Alábbhagyott a családtagok közötti levelezés. Lehet tudni, hogy miért? Némely poszt alatt, a kibontakozó beszélgetések legalább olyan érdekesek voltak, mint maguk a blog írásai.

Valóban, de ennek jelenleg több oka van.

OUT:
Sajnos RR mostanában kicsit kevésbé ér rá, és mivel ő ezen levelezések motorjaként működött, hiányát megérezzük.
Kicsit ritkábban vannak játékok, és beindult a szeptemberi nagyüzem, úgyhogy a játék mellett mindenki egy kicsit a munkájára koncentrál.

IN:
Az események sodra, egy kicsit alábbhagyott, habár pár új esemény borzolja a kedélyeket.

Megoldódni látszik a Khunt erdei válság, Tatárföldön is sikerült megállítani a kutyafejűeket, és túl vagyunk két nagyon komoly eseményen amit még mindenki emészt.

1. Egy újabb esküvőn kellett megjelennie a Carcosák színe-javának, ami az új pénzügyminiszter, Malbaraine grófja (személyes jóbarátom) és Talula DiVega, a Rózsanővér között kötött. Az esküvőt néhányan sokként, néhányan nagy lehetőségként élték meg, mindenesetre ebben sem egységes az álláspont.

2. Merénylet áldozata lett Ungurján Carcosa a Zászlósúr, és a Carcosa bosszúhadjárat még tart. Szerencsére Ungurján ugyan súlyos sebekkel, de túlélte a merényletet, ám felépülése hosszú időt vesz igénybe.
A bosszúhadjárat során Damien, Liliar férje súlyosan megsérült, mondhatni megrokkant, és még nem tudni, fog-e valaha újra járni. Liliar pedig tombol, úgyhogy semmi újdonság, csak a szokásos... :D

OUT:

A levelezésünket részben a játékok, részben a mesélővel folytatott beszélgetések gerjesztik, és mostanában mindkettőből holtszezon van, mert a mesélő nagyon le van robbanva, főleg egészségügyileg, de minden más vonalon is. Két olyan játékunk is van – Ví szólója meg a mi balhénk a tatárokkal –, ami félbemaradt és már hónapok óta lebeg a levegőben. A blogot is főleg az archív anyagaink tartják életben, meg amit mi játékosok hozzáfércelünk. Ez nem kritika akar lenni, a mesélőnek most tényleg rengeteg a baja, de ha majd összeszedi magát, jólesne végre játszani egy kicsit.

OFF

Valami hasonlóra gondoltam én is. Abszolút megértem és együtt érzek. A mesélőnek jobbulást.

Nemes Carcosa hölgyek és urak, drága rokonaim!

Új zászlósurat kell választanunk. Amíg döntés nem születik az ügyben, a család korelnökeként átmenetileg én töltöm be a posztot.

Aki úgy érzi, hogy személyében alkalmas lenne a család vezetésére, tizenöt napon belül tudassa velem; a határidőn túl beérkező jelentkezéseket nem veszem figyelembe. A magam részéről már most közlöm, hogy nincsenek ilyen irányú ambícióim.

Voksolni kizárólag személyesen lehet, a Carcosa kastélyban tartandó családi nagytanácson. Aki részt kíván venni, harminc napon belül jelezze, előreláthatólag mikorra tud odaérni. A nagytanács időpontját úgy tűzöm ki, hogy mindenkinek lehetősége legyen szavazni, aki élni kíván ezzel a jogával – vagyis a legmesszebbről érkező kuzinokhoz igazodunk. Reménykedjünk benne, hogy addig Humungus rokon balszerencsés akadályoztatása is véget ér.

Hasdrubal öcsém: mint a család bajnokát, felszólítalak, hogy haladéktalanul indulj a Carcosa kastélyba, és legjobb tudásod szerint szervezd meg a védelmét a nagytanács idejére. A sors keserű leckével tanított meg rá minket, hogy amikor nagy számban gyűlünk össze egy helyen, a család sebezhetővé válik.

Aldimar öcsém: volna itt egy jogi dilemma. Megilleti-e a szavazati jog a fiadat? Az életkora szerint elvileg nem, de tudomásom szerint az ő fejlődése nem az emberi normákat követi. Mivel te vagy az apja és te felelsz érte, e kérdés eldöntésében a te ítéletedre hagyatkozom.

Fölösleges hangsúlyoznom, hogy a zászlósúri tisztség családon belüli hivatal: nem a külvilág elvárásai szabják meg, hogy ki viseli. Senki se érezze hát kirekesztve magát a jelöltek köréből neme, vallása, hivatása vagy megjelenése okán. Legyen vezetésre termett és erkölcseiben szilárd: a külsőségek nem számítanak.

A vér örök:
Rigorel Carcosa

Rigorel bácsi!

Ezúton jelezném részvételi szándékomat. Betörünk pár kutyafejet Aldimarral és Eibonnal, kirángatjuk Humungust a szarból, és Leonort is, ha még ott van Baba Yagánál, aztán indulunk. Szerintem egy holdforduló múltán ott is leszünk. Majd megkérdezem a kapitány koponyáját.

Ölel rokonod,

Declan

Természetesen személyes részvétellel teszek eleget eme családi kötelezettségnek. Emmanuel

Testvéreim, rokonaim!

Ezennel tudatom Rigorel bácsikámmal és a családdal, hogy én William Carcosa, bejelentem igényemet a Zászlósúri címre.

A tradíciók alapján kijelentem:
A Zászlósúri feladatokkal, jogokkal és kötelezettségekkel tisztában vagyok, azokat szándékomban áll elvégezni és gyakorolni.

Azonnal indulok a kastélyba, hogy segédkezzek a Családi Tanácsülés előkészítésében. Utam Normandiából vezet, így érkezésem egy hét múlva várható!

William

Üdvözletem a családnak egy Massilia felé tartó folyami bárkáról!

Természetesen mihelyst úgy döntöttetek, hogy zászlósúr-választás tartotok, azonnal visszafordultunk a kastély felé, mivel én is részt kívánok venni, sőt, újra jelöltetni magam.

Evoryn drágám, eltévedtél; ha valaki egyszer lemond, vagy lemondatják, attól még lehet újra zászlósúr, egyelőre ezt még nem Te döntöd el - legyen bármely erős is a megalomán kényszerképzeted -, hanem majd a család.

És a precedens a krónikából:

Hasdrubal bácsi ükapja, Baal Carcosa zászlósúrként oly tehetséges intrikus volt, hogy a császári udvarban elérte, hogy a DiVegák elveszítség lombardiai birtokaikat. Angelico DiVega kastélyát egy talján koldus vette meg egy birodalmi tallérért.

Erre Angelico nagy nyilvánosság előtt provokálta Baalt, hogy az párbajra hívja. Mivel ha a párbajt zászlósúrként fogadta volna el, annak további következményei lettek volna, Baal lemondott, majd a győztes párbaj után a család újraválasztotta.

Hidd el Evoryn, akkor is voltak megalomán családtagok, tán mívesebbek is nálad, de ez alkalmat egyik sem használta volna arra, hogy megfúrja a zászlósurat.

Bár igaz, akkor még volt valamije a családnak, amit talán mára elvesztettünk; színvonala.

Minden esetre meg fogok jelenni a választáson jelöltként, és mivel a kényszernek engedve, a család békéjén őrködve döntöttem a lemondásról, döntsön a szavazás arról, hogy továbbra is érdemes vagyok-e a poszt betöltésére.

William drága,

micsoda meglepetés! Ilyen bátor, már ilyen fiatalon! Bár végső soron miért ne? Sokat tanultál az utóbbi esztendőkben. Meglátjuk, mire jutsz vele azzal szemben, aki tanított.

Rigorel: alapos megfontolás után úgy érzem,alkalmas vagyok a család vezetésére.

A tradíciók alapján kijelentem:
A zászlósúri feladatokkal, jogokkal és kötelezettségekkel tisztában vagyok, azokat szándékomban áll elvégezni és gyakorolni.

Khuntból egy hét alatt a kastélyba érek. Addig kérlek, értelmezd és bíráld el az Ungurján által hivatkozott precedenst.

Csókol mindenkit:
Evoryn Carcosa

Ez felettébb izgalmasnak ígérkezik. :)

@Alister: Kicsit túlzottan is.

Az újraválasztási precedens hatályos, a hiteléül a Krónikás szava szolgál. Ungurján újraindulása szokatlan ugyan, de nem ütközik procedurális akadályokba.

Rigorel Carcosa

Kedves Rokonaim!

Remélem, levelem jó erőben és egészségben, vagy ha nem, legalább annak valós reményében talál Benneteket.

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Evoryn néninek, ami helyénvaló, mert minden jó szándékú és tisztes férfiúnak hálás szívvel kell fogadnia, ha egy tapasztalt öreg okító szavaival támogatja őt. Jómagam eleddig nem mélyedtem el a zászlósúr-választás konkrét kérdéseiben, és megfontolatlanul gyorsan válaszoltam Declan kuzinnak, ami kellemetlen, de férfiasan beismerem tévedésem szorosan véve a választás és választhatóság formai követelményeinek kérdésében, és a tapasztalatot értékelem inkább pozitívan, ami lehetővé teszi megfontoltságom növelését, és nem az elhamarkodottság kérdésén lovagolok – azt esetleg meghagyom másnak, aki amúgy is szeret lovagolni…

Mint említettem, eleddig nem foglalkoztatott mélységében a kérdés, mert jómagam a zászlósúri tekintélyt és magát a posztot betöltő személy sajátjogon nyert nagyra becsültségét automatikusan öröktől fogva valónak és megkérdőjelezhetetlennek fogadtam el, s emellett úgy gondoltam, vagy legalábbis azt reméltem, hogy az új generációba tartozó és a jóslatot elénk táró Ungurján vezetésével az összefogás aranykora kezdődik el.

Most, hogy ez megdőlni látszik, nem tehettem mást, mint véreim iránt magam is felelősségének és kötelességének növekedését felismerő családtagként, a történésektől kényszerítetten mélyebbre ástam magam a kérdésben, hogy a családi tanácsokban, vagy majdan a családi konklávén megalapozottan és megfontoltan tudjak véleményt mondani.
Ennek érdekében teszem fel én is a következő kérdéseket és tárom Elétek dilemmáimat.

Rigorel bácsi – ki kötelességét mindig pontosan ismeri - összehívta a családi konklávét, és meghatározta a jelölés és részvétel feltételeit. Első kérdésem a jelölés feltételeivel kapcsolatosan fogalmazódik meg, mert itt a nominálás feltételei „de jure” kiterjesztettek, abból az alapmegfontolásból indulva ki, hogy a zászlósúr nem képviseli személyében családunkat az Udvar és általában a külvilág felé, azonban véleményem szerint ez a feladata is rendkívüli jelentőségű. Ungurján, mint zászlósúr elsősorban a jóslatban foglalt szörnyű sors elkerülésének zálogaként volt a legtermészetesebb jelölt a legutóbbi választáson, de az új jelölttel szemben egyszerre kell elvárásként megfogalmazni a családi egység megtartásának elkötelezett szándékát és készségét, valamint a család legteljesebb körű irányítását és képviseletét az élet minden területén. Pont ezért most, amikor a család frankhoni meggyökereztetésének és státuszának kivívása-megerősítése a cél, elkerülhetetlennek látszik számomra, hogy a zászlósúr legfőbb tekintéllyel képviselje családunkat az Udvar és a kívülállók felé, véget vetve az eddigi gyakorlatnak, amelyben – ha hatékonyan is – de csak nagyon áttételesen tette, s ennek szerintem alapfeltétele, hogy mint családfő és zászlósúr udvarképes személy legyen.
Mindezek alapján indokolt lenne talán, szeretett rokonaim – mondom ezt Rigorel bácsi autentikusságának megkérdőjelezése nélkül – a családi tanács elé tárni megfontolásra, hogy most végképp ne szakítsunk az elmúlt zászlósúr-választások szokásjoghagyományával, s ne kívánjuk a külvilágot, az egyszerű, gyarló és korlátolt embereket pont most azzal terhelni, amivel eddig megfontoltan nem terheltük: egy számukra elfogadhatatlan családi struktúra kinyilvánításával.

Kaptam azonnali és nagyon gyors választ a lemondott zászlósúr újrajelölhetőségével kapcsolatban is, amelyet azonban a család Krónikása kiigazított. Ezt követően Evoryn néni – miközben bejelentette önjelölését – felszólította Rigorel bácsit, mint koránál fogva erre illetékest, hogy értelmezze és bírálja a precedenst. Köszönöm a méltányos és elfogulatlan döntést a zászlósúri tisztet az interregnum idejére átmenetileg betöltő Rigorel bácsinak.

Ez az eredeti kérdés túlmutat a jelen szűk szituáción, mert valós értelme az is, hogy Rigorel bácsi vajon levezető regnátor-e a konklávén, vagy egyben nominációs bíró is?
Természetesen ebben a személyével kapcsolatos kérdésben is magának a mindig méltányos Rigorel bácsinak a válaszát kérném, s fogadom el azt vita és ellenvélemény, de még csak ellenérzés nélkül is.

Bízom benne, hogy jelentkezni fog olyan jelölt is a zászlósúri tisztre, ki udvarképes, mint William, nagy tudású és rafinált, mint Evoryn, ugyanakkor az eddigi életvitelében már bizonyította, hogy a családi egység megtartására törekszik, hogy saját érdekének és céljainak nem rendeli alá a család céljait, és azt is, hogy méltó a pozícionális tekintély adta tiszteletre, annak okán, hogy maga is meg tudja-tudta adni ezt alávetettként. A magam részéről előttem hiteltelen lenne a zászlósúr személye, ha eddigi szavai és cselekedetei nem az egységre törekvést mutatták volna, hanem az intrika és széthúzás irányába vezettek volna, ha félő lenne, hogy saját, tisztázatlan céljainak alávetni kész a család egységes érdekeit, vagy ha eddig renitensként nem vetette magát alá annak a tekintélynek és hatalomnak, amellyel most élni és vezetni szeretne. Talán még azt is hozzá merem tenni, hogy akkor is hiteltelen, ha már jelöltként nem lépne fel annak érdekében, hogy a renitensek, engedetlenek és tiszteletlenek feddést kapjanak, s ne pedig lehetőséget annak megúszására. A családnak most nem csak egységre, de az egységet kikényszerítő határozott fellépésre is szüksége van, mégpedig olyan személytől, aki kész az elvei mellett a végsőkig kiállni, és nem hódol be valamely családtag magának vindikált, Őt véleménye szerint megillető tekintélyének.

S mint Rigorel bácsi a közelmúltban, most én is azt mondom: bizonyára mindannyiunk hagyományaiban és specialitásában van hasonló hagyomány, vagy spirituális megfelelő, ezért merem felhozni az alábbi szempontot.
Egy nemzetet, nemzettséget vagy egy családot irányító vezető mindig az egész közösséget képviseli, spirituálisan azzal összefonódik a személyes sorsa a pozitív és negatív vonatkozásokban egyaránt. (Ez utóbbiakra láthattunk példákat gyakorta a megátkozottak tekintetében, ha másra nem is utalok.)
Egykor Mózes, aki pedig Isten embere volt, kiválasztott próféta és nagy kabbalista is, nem léphetett az ígéret földjére, mert mint a közössége vezetője, hordozója volt mindazon bűnök terheinek, amelyeket saját személyében és generációja tagjainak személyében elkövettek. Annak ellenére, hogy mély csodálattal és nagyrabecsüléssel tekintek eleinkre és a köztünk élő előző generáció tagjaira, úgy gondolom, hogy a továbblépést és a jóslat szellemében való vezetésünket nem bízhatjuk olyasvalakire, aki e „karmatikus terheket” személyében hordozza, s a család vezetőjeként valamennyiünkre áttestálná.

Mindannyiunkért aggódó szeretettel és nagyrabecsüléssel, a tikkunért, azaz a mindhárom síkon való helyreállításért imádkozva és azért fáradozva,
Emmanuel

Hát indulni éppen indulhat ez a balfék, de mi a fenének? Ki fog rá szavazni? Mert hogy én nem, az biztos. A család élére erő kell, nem nyavalygás meg kapkodás meg a döntések hanyatt-homlok visszavonása. A precedens betű szerint lehet, hogy hatályos, de akkor régen az teljesen más szituáció volt. Ez a procedurális csűrcsavar szerintem a család Carcosa szellemének megcsúfolása. (Bár természetesen nem vitatom az ügyvivő zászlósúr döntését.)

Rigorel: Paradysben csatlakozok Williamhez, és együtt megyünk tovább a nagytanácsra. William szerintem kicsit alábecsülte az utazásidőt, inkább két hét lesz az, mint egy. Pedig nem ártana sietni, ha a kastélyban közben Vylhva dirigál. (Ezért külön gratulációm, Ungurján, korszakalkotó húzás volt.) Evoryn: te hamarabb odaérsz Khuntból, nézz már a kis hülye körmére, nehogy megint valami butaságot csináljon.

—HH

Bassza meg, rokonok, töröljük már ki a csipát a szemünkből; egyszerűen nem igaz, hogy senki nem látja, mi folyik itt! A normannok összeesküdtek a hátunk mögött, és zsírra levajazták egymással, hogyan vegyék át a hatalmat a családban! Evoryn eszköznek használta a hülye Pávit, hogy lemondásba intrikálja a mi viccnek is rossz zászlósurunkat, most meg úgy tesznek Williammel, mintha vetélytársak lennének, pedig lófaszt! Az első körben megosztják a szavazatainkat, aztán a másodikban William leadja a voksait Evorynnak, és kész, ennyi, már benn is vannak a zsírosbödönben. Alapból van öt szavazatuk, ez Declanéval már hét, mert a felföldi ág mindig a normannokkal szavaz: le vannak kötelezve nekik a Mak Morn-átok megtöréséért, nélkülük nem is léteznének. Ehhez jön még, amit ketten össze tudnak gereblyézni a többiektől: legalább még egyszer ennyi, mert Ungurjánnak semmi esélye, egy döglött patkányra is inkább szavaznék, mint rá. Ez nem választás lesz, baszd meg, hanem nagy szabású színjáték a normann Carcosák rendezésében!

Rigorel: írjál be engem is a jelöltek listájára. Én is elhivatottnak érzem magam, meg ismerem a jogokat és kötelességeket, satöbbi, satöbbi. Amint kiszabadítottuk Humungust, indulok a családi nagytanácsra, feltétlenül várjatok meg. A nálad feledékenyebbek figyelmébe ajánlom, hogy két szavazati jogom van: egy saját személyemben, és egy a szláv ág rangidőseként (mivel Rhodope nagynénémet az öregem kitagadta). Tizenkét gyermekemet viszem magammal; ők nem szavazhatnak, mert nem értelmes lények, de segítenek majd Hasdrubalnak a kastély biztosításában.

Leonor Carcosa

Kivonatoltam a család számára a procedúrát, amely szerint az új zászlósúr megválasztását lebonyolítjuk.
1) Szavazati jogukkal csak azok a családtagok élhetnek, akik személyesen jelen vannak a nagytanácson. A nagykorúság határa 16 év, de ezt az ügyvivő zászlósúr eseti jelleggel felülbírálhatja.

2) Azok a vér szerinti Carcosák, akik nem minősülnek értelmes lénynek, a nagytanácson megjelenhetnek ugyan, de szavazati joguk nincs. Ugyanez vonatkozik azokra a családtagokra, akik tartós cselekvésképtelenség miatt gyámság alatt állnak.

3) Szavazni nem kötelező, akit nem kíván élni a jogával, egyszerűen távol maradhat, és e döntéséért nem szankcionálható.

4) Minden olyan családtagot, aki megfelel a fenti követelményeknek és megjelenik a nagytanácsban, személyében megillet egy szavazat. Ezenkívül plusz egy szavazat jár az egyes Carcosa-ágak rangidőseinek, valamint a legfőbb politikai és katonai vezetőnek, tehát az ügyvivő zászlósúrnak és a család bajnokának.

5) A győzelemhez nyolcvan százalékos többség szükséges: legalább eggyel több voks, mint a nagytanácsban megjelent családtagok négyötöde.

6) Az első körben minden családtag nyílt szavazással voksol. Ha több szavazata van, megoszthatja őket a jelöltek között. Döntését megindokolhatja, de nem köteles így tenni.

7) A második körben már csak azok a jelöltek vesznek részt, akik legalább egy szavazatot kaptak. Most ők rendelkeznek az első körben begyűjtött voksokkal: leadhatják őket akár önmagukra, akár más jelöltekre, egyben vagy megosztva, tetszésük szerint. A szavazás továbbra is nyílt.

8) Ha nem alakul ki háromnegyedes többség, kiesik az a jelölt, aki az előző körben a legkevesebb szavazatot kapta, a versenyben maradtak pedig addig ismétlik ezt a procedúrát, míg döntés nem születik.

9) Patthelyzet alakulhat ki, ha az utolsó körre két közel egyforma támogatottságú jelölt marad, és egyik sem hajlandó átadni voksait a másiknak. Ilyenkor vagy szavazategyenlőség áll elő, vagy a gyengébb jelölt kiesik ugyan, mivel azonban magával viszi a voksait is, a másiknak sem lesz meg a négyötödös többsége. Ebben az esetben az ügyvivő zászlósúr berekeszti a szavazást, a nagytanácsot elnapolja legfeljebb egy héttel, de legalább tíz perccel, és az egész procedúra kezdődik elölről.

Ha valakinek kérdései vannak az eljárás további részleteire vonatkozólag, tegye fel őket, én majd igyekszem kimerítő választ adni rájuk.

Rigorel Carcosa

Úton vagyok hű lovagjaimmal, drága véreim. Gondom lesz rá, hogy egyetlen gonosz állat se zavarhassa meg
családi nagytanácsunk békéjét és nyugalmát.

Hasdrubal Carcosa

Szervusztok, kuzinok!

Természetesen számíthattok rám a nagytanácsban, majd Paradystől délre csatlakozom Williamhez és Hellehildhez, és együtt érkezünk.

Hallom, Ungurján, Masszilia környékén vagy. A súlyos beteg férjemet, aki az ápolásod alatt állt, ezek szerint magára hagytad a kastélyban. Jogodban állt, hát hogyne állt volna, egy percig sem vitatom. Nekem is jogomban áll majd úgy szavazni, ahogy a lelkiismeretem diktálja.

Ví, nemsokára találkozunk: arra kérlek, ügyelj már addig Damienre! Rettentő elesett szegény, még enni-inni se tud magától, nagyon aggódom érte.

William, eddig nem szóltam érte, de most már ki kell mondanom: az a benyomásom, hogy elég lagymatagon állsz hozzá a férjem megnyomorítóinak a büntetéséhez. Máglyákat szeretnék látni, William. Tömegsírokat. Hekatombákat. Fürtökben lógó hullákat a bitófákon.

Ha egész Frankhonban lemészárolnád az összes koszos zsidót, az se volna elégtétel azért, amit az én drágámmal műveltek – de rendben van, beérem kevesebbel is. Tekintettel vagyok Emmanuel szempontjaira.

Ölj meg tízezer zsidót, és tiéd a szavazatom. Ha sokallod az árat, semmi gond, megkérem Leonort. Ő biztosan nem fog szabadkozni.

Puszil mindenkit:
Liliar Carcosa

Ebből a nagytanácsból én kimaradok. Más dolgom is van.

A. C.

Leonor drágám,

nahát, hogy neked, milyen elbűvölő elképzeléseid vannak! Természetesen szívesen összemérem veled magam, rég vártam már erre az alkalomra. Azt hiszem, méltó ellenfél leszel – nemigen találok rajtad fogást. Elvégre azért az apró segítségért, amit rusz földön nyújtottam a tatárok ellen, nem te tartozol nekem, hanem Aldimar és Declan. (Bár Declan, mint igen helyesen rámutattál, mindenképpen velünk szavazna.)

Csókol szerető kuzinod:
Evoryn Carcosa

Ungurján drágám,

igazad van: mint mindig, megint fején találtad a szöget! Az én nyájam gyönge, szánalmas és jelentéktelen. Olyannyira nem számítanak, hogy még rusz földön harcoló rokonaink sem mondtak köszönetet, amiért igyekeztem a híveim révén némi támogatást nyújtani nekik. (Nem mintha rosszallanám, hisz nem kerget a tatár, bőven lesz még alkalom az efféle kis udvariasságokra.) Bezzeg a te tudományod, az időben érkezett, akkor és ott segítette meg őket, ahol a legnagyobb volt a szükség! Meg is köszönték neked, fölöttébb ékes szavakkal; maga Leonor, ha jól emlékszem. Várj csak, mindjárt idézem:

„A picsába elmész a hülye mutáns szopornyicáddal, Ungurján! … Ha már segíteni nem tudsz, legalább ne basszál ki velünk még te is!”

Ez ugye még zászlósúr korodban történt? Csak mert elég nehéz követni, mikor mondasz le és mikor táncolsz vissza; az ember lányának egészen belezavarodik a feje.

Csókol szerető nénéd:
Evoryn Carcosa

@Evoryn Carcosa: Minden szavadban bölcsesség rejtezik. Megjegyzem őket.

@Liliar Carcosa: Minden szavadban bölcsesség rejtezik. Megjegyzem őket.

Kedves Rigorel bácsi!

Döntésem szerint a fiamat én még nem tekintem nagykorúnak, ezért szavazni nem fog! Még nincs is bemutatva a családnak, és nincs tisztában a családon belüli rokoni és erő viszonyokkal.

Részemről a lányom nélkül nem fogok visszatérni Frankhonba. Rám ne várjatok a szavazással! Ha mégis sikerülne a választás megkezdéséig kiszabadítanom őt és hazaérnem addigra, akkor viszont részt veszek rajta.

Hogy ne legyek udvariatlan ezért utólag köszönöm Evoryn néném a segítséget amit nyújtottál nekünk a tatárok ellen.

A legjobbakat kívánom mindenkinek.

Aldimar

A franc essen ebbe az egészbe. Pont most kellett, Evoryn? Pokolra ezzel az egésszel! Rohangálunk itt a tatárok elől, vagy után, mikor hogy. Fogytán van a whisky is. Közben elő kellene keríteni Aldimar csemetéjét is, Humungusról nem is beszélve. Várhattál volna, míg lecseng ez a balhé itt, keleten, hogy ne csesztessen még a gondolata sem! Mindegy. Ebben segíteni fogok Aldimarnak, ezt előre kikötöm. Ha emiatt nem érek vissza a választásra, és nem is vártok meg, akkor az neked és Williamnek jelent egy-egy szavazattal kevesebbet.(Bár ha Leonornak van igaza, akkor neked, Evoryn, kettőt.) És ó, de fog tetszeni mindez, ha majd Humungusnak elregéljük! "Képzeld, amíg Baba Yagánál vendégeskedtél, Ungurján lemondott!" Félreértés ne essék, még mindig a lekötelezettjeitek vagyunk, de egyrészt, ha elkezdek valamit, azt szeretem be is fejezni (ld. Aldimar utódja), másrészt nekem, felföldinek, aki most csöppentem bele ebbe az egész kontinensi politikába, irgalmatlan nehezemre esik nőt szavazni a zászlósúri posztra. Benne is van a nevében: zászlósÚR. Nem asszony. Inkább favorizálom Williamet.

Mindenesetre nem tudom, meddig kavargunk még itt. A kapitány azt mondja, két hét alatt kényelmes tempóban vissza tudna vinni minket, de még nem értünk a dolgaink végére. Piszkosul remélem, hogy otthon, a Felföldön minden rendben megy, és nem arra érek haza, hogy Charlie-t felhúzták egy csillárra, vagy hogy MacNeiléknek sikerült megint összeszedni annyi hajót, hogy Campbelléknél fosztogatnak és marhát lopnak. (A múltkor a bunyó után a hajóikat olajjal locsoltuk le, aztán meggyújtottuk. Akkora füsttel égett, hogy megteltek a környező öblök, és két napig nem bírtak kimenni a halászok.)

Ölel fivéred,

Declan

Liliar Kedves!

Köszönöm, hogy a kedvemért ilyen elnéző vagy, de szeretném emlékezetedbe idézni: nem a lyotardi zsidók, hanem a szintén helyi félszerzetek követtek el abúzust hitveseden, és a helyzetbe is miattuk került, amiben megsérült.
Pont ennek okán a teljes lyotardi félszerzet populációt a Te kényedre való kiszolgáltatásra tereltettem táborba, erős őrizet mellett, hogy mind egy szálig kiirthasd őket, hogy írmagja se maradjon azoknak, akik kollektíve ezen bűnért felelősek.

Bár a tízezres szám is nagylelkű a Részedről, leköteleznél, ha azt nem zsidók, hanem félszerzetek fellógatott testében mérnéd - bár nem vitatom, hogy belőlük több teszi ki ugyanazt az ellentételezési értéket

Szeretettel,
Emmanuel

Liliar, jaj picim! Persze hogy ispotályozom Damient! Ahogy rám maradt a kastély, azonnal orvosokat hivattam; lehetőleg a legjobbakat - magam miatt is. És tudod, én is konyítok valamennyit a gyógyításhoz. Ne aggódj, minden rendben van!

Hellehild drágám! Nem dirigálok, mindössze próbálom gondját viselni az ÜRES kastélynak, míg nem lesz egy ura, vagy úrnője, és felkészíteni a zászlósúr-választásra. Hidd el, kedvesem, szívesebben napoztatnám a hasamat egy erdőben, távol a zajtól, mint ebben a kapkodásban idegeskednem!

Hasdrubal bácsi!
Már nagyon várlak! Megtettem az előkészületeket a családi tanács védelmének megszervezésében. Remélem, jól csináltam mindent! Ennek a reszortnak te vagy a mestere. Nem akartam belekotnyeleskedni a dolgodba, csupán elővigyázatos vagyok egy kicsit.
Például rendeltem néhány új ágyút (az sosem árt), a többit majd személyesen közlöm veled.

Evoryn drága!
De jó, hogy ilyen közel vagy, és azonnal útnak indultál! Elkél itt a segítség, már azt sem tudom, hol áll a fejem! Nem nekem találták ki ezt a kulcsárságot.
Végigmustráltam a személyzetet, és húztam a gyeplőn. Kidobáltam a régi bútorokat, megkopott kelméket, szőnyegeket. Vettem díszes vitrázsokat, és új prémeket is, továbbá frissítettem az ezüst étkészleteket, gyertyatartókat, de nem tudom pontosan, mi hiányzik még. Pár üres helyiséget berendeztem vendégvárónak, egyéb társasági, és privát célokra.
Vonikot iderendeltem haladéktalanul.
Belzador sokat segít, de hát ahogy én, úgy ő sem nagyon járatos ezekben a dolgokban.

Várlak szeretettel, és természetesen minden drága családtagot!

Kedves Véreim, Rokonok!

Látom, felpezsdítette az életet a választás, de ennek én nem örülök. Számomra érthetetlen, hogy néhányan, a család régi szokásait visszahozva, intrikával, ügyeskedéssel, régi sérelmek felhánytorgatásával próbálják az erőviszonyokat felmérni, összezavarni vagy éppen felborítani.

Mi a francot csináltok! Pár év telt el, hogy családunk éppen hogy túlélt egy genocídiumot, és ti megint marakodtok.

Ungurján lemondása éppen elég baj, és ti még tetézitek azzal, hogy kicsinyes ellenségeskedéseiteket újra felhánytorgatjátok...?

Semmit sem változtatok, szégyelljétek magatokat!

Evoryn Néném!
Arra kell hogy kérjelek, hogy fejezd be amit teszel. Te nem vagy Auraluna, még ha szeretnél a nyomdokain járni. Ő félelemmel irányította családját, és nézd meg hol tart most. Ne akard úgy leélni az életed, hogy rokonaid megvetnek, és gyűlölnek.

Leonor Néném!
Ugyan mindig is nagyra tartottalak, ám nem azért, mert összeesküvés elméletek gyártásban élen jártál. Kérlek maradj meg annak, ami miatt mindig is kedveltelek, kedveltünk, a természet nyers erejének.

Liliar Húgom!
Sajnálattal kell közölnöm, hogy egyetlen zsidót sem fogok felkötni vagy égetek el máglyán, csak hogy szavazatodat megszerezzem. Ezzel a tettel pont azt mutatnám, mennyire alkalmatlan vagyok Zászlósúrnak. Roppantul sajnálom ami Damiennel történt, de nem az fogja meggyógyítani, hogy zsidók százai fognak a vérükbe belefulladni.

Maradok a Család felé hűséggel!

William

William Carcosa!

Én, Santiago Carcosa, az ibériai ág rangidőse az alábbi kérdéssel fordulok Hozzád, zászlósúr jelölthöz a Család színe előtt: esküszöl-e Carcosa becsület szavadra, hogy a Rigorel Carcosa által bejelentett zászlósúr választásra vonatkozóan
- a zászlósúr jelöltségedet vissza nem vonod,
- a zászlósúr választáson, mint zászlósúr jelölt megjelensz,
- a Rád adott szavazatokat elfogadod, senkinek át nem adod, vagyis csakis magadra szavazol,
- esküdet MINDEN KÖRÜLMÉNYEK között megtartod, ami alól SENKI ÉS SEMMI, sem külső befolyás, sem törvény, sem varázslat, sem átok, sem halál, etc. fel nem menthet,
- és egy esetleges esküszegés minden következményét vállalod?

Válaszként egy egyszerű IGEN-t, vagy NEM-et várok Tőled, a Család nyilvánossága előtt, nem később, mint a jelölt állítási határidő előtt egy nappal.

Santiago Carcosa

Nichien és Sophia jelezték nekem, hogy nem kívánnak részt venni a zászlósúri választáson. Erre számítani lehetett, hiszen az árva ági szenior általában nem él a szavazati jogával, Sophia húgomat pedig helyhez köti pedagógiai jellegű elfoglaltsága a Prisius birtokon. Moróziából egyelőre semmi hír, bár üzentem nekik; Benjamin kuzinnal egyáltalán nem tudtam kapcsolatba lépni; Ibramel öcsém viszont áthajózik a nagytanácsra az Újvilágból. Ő jön a legmesszebbről, egy hónapon belül semmiképp nem ér ide, de akár kettőbe is beletelhet, az időjárás függvényében.

Fölmerült néhány kérdés, alább igyekszem tisztázni őket.

Az ügyvivő zászlósúr valamennyi zászlósúri jogkörrel rendelkezik, és legjobb belátása szerint gyakorolhatja őket, vagyis nem puszta arbitrátor – ám elsődleges kötelessége a választás megszervezése, biztosítása és lebonyolítása. Megbízatása az új zászlósúr megválasztásáig tart, ám legfeljebb egy esztendeig. Egy év leteltével, ha addig nem születik döntés a nagytanácsban, automatikusan elveszti hivatalát, amely a szenioritásban őt követő családtagra száll. (Esetünkben ez Hasdrubal öcsém lenne, utána Benjamin, aztán – mivel Rhodopét átugorjuk – Sophia, Evoryn, Leonor, és így tovább.) Ilyenkor a volt ügyvivőt az ága automatikusan kitaszítja, vagyis kiesik a kor szerinti rangsorból, és soha többé nem viselhet semmilyen családi tisztséget: árva Carcosa lesz belőle, és Nichien kuzin (a Bűnösök Ostora) felügyelete alá kerül. Ez a záradék azt hivatott megakadályozni, hogy az ügyvivő a nagytanács obstruálásával – azaz a választás vég nélküli elnyújtásával – meghatározhatatlan ideig üresedésben tartsa a zászlósúri posztot, s ekképpen választás nélkül de facto zászlósurat csináljon magából.

A konjugális rokonok – akik házasság vagy jegyesség révén tartoznak a családhoz: a Carcosák hitvesei és az ő hozzátartozóik – nem rendelkeznek szavazati joggal. Amennyiben semmiféle vérségi kapcsolat nem fűzi őket a családhoz, meg sem jelenhetnek a nagytanácsban; tájékoztatásuk a Carcosa hitves belátására van bízva. Ebbe a kategóriába tartozik Paulinus felesége, Sophia és Esperanza férje, valamint Evoryn vőlegénye. (Borostyán tudomásom szerint egyelőre nem váltott gyűrűt Humungusszal, tehát még konjugális fokon sem minősül rokonnak.)

A szövetséges családok – akik a konjugális kapcsolatokon kívül távolabbi felmenőik révén vérségileg is kötődnek a Carcosákhoz – egy-egy szavazati jog nélküli megfigyelőt delegálhatnak a nagytanácsba, de ez az ügymenetet nem hátráltathatja, vagyis a procedurális eljárással nem várjuk be őket. A zászlósúri választásról tájékoztattam Milagros Sandalfónt, Azár Anahidot, Palomides Mondragont, Auraluna Dromdalt, Barbaro Urgellt, Alcide Caligarit, Johanán Abramelint, Jekatyerina Tolsztovát és – jobb kontaktus híján – a dzsiddai emírt. Négy helyről már választ is kaptam: Milagros nagyasszony személyesen óhajtja tiszteletét tenni nálunk, Palomides hadúr hajója két héten belül fut be Mirdeaux-ba, a Caligarikat az ifjú Luciano fogja képviselni, Auraluna néném pedig Paradysben csatlakozik Williamhez és Hellehildhez. (Ez utóbbit kifogásolhattam volna az unokája jelenléte miatt, de nem tettem, mivel Damien a kastélyban tartózkodik ugyan, ám cselekvésképtelensége miatt nem tudja betölteni a Dromdaloknak járó megfigyelői posztot. Jobb is lesz neki, ha nincs magánál, amikor viszontlátja a nagyanyját.) Hogy a többiek küldenek-e valakit, rajtuk áll.

Múlhatatlan megkönnyebbülésemre a DiVegáknak ezúttal – eltérően az előző zászlósúri választástól – nem kellett meghívót küldenem, mivel Artemus balcsillagzatú románca azóta véget ért, s a groteszk frigy gyümölcsei elhunytak.

Sophia gyermekei viszont némelyes problémát jelentenek. Mindketten nagykorú, vérbeli Carcosák; édesanyjuk azonban nem megfelelő szellemben nevelte őket, és mióta elszakadt tőlük, kapcsolatuk a családdal teljesen egyoldalú: vagyis mi diszkrét megfigyelés alatt tartjuk őket, ők azonban nem tudnak és nem is akarnak tudni rólunk semmit. Javaslom, hogy essenek Aldimar fiával azonos elbírálás alá, vagyis Carcosa mivoltuk elismerése mellett rekesszük ki őket a szavazásból.

Sophia húgomnak, mint személyében érintett félnek, természetesen jogában áll vitába szállni javaslatommal, és állásfoglalást kérni az ági szeniorok tanácsától. Mint ügyvivő zászlósúr, ezt a lehetőséget nem kommentálhatom, Sophiának azonban a szentbirodalmi ág rangidőseként is fölötte állok, és e minőségemben atyailag arra inteném őt: ne tegyen ilyet.

Cicus nem szavazhat, mivel értelmes lény ugyan, de nem vérbeli Carcosa; a nagytanácson való részvétel jogát azonban méltatlan volna megtagadni tőle. Az ő státuszára nem találtam precedenst a joganyagban. Javaslom, hogy az Aldimarhoz fűződő kapcsolatát tekintsük a konjugális rokonság speciális alesetének. Ha Aldimar, mint személyében érintett fél, más megoldást javasol, vagy ha Ungurján, mint a család múltjának őrzője, jobb precedensre bukkan a krónikákban, nyitott vagyok a módosító indítványokra.

Nagytanács összehívása esetén a mindenkori Kapuőr tartozik gondoskodni a helyszín mágikus biztosításáról. Humungus kiszabadítása természetesen prioritást élvez: a 823. évi záradék értelmében a nagytanácsra való hivatkozással egyetlen vérbeli Carcosát sem lehet közvetlen életveszélyben magára hagyni. Ügyvivő zászlósúri jogkörömmel élve tehát felszólítom Eibon kuzint, hogy amint biztonságba helyezi Humungust, haladéktalanul siessen a Carcosa kastélyba, és lásson hozzá a thaumaturgikus védelem megszervezéséhez. Kiegészítésül ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a kastélyban való jelenléte nem kötelezi őt sem a nagytanácsban való részvételre, sem a szavazásra; ha nem kíván élni e jogával, megteheti.

Ebben a percben kaptam a hírt: Nichien megtiltotta Rhodopénak, hogy elutazzon a nagytanácsra. Az árva ágban a szeniornak ehhez joga van, úgyhogy Moróziából legföljebb az ifjabb kuzinok részvételére számíthatunk. Ezzel kapcsolatban azonban – noha én közvetlenül senkitől sem vonhatom meg a szavazati jogot, ez nem áll sem módomban, sem szándékomban – kötelességemnek érzem felhívni rá a figyelmet, hogy Vorvara Carcosa – a Ragályfészek – jelenléte a család központi területein komoly komplikációkkal járhat.

Rigorel Carcosa

Ungurján fiam, ezúttal nem ügyvivő zászlósúrként fordulok hozzád, hanem a szentbirodalmi ág vezetőjeként, ahová tartozol s amit a család vezetéséért folyó nemes versengésben képviselsz.

Ne feledd, hogy amikor levetetted a zászlósúri palástot, nem csupán a vele járó jogokról és kötelességekről mondtál le, hanem az általa sugárzott autoritásról is. Immáron csupán saját személyes tekintélyedre hagyatkozhatsz, meg azoknak a támogatására, akiket a családból meg tudsz nyerni magadnak.

Kérlek vedd figyelembe, hogy a státuszod megváltozott – magad döntöttél így –, és ennek megfelelően alakítsd a politikádat. Tisztában vagyok vele, milyen sokkszerű tud lenni egy ilyen váltás (magam is megéltem hasonlót néhányszor), de ez így van rendjén. A mi családunkban sem a hatalom, sem a befolyás nem abszolút és változtathatatlan: újra és újra ki kell érdemelni. Különben ott tartanánk, mint a Dromdalok meg a Prisiusok.

Vetélytársaid többsége korban és tekintélyben fölötted áll. A kor önmagában nem érdem, csak lehetőség: aki idősebb, annak több alkalma nyílt kitüntetni magát a család szolgálatában, de ugyanígy arra is, hogy hibákat kövessen el. És akinél a mérleg rossz irányba billen, annak a kor nem hoz megbecsülést: Rhodope kuzin nem sokkal fiatalabb nálam, de Nichien nem véletlenül tiltotta ki őt a nagytanácsból. Annak idején szégyent hozott a nevünkre, és míg ezt jóvá nem teszi – aminek a megítélése egyes-egyedül Nichien joga és felelőssége –, nem érdemli meg, hogy szava legyen a család ügyeiben.

Rámutatni saját érdemeidre és mások hibáira; ez a meggyőzés helyes módja, amellyel szavazatokat lehet gyűjteni. Viszont korholni, dorgálni, számon kérni – ez az idősebbek előjoga. Olyan hangnemben, amilyenben jónak látják. Azzal érdemelték ki, hogy éltek a koruk adta lehetőséggel; ha nem így tettek volna, nem szeniorok lennének, hanem halottak, vagy az árva ágon tengődnének, mint Rhodope.

Az ifjaknak természetesen jogukban áll kesztyűt dobni az időseknek. Ez is így van rendjén, különben az idősek kihívás híján elpuhulnának és eltespednének, az ifjak pedig megsavanyodnának mérgükben, mert nem nyílik alkalmuk a kiemelkedésre. De más az ifjak arzenálja, és más időseké. Hová jutna a világ, ha a fiaknak szabadságukban állna felelősségre vonni az atyákat?

Atyai jóindulattal kérlek, hogy szíveld meg intésemet. Ellenkező esetben rossz fényt vetnél az egész águnkra, és engem személy szerint is roppant kínos helyzetbe hoznál.

Rigorel Carcosa

Respekt, Emmanuel rokon!

Mi ketten diszponálunk a család anyagi erőforrásainak két legmasszívabb tömbje fölött: én az újvilági gyarmatokat igazgatom, te az óvilági befektetéseket. Nem lenne jó, a család szempontjából sem, ha a szavazáson ellenérdekelt oldalra kerülnénk, mert akárki lesz végül a zászlósúr, amit az egyikünknek ígér, azt szükségképpen a másikunkon vasalja be.

Te vagy az idősebb, várom a nyitóajánlatodat. Mielőtt azonban könnyű koncnak vélnél, figyelmeztetlek: az anyám pelágiai zsidó volt.

Ibramel Carcosa

Artemus drága,

annak idején nekem is lett volna más dolgom, mikor megtisztítottam a kezedet a gyermekeid vérétől, és segítettem elűzni az álmaidat kísértő fúriákat. Emlékszel?

Csókol szerető nénéd:
Evoryn Carcosa

Hé, hé, mi a rohadalom ez, hogy kinyírjátok a szavazataimat, mielőtt begyűjthetném őket? Rhodope biztosan rám voksolt volna, erre kussba vágják. Jó, rendben, ezt elfogadom, a kis ferdeszeműnek joga volt hozzá, hadd menjen. De az mi a fene, hogy Vorvara is üljön meg a seggén? Ő nem csinált semmi rosszat, arról meg igazán nem tehet, hogy dől belőle a pestis.

Baromi egyszerű a megoldás, Rigorel. Szóljál Ungurjánnak, hogy takarodjon vissza a kastélyba, ahonnan csapot-papot otthagyva elhúzta a belét, és álljon neki csírátlanítani meg karantént építeni. Takarítónőnek még jó lesz.

Leonor Carcosa

Üdvözletem mindenkinek!

Én is megyek a nagytanácsba: a kuckóm nincs túl messze a kastélytól, de gyalog vagyok, úgyhogy legalább két hét. Megoldható lenne gyorsabban is, de Ibramelt úgyis meg kell várnunk, akkor meg nincs értelme felégetni miattam a vadasparkot.

Hasdrubal bácsi: a lekötelezetted vagyok, amiért új személyzetet toboroztál a kuckómba Szarumarástól, de különösen azért, mert elhoztad nekem ajándékba annak a mocsok kéjenc halászkirálynak a fejét! Neked mint a család bajnokának két szavazatod van: tekints engem a harmadiknak. Arra fogok szavazni, akire rámutatsz.

Furore Carcosa

Kiszmet. Indulok leróni a tartozásomat. Messze vagyok; legalább egy hónap.

A. C.

A vér örök!

Mikor Ungurján kihurcolkodott a kastélyból, még a várnagyot is magával vitte, úgyhogy eleinte volt itt egy kis fejetlenség (a kovács volt a rangidős parancsnok!), de aztán Vível kézbe vettük a dolgokat. Elég vacakul néz ki szegény, azokkal a szörnyű sebhelyekkel, de nagy szerencse, hogy itt volt és lábra állt, mert nekem épp nem volt kéznél olyan gazdatestem, amiről a várban maradt szolgák felismerhettek volna. Próbáltam én parancsolni nekik, de fogalmuk sem volt róla, ki vagyok, és nem engedelmeskedtek. Aztán jobb híján előjöttem a tükrökből, erre meg hisztérikus rohamot kaptak és szétszaladtak. Már kezdtem idegeskedni, amikor jött Ví és ráncba szedte őket. Azóta rendben megy minden, elkezdtük a felkészülést a nagytanácsra: megnyitottuk a kincstárat, kiküldtük a rendeléseket, felvettük a kapcsolatot Vonikkal, megbízható külsős személyzetet fogadtunk a speciális munkakörökre. Szóval, nem egy bolondokházába fogtok érkezni, ahogy az első napokban festett a dolog, hanem egy működőképes kastélyba, ahol mindenki tudja és végzi a feladatát.

Liliar: nyugodt lehetsz, gondot viselünk a férjedre. Sajnos, az állapotában nem mutatkozott javulás, de amennyire meg tudjuk ítélni, romlás sem. (Egyikünk se ért Ungurján műszereinek a kezeléséhez, és a kastélyban egy vacak felcser sem maradt; küldtünk orvosért Sanpellier-be, útban van, de még nem ért ide.) Éjjel-nappal rajta tartom a szemem, tükröt állítottunk a betegszobájába.

Egyebek. Mivel sem a szentbirodalmi, sem a levantei szenior nem indul a zászlósúri címért, és két szavazat többet nyom a latban, mint egy, arra gondoltam, hogy Vível csinálhatnánk egy kis alkalmi koalíciót. Szépen meghányjuk-vetjük egymással, hogy szerintünk milyen kvalitásokkal kellene bírnia az új zászlósúrnak, aztán amire kilyukadunk, azt közösen terjesztjük majd a jelöltek elé.

Addig is, szerettel várunk titeket: a Carcosa kastély készen áll a családtagok és a vendégek fogadására.

Belzador Carcosa

Leonor panaszának helyt adok: amennyiben a szükséges erőforrások a család rendelkezésére állnak, a felkészültség hiánya nem indok arra, hogy egy vérbeli Carcosát megfosszunk szavazati joga gyakorlásának lehetőségétől. Ungurján fiam, haladéktalanul térj vissza a kastélyba, és tedd meg a szükséges előkészületeket Vorvara húgunk fogadására.

A Carcosa kastély várnagya a család számára kritikus időpontban anélkül hagyta el a posztját, hogy megfelelő képességű helyettes állításáról gondoskodott volna. Büntetésből elmozdítom a tisztségéből, a továbbiakban a Carcosa kastély területén semmiféle igazgatási jogkört nem gyakorolhat, sem polgári, sem katonai téren. Ez a vétség súlyánál fogva azonnali kivégzést vonna maga után, a további szankciók kiszabásától azonban eltekintek, mivel a várnagy egy Carcosa családtag egyenes utasítására cselekedett.

Az új várnagyot Vylhva nevezi ki, de csak ideiglenes hatállyal: a kinevezés kizárólag akkor és abban az esetben válik véglegessé, ha Hasdrubal öcsém a helyszínre érve megerősíti.

Rigorel Carcosa

Az Úr néha a kicsiny porszemen keresztül nyilvánítja ki akaratát, mivel az útjai kifürkészhetetlenek. Az én gyarló életem többször szolgált már példázatul e szentenciához.

Bár undok bűnökben fetrengtek és lelki üdvötök vészes veszedelemben forog, én sem vagyok vétek híján való, és vérem szerint közétek tartozom. Az első jó széllel átkelek a Csatornán, aztán Calais-ban delizsánszra ülök. Előreláthatólag három hét múlva érkezem.

Paulinus Carcosa

Kedves Véreim, Rokonok!

Mivel tudom Santiago, hogy tényleg utálod a felesleges szócséplést, habár lenne mit hozzáfűzöm mind az eskühöz, mind a módozathoz is, mivel...

A válaszom IGEN.

William

Köszönöm, Leonor! Mindig szerettem volna meglátogatni a napfényes Frankhont. Hajóra ülök, szerintem három-négy hét alatt jutok el a déli partokig. Eaux-Mortes környéke jó lesz? Nem bánnám, ha küldenétek elém valakit, mert mire odaérek, senki sem lesz életben a legénységből.

Vorvara Carcosa

William!

Köszönöm gyors, és remélhetőleg megfontolt válaszod.

Rigorel!

Jómagam is előresietek, hogy Vorvara fogadásában, szálláshelyének kialakításában segítségetekre legyek. Néhány hordó "illatos" főzetem már készen is áll erre a célra.

Deodata és Esperanza Milagros Matriarchával együtt egy későbbi időpontban érkezik. Hogy mikor, ne kérdezd. Csak a ruhatár összeállítása hetekbe telik...

Santiago

OFF: Egyre kíváncsibb vagyok a most szóba került és/vagy megszólaló, de még nem ismertetett családtagokra.

OFF:
Jaj ne, Paulinus... Jön a dorseti birkapásztor is. Na ez hiányzott még.

OFF: hogy lesz lebonyolítva a választási rész technikailag?

OFF: a blogon...

Santiago!

Ezért szerettem volna bővebben kifejteni, hogy a megfontoltságot is lásd a sorok között, dehát egyértelműen kérted, hogy lényegretörő legyek.

Willaim

A Santiago által javasolt, William által letett esküvel súlyos nehézségek vannak.

"...a Rád adott szavazatokat elfogadod, senkinek át nem adod, vagyis csakis magadra szavazol,"

Tekintsétek meg újra a szavazás procedurális eljárását, és gondoljátok végig alaposan! Ennek a pontnak a betartása ahhoz vezethet, hogy az utolsó körben végtelenített patthelyzet alakul ki, ami újra meg újra előáll, akárhányszor ismételjük meg a szavazást. Az ügyvivő zászlósúri tisztséghez kapcsolódó megszorítások, illetve az obstrukciós szankciók folytán ez a szituáció egy végtelenített spirálban az egész családot romlásba döntené: miután végigpörög az egész szenioritási sor, valamennyien az árva ágon végeznénk. Ez persze nem bizonyosság, csak lehetőség, ám az ilyesminek még a lehetősége sem merülhet föl. Ezt garantálni az én feladatom.

A gondot ugyanezen eskü utolsó pontja okozza:

"...esküdet MINDEN KÖRÜLMÉNYEK között megtartod, ami alól SENKI ÉS SEMMI, sem külső befolyás, sem törvény, sem varázslat, sem átok, sem halál, etc. fel nem menthet,"

Vagyis az eskü vagy annak valamely pontja alól nem menthetem föl ügyvivő zászlósúri minőségemben Williamet (sőt, még Santiago sem teheti meg, mint eskükérő), az eskü előző pontjának betartása viszont el nem hanyagolható valószínűséggel végtelen ismétlődő ciklusba zárja a választás menetét, vagyis az egész család romlásához vezethet. Ezt nem engedhetem.

William: ügyvivői zászlósúri hatalmamnál fogva megfosztalak a jelöltségtől és töröllek az indulók listájáról. A szavazati jogodat nem áll jogomban megvonni tőled, azzal természetesen továbbra is belátásod szerint élhetsz.

Rigorel Carcosa

Kicsi Furorém,
jó kislány vagy, drága lélek: okos, szerény, illemtudó. Ha egyszer felcseperedsz, rettegni
fognak tőled a gonosz állatok.

Hasdrubal Carcosa

Santiago: őszinte gratulációm, ez remek húzás volt, utoljára az öreg Cassilda nénitől láttam hasonlót. Kihúztad a méregfogát a normann összeesküvésnek! Mikor jelented be az indulásodat?

Leonor Carcosa

Rigorel Bácsikám!

Zászlósúri döntésedet megértettem, és elfogadom. Ám mivel eskü köt, be nem tarthatom. Ígéretem szerint semmilyen törvény nem hátráltathat.

Ezért, én William Carcosa halálig tartó párbajra hívlak téged, Rigorel Carcosa, azon okból, hogy döntésed visszavond. Ha ezt haláloddal érem el, hát úgy. Ha az én halálommal jár, akkor mindketten megnyugodhatunk, mert teljesítettük kötelességünket, eskünket, és amit megkövetelt a Család!

William

Az ellenvetésnek helyt adok, az esküd valóban értelmezhető így. A kihívást elfogadom. A döntőbíró Hasdrubal csém lesz.

A párbaj időpontját, ügyvivő zászlósúri jogkörömnél fogva, a családi nagytanácsnak a hivatalos megnyitástól számított 364. napjára tűzöm ki. Amennyiben a zászlósúri választás közben sikerrel lezárulna, az esküdön nem esik sérelem, és a párbajunk elmarad, mivel okafogyottá válik.

Rigorel Carcosa

Véreim!

A Családi Tanácsot felkérem arra, hogy William Carcosa zászlósúrjelölti státuszát azonnali hatállyal állítsa vissza és emellett részesítse megrovásban Rigorel Carcosát ügyvezetői zászlósúri hatáskörének átlépése miatt, mivel ilyen jelentőségű döntést csakis a Családi Tanács hozhat.

Santiago Carcosa

*elégedetten csettint*
Micsoda mesteri kavarás, milyen finoman adagolt, a többiek reakcióját a végsőkig figyelembe vevő bábjáték! Csak tudnám, hogy a Cascosa család tengernyi, teleszájjal a markába röhögő ellensége közül melyiké az érdem, hogy gyakorlatilag tíz nap alatt újra romlásba döntötte az egész, lassan már-már újra stabilizálódó családot, széthúzást és (úgy látszik halálos) viszályt szítva a rokonok között.
Bámulatos, én mondom.

Döntésem a jelöltséged visszavonásáról érvényben marad, ám végrehajtását elhalasztom a párbaj napjáig. Az ezt követő procedurális eljárásokról már a nagytanács ülésezésének 365. napján hivatalba lépő új ügyvivő zászlósúr - vagyis Hasdrubal Carcosa - lesz hivatott döntést hozni.

Rigorel Carcosa

"A Családi Tanácsot felkérem arra, hogy William Carcosa zászlósúrjelölti státuszát azonnali hatállyal állítsa vissza és emellett részesítse megrovásban Rigorel Carcosát ügyvezetői zászlósúri hatáskörének átlépése miatt, mivel ilyen jelentőségű döntést csakis a Családi Tanács hozhat."

A felvetés jogos, de folyamodványt beterjeszteni csak személyes érintettség okán lehet, ami Santiago Carcosa esetében nem áll fenn.

William, nyilatkozz: kívánsz-e a fentivel azonos szövegezésű folyamodványt beterjeszteni a szeniorok családi tanácsa elé?

Rigorel Carcosa

Késő bánat, Santiago: jó ötlet volt, de elbuktad, most már ne égesd magad a kármentéssel. A normann kígyónak nem olyan könnyű kihúzni a fogát...

-HH

Drága Leonor!

Mindent félreértesz... Magyarázom:
- ha William nemet mond, akkor indulok a választáson
- ha William igent mond, akkor nem indulok a választáson, és őt támogatom

Csókollak,
Santiago

Békesség Néked, Ibramel, Jó Rokon!

Sietek megnyugtatni Téged: sem származásod, sem tetteid nem feledjük - sem az óvilágban, sem Outrémerben.

Örülök, hogy magad is így gondolkodsz, s külön köszönöm, hogy előzékenyen eljárva megkíméltél a nehézségektől, hogy nekem kelljen kezdeményeznem a téma kapcsán a kényszerű kapcsolatfelvételt.

Közvetlen módon kereslek meg a részletek egyeztetésére, úgy, hogy a család választásra készülő tagjait ne terheljem az egyeztetési időszak részleteivel.

Sikereidnek örülve és azt módfelett irigyelve,

Emmanuel Carcosa

Hellehild drágám!

Semmit nem buktam el, számomra a halasztás is megfelelt (párhuzamosan íródtak a levelek). William jelölt maradt, egy éven belül csak meg lesz az új zászlósúr, s azzal az eskü is érvényét veszti, és a párbaj is elmarad.

Santiago

Rigorel Bácsikám!

Kérésednek megfelelően nyilatkozom:

A Szeniorok Családi Tanácsát felkérem arra, hogy zászlósúrjelölti státuszomat azonnali hatállyal állítsa vissza és emellett részesítse megrovásban Rigorel Carcosát ügyvezetői zászlósúri hatáskörének átlépése miatt, mivel ilyen jelentőségű döntést csakis a Családi Tanács hozhat.

Egyúttal a kérem a Szeniorok Családi Tanácsát, hogy kérésemet, még a Családi Nagytanács megnyitása előtt 1 nappal bírálja el.

William

A beterjesztést elfogadom. Felszólítom a szeniorokat, hogy nyilatkozzanak: támogatják-e William Carcosa indítványát, elutasítják, vagy nem kívánnak véleményt nyilvánítani az ügyben. Egyszerű szavazattöbbség dönt, szavazategyenlőség esetén az ügyvivő zászlósúr voksa.

Mint a szentbirodalmi ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványt a magam részéről elutasítom.

Rigorel Carcosa

Mint a szláv ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványt a magam részéről elutasítom.

Leonor Carcosa

Az indítvány támogatom.

S.

Mint a normann ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványt a magam részéről támogatom.

Evoryn Carcosa

Az ibériai ág szeniorától előírásszerű választ kérek, a jegyzőkönyvi formák pontos betartasával, hogy a fogalmazásmód ne adhasson tápot semmiféle későbbi vitának és átértelmezésnek.

Rigorel Carcosa

Mint az ibériai ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványt a magam részéről támogatom.

Santiago Carcosa

Rigorel!

Ha Te erre élvezel...

S.

Mi a fasznak kell itt még ezen is rágódni? Még több szart kell itt összehordani?

Mint a felföldi ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványt a magam részéről elutasítom.

Főleg azért, mert ha a 365 letelik, Rigorel bácsi akkorát fog bukni, hogy annak Nichienig hallik majd a visszhangja.

Mint az árva ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványról a magam részéről nem kívánok véleményt alkotni.

@Alister: Én pont ellentétesen látom. Így kívülállóként, szerintem ez egy üdvös folyamat. Az itt előkerült sérelmek és ellentétek nem tűnnek az elmúlt tíz nap terményeinek, inkább hosszútávú problémák. Ekkor viszont mégiscsak jobb, hogy ha ezek a felszínre kerülnek és megoldódnak, minthogy belülről bomlasszák az egységet. Az ilyen öntisztuló folyamat áldásos, hogy ha civilizált körökön belül zajlik.
Ha sikerül zászlósurat választani, az négyötödös egyetértéssel valósulhat csak meg. Egy összetartóbb Carcosa családtól meg inkább félhetnek az ellenségeik.

@Alister: Köszönjük a dicséretet. Az biztos, hogy a mai nap izgalmas volt. Most látszik, hogy a szetting milyen mélységekben meg van alkotva.

Előre is bocsánatot kérek, amiért így nézőként beleszólok egy ilyen nagy ívű családi eseménybe, de valahogyan képtelen vagy megérteni Rigorel atya döntésének vázolt indokait.
William az esküjében nem vállalt semmilyen olyan cselekedetet, amelyet nem lenne joga megtenni. A fenti szabályok szerint nem köteles lemondani a szavazatairól más javára. Ez a fajta makacs stratégia minden jelölt lehetősége, úgyszólván a választási rendszer kockázata. Azzal, hogy ezt eskübe foglalta, mindössze csak megtagadta magától az egyéb döntési alternatívákat.
A cselekedete megfelelő támogatottsággal természetesen növeli a patthelyzet esélyét, de ez várható volt. Felteszem az jelölteti magát, aki nyerni is szeretne, azaz makacsul ragaszkodik a voksaihoz. A fentiek alapján ez nem jelenti, hogy a folyamat végtelen lenne, a ciklus ismétlődésénél a szavazótábora bővülhet és csökkenhet is.
Ha a legutóbbi választás nézzük, akkor is mindkét választott következetesen ragaszkodott a voksaihoz, mégis idővel az egyéni szavazók átbillentették az egyensúlyt. (Habár a 7-5 nem négyötödös.)
A másik ellentmondás a jelölt önkéntes távolmaradása. Evoryn úrnő említette, hogy a jelölt nem köteles megjelenni, de ekkor nem szavazhat, és nem mondhat le voksairól más javára. Ez viszont pontosan az a stratégia, amit William választott. És legális.

Ha bárhol tévednék, még egyszer, előre is bocsánatot kérek.

Elnézést az elírásért. Én nem vagyok képes megérteni.

"Döntésem a jelöltséged visszavonásáról érvényben marad, ám végrehajtását elhalasztom a párbaj napjáig. Az ezt követő procedurális eljárásokról már a nagytanács ülésezésének 365. napján hivatalba lépő új ügyvivő zászlósúr - vagyis Hasdrubal Carcosa - lesz hivatott döntést hozni."

Lefordítom frank nyelvre, hogy mit jelent ez:

1) Ha a Santiago által kikényszerített eskü valóban végtelenített patthelyzetet idézne elő és a nagytanács egy évig elhúzódna, akkor Rigorel bácsi a 364. napon inkább megöleti magát a Williammel vívott párbajban, mintsem hogy világ szégyenére kitagadva az árva ágra kerüljön.

2) A következő ügyvivő zászlósúr – a választás második évében – Hasdrubal bácsi lesz, aki viszont nem fogja tovább halasztgatni William jelöltségének törlését, hanem azonnal életbe lépteti, ezzel párbajra kényszeríti Williamet, és megöli. Így az eskü semmissé válik, a család kitör az ördögi körből, hurrá, fellélegezhetünk.

A valóságban szinte kizárt, hogy idáig fajuljon a dolog; de procedurális szinten muszáj volt valami kiutat találni az egérfogóból, amit a Santiago által kikövetelt eskü kattintott ránk.

Santiago, ezeket a bukfenceket a jövőben mellőzni kéne.

Ibramel Carcosa

Liliar kicsim,

nyugi! Várd be szépen a többieket, üljél be a hintóba az anyósodhoz, és kérd ki a tanácsát. Igen bölcs és tájékozott asszony, a szívén viseli az érdekeiedet, és mivel nem szavazhat, tökéletesen pártatlan. Ő majd elmagyarázza neked a helyzetet, és szép lassan bevezet téged a politika művészetébe. Mert egyelőre, sajnos, nem a zsidókat égeted, hanem magadat.

Csókol szerető nénéd:
Evoryn Carcosa

A vér örök!

Megérkezett a sanpellieri orvos, ménkű nagy táskákkal meg egy regimentnyi kísérettel. Kicsit gyanúsnak tűnt a dolog, úgyhogy Vylhva a szokásosnál alaposabban megvizitálta, a kívülről fogadott szakértőink segítségével. Nem részletezem, a gyanúnk beigazolódott: tényleg világhírű orvos volt a fickó, de a DiVegák spiclije. Őt a rózsalugasban helyeztük el, az embereit meg a málháját a komposztálógödörben, ott gyorsabban lebomlik. Nyilván lesz valami visszhangja az eltűnésének, legyen szíves odakint valaki elsimítani, mi nyakig ülünk a tennivalóban és egyébként sem specialitásunk az ilyesmi.

Nekem most egy időre el kell hagynom a kastélyt: előbb az árnyékvilágba megyek Serafina kuzinért (azt hiszem, őrá vonatkozik a „tartós cselekvésképtelenség miatt gyámság alá helyezve” záradék), aztán a szürke pusztaságban lesz találkozóm Eibonnal, szállítom neki a kastély tömlöcéből a megfelelő személyt, akire kicserélheti Humungust a kunyhóban.

Ungurján, micsoda jó hír, hogy visszatérsz a kastélyba! Tudod, amikor itt hagytál minket a pácban, és hasztalan próbáltam átvenni az irányítást a személyzet fölött, az üvegfúvó mester lekent nekem két irdatlan nagy pofont. Nem vettem rajta teljes elégtételt, miután tisztázódott a helyzet, hisz elég fontos ember és nem tudhatta, ki vagyok. Beértem annyival, hogy saját kezűleg vágja le orrát-fülét, aztán térden állva nyújtsa át nekem, persze nyilvánosan, miközben a bocsánatomért könyörög. Az ilyen kisebb demonstrációk mindig jól jönnek, erősítik a személyzet morálját.

Viszont az a két pofon itt van a tenyeremben és rád vár. Rendkívül nagy örömre fog szolgálni, hogy átadhatom.

A mielőbbi viszontlátás reményében:
Belzador Carcosa

(Liliar)„Ha sokallod az árat, semmi gond, megkérem Leonort. Ő biztosan nem fog szabadkozni.”

Mi vagyok én, baszd meg, rongyszedő, hogy tülekedjek a levetett ruháért? Túl nagyra taksálod magad, kölyök.

(Evoryn) „Igen bölcs és tájékozott asszony, a szívén viseli az érdekeiedet, és mivel nem szavazhat, tökéletesen pártatlan.”

No meg persze Phoebe Carcosa lánya, a normann Hálószövőé; ezt valahogy kifelejtetted. Mindegy, vigyétek a kölyköt, ilyen kis koncért nem verekszem.

Leonor Carcosa

Off,az olvasóknak:

Gyors játékosi megbeszélés után egyszerre ment ki pár komment; este népesebb összejövetelt tartunk, talán utána is lehet számítani egy ilyen csomagra.

Alister: "Csak tudnám, hogy a Carcosa család tengernyi, teleszájjal a markába röhögő ellensége közül melyiké az érdem, hogy gyakorlatilag tíz nap alatt újra romlásba döntötte az egész, lassan már-már újra stabilizálódó családot, széthúzást és (úgy látszik halálos) viszályt szítva a rokonok között."

Egy ilyen szempontból potenciálisan szóba jöhető illetőről a mai blogcikkünkben olvashatsz.

Mint a levantei ág szeniora, kijelentem, hogy menjetek a fenébe, előírásszerűen vagy szanaszéjjel, gyalog vagy lovon, hajón vagy delizsánszon, felőlem akár angyalszárnyakon is, de engem hagyjatok békén, mert éppen új bőrt nyúzok a kicsi Vínek (meglepetééés!), és egyébként is untat ez az egész. Nem szavazok senkire, nem megyek sehová, nem nyilvánítok véleményt semmiről, és nem tartozok senkinek, legalábbis annyival nem, hogy hagyjam magam belerángatni ebbe a kulimászba. Kövér vagyok, kopasz és lusta, ötvenedik évemet túlhaladtam, ilyenkor az ember már nem indul nagy utazásokra, meg az izgalmaktól is óvakodnia kell, a szíve miatt. És aki abban a hitben él, hogy engem meg lehet vesztegetni, az vegye tudomásul, egyszer s mindenkorra, hogy… ugye izé… hogy bizony IGEN! Viszont nagyon nehéz, mert én nagyon gazdag vagyok, ugyanakkor nagyon kapzsi.

Mint az outrémeri ág rangidőse a szeniori tanácsban, az indítványt a magam részéről elutasítom.

Juj, de jó! Puszillak Ben bácsi! Életemben nem kaptam még ilyen jó hírt! Imádlak!

Milyen lesz? (Ha nem titok.) Mit kérsz érte? Ahogy tudok - és ha kell -, száguldok hozzád!

Csókol Vylhva!

A végtelen óceán; az ereitekben keringő sós vér; mind-mind az Ő ajándéka. Áldása szálljon minden Carcosa rokonra.

Megkaptam szíves meghívásotokat az új zászlósuratok választására, amit továbbítottam Moth Anahidnak, a Fekete Lovagnak, aki hasonló tisztséget tölt be köztünk, mint nálatok most Rigorel Carcosa. Bár teendői számosak, de mihelyst lehetősége lesz rá, felveszi ő is veletek a kapcsolatot. Addig is rám bízta üzenetét, miszerint örömmel vesszük a megtisztelő meghívást a választásra, és elküldjük a megfigyelőnket, illő kísérettel.

Bár ő maga nem tud eme meghívásnak eleget tenni, de az Anahidok épp most gyűltek össze, hogy eldöntsék, ki tudja legméltóbban képviselni a Carcosa kastélyban a családot.

Összegzem a szeniori tanács voksolásának eredményét a William Carcosa által beterjesztett indítvány ügyében.

a felföldi ág: elutasítja
az outrémeri ág: elutasítja
a szentbirodalmi ág: elutasítja
a szláv ág: elutasítja
az ibériai ág: támogatja
a normann ág: támogatja
az árva ág: tartózkodik
a levantei ág: tartózkodik

A kapuőri ág szeniora nem nyilatkozott, mivel azonban neki rendkívül fontos – egy családtag életét érintő – elfoglaltsága van, és a voksa érdemben már semmiképpen nem befolyásolná a szavazás eredményét, nem látom értelmét, hogy tovább nyújtsuk a procedúrát. Döntésem eseti jellegű, vagyis nem tekinthető precedens értékűnek a kapuőri ág mindenkori szeniorát a családi tanácsban megillető szavazati jog vonatkozásában.

A család szeniori tanácsa William Carcosa személyes érintettség okán tett indítványát négy szavazattal kettő ellenében, két tartózkodás mellett, a kapuőri ág szavazati jogának fenntartásával ELUTASÍTJA.

Következmények:

1) Mivel az a megbonthatatlan érvényű eskü, amelyet William Carcosa saját szabad akaratából tett a család nyilvánossága előtt, magában rejti annak a lehetőségét, hogy a zászlósúri szavazás önismétlő patthelyzetbe fordul és a végtelenségig nyúlik, az ügyvivő zászlósúr megvonja William Carcosától a jelöltséget és törli őt a jelöltek listájáról.

2) Az ügyvivő zászlósúr helyt ad William Carcosa ellenvetésének, miszerint esküje őt minden körülmények között arra kötelezi, hogy részt vegyen a szavazáson, és lehetőséget nyújt számára, hogy az 1) pont alatti döntés érvényességét az ügyvivő zászlósúrral vívott élet-halál párviadalban vitassa.

3) A párviadal időpontját az ügyvivő zászlósúr a zászlósúri választás 364. napjára tűzi ki.

4) Az 1) pont alatti határozat végrehajtását, annak teljes súlya és minden következménye fenntartása mellett, az ügyvivő zászlósúr a 2) pontban meghirdetett párviadalnak a 3) pontban kitűzött időpontjáig elhalasztja.

Rigorel Carcosa

Nohát, ez egyre remekebb! Szóval amikor Ungurján kiviharzott a zászlósuraságból, nemcsak a két gondjaira bízott beteg családtagot hagyta orvosi felügyelet nélkül, hanem a DiVegáknak is alkalmat kínált, hogy kémet küldhessenek a kastélyba – ahol a kovács parancsnokolt és az üvegfúvó felpofozta Belzadort. Hát ez már színtiszta bohózat, Pavianónak színre kéne vinnie, esküszöm. Röhögnék rajta, ha nem kéne sírnom.

Vylhva kuzin: visszavonom a „kis hülyé”-t és elnézést kérek az elhamarkodott kifakadásomért. Jól szolgálod a családot.

—HH

Üdv és erő!

Előrebocsátom, hogy az egész outrémeri ág nevében beszélek. A szeniorátusomnál fogva én kimondhatom azt, ami Emmanuel szájából tiszteletlenül hatna.

Őszintén szólva elegünk van abból, hogy csak pumpoljuk a pénzt számolatlanul Frankhonba, és nemhogy köszönetet, még megbecsülést sem kapunk érte, sőt – a szentbirodalmi ág töpörtyűje tízezer zsidó kiirtására bujtogat! Azt hiszitek, mi csak feneketlen bőségszaru vagyunk, nekünk ideát nincsenek problémáink? Elárulom, vannak. Nem mintha lekicsinyelném a levanteiektől kapott segítséget, őszintén hálás vagyok a támogatásért, amit Benjamin és Artemus nyújtanak nekünk. De Artemus például épp a mi ügyünkben fáradt, amikor Evoryn a tartozása behajtásával Európába rángatta. Őt nem érheti vád, az egyetlen lehetséges dolgot cselekedte, amit ebben a helyzetben a becsület és a tisztesség megengedett; a helyében magam is így jártam volna el, függetlenül a személyes érzelmeimtől. De Evoryn, kivételesen, esetleg tekintettel lehetett volna a mi szempontjainkra is.

Ami a személyemet illeti, nem veszek részt a nagytanácson: amíg van erőm megtartani, ÉN nem hagyom el a családnak azt a fészkét, amelyikért felelős vagyok. Emmanuel már úgyis odaát van, ő majd képvisel bennünket; ha a többiek közül valaki a saját szabad akaratából át akar hajózni Frankhonba, áldásom rá, nem kötöm meg a kezét, voksoljon belátása szerint. De ha a jelöltek közül valaki nekilát fölemlegetni a régi adósságokat, készüljön föl rá, hogy pajzs vagyok az enyéim előtt, és előbb velem kell tárgyalnia. A család ugyanis nagyon sokkal tartozik a mi águnknak – és most nem csupán a pénzről beszélek.

Még valami. Hogy a család ügyei ide jutottak, ahol jelenleg állnak, azért definíció szerint az elmúlt években regnáló zászlósúr felel: Ungurján Carcosa. Akárki lesz az utódja, elvárom, hogy példás büntetést szabjon ki rá. Előre jelzem, hogy amint a választás lezárul, első dolgom lesz élni szeniori jogaimmal, és ilyen irányú indítványt terjeszteni a családi tanács elé.

Mordechai Carcosa

Kész, baszd meg, vége: Ungurján kipukkadt. Ez eléggé leegyszerűsíti a képletet, nem, kuzinok? A normann konspiráció, vagy én. Az eskü alól ki fognak bújni valahogy, meglátjátok: tutira megtalálják a módját. Kit látnátok szívesebben a család élén, egy harcost vagy egy ármánykodó szemétládát?

Leonor Carcosa

Ezt a kérdést talán másképpen lenne érdemes föltenni, Leonor. Például: a jelenlegi helyzetben kire van nagyobb szüksége a családnak: egy diplomatára vagy egy… khm… hadvezérre? Bár ami az eddigi vitézkedésedet illeti dicső őseid földjén, hát hogy is mondjam, a mérleg egyelőre nem a legkedvezőbb…

—HH

A zászlósúri szavazás menete a következő:

1) A szavazás akkor veszi kezdetét, amikor az ügyvivő zászlósúr ezt bejelenti.

2) A szavazás fordított szeniorátusi rendben történik, vagyis először az ifjak szavaznak, aztán idősebbek. Ily módon az idősebbeknek – akik több tapasztalattal bírnak az ifjaknál, és nagyobb gyakorlatuk van a család ügyeinek intézésében – módjukban áll menet közben felmérni a voksolás alakulását, és ehhez igazítani a taktikájukat.

3) A fordított szeniorátuson alapuló szavazásrendet az ügyvivő zászlósúr állítja össze és hirdeti ki. Személyes érintettség okán bárki vitathatja döntését; ilyen esetekben a mindenkori krónikás döntése az irányadó.

4) A szavazásrendhez – amennyiben elfogadásra kerül – mindenki köteles tartani magát; az ettől való önkényes eltérést az ügyvivő zászlósúr a szavazás adott köréből (tehát nem az egész procedúrából) való kirekesztéssel szankcionálhatja.

5) A második körtől fogva a résztvevők kapnak is, adnak is szavazatokat. Az adott körben kapott szavazatok körön belül továbbadhatók, de kizárólag a szavazásrend menetében. Vagyis aki egyszer már leszavazott, az hiába kap esetleg még szavazatokat felülről (az idősebbektől), körön belül ezeket már nem adhatja tovább; aki viszont „alulról” a fiatalabbaktól) kap szavazatokat, az ezeket tetszése szerint továbbadhatja, amikor a voksolás sora rákerül.

Rigorel Carcosa

Köszönöm, Hellehild! Igyekszem!

Declan drága...

"...nekem, felföldinek, aki most csöppentem bele ebbe az egész kontinensi politikába, irgalmatlan nehezemre esik nőt szavazni a zászlósúri posztra. Benne is van a nevében: zászlósÚR. Nem asszony."

Megjegyezném, hogy Maud Carcosát a Bruce klán annak idején elfogadta főnökének, és ha ő nem lenne, akkor most te se lennél, vagy legalábbis nehezedre esne a tagolt beszéd. De ez ügyben konzultálhatsz Santiago kuzinnal is, ő saját tapasztalatból tudja, mennyit ér a család élén egy határozott természetű hölgy.

"Főleg azért, mert ha a 365 letelik, Rigorel bácsi akkorát fog bukni, hogy annak Nichienig hallik majd a visszhangja."

Amit meg is érdemelne, ha valóban kialakulna a visszatérő patthelyzet, és ő ügyvivő zászlósúrként egy teljes év alatt se találná meg a módját a feloldásának. Mindenesetre ezzel a nyakatekert paragrafuscsavargatással gondoskodott róla, hogy ha ez mégis megtörténik, akkor William – mint bukásának okozója – csak egyetlen nappal élje őt túl, és a szavazás második évében a nagytanács kibújjon a dilemmából. Búcsúajándék Carcosa stílusban.

Csókol szerető nénéd:
Evoryn Carcosa

Evoryn!

Tisztában vagyok vele, hogy mit köszönhetünk Maud Carcosának. Ezért hálás is vagyok, de azt nem állítom, hogy természetesnek hat. Ha ez téged sértően érint, sajnálom, mindazonáltal a szavazataimra számíthat a normann ág. A tartozásokat nem feledjük a Felföldön.

Rigorel bácsi!

Nekem ez bonyolult. (OFF: Játékon kívül is vagy háromszor kellett elolvasnom.) Mindazonáltal tudom, kire fogok szavazni, tehát csak nem lesz gond.

Ölel benneteket,

Declan Carcosa

Tisztelt Szeniori Tanács!

Köszönöm, hogy előterjesztésem ügyében gyors, okos és megfontolt döntés született.

William Carcosa

Üdv!

"...úgy gondoltam, vagy legalábbis azt reméltem, hogy az új generációba tartozó és a jóslatot elénk táró Ungurján vezetésével az összefogás aranykora kezdődik el." (Emmanuel Carcosa)

Szívemnek igen kedves másodszülöttemmel, akit – jóllehet hiányát fájón érezzük az outrémeri nehézségek közepette – a család megsegítésére Frankhonba küldtem, a fenti szavakat a köteles fiúi udvariasság mondatta, no meg az a remény, hogy elkerülje a családon belüli konfliktusok kiéleződését. Ő nem jelenthette ki, hogy Ungurján Carcosa regnálása alatt a család központja puffadt piócává vált hasonlatossá, amely kiszívja távolabbi oldalágak vérét, s áldozatosságukat becsmérléssel és önkényeskedéssel viszonozza. Bár mások nevében nem nyilatkozhatok, korántsem tartom kizártnak, hogy hasonló gondolatok felmerültek levantei kuzinjaink némelyikében is.

Mordechai Carcosa

Kriptamély tiszteletem a Családnak!

Mindenekelőtt hadd tolmácsoljam szeretve gyűlölt anyám, Rodope Carcosa szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Noha ő maga sajnos nem jelenhet meg a szavazáson, személyemben képviselteti magát a jeles eseményen. Természetesen belátásomra bízta azt az egy szavazatot, amivel bírok, de biztos vagyok benne, hogy hamar gazdára talál.

Vorvara húgommal útra keltünk egy szerkezetileg és legénységében megfelelő hajón. Drága féltestvérem kissé elszámította az út hosszát, egy hónap alatt aligha ért volna az Eaux-Mortes-i partokhoz. Pláne, ha már félúton kihal a teljes legénység. De pokoli szerencsénkre erre van megoldás.

Belzador kuzin, végtelenül hálás vagyok, hogy elindultál Serafina nővérkémért az árnyékvilágba. Amint hazaértek, kérlek mutasd meg neki a kastély keleti pincéinek legvastagabb falát. Amint elhagyjuk Siracusa után az odusiai partokat, elvontatjuk a hajót egyenesen az Oroszlán-öbölig. Majd ott készüljetek az érkezésünkre. Remélem sikerül időben megállítanom a hajót, és nem csapódunk bele a part menti erdőkbe. De ha nem lenne kockázat, hol maradna a móka nemde?

Mindhárman türelmetlenül várjuk, hogy lássuk a család megmaradt erejét egyetlen helyen összegyűlve.

Maradok tisztelettel és hótiszta szeretettel:
Rufio Carcosa a Lélekkovács

Hmmm, mi minden történik, ha egy időre eltűnök mindenféle poros kriptákban, a Család azon kevés számú tagjainak egyikeként, akik képesek a saját pecsenyéjük sütögetésén kívül másra is gondolni...

Rigorel, eljutott hozzám kérésed, hogy lehetőség szerint siessek haza, és készítsem elő a helyszínt a választáshoz. Családi kötelezettségemnek természetesen eleget teszek, feladataim a közeljövőben valószínűleg mindentől függetlenül a kastélyhoz kötnek majd.

Mélységesen tisztelt, kedvelt (és kevésbé kedvelt) rokonaim - a fentieket végigfutva szándékomban áll zászlósúrrá jelölni saját magam; elvégre az Emmanuel kuzin által leírt követelményeknek minden kétséget kizárólag megfelelek...Különös tekintettel a család egyben tartására.

Úgy tűnik, véreim, hogy a kelleténél jobban intrikálnak egymás ellen családunk tagjai. A megválasztandó zászlósúrnak mindenképpen vaskézzel kell összefognia a családot, mielőtt ismét, újra a belső marakodás pusztulás szélére taszítja a családotokat.

Ha az új zászlósúr nem képes nagyon rövid időn belül úrrá lenni a belső feszültségeken, Klarkash-Ton nevére esküszöm, az illetőből ágyelőt csinálok!

Tisztelt Carcosák!

Atyám üzenetét továbbítom nektek

„Mint tudjátok, mindig, minden áron a család egységének védelmezője és legfőbb szószólója voltam. Eme egység helyreállításának reménye vezetett, amikor újra jelöltettem magam a zászlósúr-választáson.

Azonban ennek az egységnek vége. Vélhetően a Frankhonban tartózkodó családtagok közül valaki vagy valakik külső befolyás hatására robbantották ki az ellentéteket. Mivel - ha ez a hipotézis megállja a helyét – a zászlósúr-választás kiváló alkalom lehet egy súlyos csapásra a család ellen, eszem ágában sincs visszatérni a kastélyba. Nem fogok nektek magyarázkodni, nem ijesztenek meg a személyes fenyegetések, tettem minden következményét vállalom.

Mielőtt elhagytam Frankhont, a családi krónikát Armandra bíztam, aki – ha nincs kifogásátok ellene – a zászlósúr-választás végéig, és az új Krónikás kijelöléséig azt magánál tartja az ország határain belül. Így biztosak lehetünk benne, hogy az esetleges külső rosszakarók nem kaparinthatják azt meg.

Utolsó jóslatom szinte ócska közhelyként hathat, de ez az utolsó dolog, amit néktek adok, családtagként: többet a vér nem találkozik ezen a Földön.”

"A tanulságot mindazonáltal levonták: a nyüvek zsizsegő serege a legnemesebb vadat is leterítheti, ha semmibe nézi őket és elmerül a falkatársaival folytatott torzsalkodásokban. A Carcosák nem követik el kétszer ugyanazt a hibát."

@Thirlen: Úgy valahogy...

"Carcosák nem követik el kétszer ugyanazt a hibát."

Dehogynem! Csak büszkeségből letagadják és elseprik a nyomokat. Bár ugyanígy jártak a DiVegák is. Őket Itáliából verték ki anno. (a jóság sem kellett az embereknek)

Hallgass most!
Eljöttem, hogy lelkeden átlépjek.
A Carcosák családjába tartozol.
Ungurján a neved.
A nevedet föld alá temetem,
Ráteszek egy fekete követ,
Ráterítek fekete vásznakat,
Rászórok fekete szavakat –
Szemed többé szépet ne lásson,
Szájad többé bölcset ne szóljon,
Sötét földön örökké vándorolj,
Fényt soha többé ne láss –
Feketeség alá temetlek,
Átok rád és rontás!

Hétszeresen szálljon vissza rám az átok, ha vétlent sújtok vele.

Rigorel Carcosa

Úgy gondoltam, hogy ezt a problémát procedúrán kívül rendezem, már eddig is jóval több időt és energiát fecséreltünk rá, mint amennyit megérdemel. Ungurján Carcosa megszűnt létezni a család számára. Ha valaki vitatni kívánja döntésemet, csak tessék, én állok elébe.

Térjünk át az ügyvitelre!

Armand fiam: atyád bűne nem háramlik át rád, ám mint a közelében tartózkodó egyetlen családtag, tartozol átvenni tőle a könyvtárat és a krónikát, és a lehető leggyorsabban visszahozni a kastélyba. Ez bizalmi feladat, rajtad áll, hogyan oldod meg. Ha sikeresen végrehajtod, megnyílik előtted az út a krónikási poszt felé. Ha könyvtár és krónika nélkül leszünk kénytelenek megkezdeni a nagytanácsot, te fogsz felelni érte.

Ungurján nélkül súlyos problémát fog nekünk jelenteni a felkészülés Vorvara húgunk fogadására. Santiago kuzin képességei ezen a téren jóval mérsékeltebbek, örülhetünk, ha a kastély biztonságát garantálni tudja. Défiance-ot és a többi környező birtokunkat viszont nem szolgáltathatjuk ki a Ragályfészek kisugárzásának: ők táplálnak minket, közülük toborozzuk a katonáinkat, szolgálatukért cserébe védelemmel tartozunk nekik. Nem csinálhatunk pestisgócot a központi Carcosa uradalomból.

Vylhva lányom: hozasd át a birtokra Sanpellier-ből az egész orvosi univerzitást, Ardentből az irgalmas rendi zárdát, és az összes apotekáriust mindkét városból, a teljes raktárkészletükkel együtt. Minden faluban látni akarok egy orvost, egy gyógyszerészt, bőséges tartalékot mindenféle patikaszerekből, meg egy sereg irgalmas rendi nővért. A kastélyba viszont ne engedd be őket, ennyi embert képtelenség ilyen rövid idő alatt megszűrni, hogy mennyire megbízhatóak. Hellehild húgom: ez a te dolgod lesz. A kastély helyőrsége és a személyzet számára hozz magaddal Paradysből két-két orvost és gyógyszerészt, szakmailag elsőrangúakat és biztonsági szempontból kifogástalanokat.

Emmanuel kuzin: Intézkedj Ungurján teljes ingó és ingatlan magánvagyonának elkobzásáról a családi kincstár javára. Az emberei hűségesek hozzá, és körülményes magyarázkodásokra most nincs idő, úgyhogy szükség esetén felhatalmazlak rá, hogy letális erőt alkalmazz ellenük, még ha Carcosa színeket viselnek is.

Declan kuzin: Mivel Ibramel öcsémet mindenképpen meg kell várnunk, én sem látom értelmét, hogy Eibon rokonnal együtt térj vissza, és a hajódat magára hagyd a rusz pusztaságban. A Tolsztovok jelezték, hogy szeretnének megfigyelőt küldeni a nagytanácsunkba: Jekatyerina Tolsztovát, két sztreleccel, két komornával és egy társalkodónővel. Fel tudnád venni őket a kastélyba jövet a fedélzetre?

Santiago rokon: jól értettem a múltkori üzenetedből, hogy Deodata húgunk szintén személyesen kíván megjelenni a családi nagytanácsban?

Rigorel Carcosa

Rigorel bácsi!

Természetesen felveszem őket.

Más. Vorvarával kapcsolatban nem lehetne valahogy kivételt tenni a személyes választást illetően? A józan ész nevében?

Ölel testvéred,

Declan

Rigorel Bácsi!

Természetesen, a Kastélyba érkezésem másnapján pontos és tételes kimutatást adok át, kellő írásos és szóbeli magyarázatokkal arról, hogy a Névtelen magánvagyona mire költetett, ingóságai kihez kerültenek.

Emmanuel

OFF: pfff, most sz*pattátok ki a kedvenc Carcosa-karakteremet.... :(

Furore kedves!

Szedd a lábad! Eléd küldettem egy gyorsdelizsánszt alkalmazkodó és lojális hajtókkal, kocsivigyázókkal, akik mindent megtesznek érted utazásod alatt; kérlek, légy és maradj higgadt végig!
Azért a sietség, mert érkezik Vorvara, és te vagy az egyetlen, drága Furore, aki meg tud menteni bennünket a biztos dögvésztől.
Az utazókat szemmel tartó rokonok vezérlik majd a kocsidat (hogy hova fognak először irányítani, azt nem tudom), neked mindössze a megfelelő pillanatban kell tűzburát vonnod Vorvara köré!

Sajnos kedvesem, neked ez a kastélylátogatás egy kis munkával fog telni, de ne szomorkodj, mert nagyszerű ajándékom van számodra!

Légy jó kis-nagylány!

Csókol Ví húgod!

Rigorel bácsi!

Ahogy kívántad, úgy jártam el a higiénés dolgokban.

Viszont, van egy ötletem, és már hozzá is kezdtem a kivitelezésének! Mivel itt vannak a titkos alagutak, és járatok, mi lenne, ha Vorvara a temetőben lépne be, és jutna el a kastély külön neki elszeparált részébe? A kényes pontokat tűzfolyosókkal biztosítanánk - noha ezek mindössze egyszeri használatúak lesznek, ellenben újraépíthetőek. A szavazás idejére pedig Furore tűzburát vonna köré - és egyéb szükséges helyzetekben.

Furorét már értesítettem tervemről, de ezt olvashattad te is a levéltáblán. Kérlek, erősítsd meg ebben a feladatában szeretett, de kissé hebehurgya Lángvirágunkat!

Ölel Vylhva húgod!

Szeretett normann ági rokonaim!

Hírt kaptam róla, hogy a calais-i delizsánsz-állomáson – amely egyébként, ahogy az Emmanuel által összeállított listát elnézem, valami zsidó fedőcégen keresztül a mi érdekeltségünkbe tartozik – tömeges gyilkosságra, illetve találóbb lenne úgy fogalmazni: kivégzésre került sor. Az atrocitást számos tanú szeme láttára egy éjszaka megjelenő, álarcos alak követte el, széles karimájú kalapban és felleghajtó köpönyegben, két irdatlan mordállyal fölfegyverezve. Ez a személy Doktor Bűnnek nevezte magát, és azt állította, hogy ő az Úr büntető keze. E minőségében agyonlőtte a kocsist istenkáromlásért, mert előző nap leszidta a lovait; a lovászlegényt uzsorázásért, mert borravalót fogadott el; az egyik utast fukarságért, mert alkudott a fogadóssal; ugyanezen utas tizenhárom éves fiát falánkságért, mert kétszer szedett a levesből; egy öreg koldusasszonyt ledérségért, mert a rongyos szoknyájából kilátszott a lába; a fogadós kilencven esztendős dédanyját restségért, mert egész nap a kemencepadkán szundikált; és egy másik utast, egy jó családból való fiatal úrilányt fajtalan paráználkodásért, mert megpuszilta a kalickában hordott kedvenc pintyőkéjét.

Mindenkinek szeretném felhívni rá a figyelmét, hogy Frankhon KATOLIKUS ország, és ezt valamennyi külhonból érkező látogatója tartozik szem előtt tartani, akár Carcosa, akár nem. Ez még Paulinus kuzinra is vonatkozik, bármilyen múlhatatlan érdemeket szerzett a család régi ellenségeinek példás szigorral végrehajtott félreállításában. A dolgot a normann ág belügyének tekintem, nincs szándékomban beavatkozni; de ha még egy hasonló incidens történik, a normann szeniort fogom felelőssé tenni érte.

Rigorel Carcosa

Mint a család bajnoka, ezennel átveszem a parancsnokságot a Frankhonban tartózkodó egész Carcosa haderő fölött, akár hűbéri, akár szerződéses viszonyban tartoznak szolgálni minket, akár a család egészét, akár személyében valamelyik családtagot. Minden alakulat azonnal szereljen fel a jelenlegi feltöltöttségi szintjén, és megbízott parancsnoka vezetésével induljon el a Carcosa kastély felé, késlekedés nélkül, de nem erőltetett menetben. Kerüljük a csatározásokat az alantas gonosz állatokkal, drága fiaim: ha minden egyes ócska semmiházit agyoncsapunk utunkban, sohasem érünk célhoz. Készüljön mindenki, most igazi nagy falatokra fenjük a fogunkat! Csak azok mernek megközelíteni minket, ha ily nagy számban gyűlünk össze – a nyomorultak…

Hasdrubal Carcosa

Hasdrubal:
Valószínűbb, hogy a "nagy falatok" elégedetten hátradőlve, kacagva figyelik majd, ahogy ez a Carcosa-nemzedék is szétroppan a belviszályok közepette.

Rigorel:
A szokásosnál potensebb védelmet és tiltásokat szándékszom felállítani a kastélyban - jelezd ezt mindenki felé, kérlek, csak hogy elkerüljük a félreértéseket.
Mind az őrök számát, mind erejüket meg fogom növelni, és azt hiszem, jómagam is kissé szabadabb pórázra engedem magam.

Humungust kiszabadítottuk. Indulunk vissza a kastélyba. Leonor plüssállatkákat vágott le, én két skorpiófarkas denevért. Ehhez inkább nem fűznék hozzá semmit. Viszont sikerült elpazarolnom majd' két teljes hordót életem legjobb whiskyjéből. A visszautat részben merengéssel és gyásszal töltöm.

Ölel testvéretek,

Declan

Kiszabadultam rabságomból és hazafelé tartunk Declan kuzin hajóján. Úgy tűnik Aldimar elfogadta a tényeket és szintén velünk tart, bár senki sem fogja megakadályozni ha útközben kiszáll, hogy mégis beváltsa ígéretét a polyákok földjén.
A magam részéről nem feledem a segítségért járó hálát és tartozást.

Ám a magam részéről a szavazás elkezdéséig Khuntban kívánok tevékenykedni mert rég jártam már a birtokon, biztos vagyok benne, hogy lesz mit rendbetenni, tekintve, hogy Evoryn távozásával felügyelet nélkül maradt minden. Ez elég sajnálatos, tudván, hogy veszélyes szomszédok veszik körül a család ottani pénzforrásait és itt most nem Volunturra célzok.
Aldimar ha végig velünk tart ígérete szerint segít nekem a rengetegben.

Hasdrubal bátyám!
Bár még nem volt alkalmam megköszönni hathatós és jövedelmező beavatkozásodat a legutóbbi khunt-i válság idején, ezt most sem tehetem meg mert a válságos idők sürgetőbb döntésekre sarkallnak. A család haderejét a kastély mellé rendelted bajnoki jogkörödnél fogva. A védelmem alatt állók között ebbe a kategóriába legfeljebb a zöldek esnek, bár az ő természetüktől igen távol áll a háborúskodás. Noha a kastélyba érkeztemkor természetsen magammal viszem alattvalóim egy részét, de örömmel venném, ha velem kivételt tennél amíg az erdőben lesimítom az esetleges zűrzavart, megerősítve a család egyik legfontosabb erőforrásának védelmét, ami eképpen védtelenné válna elleneink előtt. Ez főképp azért is fontos, mert velük rajtam kívül nem sokat tudnak kommunikálni, a leendő hadnagyuk, aki egyben a jegyesem is még nem került elő, így a parancsaidat nem lenne aki tolmácsolja feléjük.
Borostyán felkutatása és száműzetéséből visszatérése létfontosságú számomra, hogy e legyengült, erőtlen tartományt megerődítsem. Számítok a türelmedre.

Hellehild!
Leköteleznél ha a tatárföldi tevékenységünket nem fitymálnád le ilyen lendülettel. Amit teszünk azt a család érdekében tesszük és ezt neked is értékelned kell ha tetszik ha nem. Lehet, hogy a térképeken még nem jelölhető a csatározások eredménye, de már elvetettük egy hosszabb távú ellenállás magvait. De, hogy mindenkit megnyugtassak, nem volt haszontalan a vasorrú banya házában csatangolnunk. Megvan a vén ribanc titka, amivel sakkban tartja a kutyafejűeket. Ezügyben már tárgyaltam Leonorral, ő majd a család elé tárja ha úgy érzi eljött az ideje.

Rigorel bátyám!
Nem kívánom bírálni a tetteidet mert arra sem jogom, sem szándékom nincs. Csak reménykedem, hogy a családon belüli átkozódás nem válik szokásoddá.

Liliar húgom!
Csillapítsd a vérszomjadat, mert hamarosan szükséged lesz rá míg tart a választási hercehurca. Addig is egyeztess férjed ügyében Belzadorral és Auraluna nénéddel. Egy lehetőség még van a meggyógyítására khuntban, a vénuszfürdőnél. De oda csak a nagyanyja viheti be biztonsággal, ellenben Damien érdekében nem hagyhatod egyedül vele. Nem tenne jót a lelkivilágának ha az esetleges gyógyulása után az első dolog amit megpillant az Auraluna lenne. Az a sérülés maradandóbb lenne az agyvérzésnél azt hiszem...

Evoryn néném!
Megleptél bevallom. Nem hittem hogy képes leszel erre, de nem hibáztathatlak. Te még a régi rendben váltál naggyá és azokat a szabályokat tetted magadévá. De vigyázz, ha romba döntöd a családot a machinációiddal, az hétszeresen üt vissza rád mint Rigorel hibás átkai.
A szívességet amivel tartozom a kezedért most behajthatod ha kívánod. Ha nem teszed Leonor nővéremre szavazok mint az bizonyára nem meglepő számodra. A döntés a tiéd, élj vele kedved szerint.

Egyelőre ennyi. Most mennem kell mert már hetek óta nem vertem gyökeret igazi humuszban.

Humungus Carcosa a Kertész

Majd elfelejtettem!

Belzador kuzin!
Hadd gratuláljak a választásodhoz. Bizonyára mindenki örömére szolgál majd a hír, hogy az áldozat, aki helyet cserélt velem Baba Yaga halálbörtönében nem más mint a mindannyiunk által ismert sir Maurice de Frey, aki a bolondját járatta velünk Défianceban.
Külön öröm volt, hogy ahhoz, hogy cseréljünk előbb nekem fel kellett kötnöm őt. Hát mondhatom mire végeztem vele, már csak egy professzor mondhatta volna meg róla, hogy ember volt valaha. De a börtön nemsoká újraregenerálta, hogy a lassú éh- és szomjhalál váljon osztályrészéül bénult szoborként meredve saját tükörképére.

Humungus Carcosa

ej Kertész, Kertész nagyon kevély vagy! a dicsőség Belzadornak és Eibonnak járna, neked biztosan nem! mert nélkülük alulról szagolnád az ibolyát! ők meg egyáltalán nem kérkednek mint te.
meg kevély voltál akkor is mielőtt szobadísznek lettél felakasztva! most meg mi van? megyünk haza. hol maradt a tatárkán koponya amit ígértél? Baba Yagáról nem is beszélve…

"Ehhehehehe!!!"

Captain, my Captain - a dicsőség a pokol legmélyebb fenekén rohadhat felőlem. Egy Baba Yagához hasonló felkapaszkodott vajákos nem játszadozhat büntetlenül a családdal. Örüljön, hogy létezni engedjük - bár, ez ügyben fenntartom a jogot, hogy megfelelő büntetéssel sújtsam...

@Captain XXX: Magasról szarok a dicsőségre. Amíg nekem a belem is kifolyik, hogy a családot védelmezzem, másoknak az a legfontosabb dolga, hogy egymás torkát szorongassák.

Megjegyzem Belzador rég hulla lenne ha nem kezeltem volna Ungurjánnal khuntban. A tartozását ezzel törlesztette, bár egyikünknek sem kellett ezt felemlegetnünk, tudtuk a kötelességünket.

Egy tatár kán koponyája pedig nem olyasmi amit a sarki fűszeresnél lehet kapni öt forintért. Azért meg kell ám dolgozni nem igaz Kapitány-kapitányom?

A hazatérés pedig Evorynnak köszönhető. Ha ez fontosabb mint egy családtag élete, (pl. Aldimar lányáé) akkor az árát ő fizeti majd meg.

Én örömmel learatom a dicsőséget, ha nektek nem kell. Azt a koponyát meg majd kiválogatjuk a millió másik közül, ha bejön, amire Leonor és Humungus készül.

ejejej! nem értitek (vagy nem akarjátok érteni) mit mondtam.

miután kimentettek a halálbörtönből Humungus úgy kezelted a helycserét mintha te találtad volna fel a spanyolviaszt - ez a kevélység,
meg ez a kiszólásod "Otthon Khunt-ban a Fekete Tölgy már várja az újabb fejet, amit a törzsére illesztek trófeaként, hogy a benne lakó lelket mindörökre szipolyozza és sanyargassa. Talán vihetek neki egy tatár kán-koponyát." a "már várja" a hangsúlyos, hát ez nem úgy hangzott mintha neked nagy megpróbáltatást jelentene vagy amiért frankón meg kellene dolgoznod. nemde bár? :D jó nagy gallér volt! :P

meg ki vitte neked oda azt a bizonyos sirt? talán a cica? :D xD
meg ez: "az áldozat, aki helyet cserélt velem" ez meg úgy hangzik mintha repesett volna az örömtől hogy helyet cserélhet, biztos saját akaratából tette meg biztos magánál volt - hát ez a "nagy" dicsőség! :D

Captain, sajnos te nem érted.
A siker kapujában állunk, sok munka és szenvedés után amikor visszarendelnek mindenkit a frontról egy választási kampány miatt. A munka még nincs befejezve, légy türelemmel.

A "jó nagy gallérról" meg csak annyit: aki nem tűz maga elé komoly célokat, az senki marad.
A Carcosák nem azért lettek Európa legrettegettebb családja mert befostak minden kihívástól az mondogatva: "jaj, ezek a csúnya tatárok, nem merek odamenni mert csúnyán elverik a rózsaszín fenekemet...

A cserelovag meg magánál, öntudatánál volt. Nem mondom, hogy repesett az örömtől, de tudta, mi vár rá. Az élvezetes dolgokat jobb így csinálni.

Humungus Testvérem!

Roppant boldog vagyok, hogy újra szabad vagy. Igaz, az se kutya, hogy az a tetves georgita végre megkapta, amit érdemelt.

Igyekezzetek vissza Tatárföldről!

William

William kuzin!

Örülök, hogy az első aki visszatérésemkor üzen nem gyalázza a nevem a hibáimért. Hálás vagyok érte.

A hazaút hossza csak Declan hajóján múlik, bár az új fedélzetmester még most kezdi megszokni a posztját. Ellenben nem repesek a boldogságtól, hogy egy Tolsztov is csatlakozik hozzánk. Bár elismerem Jekatyerina szalonképesebb a testvérénél. Minden ellenszenvem ellenére a tiszteletem is kijár nekik.
Remélem nem veszik nagyon a szívükre faragatlan szavaimat.

Humungus

@Thirlen: OFF

"A nyüvek zsizsegő serege a legnemesebb vadat is leterítheti, ha semmibe nézi őket és elmerül a falkatársaival folytatott torzsalkodásokban."

A RR-féle metafora itt nem egészen találó, én inkább Kiplinget idézném: Akela elvétette az ugrást.

"Nem kívánom bírálni a tetteidet mert arra sem jogom, sem szándékom nincs."

Ezt igen okosan teszed, Humungus fiam. A névtelen személyt, aki arcul köpött engem és egész családomat, nem zászlósúrként átkoztam el, hanem Rigorel Carcosaként; és Rigorel Carcosaként felelek érte, magasabb törvényszék előtt, mint a családi nagytanács.

Rigorel Carcosa

"Vorvarával kapcsolatban nem lehetne valahogy kivételt tenni a személyes választást illetően?"

Vorvara tiszta vérű Carcosa. Méltatlan volna pusztán azért megfosztani a szavazati jogától, mert olyan, amilyennek született. Mi több, most kaptam megerősítést Santiago rokontól, hogy az unokahúga, Deodata is személyesen kíván részt venni a nagytanácson. Ehhez vitathatatlanul joga van, ámbátor az ő jelenléte is hasonló komplikációkkal jár, mint Vorvara húgunké.

Furore: Fogadd el Vylhva segítségét, és siess a kastélyba az eléd küldött fogaton, de eszedbe ne jusson kipróbálni, amiket javasol! A te lángod nem közönséges tűz: egyszer kapjon bele egy függönyszegénybe, és oda az egész kastély.

Belzador: Amint visszatérsz a kastélyba, készíts elő a tükörlabirintusban két minden kényelemmel ellátott létsíkzárványt, ott fogjuk elszállásolni őket. Természetesen nem lesznek elzárva, a kastélyban és környékén kedvük és belátásuk szerint mozoghatnak.

Santiago: Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire ellenkezik a felfogásoddal, de a személyük körüli szolgálatot csak élőholtakkal lehet megoldani. Kérlek, intézkedj.

Sophia: Tudom, hogy nem szívesen szakadsz el a gondjaidra bízott újszülöttől, de szólít a kötelesség. Deodata jelenlétében páratlan klavikord-játékoddal kell emelned a nagytanács hangulatát. Ez nem kötelez a szavazáson való részvételre, ám felkavaró erejű zenédet nem nélkülözhetjük. Emmanuel majd megszervezi az utazásodat a Prisius birtokról a kastélyig.

Hellehild: Paradysben, a Montmirail palotában jelentős mennyiségű füstölőnek kell lennie abból a készletből, amit még Sophie hagyott ott, mielőtt a Prisius kastélyba költözve fölhagyott volna a készítésükkel. Vedd meg vagy lopd el, de mindenképpen szerezd meg őket. Ha csak a palota kirablásával tudod megoldani a dolgot, ne feledkezz meg a készpénzről és a könnyen szállítható értéktárgyakról sem.

Evoryn: Humungus khunti alattvalói tavaly nagy tételben készítettek számodra hangulatjavító hatású szélcsengőket. Hozd el az összeset, feldíszítjük velük a kastélyt.

Vylhva: Nem hiszem, hogy Deodata hosszas sétákra készülne a kastély körül, de a biztonság kedvéért fogadj fel pár tucat zenekart, színtársulatot és mutatványos bandát, a falakon kívül táborozók szórakoztatására. Értsenek a pórias ízlés kiszolgálásához, de félszerzetek ne legyenek köztük, az joggal sértené Liliar húgunk érzékenységét. A kastélyba ezek a csepürágók természetesen a lábukat sem tehetik be, nehogy idétlen otrombaságuk csorbát ejtsen Sophia nővérünk kifinomult művészetén.

Santiago: Az unokahúgod tagadhatatlanul nagy alkotó tehetség, ám fiatal koránál fogva egyelőre kiforratlan és tapasztalatlan, nem vetekedhet Sophie kuzin gazdagon áradó tálentumával. Az illem tehát azt diktálja neki, hogy amíg egy fedél alatt tartózkodik Sophiával, ne énekeljen, ne vegyen zeneszerszámot a kezébe és ne tegyen egyetlen árva ecsetvonást sem, legfeljebb lakosztálya meghitt magányában, személyes cselédsége és önkéntes látogatói körében. Ezt légy oly kedves tudatosítani benne; szeniorként te felelsz érte.

Rigorel Carcosa

Szeretett húgaink, Deodata és Vorvara tartós jelenléte a nagytanácsban, az ennek kapcsán foganatosított óvintézkedésekkel megtetézve, olyan intenzív érzelmi árapályt támaszt majd a kastélyunk körül, hogy teljesen fölösleges a DiVegák elleni védekezéssel fáradnunk. Oneiron DiVegának csak kényelembe helyeznie kell magát éjszakánként egy magaslaton, ahonnan rálát a kastélyunkra, és gyakorlatilag mindent kiolvas az álmaink hullámveréséből: minél zavartabb és lidércesebb az álom, annál nagyobb biztonsággal értelmezi. Mivel a titkolózás abszolút értelmetlenné vált, úgy gondoltam, legalább veszítsünk emelt fővel, és megfigyelői joggal meginvitáltam őket a nagytanácsba.

Megjegyzem, valahogy mindig ez a vége. Emlékezetem szerint – bár mivel a krónikához pillanatnyilag nem férünk hozzá, erről biztosat nem állíthatok – az utóbbi ötszáz évben valamennyi zászlósúri választás úgy indult, hogy ezúttal tényleg a DiVegák nélkül fogjuk tartani, aztán ilyen-olyan oknál fogva mégis mindegyiken megjelentek. A helyzet, úgy érzem, nem nélkülöz bizonyos fokú iróniát, illetve sorsszerűséget.

Nyilván volt valami elképzelésük, mi folyhat a házunk táján, mert azonnal válaszoltak a meghívómra. Hrisztosz DiVegát választották megfigyelőnek, Pelágiában várakozik. Vorvara, Rufio: kössetek ki Promethón szigetén, és vegyétek a fedélzetre. Segíteni fog nektek egyben tartani a hajót, cserébe azért, hogy az út végén életben hagyjátok a legénységet.

Vorvara húgom: nem ártana, ha valahogy fel tudnád hívni magadra a figyelmét. Ha sikerül rávenned, hogy téged kísérgessen, azzal két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt mérsékli a te kisugárzásodat, másrészt ő maga folyton kába marad. Nem könnyű feladat, tudom, de a családod számít rád. Apellálj az önzetlenségére, hogy ezzel ártatlanokat kímélhet meg a betegségtől és a szenvedéstől.

Rigorel Carcosa

Mivel a jelölés határideje lejárt, ügyvivő zászlósúri minőségemben összegzem a család számára a végeredményt.

A zászlósúri posztra, amely egy névtelen személy lemondásával ürült meg, öten jelentették be igényüket, köztük ugyanezen névtelen személy, aki azonban jelölését röviddel később visszavonta.

A versenyben lévő jelöltek tehát:

Eibon Carcosa, a Kapuőr;
Evoryn Carcosa, a Fekete Özvegy;
Leonor Carcosa, a Falkaanya; és
William Carcosa, a Manipulátor.

A jelölési szakaszt ezennel lezárom. A nagytanács Ibramel Carcosa érkezése után ül össze, melyet egyelőre nem lehet konkrét időponthoz kötni, az óceáni átkelés előre nem látható fáradalmai és viszontagságai miatt; szeretett tengerentúli kuzinunk közeledését azonban napról napra várakozásteljes figyelemmel kísérjük.

Rigorel Carcosa

Kiegészítést fűznék néhány nappal korábbi tájékoztatómhoz a zászlósúri szavazás menetéről.

A szavazás – mint mondottam volt – fordított szeniorátusi rendben folyik, de a kapuőri ág mindenkori rangidősét ebben a sorban különleges hely illeti meg. Mivel az ő életkora nehezen meghatározható, illetve kiszámításának módja vita tárgyát képezheti, neki jogában áll eldönteni, hogy a szeniorátusi rangsor mely pozíciójában kívánja leadni szavazatát: a legelején (a legifjabbak előtt) vagy a legvégén (a legidősebbek után). Döntését a nagytanács megnyitása előtt köteles közölni az ügyvivő zászlósúrral, és ezt követően nem másíthatja meg, az új zászlósúr megválasztásig érvényben marad.

A krónika hiánya újfent fájdalmasan érint minket, ám ha emlékezetem nem csal, Eibon Carcosa már mintegy húsz-huszonöt ízben viselt zászlósúri hivatalt; ennek körülbelül féltucatszor családi összeesküvés, illetve nyílt lázadás vetett véget, alig néhány esztendő után; ugyanennyi alkalommal viszont uralkodása példásan hosszúra nyúlt, és aranykorként vonult be a Carcosa ház történetébe.

Rigorel Carcosa

"Megjegyzem Belzador rég hulla lenne ha nem kezeltem volna Ungurjánnal Khuntban."

A hosszú fogság megzavarta az emlékezetedet, Humungus. Te engem soha nem kezeltél Khuntban; a fürdőkúrád nem is tudna mit kezdeni a szervezetemmel. Esetleg azt hitted, én járok oda Auraluna néni képében?

Nem törlesztettem semmit, és nem is fogok, mert nem tartozok neked. A gratulációdat egyébként köszönettel fogadom, és örülök, hogy visszatértél hozzánk a családba.

Belzador Carcosa

"Leonor plüssállatkákat vágott le, én két skorpiófarkas denevért."

Tehetek én arról, baszd meg, hogy én a kisdedóvóba jutottam a hülye teleportos ajtón keresztül, te meg a börtöntraktus őrszobájába? A whiskyvel kapcsolatban amúgy igazad van, baromi jó pia; kár hogy Ibramelt kell utánpótlásért szalasztani, mivel összetörted az a két nagy hordót, amit a kunyhóban találtunk.

Leonor Carcosa

"Deodata is személyesen kíván részt venni a nagytanácson."

Szent szar a falra kenve! Jön a Búvalbaszott Fapina?... Jó, jó, nem kell berágni rám, csak megbotlott a cerka a táblán, Szomorú Szüzet akartam írni.

Leonor Carcosa

"Ezt légy oly kedves tudatosítani benne; szeniorként te felelsz érte."

Mielőtt engem is lebaszol, Rigorel, tudom, tudom: Vorvaráért meg én tartom a hátamat. Nem lesz vele gond, jó kislány, tud viselkedni, hallgat az idősebbre. Puszit neki!

Leonor Carcosa

„Vorvara húgom: nem ártana, ha valahogy fel tudnád hívni magadra a figyelmét.”

Fűzzed csak azt a kormos benga állatot, ha van gusztusod hozzá, Vorvara, de közben tudjál róla, hogy én éppen a kiházasításodról tárgyalok.

Leonor Carcosa

A fene se gondolta, hogy a legértékesebb itókával rejtik el a titkos ajtókat a kunyhóban! Viszont ha Ibramel hoz nekem a Felföldről whiskyt, akkor azzal nagyon boldoggá tesz. Legalább valahogy el tudom majd viselni Deodatát is. (Ne vedd a szívedre, kedves.)

Ölel titeket,

Declan

Hát engemet már ölelsz, mivelhogy itt ülünk a hajód orrbástyáján, felváltva körmölünk erre a vacakra, a kölkeim itt röpködnek körülöttünk, mi meg együtt szlopáljuk a whiskeyt, amit az ÉN borostömlőmben mentettél ki a kurva hordó roncsai közül.

Leonor Carcosa

"Bár még nem volt alkalmam megköszönni hathatós és jövedelmező beavatkozásodat a legutóbbi khunti válság idején, ezt most sem tehetem meg mert a válságos idők sürgetőbb döntésekre sarkallnak."

Semmiség, Humungus fiacskám, én már szinte el is felejtettem, rokonok között ez természetes! Ha láttad volna, hogy könyörögtek kegyelemért azok a nyomorult gonosz állatok! Mindjárt földerülne a szíved...

A kis fruska, akinek udvarolgatsz, ott epedezik érted a birtokodon, mivelhogy a kicsi Evoryn oda száműzte őt a Töviskirályságból. Illetve, várj csak, már elindult a gonosz állatok ellen a csapatával, merthogy ő a parancsnok, és megkapta tőlem az ordrét. De máris küldöm vissza, vele egyes-egyedül kivételt teszek. Isten hozott itthon! Ilyen hosszú távollét után igazán barbárság lenne megtagadni tőletek, hogy néhány órácskára összebújhassatok... Bár, mondd csak, Humungus kisfiam, nem vagytok ti még kicsit fiatalok az ilyesmihez?

Halál a gonosz állatokra:
Hasdrubal Carcosa

Belzador kuzin, igazad van, én emlékeztem rosszul. Lassan jegyzetelnem kell a szivességeket. Felírom majd egy fára ogham jelekkel, az hátha segít.

Hasdrubal bácsi ne csináld! Már rég nem vagyok gyerek!
Hálás vagyok az segítségedért. Ígérem nem csinálunk olyasmit amit a fiataloknak nem szabad.

Vorvara és a fekete DiVega? Ezt nagyon szívesen megnézném. Rufio majd tudósíts ha tudsz!

Ugyan, ugyan, Humungus fiam, számíthatsz rám: ha Rigorel nagyon zsémbelne, majd félrevonom és a fülébe súgom, hogy ne vágjon már olyan savanyú pofát, legyen ez egyszer megértő, ő is volt fiatal! Hancúrozzatok egy jót; nekem sajnos most sok a dolgom, mindenfelől körülvesznek a gonosz állatok, nem akarnak nyugtot hagyni semmi áron, nem tágítanak egy minutára sem - de innen a távolból küldök két barackot a fejetekre!

Ne feledjétek a ti öreg
Hasdrubal bácsitokat!

Rigorel bátyám!

Parancsot vettem, tartjuk az új irányt!
Úgy látom Serafina is a helyére kerül hamarosan, akkor tudunk felgyorsulni ha ketten húzni kezdjük a hajót.

Ahoj!! (csak nehogy ijedtükben leugráljanak a matrózok a fedélzetről)

Rufio

Rigorel:
Szavazatomat utolsokent fogom leadni - jelen korulmenyek kozott nekem az a legfontosabb, hogy megfelelo zaszlosura legyen a csaladnak, nem pedig a szemelyes dicsoseg. Ha a tobbseg valaki mast kepesnek vel a helyzet kezelesere, es az illeto igazolja a belevetett bizalmat, valoszinuleg en leszek a legboldogabb csaladtag, hiszen visszaterhetek feladatomhoz.

Emlekezeted nem sokat teved: a multban kettucatnyi alkalommal viseltem a posztot - ebbol nyolc alkalommal csaladon beluli lazadas miatt kellett lekoszonnom, ot izben pedig kulso okok miatt lett viszonylag rovid idon belul uj zaszlosura a csaladnak.

Humungus, te perverz disznó! Hát persze, hogy tudósítok. Hehe!
Bár Vorvara ezért meg fog kergetni a hajón...

Rufio

Bassza meg, Leonor, a végén még kiderül, hogy a mocskos szád mögött egész tisztességes asszony vagy te! És találtunk olyan dalt, amit mind a ketten ismerünk!

"Június havában mentem el otthonról, búcsúzkodnom kellett asszonytól és lánytól! Csókoltam anyámat, öleltem apámat, ittam egy utolsót, hagyjon el a bánat!"

Hrisztosz? Az ég szakadjon rá arra a melákra! Azt hiszitek majd, képmutató. Szenteskedő seggfej! De egy frászt! Az a szerecsen tényleg olyan! Minden, amit mond igaz és őszinte. És még szeszt inni sem hajlandó. Ilyen embert! Egy pint önzés sincs benne, szinte hihetetlen.

Na de Leonor! Egy-két-há! Hozzátok a dudámat, Igor!

"Kikötöttünk végre a nagy Paradysban, bunkónak neveztek egy koszos lebujban. Odavágtam volna, próbáltam megállni, mikor a hazámat kezdték gyalázni. Csíptem, haraptam, körbeforogtam, rúgtam, bokszoltam, forgott a botom! Nem adtuk alább, pár haver beszállt, vívtuk a csatát, mint a rossz felföldi úton!"

@Declan Carcosa: OFF:

"A Dubh Linn-i úton, egy két há!?

Vagy inkább Dún Edin-i?

„…mint Rigorel bácsi hibás átkai.”

Humungus: Rigorel bácsinak nincsenek hibás átkai. Különben nem lenne itt közöttünk, épen
és egészségesen, a család élén. Egy átokmesternek egyetlen téves átka van: az első és az
utolsó. Tudom jól, mert én is az vagyok, bár más hagyomány szerint, mint Rigorel.

Neferkharta Carcosa

@Captain XXX: "meg ki vitte neked oda azt a bizonyos sirt? talán a cica?"

OFF: Abszolút fején találtad a szöget, kapitányom. Humungus hosszú kommentjének alaphangulata a játékosa kedélyállapotát tükrözi a kaland után: nagy sikerélménnyel zárt ugyanis. Csak éppen nem Humungusszal játszott - ő egészen a záróképig szobrozott halálmaskarában -, hanem... és most tessék figyelni... Cicus Carcosával!

-HH

Humungus: Soha nem rejtettem véka alá, hogy a ruszföldi kóborlásaitokat teljesen értelmetlen erőpazarlásnak tartom, amely csupán a család tartalékait apasztja, és se rövid, se hosszú távon nem jár semmiféle syámottevő haszonnal. Ehhez a véleményhez jogom van, és változatlanul fenntartom továbbra is. Ha a nővéreddel folytatni kívánjátok a család nevében produkált sorozatos kínos lebőgéseket a tatár hadszíntéren, tőlem semmiféle támogatásra nem számíthattok, sem személyesen, sem politikailag.

-HH

"Ha ez fontosabb mint egy családtag élete, (pl. Aldimar lányáé)..."

Na, álljon meg a fáklyásmenet, Humungus! Aldimar három éve több mint féltucat kölyköt potyogtatott el északon, oda se figyelve. Mire eszébe jutott, hogy rájuk kéne nézni, mi a fene van velük, kettő kivételével az összeset legyilkolták a rémült parasztok. Azok talán nem voltak tiszta vérű Carcosák? Az ő életük nem volt fontos? És ha annyira drágák Aldimarnak a gyermekei, miért nem vette magához és nevelte fel őket? Miért kellett valaki másnak - akit nem nevezünk meg - emlékeztetnie őt, hogy egyáltalán a világon vannak? Na?

-HH

Ez az Aldimar-lány azt se tudja magáról, hogy Carcosa. Soha senki nem látta őt a családból. A tatárok kezére meg úgy került, hogy elég hülye volt hozzá, hogy megpróbáljon szövetségre lépni velük.

Tatár fogságban valóban veszélyt jelent ránk, mert ellenünk fordítják a vérét. Én is éreztem, amikor lesújtottak rátok Szmutnál, és rohadtul nem volt kellemes. El tudom képzelni, mennyire kikészített benneteket ott a helyszínen. Ezt a fegyvert ki kell csavarni a tatárok markából, ebben egyetértünk.

A javaslatom egyszerű és ésszerű: nyírjuk ki a lányt. Ugyanis ez a család érdeke. És mielőtt jönnétek a nagy felháborodással, hogy a vér így meg úgy, gondoljatok annak a hat-hét északi hiúzkölyöknek a Carcosa-vérére, akik semmiféle veszélyt nem jelentettek a családra, mégis fiatalon és értetlenül kellett pusztulniuk, condrás parasztok verték őket agyon furkókkal és kapákkal, mert a Carcosa apjuk még annyit sem törődött velük, hogy egyszer rájuk nézzen vagy a fülét rebbentse feléjük.

-HH

Hellehild!

"a család nevében produkált sorozatos kínos lebőgések..."

Erről inkább kérdezzünk meg azt az ötven tatárt, akik ottmaradtak annál a rusz falunál.

Ölel testvéred,

Declan

Nagyszerű, szétvertetek a tatárok által megszállt terület legszélén egy előretolt portyázó különítményt, amelyik csak felderített és fosztogatott, és Mundzuk kánnak annyi van belőle, mint bolha a bundájában. A tatárok vonyítani fognak fájdalmukban ettől a szörnyű veszteségtől, amivel semmi egyebet sem tudnak szembeállítani, csupán egész Tóföld és a sztargorodi fejedelemség meghódítását.

A megjegyzésem éle egyébként nem neked szólt, Declan. Te nem voltál részes azokban a bizonyos kínos lebőgésekben; mi több, a dolgok éppen azután kezdtek valamelyest jobbra fordulni, hogy megérkeztél te segíteni.

-HH

Hellehild! Erőltesd meg az agyadat és talán be fog ugrani, hogy a sorozatos lebőgéseket effektíve egyetlen személy balfaszságának köszönhettük és az nem más mit az a Vhylva akit mostanában olyan szépen dícsérsz. Minden kérésünk és tiltásunk ellenére előrenyargalt és mindent elcseszett.

A kis védenced ugyan megfizetett a hülyeségéért a tatárok keze által, de ha visszajutok a kastélyba darabokra szedem azt a ribancot. Elvesztettem a fegyvereimet és karikásra szoptam a számat miatta.

De ne aggódjatok nem teszek sok kárt benne. Legalábbis semmi olyat amit ne tudnék begyógyítani rajta, hogy aztán még egyszer kitaposhassam a szuszt belőle.

Humungus

Hellehild angyalom:
Nyugodj meg, Aldimar legyilkolt porontyai sem maradnak bosszulatlanul. A megbizottaim mar uton vannak, hogy megfelelo peldat statualjanak a vetkes parasztokon.
Aldimarral szerintem majd elcsevegunk kedelyesen a szuloi, versegi kotelezettsegekrol (vagy inkabb a falkaban betoltott pozicioval jaro feladatokrol). A tataroknal levo lanykat szerintem nem kell ennyire vehemensen halalra szannunk - barmennyire is igazad van az altala jelentett veszely kapcsan.

Humungus:
Te csak ne szedjel darabokra egy csaladtagot sem a kastelyban. Nem erdekel, mit csinalt Vhylva, mennyit szoptal miatta, mit vesztettel el. Az EN felugyeletem, oltalmam alatt allo kastelyban EGYETLEN csaladtag vere sem onthato ki buntetlenul!

Eibon Bátyám!

"Humungus: Te csak ne szedjel darabokra egy családtagot sem a kastélyban. Nem érdekel, mit csinált Vhylva, mennyit szoptál miatta, mit vesztettel el. Az EN felügyeletem, oltalmam alatt allo kastélyban EGYETLEN családtag vere sem ontható ki büntetlenül!"

Még nem vagy Zászlósúr, hogy ilyen kijelentéseket tegyél. Te a kastélyra ügyelj, ennek a vitának az eldöntése Rigorrelre feladata, nem a tied.

Viszont az nem kérdés, hogy Humungusnak komoly károkat okozott Vhylva felelőtlensége. Javaslom, hogy Vhylva adjon kárpótlást ezekért a károkért!

William

Déjá vu. Okos ember más kárán tanul. Attól tartok, mi a sajátunkból sem.

William kuzin:
Igazad van, nem vagyok zaszlosur - sot, ismerve a csaladtagokat, valoszinuleg nem is leszek (talan mindenkinek jobb is ugy). Viszont mivel a valasztas lebonyolitasanak biztonsagaert nem kis reszben en felelek, teljes mertekben jogomban all a kastelyon beluli beket minden eszkozzel biztositani...

A Humungusnak adando karpotlasra vonatkozo javaslatodat tamogatom.

A családtagok közötti privát leszámolásokat a kastélyban kategorikusan megtiltom. Amennyiben Humungus elégtételt kíván venni Vylhván, folyamodhat hozzám előírásszerű párbaj engedélyezéséért.

Rigorel Carcosa

A családunkat Tóföldön és sztargorodi területeken ért csapásokért megítélésem szerint Aldimar lánya legalább annyira felelőssé tehető, mint Vylhva - jóllehet tapasztalatlansága enyhítő körülményként vehető figyelembe.

Rigorel Carcosa

Bocsásd meg tájékozatlanságomat, Aldimar, de kénytelen vagyok megkérdezni: leányod tudatában volt Carcosa mivoltának, mikor tette, amit tett, és ezt felfedte az ellen előtt, vagy csak tudatlan jószágként viselkedett, s tette, amit természete diktált: falkához csapódott?

Nem kívánok párbajozni egy olyannal akinek még az is problémát okoz, hogy megálljon a saját lábán.

Hazatérek. Túl soká voltam távol a Tölgytől... ennyire még sosem tettem próbára magam. A fegyvereim adtak erőt, hogy legyűrjem a rámtörő ürességet, nélkülük még annyira sem vagyok ember mint régebben. A kelleténél jóval többet áldoztam fel magamból ruszföldön, véremet és a verítékemet beitta a föld.

Eibon, nem fogok vérfürdőt rendezni, emiatt ne aggódj. Még Ibramel érkezése előtt küldöm erőimet a kastély védelmére, magam vezetem majd őket. De Blickfang jelentése aggaszt kissé. Hasdrubal bácsi engedélyével később csatlakozom a rendezvényhez, miután biztosítottam khunt védelmét és emlékeztetem Loxit mivel jár ha szembeszáll velem.

Hellehild, hálára köteleztél a khunti segítségeddel. Remélem elnézed előző vad kitöréseimet. Alkalomadtán kiengesztellek.

Humungus

Rigorel bátyám!

Párbajhoz való kérelmi jogommal jelenleg nem kívánok élni az érintett fél hátrányos fizikai állapotára hivatkozva.
Fenntartom a lehetőséget, hogy ezen döntésemet Vylhva Carcosa felépülésekor úja megfontolás tárgyává tegyem.

(Remélem elég hivatalos volt a megfogalmazás)

Humungus

Balfasz? Nekem olyan nincs. A bumnáta jelző találóbb lett volna.
Szerintem, a balfaszok királya cím neked járna Humungus! Nem is tudom, ki volt olyan botor, hogy gondolkozás nélkül belesétált egy teljességgel egyértelmű halálos csapdába, hogy négy lélegzetvételnyi idő alatt kötélre húzzák; egyáltalán, körültekintés, kopogtatás nélkül, egyből személyesen berontani egy minden hájjal megkent banya kunyhójába - amit még a tatárok is nagyívben elkerülnek, nemhogy minden megfontolás nélkül, ajtóstul rontsanak a házába -, nagy ostobaság volt. És abban a sáros halászfaluban, ahol engem elkaptak, ki meresztette a seggét kényelmesen a fogadóban cselekvés helyett, ki töketlenkedett annyit, míg engem a szemed láttára hurcoltak el csónakokon? Te. Kit dobtak ki abból a posvány koszfészekből holmi vízfejű halászok, mert két értelmes szó nem esett ki a száján? Téged, cseszd meg!
Belzador és Eibon nélkül halott lennél, te szerencsétlen!

Tényleg baj van az emlékezőképességeddel Kertész! Már említettem, hogy nyolc tatár testőröm van, akiket a családi kincstárból fegyvereztem fel. És tudod, őket nem köti semmiféle előírás, és egyezség a velem köttetetteken kívül: a szabadságukért, és az életükért küzdenek - más szóval, ha rám törsz, mindent megtesznek azért, hogy megöljenek.
Valamint, az általam iderendelt, és javadalmazott specialisták egyik feladata az, hogy a családon belüli torzsalkodást megfékezzék: hogy értsd, hamarabb fognak a padlóhoz szegezni, mint ahogy a köteles halál felakasztott Baba Yaga kunyhójában!

Humungus, a fenyegetésed, és a sértésed égbekiáltó vétség volt, amiért felelni fogsz!

Rigorel bácsikám, nem jól ítélted meg a helyzetet! Az, hogy a tatárok fogságába estem, hogy Humungus elvesztette a fegyvereit, főleg hogy miután én már Belzador tükreiben voltam (tehát nem utánam kajtatott akkor), valamint hogy saját meggondolatlanságából belesétált egy halálos csapdába NEM jogalap a párbajra, az viszont igen, hogy Humungus megfenyegetett és megsértett! Így, az előírásos párbaj kérését, mint sértett fél, EGYEDÜL ÉN kezdeményezhetem, és kérelmezhetem; azonban én ezt nem teszem meg. Rigorel bácsikám, kérlek, szolgáltass igazságot, és ródd ki a megfelelő büntetést Humungus Carcosára az ellenem elkövetett sértése miatt!
Kezem-lábam eldobom a zászlósúr-választás előkészítésében, ráadásul betegen teszem mindezt, és ez a hála!

William, semmiféle kárt nem okoztam Humungusnak! Senki nem kényszeríttette arra - én aztán végképp -, hogy szembeszálljon a tatárokkal, és hogy besétáljon Baba Yaga kunyhójába; ez egyedül az ő döntése volt, csak saját magát okolhatja mindezek miatt! Különben is, milyen kárpótlást adhatnék neki, ültessek vadrózsát a fejére?
És te csak ne javasolj nekem semmit, ugyanis: "Enyém a vár, tiéd a lekvár"! Közlöm veled, hogy az itt tartózkodó specialisták - akinek a javát te sem fogod felismerni - pedig, plusz javadalmak fejében még a végén bevállalnak egy kis mellékes munkát.
És tanuld meg leírni a nevem!

Ti, mindegyikőtök, kik ellenem törtök! Megfeledkeztek egy "apróságról": enyém a vár és a kincstár!
A végén nehogy az legyen, hogy valakinek közületek, szembe kelljen néznie a kastély ágyúival! A végén nehogy az legyen, hogy az én seregeimet fogja hizlalni az iderendelt ellátmány! A végén nehogy az legyen, hogy az ellenségeitek fognak várni benneteket a Carcosa kastélyban!
Nálam többet bajosan fizet bárki is közületek, és nincs nagyobb adu senki kezében, mint az enyémben a kastély! Ezt jól véssétek bele a sötét agyatokba!
Micsoda szégyen lesz, ha arra kell majd eltékozolnom a család vagyonát, hogy megvédjem magam tőletek!

Számítottam rá, hogy támadni fogtok engem. Már rég előkészületeket tettem arra, hogy megvédjem magamat, és a kastélyt tőletek; és nem voltam olyan hülye, hogy beszámoljak nektek minden intézkedésemről!

Még valami. Ne bazírozzatok Belzadorra az ármányos félreállításomban, mert nem fog ellenem fordulni!

Mindenki, aki további fenyegetéssel, és sértéssel érint, ezután csak a csúful járást vívja ki magának!

Vylhva Carcosa a kastélyból.

Hasdrubal Bátyám!

A szerény haderők, melyeket a Kastély felé küldtem, és amely Sophia biztonságáról is gondoskodik, bevárja érkezésed megadott találkozási pontos, s Bonaventure kapitány csak és kizárólag Tőled fogad el nevemben kiadott parancsokat. Nem szeretném, ha félreértések prédálnák fel a személyes emberi erőforrásaimat, mert hiszem, hogy mindenki köteles a rábízottakkal jól sáfárkodni, és nem bízhatja azt alkalmatlanokra, balgákra vagy eszement őrültekre - vagy ha így tesz, neki magának kell helyrehozni a hibát.

Kérlek, a megadott ponton fogadd Bonaventure kapitány jelentését, és vedd át ideiglenesen az ezred útnak indított egységei felett a vezénylést.

Engedelmességgel,

Emmanuel

Innen úgy látszik, hogy elkélne már némi szeniori szigor...

Rigorel Carcosa!

Itt vagyok a Kastély közelében, és bármikor állok a család szolgálatára, amennyiben szükségetek van rám és tudásomra.

Emmanuel

Off: @Alister: szerintem Benjamin Carcosa nem fogja kezét-lábát törni a levantei ág szeniorjaként, hogy közbelépjen, és a bátyja, Ibramel sem fog tudni hatni rá a távolból, úgyhogy az őt eddig pozíciójában megerősítő Rigorelre és a (bűn)társára, Belzadorra vár a megtiszteltetés :) De azt hiszem, ezt érzékeltettem kimondva, de megnevezetlenül IN-ben is :)

OFF:
Manuel, túlreagálod a dolgot! :) Nem bántok én senkit, ha engem sem bántanak! Nem én nyitottam tüzet először! :)
Te mit tennél, ha életveszélyesen megfenyegetnének, és vérig sértenének? Hagynád?
Az eszement pedig nem én vagyok. :)

Alister: Most elárultad magad! :)

Vylhva!

A tatár fronton a Te megmentésed ügyében is harcoltunk. Csak azért nem tértem haza, mert két családtag kiszabadításáért áldoztam a vérem. Szomorú, hogy annyi ész nem szorult az agyadba, hogy ezt észrevedd. Látom kár volt a fáradtságért. Ígérem többet nem fordul elő.

Az elrablásodat pedig kizárólag a saját hülyeségednek köszönheted. Emlékezz, akkor fogtak el, amikor megpróbáltál megerőszakolni egy fafaragó mestert az utca közepén (minket szándékosan leráztál magadról, hogy ne zavarjunk). Elég szánalmas, hogy egy útszéli parasztnak sem kellettél Tóföldön...

Ellenben jó tudni, hogy a családi kincstárban lévő pénz jó részét bérgyilkosokra költötted. Ezek szerint merényletre készülsz több családtag ellen?

Humungus

Vylhva: A kastélyból még a hivatalban lévő zászlósúr sem zárhat ki egyetlen családtagot sem a családdal való előzetes egyeztetés nélkül. Emlékezz: éppen ez volt az egyik olyan momentum, ami elindította a névtelen személy bukásához vezető lavinát. A másik pedig az, hogy - hasonlóképpen a velünk való egyeztetés nélkül - életveszélyesen megfenyegetett egy családtagot.

Életveszélyes fenyegetés ezúttal is elhangzott, de kizárólag a te részedről. Humungus nem helyezte kilátásba letális erő alkalmazását.
Előzőleg kategorikusan megtiltottam a privát leszámolásokat a kastélyban: ez rád nézve éppúgy garancia, mint Humungusra vagy bármely más családtagra.

Továbbá. Bármely szolga vagy csatlós, aki a kastély területén kezet mer emelni egy Carcosára, azonnali kivégzéssel büntetendő. Az emberek, akit felfogadtál, elismert mesterei a szakmájuknak és távolról sem ostobák. Ha ilyen irányú parancsot adsz nekik, nem fognak engedelmeskedni. (A tatárokat kivéve, akikért nem kár: a többiek pillanatok alatt levágják őket.)

Ketten a bizalmi embereid közül William régi ismerősei, egy harmadik bukott nátháneus lovag, egy negyedik a Dromdal házban szolgált, és szinte valamennyien dolgoztak már együtt Hellehilddel. Van némi elképzelésük róla, kik azok a Carcosák.

A kastély és a kincstár nem a tiéd, Vylhva. Ezért a kijelentésedért személyesen előttem fogsz felelni, előreláthatólag holnapután, amikor odaérek. (Csak nem képzelted, hogy míg mindenki mást sietségre biztatok, én magam Métisantban ülve viszem az ügyeket?) Addig első kérésre kaput fogsz nyitni minden vérbeli Carcosának, aki megjelenik a kastély előtt.

Végül tudatom veled, hogy William már csaknem egy hete kapcsolatban áll Tommaso Maranzallával, az általad kinevezett várnaggyal, egy palatábla révén, amit az én magánúton továbbított utasításomra Belzador adott át neki.

Most pedig eredj és vegyél egy hideg zuhanyt.

Rigorel Carcosa

Hát Evoryn istennőnek újfent igaza van: ha valamiben nem szenvedsz hiányt, William öcskös, az a bátorság. Nem semmi látni, ahogy egy serdülőkorból alig kinőtt kölyök rávicsorít a falka egyik vénjére. Gondosan megválasztott fedezékből persze, de akkor is.

Eibon: Örömmel hallom, hogy valaki hasznosította azokat az információkat, amiket az Aldimar porontyait legyilkoló parasztokról összeszedtem és hazaküldtem. Merthogy én caplattam be a drágalátos kölykök után az egész kibaszott tundrát, hogy hol a túróban lehetnek. Ennyit arról, hogy ki tekint itten kicsodát puszta szavazócédulának.

Ez nagyon kikívánkozott belőlem, de Aldimarról amúgy nyugodtan le lehet szállni – pláne a mi selyembugyogós kis pokolribancunknak, aki fát utoljára akkor látott életében, amikor kivonult a királyi arborétumba, hogy a szempilláit rebegtesse a párbajozó kérőire. Senki sem viselkedhet másképpen, mint amilyen a természete. Egy apahiúz nem foglalkozik a gyerekei pátyolgatásával, arra való az anyjuk. Szerintetek az én kölkeim közül hányan érték volna meg a felnőttkort, ha az apjukra bízom a felnevelésüket? Egyik nagyobb pernahajder volt, mint a másik.

Tesókám: Én mondogattam eleget, hogy nyugodjál le egy kicsit, de nem, mialatt mi Declannal hancúroztunk, neked muszáj volt nekiesni a kurva palatáblának, mint félszerzet az anyjának. Úgyhogy most én is muszáj vagyok nyilvánosan helyretenni téged.

Szóval. Tény és való, hogy Ví Tóföldön rendesen beledöngölt minket a szarba. Neki köszönhetjük, hogy nekem odalett az öreg bozse-medvém (pedig az ő fajtájából nem sok maradt már ezen a világon); hogy téged majdnem kivágott a Bőrös a holdsarlóval; és hogy Aldimar kis híján beledöglött a wyvernek mérgébe. Tartozik is érte nekünk, és be is fogjuk hajtani rajta, ne félj. Majd később, ha kicsit összekapja magát, és lesz miből törlesztenie; és nem ússza meg egy szimpla veréssel, az túl könnyű lenne.

De a vérmágiát Ví nélkül is megkaptuk volna a pofánkba, mert a tatárok nemcsak őt verték csapra, hanem Aldimar lányát is – arra meg semmi garancia, hogy ha Ví nem bassza el a dolgot Bilvagsenben, a kis tyúkot ki tudtuk volna szabadítani. A fegyvereidet pedig hónapokkal később hagytad el, Szmut alatt. Mi a franc köze van ehhez Vínek, aki akkor már réges-régen egy szaros föld alatti lyukban rohadt, és a tatárok javában töltötték fölfele fehérjével? Evvel az erővel azt is mondhatnád, hogy Aldimar a hibás, mert ő rángatott bele minket a kölykei keresésébe. Vagy a Névtelen Ungurján, mert szólt neki, hogy ha már megcsinálta őket, így három év után illenék legalább rájuk pislantani. Vagy én, mert annak idején a normann spinékkel hatalomra segítettem azt a balfaszt. Vagy Ahriman Carcosa, aki miatt annó új zászlósurat kellett választani, mert volt pofája az Alpokban megöletni magát. Vagy az öregünk, amiért felégette a birtokát és áthurcolkodott velünk a régi kastélyba: elvégre ha maradunk rusz földön, már pisis korunkban kinyírnak minket a tatárok, vagyis meg se szerzed a fegyvereidet, így aztán nem tudod elveszteni őket. Ez tiszta elmebaj.

Ki vagy billenve, tesó. Kihagy az emlékezeted és hülyeségeket beszélsz. Húzzunk vissza sürgősen a tölgyfádhoz, mielőtt habzani kezd a szád.

Amúgy meg Vylhva per pillanat egy csóró senki, most kezd kiveckelődni a pöcegödör aljáról. El se tudom képzelni, mivel törleszthetne neked egy kiadós kefélésen kívül, ami azért elég csúnya kibaszás lenne szegény Borostyánnal. Meg amíg ki nem kúrálja magát a zöldfolyásból, nem is túl higiénikus.

Hogy nekem mivel törleszthet, azt tudom: a szavazatával. No nem Bilvagsenért – azt szépen eltárazzuk későbbre –, hanem a falkáim véréért, ami két éve Dramsbourgnál ömlött ki miatta. Legalább pótolom a te voksodat, tesó, amit el fogok veszíteni. Mert Evoryn istennő kíméletlenül számon kéri rajtad az adósságodat, efelől ne legyenek kétségeid. Semmi vész, nincs harag; azt teszed, amit tenned kell, ez így működik.

Ja, Eibon, jut eszembe: elhoztam valamit a banya kunyhójából. Nem számít lopásnak (tudom a csíziót), mert hadizsákmány, és a bunyót nem én kezdtem. Ettől függetlenül nem akarok baromságot csinálni, és nem viszem be a kastélyba anélkül, hogy előtte meg ne vizitálnád.

Leonor Carcosa

Utóirat: Fölvettük a rusz spinét a sleppjével. Egészen helyre menyecske, az izgő-mozgó fajtából; kicsit sokat pofázik, de ki lehet bírni, és úgy nézem, megvan a magához való esze. A kastélya viszont… hát, láttam már néhány lepukkant romhalmazt életemben, de eddig ez a csúcs. Kész lepratelep.

Leonor Carcosa

Leonor, én elég sok fát láttam a királyi arborétumon kívül. Legutóbb például Khuntban, ahol igyekeztem megtenni a magamét, hogy az öcsédet ne teljes felfordulás fogadja a tartományában, amikor hazatér. Vagy gondolod, hogy passzióból bíbelődtem azokkal az idióta tündeszerzetekkel?

—HH

Bocsáss meg, Vylhva, de mivel Leonor megkötötte a szavazatodat, visszavonom az ajánlatot, amit a közös blokk kialakítására tettem. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy Leonorra szavazzak, mivel azonban én nem tartozom neki, nem kötöm meg magamat rajtad keresztül. Sem ebben, sem más ügyekben.

Belzador Carcosa

Igen-igen nagyra becsült rokonaim!

Kezdem mérgezett egérnek érezni magam. Előbb Sir Maurice de Freyt vittem el Baba Yaga kunyhójába, hogy leváltsa Humungust; később Serafinát hoztam el a kastélyba, hogy Vorvaráék hajója gyorsabban haladjon; aztán a kincstárból kellett néhány holmit a Prisius birtokra szállítanom, mert Sophia néni aggódik a kisbabája miatt; most meg egy hasszasszin háború kellős közepébe készülök, hogy Ben bácsi elküldhesse velem a Vylhvának szánt ajándékát. Mindemellett továbbra is kérésekkel ostromoltok, hogy ezt vigyem oda, azt hozzam ide, illetve személyetekben is fuvarozzalak benneteket, mintha én volnék Emmanuel rokon legújabb delizsánszvonala.

Tisztelettel tudatom mindenkivel, hogy a tükrök közötti űr a ti fogalmaitokkal élve leginkább egy őserdőhöz hasonlít: vannak benne keskeny, kitaposott ösvények, de a nagyja sűrű bozót, amiben csak késsel lehet utat vágni és lépten-nyomon halálos veszedelmek leselkednek. Mi Eibonnal ismerjük az ösvényeket, és éppenséggel tudjuk forgatni a bozótvágó kést is, ami viszont titeket illet, körülbelül annyira mozogtok otthonosan ezen a terepen, mint a ma született csecsemők. És nincs az a veterán erdei vezető, aki az út minden percében ügyelni tudna egy ma született csecsemőre.

Megragadnám az alkalmat a bejelentésre, konkrét nevek mellőzésével, hogy az utóbbi napokban a fentiekből kifolyólag legalább öten szenvedtek közületek maradandó pszichés károsodást, méghozzá nem a legnyápicabbak. Egyben javaslattal élnék Eibon kuzin felé, hogy amennyiben nem egy közvetlen életveszélyben lévő családtag megsegítéséről van szó (és hangsúlyoznám, hogy Evoryn néném tanúsága szerint Aldimar lánya nincs közvetlen életveszélyben), hirdessünk moratóriumot az ilyesfajta utazgatásokra. Semmi értelmét nem látom ugyanis, hogy mindenféle vélt vagy valós politikai előnyöket hajkurászva az egész család tönkrenyomorítsa magát, és a nagytanács megnyitásakor két tucat nyálcsorgató idióta meredjen egymásra a kastélyteremben. Ennyit nekem nem ér, hogy begyűjtsek egy halom szívességet.

Belzador Carcosa

Kicsi Vylhvám, itt van, amit ígértem: angyalbőrbe öltöztetlek! Hehehe… Nem tartozol érte semmivel, az angyalt te kerítetted nekünk Ariciában, soha az életben ki nem szúrtuk volna, ha nincs az a jópofa szexuális ötleted. Kifacsartam belőle mindent, amit csak lehetett, elszórakoztak vele az Anahidok is, a legkevesebb, hogy kapsz belőle egy falatkát… Na tessék! Hát nem korogni kezdett a gyomrom?…

Ben bácsi

OFF: Ez az egész zászlósúr-választás akkor lesz majd igazán izgalmas olvasmány, ha egyszer utolérjük magunkat és cikkekbe szerkesztve is kirakjuk a blogba. Különösen, mert akkor értelemszerűen csatolni fogjuk a mesélő és a játékosok titkos levelezését is, amit in-character folytatnak egymással.

Leonor kedves:
A targyat termeszetesen megvizsgalom majd - ha mas nem, arra jo lesz, hogy a banyaval alkalomadtan elbeszelgessek a segitsegevel.
A parasztokrol szerzett informacioidat meg termeszetesen hasznositom - az elozo generacio bukasa utan kulonosen nem akarom, hogy azt higgye barki is, buntetlenul lehet minket gyilkolaszni, akar a vilag eldugott zugaiban is.

Kedves Santiago kuzin!

Amennyiben Deodata is személyesen teszi tiszteletét a kastélyunkban, akkor én engedelmeddel mégsem csatlakoznék a Sandalfón-menethez. Az én szerényebb anyagi körülményeim ugyanis nem teszik lehetővé, hogy nélkülözzem kíséretem mindama tagjait, akik útközben felkötnék, szíven szúrnák, szakadékba vagy kocsikerék alá vetnék magukat, illetve ereik, torkuk, gyomorfaluk, nemi szervük fölmetszésével és egyéb kreatív módokon követnének el öngyilkosságot. Érdemdús atyám, Barbaro Urgell személyesen kívánja betölteni a családjának járó megfigyelői posztot a Carcosa nagytanácsban; az ő társaságában fogok érkezni. Armadurában szállunk hajóra és Massziliába fogunk befutni; van nálam palatábla, és hálás lennék, ha Rufio meg Vorvara egyeztetnének velem, nehogy találkozzunk a tengeren. (Kíséretem erősen allergiás a kolerára, a sárgalázra, a bubópestisre, a torokgyíkra, a szamárköhögésre és a hólyaghimlőre is, a szerecsen DiVega képességeinek pedig – fölteszem – megvan a maguk határa.) Tíz napon, legkésőbb két héten belül vagyunk várhatóak. Előre jelezném, hogy velem tart szeretett férjem is. A nagytanácsban természetesen nem vehet részt, de rangjához és frigyünkhöz egyaránt méltatlan volna, ha a kastélyfalakon kívül szállásolnánk el, a katonák sátortáborában vagy a közönséges cselédek között. Mindenesetre bárhol találunk neki szállást, én a magam részéről megosztom vele.

Esperanza Carcosa

Leonor!

Hancúroztunk? Mi volt abban a whiskyben, amit Yagától hoztunk el? Vagy rosszak a tolmácskövek, és félrefordítanak? Mert én egyáltalán nem emlékszem semmiféle hancúrozásra. Dalolászásra és piálásra igen, de semmi másra!

Ölel(?) testvéred,

Declan

U.i.: Ja, igen. Bárki is legyen ezért felelős, annak mondom, hogy a hajóm, és az azon lévő legénység alám tartozó része lehorgonyoz valahol a Kastély közelében, de annak a közelébe sem mennek Vorvara, Deodata és Hrisztosz miatt.

Hát igen, Declan, neked úgy tűnik, pár dolog kiesett - de annyi baj legyen. A fő az, hogy én emlékszem rá! :)

Leonor Carcosa

Respekt, Rigorel bátyám! Jól szolgálod a családot. A lekötelezetted vagyok, és kétszeresen is az lennék, ha szegény zavart elméjű húgom büntetésének kiszabásakor tekintetbe vennéd a szörnyű és megrázó viszontagságokat, amelyeken – jóllehet önnön hibájából – az elmúlt hónapokban átesett.

Ibramel Carcosa

Legyen, Ibramel; senki ne mondhassa, hogy a Carcosa zászlósúr nincs tekintettel vérrokonainak szenvedéseire. Mi több, arra is lehetőséget kínálok számodra, hogy felerészben most nyomban törleszd az adósságodat. A hamarosan összeülő nagytanácsban arra fogsz szavazni, akire Emmanuel Carcosa rámutat.

Emmanuel fiam: nem tartozok neked többé. Leróttam, amivel az adósod vagyok.

Rigorel Carcosa

Jól szolgálod a családot, Rigorel rokon.

Nichien Carcosa

Rigorel bácsikám!

Persze, hogy a kastély és a kincstár nem az enyém! Költői voltam. NEM TŰNT FEL? Nem kell mindent szó szerint venni!
És nem fenyegettem meg életveszélyesen senkit! Humungus és William túllőtt a célon; valahogy érzékeltetnem kellett velük ezt, így a hozzájuk intézett szavaimat sem kell szó szerint értelmezni! Nem nehéz a sorok között olvasni, ugyebár? Természetesen teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a specialisták korántsem ostobák, és mire hajlandóak, mire nem, hisz ÉN fogadtam fel őket! És azzal is tisztában vagyok, hogy nyolc tatár nem a világ. De egyesek még hisznek a krampuszban - miközben tudjuk, hogy nem léteik -, hát miért ne ijesztgetném vele őket?
Visszatérve az életveszélyes megfenyegetés témájára. A „darabokra szedni” és a „kitaposni a szuszt” nem éppen a buksi simogatás kategóriájába esik, miközben a „karikásra szoptam a szám” zsörtölődést lengetik körülötte!

Az a helyzet, hogy itt egyre többen, sorozatosan beszélnek mérhetetlen zagyvaságokat, és mindenféle ocsmányságokat (például ribancnak titulálnak), és nincs ellene semmiféle szankció. Hova jutunk így, ha a legalapvetőbb tiszteletet sem tudjuk egymásnak megadni? Le akarunk süllyedni a koszos paraszt szintjére, hogy még a kocsis is rajtunk röhögjön? Rigorel bácsikám, ugye ezt nem szeretnénk?
Egyetlenegyszer kinyitom a számat - miután kesztyűt dobtak nekem -, és azonnal rajtam csattan az ostor! Ez nem igazság!

A névtelen itt hagy csapot-papot, rohangálok, mint pók a falon Belzadorral együtt, azért, hogy a lehetőségekhez képest rendbe tegyek MINDENT, miközben BETEG VAGYOK, és egyesek csak szitkozódni tudnak, kényelmesen utazgatnak, meg a legfontosabb dolguk, hogy milyen színű csizmát húzzanak az út porához, vagy épp betartsanak a másiknak! Hát bocsássa meg a világ, ha ennyi teher mellett VÉLETLENÜL ki mertem fakadni, vagy borulni! Vagy nekem már egy röpke hisztéria is tilos?

Igen, Rigorel bácsikám, a hideg zuhany jót fog tenni, már én is gondoltam rá! Megyek is.

Esperanza, Kedves Húgom!

Megértéssel olvastam, ahogyan hangot adtál jogos kívánságodnak hitvesed rangjához és frigyetekhez illő elszállásolását igényelve. Miként jelen soraimmal egy időben erről tájékoztatom a fogadásotokra készülő Vylhva húgomat, jelzem, hogy - tekintettel vallási előírásaink szerint lemondásokkal teli időszakunkra - jómagam egy cellával beérem, azonban így kifejezetten Személyed és Hitvesed számára ajánlom fel a lemondásommal megüresedő lakrészt, mely egy vérbeli Carcosa részére lett kialakítva, így remélhetőleg méltó és alkalmas lesz becses elszállásolásotokra.

Szeretettel és nagyrabecsüléssel, abban a reményben, hogy máskor is szolgálatodra lehetek, maradtam híved és szerető fivéred,

Emmanuel

Rigorel Bátyám!

Köszönöm, legyen szavaid szerint.

Emmanuel

Leonor!

Hogy ki vagyok billenve az nem kifejezés. Olyan rohadt hangosan dugtatok Declannal a fedélzeten, hogy képtelen voltam meditálni és lenyugodni. Mint két medvecsorda párzási idényben, bakker!! Azt már nem vártam meg, hogy Aldimart is belerántod a szendvicsbe... elvonultam levelezni. Ez lett belőle.
A porzók és bibék módszere sokkal nyugodtabb és csendesebb ha szaporodásról van szó.

Humungus

Leonor!

Kezd visszatérni az emlékezetem.

Humungus!

Lehet, hogy csendesebb, de az is biztos, hogy korántsem ennyire élvezetes.

Ölel titeket fivéretek,

Declan

Declan!

A nővéremnek kb. 40 porontya van. Lehet, hogy illetlenség ilyet mondani, de érti a dolgát az nem vitás.

Humungus

Azt hiszem, tisztáznunk kellene a kastély körüli dolgok intézésében betöltött szerepemet, mielőtt lábtörlő válik belőlem.

Nosza, ha emlékezetem nem csal, senki nem kért meg rá, senki nem kötelezett, és senki nem parancsolta meg, hogy megvédjem, egyben tartsam, ellássam a MAGÁRA MARADT kastélyt és birtokait; egyáltalán, eszébe se jutottam senkinek - Belzadoron kívül. Csupán a józan ész és, a bennem lüktető Carcosa vér diktálta kötelesség vezette kezemet, mikor magamra vettem a féltve őrzött, ám személyeteket nélkülöző kastélyotok vészterhes sorsát. Jajveszékelhettem, kétségbeeshettem, összeroskadhattam volna a feladat súlya alatt, de nem tettem - még testi fájdalmamban, betegségemben sem.
Ellenségeink egy szempillantás alatt lecsaphattak volna legerősebb bástyánkra annak röpke gyengeségében, és ti ennek riadalma helyett a torkomnak estek irigységetekben, kicsinyes bosszútokban és félelmeitekben!

Nézzetek magatokba! Köszönettel tartoztok nekem, és türelemmel! Nem pedig büntetéssel, feddéssel, becsmérléssel, sipítozással, és bosszúval!

Tudjátok meg, nem érdekel a kastélyotok kényelme! Nem érdekel az úri nyüzsgés, az affektáló páváskodás, a politika, a hatalmi csűrés-csavarás, meg a faragott bútorok feletti machináció! Én a tengerek, és a természet szerelmese vagyok; ezek várnak engem. Én elélek a vadonban is.

És gondoljátok meg ezt: ha tudtam volna, hogy cserébe a fáradságomért csak gyalázkodás, megrovás vár, és nem lettem volna beteg, talán itt hagytam volna a hátam mögött a kastélyotokat ebek harmincadjára, csak én átok nélkül, nem úgy, mint a névtelen.

Mi lenne belőletek, ha elveszítettétek volna atyáink utolsó örökségét, egyetlen biztos erősségünket, a Carcosa kastélyt?

Hát így gondolkozzatok felőlem!

Ben bácsi!

Olyan drága vagy! Nagyon köszönöm az ajándékodat!
Te bölcs vagy a vidámságodban, és a nyugalmadban! Irigyellek érte!

Csókol a kicsi Vylhvád!

Azt mondják, haladni kell a korral. Ebben én nem feltétlenül hiszek, de egyre jobban idegesít, hogy nem tudom követni azt a sok intrikus szarakodást, ami körülöttem folyik. Ezért hát arra szeretném megkérni az ebben járatosakat, hogy tegyenek már félre nekem a Kastély könyvtárából néhány diplomáciai témájú alapkönyvet, ám ha lehet, a vallási felhangoktól kíméljetek meg. Előre is köszöntem. Majd lefordíttatom a magam nyelvére, de nem akarok tovább távolodni a kontinensen folyó ügyeinktől ebben az amúgy is nehéz időszakban.

Ölel benneteket fivéretek,

Declan Carcosa

OFF

Iratkozz be a kurzusomra! Nagy vonalakban a tanrend:
1. Hogyan kell egy Zászlósúrat lemondatni? - vendégelőadó Evoryn
2. A jelölés bürokráciája. - Rigorel "egyszerű" tanácsai
3. Az ellenjelöltek és fogyatékosságaik. - William megmondja a tutit
4. Hogyan rúgjunk bele egy szeniorba?
- Rigorel vs William
5. Hogyan rúgjunk bele még egy szeniorba? - Eibon vs William
6. Szavazatokkal üzletelés művészete.
- Leonor és Evoryn "catfight"
7. Akiket senki és semmi sem érdekel. - Ben bácsi zabálást kíséri klavikordon Sophia néni

A kurzus tanrendje még változhat és bővülhet.

Jeff

@Emmanuel Carcosa: Nem tudja hogy ő Carcosa. Figyeltem rá hogy ne áruljam el, hogy ki vagyok abban a scaniai faluban. A fiamnak is én mondtam el hogy én vagyok az apja és hogy milyen családból származik.

Aldimar

@Hellehild Carcosa: Kedves Hellehild!

Amit már többször kifejtettem nem fogok lemondani a lányom kiszabadításáról. Biztos ez lenne a legegyszerűbb, hogy megöljük és aztán nincs baj vele többé. De ezt ne várd el tőlem még, ha eddig az utóbbi három évben nem is tőrödtem a kölykeimmel, igaz nem is tudtam a létezésükről. Nem fogom mégegyszer cserbenhagyni a lányomat.
Ha pedig az erőforrások elpocséklásától tartasz annyira akkor megnyugtatlak arról hogy nem fogok mentőcsapatot szervezni a családtagokból a választás során. Ha valaki önként felajánlja hogy segít akkor szívesen elfogadom tőle. Viszonozni fogom felé a szívességet. De természetesen megkeresheted és le is beszélheted róla ha nagyon akarod és ha ez neked örömöt okoz. Akkor legfeljebb ketten megyünk vissza a fiammal kimenteni a lányomat.

Visszatérek a kastélybam hogy szavazzak a választáson. Mert a család iránti hűség ezt diktálja. De utána saját dolgommal akarok foglalkozni.

Aldimar

Hárman, Aldimar. Hárman megyünk a lányodért.

Vagy négyen, Declan!

Eszembe jutott egy megoldás, hogyan lehetne mentesíteni Santiago rokont az élőholtak támasztásának számára oly terhes és visszatetsző feladata alól.

Tartok a kastélyban féltucat eufória-krampuszt, és különösebb fáradság nélkül össze tudok fogdosni még néhányat a tükörsíkokon. Ezek nemcsak a Deodata húgunk körüli személyi szolgálatot láthatnák el mindenki megelégedésére, hanem a rendes kíséretét is alkothatnák, akár a kastélyon kívül is, mivel képesek repülni és láthatatlanná válni. Csak arra kéne ügyelni, nehogy nagy buzgalmunkban túllőjünk a célon. Santiago: van valami esély rá, hogy a sok hangulatjavító mágia következtében az unokahúgod kedélyállapota az ellentétébe fordul? Mert lássuk be, az katasztrófa lenne.

Vorvara kuzin kíséretébe élőholtak helyett mandragórákat javaslok. Nem teljesen immunisak a kisugárzására – csak felszívják és elraktározzák a kórokozókat, és ha betelik a kapacitásuk, egyszerre üt ki rajtuk minden nyavalya – de nagy számban tudom szállítani őket, és mivel korlátozott gondolatolvasó képességgel bírnak, segítenének Vorvarának kifürkészni a DiVega megfigyelő titkos terveit és szándékait.

Sophie néni füstölőiből egyébként van még raktáron a kastélyban is, úgyhogy nem fogunk kifogyni a készletből. Az első adag kihelyezéséről már intézkedtem, de a meggyújtásukkal megvárom Deodata érkezését, mivel önmagukban ugyanúgy rontanák a személyzetünk hatásfokát, mint szeretett ibériai húgunk jelenléte – csak az ellenkező irányban.

Belzador Carcosa

Kedves Emmanuel!

Igazán megtisztelsz lovagias ajánlatoddal – amivel természetesen csak abban az esetben fogok élni, ha a szükség rákényszerít, és a kastély valóban szűknek bizonyul a nagy vendégsereglet számára. Megnyugtató látni, hogy vannak még olyan rokonok, akikből még ezekben a nehéz időkben sem veszett ki az udvariasság szelleme.

Köszönettel üdvözöl:
Esperanza Carcosa

Kedves Esperanza!

Enyém a megtiszteltetés, ha a szolgálatodra, szolgálatotokra lehetek, akár ebben, akár bármi másban.

Várva a személyes találkozás lehetőségét, maradtam odaadó rokonod,

Emmanuel

Szia, Ví!

„De egyesek még hisznek a krampuszban - miközben tudjuk, hogy nem létezik -, hát miért ne ijesztgetném vele őket?”

Én abban a kastélyban nőttem fel, amit most költőileg a magadénak neveztél. Tele van krampuszokkal. Vannak benne közönséges krampuszok, kincsőrző krampuszok, csudakrampuszok, koszkrampuszok, eufória-krampuszok, sikító krampuszok és vérpuffancs krampuszok. Kicsi koromban rengeteget játszottam velük.

Puszi:
Liliar Carcosa

Aldimar:
A lanyod kiszabaditasaban szamithatsz a tamogatasomra.

Liliar kedves!

Én másmilyen krampuszra gondoltam.
A kastélyban valóban léteznek krampuszok, és azok bájosak - hisz ahogy mondtad, gyerekkorodban játszottál velük.

Puszi

Kedves Aldimar!

Köszönöm a választ. Bíztam abban, hogy Te semmi esetre sem követted el azt a hibát, hogy belekiáltod a neved Scania hegyekkel szabdalt vadonjába, így azonban egyértelmű, hogy a kutyafejűek sámánjai is csak akkor tudták volna kideríteni, hogy mely vérnek hordozója a lányod, ha szellemeikhez fordulnak, s vizsgálni kezdik azt. Ez azonban már nem az Ő vétke lenne, hiszen nem tehet róla, hogy megszületett.

Örülök, hogy sokan felajánlják segedelmüket, s remélem, Velük sikeressé lesz majd a szabadítás. Sajnálatosan jómagam nem tudok elszakadni frankhoni ügyeink intézésétől, így testben nem lehetek Veletek, azonban imádkozván Értetek a Seregek Urához, lélekben igen.

Véreim!
Valamennyiünk számára van azonban tanulsága az esetnek, azt hiszem. Megértve és elfogadva mindazt, amit Leonor nénénk mondott a hiúzok természetéről, s nem Aldimar felelősségét firtatva az a véleményem, hogy valamennyiünk közös érdekében oda kell figyelnünk a zászlósúrral kezdve a legkisebbekig arra, hogy porontyokat ne potyogtassunk úton-útfélen, amerre csak járunk. Eztán nem csak a Névtelen hitves és utódmániája miatt kell majd figyelnünk erre, hanem azért is, hogy ne adjunk ismét fegyvert elleneink kezébe.

Most, hogy ezen így elelmélkedtem, megyek, mert meg kell szerveznem még, hogy a választás idején ne omoljon össze a rendszer, amit építgetek.

Szeretettel,

Emmanuel.

Off: valahogy az a sziklaszilárd meggyőződésem, hogy a krampuszok közt nem olyan legenda él generációról generációra, hogy valamikor játszottak egy bájos lánykával, akinek Liliar volt a neve :) :p

Tudatom a családdal, hogy megérkeztem a Carcosa kastélyba, és a továbbiakban innen intézem az ügyeket. Belzadoron és Vylhván kívül – akik egy névtelen személy váratlan és árulással határos távozása után in situ alapon látták el a kastély igazgatását, fölkészületlenül bár, de legjobb képességeik szerint – már velem van Emmanuel és Furore is. Hasdrubal, Eibon és Evoryn érkezése egy-két napon belül várható, jóllehet néhány személy a kíséretükből, illetve néhány egység a rendelkezésükben lévő haderőből már a birtok területén tartózkodik.

A család nevében köszönetemet fejezem ki Belzadornak és Vylhvának, amiért vészhelyzetben nem hagyták eluralkodni kastélyunkban a káoszt, hanem a névtelen személy eltűnését követően magukhoz ragadták az irányítást és megkezdték az előkészületeket a nagytanácshoz. Mivel csupán in situ jogalapon jártak el, intézkedéseik felülvizsgálatra szorulnak a hivatalában illetékes családtag részéről, aki utólag megerősítheti, módosíthatja vagy semmissé nyilváníthatja őket. Akárhogy is döntsön azonban, ebből Belzadorra és Vylhvára semminő hátrány vagy elítélés nem háramolhat, mivel – mint mondottam volt – ők szükséghelyzetben, in situ alapon cselekedtek.

A kérdéses intézkedések felülvizsgálata folyamatban van. Polgári ügyekben jómagam vagyok az illetékes, katonai ügyekben Hasdrubal öcsém, thaumaturgikus ügyekben pedig Eibon rokon.

A kastélyban általában nincs szükség szinekurális hivatalt betöltő ceremóniamesterre, ám tekintettel a küszöbön álló nagytanácsra és nagy számban érkező nemes vendégeinkre, Vylhva úgy látta jónak, hogy kinevezzen egyet, egy ifjú normann nemes – bizonyos Harold Alguye – személyében. Az illetőt kérésére Evoryn küldte át a kastélyba a khunti Töviskirályságból, ahol korábban hasonló poszton az esküvője előkészületeit szervezte. Az intézkedést helyeslem és megerősítem.

Külön sáfári hivatal többnyire szintén nincs a kastélyban, az ilyen jellegű feladatok a várnagy hatáskörébe tartoznak, Vylhva azonban a megnövekedett munkaterhek miatt ésszerűnek vélte Mnsr. Maranzalla tehermentesítését. Ezért a kastély sáfárának Vonikot nevezte ki, akinek áldozatkész munkálkodását ezúton szeretném az egész család nevében megköszönni; egyben felkérem Emmanuel öcsémet, hogy a szóban forgó posztra javasoljon egy rátermett személyt a saját kíséretéből. Voniknak, mint családunk régi és megbízható barátjának, természetesen továbbra is örömmel vesszük közreműködését a zászlósúri választás lebonyolítása körüli teendőkben.

Mint a család korelnökének, hagyományosan az én tisztem őrködni az ifjúság erkölcsei fölött. Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy szeretett Vylhva húgunk az utóbbi időben az ildomosnál gyakrabban használta a költői nyelvezetet – jóllehet a költészet, mint az köztudomású, ledérségre és felelőtlenségre biztat, s igen rossz hatással van a fiatal hölgyek erkölcsi fejlődésére. Ezért atyai megrovásként átkommal sújtom Vylhvát: a mai naptól számított egy esztendeig eltiltom őt a költészet élvezetétől. Amennyiben tilalmam dacára mégis megpróbálkozna vele, akár írott, akár előadott formában, a betűk el fognak tűnni a szeme elől és a füle süketté válik a szavakra.

Kastélyunk befogadóképessége korlátozott. Mivel rokonaink közül többen vélhetőleg inkább a vadaspark kényelmét választják, szerencsére lesz elegendő helyünk, hogy minden vérbeli Carcosát és rangbéli megfigyelőt külön helyiségben szállásoljunk el; a kíséretük azonban már más elítélés alá esik. A kastély vendégeinek kényelméről a kastély személyzete tartozik gondoskodni. Ezen kívül minden vérbeli Carcosa és rangbéli megfigyelő legfeljebb két csatlóst tarthat maga mellett a személye körüli szolgálatra; ezek vagy gazdájukkal egy szobában fognak hálni, vagy a küszöbe előtt, kint a folyosón. A személyes csatlósoknak a kastélyban tanúsított viselkedéséért a gazdájuk felel. A többi kísérő a kastély körül felállított sátorvárosban lakik majd, az összevont Carcosa haderőkkel együtt.

Declan kuzin, a diplomáciai szakmunkákat érintő kérésednek nem tudok eleget tenni, mivel a könyvtárunkat egy névtelen személy magával vitte a kastélyból, amikor váratlanul előbb Massziliába, majd onnan ismeretlen helyre távozott. Ami a visszaszerzését illeti, reményeinket egyelőre az ifjú Armand rokon leleményességébe és tettrekészségébe helyezzük.

Rigorel Carcosa

Engem csupán az Úr akarata kísér társként az utamon, nem veszem körül magam talpnyalókkal és a Sátán ügynökeivel. Nem csábítanak a világi hívságok, de nem fogom álomra hajtani a fejem az ádáz bestiák között sem, akik vonításukkal a végítélet eljövetelét hirdetik. Nekem csak egy takarót adjatok, meg egy zugot a szénapadláson, ahol meghúzhatom magam.

Paulinus Carcosa

Nem értem, Paulinus rokon: mi kifogásod van a Sátán ügynökei ellen? Ha Évát nem kísértette volna meg a Paradicsomban a kígyó, a világ szerintem sokkal unalmasabb lenne.

Esperanza Carcosa

Apage, serpens corruptor, apage! Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Halleluja! Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, aki megszabadít a haláltól! Halleluja!

Távozz innen, gonoszság fajzadéka, csábító és megrontó, távozz! Az Atya Isten parancsolatából. A Fiú Isten Parancsolatából. A Szentlélek Isten parancsolatából. Krisztus, Istennek testet öltött Igéje parancsolatából. Halleluja!

Paulinus Carcosa

Hajolj meg Istennek mindenható keze előtt; reszkess és menekülj Jézus szent és rettenetes nevétől; mert ez az a név, ami megrengeti a poklokat; ez az a név, aminek alázattal hódolnak az összes erények, hatalmak és fejedelmek a mennyben; ez az a név, aminek a kerubok és a szeráfok szűnetlenül a dicsőségét zengik; szent, szent, szent az Úr, a Seregek Ura!

Paulinus Carcosa

Rigorel bácsi, nincs véletlenül erre is valami olyan átkod, mint a költészet ellen? Belefájdul a fejem...

Vorvara Carcosa

Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői! Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől! Lássátok az Úr keresztjét, ellenséges hadak, és takarodjatok! Mert győzedelmes ő, Júda törzsének oroszlánja, Dávid ivadéka!

Paulinus Carcosa

Jól van, jól van, értem már, én meg se mukkantam...

Vorvara Carcosa

Hát ez az átok, ez kifejezetten jól jött most, Rigorel bátyám: köszönet érte! Ví egyfolytában azt dúdolgatta a tükörlabirintusomban, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom…” Nem kifejezetten vagyok ijedős alkat, de egy idő után olyan visszhangokat vert, hogy a hátam borsózott tőle!

Belzador Carcosa

"Bíztam abban, hogy Te semmi esetre sem követted el azt a hibát, hogy belekiáltod a neved Scania hegyekkel szabdalt vadonjába, így azonban egyértelmű, hogy a kutyafejűek sámánjai is csak akkor tudták volna kideríteni, hogy mely vérnek hordozója a lányod, ha szellemeikhez fordulnak, s vizsgálni kezdik azt. Ez azonban már nem az Ő vétke lenne, hiszen nem tehet róla, hogy megszületett."

Emmanuel: A tatárok Vylhvától tudták meg, hogy kicsoda Aldimar lánya, amikor kivallatták. Ugyanígy megtudták volna tőled vagy tőlem is, ha mi kerülünk a kezükre. És hogy őszinte legyek, engem nem nagyon érdekelnek az elvont erkölcsi kérdések, amikor innen fél földrésznyire valami sivatagban van egy szerencsétlen kis hülye picsa, akit soha életemben nem láttam, és akinek a puszta léte halálos vezélyt jelent rám és a családomra nézve. Én NEM fogok segíteni Aldimarnak a lánya kiszabadításában, és minden családi kistanácsban azt az álláspontot képviselem majd, hogy minél előbb végezzünk vele. Részemről ez nem vérszomj, hanem szimpla ésszerűség.

Hellehild Carcosa

„Lehet, hogy illetlenség ilyet mondani, de érti a dolgát, az nem vitás.”

Már miért lenne illetlenség? Attól még, hogy iszom és verekszem, én teljesen nő vagyok, nem egy férfi rosszul sikerült karikatúrája. Mindent tudok, amit egy nőnek tudnia kell: főzni, varrni, háztartást vezetni, kefélni, kölköket nevelni…

Leonor Carcosa

Ez a beszéd, Hellehild kicsim, okos kislány vagy: gondolkodásra használod a kis buksidat. Csak így tovább, drága rokonaim, előre a jóslat útján, csapjatok a lovak közé, hadd menjen! Szívesen veletek tartanék, de szólít a reggeli...

Ben bácsi

Én továbbra is azt mondom, hogy küldjétek az árvákat. Evorynnak igaza van, az a hely csapda is lehet. Egyébként a könyvtár nélkül az életben ki nem derítjük, hol van - úgyhogy Aldimar részéről pillanatnyilag igen nagy ostobaság lenne vaktában fel-alá rohangálni a tatár pusztákon.

Nichien Carcosa

Rigorel Carcosa!

Magánúton hozták tudomásomra, hogy az Anahidoktól érkező megfigyelő szolgáltatja vissza a családnak a Könyvtárat, így valószinűsíthetően legkésőbb a Konklávé kezdetére a kezetekben lesz. Kérésükre ezt ezúton jelentettem is Neked, mint korelnökként regnáló zászlósúrnak.

Tisztelettel,

Emmanuel

Ez igen jó hír, Emmanuel fiam. Mivel a hivatal előző viselőjének nem állott módjában kijelölni utódját, várom a javaslatokat és a jelentkezőket a krónikási poszt betöltésére.

Rigorel Carcosa

Tájékoztatom a családot, hogy megérkeztem a kastélyba. Szálláshelyem elfoglalása után előkészítem az ibériai ág tagjainak és Milagros nagyasszonynak, valamint kíséretének szállását. Mindezek után hozzákezdek Vorvara érkezésének előkészítésébe is.

Köszönöm Emmanuelnek lakrésze felajánlását Esperanza nővérem számára, de az ibériai ág elszállásolása az én kötelességem. Biztosíthatlak róla, hogy Esperanza és kísérete méltó és alkalmas lakosztályt fog kapni.

Deodata saját, élőholt kíséretét fogja magával hozni, így ezzel már nem kell foglalkozni. Sajnos, attól tartok, hogy érzelmi állapota a védelmi intézkedések hatására sem fog átbillenni, így attól Nektek sem kell tartanotok. Ha mégis megtörténne, akkor azt én kész szerencsének tartanám: egy kis vidámság nem ártana ennek a családnak :)

A magam részéről a továbbiakban is a feladataimnak szentelem magam, a palatábla-függők türelemmel várjanak.

Végül, egy szomorú kötelességemnek kell eleget tennem:

Leonor drágám! Az ibériai ág szenioraként kötelességem felszólítani Téged arra, hogy a zászlósúr választás kezdetekor az összegyűlt családtagok jelenlétében személyesen kérj bocsánatot Deodata Carcosától, az ibériai ág tagjaitól és Milagros Sandalfón nagyasszonytól amiatt, hogy megsértetted Cristoforo Carcosa emlékét!

Deodata sajnálatos állapotának sértő módon történő felemlegetése Cristoforo örökségének, önfeláldozó harcának, így az ibériai ágnak, és a Sandalfón családnak a megsértését jelenti. Ezt egyébként jobban teszi minden családtag, ha az emlékezetébe vési!

Santiago

Köszönöm szépen az érdekemben kifejtett munkálkodásodat, Santiago, de ha nem gond, az élőholtakat inkább meghagynám Deodatának. Én szívesebben látnék mandragórákat a kíséretemben.

Ismételt köszönettel:
Vorvara Carcosa

Kibaszott hálás lennék, Santiago, ha idéznéd nekem, hogy konkrétan mikor és melyik megjegyzésemmel gázoltam volna a bátyád becsületébe. Ha piásan beszóltam az unokahúgodnak, azért éppenséggel elnézést kérhetek, tőle személyesen, szemtől szemben. De nem tőled, nem az ibériai ágtól, és végképpen nem a nagymamádtól, aki még csak nem is Carcosa.

Leonor Carcosa

Excellentissime et Reverendissime Pater!

Örvend a lelkem, hogy ilyen jó hírrel szolgálhattam, Rigorel Atya!

A hitben idősebbek szeretetével,

Emmanuel

Drága Leonor!

Santiago gondolom erre a bejegyzésedre gondolt:
...2011.03.21. 11:46:52...
A szöveget nem írnám le, mert én nem vagyok olyan tapintatlan, hogy Deodata állapotán élcelődjek.

Santiago! Részemről roppantul sajnálom,
hogy az ibériai ágat és a Sandalfónokat bármilyen sértés érte Carcosa részről.
Én tisztában vagyok, hogy mennyivel tartozunk mi Carcosák a Sandalfónoknak, és az ibéria ágnak, kérlek fogadd el az én bocsánatkérésemet, ha Leonorét nem kapod meg.
Mindezt természetesen a családi tanács előtt is hajlandó vagyok elismételni.

William

Kedves William!

Remélem, számíthatok a közeljövőben ugyanilyen bocsánatkérésedre, tekintettel arra, hogy személyemet Pavianotól ért sérelmek érték bizonnyal az outrémeri ágat (nem kívánok a szenior helyett ebben állást foglalni, Adonáj mentsen tőle) és anyai családomat is, akiknek oly sokkal tartozunk....
...vagy legalábbis a formai logika szerint így van.

Emmanuel

Emmanuel

Kedves Emmanuel!

Sajnálom, de nem tehetem. Paviano sértése az ő elmegyengeségéből adódik, amit, Carcosa szokás szerint elfogadunk, illetve a Prisusok sajátja, ezért elnézzük. Paviano képtelen megválogatni a szavait.

Leonor tapintatlan volt és nem is akarta megválogatni a szavait. Ha akarta volna,
nem használt volna sértő megjegyzést.

Ám mivel olyat sértegetett vele, aki nem valószínű, hogy támogatja Zászlósúri címét, minden gond nélkül megtehette, mindenféle következmény nélkül.

Sajnálom Emmanuel, de a bocsánatkérést Pavianotól kell megkapnod, én nem adhatom meg neked.

William

Kedves William!

Köszönöm megtisztelő válaszod, de be kell ismernem, hogy bocsánatkérésre nem számítok és nem tartok igényt sem Tőled, sem Pavianótól.

Pusztán arra voltam kíváncsi, hogy mint zászlósúr-jelölt milyen szempontok alapján ítélsz meg helyzeteket. Erre választ is kaptam, köszönöm.

Leonornak hibaként rovod fel, hogy nem válogatta meg a szavait, pedig képes lenne rá, de Te ugyanezt a hibát elköveted Pavianóval szemben, és az egész (Adonaj fényeskedjék örökkön Nekik) Prisius családdal szemben, pedig Te igazi diplomata vagy, aki megválogathatná a szavait.
Úgy gondolod, hogy nénénk csak azért bántotta az illetőt, mert úgysem támogatná zászlósúri jelölését szavazatával. Igazad van abban, hogy jogod van így gondolni. Paviano valószínűleg nem tér vissza a szavazásig, és a Prisiusok sem kérnek majd elégtételt, így Te is megtehetted ezt ugyanezen alapon. Gratulálok.
A képmutatás magasiskolája, hogy ezután Te vagy az, aki bocsánatot kérsz, elismerve más helyett el nem ismert bűnét, amelyet ha bűnnek látsz, magadat is bűnösnek kell nyilvánítanod. Remek.
Vagy egyik jelöltnek lehet, amit a másiknak nem ?

Bár elsőre szépnek látszik a dolog és toleránsnak, valóban diplomatikusnak, de én félek, hogy ez a bocsánatkérő színjáték a szeniori felhorgadásra a részedről csak a lejáratást célzó manőver, az első összehangolt támadás. Szabad, hiszen választásra készülünk. Pusztán szerettem volna rámutatni a gyenge pontokra: remélem, megérted, hogy jogom van így gondolni, miként én is elismertem az elején, hogy jogod volt úgy gondolni, ahogy gondoltad.

Milyen szép a megértés és tolerancia.

Mindenesetre köszönöm, hogy feltártad előttem, milyen szellemben gondolod irányítani a családot.

Megértő és elfogadó fivéred,

Emmanuel

Te csak ne kérjél elnézést az én nevemben senkitől, William, rendben? Vagyok, aki vagyok, minden szavamat vállalom, és ennyi: nem használok másokat paravánnak. Ha Santiagóval valami dolgunk van egymással, azt elintézzük szépen egymás közt, semmi szükség a te fene nagy közvetítői buzgalmadra.

Leonor Carcosa

Santiago kuzin, bizonyára átsiklottál fölötte, hogy egyik előző üzenetemben jeleztem: én atyám kíséretével fogok érkezni. Értelmezzem úgy a legutóbbi megjegyzésedet, hogy rokonságunk okán te kívánod megszabni, merre menjen és hová szállásoljon az Urgell család küldöttsége?

Esperanza Carcosa

Paviano Carcosa úton van a kastélyba, előreláthatólag két héten belül ideér, és külön jelezte felém, hogy részt kíván venni a választáson, amit sem okom, sem jogom nincs megtagadni tőle.

Rigorel Carcosa

Kedves Rigorel Bácsi!

Úgy látom, hogy a jó hírt, amit közöltem Veled, nem ugyanolyannal viszonoztad, de oda se neki - volt már rosszabb is.

Emmanuel

Emmanuel öcsém - nem az a tisztem, hogy jó hírek hozója legyek számodra. Helyesbítettem egy tévedésedet és tájékoztattalak. A családon belüli perpatvarokat rendezzétek el egymás között, te és Paviano éppúgy, mint Santiago és Leonor, vagy Humungus és Vylha. A privát leszámolásokat a kastélyban megtiltottam, előírásszerű párbajengedélyért pedig bárki folyamodhat hozzám; ezt persze belátásom szerint fogom elbírálni. Ennyi a dolgom, és nem több - a civakodásaitok hidegen hagynak.

A korban bölcsebbek szeretetével:
Rigorel Carcosa

Köszönöm, Rigorel Bácsi, köszönöm. Jó látni, hogy a szószék nem csak a stílusodat emeli, hanem a szemszögedet is módosítja, és így tudsz magasan az ilyen dolgok fölött állni. Többek között pont ezért is kedvellek annyira.

Külön kérlek, hogy igazítsd csak ki máskor is tévedéseimet, mert sajnos be kell ismernem, hogy a Szentatyátok tévedhetetlenségében nem osztozom, miként nem teszik ezt még bíborosaitok, püspökeitek, de még más prelátusaitok sem.

Köszönettel és szeretettel, a korban ifjabbak alázatos ráhagyatkozásával,

Emmanuel

Üdv, Santiago rokon!

Függetlenül az unokahúgod Hispániábol magával hozott személyzetétől, a krampuszokat továbbra is ajánlom neki kíséretül, mivel jelentős mértékben növelnék a mozgásszabadságát és mérsékelnék a környezetében jelentkező kellemetlenségeket. Ez nem személyes szívesség, az egész család kényelmét és nyugalmát szolgálja, beleértve Deodatát is. Ha elvonul a kastélyból, a krampuszok itt maradnak (hacsak nem kívánod átengedésüket tartós használatra; ezt már valóban szívességként könyvelném el).

A vér örök:
Belzador Carcosa

Rigorel Carcosa!

Sáfári posztra átmeneti jelleggel javaslom M. Jacob Reichmuth személyét, bár természetesen személyesen is át fogom tekinteni a munkáját az eddigi tevékenységek átvilágításával egyetemben.

Emmanuel Carcosa

Emmanuel: a javaslatodat köszönettel elfogadom, a mai nappal hatályba lép.

Rigorel Carcosa

Szervusztok, drágáim!

Ezúton tudatom veletek, hogy ma reggel megérkeztem a kastélyba. Khunti kíséretemet a vadasparkba küldtem, az özvegyi birtokaimról kiállított katonaság pedig táborba szállt a falak alatt.

Mindenkit csókol szerető nénétek:
Evoryn Carcosa

Belzador és Vylhva intézkedéseiről hamarosan tételes kimutatást kapunk, annyit azonban már most, az első felmérések után is biztosan mondhatok, hogy nem végezték rosszul a kényszerűségből rájuk maradt feladatokat, és az ő közreműködésük nélkül a család sokkal nehezebb helyzetben lenne. Jól szolgálták a családot.

Rigorel Carcosa

Emmanuel öcsém: a biztonsági célú kiadásokra a sáfárnak minden körülmények között elő kell teremtenie a fedezetet, ezen semmiképpen nem takarékoskodhatunk. Hasonlóképpen nem hozhatjuk szégyenbe a családot nemesi látogatóink előtt azzal, hogy szűkmarkú házigazdának mutatkozunk. Persze az eddigi kiadások némelyest túlzónak látszanak, ezen kétségkívül lehet ésszerűsíteni: a részleteket rád és az általad javasolt sáfárra bízom.

Rigorel Carcosa

Rigorel Bátyám!

Természetesen M. Reichmuth is tudja, hogy nem egy fösvény uzsorás sáfárja, hanem a kontinens egyik legősibb és legnemesebb családjáé, akik hozzájuk hasonló családok küldötteivel készülnek találkozni. Mindenhez biztosítani fogja a fedezetet, ami valóban szükséges, és egy rokon sem gondolhat majd minket szűkmarkúnak a világban.

Az ésszerűség azonban létkérdés mindannyiunk számára, mert a család a választás után is egzisztálni kíván.

Szolgálunk. Tesszük a dolgunkat.

Emmanuel.

Rigorel bácsikám!

Türelmedet kérem, készülök a lajstrommal, de bocsáss meg, ha megkésnék vele egy kicsit! Minden szavamat, mondatomat meg kell alaposan gondolnom (és nem csak feléd, természetesen); nem szeretnék megsüketülni.
Továbbá, köszönöm az elismerésedet! Igyekeztem, ahogy tudtam.

Miután a kastély vezérlése megfelelő kezekbe kerültek, s rólam elhárultak az efféle feladatok, úgy döntöttem - a helyszűke, és egyéb tényezők miatt -, hogy a kastély közelebbi külsős területére sátorozok a személyes testőrségemmel, valamint egy ispotályossal, és fél tucat ápolóval.

Még most keresem a sátorhelyet, de a levéltáblám nálam van, amennyiben valaki gyorsan akarna elérni.

Örömmel látom, hogy a családon belüli konfliktusok kezelésében - amelyek zászlósúrválasztás idején mindig óhatatlanul megszaporodnak - visszatértünk a hagyomány és a bölcsesség által megszentelt régi szokásrendhez. Hogy ez így is maradjon, a közeljövőben szándékomban áll e témában egy rövid protokollumot közzétenni, minden szükséges felvilágosítással, amelyhez a továbbiakban mindenki lesz szíves tartani magát.

Rigorel Carcosa

@Santiago Carcosa: "A magam részéről a továbbiakban is a feladataimnak szentelem magam, a palatábla-függők türelemmel várjanak."

Nézd, Santiago, a helyedben nekem nem lenne ilyen nagy mellényem – és szenior ide vagy oda, legfőbb ideje, hogy valaki ezt közölje veled. A szeniorokat azért illetik meg bizonyos előjogok a család ügyeinek intézésében, mert feltételezzük róluk, hogy korukból és gazdag tapasztalataikból kifolyólag bölcsebben és megfontoltabban cselekednek az ifjabb nemzedéknél. Ezzel szemben te mit csináltál, amikor kikényszerítetted Williamtől azt az őrült esküt? Megzsaroltad az összes jelöltet és veszélybe sodortad a családot a választási procedúra ellehetetlenítésével. Talán csak kétbalkezesen intrikáltál, talán erőből akartad lenyomni a torkunkon a tervedet, talán egyszerűen fel se fogtad, mit művelsz – ez már mindegy, az ostobaságodat egyik sem menti. Engedd meg, hogy számodra is érthető, egyszerű frank szavakkal összefoglaljam az eredményt.

Az elektori fázisnak (a szavazás második körétől felfelé) éppen az az értelme, hogy felszabadítsa azokat a voksokat, amik az első körben még kötöttek voltak, és minimálisra csökkentse a patthelyzet kialakulásának esélyét. Az eskü viszont, amit Williamre erőszakoltál, az ÖSSZES rá adott voksot megköti az elektori fázisban, még azokat is, amiket az első körben szabadon kapott. Mivel a győzelemhez négyötödös többségre van szükség, ez gyakorlatilag garantálja nekünk a patthelyzetet. Ha William az első körben húsz százaléknál több szavazatot kap, az eskü miatt a választásnak csak kétféle eredménye lehet. Vagy patthelyzet jön létre, és kezdődik minden elölről; vagy ő lesz a zászlósúr, mert a többiek a sokadik ismétlés után kénytelenségből leadják neki a voksaikat, hogy kitörjenek az ördögi körből. (A harmadik lehetőség, hogy a választás egy teljes évi huzavona után családon belüli mészárlásba torkollik, sokkalta nagyobb sebet ütve rajtunk, mint a levitézlett régi zászlósúr ámokfutása.)

William riválisai mindhárman idősebbek és tekintélyesebbek nála – sőt, nálad is. Nem beszélhetek a nevükben, de kötve hiszem, hogy repesnének az örömtől, amiért ilyen kényszerhelyzet elé állítottad őket. És valószínűleg azt se látnák túl szívesen, ha otromba zsarolásod következtében William személyében egy olyan családtag kerülne a zászlósúri posztra, akinek a levoksolt támogatottsága messze meghaladná a ténylegeset, s hatalomra jutásának körülményei miatt oly mértékben a lekötelezetteddé válna, hogy csupán dróton rángatott bábu lenne a kezedben.

Erre persze azt mondanád, hogy túl sötéten látok: amennyiben tényleg visszatérő patthelyzet alakul ki, a szavazás megismétlésekor William támogatói átpártolhatnak valaki máshoz, és ha a voksaránya húsz százalék alá csökken, az elektori fázisban nélküle is össze lehet hozni a négyötödös többséget. Csakhogy ezzel egyrészt a saját szavaid őszinteségét kérdőjelezed meg (hiszen nagy hangon bejelentetted egy olyan jelölt támogatását, akit éppen az általad kierőszakolt eskü fog a biztos bukásba kergetni), másrészt megfeledkezel arról a lehetőségről, hogy William esetleg MÁR MEGKÖTÖTTE a maga javára az első körös szavazatok több mint húsz százalékát. (Mivel összesen négy jelölt van, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.) Ez azt jelentené, hogy a szavazói a megismételt fordulókban csak becsületvesztés árán állhatnának el a támogatásától; mehetnének az árva ágra, nem a maguk hibájából, hanem a te primitív zsarolási manővered miatt! És ami engem illet, semmi kedvem a Bűnösök Ostora alá kerülni, csak mert az ibériai szenior úgy ront be a nagytanácsba, mint rinocérosz a fajanszboltba!

A napokban sokat emlegettek itt olyan fogalmakat, mint felelősség, becsület, a család szolgálata. Nagyon jól tennéd, Santiago, ha vennéd a fáradságot és kicsit elmélkednél rajtuk, mielőtt legközelebb kinyitod a szádat, hogy ránk dörögj a fellegekből.

Ibramel Carcosa

P. S. Rigorel bátyám: Tisztelettel és türelemmel várom a protokollumodat, és nem áll szándékomban további vitákat gerjeszteni, de ezt feltétlenül tisztáznom kellett az ifjabb családtagok kedvéért, akik talán nem látják át azonnal, miféle ráció és mennyi alapos megfontolás rejlik első pillantásra bonyolultnak tűnő választási rendszerünk mélyén, és milyen könnyű már-már orvosolhatatlan sebeket ejteni rajta hasraütéses alapon történő, felelőtlen belepiszkálgatásokkal.

Ibramel Carcosa

A megoldás egyszerű. Amikor William letette az esküt, Santiago két szavazatát is megkötötte. Hagyok három forduló türelmi időt. Amennyiben az eskü miatt negyedjére is újra kell kezdeni a procedúrát, a szavazás szünetében indítványt terjesztek be a szeniori tanács elé Santiago kitagadására, amelynek elfogadása esetén, mint az árva ág rangidőse, eltiltom őt a voksolástól. Az eskü érvényben marad, de William veszít legalább két szavazatot (talán többet), és a négyötödös többség eléréséhez szükséges szavazatszám is csökken. Így valószínűleg elkerülhető lesz az újabb patthelyzet, és Santiago hibája miatt nem kell vétleneknek bűnhődniük.

Nichien Carcosa

Ti azt hiszitek, hogy csak nektek vannak gondjaitok, odaát a szép, kényelmes Frankhonban? Hát nem. Például nekem is választanom kell, nem is csekély fontosságú ügyben. Itt gőzölög előttem egy hatalmas tál kóser muszaka, és mielőtt kihűl, el kell döntenem, hogy mit egyek hozzá: uborkát-e vagy savanyú szilvát? Mert a kettő szörnyen üti egymást, tudjátok.

No de hagyjuk a komoly témákat! Látom, hiányoljátok a kastélyból a vidámságot. No, ezen segíthetek – ne mondhassa senki, hogy az öreg Ben bácsi nagy ívben tojik a család ügyeire. Küldök nektek egy bóhocot, az első türoszi hajóval, az én drága jó Freddie cimborámat, jó? Palatáblát is adok neki, Mordechainak van egy csomó. Aztán meg ne halljam ám, hogy hirtelen túl sok lett a vidámságból, és most meg az a baj, hogy Freddie folyton viccelődik! Tudjátok, a bohócnak az a kiváltsága, hogy mindent kimondhat, még azt is, ha a király meztelen. Ezért tartják, ugye. És az nagyon-nagyon csúnya dolog lenne, ha megdorgálnátok szegény Freddie-t az ártatlan kis tréfáiért! De tényleg, úgy érezném, mintha rajtam személyesen rúgnátok egyet…

Döntöttem: savanyú szilva! Kalandra fel!

Fredieu:
Ben bácsi

Drága rokonaim!

A Carcosa-hagyományok értelmében a család hírszerző hálózatának szálai a normann ág mindenkori rangidősének kezében futnak össze. E minőségemben szeretnék referálni nektek, mi mindent derítettünk ki az elmúlt két hét folyamán.

Ellenségeink ma távolról sem olyan erősek és egységesek, mint tizennyolc évvel ezelőtt; mi viszont új gyökereket vertünk a száműzetésben, és – jóllehet hatalmunk még nem a régi – sokkal éberebbek vagyunk. Amennyiben a zászlósúri választás nem húzódik el túlságosan, nem tartom valószínűnek, hogy kastélyunkban koncentrált támadás fenyegetne minket; ha mégis, az elhárítása nem okozhat gondot. Ez természetesen nem ment föl minket a körültekintő biztonsági intézkedések foganatosítása alól, költséget és fáradságot nem kímélve. Ne feledjük: szüleink nemzedéke azért bukott el, mert túlságosan bíztak abban, hogy hírnevük és tekintélyük minden veszedelemtől megóvja őket.

Számolni kell viszont azzal, hogy ellenségeink élnek a lehetőséggel, és szerte a világon lecsapnak az erőink nagyfokú összpontosítása folytán védelem nélkül maradt Carcosa érdekeltségekre. Veszélyben foroghatnak továbbá az egyes családtagok is, különösen a nagytanácsba jövet, illetve onnan hazatérőben. Biztosra vehetjük, hogy a kastélyba és az uradalomba a nagy vendégjárásban kémek, tolvajok, szabotőrök, esetleg orgyilkosok kísérelnek meg beszivárogni.

A DiVegák bizonyosan nem törnek az életünkre, de ők fognak a legnagyobb gyorsasággal és határozottsággal cselekedni. Eddig három konkrét tervükről szereztem értesüléseket; feltehetőleg vannak még továbbiak is.

1) Az elíziumi gyarmatokon kiterjedt rabszolgaszabadító akciókat szerveznek, mind a vörös bőrű bennszülöttek, mind a mezőgazdaságban használt feketék körében. Ezek akár nyílt lázadásba is átcsaphatnak, ha Ibramel kormányzói nem lépnek föl ellenük kellő eréllyel, de mindenképpen komoly anyagi veszteséggel járnak majd, a zavargások folytán kieső termelés miatt.

2) A kaledóniai felföldön – ahol a családot jelenleg a tizennégy esztendős Niamh Carcosa képviseli – a sárkányösvényeken elhelyezett áldozóköveink lerombolását, illetve eltávolítását tervezik, hogy újra termővé tegyék az általuk megmérgezett földeket. Siker esetén ez a felföldi ág varázshatalmának teljes összeomlását eredményezheti.

3) Scaniában DiVega csapatok segédkeztek a nagy goblin felkelés leverésében, és bizonyítékokat találtak róla, hogy mi láttuk el őket fegyverekkel. Ez sokat ártott a népszerűségünknek a jarlok körében. A samulvásári eseményekből kiindulva többé-kevésbé azt is kiderítették, mi történt Aldimar kölykeivel, és Erebus DiVega készen áll rá, hogy a gyilkos parasztok védelmében fölvegye a harcot Eibon küldötteivel. Öröm az ürömben, hogy a tóföldi határon a jarlok és a segítségükre érkezett DiVegák a tatárok ellen vonják össze az erőiket.

Hazai terepre térve: Roderillo Dastardi kölcsönös megegyezéssel fölmondta a Marboles városával kötött kontraktusát, és komótos iramban kelet felé vonul a seregével. Ha tartja ezt a tempót, tizenkét-tizenöt nap alatt fog Khunt alá érni. Ez önmagában még nem adna okot különösebb aggodalomra – bár Dastardi katonáiról mindenféle sötét szóbeszéd járja –, ám a múlt héten szőrén-szálán nyoma veszett Szárnynyeső kompániájának is. Szárnynyeső nem kimondottan az ellenségünk, de nem is fél tőlünk, és pénzért mindenre kapható. A híveim elől csak úgy tűnhetett el ilyen kurtán-furcsán, ha tündérföldre távozott; márpedig az ő csapatai kifejezetten az efféle terepen vívott harcra vannak kiképezve.

Humungus: helyeslem a döntésedet, hogy visszatérsz Khuntba, és ott maradsz Declannal meg Aldimarral a nagytanács megnyitásáig. Ha már egyszer mi normannok megmentettük neked a tartományodat, mialatt te Tóföldön és a rusz pusztákon kutattál Aldimar lánya után, igen nagy ostobaság lenne most a zászlósúrválasztás előestéjén elveszíteni. Hasdrubal bátyánk engedélyével egy jelentős kontingenst hagytam az erdőben harcra termett híveimből, a vőlegényem egyik pókmutánsának a parancsnoksága alatt. Arra nem tudtam rábeszélni, hogy Blickfangtól vagy Loxitól fogadjon el utasításokat, de neked engedelmeskedni fog, ha megérkezel.

Normandiában Robert d’Eu gróf önkényesen megsértette a rennes-i püspökség területét, és fegyveres erővel felszámolt egy vidéki orgazdatelepet, ahol több ménesre való lopott lovat és hatalmas mennyiségű csempészett hadifelszerelést talált. Attól tartok, a nyomok innen Emmanuel új magánezredéhez fognak vezetni. A püspök előbb panaszt tett d’Eu gróf ellen a királyi tábla előtt, tegnap azonban – miután titkos üzenetet kapott Armando DiVega bíborostól, amelynek egy példánya postagalambostul a híveim hálójába került, de a kód feltörésével Ungurján nélkül nem boldogultam – méltányos kártérítés ellenében visszavonta a keresetét.

Még néhány apróság, amit egyelőre nem tudtam tágabb összefüggésbe helyezni:

1) Röviddel azután, hogy az ügyvivő zászlósúr és fegyveresei kivonultak Métisantból, a verunai szent lándzsa eltűnt a káptalani kincstárból.

2) A rusz pusztákon a tatárok elfogták a velünkazúri borszállítmányt, amit a család Aldimar kérésére küldött Baba Yaga unokájának.

3) Paradysben hosszas, titokzatos távollét után felbukkant Johannes Fulminator, a híres zeneszerző, egyben családunk régi ellensége, és jótékonysági koncerteket ad Forgione DiVega védnöksége alatt.

4) Abu Nuvász jelenleg együtt harcol családunk outrémeri ágával és Ben bácsival az alamuti hasszaszinok ellen.

5) Alvilági kapcsolataink szerint egy nagyon alapos fedésben rejtőző megbízó kétszázezer dukát vérdíjat tűzött ki volt zászlósurunk fejére, csakis és kizárólag élve, azzal a megjegyzéssel, hogy mivel a család kitaszította az illetőt, a Carcosák részéről megtorlástól nem kell tartani.

6) Régi alpesi uradalmunkba az én híveim nem tudnak beférkőzni, de Leonor két legidősebb lánya magassági felderítést végzett fölötte, és jelentették, hogy Gérard de Perigorn kastélya körül szokatlanul élénk tevékenység tapasztalható: nagy tömegek vonulnak fel-alá rendezett sorokban, bár a birtok határait nem lépik át.

7) Belzador labirintusában Aldimar, Ardashir, Deodata, Ibramel, Leonor, Paulinus és Vorvara tükre elhomályosult, vagyis családunk e tagjait közvetlen veszély fenyegeti.

Mindenkit csókol szerető nénétek:
Evoryn Carcosa

Ben bácsi!

Köszönöm a palatáblát, átvettem. Csuda egy dolog! Gúnyolódhatok kedvemre, és esélyük nincs megütniük! Ha-ha! Fantasztikus! Csiribú-csiribá!

Ahogy elnézem a kedves Carcosákat, lesz itt kin élcelődni. Hm, ahogy körülnézek itt, az árnyékszéken, nem látok sehol törlőrongyot. Ez a palatábla meg azért mégiscsak egy kemény dolog. Talán szívességet kellene tennem valamelyik kedves "kuzennek", mondjuk, Manuelitónak, aztán csak úgy csillogna a sejhajom, mint Salamon töke! Hoppá, képzavar á la genitalicus. Vagy valami ilyesmi.

Bár nekem tetszik ez a család! A kaledón barbár lefekszik a ruszki amazonnal, a normanók vért szívnak, pedig nem is nekik van rá a legnagyobb szükségük, a csitri kidekorálja a palotát, ami nem baj, a harmincarcú Bonnie meg lelki nyomorékot csinál mindenkiből a túráival.

Ben bácsi! Örök hálám, hogy egy ilyen "gazdag" nyersanyagot biztosító közegbe dobtál bele!

Puszi mindenkinek!

Fred, a (Vén) Bohóc

U.i.: Tud valaki sakkozni?

Az ördögök rücskös faszát! Még egy idióta? Nincs még elég, Ben bácsi?

Ám vannak most fontosabb dolgaink is. Gyorsítsuk meg ezt a szavazást, emberek, mert repülnék haza!

Aldimar! Azt ígértem, hogy segítek a lányod kiszabadításában, de volt egy kitételem, ami, sajnos, most valóra vált. Hacsak meg nem oldják a fiaim odahaza a DiVegák cseleit, meg persze ha Evorynnak igaza van ezzel kapcsolatban, akkor haza KELL utaznom

Ölel testéverek,

Declan

Csak előre, előre, Freddie koma, meg ne torpanj a móka-kacagás útján: meglátod, ha ugyanolyan unalmasan élsz, mint az előző nemzedék, te is szakajtóban fogod végezni! Bár persze, ÉN még az előző nemzedék vagyok, és ha minden jól megy, elég messze a szakajtótól: szóval ÉN nem vagyok unalmas, ellentétben a sok bamba halottal, akiknek hiába sziporkázik az ember, egy kaccantás nem sok, annyi se telik tőlük. Ne is foglalkozzál velük, Freddie cimbora, koncentrálj a többiekre, gyorsan-gyorsan, amíg még élnek! Jelszavad legyen: jóslat és kacsacomb!

Imigyen bocsát utadra az öreg
Ben bácsi

U.i. Rigorel. De ő nagyon megver. És ha sakkban csinálja, azért nem tartom a hátamat.

@Declan Carcosa: "Hacsak meg nem oldják a FIAIM odahaza a DiVegák cseleit..."

Hát én nem konyítok valami sokat a kelta nyelvhez, de a NIAMH - az nem lánynév véletlenül? :)

Leonor Carcosa

Amúgy javasolhatnám, hogy ne kapkodjunk hergelt patkány módjára összevissza? A szavazást meggyorsítani nem lehet, hála annak a lószaros eskünek, amit William első nyikkre letett, nem tudom, miféle fondorlattal a fejében. Most Khuntba tartunk, ahol biztosan közvetlen veszély fenyeget. Hogy a Felföldön mi az isten van, arról még nem tudunk pontosat. Arról se nagyon, hogy Aldimar lányával, de az egyelőre nem tűnik égetően sürgősnek. Ha most az első rossz hírre szanaszéjjel szaladunk a szélrózsa minden irányába, akkor ellenség se kell ide, gyönyörűen el fogunk baszni mindent önerőből.

Leonor Carcosa

Ja igen, és én közvetlen veszélyben vagyok. Mégse ugrálok rögtön, mint a pattintott bolha, mert evvel tisztában voltam eddig is.

Leonor Carcosa

Drága véreim!

A veszélyben forgó családtagok, a minket érintő homályos, kevésbé kibogozható, vagy már a jobban megismert fenyegetettségek, valamint az egyéb elszenvedett, vagy magára még várató álnokságok kapcsán Jósálomba merülök. Talán tudok segíteni a szimbólumlátásommal a gondok megoldásában, megelőzésében.
Határozzák meg az idősebbek, kinek, minek van elsőbbsége, hiszen naponként egy álomra vagyok képes.

Várom döntéseteket!

Kedves Evoryn!

Köszönöm, hogy jelezted a problémát. Megnyugtatás szándékával tájékoztatlak, hogy Buonaventure kapitány utasítására még az orgazdatelep felszámolásának napján kivizsgálást indítottak, hogy esetleg érintett lehet-e ebben az ezred. Amikor nyomozásában bebizonyosodott, hogy egy alávaló hadtáp-tiszt bizony mind a koronát, mind az ezredtulajdonost megkárosítva vásárolt az orgazdától, de teljes összegben számolta el a kiadásokat, katonai parancsnokként azonnal a feketézőknek kijáró büntetést alkalmazta, s felköttette a gaz bitangot - helyesen és jogában állóan, majd erről jegyzőkönyvet vett fel, és tájékoztatta a püspök területileg illetékes bíróságát, amely azonnal megerősítette a már végrehajtott ítéletet, és tisztázta a továbbiak alól az ezredet és vezénylő kapitányát.

Imádkozom, hogy minden veszélyt ilyen könnyen hárítsunk el a család tagjainak feje felől.

Szeretettel,

Emmanuel

Kedves Belzador!

Futár útján kaptam meg Montmirail herceg levelét, amelyben megerősíti személyes meghívásomat, s maga is kéri, hogy a Prisius testvérek tiszteljék meg azzal, hogy palotája vendégszeretetét élvezik.
Bizonyos vagyok abban, hogy nem lesz akadálya annak, hogy velünk tartson a bájos hölgy a Montmirailokhoz, még ha fivére visszavonultabb életet él is, hogy újra alkothasson.
Teljesen természetes, hogy ez a meghívás megerősíttetett, ha figyelembe vesszük, hogy Hieronimo Prisius legutóbbi művét, mely húgának kiszabadításáról szól, nagy szeretettel és meleg szavakkal Montmirail herceg szeretett leányának ajánlotta nagyrabecsülése jeleként, s a herceg családja lesz a díszvendége a színmű bemutatójának, valamint fővédnöke a szerző sikerét köszöntő bálnak - bár sajnos azon a szerző, a tőle megszokott módon nem vesz részt.

Remélem, ezzel megoldottnak tekinthetjük a kérdést, a közös döntés és a kollektív érdek szerint.

Tisztelettel,

Emmanuel

Kedves Vylhva!

Áttekintvén a családi kiadásokat az elmúlt időszak tekintetében, szeretném kifejezni csodálatomat, annak okán, hogy a lehetősségekhez, állapotodhoz és képességeidhez mérten oly nagyszerűen álltál helyt a kastély ügyeinek irányításában.

Szeretném mindenki előtt elismételni elismerően Rigorel bácsi szavait, melyekkel illetett Téged: jól szolgálod a családot!

Tájékoztatlak, hogy személyes közreműködését és korrekt segítségnyújtását személyesen köszönöm meg vendégünknek, a nagytiszteletű Voniknak.

Fivéri szeretettel,

Emmanuel

Kedves Hellehild!

Tisztelettel és szeretettel tájékoztatlak, hogy a konklávét követően feltett szándékom segítségedre lenni a család udvarbeli képviseletében, ezért a paradysi Montmirail Palotában megerősítem rezidenciámat, s egy rövid normandiai kitérő után ott engem megtalálsz, hogy álljon Melletted egy férfi, embert próbáló komoly munkádban részét kiveendő.

Szerető fivéred,

Emmanuel