Megjegyzés: A gazdaságos időbeosztás végett – hogy az összemeséléssel és az alapvető információk közlésével ne az ülés elején kelljen fáradni – az egyes kalandok narratív hátterét a mesélő általában a játék előtt körbeküldi a résztvevőknek. Így a játékosok nagyjából sejtik, milyen kihívásokra számíthatnak, és ennek megfelelően készítik föl a karaktereiket. A blogon is ezt a gyakorlatot fogjuk követni, s a kalandokat jobbára több részre bontva tesszük közzé, külön a hátteret és külön a beszámolót. A háttérösszefoglalóban mindig a mesélő szól a játékosokhoz, míg a beszámoló többnyire – de nem kizárólagosan – egyes szám első személyben íródik, és az egyik családtag szemszögéből beszéli el az eseményeket.

Utazás a Kárpátokban
(Hangulatzenéért kattints ide)

A pireneusi Carcosa kastélyba váratlan örömhír érkezik a polyák nemesi respublikából: Zygmunt Górka, családotok ősi ellensége halott! A vég eldugott górkowi birtokán érte utol, ahová élete utolsó esztendeiben visszavonult remetéskedni. Ennél közelebbit sajnos nem lehet tudni róla, még a pontos dátumát sem, vagy hogy mi módon halt meg: a hír messziről jött, kacskaringós utakon, és kétségkívül sokat torzult közben. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az örökösei már hajba kaptak és pereskedni kezdtek a jószágain, melyek – méltóan Európa legszerencsésebb emberéhez – igen számosak és gazdagok, jóllehet nem annyira, hogy fölkeltsék a koronás fők és más hatalmasságok irigységét.

A górkowi birtok jelentéktelen tétel a dús örökségben, a pereskedő felek nem is foglalkoznak vele, ők a hatalmas rozstermő latifundiumokra, a balti hajózásban szerzett érdekeltségekre és a hungárus borbehozatal vonalán élvezett örökletes kiváltságokra koncentrálnak. Górkow pillanatnyilag senkit sem érdekel – kivéve a Carcosákat.

Van ugyanis ott valami, ami titeket illet: Vanborden Carcosa elrabolt iratai. Végre itt a kínálkozó alkalom, hogy visszaszerezzétek őket – immár Zygmunt Górka konok szerencséjétől sem kell tartani.

A feladat annyiban problémás, hogy Közép-Európában – Helvécia, a szent germán birodalom, a hungárus királyság és a polyák nemesi respublika területén – a Carcosáknak semmiféle hatalmi bázisa nem maradt, s a nevük is igen rosszul cseng a régi kastély bukása óta. Küldöttséget éppúgy nem érdemes Górkowba indítani, mint hagyományosan felszerelt expedíciót: útközben biztosan feltartóztatnák, és beláthatatlan következményekkel járó konfliktusokba keveredne. Az egyetlen kézenfekvő lehetőség titokban útra kelni, a lakott helyeket kerülve, a téli vadon fedezékében. Szerencsére egy ilyen sokoldalú családban mindig vannak kuzinok – például Aldimar, a Vadak Ura és Humungus, a Kertész –, akik számára ez nem jelent különösebb kihívást.

Más kérdés, hogy ők gond nélkül eljutnak ugyan Górkowba, de ott alighanem bajban lennének a régi iratokkal. Ezért magukkal visznek egy nagy, lelakatolt, vaspántos kódexet is; odabent pedig, a család titkos könyvtárában, Névtelen Carcosa múlatja az időt néhány palack jó bor társaságában, a bűvös térképek segítségével navigálja rokonait, és ki se dugja az orrát a farkasordító hidegbe, hacsak nem feltétlenül szükséges…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.