A család ellenségei: Arkona, a Vörös Menyét
2011.06.11. 10:00
Megjegyzés: A mesélőnek némi fejtörést okozott visszamenőleg beilleszteni Gordojt és a turgaszlávokat a Carcosa kampány hátterébe. Szerencsére az a fajta fickó, aki kifejezetten élvezi az ilyen kihívásokat – kivált ha még arra is alkalmat nyújtanak neki, hogy beleszője a játékba az egyik kedvenc együttesét…
A Hölgymenyétek nagyasszonya
A turgaszlávok között a Medve leszármazottai a leghatalmasabbak – de nem a legokosabbak. A medve dühöngése félelmetes, egyébként azonban lomha, tunya, nehezen mozduló állat, az év egyharmadát átalussza. A menyét viszont fürge és ravasz, sohasem pihen, és nem álmosítja el a teli bendő: valamennyi ragadozó közül ő a legvérszomjasabb. Ráadásul a Hölgymenyét törzsének hagyományosan mindig asszony áll az élén – márpedig köztudomású, hogy a kölykeit védő nőstény veszedelmesebb ellenfél a vadászó hímnél.
Ékesen megmutatkozott ez huszonöt évvel ezelőtt is, Félkarmú Gordoj nagy haditette után. Az Arany Ordát valóban hosszú ideig lefoglalta a belviszály, és mivel a kánjuk életben volt, a többi tatár fejedelemség nem avatkozott a belügyeikbe. Ám azt mégsem tűrhették, hogy ilyen szégyen maradjon a nevükön; mert a tatárok, bár számos fejedelemségre oszlanak, mégis egyetlen hatalmas birodalmat alkotnak, élükön a nagykánnal, aki a messzi Karakum sivatagban tartja székhelyét. Az Arany Orda csupán egyike a neki hódoló országoknak, távolról sem a legnagyobb vagy a legerősebb.
Amikor a Rifei-hegyeken túlról megérkeztek a Szürke Orda bosszúállói, a félelem napjai következtek a turgaszlávokra. Jól választották meg támadásuk időpontját: a Medve véréből való főnökök valamennyien téli álmukat aludták a vadon mélyén. A Szürke Orda vulkodlakjai tüzet okádtak és egész erdőségeket perzseltek föl, sámánvitézeik pedig olyan ráolvasásokat ismertek, amik elől még az ősi szellemek is meghőköltek. Három turgaszláv törzsnek az írmagját is kipusztították – az Ezüstróka, a Vidra és a Sólyom minden sarja az enyészeté lett –, s kétségkívül ez a sors várt volna a többiekre is, kivált a vackuk mélyén dermedt álomban szunnyadó Medvékre, ha a Hölgymenyétek harcosai nem védik páratlan ravaszsággal és hősies önfeláldozással a szállásterületüket. Félkarmú Gordoj álmából ébredve azzal ismerte el érdemeiket, hogy feleségként és tanácsadóként maga mellé vette a törzs nagyasszonyát, aki nem sokkal később elesett egy kisebb összetűzésben a tatárokkal. Az ő egyetlen gyermekük Arkona, a vörös hajú szépség.
Arkona éppúgy örökölte anyja helyét Félkarmú Gordoj mellett, mint a Hölgymenyétek élén. A Vén Medve az apja és a férje egyszerre, s ő a tisztelet minden külső jelét megadja neki, ahogy az illendőség kívánja – ám titkon mélységes megvetéssel tekint rá. Nem feledte el, hogy Gordoj személyes erőfitogtatása idézte a turgaszláv törzsekre a legnagyobb csapást, amit az utóbbi évszázadokban elszenvedtek. A legendás hőstettben – az Arany Orda kánjának megtámadásában – ő eszelős ostobaságot lát, mely kis híján romlásba döntötte egész népét: temérdek vérrel kellett vezekelniük érte, miközben a Medvék senkitől nem háborgatva, önelégülten aludtak a barlangjaikban. Megosztja ugyan az ágyát Gordojjal, de csak azért, hogy olyan fiakat szüljön neki, aki az ő útmutatásával felnövekedve különbbé válnak nála és elfoglalhatják a helyét a törzsek élén. Nincs már messze az idő, amikor számon kérik majd rajta a bűnét – és az lesz a Vén Medve utolsó éjszakája. Addig Arkona az orránál fogva vezeti Gordojt hízelgésbe és duzzogásba csomagolt tanácsaival: ő a hidegen számító ész a Medve félelmetes, de ormótlan ereje mögött.
A nagyasszony az ősöket szólítja
A Carcosákat Arkona szívből gyűlöli – és nem teljesen alaptalanul. A turgaszláv törzsek közül egyedül a Hölgymenyétek ismerik az írás tudományát: nyírfakéregre rótt feljegyzéseik egészen az első ezredfordulóig nyúlnak vissza. Ezek őrizték meg az emlékezetét, hogyan bántak a ruszföldi Carcosák a turgaszlávokkal a tatárok előretörése és az Arany Orda alapítása előtt. Hajtóvadászatokat rendeztek rájuk; pórázra fűzték és ketrecbe zárták őket; elrabolták a gyermekeiket, hogy palotájuk díszét emeljék a mutogatásukkal. A krónikákat nem ismerő Gordoj mit sem tud róla, hogy az egyik ősatyja karikával az orrában táncolt a szláv Carcosák udvarában; Arkona azonban tisztában van vele, hogy az egyik ősanyja, akiből házikedvencet akartak nevelni, hosszú éveken át hízelkedett egy Carcosa úrnőnek, majd amikor végre sikerült a bizalmába férkőznie, egy sötét éjszakán átharapta a torkát.
A Vörös Menyét belátja, hogy a törzseknek szükségük van a Carcosák erejére a tatárok ellen, ám ettől még cseppet sem bízik bennük. Ő vette rá az öreg Gordojt, hogy a szövetség zálogául a Jégszívet követelje Leonor Carcosától, amely sokkal több közönséges talizmánnál: a szláv Carcosák alapító ősének kővé dermedt szíve. Árgus szemekkel figyeli a gyűlölt család minden egyes lépését, és ha a leghalványabb gyanúja támad, hogy viszonzás nélkül ki akarják használni a turgaszlávokat a maguk javára, azonnal latba veti ellenük a befolyását. Amikor a Carcosák nemrégiben expedíciót vezettek északra Aldimar elveszett gyermekeinek felkutatására, a Medve törzs egyik bajnoka elesett a szolgálatukban Tóföldön. Arkona azonnal megragadta az alkalmat, hogy felhánytorgassa az értelmetlen áldozatot: a Vén Medve ezúttal sem tudott ellenállni mézes szavainak, és megtagadta a további segítséget a Carcosáktól, akik ezután több súlyos vereséget szenvedtek el a tatároktól, és szégyenszemre vissza kellett vonulniuk Mundzuk kán hadai elől. Az Arany Orda lerohanta Tóföldet és az utolsó független rusz fejedelemséget, Sztargorodot, majd ereje nagy részét új hódításainak konszolidálására fordította, jelentősen csökkentve ezzel a turgaszlávokra nehezedő nyomást északon.
Hiba lenne azonban a Vörös Menyétben holmi elkényeztetett intrikust látni: pusztán ármánykodással és politizálással a turgaszlávok körében nem lehet respektust szerezni. Bár gondosan titkolja, Arkona valójában jobb hadvezér Félkarmú Gordojnál: az egyéni hőstettek helyett az okos stratégiára és harcosai kímélésére helyezi a hangsúlyt. Eszében sincs élen járni a csatákban, ám jó ok esetén nem riad vissza a személyes kockázatvállalástól: számos tatárnak jelentette élete utolsó meglepetését az a bestiális harci düh, amellyel a kicsinek és törékenynek látszó asszony szembeszállt velük. A turgaszlávok közt nagy hagyománya van a perdöntő párviadaloknak, és a nyírfakéreg könyvek megőrizték az emlékét, hogy a régi Carcosák gyakran a maguk javára fordították ezt a szokásukat. A Vörös Menyét kislány korától fogva készül rá, hogy ha Leonor Carcosa egyszer kijátszaná ellene ezt a kártyát, ne kelljen szégyenszemre meghátrálnia.
Arkona fiatal és szép, amit szemérmetlenül kihasznál. A Hölgymenyétek nagyasszonyaként, Félkarmú Gordoj feleségeként és örökösei anyjaként megingathatatlan tekintélynek örvend a turgaszlávok között: tavasszal ő vezeti a termékenységi rítusokat, és nemcsak a Hölgymenyétek és a Medvék, hanem a Sasok, a Hollók és a Farkasok is habozás nélkül az életüket adnák érte. Valójában ő jelképezi a törzsek egységét, és sokkal fontosabb számukra, mint az öregedő, mogorva Gordoj – akinek fogalma sincs a valódi érzéseiről, s apaként és férjként egyaránt odaadó szeretettel csügg rajta.
A közös ellenség szövetséget kovácsolt a turgaszlávok és a Carcosák között – de nem barátságot. A Vörös Menyét tisztában van vele, hogy a szláv Carcosák csupán feláldozható gyalogoknak tekintik a törzseket a tatárok ellen folytatott játszmában. A gondolat tőle sem idegen, csupán a szerepeket cserélné föl szívesen. Nemrégiben a fülébe jutott, hogy a tatárok foglyul ejtettek néhány Carcosát és a lecsapolt vérükkel űznek mágiát a család ellen. Ha valahogy kicsalhatná tőlük a titkukat, neki még fogolyra sem lenne szüksége, hiszen a birtokában van a Jégszív… Kézenfekvő elképzelés; a Hölgymenyét végső soron vérszívó vadállat…
Megjegyzés: A Vörös Menyét alakját az Arkona együttes énekesnője ihlette; ő szerepel a cikkhez csatolt képeken és az aláfestő zeneszámokban. Aki szeretne többet tudni erről a remek orosz metálbandáról, itt talál róluk bővebb tájékoztatást.
A nagyasszony tavaszünnepre hív
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2011.06.11. 12:21:57
Damaar 2011.06.11. 15:08:50
Marynyth 2011.06.13. 19:17:44
memento_rf · http://www.myspace.com/veilofsinband 2011.06.13. 19:45:45
Vylhva Carcosa 2011.06.13. 23:16:07
A nagyasszony a szláv Carcosák iránt mutatott ellenérzésének oka: "...nyírfakéregre rótt feljegyzéseik egészen az első ezredfordulóig nyúlnak vissza. Ezek őrizték meg az emlékezetét, hogyan bántak a ruszföldi Carcosák a turgaszlávokkal a tatárok előretörése és az Arany Orda alapítása előtt. Hajtóvadászatokat rendeztek rájuk; pórázra fűzték és ketrecbe zárták őket; elrabolták a gyermekeiket, hogy palotájuk díszét emeljék a mutogatásukkal." - mindez magáért beszél.
A jelenlegi tatár megszállás pedig - ami komoly erőt képvisel, mint tudjuk -, a túlélés érdekében kényszerű, és előrelátó lépésekre vezeti a hölgyet.
Továbbá, a szláv Carcosa ág lényegében nem létezik, valamint Leonor, a Falkaanya, keres, és kínál szövetséget a turgaszlávoknak, ami pozíció előnyt jelent a Vörös menyét számára, nem pedig alternatívát (ld. előző poszt).
Ilyen egyszerű a történet.
:)
Damaar 2011.06.14. 08:31:53
"Hajtóvadászatot rendeztek rájuk; . ."
Kire nem? Nem hiszem, hogy a rendes, békés, emberszabású parasztokat békén hagyták volna.
"..pórázra fűzték és ketrecbe zárták őket"
Hogy megvédjék őket a gonosz világtól! Az előző sor bizonyítja, hogy erre saját maguk képtelenek voltak.
"elrabolták a gyermekeiket"
Örüljenek, hogy nem őket.
"..hogy palotájuk díszét emeljék mutogatásukkal."
Legalább kiszabadultak a pusztáról és elmehettek világot látni.
A másik oldalon meg fennáll a lehetősége, hogy kutyafejű barbár szörnyek a kipreparált koponyájukból köszöntgessék egymást borzasztó ízű italokkal. Ami sokkal undorítóbb.
Csupán arra akartam rámutatni, hogy ha választani lehet hogy civilizált, gonosz, zsarnokoskodó emberek elnyomása alatt éljek vagy barbár, gonosz zsarnokoskodó szörnyek uralma alatt, akkor én nehezen tenném le a voksom a második mellett.
A helyében pedig visszasírnám a régi szép időket, amikor még ilyen sok figyelmet fordítottak rájuk a gazdáik.
:)
(Az erőviszonyok tekintetében lehet, hogy érdemes neki intrikálni, de számomra még mindig úgy tűnik, mint ha a saját megmentőjüket tartanák távol a vasvillákkal, miközben már a tarkójukon érezhetik a tatár kutyák lihegését.)
Creep 2011.06.14. 11:45:08
Viszont amikor komolyra fordítod a szót, akkor igazad lesz, egyet is értek azzal, hogy lehet egy elnyomó gonosz és rettegett, de mégiscsak ember, nem holmi sakálfattyak.
Niccolo Carcosa 2011.06.14. 11:52:40
Én mindenképpen értékelem Borgg azon megmozdulását, hogy egy szövetségessel gazdagított minket, de be kell látnunk a kemény tényeket: Leonor Carcosa még egy ideig nem fogja visszavenni a kutyafejűektől ősei földjét.
Daamar: teljesen egyet kell értenem veled; a Carcosa "elnyomás" tényleg olyasmi, amit midenkinek örömmel kellene fogadnia, bár többen jutnának el eddig a bölcs és megvilágosult következtetésig. :)
Damaar 2011.06.14. 14:51:56
Ennek ellenére még mindig hiszek az emberekben és az emberi értelemben. Az ész erejével bárkinek be lehetne bizonyítani, hogy miért is jó neki az, ahol van. Ha többen értékelnék a fontos dolgokat, akkor rájönnének mennyire egy jó világban élnek, ahol uraik keményen dolgoznak, hogy az érdekeiket védjék. Szinte a földi paradicsom.
Számomra pedig a szláv ág megmarad a szigorú, de szerető gazda mintaképének, akik még a széltől is óvták a turgaszlávokat. Lehet, hogy mint minden jó gazdának néha nekik is le-le kellett csippenteniük egy keveset a nyájból, de egy ilyen szűkös vidéken, mint a tundra nem lehet pazarolni az erőforrásokkal. Szívességet tettek nekik azzal hogy megakadályozták, hogy a túlzott bujaságuk vesztüket okozza. Mi lett volna akkor az elszaporodott turgaszlávokkal élelem nélkül? Még azt a feladatot is vállalták, hogy a fejlettebb példányoknak hajtóvadászatot rendeznek nem kímélve a pénzt, időt és fáradtságot. Még mindig jobb volt nekik harcban kimúlni, mint a vágóhídon állatok módjára.
Az ilyen butuska állításokat, mint hogy a Carcosa uralom vérrel áztatta a földjeiket könnyű meghazudtolni. Hiszen még mindig élnek turgaszlávok, akkor annyira rossz nem lehetett! Túl lehetett élni . . .
Őszinte együttérzésem a Carcosáknak. Ha még a saját alattvalók is ilyen hálátlanok, akkor tényleg az egész világ összeesküdött ellenük.
Egyszer majd eljön a felvilágosodás korszaka és a népek önként jelentkeznek szolgaságba.
:)
Már csak a tatárokat kéne meggyőzni erről. . .
Frédéric Vagabond 2011.06.15. 09:20:10
Még az úgynevezett "vezetőket" is könnyű meggyőzni a saját igazadról, ha jól csinálod. Az alattvalók meg birkák módjára követik őket. Ne menjünk messzebb példáért, mint a papok; könnyebb hinni, mint gondolkozni. A hívőket meg aztán így vezetni. Én bejártam a kontinenst keresztül-kasul, sok cifra dolgot láttam, de azt elmondhatom, hogy az észt, az igazi értelmet rendkívül szűk marokkal mérik a világban. (Ami a földtúrók esetében nem gond, a vezetőik esetében viszont már annál inkább.)
Viszont majd rájönnek, milyen jó dolgok van, amikor már késő lesz. Ha szép szóval nem megy, majd sikerül tűzzel és acéllal - legalábbis a múlt példái ezt mutatják.
"Nem ismerünk apát, anyát,
kivágunk minden almafát,
megmérgezzük a kútvizet,
s azt szolgáljuk, ki megfizet..."
(OFF: Faludy György)
Belzador Carcosa 2011.06.16. 05:03:24
Ez azért enyhe túlzás. A szláv ág szeniora Leonor, de rajta kívül ott van még az öccse, Humungus, meg a két unokatestvére, Rufio és Vorvara. Továbbá vér szerint Rufio és Vorvara anyja, Rhodope néni is ide tartozik, bár ő átkerült az árva ágra, amikor a bátyja, Koshubey (a régi szenior, Leonor és Humungus apja) kitagadta. A szláv Carcosák a család egyik kevésbé népes ágát képezik, mint a normannok, az ibériaiak vagy a felföldiek.
Emmanuel Carcosa 2011.06.16. 20:29:27
kriles 2011.06.16. 21:11:07
Nagyon sokan vagyunk, de még mindig nem vagyunk elegen. Ezért mindenkit arra kérünk, legközelebb hozzon magával még egy normannt. Meg lesz az eredménye! Emmanuel nem fog tudni megszámolni minket!
:D
Evoryn Carcosa 2011.06.16. 21:23:26
Mindenkit csókol:
Evoryn Carcosa
Evoryn Carcosa 2011.06.16. 21:37:30
Niccolo Carcosa 2011.06.16. 22:33:32
Azzal meg igazán nem illik hetvenkedni, hogy mi vagyunk az egyik legnépesebb ág, örvendetes tény ez, de arra kell törekedni, hogy a többi ág is szépen megnépesedjen. Csak helyes házasságok kérdése az egész.
Hódolatom Evoryn néni, jó újra hallani felőled.
A vér örök!
Niccoló
Vylhva Carcosa 2011.06.16. 23:05:06
OFF:
1, Amikor olvasóknak válaszolunk, az OFF-ban van; értelemszerűen. Tehát, megkérlek, hogy NE reagálj IN-ben az OFF-os megjegyzésekre!
2, Igaz, nem volt egyértelmű azon kijelentésemben, hogy "a szláv Carcosa ág lényegében nem létezik" az a tényező, hogy a szláv ág birtokainak legutolsó kaszálójának, utolsó fűszálát is belegondoltam a mondandómba, de így értettem!
Bocsánat még egyszer a félreérthetőség miatt, és köszönöm a figyelmet!
Furore Carcosa 2011.06.16. 23:22:02
Látom már, hogy ezeket a nemrégiben kipakolt moderálási alapelveket könnyebb volt elméletben megírni, mint gyakorlatban alkalmazni... :)
Niccolo Carcosa 2011.06.16. 23:32:32
A bejegyzésem igazán gonosz éle amúgy nem Vylhvának szólt. :)
És igen, lássuk be: a karaktereink nevében fogalmazni élvezetes, mégha kicsit OFF-os is.
Buonanotte!
Emmanuel Carcosa 2011.06.17. 05:37:31
Emmanuel Carcosa 2011.06.17. 08:06:40
az egyetlen komoly hiba amit vétettem, az a v-w elírás volt, aminek oka (de ezt is csak nagyon off vallom meg) az volt, hogy ez a karakter az egyik kedvencem a családból, akinek a nevét gyakorta választom mmorpg-s karaktereim neveként emigyen írva (mert az eredeti, sima v-vel írt nem az én karakteremé), és erre "állt rá a kezem" a gépelésnél... ...mea culpa... :)