„Jószerencse, semmi más!”
(Hangulatzenéért kattints ide)

A Carcosákat a kampány kezdete előtt tizenöt évvel érte a legnagyobb csapás a család történetében: ősi hatalmi központjuk bevétele és lerombolása, melynek során az idősebb nemzedék csaknem teljes egészében odaveszett. A kastély ostromára a família ellenségei példátlanul széles körben fogtak össze, a Carcosák iránti közös gyűlölet olyan valószínűtlen harcostársakat sodort egy táborba, mint Angelomachatus presbiter, a rettegett hírű puritán boszorkányvadász; Kürosz atya, a katolikus anyaszentegyház különleges felhatalmazással bíró inkvizítora; Balthasar Fresenius, a titkos tudományok beavatottja, hírhedett pokoligázó; valamint Mabeleusine királynő, az alpesi gleccsertündék pogány uralkodója. A dolgok természetéből fakadóan a Carcosa-ellenes koalíció csak addig tartott, amíg erőfeszítéseit siker nem koronázta: a várkastély romjain még ki sem hűlt a parázs, a volt szövetségesek máris egymásnak estek a zsákmány fölött.

A családot kis híján végromlásba döntő koalíció vezetői közül ma már igen kevesen vannak életben. Soraikat az idő múlásán és a belviszályon kívül két túlélő is ritkította a Carcosák idősebb nemzedékéből: Benjamin Carcosa, az epikureus orgyilkos, aki a veszedelem hírére későn ért haza Turkesztánból, és Rigorel Carcosa, az ótestamentumi átkok mestere, akit foglyul ejtettek ugyan, ám – papi személy lévén – a kivégzésétől visszariadtak. Míg az ifjabb generáció a nőrokonok vezetésével új hatalmi bázist alakított ki a száműzetésben, ők ketten a megtorlás művére összpontosítottak. A Krónikás a temérdek viszontagság közepette sem feledkezett meg róla, hogy listát vezessen a családi fészek felprédálóiról: ahogy teltek az esztendők, egyre több nevet húzhatott ki róla, s a kampánykezdés időpontját már csak ama igazán kivételes személyek érték meg közülük, akik tizenöt éven keresztül képesek voltak elkerülni mind Ben bácsi, mind az Átokmester bosszúját. Mondanom sem kell, nincsenek túl sokan.

Zygmunt Górka az egyikük. Ez a gazdag polyák nemesúr roppant sokoldalú személyiség – katonai szakíró, elismert költő, műkedvelő csillagász, még a mágiához is konyít valamicskét –, igazából azonban az teszi veszedelmessé, hogy minden valószínűség szerint ő Európa legszerencsésebb embere. Akármihez fog, minden vállalata kivétel nélkül gyümölcsözőre fordul; és akármilyen baj fenyegeti, a véletlen végül mindig úgy hozza, hogy épen és sértetlenül kerül ki belőle. Kifogyhatatlan szerencséje hathatósabban védi őt bárminő páncélnál vagy vajákos ráolvasásnál.

A Carcosákkal először egy tudományos vitában keveredett összetűzésbe, amikor a grudnói univerzitáson tartott előadásában kimutatta Vanborden Carcosa Ephemerides című munkájáról, hogy hibásak benne a kalkulációk és téves adatokat közöl a Mars együttállásairól a Jupiterrel. Mivel tagadhatatlanul igaza volt, Vanborden magiszter visszafogottan reagált és nem tört azonnal az életére, csupán szakmai és erkölcsi síkon próbálta örökre tönkretenni. Erőfeszítései azonban csúfos kudarccal jártak; minél jobban igyekezett, annál nagyobb bolondot csinált magából ország-világ előtt. Zygmunt eleinte rá se hederített, idővel azonban elfogta az ingerültség; még később pedig, mikor látta, mennyi szenvedést hoznak az ártatlan kívülállókra Vanborden meddő ármánykodásai, eltökélt ellenségévé vált a Carcosáknak. (Vanborden Carcosa rövidlátó viselkedése egyébként tipikus példája volt az idősebb nemzedék által elkövetett hibáknak, amikor is a személyes ügyek konok erőltetése, tekintet nélkül a külső körülményekre, hosszú távon a család romlását mozdította elő.)

Az elmérgesedett csillagászati diskurzus végül az ostromlott Carcosa kastély várudvarán érte el tetőfokát, ahol a két vitapartner fegyverrel a kézben nézett farkasszemet. Ha összecsapnak, Vanborden magiszter kétségkívül rövid úton végzett volna ellenfelével, erre azonban nem került sor, mivel elcsúszott a sárban és betörte a fejét. Halálával az általa irányított mágikus automaták is beszüntették működésüket, az ostromlók döntő áttörést értek el. Zygmunt késlekedés nélkül Vanborden Carcosa laboratóriumába sietett, hogy rátegye kezét a páratlan értéket képviselő műhelynaplókra és asztrológiai feljegyzésekre. Ezeket mágikus számzár védte, mely három sikertelen nyitási kísérlet után hamuvá égette volna a széf tartalmát. Az esély, hogy valaki véletlenül ráhibázik a helyes kombinációra, egy volt a millióhoz; Zygmunt Górkának második próbálkozásra sikerült.

Vanborden Carcosa bukása
(Hangulatzenéért kattints ide)

A győzelem után a polyák nemesúr igen hamar kivált a Carcosa-ellenes szövetségből. A zsákmányból csupán Vanborden Carcosa irataira tartott igényt, és kereken megtagadta Kürosz atya követelését, hogy azonnal égesse el az istentelen papirosokat. Az inkvizítor ekkor – különleges felhatalmazásánál fogva – egyházi átokkal akarta sújtani, ám miközben dörgedelmeit harsogta, egy légy szállt a szájába és csaknem megfulladt tőle. Zygmuntot később ettől függetlenül exkommunikálták, ő azonban egy menekült pelágiai pópa jóindulatú közreműködésével még Helvéciában áttért az ortodox hitre, és háborítatlanul hazautazott az iratokkal.

Zygmunt Górka soha semmi méltánytalanságot nem követett el a Carcosák sérelmére: a viszályt Vanborden magiszterrel nem ő kezdeményezte, és közben mindvégig betartotta az úri becsület szabályait. Ezért Rigorel bácsi – tanulván Kürosz atya példájából – óvakodott fellépni ellene, nehogy az igaztalanul kimondott átok az ő fejére szálljon vissza. Benjamin Carcosa három ízben is megkísérelte eltenni láb alól, ám mindháromszor kudarcot vallott, ilyen esetekben pedig a személyes erkölcskódexe eltiltja őt a további próbálkozástól. Zygmuntnak erről természetesen fogalma sincsen, a sikertelen gyilkossági kísérletek pedig nagyon felzaklatták; a szerencséje ugyanis csak személy szerint őt óvta meg, közvetlen környezetéből sokan Ben bácsi áldozatául estek. Egyik haláleset sem érintette túl húsbavágóan, mivel soha nem nősült meg, családja nincs, néhány távoli rokontól eltekintve, akikkel alig-alig tart kapcsolatot; végül azonban háznépe védelmében úgy döntött, nyugalomba vonul és eltűnik a nyilvánosság elől. Volt egy Isten háta mögötti birtoka a Kárpátokban, egy ódivatú, düledező lakótoronnyal; ezt renováltatta és ide hurcolkodott át Grudnóból, néhány válogatott csatlós társaságában. A birtok neve Górkow, s Zygmunt Górka a mai napig itt él, háborítatlan békességben és nyugalomban, immáron túl a hatvanadik életévén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Khorne 2010.03.20. 12:42:33

A mázlista disznaja, ez azért nem semmi.

Válasz erre 

mr nemo 2010.03.20. 20:17:10

Ez nagyon jó! Ilyen megközelítésből még nem láttam ősellenség NJK-t :-)

Válasz erre 

Ungurján Carcosa 2010.03.20. 22:25:16

Khorne, mr nemo!

Nem akarom lelőni a poént, csak az érdeklődéseteket fokozni, de a helyzet, és Zygmunt még fokozódni fog.
A második kaland leírása színesíteni fogja a szerencsés "ősellenség" személyiségét.

Válasz erre 

mr nemo 2010.03.20. 22:46:29

Várom a következő posztot.

Válasz erre 

Khorne 2010.03.21. 13:11:54

Szerintem ezzel mindannyian így vagyunk :)
Van már valami elképzelés arról, hogy mikor lesz a következő játék?

Válasz erre 

Furore Carcosa 2010.03.22. 22:50:43

Ahhoz előbb a mesélőnek kell kikászálódnia a betegágyból. Az egész hétvégét negyvenegy fokos lázzal delirálta végig, hétfő reggel én vittem neki gyógyszert, mert mozdulni alig bírt.

Válasz erre 

Infection 2010.03.23. 08:04:08

Ómájgád, javulást neki hamar... :híl:

:*

Válasz erre 

Furore Carcosa 2010.03.24. 09:56:32

Beszlopált egy marék dilibogyót, beszélni már tud. Egyebet nem nagyon, de szerintem van remény.

Válasz erre 

Emmanuel Carcosa 2010.03.27. 20:36:25

"JÖVARECHÖCHÁ ADONÁJ VÖJISMÖRECHÁ, JAÉR ADONÁJ PANÁV ÉLECHÁ VÍCHUNEKÁ, JISZÁ ADONÁJ PANÁV ÉLECHÁ, VÖJASZÉM LÖCHÁ SALOM."
Gondltam, megteszem, ami tőlem telik, bár ha jól belegondolok, ezzel is beérném ("beszélni már tud"), hisz pont a Teremtő Igé(k)re van Tőle szükségem :)
No, azért mégis világosítsa meg az Úr az Ő orcáját Rajta...!
...Bár szeretném itt külön felhívni Furore néném figyelmét, hogy az "or" kifejezés, amit itt az ároni áldás szövege használ, és fényt, tüzet jelent, inkább az "itélet" értelemben használandó, semmint szó szerint...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: