephyratinak hívnak, a titkos mágikus testvériségben viszont, ahová az egyház kettős ügynökeként épült be, ő Lux In Tenebris testvér. Különben tagja a szervezet négyfős vezetőségének, amit Primus Inter Pares testvérrel, Fluctuant Nec Mergitur testvérrel és Perdurabo testvérrel kell megosztania.

Jelentősebb NJK-k ezenkívül: Felicity Mar Decados bárónő, a Hazat nemesünk édesanyja, aki kilencven évvel idősebb nála, de harminccal fiatalabbnak néz ki; Pax Papa, a Békeangyal, a Békehozók néven elhírhedett eretnek motoros szekta vezetője; Manuel Cardozo de Scarabi, az Apolló-palota kiátkozott régész-muzeológusa; valamint Desiderio fráter, az N16-os természetvédelmi körzet felügyelője a Gaia tájrendező projektben, aki a gravitációs földgyaluk, ipari pajzsok és szubszonikus rezonátorok működéséért felel.

5) Scarred Lands-kampány. Ezt a múltkor már megírtam neked. A játékosaim továbbra sem tudták kilogikázni, milyen kasztba tartoznak a karaktereik (nem csodálom), de közös erővel fabrikáltunk rájuk angolul egy-egy kétszavas jelzős kapcsolatot, amely meglehetős adekvátan kifejezi a képességeiket. Tehát: Thisattastuden Kakurragossi (Destiny Warlord), U E (Desert Master), Skrutthhaas (Dragon Champion) és Issithassil Ikko (Arcane Avenger). Nevesített NJK-kkal még nem találkoztak, eltekintve egy horda patkányembertől, őket azonban nem méltatták annyira, hogy megjegyezzék a nevüket. Leereszkedésük mértékére jellemző, hogy a beszéd az állatokkal varázslatot használták a velük való érintkezéshez. Mi több, feltett szándékuk, hogy akkor is így fognak eljárni, ha emberekkel futnak össze. (Ez annyira stílusos, hogy úgy döntöttem, működni fog. Elvégre az asaatthik kultúrája annyira ősrégi, hogy az emberek elődeit néhány százezer éven keresztül csak makogó majmokként ismerték; logikusan következik, hogy ez az attitűd a mágikus metodológiájukban is tükröződjön.)

Bocsánat, még egy személynév mégis előfordult ebben a kampányban. U E kísérőjét – egy pici, homokszínű és gyilkosan mérges viperát – Ssss-nek hívják.

6) Planescape-kampány. Itt csupán a saját karakterem nevéért vállalhatom a felelősséget, mivel játékos vagyok, nem mesélő. Őt Feluce-nak hívják (nem az ynevi istennő, hanem egy Tanith Lee-regényalak nyomán), ami meglehetősen passzol rá, mivel egyrészt mocskosul szerencsés (felix), másrészt úgy néz ki, mint egy két lábon járó, girhes, rühes macska (felis). A csapattársai Cicusnak szólítják, ami ellen semmi kifogása; Sigil városában azonban nemes egyszerűséggel csak úgy ismerik, mint a nagybetűs Vadászt – illetve hát, ez tulajdonképpen egy vérszomjas éjszakai sorozatgyilkos ragadványneve, akit mindeddig senkinek sem jutott eszébe kapcsolatba hozni az én feltűnően igénytelen külsejű karakteremmel. Az egyedüli kivétel a munkaadóm, egy Bastello nevű arcanadaimon, akinek viszont nem értettem jól a nevét, és következetesen Bastardónak hívom. Legfrissebb becslésem szerint eddig kábé hatvan áldozat szárad a lelkemen; kisebb részüket megbízásból, illetve önvédelemből tettem el láb alól, valamivel többet élelmezési célzatból, a többit merő szórakozásból. Megjegyzem, a karakter nem holmi amorális eszelős, a „hanyag, cinikus áruló” fajtájából; ellenkezőleg, igen szigorú és következetes belső értékrendje van, csak éppen ezt a kifejezetten a Kaotikus Gonosz jellemre dolgoztam ki. (A Planescape-játékokban sajnos nem lehet egy tollvonással eltörölni a jellemeket, mivel rájuk épül a külső létsíkok komplett struktúrája.)

No, átmentem a gejl nevek próbáján?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creep 2011.07.02. 13:52:45

Nem egyedi probléma. Warhammer 40.000-ben lettem figyelmes rá, hogy a régebbi anyagok mennyi germán névvel operáltak. Ennek folytán egy sor karakteremet is ilyen nevekkel láttam el, mint Totenkopf, Thorhammer vagy Faustus. Az új, főleg Fantasy Flight Games-es anyagokban elvétve sincs már ilyen tendencia - nem is nagyon csinálok már olyan PC-t vagy NPC-t, inkább az afféle "scifis" nevekre erősítek.

Válasz erre 

Frédéric Vagabond 2011.07.02. 16:33:46

OFF -- Örök kedvencem marad a Warhammer Fantasy RP-ben életre hívott "thug", azaz verőember: Magnus Stirlitz.

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.02. 17:42:20

Nekem volt egy kedvenc Warhammeres NPC-m. Félreértett hivatalnok volt egy modulban, Adolf Fiddler a middenheim-i adószedő. A neve miatt már akkor ki akarták nyírni amikor bemutatkozott, pedig csak a munkáját végezte. Tehetett ő arról, hogy a fél város rettegett tőle amikor adózási hét volt? A helyiek kicsit másképp írták le a karaktereknek a személyiségét...

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.02. 17:50:26

Megjegyzem, amikor kézbe kaptam a mesélő által kidolgozott karakterlapot Scarred Lands játékban, annak a bal felső sarkában csak annyi szerepelt: U.E. (na ezt nevezem szabálymentes kampánynak)

Mondanom sem kell, hogy kissé megdöbbentem. Amnéziás asaatthik voltunk a játék kezdetén. De szépen kialakult mindegyikünk személyisége.

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.02. 17:59:19

Észrevettem kései szerepjátékos időszakomban, hogy akinek kezdetben sok baja volt fantasy-s karakternevek kitalálásával, később még nagyobb szarban lesz vele, amikor már megszokta, hogy mindig a mesélő vagy a játékostársak találják ki a nevét. Sosem értettem, én mindig élveztem amikor új neveket kellett kitalálnom (persze mesélőként szánalmas lettem volna ha nem ment volna ez kisujjból)

Legutolsó saját készítésű világomban összeszedtem kb 2000 nevet 6 különböző ókori kultúrából, hogy ezt a problémát orvosoljam. (Mégsem mondhattam a játékosoknak, hogy "találj ki babiloni hangzású nevet...")

Válasz erre 

Niccolo Carcosa 2011.07.02. 20:39:39

@Humungus Carcosa: Warhammerben nekem a kedvenc PC-m pater Titanos volt, az inkvizítor, aki nem rendelkezett túl sok hatalommal, de azt sikerült mindig annyira látványosan bevetnie, hogy egyes bolygókon katedrálisokat emeltek neki (azt hitték az Istencsászár élőszentje), másokon meg "kill on sight" parancs volt rá érvényben (mivel közveszélyes eretnek bujtogatóként tartották számon).

Egyébként a hadcore fantasy világokat csak azért nem szeretem (szerepjátékos szempontból nézve), mert általában a játékosok és a világ megalkotói is teljesen eszement neveket találnak ki, aztán győzd megjegyezni. Természetesen vannak kivételek, ahol az alkotó megkreál egy olyan konzisztens világot, amiben hiába nagyon egzotikusak a nevek, mégsem téved el bennük az emberfia, legismertebb példa erre Középfölde. Frissebb példát a jó mértékre pl Brandon Sanderson világaiban lehet találni, a legutóbbi borzasztó élményem meg Paolini Eragonja volt, amit kb. 2 fejezetig bírtam. A bármilyen történelmi áthallással bíró világok - akár pl. Ravenloft - legalább ennyit könnyítenek a dolgon, de egy olyan settingben, mint a ti Scarred Lands játékotok, nyilván elkerülhetetlen a nagyon extrém nevek használata.

Az meg, hogy gyűjtöttél a játékosaidnak neveket szerintem nagyon előzékeny dolog volt tőled. A csapat hozzáállásától és érdeklődésétől függően lehet, hogy meghagytam volna nekik, hogy keresgéljenek ők maguk; de csak azért, mert nekem van egy olyan elgondolásom, hogy egy kampányba a játékosok is méltóztassanak valamennyi energiát fektetni, ne csak a mesélő. Érthető módon, ez nem feltétlenül a nevek bogarászása, de az is fontos lehet, hiszen a legtöbb ókori kultúrában azért a névadás, meg annak a szakrális vonzata, nagyon fontos dolog volt.

Ha valamiért szoktam arra motiválni a játékosaimat, hogy rakják össze maguk a neveket, akkor az azért van, hogy kicsit elmerüljenek az adott kultúra hagyományaiban, és nem feltétlenül csak ókori settingben. A spanyol, orosz, indián stb. névadási szokások legalább annyira fontosak modern környezetben is.

Van egy Werewolf mesém, ahol kicsit sajnáltam, hogy a játékosok nem nagyon vették ki a részüket abban, hogy a Garou neveiket kitalálják – mentségükre legyen mondva, ez azért is volt, mert abszolút nem ismerik a Werewolf világát, a mesék során mutatom be nekik.
Viszont én igyekeztem ügyelni arra, hogy karakteres és egymással is összefüggő neveket kapjanak az NPC-k, többek között azért is, mert úgy könnyebb megszemélyesíteni és megjegyezni is őket. Az egyik Garou családnak például viharszellemek a patrónusai, a neveiket is így adtam nekik (Mennydörgés, Égiháború, Villám stb.), míg egy másik, városban élő vérfarkas família, hát mondjuk úgy ők nem ennyire előkelő származásúak, amolyan csavargó, urbánus betyárok, őket meg eszerint próbáltam elnevezni (Szöges bakancs, Rongybakancs, Kiscipő).

Nem azért, hogy hazabeszéljek, de a Carcosa kampányban hiába van több névnek fantasy-s áthallása, mértéktartóak és mivel mindenkinek ott van az állandó jelzője, így legalább a karakterek is jól megragadhatóak, könnyen értelmezhetőek és megjegyezhetőek maradnak.

Válasz erre 

Niccolo Carcosa 2011.07.02. 20:40:29

Pardon, a fenti bejegyzés természetesen OFF történt.

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.02. 21:53:51

A nem kampánycikkek alatt mindig OFF-módban kommentelünk. :)

A játékosok elmerülnek a világban és maguk alkotnak neveket... Ez működik, ha lelkes és nagyon aktív játékosokkal áldott meg a sors. De ez nem mindig így van. És amikor nem így van, akkor a mesélő robotol. :)

Az Eragont inkább hagyjuk. Annyira sok rosszat hallottam róla, hogy kezembe sem veszem azt a könyvet, pedig nem szeretek előítéletekkel élni. Több ismerősöm is beszerezte a kötetet, hogy adjon egy esélyt, hátha nem olyan fos az egész... egyiknek sem sikerült eljutni a harmadáig.

Tolkien nyelvész professzor volt, ő annyira belefeküdt a világába, hogy több nyelvet is kidolgozott, nem egyet annyira részletesen, hogy még oktatni is lehetne az iskolákban. Az egyetlen baj a világával, hogy borzasztóan merev. Nehéz olyan mesét kihozni belőle, ami a regények hangulatát idézi és olyan szabadságot ad a játékosoknak mint egy kommersz fantasy.

A Werewolf meséd érdekelne. A szívem csücskei a vérfarkasok, de még sosem tudtam játszani olyat. Ha befér még egy alkoholista Bone Gnawer, tudod hol érsz el...

Válasz erre 

Niccolo Carcosa 2011.07.03. 09:48:20

"A nem kampánycikkek alatt mindig OFF-módban kommentelünk."
Egyszer, ha nagylány leszek, ezt is megtanulom rendesen használni :)

Középfölde: egyetértek veled abban, hogy kicsit merev a világ, de azt hiszem a professzor nem igazán azt tartotta szem előtt, hogy jól menjen az RPG franchise. :)

Werewolf: nagyon szívesen mesélek, dobok majd egy mailt, megbeszéljük. Azt hozzátenném, hogy ez a karakterkoncepció meglehetősen tragikus hős, mert a Garouknak amúgy is komoly alkoholtoleranciája van, de a Bone Gnawereké még nagyobb, szóval epikus mennyiségű piát kell legurítania, hogy legyen valami hatása, az meg azért lesz komoly kihívás, mert a Bone Gnawerek szegények, mint a templom egere, de legalább meg lesz az egyéni motiváció :)

Ennyire én csak egy Ars Magica karakteremmel toltam ki: Jerbiton mágus, akin szörnyűséges átok ült, nevezetesen, ha beleszeretett valaki, akkor az meghalt, vagy még rosszabb. E mellé természetesen felvettem neki a „Vénusz átka” és a „Vénusz áldása” háttereket is (csak kicsit újraértelmezve). Ő volt az a mágus, aki éppenséggel azért bírt egy rakatnyi érzelembefolyásoló és felderítő varázslattal, hogy életet mentsen.
És hogy a cikkhez is kapcsolódjon a történet: A conventusban egy idő után csak Cupidóként ismerték, ugyanis a kedvelt módszere „áldozatai” megmentésére az volt, hogy összeboronálta őket valaki mással. Az igazi neve Siegfried volt, ennek pedig „A hattyúk tava” az eredete, ugyanis a karakter előtörténete onnan jött, csak kicsit továbbgondoltam a történet végét.

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.03. 12:15:22

Majd meglátjuk, hogy a koncenrált metilalkohol mennyire üt meg egy garou-t! Az még ráadásul olcsó is... :) Pláne ha lepukkant környéken laksz egy fomori vegyiüzem vonzáskörzetében... :)

Válasz erre 

Thirlen 2011.07.03. 18:56:35

Kedvenc Warhammer Fantasy karakteremet Wolfgang Blumenthal-nak hívták. Ő fáradságos munkával jutott el az "Egy aranyért megverem"-től (Protagonist), az "Egy aranyért megvívok vele" (Duelist) állapotig, de már távolról szemezgetett az "Egy aranyért megölöm"(Assassin) hozzáállással.
40K-ban pedig úgy hiszem, Dr. Claudius Belasco (Orvos, diplomata, úriember és démonokkal paktáló rohadék) lett eddig a legemlékezetesebb! :-)

Válasz erre 

Asidotus 2011.07.04. 16:48:35

Mesélőként volt, hogy egy-egy kevésbé ismert, külföldi focicsapatot vettem elő, NPC-knek. Jó móka volt, némileg átdolgoztam a neveket, de az a segítségemre volt, hogy a külnöbböző focisták különböző szerepeket foglalnak el a csapatban, íg adott volt, kiből melyik npc neve lett. A külnöböző nemzetiségű játékosok sok esetben egy-egy fajhoz lettek rendelve ...

Válasz erre 

Creep 2011.07.04. 17:50:46

@Thirlen: Dr. Claudius Belasco-ra szerintem sokáig fogunk :D Milyen jó kis kommenteket invokált ez a poszt...

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.04. 18:29:32

Kész nosztalgia-est... :)

Válasz erre 

HavasiG 2011.07.04. 23:59:55

Akkor csak egy hirtelen felsorolás:

La Plata Fiere (ordani tűzvarázsló, földrajz tanulás közben született...)

Vicsorgó Sárkány (érzelmileg instabil, állandóan hülyén vigyorgó harcművész)

Kiagi Akiago (tiadlani kardművész, a többiek sosem tudták, hogy ez egy név vagy kettő)

Elan (D&D3rd mágus, induláskor minden koncepció nélkül)

Jelenleg: Erodelb Mud (fél-elf dorani varázsló, javíthatatlan transzvesztita, a parti már kuplerájokba sem jár, mert nem lehet tudni nem-e ő valamelyik nő... A neve eredetére még senki nem jött rá, pedig elég egyszerű ;))

Azóta meg leginkább mesélek. Ott minden van. Egy hosszabb kampányban egy megtérített rosszéletű papnő, aki később a parti papjának csatlósa lett egy pornósztártól kapta a nevét. A város két minden lében kanál (kalandor kasztú) városőre pedig Terrance és Phillip volt. Általában igyekszem kerülni a mesterkélt fantasy neveket, főleg a megjegyezhetetleneket.

Válasz erre 

Furore Carcosa 2011.07.05. 07:57:24

@HavasiG: A fél-elf dorani varázsló nevének a titka... Megpróbálom kitalálni. Köze van a Harry Potter-sorozathoz? :D

Válasz erre 

Creep 2011.07.05. 08:38:45

@HavasiG: Igen, a tréfás nevek is beleférnek néha. Mondjuk egy magus versenyen egyszer hoztak egy Tor con Fosh (nem biztos, h a játékosa így betűzte) nevű dorani varázslót. Nem nagyon tudták a srácok értékelni a humort, nem is tudom miért...

Válasz erre 

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2011.07.05. 09:11:24

Felénk annyira nem honosodott meg a névadás főleg nem ilyen mélységbe. Ritkán is szólítják így egymást a játékosok. A két emlékezetes cynberpunk név (másik játékosé):
Mittu Domain és Hans Olo

Amúgy km-ként ha random név kell veszek egy szót és átrendezem a betűit. a célnak megfelel hosszútávon nem jegyzi senki.

Válasz erre 

Ibramel Carcosa 2011.07.05. 10:48:31

@auer: Nálunk ez azért nem menne, mert az NPC-k elég tartósak: van, aki évek óta itt kolbászol körülöttünk. Ja, és sose lehet előre tudni, melyikből lesz ilyen visszatérő figura. Amikor először futottunk össze vele, Auraluna néninek minden esélye megvolt, hogy egy kaland és megy a tepsibe. Ehhez képest oszlopos szereplője lett a kampánynak.

A két cyberpunk név amúgy igen fajin. :D

Válasz erre 

Ibramel Carcosa 2011.07.05. 11:01:34

"Ritkán is szólítják így egymást a játékosok."

A másik meg, hogy a Carcosa kampány magját ugyan egy jól összeszokott baráti társaság adta, de ahogy telt az idő, egyesek lemorzsolódtak, a körön kívülről pedig jöttek új játékosok. Van úgy, hogy az új karakter nevét hamarabb megjegyezzük, mint az új játékosét.

Válasz erre 

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2011.07.05. 11:39:53

Értem én csak nálunk már maga játékülés összehozása is felér egy kisebb csodával h legyen elég ember.
Emellett nem kimondott életút hanem kalandok sorozata(wh40k dark heresy) más bolygókon így kis esélye van a visszatérő njk-nak (megbízót, 1-2 főellenfelet leszámítva)

Válasz erre 

Ungurján Carcosa 2011.07.05. 20:31:31

Nekem mindig sikerül "cuki" kis mártírokat összehoznom, olyanokat, mint Ungurján; Furore kedves, Ibramel, Humungus, emlékeztek még Lothar de Bruyn-ra?

Bár Predrag Oren Csekov nem volt elveszett figura, ezt Arabuesqe is megerősítheti :)

Válasz erre 

Furore Carcosa 2011.07.06. 02:44:41

@Ungurján Carcosa: Mint az NJK-ból csapattaggá vedlett Arabesque játékosa, állításodat készséggel igazolom, azzal a pirinyó megjegyzéssel - ha már nevekről van szó -, hogy rossz helyre raktad az "u" betűt. ;)

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.06. 21:59:35

@Ungurján Carcosa:
Ungurján!

Véletlenül nem a te karaktered döngette meg Araubeusqueue-et egy bokorban, hogy csattogott a füle? (remélem legalább egy "u" jó helyre került Furore...)
Vagy az valaki más volt?

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.06. 22:02:28

Valamikor 12-13 éve volt egy csapat, ahol játszottam. Volt ott egy pici tündér-nekromanta, akinek a neve Ross-Ban Shantikal volt. Annyira idegen volt számára a szakmája (a fajtársai inkább pucéron vihorásztak egész nap az erdei tisztásokon), hogy az első igazi zombi láttán összerókázta magát.

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.06. 22:11:18

Ó és a legdurvábbat majdnem kihagytam:

Szintén évtizedes történet (már-már anekdota), volt egyszer egy játékos, aki csúnya, gonosz de fiatal Ranagol-papot játszott. Két játékostársa a tudtán kívül közös koncepcióval készült. Az egyiket Phil-nek a másikat Pedo-nak hívták... na elképzelhetitek mi történt játék közben a büszke Ranagol-pappal...

Válasz erre 

Captain XXX 2011.07.07. 03:20:54

@Humungus Carcosa: na mi történt? :D
há de szerepjáték! xD

Válasz erre 

Humungus Carcosa 2011.07.12. 19:12:38

A Pedo-Phil páros gusztustalan működése csak egy példa a játék közben lezajló koncepciózus elmebajra. :)
De kérem... ez egy játék, mindenki arra használja, hogy levezesse a gőzt és kikapcsolódjon. :D Aki meg túl komolyan veszi, annak lehet nem egészséges ez a fajta hobbi. Toljon inkább valami FPS-t a gépén és lőjön zombikat. :D

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: