Névtelen Carcosa, a Krónikás
2010.03.27. 10:00
„Ha nem okulunk a szüleink példáján, mi is ugyanúgy fogunk odaveszni.”
(Hangulatzenéért kattints ide)
A Carcosák sohasem álltak egyszemélyi vezetés alatt, ahhoz túlságosan függetlenek és önérzetesek. Amennyire semmibe nézik a kívülállók véleményét, annyira toleránsak és megértők egymás iránt, különben rég felőrlődtek volna a gyilkos belviszályokban. Kifelé azonban nekik is fel kell mutatniuk egy családfőt, aki szimbolikusan képviseli őket más hatalmi tényezők felé, s akinek a feudális törvények értelmében színleg alávetik magukat. Igazából persze az illető korántsem élet-halál ura, ám valóban nagy tekintélynek örvend, ő kormányozza a központi birtokot, s az ő kezében futnak össze a familiáris ügyek ezerfelé szerteágazó szálai. Az előző nemzedékben ez a személy Ahriman Carcosa volt, a család zászlósura és krónikása, aki Kohár Anahidot vette nőül. A kaukázusi Anahidok ugyanolyan sötét és dicső múltra tekinthetnek vissza, mint a Carcosák, ám még náluk is ősibbek: gyökereik az antik Folyóközbe nyúlnak vissza, ahol köztudomásúlag a Paradicsom forrásai fakadtak. Nászuk igen termékenynek bizonyult, harmadik gyermekük az Névtelen nevet kapta. Már kicsiny korában kitűnt rendkívüli intelligenciájával és emlékezőtehetségével, atyja gyakran emlegette őt a történetírói poszt várományosaként.
A Carcosa-kastély bukásakor Ahriman Carcosa a lángoló romok alá temetkezett, idősebb fiaival együtt, akik fegyverrel és mágiával vették föl a kilátástalan harcot az ostromlók sokasága ellen. Kohár Anahid csupán harmadszülöttjét és a családi krónikát tudta kimenekíteni az általános pusztulásból. Névtelent – aki még csak tizenharmadik életévét taposta – borzalmasan megrendítette az élmény, egyúttal azonban kiváltotta prófétai tehetségének első megnyilvánulását. Menekülés közben megjövendölte a túlélőknek, hogy ha a Carcosák új nemzedéke ugyanazokat a hibákat követi el, mint az előző, akkor bizony a sorsuk is ugyanaz lesz. Ettől fogva édesanyja fáradságot nem ismerve tanította, segítette és biztatta. Kezdett benne érlelődni a gondolat, hogy házassága nem csupán dinasztikus érdek, hanem az Anahidok titkos és félelmetes istenének szándékát is beteljesíti; és nem véletlen, hogy éppen Névtelen maradt életben a gyermekei közül.
Mint másutt megemlékezünk róla, az alpesi kastély elvesztését követő idő a nőuralom szakasza volt a Carcosák történetében: a felnőtt férfiak többsége elesett, a túlélők messze földön jártak vagy különféle okok miatt nem voltak alkalmasak vezetői szerepre. A fegyveres csatlósok maradéka fölött a Falkaanya vette át a parancsnokságot, a Fekete Özvegy taktikus házasságkötéseivel mozdította előre a család ügyét, a Pokolmacska pedig épp ellenkezőleg, nem ment hozzá senkihez, bár sokakat kecsegtetett. Kohár Anahid a központi irányítást ragadta magához: ő osztotta be és helyezte ki a keleti rokonságtól érkező pénzsegélyeket, majd a Carcosákkal közeli atyafiságban álló Sandalfón família támogatásával új kastélyt szerzett a Pireneusokban, ahol megtelepedvén aztán maga köré gyűjtötte és újjászervezte a családot.
Kohár Anahid megvetette és lenézte a társadalmi elvárásokat és erkölcsöket. Úgy vélte, ezek csak megkötik az emberek kezét, akadályozzák intellektusuk kibontakozását. Mindent megtett, hogy megszabadítsa tőlük a fiát; ha Névtelen élve fel akart boncolni valakit, már hozták is az áldozatot, ha bármiféle szexuális perverziót kívánt kipróbálni, az anyja tüstént intézkedett, sőt – ha tudta, ő maga teljesítette fia vágyait. Egy fontos alapelvet azonban egy életre belénevelt, mégpedig azt, hogy hazug szó soha ne hagyja el a száját, mert azzal nem másokat csap be, hanem elsősorban önmagát. Persze ez nem azt jelenti, hogy Névtelen képtelen lenne hazudni, egyszerűen csak nem teszi, mivel megvannak a saját erkölcsei.
Névtelent sok minden érdekelte, leginkább azonban az isteni hatalom mibenléte. A legnagyobb kihívást e kimeríthetetlen energiaforrás manipulálásában látta, hit nélkül, merőben tudományos alapon, ahogy a malom hasznosítja a víz erejét, vagy a vitorla a szelet. Miért ne lehetne ugyanígy eljárni az isteni esszenciával? Kutatásai során rájött, hogy ez az energia minden emberben jelen van, célirányos kinyeréséhez pedig csupán bizonyos rítusokra van szükség, melyek – ha az erkölcsi aggályoktól eltekintünk – nem is annyira bonyolultak. Tanulmányai megkönnyítésére titkos szektát szervezett, mely egész Frankhont behálózza és rendszeresen végez sötét áldozati szertartásokat. A tagságot túlnyomórészt nemesek és katonatisztek alkotják, bár kivételes esetben egy-egy gazdag iparos vagy kalmár is beavatást nyerhet.
Huszonnegyedik születésnapja előestéjén Névtelent nőrokonai ébresztették a pireneusi Carcosa-kastélyban: Leonor, Evoryn és Hellehild. Meglepetéssel készültek számára, mondták, s egy pincehelyiségbe vezették, ahol az édesanyja várt rá, meztelenül az áldozati oltárra kötözve. „Ha megértetted, amire tanított, tudod, hogy mi a dolgod,” fordult Névtelenhez a Falkaanya. „Neked kell vezetned minket; ő nem a mi vérünkből való”, tette hozzá a Fekete Özvegy. A Pokolmacska pedig, aki korábban maga is kiállt már egy hasonló próbatételt, nem szólt semmit, csupán az áldozótőrt nyújtotta át.
Áldozati rituálé
(Hangulatzenéért kattints ide)
Névtelen Carcosa igazi reneszánsz polihisztor: látnok, orvos, alkimista, filológus, mérnök, diplomata, szónok és hittudor. Saját jóslata miatt igen fontosnak tartotta, hogy – generációjából elsőként – utódot nemzzen; hiszen ha eleik hibáit megismételve ők is elbuknának, csak a következő nemzedék viheti tovább a Carcosa nevet. Költséget és fáradságot nem kímélve Fekete-Afrika mélyéről a Pireneusokba hozatott egy értelmes nőstény sáskaszörnyet, és mágikus implantáció útján megtermékenyítette a saját magjával. E különös nász gyümölcsét sikerült életben tartani, s bár egyelőre még nem ivarérett és mozgásképtelen, Névtelen bízik benne, hogy néhány bebábozódás múlva felnőtté érik.
Megjegyzés: Névtelen Carcosa személyiségében az antik jós archetípusa ötvöződik a tiltott tudást szomjazó tudóséval; zseniálisan gonosz, őrült lángelme; Leonardo da Vinci, Frankenstein doktor és Fabius Bile keveréke, a miltoni Luciferrel nyakon öntve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.