A goblin bajnok
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Drága rokonaim!

Újonnan szerzett khunti tartományunk, amelynek fontosságát William öcsém oly ékesszólóan ecsetelte minapi levelében, lassan kezd átjáróházra hasonlítani. A Kertésszel közösen kiépített védműveink tagadhatatlanul hatásosak, ami az éhenkórász vadorzókat és más hasonló ripőköket illeti; khunti szomszédaink azonban a jelek szerint oly fesztelenül mászkálnak keresztül rajtuk, mint hasmenéses paraszt a reterátra. Ezúttal az alkonytündéktől érkezett látogatónk, mégpedig az a goblin bajnok, akit annak idején Volontur adott Humungusék mellé kísérőnek. Williamnek akkor némelyes kétségei voltak, rászolgált-e a kis vakarcs a bajnoki címre; ezeket most módomban áll maradéktalanul eloszlatni. A goblin egy ménkű nagy csatafarkas hátán tette tiszteletét, és nem bajlódott a ravaszul elhelyezett útakadályaink kerülgetésével; ha pókhálóba vagy gyilokliánba botlott, irdatlan kutyanyesőjével egyszerűen miszlikbe aprította.

Bizonyára emlékeztek rá, hogy Volonturral nem kötöttünk szerződést, csak szóban biztosítottuk egymást kölcsönös jóindulatunkról és nagyrabecsülésünkről. Ez azt jelenti, hogy nem kérhetjük tőle a bajnok által okozott károk megtérítését, mivel a látogatás nem harci cselekmény volt, hanem jószomszédi gesztus. A dolog persze viszonos, vagyis Volontur sem támaszthatna követelést velünk szemben, ha a bajnok egy ilyen baráti vizit közben váratlanul elhalálozna.

A goblin egyébként valóban nem viselkedett ellenségesen, ha eltekintünk attól, hogy ösvényt kaszabolt magának a védműveinken keresztül. Ajándékokat nem hozott, mivel állítása szerint nem követségbe jött, csak erre járt és beugrott hozzánk. Egy kis dolga akadt a külvilágban, és útravalóul valamiféle varázsbogyókat kért Humungustól. Cserébe felajánlott egy különleges fűszerkeveréket, ami rettentően büdös, és ha rászórják az ételre, az fülsértően óbégat és jajveszékel, miközben megeszi az ember. A goblinok ezt igen viccesnek találják.

Csevegés közben a fickó bizalmasan tudatta velünk, hogy ha szükségünk lenne valamire, hozzá bátran fordulhatunk, ő bármit be tud szerezni. Ami azt illeti, a megboldogult Fekete Bandával volt neki egy kis privát megállapodása, mindkét fél kölcsönös megelégedésére. Ha hébe-hóba akadt a foglyaik között egy-egy csinos, de szegény fehércseléd, akiért a kutya se fizetett volna váltságdíjat, odaadták neki. Ő meg viszonzásul kerített számukra mindenféle hasznos holmit: ruhát, ennivalót, kártyát, ilyesmit. Mivel a Fekete Banda területét mi örököltük, fölmerült benne a gondolat, hogy megújíthatná velünk az egyezséget. A legjobb az lenne, ha minél magasabb lányokat szállítanánk; azokat nagyon szereti, ő is meg a farkasa is. Ja és persze legyenek szépek és fiatalok; de gyereklányok nem kellenek, ő nem egy perverz állat. Viszont ha érdekel minket az üzlet, tud rájuk jól fizető vevőt.

Búcsúzóul még felhívta a figyelmünket, hogy ügyeljünk a tartományunk északi határára. Arrafelé egy csapat rossz természetű nőszemély a szomszédunk, akik nagy férfifalók hírében állnak. (Idáig érve a mondandójában, fölöttébb ellenszenves módon vihogni kezdett.) A nagyasszonyuk nemigen jár sehová, de az ifjabb és tüzesebb leányzók hajlamosak messze elkóborolni, pláne akiknek szárnya is van hozzá. Mások határait nem szokásuk figyelembe venni, de aki az ő területükre téved be hívatlanul, az felkészülhet a legrosszabbra – különösen, ha hímnemű. Ezzel a bajnok be is fejezte az előadását, és Humungus varázsbogyóival fölszerelkezve odébbállt Béjars felé.

Veszedelmes szomszédok
(Hangulatzenéért kattints ide.)

Ha engem kérdeztek, egy csupa összezárt nőből álló közösség maga a pokol, vagy legalábbis a purgatórium; a gyászévem alatt bőven volt időm ezirányú tapasztalatokat szerezni a moissaci apácakolostorban. Szerencsére az északi határunkon nem lehet merő szórakozottságból áttévedni: az erdő arrafelé széles sávban fosszilizálódott. Elég kísérteties hely, mikor Aldimar felderítőutat tett a környéken, a megkövesült fák között mindenféle ósdi romokat talált, meg régi, csonkára töredezett szobrokat. A pókjaim viszont egészen otthonosan érzik magukat ott; utasítottam őket, hogy szőjenek minél több hálót a lombkoronaszinten, a szárnyas behatolók feltartóztatására. Ez ügyben egyelőre ennyit tudtam tenni, nem akarom nagyon elaprózni az erőinket. Humungus pillanatnyilag azzal van elfoglalva, hogy számba vegye a birtokunk lakóit és minél előnyösebb oldaláról mutatkozzon be nekik. Elvégre alattvalók nélkül egy tartomány nem sokat ér.

Hellehild drágám, a Töviskirályságba tervezett kirándulásodra készítettem egy tündeköpenyt pókselyemből: nagyon elegáns, és segíteni fog neked, hogy elkerüld Seranthur határőreit. Elküldjem neked Paradysbe, vagy leutazol és itt próbálod fel?

Csókol mindenkit:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.