Megjegyzés: A szerepjáték immár több mint három évtizedes múltra tekinthet vissza; ennyi idő bőven elegendő hozzá, hogy a kezdetek az átlag játékos számára homályba vesszenek. A Carcosa-kampány mesélőjét mindig is foglalkoztatta a hobbi korai története, és kiterjedt levelezést folytatott róla néhány hozzá hasonlóan bogaras egyénnel. Ennek többek között egy sor ismertető lett az eredménye, különféle régi és elfeledett RPG-kiadványokról, amelyek manapság már a szerepjáték-régészet témakörébe tartoznának… ha lenne ilyen tudományág, persze.

Portals of Irontooth
by Rudy Kraft
Judges Guild, 1981.

A Portals sorozat ugyebár tágabbra fókuszált miniszettingeket prezentál a szerepjátékosoknak – jelen esetben egy olyan szigetkontinenst, ahol szokatlanul nagy koncentrációban fordul elő a vas. Nemcsak egész hegyeket és szigeteket alkot, hanem az őshonos életformákba is beépül, ami igen sajátos következményeket von maga után. A növényeket védőpáncél borítja, az állatoknak vasbőrük meg vasfoguk nő, ráadásul valamennyien immunisak mindenfajta mágiára. A szigeteken két bennszülött civilizáció fejlődött ki, a törzsi kultúrában élő koboldoké meg a letelepedett gnómoké; ezenkívül egy védett öbölben nemrégiben létrejött egy kis gyarmatváros is, a szomszédos földrészen virágzó yarsi birodalom jóvoltából. A város amolyan szelídebbre hangszerelt fegyenctelep, a birodalom elégedetlenkedőinek politikai lerakata, egyebekben viszont meglepően nyugodt és békés légkör jellemzi.

A kiadvány krónikus szellemi székrekedéstől szenved. Kicsit az a benyomásom, mintha épkézláb elképzelés híján a Portals of Torsh antipódusát próbálták volna megcsinálni, a vállalkozás azonban megfeneklett az elégtelen kreativitás zátonyán. Kár, mert magában a koncepcióban van fantázia… csak a szerzőből hiányzik. A „vasfogú” életformák mentesek minden eredetiségtől, egyszerűen a hagyományos szörnyetegek agyonturbózott variánsai. (Alacsonyabb AC, több HP, 100 % mágiaellenállás meg egy-két olyan új támadásmód, ami elhibázott mentődobás esetén azonnali halált okoz.) A vas koncentrált jelenléte gyakorlatilag egyáltalán nem változtatja meg a standard ökológiát, néhány mellékes színesítő elemtől eltekintve. Ez egyrészt komolyan megterheli a hitetlenkedés felfüggesztését, másrészt kiaknázatlanul hagy egy sor automatikusan kínálkozó ötletet. Bennem például azonnal fölmerült egy Dark Sun- vagy Red Steel-szerű világ víziója, vörös rozsdasivatagokkal és mérgező mocsarakkal. (M. John Harrison Viriconium-regényei játszódnak ilyesfajta közegben.) Ehhez képest itt minden marad a régiben, csak a favágófejszék csorbulnak ki hamarabb a fák kérgén.

A szettingben nyoma sincs a narratívák éltető elemének: a konfliktusnak. Vannak ugyan tessék-lássék odamázolt ellentétek, de ezek annyira prózaiak és lagymatagok, hogy semmiféle izgalmat nem bírnak kelteni. Mindenki békében elvan magának, nincs különösebb gondja a szomszédokkal, a közösségek ábrázolása unalmas és sematikus, az NJK-k szürkék és érdektelenek, a fiktív közegnek se múltja, se hangulata. A bemutatott kultúrák színtelenek és szagtalanok, az égvilágon semmi nem különbözteti meg őket a hagyományos (A)D&D-kliséktől. Ez nem szükségképpen lenne rossz, de így nincs értelme formabontó alapokon nyugvó szettinget építeni: a szerző kiheréli saját teremtményét, amikor megfosztja a benne rejlő potencialitásoktól. Az egész kiadványban egyetlen normális kalandcsírát sem találtam, és nagyon nehezen tudom elképzelni, miféle kalandokat lehetne itt mesélni, az ultratápos vassárkányokra (-driádokra, -entekre, -gorgókra etc.) rendezett szörnyvadászatokon kívül. Elég kínos látni, ahogy Mr. Kraft reménytelenül kínlódik egy olyan koncepcióval, amelynek alapos feldolgozásához kevés a fantáziája.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gerleim 2011.05.11. 11:19:52

"Mr. Kraft reménytelenül kínlódik"
Én azt gondolnám, hogy a szerző ezt nem így élte meg. "Feltalálták" már egyáltalán a narratív játékstílust?
Klasszikus (Kornyai szerepjáték-régészet szóhasználatban gygaxi) megközelítés: ez a setting olyan mint egy dungeon, falak helyére tájat festenek, a szörnyek meg szörnyek - milyen konfliktust keresnénk itt?

Válasz erre 

Furore Carcosa 2011.05.13. 19:44:26

@gerleim: Olyat, ami túlmutat a puszta kockaorgián és papirosmészárláson. Attól, hogy RR személy szerint nem kedveli az old schoolt, még tudja elismerően méltatni, ha érdekes dolgokat talál benne: fusd át a régi szerepjáték-régészet cikkeit, meg olvasd majd el azt, amit holnap rakunk ki. Én csak most kukkantottam bele ebbe a cuccba, és RR-nek igaza van: egyszerűen unalmas.

Válasz erre 

Furore Carcosa 2011.05.13. 21:29:01

OFF: Thirlen, nagyon-nagyon köszi a háttéranyagokat! Már vagy három hete lubickolok bennük, nagy élvezkedéssel. Virtuális puszi értük!

Válasz erre 

Thirlen 2011.05.13. 23:04:57

OFF: Szívesen. Nézz fel valamikor megint, pár hétre _előre_ is fönt vannak már háttéranyagok! :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: