.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Evoryn Carcosa levele a családnak (avagy a második követjárás)
2010.10.20. 10:00
.jpg)
Talildor követe
(Hangulatzenéért kattints ide.)
Drága rokonaim!
A helyzet itt Khuntban kezd egyre bonyolultabbá válni, már nem sokáig tarthatunk ki a halogató taktika mellett, előbb-utóbb lépnünk kell valamilyen irányban. Ehhez kérném véleményeteket és tanácsaitokat; előbb azonban sietek megosztani veletek a legújabb híreimet.
Néhány napja látogatást tett nálunk Talildor követe, egy marcona pókmutáns. Békés szándékkal érkezett, a szerződésben megjelölt időpontban, de sajnálattal kell megállapítanom, hogy akkor is ugyanilyen könnyedén sétált volna be hozzánk, ha történetesen a romlásunkra tör. Fáradságos munkával kiépített védműveinket észre sem vette, egyszerűen elhaladt fölöttük, mivel a lombkoronaszinten közlekedik. Ott csak az én pókhálóimmal találkozott, nagyon tetszettek neki, egészen otthon érezte magát közöttük. Szerencsére Talildor egyelőre éppúgy nem kíván összeveszni velünk, ahogy mi sem vele, de a tény ettől még tény marad, hogy a seregével bármikor gond nélkül bemasírozhat a tartományunk szívébe. A jövőben ezen feltétlenül változtatnunk kell.
A pókmutáns elég régóta lehet Talildor mellett, mert semmi xaarxi beütés nincs benne, szongáriai cselőpókból készült (Lycosa syngoriensis). Rendkívül érdekes faj, homokos-szikes vidékeken él; mély, függőleges lyukakat ás magának, ahonnan zsineg végére ragasztott szurokgolyóval csalható ki. Ilyenkor dühödten belekapaszkodik a golyóba, és lassan, óvatosan kihúzhatjuk vele együtt. De ha van türelmünk megvárni, magától is előjön; az anyapók mindennap felhozza napozni a hátán ülő kicsinyeket. Szép nagy mutánsokat lehet belőle csinálni – ez a követ is volt akkora, mint egy ló a lovasával, és igen fitymáló hangon beszélt a mostanában toborzott újoncokról. („Gyenge eresztés, csak a húsdarálóba jók, de legalább vannak dögivel.”)
Kedves ajándékot hozott nekem, egy csinos fekete kosztümöt különféle kiegészítőkkel, és szemlátomást úgy gondolta, hogy majd elvonulok felpróbálni és gyönyörködni benne, ő meg közben rátérhet a komoly dolgok megtárgyalására Humungusszal. Úgyhogy kicsit meglepődött, amikor udvariasan megköszöntem és vártam a folytatást. Zavarba jött és Humungus után érdeklődött; közöltem vele, hogy pillanatnyilag nem ér rá, de nekem is nyugodtan előadhatja a mondandóját, már ha nem derogál neki a személyem. Erre sürgősen visszakozott, össze-vissza makogva, amit nyilván mentegetőzésnek szánt a boldogtalan. Kedvem lett volna odalökni neki egy jó nagy szurokgolyót, hogy belekapaszkodhasson és megnyugodjon; az biztos, hogy nem a diplomáciai érzéke miatt választották ki erre a küldetésre.
Talildor vélhetőleg maga sem híve a köntörfalazásnak, legalábbis az üzenete lényegesen direktebb volt a Seranthurénál; megpróbálom tartalmilag idézni, ahogy a követ tolmácsolta nekem. Szóval…
A Töviskirályságban a gyilkos bitorló napjai meg vannak számlálva, az ellenállás rohamosan gyengül, a nép rokonszenve a törvényes örökösé: a hadifoglyok például, amint megszabadulnak a zsarnoki elnyomás alól, egyhangú felkiáltással esküsznek föl Talildor zászlajára. Tíz emberből legfeljebb egy tétovázik, ám ezeket sem végzik ki, hanem a lelkükre beszélnek, s néhány napon belül ők is mind belátják, hogy rossz ügyet szolgáltak. (És még az ilyen vonakodók aránya is drasztikusan csökkent az utóbbi időben, mióta a harcosok mások példáján látják, mire képes a józan meggyőzés!) A győzelem immár bizonyos – de minél gyorsabban következik be, a népnek annál kevesebbet kell szenvednie. Talildor testvéri kezet kínál a Carcosáknak: forrjanak össze megbonthatatlan szövetségben a zsarnok ellen, ekképpen mozdítva elő a béke szent ügyét!
Ezt konkrétan úgy képzeli, hogy létrejötte esetén a Carcosákkal kötött szövetséget rögtön kihirdetné az ellenség előtt, egyúttal egy hét határidőt adna nekik a kapitulációra. Aki leteszi a fegyvert, bocsánatot nyer; aki folytatja a harcot, azt a szövetséges erők családostul felkoncolják, a koponyákat kiszegezik a legvénebb fákra, a többi maradványt beleszántják a földbe, helyüket felhintik sóval és hamuval. Ily módon egyfelől példát statuálnak, hogy így jár a bitorló összes lakája, másfelől hosszú távra garantálják a Töviskirályság belső békéjét, mert nem marad senki, aki később esetleg bosszúra gondolhatna. De Talildor nem kíván vérfürdőt: az egyhetes haladék alatt mindenki kegyelmet nyerhet, még a zsarnok legbelső bizalmasai is. Egyedül Seranthurnak kell mindenképpen pusztulnia.
Talildor eleve a Carcosák lekötelezettjének érzi magát, hiszen William és Humungus hozta vissza neki a lelkét; ha most ismét mellé állnának igazságos harcában és segítenének felszabadítani népét az álnok elnyomó rabigája alól, hálája nem ismerne határokat. Onnantól a Carcosák barátai az ő barátai lesznek, az ellenségeik az ő ellenségei, s egyetlen szavukba kerül, hogy bármikor kivonja értük hű kardját, Büntetőt. Továbbá látatlanban odaígéri a családnak a bitorló fele kincstárát; úgyis hamis úton harácsolta össze, így legalább jó kezekbe kerül. Végezetül koronázása napjától kereskedelmi monopóliumot ajánl a Carcosáknak a Töviskirályság összes varázserővel nem bíró termékének értékesítésére; a varázserejű árucikkekről egyenként kell tárgyalni, ezek majd külön megállapodások tárgyát képzeik. Mindezt akár már holnap is hajlandó formális, írásos szerződésbe adni.
A pókmutáns a maga részéről ehhez még annyit tett hozzá, hogy neki – mint széles körű felhatalmazással bíró különmegbízottnak – jogában áll kisebb, eseti jellegű szolgálatokat felajánlani, Talildor jószándékát bizonyítandó. Idefelé jövet észrevette, hogy az erdőnk hemzseg a tetves kis tündérkéktől, akik nyilván mind Seranthur kémei, és a jelenlétük önmagában szerződésszegés. (Hát igen… az ő fajtáján nem fog ki a láthatatlanná tévő ráolvasás.) Ha gondoljuk, ő nagyon szívesen összeránt egy csapatot – az, úgymond, „vagány fiúk” közü –, és eljön hozzánk poloskát irtani. Garantálja, hogy két nap múlva egyetlen eleven szárnyas töpörtyű sem fogja zavarni a nyugalmunkat. .jpg)
Jó lenne már tisztán látni
(Hangulatzenéért kattints ide.)
Én azt a választ adtam, hogy az ajánlata rendkívül megtisztelő: a Carcosák hírnevét kétségkívül nagyban öregbítené, ha segédkezet nyújtanánk egy ilyen epikus bosszú beteljesítéséhez, amilyen a Talildoré. Meg a béke ügye is nagyon fontos, hogyne. De nyilván megérti, hogy ez a kérdés rendkívül nagy horderejű; nem dönthetek benne egyedül, még Humungusszal kettesben sem, ki kell kérnünk a többi családtag véleményét. Ami a tündérkéket illeti, tisztában vagyunk vele, hogy Seranthur főtanácsadója, a fondorlatos szívű Veneldil küldözgeti őket a nyakunkra a tölgyfákon keresztül, és már meg is tettük a szükséges lépéseket, hogy egyszer s mindenkorra lezárjuk ezt a hátsó bejáratot a tartományunkba. Egyelőre azonban szándékosan tűrjük a kétbalkezes kémseregletet, hogy hamis információkkal etessük rajtuk keresztül Seranthurt. Megvárjuk, míg kifogynak a falevélbe bűvölt varázslataikból, amikkel a főnöküknek jelentenek; amint eljön ez a pillanat, többé nem lesz szükségünk rájuk, és egy csapással végzünk velük. Ha Talildor ragaszkodik hozzá, éppenséggel elfogadunk némi jelképes segítséget, igazán nem kívánunk gőgösnek vagy elutasítónak mutatkozni; kérdés azonban, nem menne-é ez a háborús erőfeszítés rovására, ami jelen pillanatban, ugye, mindennél fontosabb. Mert akármilyen jól állnak a dolgok, a sereg zömét mégiscsak tapasztalatlan újoncok és… hm… közvetlen irányításra szoruló csapásmérő erők adják: Talildor bizonyára nehezen tudna nélkülözni olyan rátermett parancsnokokat a frontvonalban, mint a követ és a többi „vagány fiú”.
A pókmutánst végül azzal eresztettem útjára, hogy a tündérkéket egyelőre nem szükséges zargatni, a családi tanács pedig – amelynek az összehívása, mivel mi eléggé szanaszét élünk, sajnos nem fog egyik pillanatról a másikra menni – kétségkívül arra az álláspontra helyezkedik majd, hogy a jog, az igazság és a becsület egyaránt Talildor ügyét támogatja.
Egyelőre természetesen halogatásra játszottam – a döntés elkapkodásával sokkal többet veszíthetnénk, mint amennyit nyerünk –, de nem csak ezért emlegettem neki a családi tanácsot. Valóban úgy érzem, hogy szükségünk van a véleményetekre, a javaslataitokra, talán még a tevőleges segítségetekre is – mert ez a háló olyan bonyolult szövésű, hogy egyre nehezebb eligazodni benne.
Csókol mindannyiótokat:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mr nemo 2010.10.21. 22:23:28
Amúgy nagyon hangulatos, még úgy is, hogy irtózom a pókoktól.
Ungurján Carcosa 2010.10.23. 12:59:33
Evoryn Carcosa 2010.10.25. 07:31:47
mr nemo 2010.10.27. 08:05:48
Humungus Carcosa 2010.10.31. 09:45:23
Úgy érzem itt az ideje, hogy beszámoljak pár sorban a Szmut-erőd melletti összecsapásról.
Aldimar-öcsém részletesen beszámol nektek az eseményekről, de majd csak akkor, amikor végre újra kinőtt a bundája és visszanőtt a bőr az ujjaira, hogy tollat ragadjon.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy noha az erődnél tervezett áttörést és az ellenséges védvonalak mögött tervezett zavarkeltést sikeresen kiviteleztük, a dolog összességében katasztrófálisan végződött. Ha nem sikerült volna bejutnunk a tatárok rejtett éléskamrájába valószínűleg már egyikőnk sem élne. A harcunk eleve kudarcra ítéltetett. A túlerő nagy, nyomasztó és megállíthatatlan. A mágiájuk és a gonoszságuk vetekszik a miénkkel, ha ugyan felül nem múlja azt. Aldimar fogságban tartott lányának lecsapolták a vérét és egy rituálé segítségével ellenünk fordították. Ha nem zavartuk volna meg a rítust, már biztosan halottak lennénk. Bár Leonor még így sem tud lábra állni, mivel szinte minden csontja eltörött. Aldimarról meg inkább ne is beszéljünk... Én sértetlen vagyok, de ezért nagy árat kellett fizetnem. Minden fegyveremet elvesztettem, már csak a puszta ökleim maradtak. Az erőm fele oda, ezeket még az sem hatja meg, hogy leöltük a főnöküket.
Visszavonulunk az erdőn keresztül tatár földekre és keresünk egy átmeneti menedéket. Sztargorodnak vége. Már csak napok kérdése és elesik. Itt maradtunk, mélyen az ellenség területének mélyén. Azt a pogány rítust le kell állítani! Segítség kell, mert ha késlekedtek, az egész családon végig fog sújtani az ereje. Ne higgyétek, hogy ezek a kutyák megállnak itt. Nincs erő, ami fel tudja őket tartóztatni! Eddig azt hittem, hogy apám gyávaságból menekült el innen, de igaza volt. Lehetetlen győzni ellenük! Ismernek minket, tudják a nevünk és a képességeink. És van fegyverük ellenünk. Mintha már évszázadok óta várták volna, hogy végre rajtuk üssünk.
Siessetek, mert a napjaink meg vannak számlálva. Küldjetek nekem fegyvert amivel harcolhatok és vágja a lycantrópok bőrét is! Puszta kézzel esélyem sincs!
Captain XXX 2010.10.31. 17:24:38
Leonor Carcosa 2010.11.01. 10:53:04
Leonor Carcosa 2010.11.01. 11:16:51
Captain XXX 2010.11.01. 12:29:41
él még?
mondtam már régebben hogy vigyázni kellett volna rá, főleg hogy leamortizálódott fejjel nem kellett volna hagyni elmászkálni. meg arra a felderítésre (amire nem küldték) meglehetősen nagy szükség lett volna ahogy a szitu áll itt. nem a kocsmában kellett volna villogni helyette egy szeremcsétlen csaposon, nagy dicsőség. :S :)
Declan Carcosa 2010.11.01. 21:44:15
Most, hogy itt, Kaledóniában rendeződni látszék a helyzet, és néhány megbízható emberemre rá merem hagyni a klán és a királyi udvar irányítását, a lehető leghamarabb útnak indulok felétek, Sztargorodba.
Humungus testvér szavait olvasva érzem a helyzet súlyosságát. De ne csüggedjetek! Megmutatjuk ezeknek a korcs kutyáknak, ezeknek a kétlábú bolhafészkeknek, hogy mekkorát is tud ütni a Carcosák kardja!
Leonor, Aldimar! Közeleg a segítség! Mindösszesen annyit kérek tőletek, akik ott vagytok, hogy gyűjtsetek nekem hadifoglyokat, és olyan embereket, akik senkinek sem hiányoznának, ha eltűnnek. Rögvest talpra állítalak benneteket, efelől ne aggódjatok.
Ősöm, Connal 'Cú' Carcosa nem véletlenül kapta a Veszett Kutya nevet. Nagyszerű alkalom lesz ez most arra, hogy megmutassam, mit hagyott örökül rám. A Vylhván keresztül felétek áramló energiákkal is talán tudok majd mit kezdeni.
Humungus! Viszek fegyvert és uisge beathat - előtted talán whiskyként ismeretes.
Készüljetek érkeztemre! Addig is kitartás néktek, véreim!
Declan Carcosa
Ungurján Carcosa 2010.11.02. 08:22:36
Sztargorodba menet légy oly kedves, ha csak egy röpke időre is, de látogass meg minket a Carcosa kastélyban, vagy találkozzunk valahol útközben. Lenne nekünk is Armanddal némi "ajándékunk" a tatárok számára.
kriles 2010.11.02. 10:22:28
Legszívesebben csapot-papot itt hagynék Normandiában, és rohannék Sztargorodba, de sajnos több ok miatt se tehetem. Egyrészt hetekbe telne mire odaérnék, ami valószínű késő a harcra, másrészt attól tartok hogy az én tudományom sokat nem segítene a dolgon.
Ha tárgyalni akartok velük, akkor persze már is indulok, mert talán békét, tűzszünetet kötni még ilyen körülmények között is tudnék. Ám attól tartok jelen helyzetben eszetek ágában sincs leülni velük egy asztalhoz, ellenben lemészárolni őket annál inkább.
Lehet ideje meggondolni, a visszavonulást! Tudom, hogy Vylhva és Aldimar lánya is a kezükben van, és ez több mint elég a további háborúra, és ezt nem is kétlem, mégis azt kérem, fontoljátok meg a békekötést, tűzszünetet.
Biztos, hogy lesznek, akik úgy gondolják, hogy a családot árulom el ezekkel a szavakkal, de ideje elgondolkodni, hogy a harcon kívül milyen lehetőségünk van még, hogy időt nyerjünk?!
Idő kell, hogy erőforrást és utánpótlást csoportosítsunk át. És itt az ideje a sebesültek ellátásnak is.
Megboldogult atyám mondogatta ezt:
"Qui desiderat pacem, praeparat bellum."
- Aki békét óhajt, készüljön a háborúra.
Ungurján Carcosa 2010.11.02. 10:42:39
A család fennmaradása nem árulás; létezik Pax Tatarica, az Anahid kuzinok rusz rokonsága is abban él. Mindezek mellett nekem is időre van még szükségem; a "kolerás" ügyünk és a klasszikus pestises birkafej katapultból való kilövése érdekes ötleteket adott a tatárok ellen.
Ha nem megy erővel, itt az ideje az észnek.
Declan Carcosa 2010.11.02. 10:52:43
Ha esetleg meggondolod magad, talán el tudlak vinni Sztargorodba, és nem is tartana hetekig az út. Magam még távolabbról indulok, mint ahol most Te vagy, ha minden igaz. Ehhez ugyan el kell végeznem pár..., nos, mérést, de gondold át.
Ungurján testvér! Megállok a kastélyban, ez természetes. Ha érkeztemkor William is ott van, fel tudom venni őt is. Azonban bármit is akarj küldeni, sajnos egy bizonyos mértékű súlykorláttal számolnunk kell.
Vylhváért és Aldimarért cserébe adja magát a fogolycsere lehetősége. Humungus! Vannak értékes tatár foglyaitok? Ha nincs, az sem gond. William átcsoportosítást említett. Hát, én átcsoportosítom magam és klánunk kardját a tatárok retkes pofájába, ti meg összefogdostok pár nagykutyát. Olcsó egy szóvicc, látszik, hogy kezdek elpuhulni. Rég itt van az ideje, hogy vért és beleket ontsak a harcmezőn.
Kitartás!
Declan
Humungus Carcosa 2010.11.02. 20:19:29
Egyelőre azzal kell töltenem az időt, hogy Leonort helyettesítsem a vezéri poszton. Nem vagyok egy vezető típus és eléggé nehézkesen megy.
Át kell juttatnom az erdőkön a megmaradt katonákat tatár földekre, lehetőleg élve. Közben egyezkednem is kell a helyi tündérkirállyal, ami gyakran elszakítja nálam a cérnát. Főleg ha sietnék.
Amint átjutottunk, keresünk egy helyi bojár erősséget, kitakarítjuk és megvetjük a lábunkat. A foglyokat majd azután szedjük össze neked. De ha útközben találunk, megtartjuk amíg ideérsz.
William!
A családnak főképp észre van most szüksége. Akik nem tudnak fegyverrel segíteni, azok készüljenek az ellenlépésre. A legfontosabb most a pogány rítus megtörése és Aldimar kölykének kiszabadítása. Akár él, akár nem. Amíg vér folyik az ereiben bajt hoz a fejünkre ha nem szerezzük vissza.
Békekötésre sajnos nincs mód. Most ők az erősebbek, így nincs alkualapunk.
Ungurján! Ha van valami módszered, amivel végig lehet követni a vérvonalat vesd be! Aldimar kölyke kell. Ha kell elmegyek érte magam, de addig nincs értelme háborúzni, amíg a vére ellenünk dolgozik!
Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2010.11.03. 23:10:49
Humungus Carcosa 2010.11.03. 23:58:48
De miközben megnyúzták elég alapanyagot szereztek belőle a vérátokhoz sajnos. NA meg a bőrébe tetovált képességeit így sikeresen ellopták.
Furore Carcosa 2010.11.09. 11:22:38
Ne fordulj a kastély felé, az óriási kerülő, heteket veszítesz vele. Engem viszont felszedhetnél útközben. Mondjuk én se vagyok éppen a szomszédban, de ha elég nagy tüzet csinálsz valahol, kaput tudok nyitni oda a kuckómból. Hogy mekkora tűzre lesz szükség, az a távolságtól függ, de szerintem olyan száz-kétszáz hold elég lesz alapterületnek, nem kell túlzásba vinni.
Artemusról nem tud valaki valamit? Ő vérmágus és a háborúhoz is ért. Szerintem jól jönne a csapatba.
Declan Carcosa 2010.11.09. 23:10:01
Mondtam, még át kell számolnom a tervezett utazóidőt. Nem hagyományos úton közlekedem, de erről majd később. Azért itt, a Felföldön is ismerünk egy két trükköt, és nem akarom előre elárulni, mire is számítson Ungurján testvér.
Ha odaérek a kutyafejűekhez, hát rájuk gyújtom az egész nyavalyás koszfészküket, ha az kell hozzá, hogy átjöhess. Ha kisebb tűz is elég, akkor majd Te gyújtod rájuk.
Ölel testvéred,
Declan
Evoryn Carcosa 2010.11.17. 09:38:45
Azért nehogy népvándorlást indítsunk már a tatár pusztákra, jó? A helyzet valóban elég kellemetlen, de tisztelettel megjegyezném, hogy másutt is vannak érdekeltségeink. Én például Khuntban tartom a frontot (és szabadjon megjegyeznem, hogy innen is tudtam némi segítséget nyújtani Leonoréknak a tatárok ellen).
Humungus: A vőlegényem letette a hűségesküt Volonturnak a Töviskirályság nevében. Ahogy előre megmondtam, az alkonytünde beérte ennyivel; nem feszíti tovább a húrt, és kivonult a tartományodból. Csak némi jelképes ellentételezésre tart igényt, kárpótlásul a Szarumarást ért veszteségekért, meg a mozgósítás költségei fejében. Konkrétan a tölgymanók éves adójának huszonöt százalékát kéri, meg Veneldil koponyáját a feketetölgyedről. Utóbbit egyből el is vitte magával, az előbbit pedig megígértem neki a nevedben. Szerintem örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk.
Borostyán szerződésszegésért száműztem a Töviskirályságból, hogy ezzel is a kedvében járjak Volonturnak. (Már csupán azért is, mert a kedvesed valóban megszegte a tövis- és az alkonytündék közt érvényben lévő békeszerződést, mikor Hasdrubal bácsi segítségére sietett a menádjaival.) Borostyán áttette a székhelyét a te tartományodba, ahol most ő kormányoz a nevedben. Ha javasolhatok valamit: amint hazatérsz keletről, sürgősen vedd feleségül.
Az én menyegzőm egyébként elhalasztódott a nagy ügyintézésben, pedig már nagyon szeretnék férjhez menni. A tövistündék hűségesküjével leróttam a család feléd fennálló tartozását; finoman jelezném azonban, hogy az esküvőm elmaradásáért viszont a család most NEKEM tartozik kárpótlással.
Mindenkit csókol:
Evoryn